Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-20 / 271. szám
2 1974 NOVEMBER 20., SZERDA FÓKUSZ Harci nap Galliában A „harci nap” során megöénuü része. Képünkön: üres a párizsi ADY ENDRÉT valamikor a századfordulón gyönyörű publicisztikai írásra ihlette egy párizsi sztrájk. Nagy költőnk felvillantja a szorongó gazdagok portréit — és azt az akkori Magyarországon ugyancsak kellemetlen igazságot, hogy lám, Párizs megmutatta, milyen hatalom van a dolgozók, a nép kezében. PÁRIZS, Franciaország háromnegyed évszázaddal később, egészen más körülmények között, de újra ugyanezt mutatta meg az újra vitathatatlanul szorongó hatalmasaknak. A világ hírügynökségei vezető helyen jelentették, hogy kedden harci napot tartottak Franciaországban és ennek keretében a dolgozók sok területen teljesen, más szektorokban részlegesen, beszüntették a munkát. AZ EIFFEL-TORONY városának legfőbb ütőerén, a metrón jó néhány vonalon nem hallatszott a szerelvények megszokott zakatolása és a szüntelenül áramló tömeg morajlása. Az autóbuszok csak el-elvétve tűntek: fel a - jáiv műpark csaknem fele a garázsokban maradt. A HARCI NAP éreztette hatását a belföldi és részben a nemzetközi légijáratokban, a vasútvonalak nagy részén. Nem az első, de a körülméENSZ Magyar felszólalások a gazdasági élet, a közlekedés jó Saint Lázáré pályaudvar. I nyék folytán a szokásosnál is tanulságosabb figyelmeztetés, | hogy rengeteg kiskereskedő ismét szolidárisnak bizonyult a bérből és fizetésből élőkkel. Alighanem ez ennek a harci napnak egyik igen lényeges vonása. ÚJRA BEBIZONYOSODOTT, hogy a jelenlegi nehézségek nemcsak a bérből és fizetésből élőket sújtják, hanem azokat a kisembereket is, akiknek a pénztárcája a bérből és fizetésből élők borítékjának arányában telik meg, vagy lesz laposabb. CHIRAC miniszterelnök egyelőre minden tárgyalástól elzárkózik, párizsi fogalmazások szerint „a brutális terápia” híve. Ettől azonban a bajok nem lesznek kisebbek. A tőkés világot sújtó infláció nem könnyen megfékezhető és a dolgozók ezt nagyon jól tudják. De azt is tudják, hogy az ebből származó terhek aránytalanul nagy részét ‘próbálja meg az ő vállaikra tenni a monopoltőke, illetve annak védelmében'.az ■ a kabineti 'amely a választási » küzdelem risiwtári nem éppen ezt ígérte. A KEDDI AKCIÓ neve önmagáért beszél. Harci, nap-volt Franciaországban. Nem nehéz megjósolni, hogy ezt az emlékezetes keddet még sok harci nap követi Galliában. Az ENSZ-közgyűlés 1. számú politikai bizottsága folytatja a leszerelési kérdésekben benyújtott' határozati javaslatok feletti vitát. A vegyi fegyverek eltiltása tárgyában a szocialista országok által kezdeményezett határozati javaslatról szólalt fel dr. Domokos Mátyás nagykövet, hazánk állandó képviselője a leszerelési bizottságban. Rámutatott, hogy a nukleáris lefegyverzésnek biztosított elsőbbség nem terelheti el a figyelmet arról, hogy háborús körümények között más fegyverfajták is végzetes károkat okozhatnak az emberi társadalomnak és környezetnek, s ezek íegveszélye- sebbike a tömegpusztító ve- gyifegyver. A különleges politikai bizottság keddi ülésén az ENSZ békefenntartó tevékenységéről folyó vitában felszólalt Józan Sándor tanácsos, a magyar ENSZ-küldöttség tagja is. Kiemelte a Biztonsági Tanács irányításával szervezett ENSZ békefenntartó műveletek fontosságát és nemzetközi jelentőségét. Alapvető fontosságú lenne — állapította meg —, hogy a BT hozzon létre egy felelős szervet, amelynek feladata lenne, hogy foglalkozzék a békefenntartó akciókkal. GATT Dömpingelsnes kódex November I8-án Genfben, a GATT székhelyén Nyerges János, a magyar kormány kü- lönmegbízottja a nemzetközi gazdasági szervezeteknél a Magyar Népköztársaság kormányának nevében aláírta az általános vámtarifa- és kereskedelmi egyezmény VI. cikkének végrehajtását szabályozó többoldalú megállapodást, az úgynevezett dömpingellenes kódexet. Ez a kódex kiegészíti a GATT és a magyar GATT- csatlakozási jegyzőkönyv rendelkezéseit és a magyar exportot védi a GATT-szerződések önkényes értelmezésével szemben. Görögorssúg A Görög Kommunista Párt Központi Bizottsága kedden Athénban nyilatkozatot hozott nyilvánosságra a vasárnap tartott parlamenti választásokkal kapcsolatban. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a diktatúra bukása után tartott első választásokon, igazságtalan választási törvény feltételei közepette Görögország demokratikus és baloldali erőinek sikerült megszilárdítaniok kapcsolataikat a széles néptömegekkel, megteremteniük a feltételeket a demokratikus átalakításokért vívott további harchoz. A Görög Kommunista Párt véleménye szerint az Egyesült Baloldal politikai tömbje megerősítheti pozícióit, és központjává válhat az ország mindama haladó erőinek, amelyek küzdenek a nemzeti függetlenséget szolgáló politika érvényesítéséért, a ciprusi kérdésnek az ENSZ keretében történő igazságos megoldásáért és a dolgozók érdekeit figyelembe vevő gazdasági átalakításokért. Ford Japánban Kedden délelőtt ünnepélyes fogadási ceremónia zajlott le a japán kormány tokiói vendégháza előtt. A hétfőn Japánba érkezett Ford amerikai elnök ekkor találkozott Hiro- hito császárral, Tanaka miniszterelnökkel és kormányának tagjaival, valamint a külföldi diplomáciai képviseletek vezetőivel. A megérkezéskor szokásos fogadtatást ugyanis — biztonsági okokra hivatkozva — egy nappal elhalasztották. Vlagyivosztok előtt Ezekben a napokban levél erezett a washingtoni Fehér Ház- ,i. A címzett Ford elnök volt és a levelet 32 amerikai szenátor irta alá: demokraták és köztársaságiak. A levélírók azt kérték az Egyesült Államok elnökétől: soron következő találkozóján Eeonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, tegyen erőfeszítéseket az atomrobbantások általános tilalma érdekében. Ide kívánkozik, hogy a korábbi szovjet—amerikai találkozók alkalmával a Szovjetunió hang- súlyozta: szükségesnek tart ilyen általános megegyezést. A levélírók nem jelentik az amerikai szenátus többségét — e testület száztagú —, de a szám mégis tekintélyes, és tükrözi, hogy az amerikai politikai körök is nagy érdeklődéssel tekintenek a szovjet Távol-Keleten sorra kerülő „csúcs” elé. Az eddigi szovjet—amerikai legmagasabb szintű konzultációk igen nagy eredményekkel jártak. Vezető szerepük volt a két ország közötti egyezményrendszer kialakításában — több tucat megállapodás született — és abban is, hogy a Moszkva és Washington közötti kapcsolatok a nemzetközi enyhülésnek mintegy lendítőerejévé váltak. (A hidegháború éveiben a helyzet éppen fordított volt: altkor a szovjet—amerikai kapcsolatok mélypontja kifejezte az egész nemzetközi helyzet feszültségét és súlyosságát.) Az eddigi magas szintű találkozók bebizonyították, ha megvan a megegyezési szándék, akkor igen bonyolult kérdések megoldása is lehetséges. A megvitatásra váró kérdések közül különösen lényegesek azok, amelyek a katonai enyhüléssel s ezen belül Is elsősorban a SALT-tárgya- lásokkal függnek össze. E tárgyalások óriási eredménye volt az 1972 májusában kötött szerződés és ideiglenes megállapodás, de tény, hogy a megbeszélések azóta hosszan elhúzódtak. Ez bizonyos mértékig érthető, hiszen a problémák „az alapok alapjaira” vonatkoznak, mindkét ország biztonsága szempontjából. A régebbi fegyverzetről folyó tárgyalások ehhez képest igen egyszerű feladatot jelentettek: a felek harckocsijai, lövegei, hadihajói nagyjából egyformák, köny- nyen összehasonlíthatók. Most azonban új problémák mutatkoznak: nemcsak a kilövőberendezések száma nyom a latban, hanem a minőségi tényezők sokasága; például a különböző célokra irányítható robbanófejek száma, a pusztítótöltet értéke és a találati pontosság is. Ilyen körülmények között válik meghatározóvá, hogy a műszaki értékek összemérhetőségének minden bonyolultságán átsegítsen az az alapvető politikai döntés, amely lehetővé teszi a felülemelkedést a szűk technikai megközelítésen. Az előrelépés másik rendkívül fontos követelménye annak a felismerése, hogy csak az a megállapodás a reális. amely a felek egyenlő biztonságán alapul. Az egyenlő biztonság elve a SALT esetében azt jelenti, hogy az egész hadászati helyzetet a maga teljes bonyolultságában kell figyelembe venni, beleértve például az olyan tényezőket, mint a földraj zi sajátosságok, vagy az USA nukleáris bázisai más országok területén. Tény, hogy egyes amerikai körök — például Schlesinger hadügyminiszter — igyekeztek, a technikai bonyolultságra hivatkozva, a politikai döntést megakadályozni. Ugyanezek az erők megkísérelték a kormányt abba az irányba nyomni, hogy egyoldalú előnyöket próbáljon kicsikarni. A katonai-ipari komplexum ellenállása a de- tente-el szemben nem újkeletű s az eddigi eredményekre is e komplexum, a Pentagon ellenállása dacára kerülhetett sor. További igen fontos kérdés azoknak az óceánon túli akadályozó tényezőknek elhárítása, amelyek a Szovjetunió és az USA gazdasági kapcsolatainak fejlesztését akadályozzák. Ismeretes az, hogy az Egyesült Államok kormánya kötelezettséget vállalt a szocialista országok iránt alkalmazott diszkrimináció megszüntetésére. Egy harmadik igen fontos problémacsokor a nemzetközi feszültség csökkentése, a válsággócok ügye. Ezzel kapcsolatban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Brezsnyev és Ford találkozójára olyan időpontban kerül sor, amikor Izrael lépései újra kiélezték a közel-keleti helyzetet. ! A szovjet külpolitika konst* ruktív erőfeszítések sorával készítette elő a vlagyivosztoki „csúcsot”, s — mint a Pravda hangoztatja — kész továbbhaladni az úton, hogy a kapcsolatok fejlődése folyamatos és törésmentes legyen. Az osztrák szocié!partnerségről (1) A kulisszák mögött Aki ezen a nyáron a szomszédos Ausztria fővárosában, Bécsben járt, bizonyára élményekben és tapasztalatokban meggazdagodva tért haza. Márpedig sokan voltak ilyenek, hiszen országaink között a turistaforgalom az idén is örvendetesen továbbfejlődött és szélesedett. Történelmi nevezetességek, a múlt hangulatát felidéző fiákerek, a pihentető Schönbrunn, a szórakoztató és mulattató Grinzing, a gyönyörű kirakatok az üzletsorok, a Mariahil- ferstrassen és másutt, a dúsgazdag áruválaszték (ami sokszor meg is nehezíti a gyenge minőségű áru megkülönböztetését a jó minőségűtől), az ügyesnél ügyesebb háztartási cikkek nagy tömege, az ötletes játékterek, a szép, új lakónegyedek, a gyalogosok által birtokba vett híres és most újjávarázsolt, új színben pompázó Kärtnerstrasse — Bécs életének napos oldalát fordítják a külföldi felé. Az ismerkedő turista szeme ugyan megakad azon is, hogy a város utcái piszkosak, s a város hajdan oly híres központjában az utcák és terek helyén óriási gödrök tátongnak, zúgnak-búgnak az óriásgépek. Aki az utóbbi években többször is járt Bécsben, annak azonban ez már fel sem tűnik, olyannyira hétköznapivá vált ez a városrendezési építkezés. Az önellátó turistát mellbe vágja a bécsi drágaság az éttermekben és szállodákban. S ami nekünk, magyaroknak különösen feltűnhet, hogy itt minden különösebb bejelentés nélkül szinte naponta emelik az árakat. Csupán tegnap és ma ugyanazon cég által előállított, ugyanazon üzletben vásárolt és azonos minőségű, csomagolású cikk árcéduláinak összehasonlítása jelzi a sokszor 30—40, sőt ennél több százalékos változást. Arról már nem is beszélve, hogy az egyes kerületek, sőt utcák között sokszor elképesztően nagy az árdifferencia. Mi, turisták azonban „kívülállóak” vagyunk. Szemlélődő és ismerkedő utazók, főleg ajándékokat és egynéhány hasznos, vagy a hazainál olcsóbb áru vásárlói. Ebben a több mint egymillió lakost számláló városban viszont emberek élnek, dolgoznak, tanulnak. A turista számára az ő életük többnyire a „kulisszák mögött” zajlik. Legalábbis/azok számára, akik nem rokoni látogatásra érkeztek, sőt a nyelvet sem tudják. Hogyan is élnek ezek az emberek, főként az egyszerű, a dolgozó emberek. Szerencsém volt: betekinthettem a kulisszák mögé. Eljutottam a Bécs X. kerületében levő HUKLA Bútorgyárba, pontosabban megismerkedtem a gyár 25 volt munkásával. Azért volt munkásával, mert az idén júniusban a tulajdonost képviselő igazgatóság kirúgatta őket. Miért? Azért, mert ■— szembeszegülvén akaratával — a jogtalanul elbocsátott hat társukkal szolidaritást vállaltak és sztrájkba léptek. S ami ebben a dologban elszomorító, hogy a munkások érdekeit képviselni és védeni hivatott ágazati szakszervezet vezetői áldásukat adták az igazgatóság eljárásához, sőt segítettek megvalósításában. Ez pedig azért is — enyhén szólva — furcsa, mert ezek a szakszervezeti vezetők Ausztria Szocialista Pártjának tagjai. Márpedig tudott dolog Ausztriában, hogy 1973-ban az osztrák parlament a Szocialista Párt kezdeményezésére olyan munka-alaptörvényt fogadott el, mely szerint egyetlen egy munkavállalót sem felvenni, sem elbocsátani az üzemi bizottság (végső fokon pedig a szakszervezet) hozzájárulása nélkül nem szabad. Fehér asztalnál folyt beszélgetésünk a sztrájkról, a hétköznapokról. Az egyik fiatal munkás bekapcsolta a magnetofont és a jelenlevők lélegzetvisszafojtva hallgatták a róluk írt balladát. A fiatalember írta a szöveget és a zenéjét, s ő adta elő a saját gitárján. Többen könnyeznek, köztük a mellettem ülő Brigitte Pfister is, az üzemi bizottság volt elnökhelyettese. Ez a rendkívül csinos és szerény asszonyka, lényének minden porcikájával erőt és dinamikát sugároz. Két gyermek anyja, és most a KONSUM-nál dolgozik. — Olyan rendesek voltak hozzám a volt kollégáim! Amikor megtudták, hogy melyik üzletbe kerültem, és mikor lesz az első munkanapom, sokan eljöttek oda vásárolni, és bíztattak, hogy ne féljek semmitől, fog ez menni. Ez nagyon jólesett. Ezen az estén azonban minden beszélgetés visszakanyarodott a HUKLA-hoz. Sztrájkörségen — Brigitte Pfister, a HUKLA gyár üzemi bizottságának elnökhelyettese. — Amikor üzemi bizottsági tanácstagnak megválasztottak — mesélte Brigitte —, rövidesen közölték velem, hogy magasabb bérbesorolást kaptam. De figyelmeztettek, hogy senkinek nem mondhatom el, titokban kell tartanom. Nem sokkal később megkaptam a mesteri rangot, de megint csak szigorú titoktartásra köteleztek. A sztrájk idején aztán a szemembe vágták: „A kezébe adtuk a kulcsot az aranykapuhoz, de nem tudott élni vele. Magára vessen!” Nos, ezt nemcsak velem csinálták így. Tudja, annyira kiábrándultam a szakszervezetből és vezetőiből, hogy ki is akartam lépni. Rájöttem azonban, hogy a többiek miatt ezt nem tehetem meg. — Apropó — fordult közben Pfister asszony a Szakszervezeti Baloldali Blokk jelenlevő funkcionáriusához —, az egyik jugoszláv vendégmunkás, akit velünk együtt kirúgtak, még mindig munka nélkül van. Azok ott a szakszervezetben arról biztosítottak engem, hogy a jugoszlávoknak is segítenek elhelyezkedni. Itt tudtam rryeg, hogy ez nem igaz. Már megint hazudtak. Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Az „azok, ott a szak- szervezetben” és a Baloldali Blokk említése némi magyarázatra szorul. Ausztriában .ugyanis a szakszervezetek ipari, illetve ágazati elv szerint épülnek fel. Ezek — összesen tizenhat — alkotják együttesen az Osztrák Szakszervezeti Szövetséget. A politikai irányzatok szakszervezeti frakciókként képviseltetik magukat. így a Szocialista Szakszervezetek Frakciója — Ausztria Szocialista Pártjának szervezete, a Keresztény Szak- szervezetek Frakciója pedig az Osztrák Néppárt Szervezete, a Szakszervezeti Baloldali Blokkba az osztrák szakszervezeti baloldali mozgalom elemei tartoznak, vagyis a kommunisták és a velük együttműködni szándékozók. Ausztriában az üzemekben nem működnek szakszervezeti alapszervek, illetve csoportok. Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség alapszabályzata szerint megválasztott üzemi bizottság azonos az ágazati szakszervezet üzemi csoportja elnökségével. A szociáldemokrata frakció a legerősebb a szakszervezetekben, ezért tulajdonképpen nyugodtan mondható, hogy a szakszervezetek Ausztriában döntően az Ausztria Szocialista Pártja befolyása alatt állnak, amit egyébként az ASZP nyíltan vall is. A mi esetünkben pedig — mint már említette — a Fa- és Papíripari Szakszervezet vezetői döntő többségükben az ASZP-frakció- hoz tartoznak. Elmesélte még Brigitte, hogy nyolc év munkaidőt elismertek neki, holott nincs is annyi, de a barátnőjének viszont, akinek igazolt 11 éve van, csak erélyes követelésre voltak hajlandók azt elismerni. E mögött az a meggondolás rejlik, hogy Brigitte a szakszervezeti árulás elleni tiltakozásul a közeljövőben esedékes munkáskamarai választásokon nem a Szocialista Párt listáján, hanem a Szakszervezeti Baloldali Blokk listáján Indul. „Átpártol a kommunistákhoz!? Ezt mindenáron meg kell akadályozni” — így gondolkodnak a munkahely vezetői, s ezért kedveskednek neki, az üzemi bizottság másik női tagját viszont egyszerűen megfenyegették, hogy ha továbbra is a kommunistákkal halad egy vonalban, akkor elveszti "a Szocialista Párt segítségével kapott tanácsi lakást, sőt férje állását veszítheti az osztrák hadseregnél. B. Heszky Anna (Következik: Ígéretek és valóság.)
