Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-24 / 275. szám
1974. NOVEMBER 24., VASÁRNAP Furulyaszó Miklosovits László G. SZABÓ LÁSZLÓ A teremtés hajnala (Bach: D-moll toccata és fúga) S lebegett az úr lelke a vizek felett ajkán a szavak visszhangozták önmagukat s osztódni indult az örök-egy lön száraz s lőnek a tengerek lön nappal s éj fény és sötét lön két világ a föld s az ég magból fű kelt csúszó s madár nemök szerinti vadakkal telt meg a táj s a kész keret várt türelemmel míg feltűnt benne a mű az Ember ez volt a kezdet s vala az úr elégedett — ám Ö szétvált nővé-férfivá dalolni kezdett s a végtelen zéró-sor elé így írta le az első számjegyet Emlékszel-e Emléksze^-e, szerelmünk hogy eget kért? Felszállt süvítve — s mindig ott lebeg még: az alkonyaiban két, halványra vált csili, mikor a gép már rég seholse látszik... felkelő nap fényével bőkezűen elárasztotta az erdőt és a sztyeppét. A hegyek között még élesebben kirajzolódtak a magasba törő sziklák, a szakadékok szédítően mély hasadé- kainak körvonalai. A sztyeppén viszont a napsugarak egyenletes sugárban, békés nyugalomban ömlöttek szét. Verőfényes őszi reggel volt. Egy GAZ—69-es haladt a hal- hingoli kísérleti állomástól a Hamar-hegy felé vezető úton. A sofőrön kívül még ketten ültek a kocsiban: Cevelszuren, a fiatal agronómusnő és egy ifjú kertész, Naszan. A kocsi kelét felé tartott, a napsugarak a szélvédőüvegen keresztül kíméletlenül betűztek a fülkébe, vakították a gépkocsivezetőt. Dugar tüstént lehajtotta a napellenzőt, és ezt mormolta: — Látszik, meleg egy napunk lesz... Cevelszuren elmosolyodott, arca felragyogott, akár a nap, és így válaszolt: — Naszan és én is így gondoljuk! „Hiszen erről szó sem esett köztünk!?” —. suhant végig Naszanon a felismerés. A hátsó ülésről tisztán látta a lány félig feléje fordult arcát, a füle mögül előbukkanó hajtincsek lágy vonulatát. Arany ember, csak ne lenne olyan cudar nehéz természete! Cevelszuren mintha kitalálta volna gondolatát, újból elmosolyodott, majd váratlanul így szólt: — Na, Dugar, itt megállunk egy kis időre. — Igenis, főnökasszony — felelte a . sofőr, és kikapcsolta a motort. Mindhárman kiszálltak. A bőséges hajnali harmat még nem száradt fel, a fű nem őszies, hervadt, de tavaszia- san friss, zöld színben pompázott. Naszan egy szárazabb halmocskát keresett magának, a földre huppant, s tovább figyelte Cevelszurent. A lány széles vállú, telt csípőjű volt, dereka viszont sudár, egyenes, lábai nyúlánkak. Kecses nyakán büszkén hordta a fejét, melyet sötétfekete haj keretezett. Egész alakjából csak úgy áradt az üdeség, egészség. Cevelszuren úgy tett, mintha hátra akarna pillantani, s Naszan azonnyómban elkapta ERDENE SZENGIN: Az almafák alatt Erdene Szengin novellájával köszöntjük a mongol népet a Mongol Népköztársaság fennállásának 50. évfordulója alkalmából. E' mondod, ötven pengőt adok. Tudod milyen nagy pénz az? Tudtam. És soha azelőtt nem vágytam úgy semmire, mint abban a pillanatban kimondani a báró nnevét. De helyette a jegyző neve jutott eszembe hirtelen. — Szem... Szemethy — dadogtam bátortalanul —, Szeme thynek hívják a méltósá- gos... . — A fenét! — jött indulatba a báró. — Még hangzásában is egészen más! Honnan vetted ezt a képtelenséget? Csak rávágtad mi, ami a nyelvedre jött? Ne hamarkodd el fiacskám, próbálj meg nyugodtan gondolkozni, van időd. Akkor már ijedtemben, semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy mielőbb kijussak onnan. Pedig a báró még segített is, amikor megunta, hogy csak bámulok a képébe. — Ha... — kezdte, aztán várt egy ideig és amikor látta, hogy így sem megy, ő maga szótagolta el: — Ham-mers- field! Na ismételd meg! Hogy hívnak akkor? — Hamarsejk — nyögtem — Hamarsejknek hívják a mél- tósagos urat... Erre a rendhagyó keresztelőre aztán kitört a hahota a teremben, amitől a báró végképp dühbe gurult és lekent egy pofont Nem nagyot, inkább csak meglegyintett figyelmeztetőül, majd egymás után öt- venszer kellett elkántálnom a nevét, bebifláznom, akár a leckét, hogy soha se felejtsem el. De talán ennek ellenére mégis csak kirostálódott volna belőlem, hiszen régi história már ez. de egyszer valaki figyelmeztetett rá. Akkor juttatta eszembe, amikor a legjobban kellett, és a mai napig hálás vagyok érte neki. — Ez mikor történt? — kérdezte az újságíró. — Bizony ez sem tegnap, ennek is több mint húsz éve már. Akkortályt neveztek ki igazgatónak. ugyanacsak egy állami gazdaságba és nem éppen úgy fogtam a gyakorlásához, ahogy azt mai ésszel tenném. Nehéz idők jártak akkor, egymást érték az utasítások meg az aktatáskás emberek fentről és én igyekeztem mindent a legjobban csinálni. Akár egy jó tanuló az iskolában, mindig szerettem volna kitűnőre felelni és közben elfeledkeztem a legfontosabbról, hogy az akt a táskások elutaznak, az utasítások cserélődnek, de az embereimmel mindennap szembe kell néznem. Mert azok maradnak. Egyik alkalommal bejött hozzám egy zetoros, már nem emlékszem milyen problémával, talán alkatrészcsere vagy ilyesmi, de mindjárt megütötte a fülemet, hogy amíg beszélt, örökösen urazott. Gyűrögette kezével a sapkáját, haptákba állt és közben minden mondatát igazgató úrral kezdte vagy azzal fejezte be. — Elvtárs vagyok én, ember — elmondtam neki —mit uraz itt állandóan engem? A zetoros bocsánatot kért, hogy hát csak úgy kicsúszott a száján, aztán a következőkben már keverte az urat az elvtárssal. . De a hapták maradt és valahányszor kimondta, hogy úr, úgy éreztem mintha képen törült volna. Még a pillantásából is ezt a két betűt véltem kivillanni: úr! Az összegyűrt sapkából is: úr! A haptákból. ahogy előttem állt: úr. úr. úr! És akkor én is megkérdeztem ettől az embertől a nevem? Vajon tudná-e, vagy csak ő is egy gazdaság „urát” látja1 bennem, ahogy mi régen a báróban? Csan a rangot? És az ember dacból, félelemből, közönyből nem érdekli? Már a nyelvemen volt, hogy rákérdezzek a nevemre, de olyan izgalom bénított, hogy nem bírtam megtenni. Mert attól féltem, hogy nem tudná! Pedig engem nem Hammersfieldnek hívnak, hogy a nyelve is kibicsaklott volna belé amíg' kibetűzgeti, csak Szabónak, úgy mint ezret meg ezret ebben az országban. És az a pofon, amit a bárótól kaptam, akkor kezdte csak igazán égetni az arcomat, mert megértettem, mit jelent az, ha valakinek nem csak a rangját, de a nevét is megjegyzik az emberek. Ahogy a barátét, a komáét, a katona- pajtásét. akiről tudják, hogy közülük való, még akkor is, ha egy „birtok” felett rendelkezik. — Lajos bácsi — szólt be a titkárnő — megérkeztek a járástól, mit mondjak nekik? — Megyek lányom — intett az igazgató — mi itt már úgyis befejeztük. Vagy akart még kérdezni valamit a gazdaságról ? — Nem... nem, köszönöm. Mindent megtudtam, amit kellett. Az igazgató felállt. Még mindig szép szál ember volt, csak ritkásan őszült a haja, és a szeme úgy kéklett elő a bronzbarna arcból, akár két ottfelejtett, átlátszó üveggolyó a gyerekkorból. — Altkor hát... — nyújtotta mosolyogva a kezét — minden jót! — Minden jót... — mondta az újságíró és egy pillanat- ' róla tekintetét, az előtte elterülő sztyeppét kezdte nézegetni... gykor háború tombolt itt. A szögesdrótok maradványai még most is látszanak, a Halhin-gol keleti partján pedig végeláthatatlan sorban lövész- és közlekedőárkok, fedezékek húzódnak. A fű ugyan már mindent benőtt, zöld takarója azonban nem volt képes teljesen elrejteni a földet eltorzító iszonyatos sebeket. A japánok álltak itt 1939-ben. És ott, ahol az Etne völgye húzódik, ott helyezkedett el a szovjet— mongol csapatok védővonala. A Báján cagan tetején egy hatalmas, mozdulatlanságba dermedt harckocsi az állások be- vehetetlenségének szimbóluma. Naszan tudta, ez a tank a hős szovjet harckocsizó, Jakovlev emlékét őrzi, s a dombon még vasrácsos kerítéssel övezett, alig-alig ' észrevehető kis halmocskák is sorakoztak, rajtuk ágakból formált keresztek. Naszan észrevette, Cevelszuren a mezőn át egyenest a kis magaslatra emelt emlékmű felé tart. Ha látta volna a lány arcát, biztosan meglepi az azon végbement változás — bánat és gyász ült Cevelszuren szemeiben. Ami azt illeti, Naszan gondolatait sem lehetett volna éppen vidámnak mondani. 1939 nyarán éppen ezen a helyen halt hősi halált apja. Csak azt nem tudja, sírhelyét hol keresse. Naszan azon a nyáron töltötte be hetedik évét. A határ mentén éltek akkor ,— apja határőrparancsnok volt. Néhány szörnyű kép maradt meg benne abból az időből. Fullasztóan forró nyári nap. A kis Naszan, mint rendesen, egyedül játszik a jurta árnyékában, ő az őrsön az egyetlen gyerek. Hirtelen néhány, puskával felfegyver- zétt lővas tűnik élő; katonák, lovaikat tajték veri ki. Egyikőjük a nyeregből le- ugorva, arccal a földre zuhan — annyira kimerült, hogy nem tud a lábán megállni. Apja kirohan a jurtából, kezében szintén puska, szigorúan ráparancsol Naszanra, azonnal menjen haza. Még egy részletet megőrzött: mikor az ösz- szeesett harcost felemelték, hogy hátára fordítsák, akkor látta: merő vér a gimnasz- tyorkája. Nem, nem a fáradtságtól esett össze... Éjjel Naszan felriadt, meglátta, anyja sír, könnycseppek gördülnek végig arcán. „Valami történt apával?” — kiáltott fel rémülten. „Aludj fiacskám, semmi sem történt. Apád rövidesen hazajön, s ahogy megígérte, ajándékot hoz; nekem új teáskannát, neked cukorkát.” így is lett. Apja hamarosan hazatért, s anyjával együtt felültette őt egy ponyvás teherautóra. Búcsúzóul egy pillanatra magához ölelte fiát... Naszan egész életére megőrizte apja borostás állának érintését, a belőle áradó erős dohányszagot. A kocsi sokáig rázkódott a hepehupás országúton. Valahonnan a távolból dübörgés hallatszott, akár a tavaszi mennydörgés, ha vihar közeleg. Majd váratlanul egészen közelről megismétlődött a dübörgés, s fehéres füst kúszott szét a földön. A teherautó, mintha megrémült volna, nekiiramodott, majd az útmenti árokba fordult... — Naszan, akarsz almát? — hallatszott Dugar hangja, s az emlékek sora megszakadt. férfi hátrapillantott és meglátta a sofőrt, amint éppen almát szed elő táskájából. Dugar meg sem várva válaszát, kiválasztotta a legszebbet, legnagyobbat, feldobta, ügyesen elkapta, s beleharapott a harsogóan zamatos gyümölcsbe. Miután végzett vele, tenyerével megtörölte száját, s ezt mondta: — Te meg mit ülsz itt? Cevelszuren arra számított, hogy veled fog sétálni! Naszan elengedte a füle melemiei A rohanták a múlt képei. S az emlékek vékony fonala a gyermekkortól a máig húzódott. Akkor, 1939-Ben vesztette el apját. A hír, hogy hősi halált halt a harcmezőn, csak a háború vége felé jutott el hozzájuk. Anyja egyedül nevelte emberré. Egészsége azonban néhány éve megingott. Be kellett költözniük a városba. S ugyan miféle munka akad ott egy állattenyésztőnek? Beiratkozott hát a kertészeti tanfolyamra, s új szakmát tanult. Ő maga is meglepődött; váratlanul megszerette új hivatását. S amikor megkezdődött a szűzföldek meghódítása a halhin-goli körzetben, azon a helyen, melyet a háború alatt oly bőven öntözött vér, Naszan társaival együtt elsőként érkezett ide. Munkát a halhin- goli kísérleti állomáson kapott. Utat építettek a bombáktól, lövedékektől szaggatta földön, s a Halhin-gol mindkét partján kertek borultak virágba, településsé szaporodtak a takaros kis fehér házak. Ügy tűnt, maga az élet tör utat magának, bújik elő a földből visszatarthatatlanul... Cevelszuren tavaly érkezett az állomásra. Azt suttogják, nem ok nélkül kellett távoznia a földművelésügyi minisztériumból; hibát követett el, s lám, leutazott a világ végére. Dolgos munkás volt, de nem könnyű természetű. Nem mindig jött ki az emberekkel, csípős nyelvétől nem egy lány szenvedett. Igaz, ha dolgozni kellett, amúgy istenigazából, akkor mintha kicserélték volna, rögtön akadt társai számára kedves szava, bátorító tekintete. Kezdetben nem tetszett Naszannak — nem szerette az olyan embereket, akiknek jellemét azonnal nem ismerte ki. Figyelni kezdte ezt a szertelen teremtést, s Cevelszuren felkeltette érdeklődését. S azután ... azután hirtelen lángra lobbant, olyan erővel és szenvedéllyel, hogy maga is megijedt. Bármennyire is próbálta leplezni szerelmét, időnként úgy érezte, Cevelszuren mindent sejt. Például tegnap is, a lány teljesen váratlanul így szólt hozzá: — Holnap a Hamar-hegy mögötti hágóhoz utazom földmintát venni. Talán te is velem jöhetnél? — Igen, természetesen — a férfi rögtön beleegyezett, s zavarodottan elfordult, hogy leplezze örömét. — De vajon elengednek-e veled? — Ezt én már megbeszéltem. S íme, most együtt utaztak ... — Gyerünk, Naszan, menjünk Cevelszúren után — javasolta Dugar. A sofőr nyilván már unta Nászán szótlanságát. Cevelszurennel a halhin- goli sírnál találkoztak. Arcán megindulás, mély bánat nyugalma. — Indulunk, főnök? — kérdezi* Dugar. evelszUren felsóhajtott, majd válaszul elmosolyodott, s némán a kocsihoz indult. A Hamar-hegy hágójához vezető út további részét némán, gondolataikba merülve tették meg. A gépkocsi megállt a hágónál. A közös sír felett emelkedő obeliszk csillogott a reggeli nap fényében. „Hiszen ez apám emlékműve is” — gondolta büszkén, de egyben szomorúan a férfi. A völgyekből a napsugaraktól felmelegített hervadó fű édeskés, átható illatát hozta a szél. Cevelszuren megszólalt: — Látod, Naszan, boldog emberek vagyunk mi ketten csak a háború sebeit- kellem még begyógyítani. Hány év b múlt el azóta, s a megkínzot föld még egyre emlékezik De mi felszántjuk ezt a soka szenvedett földet, betemetjü az árkokat, letöröljük színéről a háború szörnyű nyomait S kertet ültetünk az emlékmű köré... Ha én kertész lennék, ide feltétlenül egy házikó' építenék, körötte kert, s itt élnék életem végéig. Naszan maga sem tudta mitől vezérelve hozzátette: — Én is erre gondoltam. Itt kell élnem, ahol apám hősi halált halt 1939-ben. — Az én apám is egész fiatalon ment el a háborúba, húszéves volt. S ő sem tért vissza ... Amíg nem gyógyítjuk be a föld sebeit, nem gyó- S'7ul be a megsebzett szív sem. gymás mellett álltak, vál- luk összeért, s nézték az áldásos őszi nap verőfényében vakítóan csillogó gránitoszlopot. Oroszból fordította: Földeák Iván E nyi szünet után halkan utá- nacsúsztatta még: — Lajosi lett a sofőr szavait, nem vette bátyám. I fel a célzást. Túlságosan megBORBELY TIBOR A Seholsincs-kötet záró ciklusa Ősz Nem hirdeti már csak őrzi színét az őszi világ. Sárban a sárga levél. Jajt ringat , a lombtalan ág. Édesanyám Ha visszajönnél, — helyetted pokolra szálinék! • Értelmetlen szavak. Élnem kell. hogy megtartsalak, kimondjam a t e szavaid, s téged is, naponta, valóra váltsalak. Ima Miatyánk, szocialista emberség, ki nem vagy a mennyben, csak itt. mi közöttünk, , szenteltessék meg a te neved, legyen meg a mi akaratunk itt e földön, s ha értjük, megbocsátjuk egymásnak vétkeinket. Mindennapi kenyerünk megterem itt, e földön, most és örökkön-örökké! így lesz. Van A van-t vitatni, magyarázni, a van-ból hiányzó nincset. annak, ki van: szemére hányni, azt a nincset emlegetni, ami valahol: van, de odaperelni azok kezébe. akik vanná tudják tenni. Anyám, te Nincs! — segíts nekem, mindig a vant keresni.
