Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-26 / 276. szám

Szülők az iskolapadban FINN VENDÉGEK GÖDÖLLŐN 1 Nyílt nap Túrán Hídvizit a Blaliáné úton Sok túrái kisdiák szomba­ton reggel szülői kísérettel ment iskolába. A szülők is beültek a gyerekek mellé a padba, s végighallgatták az órákat. A nyílt napot, mint Takács Pál igazgatóhelyettes elmondta, a túrái általános iskola vezetése és pártszerve­zete rendezte. Ebből az alkalomból a szü­lők és a község vezetői meg­ismerkedhettek a gyakorlat­ban a korszerű nevelés mód­szereivel és a használatos szemléltető eszközökkel. A no­vember 23-i tanítási napon már az első csöngetés után jöttek szülők, de délután az úttörők örsi foglalkozásán is voltak érdeklődők. A mamák, papák, nagymamák a meg­hallgatott órák segítségével képet kaptak a gyerekek mindennapjairól. A túrái nyílt napon mintegy 100—150 fel­nőtt fordult meg általános is­kolában, , A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium meghívá­sára egyhetes látogatásra ha­zánkba érkezett a Közép- Finnországi Útépítő Vállalat szakemberekből álló küldött­sége. A küldöttség szombaton Egerben járt, ahol megtekin­tettek egy osztott keverőtele­pet, majd másnap, vasárnap reggel Gödöllőre látogattak, ahová elkísérte őket Novák Géza, az Űtépítő Tröszt párt- bizottságának titkára is. A finn szakemberek megte­kintették az épülő M 3-as au­tópálya Blaháné úti hídjának építési munkáit. Az építésve­zető Mester István tájékoztat­ta a vendégeket az objektum műszaki jellemzőiről, majd a kérdésekre válaszolt. Elmondta, hogy a híd há­romnyílású, 43 méter és 36 centiméter hosszú, az autópá­lya-korona szélessége kereken 28 méter. A hídon kétszer két forgalmi sáv és mindkét ol­dalon egy íedZíó sáv vezet ke­resztül. Felszerkezete monolit pályalemezekből áll* s a nyí­lásonként 52 - EHGE vasbeton tartók úgynevezett kéttámaszú szerkezetet alkotnak. Ez a módszer rövidebb építési időt, kevesebb állványzatot és szakmunkást igényel; a híd-» gyártásban is az előregyártott elemeké a jövő. A jövő közle­kedésének — a házgyárak mintájára — fontos létesítmé­nye lesz a hídgyár. Gödöllőn már korábban is épült' híd előregyártott elemekből; az egyetemre vivő, a vasút fe­lett átívelő híd. Megtudtuk, hogy Finnországban folyama­tosan épülnek a nagy kapaci­tású keverőtelepek, amelyek nagyon eredményesen szolgál­ják az útépítést. Valószínű, hogy egy eszten­dő múlva ezen a hídon átha­lad az első autó. A munka­létrán a vendégek fe1 mentek a hídra, megtekintették a be­tonacél-szerelést, érdeklődve e tevékenység iránt. A hét folyamán újabb ven­dégeket, közöttük svédeket is várnak a hídépítők. Cs. J. I. ÉVFOLYAM, 151. §ZÄM 1974. NOVEMBER 26., KEDD SZEGED NEM VÁLASZOLT Színpadon a tükrösök, tányérok Öreg párta a kismenyasszony fején A várva várt páncélautó.., Bársony Gusztáv parancsnok be­írja nevét az egyik rajkrónikába. (Lakatos György felvételei) autót* először szóban, aztán személyes tapasztalatok során is. így aztán minden úttörő bemászott, majd kimászott a kocsibpl, volt, aki négyszer is. Csak távirat A főprogram azonban nem sikerült, terv szerint ugyanis a páncélautó rádióleadójának kapcsolatot kellett volna te­remtenie Szegeddel,, ahol ép­pen ülésezik az V. országos út­törőparlament. Húsz percig egyfolytában adta az adó a hívójelet: HA—104—VA ... Válasz azonban nem jött. Arra gyanakodtak, hogy rossz az adó, azonban hamarosan sike­rült több várossal, így például Debrecennel kapcsolatot léte­síteni. Megbizonyosodtak, hogy a hiba Szegeden lehet. Hiába húzták ki a 40 méteres anten­nát, az üdvözlő szöveg távirati úton jutott el Szegedre. Szöve­ge a következő: „Gödöllő város kisdobosai és u..-rői nevében köszöntjük a parlament valamennyi részt­vevőjét, eredményes és jó munkát kívánunk. Megkülön­böztetett figyelemmel kísérjük városunk küldöttének, Kis Ro­zinának és a gödöllői járási küldöttek, Bencsik József és Vankó István munkáját. Bí­zunk abban, hogy munkájuk­kal hozzájárulnak a parlament eredményességéhez. Ezt az üzenetet a Gödöllőn tartózko­dó lenini páncélautóról szeret­tük volna továbbítani, de saj­nos, nem sikerült. Fogadjátok táviratilag jókívánságainkat. Előre.” A páncélautó hétfőn reggel elhagyta városunkat és Kis- tarcsára érkezett. A tegnap aztán járásunkból is eltávozott. Vácra ment. p — Amikor megkaptuk a fel­hívást a Galga menti népmű­vészeti találkozóra, sokat tör­tük a fejünket, hogy mi, ikla- diak mivel színesíthetnénk a járás népművészeti arculatát. A mi falunk nemzetiségi, ha­gyományaink német eredetű­ek. De, hogy milyenek is tu­lajdonképpen, még nemigen próbáltuk színpadra állítani — mesélte a november 24-i, va­sárnapi ikladi körzeti úttörő­bemutató előkészületeiről Csizmadia Istvánná pedagó­gus. — Tudtunk arról, hogy ná­lunk is volt fonó, és sajátosak lakodalmas szokásaink. Vala­mit a régi hagyományokból mindenképpen szerettünk vol­na színpadra vinni. A gyere­kek szüleihez fordultunk: mire emlékeznek a régi időkből» Ök már nemigen vettek részt „igazi” lakodalomban, de nagyszülők még sokan a régi hagyományok szerint ülték meg lagzijukat. — Felhívásunkra szinte a falu apraja-nagyja megmoz­dult. Az idjís ikladi asszo­nyok „kincseket” kerestek elő a ládafiából, öreg vőfélyek ré­gi mondókákat adtak át. És megkezdődtek a próbák. Né­gyen, pedagógusok, szerveztük, rendeztük meg a gyerekekkel az ikladi lakodalmast, Piri Margittal, Podlavicki János­áéval és Karcagi Józsefnéval. De persze, egyedül nem men­tünk volna semmire; a pró­bákon a falu idős emberei vol­tak a tanácsadóink, és a gye­rekszereplőik kritikusai. Csak a Nagysikerű bemutatók Mint tegnapi lapunkban megírtuk, szombaton este Bu­dapesten, a MOM Csörsz utcai Művelődési Házában tartották a negyedszázada alakult Ma­gyarországi Szlovákok Demok­ratikus Szövetségének jubileu­mi ünnepségét. A rendezvény után több minit 2 órás műsor keretében 11 magyarországi szlovák nemzetiségi együttes mutatta be műsorának egy- egy részét. A gödöllői járás­ból nagy sikert aratott a csö­möri férfi énekkar és a most 10. éves jubileumát ünneplő nagy tárcsái táncegyüttes. Koppány György felvételei javaslat és a forgatókönyv volt a miénk. Csizmadia Istvánná legszí­vesebben az egész falut felso­rolná a segítőtársak között. A Podlavicki-házaspár sokat tett. Az asszony kölcsönözte az előadásra a menyasszonyi ru­háját, a férfi színpadot ácsolt. Két énekkari tag tá­nyérokkal, tükrössel, kendők­kel díszítette a színpadot. És vasárnap délután színpadra lépett Iklad. A harmadikosok a kikérők táncát, a negyedikesek az es­küvőről hazajövet szokásos táncot járták el. Idős Ecker Dánielnek köszönhető, hogy a vőfély a régi német mondókákat adhatta elő a színpadon. Szinte minden osz­tályból szerepieltek gyerekek. Volt aki a zenekarban, volt aki örömszülőiként. És az ikla­di német „gyereklakodalmas­ban” egy félévszázados párta ragyogott a kis menyasszony fején. Az ikladi klubkönyvtárban tartott úttörő-bemutatón so­kan szerepeltek. Ügyesek vol­tak a német dalokat és gyer­mekjátékokat előadó kispajtá­sok: az ő műsorukat Barta Pálné nemzetiségi nyelvet ta­nító pedagógus rendezte. A domonyiak műsora kevésbé volt eredeti: népballadákat mondtak, es népdalcsokrot ad­tak elő. Az ünnepi műsorban fellép­tek az aszódi úttörők, kisdobo­sok is. Az 1. számú iskolából furulyások mutatkoztak be, Csóka Csilla pedig három nép­dalt adott elő. A 2. számú is­kola több produkcióval lépett színpadra. Sikere volt a har­madikosok bábcsoportjának, akik Varga Rozália vezetésével mutatták be a Régi történet című bábjátékot, amelyet Asz­talos István, az iskola igazga­tója írt. Tóth Gézáné pedagó­gus rendezte az ötödikesek ál-, tál bemutatott népi játékot. Sarankó Márta negyedikes. Kovács Erika hatodikos és Pál Zsuzsa harmadikos tanu­lók pedig mesét mondtak. A sikeres ikladi 'úttörő-be­mutatót követően, december elsején, vasárnap kerül sor Aszód nagyközség felnőtt- műsorára. MINT REGEN A FONÓBAN Népművészek, emberközelben Színpadi előadásokkor álta­lában a részvevők két táborra oszlanak; a szereplőkre és a közönségre. Az utóbbi csöndes nézője, az előbbi bemutatója a színpadi produkciónak. Mai művészeti életünkben ritkán tűnik el ez a szigorú határ. A Galga menti népművészeti ta­lálkozó bemutatóin a járás községeinek régi hagyományai elevenedtek meg a színpadon, bár a közönség számtalan esetben egyúttal alkotója is volt a színpadi előadásoknak. Mégis, a határ itt is érvénye­sült, s a nézősereg sokszor visszafojtott lélegzettel figyel­te az előadást. Amit ma népművészeti ha­gyománynak nevezünk, valaha a falu életének szerves része volt. Fonókban, lakodalmak­ban, falusi bálokon természe­tes volt az a tánc és az a dal, amit ma néptáncnak, népdal­nak nevezünk. Ezek a közös falusi ünnepek, összejövete­lek napjainkra többnyire meg­szűntek, a falusi ember ma más formát talál a szórakozás­ra, összejövésre. És a tánc, a dal meg a színpompás viselet ünnepi bemutatókon a színpa­don kél életre. A népművészet mesterei, igazi tudói meg­öregszenek, s a hagyományokat öröklik a fiatalok. Az örökség fennmaradása, népművésze­tünk továbbélése kulturális életünk gyökerét jelenti, e ha­gyományok ápolása az ifjú nemzedékre vár. Országszerte híres a túrái népművészet, és sokan ismerik a község népművészeit is. Szaszkó József, Tóth G. Mi- hályné, Tóth L. Mihályné, Gozó Györgyné, Benke Mária. Kuti Mihályné, Kiss Sándorné Sára Ferenc és a többi nép- ( művészetet gyakorló túrái népszerű és közismert a köz­ségben. Az ő ; művészetük mély gyökerekből, a népi tudásból táplálkozik. De vannak Túrán fiatalok is, akik magukra vál­lalták a néphagyomunyok ápo­lását, életbentartását. E ha­gyományok fönnmaradását volt hivatva elősegíteni az a találkozó, amelyet Szarvas László, a művelődési ház igaz­gatója szervezett 24-én, va­sárnap délután a túrái párt­házban. Eszmecserére, tapasz­talatszerzésre jöttek össze a község népművészei és a ha­gyományokat ápoló túrái fia­talok. A népművész-találkozóm részt vett Polonyi Péter járá­si népművelési felügyelő, Danis Imréné, a városi-járás. TIT titkára. Szilágyi Péter, a községi pártbizottság titkára, Dolányi