Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-19 / 270. szám

Vííritm 1974. NOVEMBER 19., KEDD Galga mente ünnepe Röpültek az ezerráncú szoknyák „Hagyományok alatt általá­ban az elődeinktől reánk ma­radt szellemi javakat értjük... A hagyomány ősi soron száj- ról-szájra terjed. Többé kevés­bé minden ember tanítómeste­re ennek az ősi iskolán kívüli népművelésnek, mégis a hagyo­mányátadásnak és -átvételnek megvannak az erre született mesterei, amint hogy a nép- költészetet, népdalt sem a nép minden tagja költi, hanem er­re született kiválóságaink. Vannak szóval ki nem fejez­hető hagyományok, nem tárgyi örölvégek, ezek a szokások, a népélet íratlan törvényei.’’ — írta Győrffy István neves nép­rajztudósunk. A népi közösségek bomlado- zóban. vannak. Ma már nem akad olyan ember, aki a faluja határán sem volt túl. A fal­vak már kevéssé alkotnak zárt társadalmat, melyet ősi, írat­lan törvények kormányoznak. A népi hagyományok ma már csak külsődleges jegyekben él­nek: a régi életet a népművé­szet eleveníti fel, teszi meg­ismerhetővé. Öreg szülék, gazdaemberek Amikor a zsámboki vőfély vasárnap díszes fokosával el­kiáltotta magát a színpadon, a vácszentlászdói művelődési ház­ban, a hatszáz főnyi nézőkö­zönségből egy pisszenés sem hallatszott. Olyan sokan vol­tak a Galga menti népművé­szeti találkozó nyitórendezvé­nyén, hogy egy gombostűt sem lehetett leejteni. De a tömeg mégis összéb'bh úzódot t mikor a A vácszentlászlói általános iskcla kisdiákjai xilofonon adtak elő helyi népdalokat. bejáratnál megjelent a zsám-1 böki lakodalmas menet. Elől s ( mosolygós menyaszony csillo­gó fehér pártával mellette a vőlegény, völlig érő barna ha­ját hullámcsatokkal a kalapja alá tűzte. Igazi örömünnepre emlékeztetett a zsivajgó fölvo­nulás. Az ifjú pár mögött az örömszülők hújjogatva éne­keltek, s még a felzúduló taps­orkán sem tudta elnyomni a násznép harsogó vidámságát. Apró gyerekek, öreg szülék, tekintélyes gazdaemberek len­gették a borosüvegeket. Volt aki kürtös kalácsot hozott konyharuhára fűzve, mások pirosra sült csirkét, díszes csokoládétortát. A mulatozás a színpadon sem hagyott alább. A pilla­natnyi csöndben elkurj an tóttá magát a vőfély: ”E szegény Könyvek fiataloknak A mesétől a tudományos fantasztikumig MEGPILLANTANI is élve­zet, kézbe venni is jó érzés a Móra Könyvkiadó „Már tudok olvasni!’’ sorozatának köteteit. A gyerekkezek közepette vár­ható igénybevételnek ellenálló, tartós keménykötés, még le is mosható a fehér külső, ame­lyen szemet gyönyörködtető kép kelti fel az érdeklődést. S belül jó papír, a kicsiknek jól olvasható betű és szedés, kedves, világos rajzok. Ami a tartalmat illeti: a sorozat le­írt célja olyan köteteket adfú a kis olvasóknak, amelyeket egy-két nekifutásra végigol­vashatnak, érdeklődésüket le­kötik. Attól kezdve, hogy meg­tanultak olvasni, egészen ad­dig, míg más, nagyobb lélegze­tű olvasmányok nem vonzzák őket Balázs Béla Az igazi égszín­kék című meséje, a kis Kerek Ferkónak, a lopás gyanújába és még számos kalamajkába keveredő, de valójában meleg­szívű, ügyes és jó kisfiúnak a története az első kötet. Reich Károly remek rajzad illusztrálják e mesét, amely kedves olvasmány a kisiskolá­soknak. Megjelent a sorozat­ban Arkagyij Gajdar örökifjú meséje is a két moszkvai kis­fiúról, akik édesanyjukkal el­utaznak karácsonyra a sark­vidéki kutatóállomáson dolgo­zó apjukhoz. Csuk és Gek, a két kedves kis gézengúz törté­nete bizonyára nemcsak a szü­lők jó részének volt kedves gyermekkori olvasmánya, ha­nem kisgyerekeiknek is az lesz. Zsoldos Vera üde humorú il­lusztrációi ugyancsak a szí­vükhöz férkőznek. Még rövi- debb olvasmányokat — öt kis történetet — nyújt dns olva­sóinak Bakó Agnes könyve, a Tücsi nem hagyja magát Tücsivel, az ötéves ebadtával mindig történik valami, ami nővérét, Évát előbb kétségbe ejti, de aztán — mert a talp­raesett kisfiú kivágja magát — megnevetteti. A történetek humorát itt is Zsoldos Vera rajzai kísérik találóan. A tizenkét éven felülieknek a kezébe szánta a kiadó Or­das Ivánnak A fekete cár cí­mű könyvét. Történelmi re­gény, életregény, amelynek ugyancsak fiagy hagyománya van a Móra Könyvkiadónál. (Nem is olyan régen számol­tunk be például Takács Tibor­nak Mikes Kelemenről szóló életregényéről.) A fekete cár közvetlenül a mohácsi csata utáni időket eleveníti meg. Zá­polya János környezetében In­dul a cselekmény, itt ismer­kedünk meg Cervi Jovannal, a Fekete Emberrel, aki a déli végeken maguk szántá'ból, ön­védelemből köré v tömörülő szerbek, románok, magyarok vezére lesz, velük á török el­len akar küzdeni, de az urak­kal találja szemben magát. A TUDOMÁNYOS fantasz­tikus regények egész sorát is­merhettük már meg a Móra Könyvkiadó jóvoltából. Ezút­tal Donászy Kálmán — akinek már ifjan olvasója volt az apák nemzedéke, ha nem is a jövőt fürkésző, hanem inkább a történelmet életre keltő írót ismerhette meg. — A Bork- man-villa titka című könyvé­ben egy fantasztikus feltétele­zésre építi fel a cselekményt. Egy geológusnő váratlanul „megtáltosodik”: gyors egy­másutánban a legkülönbözőbb tudományterületeken tesz szenzációs felfedezéseket. Ma­gyarázata — ami a regény vé­gén derül ki — abban rejlik, hogy egy távoli bolygóról, amelyen jóval fejlettebb civi­lizáció van, egy űrutas érke­zett a Földre, s az segítette a csodálatos ismeretekhez. A tudomány, a technika csak mint lehetőség tárgya a könyvnek, kár lenne számon- kérnünk rajta Borkman tanár­nő felfedezéseinek tényleges tudományosságát. A probléma az érdekes: a meglevő, földi és egy feltételezett tudás „szembesülése”. A megoldás­hoz detektívregény felépítés­sel közelít a könyv, állandóan feszültségben tartva az érdek­lődést. AZ UGYANCSAK kedvelt Delfin Könyvek sorozatában jelent meg a lengyel Aleksan- der Minkowski Kardvirág és oroszlán című kalandregénye. A könyv egy rejtélyes felirat megfejtésére épül fel. A gye­rekek eredményre vezető nyo­mozását izgalmasan vezeti vé­gig a szerző. N. F. tyúkocska még tegnap kapar- gatott...” — majd átadta a pirosra sült pecsenyét. Repültek az ezerráncú szok­nyák, brummogott a nagybő­gő, és a felpántlikázott asszo­nyok lalkodalmas ételekkel kínálták a nézőközönséget. Ne­kem egy fánk jutott, mazsola is volt benne. „A valkói libakútnál“ A vácszentlászlói bemutató „mazsolája” a zsámboki lako­dalmas volt, de rajtuk kívül mások is színpadra léptek a három faluból. A valkói álta­lános iskola 'fiú kisdiákjai