Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-30 / 280. szám

■KsíMtm 19*4. NOVEMBER 30., SZOMBAT Politikai könyvek A marxizmus-leninizmus klasszikusai új kiadásban A politikai könyvek ki­adója, a Kossuth, most 30 éves, s immár 1944 novembere óta szolgálja a párt, a munkásosztály poli­tikáját. Nagy munkát vég­zett a politikai ismeretter­jesztésben, s jelentősen hoz­zájárult a marxizmus—leni- nizmus elterjesztéséhez ha­zánkban. Az idén például 240 könyvet jelentetett meg 4 millió példányban, köztük klasszikusokat is. Ez ideig Marx és Engels műveinek 33 kötete, Lenin összes mű­veinek már a második ki­adásból 41 kötete jelent meg magyarul. A Marxizmus— Le-niiüzmus Kiskönyvtára című népszerű sorozatban eddig a klasszikusok 20 mű­vét adták ki, összesen 247 ezer példányban. tott kötet gazdag anyaga se­gítséget jelent az ifjúsági problémák iránt érdeklődők­nek, de mindenki haszonnal forgathatja a könyvet. A NŐKÉRDÉSRÓL ÉS A CSALÁDRÓL „Örökbecsű gondolatok gaz­dag gyűjteménye ez a kötet. Az olvasó megismerheti belőle azt a helyzetet és nyomon kö­vetheti azt a történelmi folya­matot, amelyben a marxizmus álláspontja kialakult a nő és a család felszabadításáról és sze­repéről a szocializmusban” — írja a könyv előszavában a Magyar Nők Országos Taná­csa, amely társkiadóként sze­repel ennél a válogatásnál. Azt Kettős munkakör Majd négyszáz olvasója van ma már az erdőkertest klub­könyvtárnak. Elsősorban fia­talok, helyi iskolások és be­járó ipari tanulók. Jönnek rendszeresen, böngésznek a polcokon, a hétezer kötet kö­zött, olykor tanácsot kémek, hogy ízlésüknek-igényüknek megfelelő könyvet választhas­sanak, aztán ha végeztek, töb­ben beülnek a könyvtárból nyíló klubba, sakkoznak, hal­kan beszélgetnek, mások ver­seket, zenét hallgatnak, a ki­sebbek pedig meséket, mese­játékokat. Magnetofon és le­mezjátszó áll a rendelkezé­sükre, hangszalagok és leme­zek, no és természetesen fül­hallgató, hogy ne zavarják a többieket. Személyesen Jobb Iglói Sarolta, a klubkönyvtár igazgatója, hetenként egyszer kölcsönöz. A másik három na­pon a község vezető óvónője, Székely Sándorné vállalta ezt a feladatot, tiszteletdíjért. Vagy még inkább azért, mert na­gyon szeret emberek, főleg fiatalok között lenni, ez vá­lasztott hivatásából, s termé­szetéből egyaránt fakad. — A heti egy nap kölcsön­zés számomra nagyon fontos — mondja a fiatal igazgatónő. Hogy miért, arra is válaszol: — Ilyenkor toborzom a kö­zönséget, szervezem a szakkö­reiket, klubokat az igényekhez, kívánságokhoz alakítva ... A klubkönytár kettős köz- művelődési feladatot tölt be. Könyveket kölcsönöz, olvasó­kat szervez, s az olvasók szá­mára különböző szolgáltatáso­kat biztosít: zene, vers,- és mesehallgatást, helyet ad az Iskola irodalomóráinak és így tovább — ez az itt folyó mun­ka egyik oldala. A másik: klubélet, szakköri munka, amatőr művészeti tevékeny­ség, irodalmi estek, táncos rendezvények, ismeretterjesz­tő előadások biztosítása az ide látogatók számára. — Ez könnyít is, meg nehe­zít is a dolgomon — állapítja meg az igazgatónő. — Köny- nyít annyiban, hogy a könyv­tári munl<a révén közelebb kerülök az emberekhez, job­ban megismerem igényeikét, kívánságaikat és a személyes kapcsolatok által eredménye­sebb szervező munkát végez­hetek, mintha csak nyomtatott vagy gépelt meghívókat kül­denek. Művészeibarátok Példát is mond nyomban, hogyan könnyít a könyvtárosi munka a közművelődési fel­adatok eredményes végrehaj­tásában. — Kialakult az olvasók kö­zött egy csoport, harminc­negyven ember, akik rendsze­resen vesznek ki irodalmi, képzőművészeti könyveket, versesköteteket. Beszélgetni kezdtem velük mit szólnának hozzá, ha megalakítanánk a művészetbarátok klubját? A legtöbbjüknek tetszett az öt­let, s nem egy közülük azt is elmondotta, mi mindent lehet­ne csinálni egy ilyen klubban. Az ötletből azóta valóság lett: egy hónapja megalakult a klub huszonöt taggal. Az el­ső alkalommal az irodalom volt a téma. Meghívtuk a Ve­resegyházon élő Horváth La­jos fiatal költőt, akinek a kö­zelmúltban jelent meg első verseskötete. S hogy színesebb legyen a program, a klub­könyvtár Ér irodalmi színpada be is mutatta a költő néhány versét. A következő alkalom­mal autóbuszt béreltünk s színházba mentünk Budapest­re. A Tháliában az Ezeregy­éjszakát néztük meg. A héten a filmművészet szerepel a klub programjában, Jancsó Miklós Szegénylegények című filmjét vetítjük le, s rendé- zünk utána vitát. Aztán is­mét színházi program követ­kezik. Minderre talán nem került volna sor, ha mint könyvtáros nem figyelek fel az olvasók ilyen irányú igé­nyeire. De feltétlenül hasznos a könyvtárosi munka abban is, hogy például azoktól a fiata­loktól, akik gyakran kölcsö­nöznek versesköteteket, meg­kérdezem: nincs-e kedvük részt venni az irodalmi szín­pad munkájában. És sorolhat­nám még hosszan a példákat. Rajz és zeneóra Ami viszont ebben a ket­tősségben nehezíti az igazgató­nő dolgát: a könyvtári órák alatt nem nagyon használhat­ják az épület más helyiségeit. — Az épület elrendezése ezt nem teszi lehetővé — mond­ja. — Már említettem, a könyvtárteremből nyílik a klub. Ott tehát a könyvtári órák alatt csak nagyon csen­des foglalkozást lehet tarta­ni. Vagy egy másik példa: az előcsarnokból nyílik a könyv­tár. Itt, az előcsarnokban ál­lítják fel a fiatalok a ping­pongasztalt. A játék azonban — természetszerűleg — nagy zajjal jár. Tehát csak olyan­kor lehet pingpongozni, vagy asztalifocizni, amikor a han­goskodás nem zavarja a könyvtári munkát. Az időpon­tokat pedig nehéz egyeztetni, hiszen a könyvtárba is, a klu­Reménység és reménytelenség Nem régen adta közre a Kossuth Kiadó új kiadásban Marx: A tőke két kötetét, s nyomában van a harmadik kö­tet is, de aki addig is hozzá akar jutni, A tőke teljes szö­vegéhez, az megvásárolhatja a harmadik kötetet is, amely Kari Marx és Friedrich En­gels művei 25. köteteként lá­tott napvilágot az őszön, ugyané kiadó gondozásában. Ugyancsak a klasszikusok sorozatban jelent meg a na­pokban három könyv, Mara:— Engels—Lenin a sajtóról, az ifjúságról, a nőkérdésröl és a családról. A SAJTÓRÓL Marx, Engels és Lenin nem­csak felismerte a sajtó jelen­tőségét, de mindhárman egész életükben dolgoztak a napi­sajtóban és elméleti folyóira­tokban. A sajtót fegyvernek tekintették a proletariátus forradalmi pártjának megte­remtéséért folyó harcban. Kü­lön érdemük, hogy megszer­vezték a munkáslevelezők, munkástudósátók hálózatát, s ezzel az újságírást a gyakor­lati pártmunka szerves részé­vé tették. Lenin már a Mi a teendő? című művében meg­fogalmazta a bolsevik lap fel­adatait, amelynek mindenek­előtt kollektív szervezőnek, nevelőnek és propagandistá­nak kell lennie. Mindhárom szocialista tu­dós gyakorlati fegyvernek tar­totta a sajtót és fel is hasz­nálta a munkásosztály ügye érdekében. Publicisztikai mód­szereikre jellemző volt a vita- készség, a polémikus hang­vétel, a gúnyoros, harcos hangnem. Lényegében új tí­pusú munkássajtót teremtet­tek, írásaikban hangsúlyoz­ták a sajtó osztály jellegét. Le­nin pedig megfogalmazta, hogy a sajtó akkor hű a forrada­lom eszméjéhez, ha kifejezi a proletariátus, a dolgozó osz­tályok érdekeit „Az uralkodó osztályok gondolatai minden korszakban az uralkodó gon­dolatok” — írta Marx és En­gels A német ideológiában. A sajtó nem zárkózhatik el a világnézeti, politikai kérdé­sek tárgyalása elől. Így van ez napjainkban is. Ezért nyújt segítséget a válogatás nap­jainkban a sajtó munkatársai­nak, de mindazoknak, akiket érdekel, hogyan függ össze a társadalmi élet és a sajtó munkája. A válogatás jól szolgálja a szocialista nevelő munkát. El­méletileg megbizonyosodunk róla, hogy a kommunista saj­tónak mi a szerepe. Az írások, idézetek, szemelvények sor­rendje eligazít bennünket, megtudjuk, hogy milyen a for­radalmi publicisztika, mit kell tudni annak alapelveiről és feladatairól, valamint ar­ról, hogy milyen a demokra­tikus sajtó, milyen a polgári és opportunista sajtó. Külön fejezet foglalkozik a sajtósza­badsággal. A kötetben nagy teret szentelnék annak, hogy kimutassák: milyen szerepet kell beltöltenie a sajtónak a szocializmus építése idején? Lenin sokoldalú feladatot tű­zött a kommunista sajtó elé: ne politikai pikantériákkal, személyi kérdésekkel, a szen­zációk hajhászásáva! igye­kezzék lekötni a tömegek fi­gyelmét, hanem váljék a napi politika hírközlés szervévé, a tömegek gazdasági nevelé­sének szervévé. „Kevesebb da- gályos frázist, több egysze­rűbb, hétköznapi munkát” — írta Leniin. A kommunista lapok egyre törekszenek, ebben a szellem­ben tájékoztatni olvasóikat. AZ IFJÚSÁGRÓL Az ifjúság helyzetéről, a mai feladatokról sokat vitatkozunk, beszélünk. Hogyan neveljük a fiatalokat a szocializmusban, milyen szerepet töltsenek be, hogyan lépjenek az idősek nyomdokaiba? Sorjázódnak a kérdések. Van ifjúsági törvé­nyünk, a pártnak határozata az ifjúságpolitikai kérdések Két értékes, de hatásában és mon­danivalójában nagyon eltérő művet nyújt át az olvasóközönségnek az Eu­rópa Könyvkiadó. Napfényes házikó Jósé Maria Ferreira de Castro műve. Ritkán jut kezünkbe portugál író mű­ve. S bármilyen ismert és elismert al­kotó is Ferreira, könyve mégis a meg­lepetés erejével hat. Az első oldalak azt sugallják, hogy pasztellképet fest, amint megismertet bennünket hősével, Horációval, a fiatal pásztorral, a pász­torok küzdelmes, mégis idillikus éle­tével, s a hatalmas hegyormok fölött feszülő kék égbolttal. De nemcsak a nyarat mutatja be, hanem a farkas­fogú telet is, benne a rongyos, csont­jukig átfagyott pásztorokat, akik a hó­val borított legelőkön testükkel próbál­ják átmelegíteni a születő kis bárányo­kat. És egyre sötétül a kép. Horáció, aki azért halasztja nősülését, hogy ki­kerüljön a pásztorfalvak nyomorúsá­gából, s városi munkássá váljék és ma­gaépítette, egészséges, napfénytől átjárt házikóban töltse életét feleségével és születendő gyermekeivel — majd két­évi várakozás után végre, huszonhárom éves korában „öreg” inasként bekerül a nagy fonó- és szövőüzemibe. Egyik nyomorúságból a másikba. A munká­sok utcáinak, rozoga házainak leírása a hajdani, jórészt elfelejtett Mária Va­léria telepet festi elénk komor, vigasz­talan színekkel, s az onnan a hét kilo­méteres gyári útnak nekivágó, ron­gyos és az állandó nélkülözéstől ko­rán megroskadt dolgozók sötét had­seregét. A második világháború a portugál határokon túl zajlik. A gyárosok mil­liókat harácsolnak a gyapjúszövet szál­lításával, de a munkásoknak még ta­karó sem jut az általuk szőtt anyagból. Horáció napfényes házikója nemcsak a valóság, de még a képzelet horizont­ján is egyre messzebbre kerül. És mégis: van ebben a feketével szürke alapra festett, csöndes menetű, de nagyerejű műben valami vigaszta­ló fényesség. A munkások bizalma a jövőben, a háború után bekövetkező változásban, amely, ha nincs is közel, mégis érezhető a valósága — a tulaj­don, ébredő erejükben. Marietta az idős és a szörnyű menhely vigasztalansá­gában elpusztuló munkás alakja úgy magasodik a gyáriak alvilági élete fö­lé, mint városuk fölé a havasok tiszta orma. Az író mindezt közhelyek nél­kül érzékelteti, műve ívét a nemes iro­dalom és a portugál jövő útját láttató magasságba emelve. Csatlós János kitűnő, érzékletes for­dítása és Bartha László kötésterve, bur­koló rajza s néhány markáns illuszt­rációja teszi még értékesebbé a „Nap­fényes házikó”-! Két kisregény Jean Rhys egy kötetbe fogott két kisregénye A sötétség utasa és a Jó reggelt, éjfél London és Párizs kávé­házaiban. vendéglőiben, s különböző rendű-rangú szállodáiban játszódik, tehát az előkelőség és fény két metro­polisában. S milyen vigasztalan és re­ménytelen a környezet, s a két hősnő élete! Mennyivel kilátástalanabb Rhys írói világa, mint a nyomorgó, de sze­müket a jövő távlatai felé emelő, s ezért harcba induló kiuzsorázott por­tugál munkásoké! Semmi sem megfog­ható ebben a világban! Még a volt boldogság sem, amelyre a mind mé­lyebbre süppedő jelen és a vaksötét jö­vő ingatag váza támaszkodik. A két hősnőt lehetetlen nem azonosítanunk. Mindkettő egy nyugatindiaá kis szigeten született, mindkettő reménytelenül ma­gányos és fázik, szüntelenül fázik, Ang­lia és Franciaország ege alatt. Egyiket a szeretője, másikat a férje hagyja el, s ezzel örökre megölték mindegyik­ben a vágyat, a reményt, az életet, míg végül elérkeznek arra a pontra, ahon­nan már csak a zuhanás következik le­felé, önmaguk és a lét legsötétebb mélységeibe. Nem könnyű olvasmány az angol író­nő könyve, mégis vonzó, sőt, érde­kes. Hátborzongató erővel ábrázolja a gyökértelen, önmaguiktól is undorodó embereket, akikben csak pillanatok­ra lobban fel az önbizalom, a remény és a sorsuktól való szabadulás akara­ta. Ugyanakikor, amikor elismerjük az író tehetségét, nem feledkezhetünk meg arról, hogy atmoszférát teremtő ereje csupán a hősök alakját veszi körül le­vegővel. Ebből a szűk körből teljesen kiszorul a kor. A készülődő fasizmus és az ellene felinduló erők harcát egyetlen mondattal sem érzékelteti. Udvarhelyi Anna fordítása hibátlanul tolmácsolja az eredeti szöveg nyugta­lan vibrálását. Árva Ilona kötés- és burkolórajza finom és ízléses, bár ez utóbbi kissé hatásosabb is lehetne. Barát Endre bokba és szakkörökbe is a dél­utáni és az esti órákban ér­nek rá eljönni az emberek. Reggeltől kora délutánig a ház általában üresen áll. — Most szeretnénk változ­tatni ezen. Végre jó a kapcso­lat uz iskolával. Itt működik az iskola képzőművészeti szakköre, s mind gyakrabban jön el ide egy-egy osztály a tanulási idő alatt: tornaórán pingpongoznak, irodalomórán verseket hallgatnak. Most sze­retnénk tovább bővíteni ezt a szolgáltatást. Diafilmvetítőt a közelmúltban vettünk. Ha lesz megfelelő mennyiségű diánk, például földrajzi, képzőművé­szeti tárgyú, biztos, hogy a pedagógusok szívesen elhoz­zák osztályaikat ide egy-egy földrajz- vagy rajzórára is. Esetleg zeneórákat is tarthat­nánk közösen, lemezhallgatás­sal, zenemagyarázattal illuszt­rálva. Jó és rossz tapaszfalatok Iglói Sarolta érettségivel ke­rült a klubkönyvtár élére. Je­lenleg a főiskola népművelés­könyvtár szakának másodéves hallgatója. Most éppen vizs­gákra készül, s ezekhez a gya­korlati tapasztalatot saját munkájából meríti. Pozitív és negatív példákat egyaránt, hi­szen nemegyszer a legszebb elképzelésről is kiderül, hogy a gyakorlatban nem állja meg a helyét, vagy éppen másként kellett volna csinálni, hogy életképes legyen. Ma már —s ez igen örvendetes — a napi munka és a tanulás eredmé­nyeként mind több a pozitív példa, a sikeres megvalósítás, mint a kudarc. — Azért még akad — vall­ja be őszintén. — Egy hete szűnt meg a khibkönyvtár képzőművészeti szakköre. Ér­deklődés hiányában. Rá kel­lett jönnöm, hogy egy ilyen kis falu, mint Erdőkertes, túl kicsi közösség ahhof:, hogy elegendő látogatója legyen egy ilyen speciális szakkörnek. Annál nagyobb az érdeklődés az újjászervezett disc jockey klub iránt. Pedig a program­ja nem csupán lemezhallga­tásból és táncból áll. Filmeket vetítünk — legutóbb például négy színes Gusztáv-filmet mutattunk be —, vetélkedőket rendezünk a mindennapi élet gazdasági és politikai kérdé­seiről —, vagyis többet kívá­nunk nyújtani az egyszerű szórakoztatásnál. Prukner Pál Emlék plakett Pénteken bensőséges ünnep­ségen adta át Darvasi István, az Országos Béketanács alel- nöke a Kossuth klubban az Országos Béketanács jubileu­mi emlékplakettjét a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat nemzetközi politikai vá­lasztmányának. Halász József, a választ­mány elnöke vette át a ki­tüntetést, majd dr. Nyilasi Já­nos tanszékvezető egyetemi tanár, a TIT országos elnök­sége és ügyvezető elnökségé­nek tagja mondott köszönetét az elismerésért. A váci Taurus Gumigyár FELVÉTELRE KERES: gyors- és gépírót, utókalkulátort, könyvelőt, munkásellátót, férfiakat és nőket betanított munkára. Felvilágosítást ad a gyár Munkaügyi Osztálya, Vác, Derecske dűlő 1. Telefon: 11-433. hiszem, ehhez alig kell vala­mit is hozzátenni a recenzens­nek. A gyűjtemény összeállí­tói arra törekedtek, hogy Marx- Engels és Lenin azon írásait tegyék hozzáférhetővé, amelyek ma is időszerűek, közlésük segít jobban megér­teni az MSZMP nőkérdésről és a családról vallott politiká­ját. Ha egybevetjük pártunk határozatait a nőkérdésről, ak­kor megállapíthatjuk, hogy azok egyeznek Marx, Engels és Lenin gondolataival. A párt arra az elméleti funda­mentumra épít, amelyet a marxizmus—leninizmus meg­teremtői raktak le. A kötet szemelvényeket kö­zöl a Kommunista Kiáltvány­ból, majd négy fejezetben so­rakoztatja fel a három klasz- szikus írásait: Az első fejezet­ben leírják, hogy vélekedtek a női és gyermekmunkáról, majd azt mutatják be, hogy a kapitalizmusban milyen mér­hetetlenül kizsákmányolták a nőket; a második fejezet arról szól, hogy Marx, Engels és Lenin miként harcoltak a nők felszabadításáért; a harmadik fejezetben a szocializmus és a nők felszabadításáról olvasha­tunk, míg a negyedikben Marx, Engels és Lenin a sze­relemről, a házasságról és a családról mondják el gondola­taikat. Természetesen a mar­xizmus klasszikusai akkor még nem láthatták pontosan, hogy a női egyenjogúság társadalmi megvalósítása közben milyen feszültségek keletkeznek a munka és az anyai hivatás, összeegyeztetésében. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak 1970. februári ülésének „A nők politikai, gazdasági és szociális helyzete” című hatá­rozata éppen ezekre a kérdé­sekre hívta fel a figyelmet. Gáli Sándor megoldására, vannak jó mód­szereink. Mégis nagyon sokat jelentenek azok az útmutatá­sok, amelyeket a klassziku­sok dolgoztak ki. Marx, En­gels és Lenin rendkívül sokol­dalúan foglalkozott a jövő nemzedékével. Erről ad képet a kötet, s főleg arról, hogy a tudományos kommunizmus megalapítói milyen nézeteket vallottak az ifjúságról. A kö­tetben szereplő cikkek, beszé­dek, levelek és a művekből vett szemelvények igen válto­zatosan mutatják meg az ifjú­ság helyzetét. Csak meghatódással lehet olvasni Marx ifjúkori elmél­kedését, vagy levelét apjához; Engels cikkét, amelyben az angol munkásifjúság helyzeté­ről ír. Leírják az ifjúság tőkés kizsákmányolását, a kegyetlen gyermekmunkát az iparban és a mezőgazdaságban, behatóan foglalkoznak a közép- és fő­iskolás diákság helyzetével, a diákság ösztönös lázadásával és a munkásmozgalomra való hatásával. Marx, Engels és Lenin mindig tisztában volt vele és hangoztatta, hogy az osztályharcban megedződött, kipróbált nemzedéktől a fiata­loknak kell majd átvenniük a stafétabotot, s hogy erre fel kell ókét készíteni. A kötetben közölt írások egyike-másika már majdnem másfél százada íródott, de mégis sok mai kérdésre ad vá­laszt. Vannak-e nemzedéki sajátosságai az ifjúságnak és milyenek? Milyen a nemzedé­kék viszonya a kapitalizmus­ban és a szocializmusban? Mi­lyen a szocialista etika? És sok más kérdés, amely nap­jainkban is égetően fontos, részben megoldásra váró fel­adat. Néhány írás ebben a kötet­ben jelenik meg először ma­gyarul. A bő jegyzetekkel és részletes tárgymutatóval ellá­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents