Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-24 / 275. szám

Munkatalálkozó Vlagyivosztokban Megkezdődtek Brezsnyev és Főid megbeszélései A Szovjetunió csendes-óceá- ni partvidékén szombaton meg­kezdődött a munkatalálkozó Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke között. Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke szombaton ér- || kezett meg Vlagyh osztókba. hogy találkozzék Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkárá­val. Az Egyesült Államok elnö­két és a kíséretében levő sze­mélyiségeket a repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Andrej Gromiko és több más hivata­los személyiség fogadta. Az első kétórás megbeszé­lésre a repülőtér és az elnök számára kijelölt Vlagyivosztok melletti rezidencia közötti két­órás vonatúton került sor. A megbeszélés tárgyszerű légkör­ben folyt le. A megbeszélésben Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára Gerald Forddal, az Egye­sült Államok elnökével a vlagyivosztovai repülőtéren. részt vett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. Henry Kissinger amerikai külügymi­niszter, az elnök nemzetbizton­Forrás sági főtanácsadója, valamint a két fél több más képviselője. Ezután Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford az amerikai elnök szálláshelyén folytatta tárgya­lásait. (Folytatás a 2. oldalon.) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1974. NOVEMBER 24., VASÁRNAP MELEG, SZÍVÉLYES LÉGKÖRBEN Foek Jenő és Indira Gandhi hivatalos tárgyalása Nogy jelentőségű gazdasági megállapodások Az indiai miniszterelnök-asszony Magyarországra látogat Szombaton délután kétórás hivatalos tárgyalás zajlott le az Indiában tartózkodó Fock Jenő miniszterelnök és Indira Gandhi indiai kormányfő, valamint a kíséretükben levő sze­mélyiségek között. A tárgyalások Fock Jenő és Indira Gandhi, négyszemközti megbeszélésével kezdődtek, s a mintegy negyedórát tartó eszmecsere után csatlakoztak a miniszterelnökhöz a plenáris Kommunista szombat, megyeszerte Szinte nincs olyan hét vége, olyan szabad szombat, ami­kor ne kapnánk hírt a megye egyik-másik üzeméből, gazda­ságából, kommunista műszakokról. Ezek a kommunista szom­batok szervesen kapcsolódnak ahhoz a nagyszabású verseny­mozgalomhoz, amely a párt XI. kongresszusa és a felszaba­dulás 30. évfordulója tiszteletére indult s amelynek eredmé­nyei úgyszólván napi híreink közé tartoznak. A tegnapi mű­szakok közös jellemzője is a jól átgondolt, szervezett munka, a lendület volt, az a szellem jellemezte a tegnapi műszako­kat is. Csepel Auíú Harminchárom autóbuszaim Tegnap — az idén másod­szor — kommunista műszakot tartottak a Csepel Autógyár­ban. Csaknem 3 ezer 100 — egyébként szabadnapos dol­gozó —, főleg fizikai mun­kás állt a gépekhez, a szere­lőszalagokhoz, hogy napi ke­“Hls,, wf Szűcs Piroska, „civilben” a szám­viteli osztályon bérelszámoló. A végszerelde szalagja mellett sűrűn állnak a székek, szinte alig fér­nek cl egymás mellett a két műszak dolgozói. Kép — szöveg: Gárdos Katalin tárgyalásokon részt vevő ma­gyar és indiai személyiségek. A tárgyalásokat Indira Gandhi, a házigazda nyitotta meg. Beszélt azokról az erőfe­szítésekről, amelyeket India a szubkontinens helyzetének normalizálása érdekében tesz. Tájékoztatást adott a Pakisz­tánhoz, Burmához, és Indoné­ziához fűződő kapcsolatokról, értékelte országának külpoliti­kai helyzetét. A szocialista országokról szólva megállapította: India szoros barátságban van velük, és az együttműködés mind na­gyobb területekre terjed ki, és mind gyümölcsözőbb. Az indiai kormány, ha nehéz helyzetbe került, mindig szá­míthatott a szocialista orszá­gok segítségére. A magyar miniszterelnök válaszában üdvözölte az indiai tárgyalófelet, majd megállapí­totta, hogy a két ország közötti viszony valóban jó, és ennek alapján minden területen le­hetőség van a továbblépésre. Fock Jenő báróm kérdéscso­portot fejtett ki bővebben. Mindenekelőtt tájékoztatást adott Magyarországról, az or­szág belső helyzetéről. Ezek után beszélt a nemzetközi problémákról, s kifejtette az azokkal kapcsolatos magyar álláspontokat. Végül o kétoldalú kapcsola­tokról szólt. Ennek keretében az el nem kötelezett országok­nak a világpolitika kérdései­ben megnyilvánuló álláspont­ját, s kiemelte India szerepét. Hangsúlyozta: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a nemzetközi politikai élet kedvező tendenciáit visz- szafordíthatatlanná tegyük. A kétoldalú kapcsolatok konkrét (Folytatás tt 2. oldalon.) KÖZÉLET Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese fogadta Bogoljub Nedelj- kovicsot, a jugoszláviai Koszo­vó Autonom Tartomány Végre- najtó Tanácsának elnökét, aki küldöttség élen hivatalos tár­gyalásokat folytat Magyaror­szágon. Borbándí János, a Miniszter- tanács elrökhelyettese hivata­lában ft gadta Tran Huu Dúc­ot a- Vietnami Dolgozók Párt­ja Központi Bizottsága tagját, a kormány elnökhelyettesét, aki Magyarországon átutazó­ban néhány napot töltött ha­zánkban. Púja Frigyes külügyminisz­ter fogadta Wieslav Adamskit, a Lengyel Népköztársaság kül- ügymariszter-helyettesét, aki a Külügyminisztérium meghí­vására november 19—22 között Budapesten tartózkodott. Dr. Szabó János építésügyi es városfejlesztési minisztériu­mi államtitkár , vezetésével szombaton hazaérk ize tt Moszkvából az a magyar kül­döttség, amely részt veri $ magyar—szovjet építőanyag­ipari együttműködési állandó munkacsoport hatodik ülésén. ségi, nagyközségi, városi tanácsok ugyancsak. Évről évre 100 millió forintra rú­gott az az összeg, melyet többletbevételként értek el a tanácsok, s ez azt bizo­nyítja, hogy kezdenek be­letanulni a gazdálkodásba. Gond, baj ott van, hogy amíg az egyik tanács kutat­ja a források bővítésének módjait, a másik vár, so­pánkodik ölhetett kézzel, abban reménykedik, hogy majdcsak sikerül valamit kifacsarni a központi ala­pokból. Ne kerülgessük a forró kását: a megyén belül rendkívül eltérő a taná­csok gazdálkodásának szín­vonala, az e gazdálkodásra való képessége, hajlandósá­ga. Igaz, a legutóbbi egy­két esztendőben több taná­csi tisztségviselőt felelős­ségre vontak, leváltottak, a gazdálkodási fegyelem megsértéséért, szabályta­lanságokért, túlzott, tör­vénytelen rugalmasságért. Ez helyes. S okkal kevésbé helyesel­hető, hogy a tanácsok, a tisztségviselők meg­ítélésében ma még a kel­leténél jóval kisebb szere­pet játszik az, miként vol­tak képesek lehetőségeik hasznosítására, hogyan gya­korolták meglevő feltéte­leik közepette a gazdálko­dást. Azaz megtettek-e mindent a saját források növeléséért, vagy még a. látszatát sem keltették en­nek? Erre persze, joggal mondhatja valaki, hogy ilyen jogszabály nincsen, ahogy a gazdasági életben az elmaradt haszon — a lucrum cessans — értéke, szerepe, jelentősége cse­kély, úgy a tanácsoknál sem döntő kérdés, hogy mit tehettek volna az érin­tettek lehetőségeik bővíté­séért. Hiszen jó néhány községi, nagyközségi tanács még a közműfejlesztési hozzájárulás kivetését is úgy kezelte és kezeli, mint kényszerű, ha csak lehet, mellőzendő feladatot...! Várhatjuk akkor, hogy ta­lálékonysággal, érvek sere­gével előcsalogatják azokat az erőket, melyek megbúj­nak a vállalatoknál, a szövetkezeteknél, várhatjuk akkor, hogy bátrabb adóz­tatási gyakorlatot alakíta­nak ki? Sűrű panaszként hallom, hogy „annyi minden” van a tanácsokon. Emlékez­zünk csak: éveken át ezt kérték, követelték a taná­csok, az önállóságot. Való­ban sokkal nehezebb ma a tanácsi munka, mint volt az 1968. évi I. törvény megho­zatala előtt. Egyszerre kö­vetel hivatalnoki pontossá­got és gazdálkodási rugal­masságot. Összeegyeztethe­tő? A megyében városok, nagyközségek, községek példája bizonyítja, hogy igen. Mészáros Ottó T öbb szó esik arról, mi­re mennyit kell ki­adnia a tanácsnak, mint arról, honnét mekko­ra összegeket könyvelhet el bevételként, anyagi alapjai milyen forrásokból táplál­koznak. Pedig a két dolog összetartozik, köznapibban fogalmazva a tanácsok napjainkban gazdálkodnak; módjuk van saját bevéte­leik növelésére, forrásaik bővítésére. Ezt szolgálja például a vállalatok, szö­vetkezetek, más gazdálkodó szervek megnyerése, járul­janak hozzá anyagiakkal a gyermekintézmények bőví­téséhez, a közművek fej­lesztéséhez — ebben külö­nösen elmaradott a megye —, a lakásépítéshez. Nem lebecsülhető summa jött így össze: a legutóbbi évek­ben esztendőnként 150, 160 millió forint! Van persze, más út is. Nagykörösön úgy oldották meg az új terhes­tanácsadó építését, a kór­ház szülészeti osztályának felújítását, hogy az anyago­kat, szerelvényeket a tanács teremtette elő, magát az építési, szerelési feladatokat pedig a konzervgyár dolgo­zói végezték, illetve végzik el, társadalmi munkában, város és üzem együttműkö­désének szép példájaként. Lelni azután más előjelű eseteket is, s ezek azt bi­zonyítják, hogy nem köny- nyű a tanácsok helyzete. A gödöllői járás nagyközsé­gében, a példás fejlesztési munkát megvalósító Veres­egyházon jelentős parcel­lázásokra került sor, sőt e munka folytatódik. A már elkelt üdülőtelkek tulajdo­nosaira a nagyközségi ta­nács kivetette a közműfej­lesztési hozzájárulást, ám csak nagyon kevesen fizet­ték azt be huzavona nél­kül. A mikor tehát azt állít­juk, hogy a tanácsok­nak módjuk van be­vételeik, forrásaik növelé­sére, korántsem azt mond­juk, hogy csakis és kizáró­lag rajtuk múlik e lehető­ség hasznosítása. Hiszen Vácott például visszatérő gondokat okoz, hogy az ele­ve betervezett vállalati hozzájárulásoknak, kötele­ző befizetéseknek is csak egy része folyik be, mivel a gazdálkodó egységek te­vékenysége nem a számí­tottnak megfelelően alakult. Ha a megye egészét néz­zük, akkor nemhogy pa­naszra okot adó, hanem egyenesen biztató a kép. Az ötéves tervben a fejleszté­si és költségvetési kiadások­ra körülbelül hárommil- liárd forinttal többet hasz­nálhatnak fel a tanácsok, mint ami eredetileg a ter­vekben szerepelt. Adott eb­be bele az állam is — a ta­nácsi gazdálkodás szabályo­zórendszerének változtatá­sával —. de tettek bele tisz­tességgel a társadalmi munkások is. s a helvi. köz­resetük egy részével segítsék a vietnami népet, hozzájárul­janak egy községi óvoda építéséhez és a vállalat vo- nyarcvashegyi üdülőjének fej­lesztéséhez. A nagy üzemben szinte min­den gyáregység jelentősebb eredményt produkált, mint más munkanapokon. A jármű gyáregység csomagolóműhe­lyében Pakisztánba készülő teherautók alkatrészeit cso­magolták: a motorgyáregység hengerfej-megmunkáló bri­gádja — Stock Márton ve­zetésével, a vállalat kiváló brigádja címhez méltóan dolgozott; a szomszédos mű­helyben a mezőgazdaságnak nélkülözhetetlen 613-as mo­torok sorakoztak. Szinte teljes volt a lét­szám a padlóvázüzem pótko- csiszereldéjében is, s akit nél­külözni tudtak más munká­ban — Bálint László például anyagot szállított tehergépko­csival — segédkezett a szere­lésben. A szerszámjavító mű­helyben dolgozók így fogal­maztak félig tréfásan, félig komolyan: mintha ma még gyorsabban és még pontosab­ban dolgoznának, mint máskor. Számos üzemrészben az éj­szakai műszakosok ezúttál nem siettek a fürdő, a kijá­rat felé, rövid pihenő után folytatták a munkát. A Csepel Autógyár kom­munista műszakja alatt az Ikarus számára 33 önjáró autóbuszalváz, pakisztáni ex­portra pedig 14 autóalváz készült el. Ezenkívül lengyel megrendelésre szervokormá­nyokat és Fiat-gépkocsihoz szükséges dugattyúkat gyár­tottak. Tetemes mennyiségű tartalékalkatrész készült el mezőgazdasági gépekhez is. A tegnap gyártott termékek értéke meghaladja a 30 mil­lió forintot V. F. Az IM.-Inn A közúti járműprogrdinért Kommunista műszakot tar­tottak tegnap az Ipari Szerel­vény- és Gépgyár dolgozói is. A szombaton előállított mint­egy 3 millió forint értékű gyártmánnyal az üzem dolgo­zói hozzá kívántak járulni — és sikerrel hozzá is járultak — a közúti járműprogram si­keres teljesítéséhez. Mint is­meretes, az ISG porkohászati gyáregysége 13 féle alkatrészt gyárt a Bakony Műveknek, a Zsiguli-alkatrészekhez, a teg­napi teljesítményükkel segítet­ték ennek a tervnek a teljesíté­sét, illetve túlteljesítését is. A műszak alatt a vállalat min­den gyáregységében jó kedvű, jó ütemű munka folyt. D. G. Aagykútfa, Telefongyár » Nemcsak a fizikaiak üzemében. A tegnapi kommu­nista műszak fölött a KISZ- szervezet vállalt védnökséget, s a jó szervezést bizonyítja, hogy a gyáregység szinte tel­jes kollektívája, mindkét mű­szak dolgozói munkapadok mellé álltak. Nemcsak a fizi­kaiak, hanem az adminisztrá­cióban dolgozók is szerszámot Vettek a kezükbe, s így fél napi munkával két műszaknyi teljesítménnyel zárták Nagv- kátán a délelőttöt. Az előző két kommunista műszak után mintegy 80 ezer forintot utal­tak át a nagykátai óvodák és bölcsődék építésére, a tegnapi produktív munka béréből a KISZ_szevezet 18 ezer forintot a vietnami ezer fős szakmun­kásképző iskola javára aján­lott föl, s a fennmaradó össze­get ismét a kicsinyek kapják, napközi otthon építésére. Közös ebéd, majd filmvetí­tés és zenés, műsoros klub­délután zárta a mozgalmas szabad szombatot. Az idén immár harmadszor rendeztek kommunista szom­batot a Telefongyár nagykátai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents