Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-20 / 271. szám

2 1974 NOVEMBER 20., SZERDA FÓKUSZ Harci nap Galliában A „harci nap” során megöénuü része. Képünkön: üres a párizsi ADY ENDRÉT valamikor a századfordulón gyönyörű pub­licisztikai írásra ihlette egy pá­rizsi sztrájk. Nagy költőnk fel­villantja a szorongó gazdagok portréit — és azt az akkori Magyarországon ugyancsak kellemetlen igazságot, hogy lám, Párizs megmutatta, mi­lyen hatalom van a dolgozók, a nép kezében. PÁRIZS, Franciaország há­romnegyed évszázaddal ké­sőbb, egészen más körülmé­nyek között, de újra ugyanezt mutatta meg az újra vitatha­tatlanul szorongó hatalmasak­nak. A világ hírügynökségei vezető helyen jelentették, hogy kedden harci napot tartottak Franciaországban és ennek ke­retében a dolgozók sok terüle­ten teljesen, más szektorokban részlegesen, beszüntették a munkát. AZ EIFFEL-TORONY váro­sának legfőbb ütőerén, a met­rón jó néhány vonalon nem hallatszott a szerelvények megszokott zakatolása és a szüntelenül áramló tömeg mo­rajlása. Az autóbuszok csak el-elvétve tűntek: fel a - jáiv műpark csaknem fele a gará­zsokban maradt. A HARCI NAP éreztette ha­tását a belföldi és részben a nemzetközi légijáratokban, a vasútvonalak nagy részén. Nem az első, de a körülmé­ENSZ Magyar felszólalások a gazdasági élet, a közlekedés jó Saint Lázáré pályaudvar. I nyék folytán a szokásosnál is tanulságosabb figyelmeztetés, | hogy rengeteg kiskereskedő is­mét szolidárisnak bizonyult a bérből és fizetésből élőkkel. Alighanem ez ennek a harci napnak egyik igen lényeges vonása. ÚJRA BEBIZONYOSODOTT, hogy a jelenlegi nehézségek nemcsak a bérből és fizetés­ből élőket sújtják, hanem azo­kat a kisembereket is, akik­nek a pénztárcája a bérből és fizetésből élők borítékjának arányában telik meg, vagy lesz laposabb. CHIRAC miniszterelnök egyelőre minden tárgyalástól elzárkózik, párizsi fogalmazá­sok szerint „a brutális terápia” híve. Ettől azonban a bajok nem lesznek kisebbek. A tőkés világot sújtó infláció nem könnyen megfékezhető és a dolgozók ezt nagyon jól tud­ják. De azt is tudják, hogy az ebből származó terhek arány­talanul nagy részét ‘próbálja meg az ő vállaikra tenni a monopoltőke, illetve annak vé­delmében'.az ■ a kabineti 'amely a választási » küzdelem risiwtári nem éppen ezt ígérte. A KEDDI AKCIÓ neve ön­magáért beszél. Harci, nap-volt Franciaországban. Nem nehéz megjósolni, hogy ezt az emlé­kezetes keddet még sok harci nap követi Galliában. Az ENSZ-közgyűlés 1. szá­mú politikai bizottsága folytat­ja a leszerelési kérdésekben benyújtott' határozati javasla­tok feletti vitát. A vegyi fegy­verek eltiltása tárgyában a szo­cialista országok által kezde­ményezett határozati javaslat­ról szólalt fel dr. Domokos Mátyás nagykövet, hazánk ál­landó képviselője a leszerelési bizottságban. Rámutatott, hogy a nukleáris lefegyverzésnek biztosított elsőbbség nem te­relheti el a figyelmet arról, hogy háborús körümények kö­zött más fegyverfajták is vég­zetes károkat okozhatnak az emberi társadalomnak és kör­nyezetnek, s ezek íegveszélye- sebbike a tömegpusztító ve- gyifegyver. A különleges politikai bi­zottság keddi ülésén az ENSZ békefenntartó tevékenységéről folyó vitában felszólalt Józan Sándor tanácsos, a magyar ENSZ-küldöttség tagja is. Ki­emelte a Biztonsági Tanács irányításával szervezett ENSZ békefenntartó műveletek fon­tosságát és nemzetközi jelen­tőségét. Alapvető fontosságú lenne — állapította meg —, hogy a BT hozzon létre egy felelős szervet, amelynek feladata lenne, hogy foglalkoz­zék a békefenntartó akciókkal. GATT Dömpingelsnes kódex November I8-án Genfben, a GATT székhelyén Nyerges Já­nos, a magyar kormány kü- lönmegbízottja a nemzetközi gazdasági szervezeteknél a Magyar Népköztársaság kor­mányának nevében aláírta az általános vámtarifa- és keres­kedelmi egyezmény VI. cikké­nek végrehajtását szabályozó többoldalú megállapodást, az úgynevezett dömpingellenes kódexet. Ez a kódex kiegészí­ti a GATT és a magyar GATT- csatlakozási jegyzőkönyv ren­delkezéseit és a magyar expor­tot védi a GATT-szerződések önkényes értelmezésével szem­ben. Görögorssúg A Görög Kommunista Párt Központi Bizottsága kedden Athénban nyilatkozatot ho­zott nyilvánosságra a vasár­nap tartott parlamenti vá­lasztásokkal kapcsolatban. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a diktatúra bukása után tartott első választásokon, igazságtalan választási tör­vény feltételei közepette Gö­rögország demokratikus és baloldali erőinek sikerült megszilárdítaniok kapcsola­taikat a széles néptömegek­kel, megteremteniük a felté­teleket a demokratikus át­alakításokért vívott további harchoz. A Görög Kommunista Párt véleménye szerint az Egyesült Baloldal politikai tömbje megerősítheti pozícióit, és központjává válhat az ország mindama haladó erőinek, amelyek küzdenek a nemzeti függetlenséget szolgáló poli­tika érvényesítéséért, a cip­rusi kérdésnek az ENSZ ke­retében történő igazságos megoldásáért és a dolgozók érdekeit figyelembe vevő gazdasági átalakításokért. Ford Japánban Kedden délelőtt ünnepélyes fogadási ceremónia zajlott le a japán kormány tokiói ven­dégháza előtt. A hétfőn Ja­pánba érkezett Ford amerikai elnök ekkor találkozott Hiro- hito császárral, Tanaka mi­niszterelnökkel és kormányá­nak tagjaival, valamint a kül­földi diplomáciai képviseletek vezetőivel. A megérkezéskor szokásos fogadtatást ugyanis — biztonsági okokra hivat­kozva — egy nappal elhalasz­tották. Vlagyivosztok előtt Ezekben a napokban levél er­ezett a washingtoni Fehér Ház- ,i. A címzett Ford elnök volt és a levelet 32 amerikai szenátor irta alá: demokraták és köztár­saságiak. A levélírók azt kérték az Egyesült Államok elnökétől: soron következő találkozóján Eeonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, tegyen erőfe­szítéseket az atomrobbantások általános tilalma érdekében. Ide kívánkozik, hogy a koráb­bi szovjet—amerikai találkozók alkalmával a Szovjetunió hang- súlyozta: szükségesnek tart ilyen általános megegyezést. A levélírók nem jelentik az ame­rikai szenátus többségét — e testület száztagú —, de a szám mégis tekintélyes, és tükrözi, hogy az amerikai politikai kö­rök is nagy érdeklődéssel tekin­tenek a szovjet Távol-Keleten sorra kerülő „csúcs” elé. Az ed­digi szovjet—amerikai legmaga­sabb szintű konzultációk igen nagy eredményekkel jártak. Vezető szerepük volt a két or­szág közötti egyezményrendszer kialakításában — több tucat megállapodás született — és ab­ban is, hogy a Moszkva és Wa­shington közötti kapcsolatok a nemzetközi enyhülésnek mint­egy lendítőerejévé váltak. (A hidegháború éveiben a helyzet éppen fordított volt: altkor a szovjet—amerikai kapcsolatok mélypontja kifejezte az egész nemzetközi helyzet feszültségét és súlyosságát.) Az eddigi ma­gas szintű találkozók bebizo­nyították, ha megvan a meg­egyezési szándék, akkor igen bonyolult kérdések megoldása is lehetséges. A megvitatásra váró kérdé­sek közül különösen lénye­gesek azok, amelyek a kato­nai enyhüléssel s ezen belül Is elsősorban a SALT-tárgya- lásokkal függnek össze. E tárgyalások óriási eredmé­nye volt az 1972 májusában kötött szerződés és ideigle­nes megállapodás, de tény, hogy a megbeszélések azóta hosszan elhúzódtak. Ez bizo­nyos mértékig érthető, hiszen a problémák „az alapok alap­jaira” vonatkoznak, mindkét ország biztonsága szempont­jából. A régebbi fegyverzet­ről folyó tárgyalások ehhez képest igen egyszerű felada­tot jelentettek: a felek harc­kocsijai, lövegei, hadihajói nagyjából egyformák, köny- nyen összehasonlíthatók. Most azonban új problémák mu­tatkoznak: nemcsak a kilövő­berendezések száma nyom a latban, hanem a minőségi té­nyezők sokasága; például a különböző célokra irányítha­tó robbanófejek száma, a pusztítótöltet értéke és a ta­lálati pontosság is. Ilyen körülmények között válik meghatározóvá, hogy a műszaki értékek összemérhe­tőségének minden bonyolult­ságán átsegítsen az az alap­vető politikai döntés, amely lehetővé teszi a felülemel­kedést a szűk technikai meg­közelítésen. Az előrelépés másik rend­kívül fontos követelménye annak a felismerése, hogy csak az a megállapodás a reá­lis. amely a felek egyenlő biztonságán alapul. Az egyen­lő biztonság elve a SALT ese­tében azt jelenti, hogy az egész hadászati helyzetet a maga teljes bonyolultságában kell figyelembe venni, bele­értve például az olyan té­nyezőket, mint a földraj zi sajátosságok, vagy az USA nukleáris bázisai más orszá­gok területén. Tény, hogy egyes amerikai körök — például Schlesinger hadügyminiszter — igyekez­tek, a technikai bonyolult­ságra hivatkozva, a politi­kai döntést megakadályozni. Ugyanezek az erők megkísé­relték a kormányt abba az irányba nyomni, hogy egyol­dalú előnyöket próbáljon ki­csikarni. A katonai-ipari komplexum ellenállása a de- tente-el szemben nem új­keletű s az eddigi eredmé­nyekre is e komplexum, a Pentagon ellenállása dacára kerülhetett sor. További igen fontos kérdés azoknak az óceánon túli akadályozó tényezőknek el­hárítása, amelyek a Szovjet­unió és az USA gazdasági kapcsolatainak fejlesztését akadályozzák. Ismeretes az, hogy az Egyesült Államok kormánya kötelezettséget vál­lalt a szocialista országok iránt alkalmazott diszkrimi­náció megszüntetésére. Egy harmadik igen fontos problémacsokor a nemzetközi feszültség csökkentése, a vál­sággócok ügye. Ezzel kapcso­latban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Brezsnyev és Ford találkozójára olyan időpontban kerül sor, ami­kor Izrael lépései újra ki­élezték a közel-keleti hely­zetet. ! A szovjet külpolitika konst* ruktív erőfeszítések sorával ké­szítette elő a vlagyivosztoki „csúcsot”, s — mint a Pravda hangoztatja — kész továbbha­ladni az úton, hogy a kapcsola­tok fejlődése folyamatos és tö­résmentes legyen. Az osztrák szocié!partnerségről (1) A kulisszák mögött Aki ezen a nyáron a szomszédos Ausztria fővárosában, Bécsben járt, bizonyára élményekben és tapasztalatokban meggazdagodva tért haza. Márpedig sokan voltak ilyenek, hi­szen országaink között a turistaforgalom az idén is örvende­tesen továbbfejlődött és szélesedett. Történelmi nevezetességek, a múlt hangulatát felidéző fiákerek, a pihentető Schönbrunn, a szórakoztató és mulatta­tó Grinzing, a gyönyörű kirakatok az üzletsorok, a Mariahil- ferstrassen és másutt, a dúsgazdag áruválaszték (ami sokszor meg is nehezíti a gyenge minőségű áru megkülönböztetését a jó minőségűtől), az ügyesnél ügyesebb háztartási cikkek nagy tömege, az ötletes játékterek, a szép, új lakónegyedek, a gya­logosok által birtokba vett híres és most újjávarázsolt, új szín­ben pompázó Kärtnerstrasse — Bécs életének napos oldalát fordítják a külföldi felé. Az ismerkedő turista szeme ugyan megakad azon is, hogy a város utcái piszkosak, s a város haj­dan oly híres központjában az utcák és terek helyén óriási gödrök tátongnak, zúgnak-búgnak az óriásgépek. Aki az utób­bi években többször is járt Bécsben, annak azonban ez már fel sem tűnik, olyannyira hétköznapivá vált ez a városrende­zési építkezés. Az önellátó turistát mellbe vágja a bécsi drágaság az ét­termekben és szállodákban. S ami nekünk, magyaroknak kü­lönösen feltűnhet, hogy itt minden különösebb bejelentés nélkül szinte naponta emelik az árakat. Csupán tegnap és ma ugyanazon cég által előállított, ugyanazon üzletben vásárolt és azonos minőségű, csomagolású cikk árcéduláinak összehason­lítása jelzi a sokszor 30—40, sőt ennél több százalékos válto­zást. Arról már nem is beszélve, hogy az egyes kerületek, sőt utcák között sokszor elképesztően nagy az árdifferencia. Mi, turisták azonban „kívülállóak” vagyunk. Szemlélődő és ismerkedő utazók, főleg ajándékokat és egynéhány hasz­nos, vagy a hazainál olcsóbb áru vásárlói. Ebben a több mint egymillió lakost számláló városban viszont emberek élnek, dol­goznak, tanulnak. A turista számára az ő életük többnyire a „kulisszák mögött” zajlik. Legalábbis/azok számára, akik nem rokoni látogatásra érkeztek, sőt a nyelvet sem tudják. Hogyan is élnek ezek az emberek, főként az egyszerű, a dolgozó emberek. Szerencsém volt: betekinthettem a kulisszák mögé. Elju­tottam a Bécs X. kerületében levő HUKLA Bútorgyárba, pon­tosabban megismerkedtem a gyár 25 volt munkásával. Azért volt munkásával, mert az idén júniusban a tulajdonost képvi­selő igazgatóság kirúgatta őket. Miért? Azért, mert ■— szembe­szegülvén akaratával — a jogtalanul elbocsátott hat társukkal szolidaritást vállaltak és sztrájkba léptek. S ami ebben a dologban elszomorító, hogy a munkások érdekeit képviselni és védeni hivatott ágazati szakszervezet ve­zetői áldásukat adták az igazgatóság eljárásához, sőt segítet­tek megvalósításában. Ez pedig azért is — enyhén szólva — furcsa, mert ezek a szakszervezeti vezetők Ausztria Szocialista Pártjának tagjai. Márpedig tudott dolog Ausztriában, hogy 1973-ban az osztrák parlament a Szocialista Párt kezdemé­nyezésére olyan munka-alaptörvényt fogadott el, mely szerint egyetlen egy munkavállalót sem felvenni, sem elbocsátani az üzemi bizottság (végső fokon pedig a szakszervezet) hozzájá­rulása nélkül nem szabad. Fehér asztalnál folyt beszélgetésünk a sztrájkról, a hét­köznapokról. Az egyik fiatal munkás bekapcsolta a magneto­font és a jelenlevők lélegzetvisszafojtva hallgatták a róluk írt balladát. A fiatalember írta a szöveget és a zenéjét, s ő adta elő a saját gitárján. Többen könnyeznek, köztük a mellettem ülő Brigitte Pfister is, az üzemi bizottság volt elnökhelyettese. Ez a rendkívül csinos és szerény asszonyka, lényének minden porcikájával erőt és dinamikát sugároz. Két gyermek anyja, és most a KONSUM-nál dolgozik. — Olyan rendesek voltak hozzám a volt kollégáim! Ami­kor megtudták, hogy melyik üzletbe kerültem, és mikor lesz az első munkanapom, sokan eljöttek oda vásárolni, és bíztat­tak, hogy ne féljek semmitől, fog ez menni. Ez nagyon jól­esett. Ezen az estén azonban minden beszélgetés visszakanyaro­dott a HUKLA-hoz. Sztrájkörségen — Brigitte Pfister, a HUKLA gyár üzemi bizottságá­nak elnökhelyettese. — Amikor üzemi bizottsági tanácstagnak megválasztottak — mesélte Brigitte —, rövidesen közölték velem, hogy maga­sabb bérbesorolást kaptam. De figyelmeztettek, hogy senkinek nem mondhatom el, titokban kell tartanom. Nem sokkal ké­sőbb megkaptam a mesteri rangot, de megint csak szigorú ti­toktartásra köteleztek. A sztrájk idején aztán a szemembe vágták: „A kezébe adtuk a kulcsot az aranykapuhoz, de nem tudott élni vele. Magára vessen!” Nos, ezt nemcsak velem csi­nálták így. Tudja, annyira kiábrándultam a szakszervezetből és vezetőiből, hogy ki is akartam lépni. Rájöttem azonban, hogy a többiek miatt ezt nem tehetem meg. — Apropó — fordult közben Pfister asszony a Szakszerve­zeti Baloldali Blokk jelenlevő funkcionáriusához —, az egyik jugoszláv vendégmunkás, akit velünk együtt kirúgtak, még mindig munka nélkül van. Azok ott a szakszervezetben arról biztosítottak engem, hogy a jugoszlávoknak is segítenek el­helyezkedni. Itt tudtam rryeg, hogy ez nem igaz. Már megint hazudtak. Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Az „azok, ott a szak- szervezetben” és a Baloldali Blokk említése némi magyará­zatra szorul. Ausztriában .ugyanis a szakszervezetek ipari, il­letve ágazati elv szerint épülnek fel. Ezek — összesen tizenhat — alkotják együttesen az Osztrák Szakszervezeti Szövetséget. A politikai irányzatok szakszervezeti frakciókként képviselte­tik magukat. így a Szocialista Szakszervezetek Frakciója — Ausztria Szocialista Pártjának szervezete, a Keresztény Szak- szervezetek Frakciója pedig az Osztrák Néppárt Szervezete, a Szakszervezeti Baloldali Blokkba az osztrák szakszervezeti baloldali mozgalom elemei tartoznak, vagyis a kommunisták és a velük együttműködni szándékozók. Ausztriában az üze­mekben nem működnek szakszervezeti alapszervek, illetve csoportok. Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség alapszabályza­ta szerint megválasztott üzemi bizottság azonos az ágazati szakszervezet üzemi csoportja elnökségével. A szociáldemokra­ta frakció a legerősebb a szakszervezetekben, ezért tulajdon­képpen nyugodtan mondható, hogy a szakszervezetek Auszt­riában döntően az Ausztria Szocialista Pártja befolyása alatt állnak, amit egyébként az ASZP nyíltan vall is. A mi ese­tünkben pedig — mint már említette — a Fa- és Papíripari Szakszervezet vezetői döntő többségükben az ASZP-frakció- hoz tartoznak. Elmesélte még Brigitte, hogy nyolc év munkaidőt elismer­tek neki, holott nincs is annyi, de a barátnőjének viszont, aki­nek igazolt 11 éve van, csak erélyes követelésre voltak haj­landók azt elismerni. E mögött az a meggondolás rejlik, hogy Brigitte a szakszervezeti árulás elleni tiltakozásul a közeljö­vőben esedékes munkáskamarai választásokon nem a Szocia­lista Párt listáján, hanem a Szakszervezeti Baloldali Blokk listáján Indul. „Átpártol a kommunistákhoz!? Ezt mindenáron meg kell akadályozni” — így gondolkodnak a munkahely ve­zetői, s ezért kedveskednek neki, az üzemi bizottság másik női tagját viszont egyszerűen megfenyegették, hogy ha továbbra is a kommunistákkal halad egy vonalban, akkor elveszti "a Szocialista Párt segítségével kapott tanácsi lakást, sőt férje állását veszítheti az osztrák hadseregnél. B. Heszky Anna (Következik: Ígéretek és valóság.)

Next

/
Thumbnails
Contents