Zoltán, a termelőszö­vetkezet párttitkára. Mintegy hatvanan gyülekez­tek: a község népművészei, az úttörő és a felnőtt irodaim színpad, valamint a helytörté­neti szakkör tagjai. Az össze­jövetelen hamarosan baráti hangulat alakult ki: a jóízű beszélgetéseket közös dalolás, zenélés fűszerezte. Az úttörő irodalmi színpad előadta a Luca-napi népszokást feleleve­nítő műsorát, s az idősebb népművészek együtt énekeltek a gyerekekkel, bekapcsolódtak a mondókákba. A népművész-találkozón nem volt színpad. Nem volt közönség és szereplő. Talán úgy, mint a valamikori fonó­ban, váltogatták egymást éneklésben, zenélésben. Az idősebbek tanácsot adtak a fiataloknak, s a fiatalok öröm­mel vették át népművészeik hasznos, értékes tapasztalatait, Örszigethy Erzsébet ALÁÍRÁS A RAJKRÓNIKÁKBAN Vasárnap jön a páncélautó! — adtuk hírül szombati, no­vember 23-i lapunkban. A páncélautót a Csepel Autógyár munkáskollektívája készítette el három esztendővel ezelőtt, a lenini páncélautó pontos má­sára. Az autó ott volt Batto- nyán, amikor országos útjára bocsátották a szabadság tüzét, s erről az autóról röppent fel a díszparancs is, amely az or­szág úttörőihez és kisdobosai­hoz szólt. Az úttörők bemásztak A lenini páncélautó — há­romtagú legénységével — ed­dig Heves megyét járta, s csak a napokban, pontosan ok­tóber 23-án vették át az ottani úttörőktől a Pest megyei paj­tások. A páncélautó a gödöllői járásban "kezdte meg megyei útját. Altkor szombaton Aszó­don, lkladon és Veresegyházon járt, s vasárnap késő délután érkezett Gödöllőre. Az izgalom — persze érthe­tő — nagy volt. A járási-vá­rosi pártbizottság épülete előtt mintegy 200 úttörő gyüleke­zett, a város úttörőcsapatainak minden raját képviselte egy- egy pajtás. Sokan magukkal hozták a rajkrónikát is. Vidám hangulatban, énekszóval vár­ták a- nevezetes járművet, amely öt órakor rendben meg is érkezett. Hozzá kell tenni, hogy a várakozók amúgy is népes tábora közben igen­igen megszaporodott, sok szülő is érkezett, és persze a járó­kelők közül is sokan megáll­tak a ritka látványosságra; ®tt voltak ifjúgárdisták is. Miután megérkezett a pán­célautó — útját rendőrségi URH-kocsi biztosította — Sza­bó Márta, a városi úttörőta­nács titkára jelentett a pa­rancsnokának, Bársony Gusz­távnak. Az autó fogadására megjelent Lukács László, a KISZ gödöllői városi bizottsá­gának titkára, Fáim Mihály, a városi tanács művelődési osz­tályának vezetője, Solti Alpár járási és Bencsik Ernő városi úttörőelnök, valamint a járási­városi MHSZ képviselője. A parancsnoknak sok dolga •Volt, mert mintegy nyolcvan rajkrónikát kellett aláírnia, így megörökítve a történelmi jármű másának gödöllői láto­gatását. Az ő feladata volt az is, hogy bemutassa a páncél­A Magyar Néphadsereg Híradó Technikai Üzem 1975. január 2-ától felvételre keres erkölcsileg, politikailag megbízható rádió-, rádiórelé- és géptáviró- műszerészeket, optikus, fénytechnikai szakmunkásokat, tehergepkocsi- szerelőket es vezetőkét, festő, fényező és esztergályos szakmunkásokat, betanított (elektromos) munkásokat és segédmunkásokat Jelentkezni lehet személyesen, az alábbi elmen: MN.HTO. Gödöllő. Dózsa György u. 63/a. Telefon: Gödöllő 531, 104-es mellék. A PEST MÉbYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Itt járt a páncélautó v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents