Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-27 / 277. szám

1974. NOVEMBER 27., SZERDA 5 „Pelikánok'’ a Velencei-tavon Vízreszálltak a Pelikán tí­pusú nádarató gépek, előke­rültek az ősi nádvágó szer­számok, a gyalázkáik is: a Du­nántúli Nádgazdaság velen­cei üzemének dolgozói hozzá­láttak a velencei-tavi nád­aratáshoz. Elsőként a partok mentén takarítják be a tó termését, majd a jegesedés után sorra kerülnek a mé­lyebben fekvő nádszigetek is. A tervek szerint az idén 700 000 kéve nádat aratnak a velencei munkások. Az idei termés hatvan százalékát ex­portálják. Figyelmeztet a kormányzás: A Bakony Művekben külön kutató-fejlesztő csoport keresi azokat az új lehetőségeket, amelyekkel módosíthatják, fő funkcióra alkalmasabbá tehe­tik a különböző gépkocsi-al­katrészeket. Az eddigiekben ötletesen kiegészítették, módo­sították a kormányzárat oly módon, hogy az figyelmezteti is a szórakozott gépkocsiveze­tőket. Amennyiben ugyanis a slusszkulcs a műszerfalban ma­rad, ajtónyitáskor fényjel vagy a kürt hangja jelzi a feledé- kenységet. Módosították a hagyomá­nyos, kétfokozatú ablaktörlő berendezéseket is. A gyár fej­lesztői olyan berendezésit ké­szítettek, amely az időjárástól függően percenként 0—52 mozdulatra késztetheti az ab­laktörlő lapátot. Foglalkoznak az elektronikus gyújtáselosztó előállításával is. A szovjet partner elismeréssel fogadta a Bakony Művek kutatóinak új­donságait Forintban is mérhető az eredmény Az üzem- és munkaszervezés tapasztalatai Új raktár Gyálon Két esztendő alatt — amióta napvilágot ftWott az üzem- és munkaszervezéssel foglalkozó 1003/1972. számú kormányha­tározat — jó néhány Pest me­gyei vállalatnál érdeklődtem a határozat végrehajtásának eredményei-felől. Tapasztala­taim eléggé nagy szóródást mutattak: találtam gyárat, ahol a gazdaságos termékszer­kezet kialakítását célzó pro­filtisztítástól a piackutatásig, a gyártásirányítás és termelés­programozás gépesítésétől a betanított munkásnők szak­másító tanfolyamáig rendkí­vül sokat tettek, és találtam olyat, ahol az intézkedés köre jószerint a vállalati jogtaná­csos alkalmazására és néhány, anyagtakarékosságra intő pla­kát elhelyezésére korlátozó­dott. Helyzetelemzés és tennivalók Lányomnak mondom — a menyem is értsen belőle: a Lenfonó és Szövőipari Válla­latnál felmérték és értékelték az üzem- és munkaszervezés terén október 30-ig tett idei intézkedéseket, és meghatároz­ták a további tennivalók sor­rendjét. Valahogy így kellene mindenütt... A lenipar mostoha helyzeté eléggé közismert a textilága­zatban, bővebb magyarázatra nem szorul. Az ötvenes évek­ben sorvadásnak indult iparág pangása egészen a közelmúltig tartott, s a segítség — pénz­ben és jól képzett szakembe­rekben — szinte a 24. órában érkezett. A kormányhatározat megje­lenésekor ilyen volt a helyzet: Miközben a vállalat évi ter­melési értéke és a termelés mennyisége lényegesen nem változott, a dolgozók létszáma évről évre csökkent. (1971. ja­nuár elsejéhez képest 1973. de­cember 31-ig csaknem 600 fő­vel!) A vállalati nyereség 1972-ben 25 millió forintot tett ki. Annak ellenére, hogy az 1968-ban benevezett új gazda­ságirányítási rendszer magá- tólértetődően megkövetelte volna a változásokhoz jobban alkalmazkodó új, vállalati szervezeti felépítést, tíz éven át — 1963—1973-ig — ez szin­te semmit sem változott. Illet­ve annyit csupán, hogy mi­niszteri utasításra 1971. január NÁLUNK MÁR JÁRT A TÉLAPÓ! Ötvenmillió forintos árukészletünk varjú Önt! ft Ajánlatunk: Műanyag építőjáték 72 Ft Műanyag baba 90 Ft Asztali futball 361 Ft Rex-asztal 635 Ft Női és férfi illatszercsomagok 55-től 100 Ft-ig Női és férfi zsebkendők díszdobozban 30-tól 115 Ft-ig Női fehérnemű ajándékcsomagban 105-től 178 Ft-ig Férfinyakkendő-díszgarnitúra CENTRUM ÚTTÖRŐ- ÉS IFJÚSÁGI ÁRUHÁZ Budapest V., Kossuth Lajos u. 9. 129 Ft-tói ÉPÍTŐIPARI szövetkezet AZONNAL FELVESZ Quti-Nord technológiához szerelőbrigádokat, továbbá kőműves, lakatos, villanyszerelő víz-, gáz- és fűtésszerelő, asztalos, burkoló, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő, szigetelő, bádogos, festő, pa'kettás. könnyűgéokezelö, nehézgépkezelő szakmunkásokat (16. életévüket betöltött fiúkat is), gépkocsivezetőket, valamint rakodókot, kubikosokat. Jelentkezni lehet: o Prosperitás MkSZ munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. 1-től a vállalat feladatköré­be utalták át a lenrosttermel- tetést és -kikészítést. A válla­latnak nem voltak megfelelő szervezési szakemberei. Mindez arra késztette az il­letékeseket, hogy minden más intézkedést megelőzve, jól képzett szakemberekkel erősít­sék meg a gazdasági vezetést. így került sor új vezérigazga­tó, valamint gazdasági és ter­melési igazgató kinevezésére 1973. második félévében. Nyomban ezután megalakult a vállalat szervezési osztálya, amelynek vezetésével műsza­ki egyetemi végzettségű szak­embert bíztak meg. Mivel a gyáregységekben még nincs megfelelő szervezési appará­tus, a gazdasági vezetők köte­lességévé tették, hogy szerve­zési feladatokat lássanak el az irányításuk alá tartozó egy­ségekben. Korszerűbb irányítás S most lássunk néhányat az irányítási rendszer korszerű­sítésére tett intézkedésekből: A gazdaságtalan Mosonnma- magyaróvári Lenárugyárat 1973. december 31-én bezár­ták, az álló- és forgóeszközö­ket, s a vállalati nyereséget felhasználták, illetve átadták a jogutódnak, a munkaerő to­vábbi alkalmazásáról megfele­lően gondoskodtak: a vállalat — addig meglehetősen széteső — kereskedelmi tevékenységét centralizálták, kereskedelmi főosztályt hoztak létre; fel­mérve az anyaggazdálkodás­ban rejlő takarékossági lehe­tőségeket, leválasztották a ke­reskedelmi tevékenységtől, és megalakították az anyaggaz­dálkodási főosztályt; a veze­tés színvonalának emelése, hatékonyságának növelése ér­dekében információs és elem­zési osztályt hoztak létre; sza­bályozták a gyártmányfejlesz­tés módszerét és szervezeti rendjét; kialakították a válla­lat Igazgató Tanácsát és a Mű­szaki Gazdasági Tanácsot; gyártmányzsürit és mintázó szervezetet hoztak létre; a len- rosttermeltetés és -kikészítés irányítására mezőgazdasági és rostosztályt, valamint föagro- nómusi munkakört szerveztek; felülvizsgálták a korábban ki­adott utasításokat és rendel­kezéseket, s miután mintegy 85 százalékukat hatálytalaní­tották, a kettősségek és átfedé­sek elkerülése érdekében sza­bályozták az utasítások kiadá­sának rendszerét; limitálták és megfelelő szintű engedélyezés­hez kötötték a beszerzéseket, a szélesedő nemzetközi kap­csolatok ápolására nemzetközi osztályt alakítottak; kidolgoz­ták a kötbér, a kártérítés, a bírság és a minőségi enged­mény elbírálásának egységes rendszerét. Előtérben a hatékonyság Módosították a gyárak anyagi érdekeltségi rend­szerét is: a korábbi nyere­ségérdekeltség mellett az idén már a terv- és műszaki-gazda­sági mutatószámok, alapján bírálják el a gyáregységek eredményeit; felülvizsgálták a gyáregységek külső termelési kooperációs szerződéseit: meg­hosszabbításukat, illetve mó­dosításukat a gazdaságosság szempontjaitól teszik függővé; elkészítették — a vállalat tör­ténetében első — gyártmány­rangsort, majd a termékszer­kezet korszerűsítésének átfogó, részletes tervét; (Megállapítot­ták, hogy a vállalat túl sok — mintegy 1200 — terméket ál­lít elő, és gyakran fogad el kis tételekre — mindössze néhány száz méterre — szóló megren­deléseket.) A termékszerkezet korszerűsítése érdekében ész­szerű profiltisztítást hajtanak végre — igénybe véve ehhez a szaktudományok eredményeit. Azt a mintegy 160 millió fo­rintot kitevő fejlesztési hi­telt, amelyet az idén kapott a vállalat, két területre koncent­ráltan hasznosítják: részint a termékszerkezet korszerűsíté­sére, új kikészítési eljárások bevezetésére, részint pedig a legsürgősebb szociális beruhá­zások fedezésére. Az — csupán a legjelentősebb — intézkedések kommentár nélküli, puszta felsorölása is jelzi, milyen hatalmas mun­kát végeztek a Lenfonó és Szövőipari Vállalat gazdasági­műszaki szakemberei .alig több, mint egy esztendő alatt is a korszerű vezetés, a haté­kony szervezés és irányítás, a gazdaságos termelés és a ver­senyképesség feltételeinek megteremtése érdekében. Le­hetőségeikhez képest megtet­ték a magukét a gyáregysé­gek is, számtalan — megoldást már rég sürgető — probléma orvoslásával: a minőségellen­őrzés komplex rendszerének tökéletesítésétől a kapacitás kitöltéséig, a pénz- és készlet- gazdálkodás racionalizálásáig. Milliós megtakarítások Bizonyságul hívjuk a számo­kat: a szervezési intézkedések eredményeként a gyáregységek az alábbi megtakarításokat ér­ték el 1974-ben: a Budakalászi Szövőgyár 5,8 millió, a Komá­romi Lenárugyár 3,9 millió, a Győri Szövőgyár 2,6 millió fo­rintot! A munka- és üzemszervezés terén eddig tett intézkedések listájánál csak egy valami bő­vebb, gazdagabb a Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál: ez pe­dig a további feladatok felso­rolása, a jövő évi tennivalók részletes terve. Részletes, mert pontokba szedve, a végrehaj tásért felelős személyek és a határidők megjelölésével ké­szült. Az eddigi tapasztalatok alap­ján nyugodtan előlegezhet­jük a bizalmat: ez a terv épp úgy megvalósul, mint az idei! Nyíri Éva Gyálon a tervek szerint december második felében adják át a DÉLKER új raktárhelyiségét. A 120—140 vagon befogadó- képességű raktárba zömében import konzerváru kerül. Nagy Iván felvétele Naponta ezer óra MAGYAR-SVÁJCI MEGÁLLAPODÁS Magyarország és Svájc kö­zött különösen az utóbbi há­rom évben fűződtek szoro­sabbra a gazdasági, kereske­delmi kapcsolatok. Ezek egye­bek mellett felölelik az óra­ipar területét is. Ezért is figyelemre méltó az az együttműködési megálla­podás, amelyet kedden a Gellért Szállóban írt alá Rév Lajos, az OKISZ elnöke, Gerard Bauer, a svájci órások szövetségének (fh) elnöke, valamint Kelen- hegyi Emil, az OKISZ elnök- helyettese és René Retomáz, az fh titkára. A budapesti órások szövet­kezetének már eddig is gyü­mölcsöző munkakapcsolatai alakultak ki svájci partnerek­kel; több évre szóló kooperá­ciós szerződés alapján az el­múlt három esztendőben sváj­ci alkatrészekből és berende­zésekkel évente mintegy 40— 50 ezer Roamer órát szerelt össze körülbelül negyedmillió svájci frank értékben. Mos tárgyalnak további nagyobb tételű bérmunkáról, ami a szövetkezet számára naponta ezer óra összesze­relését jelentené. Ezekhez és az ehhez hasonló tárgyalásokhoz teremt jó ala­pot a most aláírt ’ keretmegál­lapodás. Ebben a felek — fi­gyelemmel az óraipar jelenlegi műszaki fejlődésére — megál­lapodtak abban, hogy a most készülő különféle óratípusok gyártási és továbbfejlesztési módszereit szakembereik út­ján közösen tanulmányozzák, s felmérik a közös gyártásra kínálkozó lehetőségeket, hogy a kooperációban készülő1 órákat azután a svájci fél he­lyezze el külföldi piacokon. Kiterjed a megállapodás a sport-időméréshez szükséges berendezések és a kapcsolódó információátviteli módszerek közös tanulmányozására is. HUNYADI ISTVÁN: Leshettem a bakaruhát O któber utolsó napjaiban kaptam meg a behívót. Elkenődtem kicsit, sohase voltam örömkatona, ki akartam én maradni az egészből. A szovjet oszlo­pok Ceglédbercel felé közeledtek. Budaörsre kellett ingáznom a helyiérdekűvel, mint ön­ellátó tartalékos tizedesnek, zsebbe süllyesz­tett tízóraival. Utazhattam napokon keresz­tül. Akkor még nem sejtettem, mi vár egy hadiállományú S. A. S.-behívósra, akit ki­emeltek a bolyból. Vagy százötvenen kupo­rogtunk a községháza lépcsőjén, fűben, ke­rítésdeszkán. Hevederes szecskavágó széket is hoztak a szkeptikusabbak, akik nem bíz­tak a „slágfertig” intézkedésben. Túlzottan nem kapkodtak rajtunk, az egyszer biztos. Egy őrmester jelent meg időnként gépelt papírossal, hogy a kiválogatottak névsorát fölolvassa. Ide tartoztak a sofőrök, villany- szerelők, kocsimosók és szakácsok, egyszó­val a fontos emberek. Mi, többiek nem han­goskodtunk, nem is sürgölődtünk a zupás karvezető körül, örültünk, hogy bámúlhattuk a lefelé kacsázó falevelet. A hadikészülődés olyan volt, mint egy lelassított filmfelvé­tel, ahol olykor hátrafelé is mozognak, sen­kinek se lehetett sürgős a mi aktivizálásunk. A vincés apácák klastromához vonultunk dél felé, kosztolódás céljából. Tányér le­vest kaptunk gerslivel, faggyúcafatkákkal, de fűszer nélkül. Egy-egy skapulárét is osztottak mellé, pamutszalagon nyakban vi- selhetőt, hogy védve legyünk a golyótól és más hadi veszdelmektől. Késő délutánig ci­garettáztunk. aztán hazamentünk. Pető Ban­di, hajdani osztálytársam, a színész, egyik csiklandós élményét mesélte el a sztriptiz- görllel és a kerekes korcsolyával, nagy kár, hogy ismertem a sztorit egyik bécsi ma­gazinból. Tízegynehányadik napon kaptam beosztást a 119/73. szakmai szabó századba, ahol a köpenyellátást kellett biztosítanunk az én írnoki közreműködésemmel. Tény az, hogy erre sohase került sor. Azért nem fog­tunk hozzá — szerény megítélésem szerint—, mert nem volt cérna, se gomb, és valahol elakadt a szövet is. A Mayer-fiúárvaházban tanyáztunk le Bu­dán (valaha apám itt tanítóskodott), egészen addig, míg föl nem fedezett a szovjet tüzér­ség egy-két gránátvetője. Futólépésben húz­tuk el a csíkot, szedtük a lábunkat, ahogy csak bírtuk az éjszaka leple alatt, egész • a Mátyás-pincéig. Itt három napott töltöttünk mindössze, üres boroshordók lehangoló szomszédságában. Végül a kőbányai ruha­gyárba helyeztük át körletünket, rugalmas elszakadással. Itt már gépeket is találtunk, s mi egyre pipásabban szemléltük munka­eszközeinket, mert nem volt, amit tű alá te­gyünk. En hazajáró maradtam, mivel a mun­kaasztalok csupán mérsékelt pihenőhelyet nyújtottak s a nehezen fölhajtott szalma ennyi embernek meg se kottyant. A régi Köztemető úton botorkáltam be szürkület­kor üzemünkbe s ez nem csekély vesződsé- get jelentett. Barikádokat kellett átugra­nom, bukdácsolni a tankcsapdák szöges drótjai között, nemegyszer estem hasra a téglán, vagy a keresztbefektetett fahasábo­kon. Rongyossá téptem a civilruhám, sapkát kaptam a kincstártól mindössze, s ez a szűkmarkúság végképp feldühített. Ennyit se érdemiek én a magas hadvezetőségtől, mint ez a vacak bakaruha, ami haditermelői minőségemben is járna nekem, hát még mint szabó-szakmabelinek! A ráták se fű­részport szórtak rám a magasból, a legjobb esetben gyújtóbombát. Ez is csak rontotta a hangulatom. El kellett ismernem, hogy nem volt túl ne­héz szolgálatom a századnál. Leginkább a szakmabeliek lába előtt ténferegtem. Se író­asztal, se gép, papírról meg indigóról éppen álmodni se mertem. Ebből se lesz harmadik csontcsillag, háborogtam. (Eddig magamat léptettem elő egy-egy fokozattal.) Joviális fő­hadnagyom zubbonyáról egymás után estek le a gombok, mivel széle-hossza egy volt és leginkább babgulyást kotyvasztott a csaj­kában. Irigykedve bámultam a nyugalmát. Fűszeres zacskóit a pisztolytáskában rejte­gette, időnként és a szükséghez mérten hintett belőlük a bádogedénybe. Hasa sú­lyos tömegéből tört elő a kacagás, ha vi­dámabb dolog jutott az eszébe, míg kanalaz­ta a levest. Ilyenkor könnybelábadt a szeme. Lehet, hogy a paprikaszeletektől meg a hagy­mától, ezekkel a csábító ízekkel sohase fu­karkodott. Én ezalatt hátizsákos természetba­rátokat nyírtam ki újságpapírból, ösztövér sportlédiket tiroü kalappal, békésebb idők­re emlékezve. Főhadnagyom apró és lelkes brávókkal jutalmazott s egy szép napon meg­kérdezte: „Mondd, hékás, miért nem csiná­lod ugyanezt otthon? Itt aztán a kutya se keres”. Ez a mélységesen belátó és emberséges tiszti eligazítás adta az ötletet, hogy ledek­koljak otthon, a Csantavér utcában. Molyrágta extrazubbonyom az égő vas­kályhába dugtam, hogy végképp átadjam az enyészetnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents