Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-28 / 278. szám
I 1974. NOVEMBER 28., CSÜTÖRTÖK Jubileumi nap A Kecskeméten működő országos pedagógus-gyermekotthon — az egytkciri Faragó Béla országos árvaház — hetvenöt éves. December 7-én jubileumi nap keretében méltatják. majd a pedagógusok árva. félárva gyermekeit nevelő intézmény háromnesyétí- évszázados tevékenységét. Védjegyes gyermekcipő A Sabaria Cipőgyár dolgozói 80 000 pár Siesta gyermekcipőt készítettek terven felül. Az idén már csaknem 400 ezer párat adtak el. A minőség is tovább javult. Azt az arányt, hogy 100 pár közül 90,5 százalék I. osztályú legyen, sikerült 94,3 százalékra fokozni. Január 1-től védjegyes termék lesz a Siesta. A vállalat megfelelő minőséget garantált, továbbá választékfejlesztést valósít meg. KORSZERŰSÍTIK A BALATONI KEMPINGEKET A Balaton partján — több épí tkezéssel egyidőben —megkezdték néhány kemping korszerűsítését. A balatonfüredi kempinget több, ínint ötszáz hellyel bővítik. Ezt a területet megfelelő közműveikkel is ellátják. Vonyarcvashegyen a partközeli vízterület rendezésével és stégek építésével horgászási lehetőségeket teremtenek. A déli parton, Balatonbog- láron félmillió forintos költséggel fejlesztik a Sellő-kem- pinget. Az összeg nagy részét a közművesítésre szánják. Ba- latonszemesen a Napsugár-telep moteljét korszerűsítik és újítják fel. A nagykátai járásban Az ipartelepítés első hét esztendeje Nagyüzemek a községekben - Munka, nőknek és fiataloknak Ipari üzemekben rendkívül szegény volt még hét esztendeje a nagykátai járás, de annál kevésbé‘ipari dolgozókban. összegen 19 ezer lakosa ingázott nap mint nap és a lakóhelyhez jobban kötött nők, a családanyák foglal* koztatottsága úgyszólván teljesen megoldatlan volt. Az ipartelepítési politika azután rohamosan változtatott ezen a helyzeten. Sorra létesültek ipari üzemek a járásban, s hogy minél több kezdhesse meg gyorsan tevékenységét, ahhoz a járás vezetői és a községek tanácsai nagyon sokban hozzájárultak. Területet, épületeket biztosítottak, utakat, építettek, igyekeztek megteremteni az építéshez szükséges munkaerő-kapacitást. Az évek során hét nagyobb üzem létesült a járásban, s jelentős fejlődést ért el azóta. Érdemes hát most az eltelt esztendők múltán visszapillantani az iparosodás kezdetére. s megvizsgálni a nagykátai járásban települt üzemek jelenlegi helyzetét és folyamatban lévő további fejlődésüket is. Mindenekelőtt azonban arra, hogy a nők munkába helyezése lakóhelyükön, vagy ahhoz közel, nagyon megkönnyült, az általános, és a középiskolát végzett fiatalok zöme is helyben talál munkát, szakmatanulási lehetőséget és ötezer fővel csökkent a bejárók száma, amely azonban még mindig eléri a 14 ezret. A több községben korábban tapasztalt nagyarányú elvándorlás, a távoli munkahelyek szívóhatása sok helyen megszűnt és mindenütt csökkent az ipar- telepítés következményeképpen. Az első komolyabb ipari üzem, az Állami Pénzverő Akikért harcoltak, s akik emléküket őrzik Szigetszentmiklós 30 éve Három kiállítás emlékezik meg Szigetszentmiklós felszabadulásának harmincadik évfordulójáról. Az első színhelye a nagyközségi tanács ülésterme. Körös körül fényképek és tárlók, s minden kiállított tárgy a fejlődésről beszél. Az első tárlóban milliós ?S milliárdos pengők, élelmiszerjegyek emlékeztetnek az első nehéz hónapokra, de csak úgy lehet igaz a fejlődés történelme, ha bemutatja, honnan, milyen mély pontról kellett elindulni. S ezért helyes az emlékét felidézni annak is, hogy 925 ka- tasztrális holdat és 715 négyszögöl földet osztottak ki 187 család között. Mindezeket a régi dokumentumokat a helyi honismereti kör tagjai, köztük Kincse József és Vöö Imre magángyűjteményükből kölcsönözték. Néhány romos épület képe után dandárnyi fotográfia és újságközieménv viszont az új, szinte már városnyi Sziget- szentmiklóst mutatja be. A gyárakat és az új lakótelep házsorait, a még mindig folyó építkezéseket. S nem szabad említés nélkül hagyni azt a fényképet sem, amely arról számol be, hogy idén szeptember 25-én adták át a helyi ipari üzemek ahyagi áldozatvállalásával és a lakosság társadalmi münkájával, közös erővel létrehozott új 268 óvodai és 85 bölcsődei helyet. Szólni kell azonban a két másik kiállításról is. Az 1. számú általános iskolában a rajzkör húsz tagjának pályamunkáit mutatják be. Versenyfeladatuk volt a , fel- szabadulásra és a község képzőművészeire való emlékezés. „Soha többé háborút” felirat alatt csupa harci rajz, festmény sorakozik. Köztük a legfigyelemreméltóbb az. amelyet egy hattagú kollektíva készített. Tankok, ágyúk, katonák keménypapírból kivágott, kiszínezett alakjait ragasztották rá egy általuk festett tájképre. A pályaművek másik csoportja, „Békében éljünk” felirat alatt úttörőgyűlést, lakodalmi menetet, családi kört ábrázoló képeket mutat be. Végül a szigetszentmiklósi képzőművészek, Nádasdy János festőművész, Kocsis László, a Képzőművészeti Főiskola nemrég fiatalon elhunyt tanára és Prokop Gyula, az iskola tanára festményeiről, grafikáiról készült fényképek egészítik ki a kiállítást. A bemutatott pályaművek a gyerekek ügyességét és a rajzköri vezetőt, dr. Dunai Ervinnél dicsérik. A lakótelepi II. sz. általános iskolában a Perjés András tanár vezette rajzkör kis diákjai tesznek bizonyságot kiállított műveikkel, rátermettségükről. Ezenkívül külön kis felszabadulási kiállítást mutatnak be dr. Veress Istvánná úttörővezető pajtásai, akik a felszabadulás néhány tárgyi emléke mellett két,, távolból frissen érkezett, cirill betűvel írt levelet is odatettek az asztalra. Nekik, az iskola úttörőinek címezte a levelet G. Sz. Csebotarjov tartalékos vezérőrnagy és Jakov Alexandro- vics Szadovszkij nyugdíjas. Az előbbi ezelőtt 30 évvel a szovjet hadsereg 46. lövészzászló- aljának parancsnoka, a másik pedig politikai parancsnokhelyettese volt. A zászlóalj élén ők szabadították fel annak idején Szigetszent- miklóst. Az úttörők felkutatták, élnek-e még, hol laknak, s levelet írtak nekik. Arra jött meg éppen Szigetszentmiklós felszabadulásának évfordulójára a Válasz. Mindketten szeretettel üdvözlik a szigetszentmikló- siakat, akikért harcoltak, és a kis úttörőket, akik a felszabadítók emlékét őrzik. jelvényüzeme 1967-ben települt a járásba, Tápiószelére. Amikor megindult. csupán harminc főt, de altkor is főleg nőket foglalkoztatott. Ma 120 dolgozójának 98 százaléka nő. Ez az üzem a következő ötéves tervben tovább fejlődik és ezzel együtt jár az ott foglalkoztatottak számának növelése is. A Pénzverő kezdte 1968-ban létesült a járás ma már legnagyobb üzeme, a budapesti Kohászati Gyárépítő Vállalat részlege, ugyancsak Tápiószelén. Egész sor műhelyépületet emelt és dolgozói kezdetben 200 fős létszáma ma már meghaladja a hétszázat. Fejlesztése szünet nélkül folyik. Áttérnek a könnyű acél- szerkezetek gyártására. A KGYV telepére bevezetik a vasutat, automata gépekkel indul meg a munka, úgyhogy az ötödik ötéves tervben termelése megháromszorozódik. Természetesen, dolgozóinak száma szintén több lesz, néhány éven belül eléri a másfélezret: A valóban nagyüzemnek tekinthető ipartelep természetesen, nagy és kedvező hatást gyakorol Tá- piószele politikai, gazdasági és társadalmi életére. Sőt. hatása érvényesül környező hét községben is. Telep, melléküzem A járás második legjelentősebb gyára a Telefongyár nagykátai üzeme, 1969-ben létesült. Megindulása előtt 70 embert vitt budapesti törzsgyárába, hogy megfelelően kiképezze egy részüket átképezze új üzeme számára. A munkásállománynak ez a magja gyorsan megnőtt, most már 580—600 főt foglalkoztat a gyár. Közülük 400 dolgozója egészen fiatal, és ezek 80 százaléka nő. Ez az üzem is nagy súlyt helyez a szakmunkásképzésre és ami a közeljövőt illeti, terveik is sokrétűek. További építkezéséhez természetesen területre van szüksége, amit már ki is sajátítottak és részben közművesítettek. A nagyarányú fejlesztés kezdete jövő esztendőre várható és a munkáslétszám ezzel járó 40—50 százalékos emelkedése ugyancsak számottevő a környék lakói foglalkoztatása szempontjából. Ugyancsak 1969-ben kezdett dolgozni Szentmártonká- tán, a megszűnt gépállomás helyén, a budapesti Kiima Ktsz, most már 180—200 munkás dolgozik az üzemben. Hűtőberendezéseket és háztartási cikkeiket készítenek. Tápiószecsőn az Üjpesti Gyapjúszövőgyár kezdeményezésére tsz-melléküzemként 200—220 dolgozóval 1969-ben szövőüzem létesült. Két éve, a gyár saját kezelésébe vette, továbbra is tsz-melléküzemként dolgozik azonban 80—80 fővel' Tápióságon és Tápióbicskén — a kivarróüzem. 1970-ben indult meg Nagy- kátán a Zöldség- és gyümölcsfeldolgozó Vállalat, kezdetben 100—120, főleg nőket foglalkoztató üzeme. Ez az egyetlen ipari üzem, amelyben a kezdés óta a dolgozók száma csökkent, most csupán 70 főre tehető. Végül szintén 1970 óta dolgozik Nagykátán a PEVDI konfekcióüzeme. Mintegy 30 dolgozóval indult, az eltelt két esztendő óta azonban nagyot fejlődött ez az üzem, dolgozóinak száma már eléri a nyolcvanat. Ez a hét esztendő alatt települt hét kisebb-nagyobb üzem. Velük együtt tizennégy működik a iárásban, továbbá négy építőipari, két közlekedési és egy vízgazdálkodási vállalat, illetve szövetkezet nyúlt munkaalkalmat a lakosságnak. Tíz budapesti kisipari és háziipari szövetkezet pedig mintegy 2200 bedolgozót foglalkoztat. Ezek között a legrégebbi, a Gobelin Háziipari Szövetkezet már harminc esztendeje ad munkát a 'járás asszonyainak, lányainak. Elsősorban Kókán, ahol 600, és Tóalmáson, ahol 400 bedolgozóinak a száma. További 200 Tápiószecsőn, Pándon és Újszilváson dolgozik. Saját busszal Jelentősen megjavult a bejáró dolgozóit közlekedése is. Tetemes részük újabban nem szorul már á vasútra, vállalati autóbuszok szállítják őket háztól házig. Naponta 35 ilyen autóbuszjárat közlekedik oda- vissza a járásban. Egyedül a tóalmási bejárókat nyolc szállítja. A legtöbb buszt természetesen, budapesti vállalatok járatják, de a Ceglédi Húsipari Vállalat szintén buszon hordja-viszi a városhoz közeli községekben lakó dolgozóit. A jászberényi Hűtőgépgyár Nagykátáröl és Farmosról szállítja saját buszán a nála dolgozókat. S hogy teljes legyen a járás iparáról és ipari munka- lehetőségeiről a kép, befejezésül újabb ipari üzem munkába állásáról számolhatunk be. December elsején, egyelőre félszáz emberrel megkezdi Nagykátán működését a Pest megyei Villanyszerelő Vállalat új telepe. Jövőre továbbfejlesztik és a tervek szerint 100—120 főre emelik munkáslétszámát. Sz. E. Napirendem a képviselők munkája Ülést tartott a budai járási népfrontbizottság elnöksége Tegnap délután a budai járási hivatal épületében ülést tartott a Hazafias Népfront járási bizottságának elnöksége. A megbeszélésen a járás országgyűlési képviselőinek, valamint a községi tanácsoknak és népfrontbizottságoknak a kapcsolatát vitatták meg. Az ülést, amelyre meghívták a járás öt országgyűlési képviselőjét is, Kasza Márton, a járási népfrontbizottság alelnöke nyitotta meg, majd Inzsel Ottó, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának politikai munkatársa tartott vitaindító előadást. Beszámolójában rövid áttekintést adott a választás óta eltelt három és fél esztendő mun íjáról. Elmondotta, hogy a járás öt képviselője igen jól segítette e terület gyorsabb fejlődését. Vitaindító előadást követően elsőként dr. Stark Janka, a Pest megyei Tüdőgondozó Intézet igazgatója szólalt fel. Arról számolt be az elnökség tagjainak, hogy Érden, választó- kerületében, mind többen vesznek részt a lakosság köréből a képviselői beszámolókon és fogadóórákon, amelyeken már nem bsupán az egyéni, hanem a közösségi gondok is mind többször szóba kerülnek. Tausz János, az IBUSZ vezérigazgatója elmondotta, hogy választókerületében sok még a gond, de azért az előbbrelé- pés is számottevő. Örömmel számolt be arról, hogy épül már Budakeszin az új postahivatal, Nagykovácsiban pedig rö'videsen egy faházban kap a posta az eddiginél lényegesen korszerűbb elhelyezést. Novak Béla, a Csepel Autógyár vezérigazgatója felszólalásában hangsúlyozta: azok az igazán eredményes fogadóórák, amelyeken a helyi tanács elnöke is részt vesz. A gyakorlat ugyanis azt bizonyítja, hogy sok olyan problémával keresik fel a képviselőket, amelyek elintézésében a helyi tanácsok azonnal intézkedhetnek. Magyar Sándor, a Dunai Hőerőmű Vállalat technikusa annak fontosságáról beszélt, milyen segítséget jelent a képviselőnek, ha részt vesz a tanácsüléseken. Minden választópolgárral ugyanis nem találkozhat, de a tanácstagok útján mindenkor pontos információkat kaphat azokról a kérdésekről, amelyek a választókerület lakosságát foglalkoztatják. Bánáti Gézáné, a biatorbágyi 2. számú általános iskola tanára a helyi vezetőkkel tartott szoros kapcsolat fontosságáról szólt, hangsúlyozva, hogy csak a helyi vezetők harmonikus együttműködése segítheti igazán a képviselő munkáját. P —P. GOMBÓ PÁL) É Virágzat© n aranyeső akartam lenni. Elképzeltem agaimat és vesszőimet, amint ontják az arapyló sárga virágokat, sűrűn, szépen, szivet-lelket gyönyörködtetően, eleinte csak gyengéden, kicsinyen, aztán kibomolva telten, nyílón, majd a szél széthordja őket korbe vi rí tón. A vesszeimet talán letépik, ó az nem f»g fájni, örömöt szerezni viszik, vázába rakják, szépen elrendezik, derűs leszek ott és dicsérnek. Ezt mindenki helyeselte. Aranyesőre szükség van, dísze a kertnek, a parknak és látták, nekem minden képességem megvan rá, még ösztönöztek is, csak türelemre intettek, hogy X?r,ja„’ mindennek megvan a maga rendje, Ki kell fejlődni, annak megvan a maga sora, meg a téli pihenőnek is szerepe van, akkor szunnyadni kell, okosan, csendesen, az ’ álmokat, vágyakat beburkolva. Ekkor azonban .valahogy elterjedt, mint a vihar, a nárciszok divatja. Én nem tudnám megmondani, hogy van ez, de hirtelen kirobban és mindenki beleszédül, egyfajta nézet, egyfajta tetszés, egyfajta ítélet, talán felülről jön, a főkertésztől és mindenki — konformizmusból — siet helyeselni, mit helyeselni, túllicitálni — egyszóval ez így van, tény. Es ezért, ebben a fehér, közepén sárga, nem mondom szén virág bűvöletében az en ügyemmel is újra foglalkoztak. Valaki azt mondta: — Elég ág, meg vessző lesz ezen az aranyesőn, igazán megengedhetjük magunknak, hogy egyik vesszeje nárciszt teremjen. A többiek pedig buzgón helyeseltek, a bó- logatástól úgy járt fel-le a fejük, mint gumiszalagon a krampusz. És a „problémát”, mert mostmár probléma lettem, nagy erőfeszítéssel meg akarták oldani. Ezért aztán igénybe vették a legkülönbözőbb tudományok — a biofizika, a génmoduláció, a nukleáris genetika és még jsten tudja micsoda — minden eszközét, a legfejlettebb technikai eljárásokat és szerkezeteket. No meg a pszichológiát is. Engem is befolyás alá vontak, temperáltak, motiváltak, fellazítottak és másként megkötöttek, hivatkoztak a kötelességérzetemre, nárciszvágyakat oltottak belém, biztosítottak arról, hogy aggályaim jogosulatlanok, hiszen csak egy, egyetlen egy vesszőcskéről van szó. Meg még kaptam általános eszmei eligazítást is. amelynek lényege az volt, hogy haladni kell a korral, ami azelőtt talán jó volt, legalábbis részben elavul és akkor, legalábbis részben, a korszerűvel kell felcserélni. És különben is. másnak is lenni, mint amik vagyunk, az gazdagodás, objektíve bonyolultság. tehát fejlődés. Mit akarok? Lemaradni? Megszégyenülni? Egynek lenni a szimpla aranyesők közül? Hát nincs bennem ambíció? Végül is a fizikai és pszichikai ráhatások eredményeként egyik leendő ágam nárcisztermőnek kondicionáltatott és képlékeny, lényegében szunnyadó ösztöneim ennek megfelelően átformáltattak. Ha őszinte akarok lenni akkor már (még?) nem is nagyon bántam. Főként az az érv hatott rám, hogy aranyeső leszek ugyan, de pem szimpla aranyeső, hanem afféle külön megjelölt, egyedi, talán kissé csodálatos nárcsisztermő aranyeső. Talán tényleg így maradhatok meg önmagam, miközben korszerű is leszek. Talán valóban így lesz léflyém még nagyobb örömök forrása. Hát ez volt. Hanem mire az egész procedúra véget ért, valahol valahogy új áramlat jött, mint a szökőár: a kikiricsológia. Me- gintcsak nem tudok pontosat az indítékokról, legföljebb annyit, hogy valamiféle nemzeti lelkűiét is szerepét játszhatott benne, mert nemrégiben napfényre került egy régi kódex, amelyben minden iniciálé kikiricset formázott, s noha latinul volt írva, mégis a mi népünk hagyományairól adott újabb felvilágosításokat. A kikiricsológia hatása alól senki sem vonhatta ki magát — nem is akarták, inkább igyekeztek mennél frissebben csatlakozni táborához — és persze én is szóba kerültem, mint potenciális kikiricstermő. — Két ágat belőle kikiricsre átállítani! — adta ki valaki az utasítást és máris belelendült az előzőekben meglehetősen begyakorlott és a főbb tudományos-technikai gondok megoldásban már rutinosabb szervezet; jómagam is hajlamosabb voltam a befolyásolásra és két ágamat nem túl sok vonakodás után átengedtem mindannak, amit nekik a kikiricsológia diktálni kívánt. Hanem akkor már a serdülés előestéjén voltam, és azért úgy gondoltam, jó, ljó, majd meglátjuk, talán mindez jó lesz, szép lesz, mért ne — de egyúttal a legőszintébb örömöt azért éreztem, mert most már rövidesen — legalábbis jórészt — kezdhetek aranyeső lenni. Mekkorát tévedtem! Közben ugyanis a világban változások történtek. Innen elindult egy fürtös-áramlat, onnan egy rózsabokor-elmélet, amonnan nefelejcsdivatról érkezett hír — és mindez arra ihlette az illetékeseket, hogy szimpozionra üljenek össze. Ott a nézetek összecsapása megtörtént, majd egy közös platform elérését tűzték ki célul — gondolom a szakma tekintélyének megóvása okából, végeredményben mégsem veszthették el hitelüket kifelé Egymás pocskondiázásával. Így került felszínre a langyos kompromisszum: a „komplexitás” elmélete. Eszerint minden virág legyen ez is, az is, amaz is. Tudják, hogy ezt a célt elérni nem lehet, de megközelíteni a közeljövő feladata. Ezért kidolgozták a sokoldalú kondicionálás elvét, amelynek jelszava így hangzott: \ — Nekünk sokoldalú virágzatra van szükségünk! Így lett minden ágam másként nevelve. És nevelődött is, fejlődött is, leveledzett is, Már-már terméseket is hozott, amikor az első „sokoldalúakról” kiderült, hogy van ugyan rajtuk mindenféle virág, de mindegyik satnya. Ezért aztán, mielőtt még bármelyik ágamat, vesszőmet kirügyeztethettem volna, a szigorú és józan ellenáramlat elrendelte a nem tiszta ágak nyesését. — Mostan pedig, szomorúan, de büszkén ielenthetem, egyetlen megmaradt aranyesőágam virágzik, sárgán, sűrűn, szépet, szívet- lelket gyönyörködtetően, de magányosan, hatvan lehetőség közül egyetlenként, amely valósággá bomlott. Én szegény-gazdag hálát adok immár, hogy valamit, valamit mégiscsak megvalósíthattam önmagámból, vágyaimból. Ameu, ...ZAT