ko­molyan, férfiasán járták a táncot a kólás üveggél. Kezü­ket hátuk mögött fel nőtt esen összekulcsolták, s utolsó dob- bantásuk után nagy taps köze­pette hullott le a függöny. „Zsámbok felett ragyognak a csillagok" — ringott a dallam­ra a zsámboki asszonykórus. A valkói iskolások kórusa pedig azt énekelte, hogy „A valkói li­bakútnál katonák tanyáznak”. A vácszentlászlói iskolások mű­sorában szerepelt Szentlászlóra két úton kell bemenni” kezde­tű népdal. Ezüst hangon csendült fel a vácszentlászlói iskola hattagú xilofonegyüttese. A gyerekek, mint az orgonasípok álltak sódba, a legkisebb lány hajé' ban ezüstösen csillant meg egy hajcsat. A citerások közül a valkói Fehér András volt a legügyesebb, bár éppen hogy fölérte az asztalt, talán a lám­paláz miatt esett ki egyszer a pengető a kezéből. A vácszentlászlói művelő­dési ház néptánccsoportja Galga menti népdalokra tán­colt. A 'sudár lányok lelkesen énekelték, hogy „Sej Galga- mácsa körül van kerítve”, „Befagyott a Galga vize, nem lehet halászni”, „Ne költsd el az összes pénzed a Kisbagi csárdában”. . örszigethy Erzsébet KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Csepel GyálSzentendre jelentkezik Nagy jelentőségű kiállítás minden évben a Csepel Vas­művek Munkásotthonában mű­ködő MUNKÁSKÉPZÖMÜVÉSZEK ŐSZI TÁRLATA. Az idén különösen az, hiszen a 30. évforduló jegyében zajlott le fokozott figyelemmel, jó mű­vészeti szakvezetés irányításá­val, mely Misch Ádám festő­művész nevéhez fűződik. A fej­lődést leginkább az átlagszín­vonal emelkedésében mérhet­jük le, a mezőny felzárkózott az élvonalhoz. Igaz érték Németh Miklós munkássága, aki egyre inkább a mestermű magaslatá­hoz közeledik. Felgyorsult Pantl Mihály és Budahelyi Ti­bor grafikai teljesítménye, hiá­nyoltuk azonban a taksonyi tanár-festő, Somogyi György képeit. A csepeli példa nyomán in­dokolt lenne Százhalombatta ipari környezetének festői fel­dolgozását sürgetni munkás­festők közreműködésével, a közművelődés fontos része­ként. BRÁDA TIBOR a Dürer-teremben mutatta be újabb műveit. Tehetségéről már évekkel ezelőtti ráckevei kiállításán is meggyőződhet­tünk, ízlése, motívumsürgető eszközei azóta csak árnyalód- tak. Egy probléma maradt, di értékké növekedett festésze­tünkben az 1960-as évek köze­pén. Pallérozottabb lett Lóránt János; képzelete is felgyorsult, színekben is gazdagabb lett, íz­lése is gyarapodott. Mégis, kü­lönös dolog a művészet; e tény­leges növekedés ellenére ma nem olyan megdöbbentő, nem olyan elementáris, mint régen, amikor csúcsaihoz készülődött. Amit most láthattunk tőle, az több is, kevesebb is a pompás indulásnál; átmeneti erőfeszí­tés, olykor kudarc is újabb eredmények előtt. NAGY ELŐD viszont, aki a rákospalotai Lila iskolában mutatkozott be legújabb munkáival, most az áradás korszakában hangolja festményeit a folyamatos em­beri születés állapotairól, mely biológiai és gondolati közeg­ben jelentkezik. Az anyatest ezt jelöli: nemcsak a gyerme­ket, hanem a jövőt, az eszmét is; a formák lágyan örvénylő domborulataival. Az áltála fel­jegyzett természet is termő test; virágringató születés a tavasz. Lóránt János és Nagy Előd képeit összehasonlítva, az egy­bevetés ezúttal nem a tényle­ges minőség mértékjét vizs­gálja, hanem az ár-apály fo­lyamat váltásainak törvénye­it. Ilyen egybevetés révén vi­Luikoviczki Endre új művével Szentendrén. mely nemzedékének gondja egyúttal; sokan festenek egy bővítetten kialakított stúdió- modell nyomán. Igaz, ez közös nyelvhasználat, az összetarto­zás jele, mely esztétikai kate­góriához vezethet, de csak ak­kor, ha a festői „különöst” szorgalmazzák a továbbiakban. A Csók István Galéria no­vemberi kiállítója LÓRÁNT JÁNOS, aki annak idején a meddőhá­nyók, szorongást okozó tárnák mélyeiről hozott fontos festői és emberi üzenetet. Nosztal­gikus erejű fehér tömbök köz­vetítették a drámát, mely egye­lágos a körvonal: Lóránt Já­nos új korszak előtt áll, Nagy Előd most véglegesíti sajátos indulásának egyedi eszmé­nyeit. A Gyálon élő Radóczy Mária Es­küvő című grafikája. A pedantéria, a geometrikus rend hatja át a Szentendrén alkotó és kiállító LUKOVICZKI ENDRE grafikáit, gipszmetszeteit, var­rott textiljeit, melyeket most a szentendrei Művésztelepi Galériában mutatott be. Ami erénye, az határa egy­ben, a túlságosan is rendezett felületek kisebb bukdácsolá­sokkal, csúsztatott vegetatív elemekkel többet jelentené­nek. E dicséretes formai mű­gond még nem a teljesség, csak annak ígérete; némi bur­jánzás nem ártana — inkább használna a Békéscsabáról hozzánk került fiatal tehetség­nek. RADÖCZY MÁRIA Gyálon • tanít, „gyakorló” édesanya, s reményekre jogo­sító festő, aki tűzzománcok és batikok készítésében jeleske­dik. Most Budapesten látha­tók művei a Tanács körúti Művelődési Központ klubjá­ban, tavasszal Szarvason is bemutatják őket. A lényeg, hogy alkotásai telítettek a népmesék áradó egészségének hamvas tisztaságával, s azzal az egyéni bájjal, amely csak az övé, csak rá jellemző, akár Madaras-t figyel, akár Eskü­vőt álmodik érlelt színekkel a felületre. Szorgalma, odaadá­sa, őszintesége nemcsak egyé­ni eredmény, hanem a Nagy István-csoport tényleges ha­ladási irányát is jelzi. Losonci Miklós Kézimunkák és kerámiák Kiállítás Tápiószentmártonban Rendkívül értékes és művé­szi színvonalú képzőművészéti anyagot állított ki a tápiószent- mártoni művelődési központ népihímző-, valamint kerámia­TV-FIGYELŐ Rajzfilmek, vasárnap dél­után befejeződött egy sorozat, amely, sajnos, nem került any- nyira a nézők figyelmének kö­zéppontjába, mint a látványo­sabb, dekoratívabb és a tele­vízió által is jobban futtatott sorozatok. A nyolcrészes rajz­filmtörténetről van szó, arról a műfajról, amelyet a közön­ség nagy többsége egyelőre csakugyan nem nagyon ked­vel. Nyilván azért kerülte el a sorozat minden adása a mű­soridő legjobb szakaszait. Pe­dig megérdemelte volna a mű­faj a nagyobb figyelmet és érdeklődést mind a közönség, mind a televízió részéről, bár az utóbbi nyilvánvalóan dicsé­retet és elismerést érdemel, hogy a témát egyáltalán na- Direndre tűzte. A rajzfilm — ezt a sorozat vetítése előtt Is tudtuk — a magyar filmművészet egyik legjelentősebb és legtekinté­lyesebb területe-ágazata. A remekművek sorozatát hozta létre, s nemzetközileg is nagy tekintélyt vívott ki magának. Olyan kitűnő alkotásokkal, mint például Gémes József vasárnap látott remeklése, a Concertissimo, ez a meghök­kentő és megdöbbentő hatású kiáltás a háborús veszély el­len. Ha kevesen nézték is végig a sorozatot, hatása nyilván­valóan nem múlt el nyom nél­kül. Üj híveket szerzett a műfajnak. A tábor tehát növekedett. S reméljük, növekszik még tovább, hi­szen a televízió — a so­rozat is igazolja — ez­után sem feledkezik meg a rajzfilmekről és alkotóikról. A fóti riport. Mindenfelé ta­lálkozhatunk olyan emberek­kel, akik a társadalmi mun­kára egyszerűen legyintenek. Nem komoly dolog az — mondják —, nem lehet rá semmit építeni. Még Pest me­gyében is találkozhatunk ilyen véleményekkel és emberekkel. Pedig ha valahol, itt igazán megtanulhattuk az elmúlt években, hogy a társadalmi munka jelentős és értékes fel­adatvállalás. Nemcsak egysze­rűen lehet rá építeni, de nagy gondokat képes megoldani vagy legalább enyhíteni. A józan és figyelmes több­ség, persze, mindezt nagyon jól tudja. De azért mégsem árt olyan új kezdeményezése­ket a középpontba állítani mint a Fóti ősz keretéber nemrégiben lezajlott alapkő- letétel. Akik látták szormbal délután az Eck T. Imre ren­dezte fóti riportot, tudják, ar­ról az akcióról beszélünk amelynek egy új ifjúsági ház vagy szálló felépítése a célja, A Fóti Gyermekvárosból ki­került és önálló életet kezdő fiatalok számára készülne ez a tervek szerint kétszintes, 15 kétágyas szobából álló otthon — hogy a pálya- és életkezdő­ket megóvja olyan nehézsé­gektől, mint például az albér­let. A nagy fontosságú akciót a helyi Vörösmarty Tsz vezeti, de részt vesz benne Főt min­den gazdasági egysége és na­gyon sok szocialista brigádja. Ahogyan Kovalik Károly és Vass István Zoltán kitűnő ri­porteri közreműködéséből ki­derült, isimét új, nagy fontos­ságú társadalmi munkaakció kezdődött Pest megyében. Sok sikert kívánunk hozzá, és ol­vasóinknak ígérjük, hogy a megvalósítás állomásairól mi is beszámolunk majd. Ö. L. szakköre két nagy helyiségben,' ízléses elrendezésben. Már maga a „társulás” is jó ötlet­nek bizonyult, mert a szín- pompás Tápió-vidéki hímzése­ken az ugyancsak ennek a vi­déknek motívumait megörökí­tő tálak, kancsók, szilkék van­nak elhelyezve — míg a mo­dern kézimunkák, subaszőnye­gek és falvédők mentén padló­vázák, kerámiaszobrok, figurá­lis alkotások adják a kiállított tárgyak összhangját. A vendég­könyv bejegyzései azt mutat­ják, hogy a művelődési köz­pont eme két szakköre jó úton jár a közművelődésben, és csak egy évet is tekintve fejlődésen ment keresztül. A két szakkör múltjáról el le­hetne mondani azt, hogy a népi hímzőkor már nyert megyei ki­állításon aranyérmet... Veze­tőjük Faludi lmréné. A kerá­miaszakkör alkotásai sok kül­földi nevezetes személyiség birtokába is kerültek — termé­szetesen ajándékként. Sok se­gítséget kaptak Dániel Kornél­tól, a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum igazgatójától. Meghívásra beneveztek a sik­lósi Gerencsér Sebestyén orszá­gos fazekasmúvészeti pályá­zatra is. A szakkörök kiállítását szer­vesei! egészíti ki a helybeli asztalosmester, Baglyas Mihály kiállítási anyaga. Olajképek, akvarellek és krétarajzok szín­vonalas alkotókészségről tesz­nek tanúbizonyságot. A hármas műfajú kiállítás 13-ig tekint­hető meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents