Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
t 2 «cm w K/unan 1974. NOVEMBER 3., VASÁRNAP Hétfő: Losonczi Pál Lengyel- országba érkezett — Schmidt nyugatnémet kancellár megkezdte moszkvai tárgyalásait. Kedd: Véget ért a rabati csúcsértekezlet — Cunhal vezetésével portugál küldöttség érkezett Moszkvába. Szerda: Husszein marokkói király és Arafat megbeszélései — A Fülöp-szigeti külügyminiszter Budapesten. Csütörtök: Közös közleményt adtak ki Losonczi Pál lengyel- országi tárgyalásairól — Bécs- ben folytatódott a haderőcsökkentési értekezlet. Péntek: Sauvagnargues francia külügyminiszter Izraelben — Algéria megünnepelte a felkelés huszadik évfordulóját. Szombat: Kissinger pakisztáni látogatása után Iránban tárgyal — Feszültség Argentínában a rendőrfőnök elleni gyilkos merénylet után. Elét nap krónikája Palesztin kibontakozás Schmidt gesztusa — Francia gondok A héten volt húsz esztendeje, hogy Algírban kirobbant a francia gyarmatosítók elleni felkelés. Emlékszem, akkor még Párizsban „rendőri ügynek” tekintették a lázadás leverését. A belügyminiszter tartozott intézkedni. (A történelem furcsa tréfája, hogy — Francois Mitterrandnak hívták ... Néhány év múlva már az, aki az első rendőri, egységeket küldte a felkelők ellen, maga is elismerte az algériai nép követeléseinek jogosságát. Mitterrand ma már — tudjuk — a francia baloldal egyik vezető egyénisége, aki tisztes eredményt elérve kétszer is megküzdött az elnökválasztási harcban, mint a baloldol közös jelöltje.) Hét és fél évig kellett harcolnia és várnia az algériai népnek, míg eljutott a függetlenségig, az önálló állam megalakításának lehetőségéig. Pedig még viszonylag egyszerű volt a képlet, aránylag hamar kibontakozott a megoldás: egy gyarmatosító hatalommal szemben ott állott ősi földjén a tízmilliós algériai nép, amely számíthatott a szocialista országok támogatására és az egész haladó világközvélemény együttérzésére, de még egyik-másik, Franciaországgal rivalizáló tőkéshatalom — ha nem is önzetlen — segítségére. Minderre azért érdemes ma visszaemlékezni, mert a szemünk előtt megy végbe egy másik új állam kialakulása, hosszú-hosszú harc vége felé: Palesztinára gondolok. Itt már sokkal bonyolultabb a képlet és nagyon nehéz megtalálni a kibontakozás módját, a megoldás lehetőségét. A palesztin nép nagy többsége menekülttáborokban Szíriában és Libanonban él, szegényen és elmaradottam A palesztinok nemzeti jogainak elismerését sokáig csak a szocialista országok és természetesen egyes arab országok adták meg. Az arab világban sem volt azonban egységes álláspont a palesztin kérdésben: elsősorban az a Jordánia, amelynek uralkodója az amerikaiak embere, próbált szembeszegülni a palesztin nemzeti követelésekkel. Nem egy esetben maga mögött tudhatta Fejszál királyt is, Szaúd- Arábia Uralkodóját. S az utóbbi években egyre több bizalmas értesülés szivárgott ki Husszein király titkos kapcsolatairól — Izraellel... A rabati Hilton hotelban 20 arab ország és a Palesztin Felszabadítási Front vezetőinek hosszú vita után végre sikerült meghátrálásra bírniuk az ammani uralkodót és a palesztin ügy iránt kevés lelkesedést tanúsító más arab vezetőket: a létrejött ötpontos megállapodás elismeri a palesztin nép önrendelkezési jogát, azt, hogy a felszabaduló területeken önálló palesztin államot hoznak létre, a palesztin nemzet képviseletére pedig a Palesztin Felszabadítási Szervezetet tekintik jogosultnak. Jasszer Arafat személyes sikerének is minősíthető a rabati határozat. Ezt most már egy palesztin ideiglenes kormány megalakulása követheti. (A történelmi analógia ide kívánkozik: emlékszem, hogy az 50-es esztendők végén a GPRA-t, az algériai forradalom ideiglenes kormányát hányszor gúnyolták, fitymálták a párizsi polgári politikusok, milyen sokáig közölte csak idézőjelek között az ideiglenes kormány nevét a jobboldali francia sajtó... A PLO, a Palesztin Felszabadítási Szervezet most szerzi meg „politikai nemeslevelét ...”) Még hosszú az út a genfi tárgyalóasztalig smajd az önálló államalapításig, de bizonyos, hogy az 1974. októberi rabati csúcs bevonult Palesztina történelmébe. Izrael részéről egyelőre a teljes elutasítás a válasz: Rabin miniszterelnök korábbi kijelentését, „csak a csatatéren vagyunk hajlandók találkozni a palesztinokkal”, a mostani hivatalos megnyilatkozások mégsem ismétlik így, teljes keménységében, harciasságában, hanem már enyhültebb formában. A nyugati sajtó arról ír, hogy most már az USA is azon van: Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke Rabatban megtartott sajtóértekezletén kijelentette: haladéktalanul megalakítják az ideiglenes palesztin kormányt, mihelyt a rabati csúcstalálkozó döntéseinek nyomán létrejönnek a megfelelő feltételek. be kell vonni a rendezésbe a palesztinokat __ A hét másik nagy jelentőségű eseménye Schmidt nyugatnémet kancellár és Genscher alkancellár, külügyminiszter moszkvai, kijevi látogatása volt. Még öt hónapja sincs, hogy az új vezetők Bonnban kormányra kerültek. E sorok írója ott volt a szövetségi parlament épületében az ülésterem karzatán, amikor Schmidt bemutatkozó beszédét mondta. Az új kormányfő expozéjának egyik lényeges része az NSZK „keleti politikájára” vonatkozott, nem ígért csodát, de az óvatos megfogalmazású mondatokból kiérzett, hogy az európai erőviszonyok tökéletes ismeretében lát ő is munkához. Mostani moszkvai tárgyalásai is ennek jegyében alakultak. Előtte a nyugatnémet ellenzék és a Springer-sajtó megpróbálta .megnehezíteni a kancellár dolgát: Nyugat-Ber- lint emlegette feltételnek, ha a Szovjetunió nem fogadja el a nyugatnémet reakció szája íze szerinti értelmezést a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás alkalmazásában, akkor nem szabad még gazdasági együttműködésbe sem bocsátkozni. Nos, elég csak a bonni kormányszóvivőt idézni: a tárgyalások elősegítették a kölcsönösen előnvös gazdasági kaocso- latok fejlődését, a gazdasági együttműködés bővülése pedig hozzájárul a Szovjetunió és az Közötti poiitiKai bizalom növeKepesenez. Schmidt meg egy politikai gesztust tett: a hivatalos eszmecsere beiejeztével ivijevoe utazott. Az ukrán fővárosban az ismeretlen katona sirjat megkoszorúzva a Brandt áital elkezdett „keleti politika” érzelmi elemeihez egy újat tett hozzá. Érdemes elgondolni, három évtizeddel ezelőtt még ukrán földön pusztított a visz- szavonuló hitleri hadsereg! A nyugatnémet kancellárt otthon belpolitikai gondok fogadták, a hamburgi szociáldemokrata városvezetők körében kitört a belháború, márpedig az északi Hansa-város egyben Schmidt személyes fellegvára is. A sajtó most közli a különböző gazdasági kutatóintézetek előrejelzéseit az idei télre, nos, sötét képet festenek a „gazdasági csoda” országáról: egymillió munkanélkülivel számolnak! Ilyen körülmények közt különösen jelentősek Schmidt moszkvai megállapodásai, a milliárdos csőüzlet és a szovjet földgázszállítás. Sok tízezer embernek biztosítja mindez a munkaalkalmat és az NSZK energiaellátását is javítani fogja. Nyugat-Európa más országaiban is gondok felhőzik az uralkodó osztályokat: Francia- országban egyre hevesebb a sztrájkharc, amelyet a bányászoktól a postásokig egész sor szakmában megvívnak a dolgozók, Giscard d’Estaing elnök sakkhúzása, amellyel a baloldali pártok vezetőit személyes eszmecserére hívta, kudarcot vallott, sem Marchais, sem Mitterrand nem lépte át az Elysée-palota küszöbét. Olaszországban annál sűrűbb a vendégj ár ás Leone köztársasági elnöknél: a kormányalakítási tárgyalások szakadatlan folynak. Talán most Morénak sikerül? Pálfy József Közlemény dr. Carlos Romulo, a Fülöp-szigeti Köztársaság külügyminisztere magyarországi látogatásáról Púja Frigyes külügyminiszter meghívására dr. Carlos P. Romulo, a Fülöp-szigeti Köztársaság külügyminisztere 1974. október 30 és november 2 között hivatalos látogatást tett Magyarországon. A külügyminisztert fogadta Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A szívélyes légkörű megbeszéléseken a két külügyminiszter megvizsgálta a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése érdekében szükséges teendőket és mélyrehatóan megvitatta a közös érdeklődésre számottartó legfontosabb nemzetközi kérdéseket. A miniszterek megállapították, hogy számos lehetőség van a két ország kapcsolatainak létesítésére, különösen a kereskedelem, a gazdasági és a kulturális együttműködés terén. Mindkét fél törekedni fog a lehetőségek jobb kihasználására. A két miniszter kölcsönösen tájékoztatta egymást országa gazdasági és társadalmi téren elért előrehaladásáról. A magyar külügyminiszter elismerését fejezte ki, hogy a Fülöp-szigeti Köztársaság kormánya fejleszteni kívánja kapcsolatait minden országgal, tekintet nélkül azok társadalmi rendszerére. A Fülöp-szigetek külügyminisztere nagyra értékelte a Magyar Népköztársaság kormányának hozzájárulását a nemzetközi béke és biztonság erősítéséhez. A két miniszter megelégedéssel állapította meg, hogy az utóbbi években kedvező változások mentek végbe a nemzetközi életben: az enyhülés a világpolitika fő irányzatává vált. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az enyhülés a világ minden térségére kedvező hatást gyakorol és kijelentették: a békés egymás mellett élés és a más orszáA most kezdődő hét eseménynaptárából : Hétfő: Kissinger Romániában — Tanaka japán miniszterelnök Ausztráliában —■ Kimura japán külügyminiszter Zairében — Schlesinger amerikai hadügyminiszter Bonnban - Spanyol- amerikai tárgyalások Madridban. Kedd: Kissinger Rómában, a FAO-konferencián — SALT- ülés Genfben — Tanaka elutazik Ausztráliából — USA: kongresszusi választások — Schlesinger hadgyakorlaton, majd elutazik az NSZK-ból — Kimura elutazik Zairéből. Szerda: Tanaka Burmában — Kimura Tanzániában — USA választási eredmények. Péntek: Tanaka Burmából hazautazik — Kimura Egyiptomban. Szombat: Kimura Egyiptomból hazautazik. gok belső ügyeibe való be nem avatkozás szellemében további erőfeszítéseket tesznek. annak érdekében, hogy az enyhülés útjában álló akadályokat elhárítsák. A két miniszter tárgyalt az európai biztonsági konferencián elért előrehaladásról. A Fülöp-szigeti külügyminiszter üdvözölte a magyar külügyminiszter megállapítását arról, hogy az európai biztonsági értekezlet sikeres befejezése az egész emberiség érdekeit szolgálná, mert. nemcsak Európa békéjét szilárdítaná meg, ha- ne|m hozzájárulna a feszültség csökkenéséhez, a konfliktusok megoldásához a világ más térségeiben is. Megegyezett a véleményük abban, hogy Ázsia, a legnagyobb és legnépesebb földrész stabilitásának és biztonságának megteremtése elengedhetetlen feltétele a tartós nemzetközi békének. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták az 1973. január 27-én aláírt, Vietnammal kapcsolatos párizsi egyezmény minden érdekelt fél által történő maradéktalan végrehajtásának jelentőségét és szükségességét. A két külügyminiszter kijelentette, hogy kormánya támogatja, az Egyesült Nemzetek Szervezetét, figyelembe véve annak fontos szerepét a világ békéjének és biztonságának megőrzésében, a nemzetközi együttműködés elősegítésében. Kiemelték, hogy kormányaik következetesen fellépnek a gyarmati országok és népek függetlenségéről szóló ENSZ- nyilatkozat haladéktalan megvalósítása mellett és határozottan elítélik a faji megkülönböztetés minden formáját. Aláhúzták, hogy hatékony intézkedéseket kell tenni az általános és teljes leszerelés megvalósítása érdekében, ami kiterjedne mind a hagyományos, mind a nukleáris fegyverekre. , A Fülöp-szigeti külügyminiszter mély elismerését fejezte ki a magyar külügyminiszternek azért a meleg fogadtatásért és szívélyes vendéglátásért, amelyben magyarországi tartózkodása során kíséretével együtt részesült. Meghívta a magyar külügyminisztert, hogy tegyen hivatalos látogatást a Fülöp-szigeteken. A magyar külügyminiszter a meghívást köszönettel elfogadi A nemzetközi kapcsolatok és a konjunkturális tényezők Alekszej Koszigin beszéde Frunzében Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke Frunzében, a Kirgiz Szovjet Szocialista köztársaság és a Kirgiz Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen elhangzott beszédében kijelentette: „A nemzetközi helyzet a szocialista világrendszer, a haladás, a demokrácia és a nemzeti felszabadulás összes erőinek befolyása alatt formálódik. Ennek tanúbizonysága a feszültség enyhülésének folyamata, amely a nemzetközi helyzet fejlődésének meghatározó vonásává vált.” „A Szovjetunió a testvéri szocialista országokkal együtt megvalósítja a szocializmus erői tömörítésének, a nemzeti felszabadulásért, a függetlenség megszilárdításáért, a társadalmi haladásért küzdő népek támogatásának lenini politikáját és a jövőben is ezt teszi. Következetesen meg fogjuk valósítani az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogramot, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a békés egymás mellett élés elve — mint a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatainak alapja — mindenütt és végérvényesen meghonosodjék” — mondotta. A Szovjetunió minisztertanácsának elnöke kijelentette, az SZKP és a szovjet kormány erőfeszítései arra irányulnak, hogy „a nemzetközi kapcsolatok meg javulásának folyamata ne függjön ilyen vagy olyan konjunkturális tényezőktől. Az a feladatunk, hogy ezt a folyamatot szilárddá és visszafordíthatatlanná tegyük. A világ-* ban kialakult új erőviszonyok közepette, amikor a szocializmus végérvényesen megszilárdult a földkerekség jelentős részében, ez a feladat nemcsak hogy fontosabb, mint eddig bármikor is volt, hanem reálisabb is.” „A Szovjetunió, a szocialista közösséghez tartozó valamennyi ország — mutatott rá Koszigin — aktív álláspontot foglal el a feszültség enyhítéséért vívott harcban, amikor megteremtjük és szélesítjük az együttműködést e vonatkozásban a kapitalista országokkal, a józan észre, a kapitalista országok politikusainak és kormányainak felelősségérzetére és realizmusára számítunk. Ugyanakkor azonban határozottan elutasítunk minden olyan kísérletet, hogy feltételeket szabjanak nekünk olyan kérdésekben, amelyek politikánknak, a békéért és a nemzetközi biztonságért vívott harcunknak elveit érintik.” „Külpolitikánk egyik fontos feladatát abban látjuk, hogy a földkerekség valamennyi térségére kiterjedjen az enyhülési folyamat. E cél elérését elősegítheti egy olyan konstruktív békeprogram, amely megfelel az ázsiai kontinens valamennyi népe alapvető és tartós érdekeinek. Egy ilyen program alapjául szolgálhatna az ázsiai kollektív biztonsági rendszer. Ennek megteremtéséhez egyenjogú alapokon valamennyi érdekelt ázsiai ország hozzájárulhatna.” A szovjet—kínai kapcsolatokat érintve a szovjet kormányfő az alábbiakat mondotta: „Mi megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy határunk Kínával teljes hosszúságában a béke, a jószóm- szédsági együttműködés, a szovjet és a kínai népek közötti barátság határa legyen. Ez megfelelne a két nép alapvető érdekeinek Ázsiában és világszerte a béke és a haladás érdekeinek. Éppen ezért a K'nai Népköztársasággal való normális kapcsolatok helyre- állításának irányvonala a mi állandó irányvonalunk, amely nem függ konjunkturális tényezőktől”. „Mi állást foglaltunk és állást foglalunk a Kínával való együttműködés különböző területeken való fejlesztése mellett. Ha pedig a szovjet— kínai kapcsolatok normalizálásában ez ideig nem sikerült előrelépni, ezért a felelősség telies egészében a pekingi vezetőséget terheli, amely a Szovjetunióval szembeni ellenséges érzésektől fűtve ösz- szefog a legreakciósabb imperialista erőkkel, és igyekszik mindenütt kárt okozni a szocializmus és a béke ügvének. Nekünk azonban meevvőződé- sünk. hogy előbb-utóbb megváltozik ez a helyzet, és a Kínai Néoköztársaság népének akaratából a szocialista országokkal egy sorban halad maid a béke és a haladás útján” — mondotta Koszigin. A szovjet kormányfő a továbbiakban megállapította, hogy nyilvánvalóan hanyatlóban van a kapitalista államok gazdasági konjunktúrája. Mint megjegyezte, a válság irányába ható folyamat nemcsak egyes országokat, vagy országcsoportokat ragad magával, hanem gyakorlatilag az egész kapitalista világot: az Egyesült Államokat, Japánt, a nyugat-európai országokat. , Mint Koszigin rámutatott: „A válságjelenségek nemcsak a gazdaságra, hanem a bur- zsoá társadalom politikájára, kultúrájára, ideológiájára is kiterjednek. Mindez feltétlenül a kapitalista világon belüli ellentétek fokozódásához, az osztályharc kiéleződéséhez, különböző kapitalista országok érdekeinek újabb összeütközéseihez, a fejlett imperialista államok és a fejlődő ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok közötti harc kiéleződéséhez vezet.” „Az imperializmus gazdasági és politikai rendszerében levő ingatagság számos megnyilvánulása nem a körülmények valamilyen véletlen találkozásának at eredménye. A fejlődés objektív folyamata ez a kapitalizmusból a szocializmusba való általános átmenet korszakában” — mutatott‘rá a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. Alekszej Koszigin a továbbiakban foglalkozott a szovjet gazdaság sikereivel. Az 1960 óta eltelt időszakban a Szovjetunióban a társadalmi össztermék több mint kétszeresére emelkedett. A nagy ipari vállalatok százait helyezték üzembe, élenjáró technikával ellátott új iparágak létesültek, több millió hektárnyi szűzföldet vettek művelés alá, gigászi hidroenergetikai rendszerek épültek. Mint mondotta, „nem egyszerűen arról van szó, hogy nagy mértékben növelték a Szovjetunió gazdasági potenciálját. Mi a gazdasági építés minőségileg új szakaszába léptünk, amelyet a fejlett szocialista társadalom szükségleteinek megfelelő magas műszaki színvonal jellemez”. „Az SZKP Központi Bizottsága, a kormány minden erőt arra összpontosít, hogy előrehaladásunk meggyorsítására teljes mértékben kiaknázza azt az óriási gazdasági potenciált, amellyel országunk rendelkezik. E téren a siker a hatékonyság kérdéseinek helyes megoldásától, a növekedés minőségi tényezőinek előtérbe helyezésétől függ. Mint Leonyid Brezsnyev mondotta, a tizedik ötéves terv mindenekelőtt a minőség ötéves terve, a hatékonyság ötéves terve kell, hogy legyen a népjólét további növelése érdekében — hangsúlyozta a kormányfő, majd rámutatott: „Szocialista tervgazdaságunk nem szedved azoktól a válságoktól, amelyek mind élesebben jelentkeznek a kapitalista világban. Országunk el van látva mindazzal, ami szükséges ahhoz, hogy a szovjet gazdaság továbbra is dinamikusan fejlődjék, hogy növekedésének és erősödésének mértéke szerint emelkedjék a szovjet emberek anyagi és kulturális színvonala.’* A kormányfő hangsúlyozta, hogy az az erő, amely a kommunizmus építésére szervezi és lelkesíti a Szovjetunió népeit — az SZKP, a szovjet nép kipróbált, harcos élcsapata, korunk esze, becsülete és lelkiismerete. A párt tevékenységében szervesen társította a munkások és parasztok szocializmusért vívott osztályharcának forradalmi stratégiáját a bölcs lenini nemzetiségi politikával: a szabadságnak, az egyenjogúságnak, minden nép barátságának politikájával. E politika előrelátása és hatékonysága kibontakozik ma egész szovjet valóságunkban, a Szovjetünk nagyságában és erejében, a proletár internacionalizmus eszméinek szerte a világor aratott győzelmében, a szocialista országok közösségének létrejöttében,” A kirgiz népnek a szovjet hatalom éveiben elért fejlődéséről szólva Alekszej Koszigin megjegyezte, hogy Kirgizia népe a Szovjetunió fejletteb népeihek, mindenek előtt pedig az orosz népnek a munkásosztálynak segítségével hallatlanul rövid idő alatt a patriarchális-feudális elmaradottságból szocialista nemzetté formálódott, a szovjet nép elválaszthatatlan részévé vált. A mai Kirgizia virágzó szocialista köztársaság, amely az egész szovjet nép ipari erejére támaszkodva gyors ütemben fejlődik tovább. „A szocialista építésnek a hajdan elmaradott térségekben szerzett tapasztalatai, a nemzeti kérdés megoldásának tapasztalatai, amelyeket Kirgizia és más köztársaságok gyűjtöttek, gazdagították a marxista —leninista tanításokat és az emberiség többsége előtt, Ázsia, Afrika és Latin-Ameri- ka népei előtt forradalmi perspektívát tártak fel.” — mondotta végezetül Alekszej Koszigin.