Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-16 / 268. szám
1974., NOVEMBER 16., SZOMBAT UBcrti W XrrfwTHÍi Az agráregyetemről jöttek Tanóra az állatkórházban Amikor idestova két és fél esztendeje a Pest megyei Állategészségügyi Állomás Gödöllőn épült szép székhazába költözött, s megnyílt állatkórháza. szocialista együttműködési szerződést kötött a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel és a szerződ ésü kn ek "belső tartalma valósággá lett. Kedden és szerdán — a tanév első félévében — a műtőteremben és a beteg állatok istállójában dr. Graf Zoltánt a kórház vezetőjét és helyettesét dr. Bucsy Lászlót két óra hosszat egyetemista fiúk és lányok állják körül. Nagy figyelemmel hallgatják szavukat, s nézik az állatok betelésének látható jeleit, a vizsgáló és a műtőszerszámokat, gyakran egy-egv éppen soron következő műtétet. Szükségük lehet rá Ötödévesek és a szakosítás Borán a két csoportban megjelenő 45 hallgató az állattenyésztést választotta. Vagyis a tanév végén állattenyésztő agrármérnökök lesznek és munkájukhoz hozzá fog tartozni az is. hogy vigyázniuk kell a kezükre bízott vagyont érő jó- Bzágáliomány minden egyes darabjának egészségére. Amit az állatélettani és anatómiai tanszéken elméletben megtanultak. azt a tudásukat egészítik ki az állatkórházban a Szemléltető oktatással. — Nem az a cél, hogy mindent tudjanak, amit az állatorvos — hangoztatja dr. Gráf Zoltán —, de itt elsajátíthatják, miként kell megvizsgálni a betegnek látszó jószágot, hogyan kell kikérdezni az állat gondozóját, vagy például hőmérőzni, mégha ezt a gyakorlatban sohasem végzik" is. Látják itt a sebek kezelését és ezzel kapcsolatban az elsősegélynyújtás módját is. Erre pedig szükségük lehet, amíg adott esetben megérkezik az állatorvos. Az állattenyésztő agronómus feladata természetesen nem a gyógykezelés, de ismernie kell az állategészségügyi követelményeket és ezért is rendkívül hasznos, hogy a beteg állat gyógyításával nálunk szemléltető módon megismerkedhetnek. Tudomásom szerint a gödöllői egyetemen kívül más mezőgazdasági felsőfokú tanintézetnek nincs ilyen kapcsolata állatkórházzal. Sokat tanulnak itt — Mit tanultak ma? —kérdezzük az egyik egyetemistát óra után. — A szarvasmarha ellése és annak előforduló nehézségei. MINDEN CSALÁDNAK El Eí tinó SMS! ez volt a tárgy — feleli Gyó- csi Zoltán, aki Somogyország- ból, Öreghegyről jött az egyetemre. — Persze, láttam én már odahaza vemhes tehenet, ellést is, de ahogy itt elmagyarázták a dolgokat, abból rendkívül sokat tanultam. Gyócsi Zoltán különben is szarvasmarha-tenyésztőnek készül — valahol Somogy megyében. Nem tart elhelyezkedési nehézségektől, mert amint ihondja. arrafelé nem egy akár 8000 holdas termelőszövetkezet akad egyetlen agrármérnökkel. — Hogy a múlt órán mit tanultunk? A szarvasmarha csülkének ártalmait és a csülökápolást, amit gyakoroltunk is — halljuk Ali Alanouie-tőí Libanon fővárosából, Bejrútból jött a magyar egyetemre és odahaza baromfitenyésztéssel akar foglalkozni. — Mert a nagyüzemi baromf' tenyésztés most van fellendülőben nálunk. de azért jó. hogy a nagyállatok gyógyításáról is sok mindent megtudok. Niedermayer Kálmán budapesti lakos, ottani születésű. Apja-anyja énektanár, ő pedig baromfitenyésztőnek készül. Ott vállal maid állást, ahol a most negyedéves egyetemista növénytermesztő feleségével együtt alkalmazzák. — Engem ugyan avkisállat- tenvésztés érdekel, de hasznomra lesz az is. amit a többi állat betegségéről, gyógyírjáról itt megtanulok. „Rövidesen meggyógyul” Egyszóval ez a hallgatók általános véleménye. Mind helyeslik, hogy az állatkórházban is tanulhatnak. A leglelkesebben azonban Schiffer András pomázi hallgató beszél arról, amit a szarvasmarhák betegségeiről tanul és ez természetes, hiszen azok tenyésztésével akar foglalkozni. Az apja tsz-elnök Pomázon. — Odahaza a Petőfi Tsz egyik fő profilja a szarvasmarha-tenyésztés, ebből lett tavaly első a megyében. Nincs még egy hónapja, száz darab holland vöröstarka vemhes üsző érkezett a téeszbe. Évi átlag tejtermelésük csak ötezer liter, inkább húsjellegűek, de annak kitűnőek. — A lovakat azért jobban szereti a tehénnél — mondják róla a társai. Végszóra egy szürkét vezetnek be a műtőbe és Schiffer András most annak lépéseit figyeli, aztán megveregeti a nyakát. — A csánkjával van baj — magyarázza —, de szénen javul. rövidesen meggyógyul. Mai kezelését már nem né- •dk végig, sietnek vissza az “gyetemre, más tárgy előadására, és hosszú az út. Szokoly Endre Kismama- és gyermekcipők Állítható fűzőrész - saroktámasz Kismama-találkozót rendeztek a Sabaria cipőgyárban, az ország legnagyobb gyermek- és kismamacipő-gyártó üzemében. A gyár csaknem félezer, gyermekgondozási segélyen levő dolgozót hívott meg. Az évente szokásos öszejövetelen a vállalat igazgatója tájékoztatta a megjelenteket a naponta 7000 pár lábbelit gyártó üzem helyzetéről, fejlődéséről, terveiről. Közölte, hogy korszerű, tetszetős új kismamacipőkkel bővült a gyártmány- választék. E lábbelik fűzőrésze szabályozható. Gyermekcipőkből évente 1,2 millió pár készül. Üj típus az úgynevezett Sieste gyermekcipő, amely a lábegészségügyi szempontoknak megfelelően saroktámasszal készül. CSALÁDBAN - H ÁZ KÖRÜL Takarékosságra nevelés A KIS KLÁRI büszkén meséli nekem, hogy az elmúlt évben ő volt a takarékossági verseny győztese az osztályban. — Hogy érted el ezt a kitüntető címet? — kérdeztem, mert már sejtettem, hogy miről is varr szó. — Hét én gvűjtöttem a legtöbb takarékbélyeget — feleli kissé méltatlankodva. Igen. Jól gondoltam. Általános hiba, hogy nálunk a takarékosságra nevelés tartalma lassan megváltozik, s mint a példa is mutatta: az iskolai takarékbélyeg-gyűjtés- sel ki is merül. Félreértés ne essék! Nagyon helyeslem, ha a gyermek megtakarított forintjaiért egyszer-egyszer cukorka vagy fagylalt helyett bélyeget vásárol, különösen akkor, ha meghatározott céllal (pl. táborozásra, kerékpárra, vízifelszerelésre stb.) gyűjt. De ne úgy gyűljenek össze ezek az^l, 2, 5, 10, 20 forintos bélyegek, hogy: „Anyu! Adj takarékra! A Zsuzsi már többet gyűjtött, mint én” indokolással kérje szüleitől pénzt. Ez nem takarékosság! Ez versengés! Nézzük meg, mit jelent tulajdonképpen a szó igazi értelmében a takarékosság! Kezdve attól, hogy megtanítjuk ^ vékonyan lehámozni az almát (később, asszonykorban a burgonyát is úgy hámozza majd), egészen addig, hogy a füzetében nem hagy ki fölöslegesen sorokat, oldalakat, nem tép ki lapokat, nem faragja pazarolva a ceruzáit, ez mind takarékosságra nevelés. Takarékoskodik a gyerek, ha csak akkor gyújt villanyt, ha már szükséges és akkor is eloltja, ha rövid időre hagyja el a szobát. Takarékosságra nevelünk, ha megMindenkinek talál ajándékot AZ AMFORA AJÁNDÉKBOLTBAN, RÁCKEVÉN Kossuth Lajos u. 13. AJÁNDÉKOZZON AMFORA CSEKKET! tanítjuk arra, hogy a holmijaira, iskolaszereire vigyázzon. MINDEZEKET azért írom le, mert aggódva látom, hogy egyre igényesebb, mondhatnám pazarlóbb gyermekekkel találkozom az iskolában. Valami természetes „követelmény” pl., hogy évente új iskolatáskát vegyenek a szülők nem beszélve arról, hogy használt tankönyvre egyszerűen nem volt vevő már 10 évvel ezelőtt sem. — Űj táska, új köpeny, könyvek, körzőkészlet stb. — sorolta fel az anya. — Nem volt otthon körzőjük? — kérdeztem. (A szülők műszaki dolgozók.) — De igen, csak azt akartuk, hogy mindene tökéletes és új legyen, hogy jól tanuljon — kaptam a választ. Ezek a szülők tévedtek. A jó tanulásnak egyáltalán nem feltétele az új körzőkészlet. Amellett hibáztak: nem nevelték szerénységre, takarékosságra gyermeküket. AZT HISZEM, OTT A HIBA, hogy túl jó dolguk van gyermekeinknek, örülni kellene ennek, hiszen ez is az életszínvonal emelkedését tükrözi, mégis negatív jelenségnek látom, hogy mindenhez olyan könnyen jutnak hozzá fiaink, leányaink. Sajnálom őket, hogy apró dolgoknak — egy különleges alakú hegye- zőnek vagy radírnak —, már nem is tudnak örülni. Ezek a gyermekek nem érezhetik azt a boldogságot, amit nekem a 14 pengős fényképezőgépem jelentett, amiért 3 hónapon át gyalog mentem az iskolába Budáról Pestre, hogy megvehessem. Nem voltunk szegények, gazdagok se. Csupán azt tartották a szüleim, hogy 15 éves lánynak nem kell okvetlenül fényképezőgép. Azt ugyan hozzátették: ha akarok, takarékoskodjam. Tankönyvem ritkán volt új. A bátyámtól örököltem s a húgom tanult belőle tovább. Fillérre megkaptam a heti villamosbérlet árát és a szerény zsebpénzt. És mit tapasztalunk most? Minden gyermeknél van pénz az iskolában, nem is egy-két forint, s bizony a tanítás után csoportosan térnek be a cukrászdába Az egyforintos fagylalt meg sem kottyan, minimum a „kettes” és a „hármas” jöhet csak szóba. MINDENT MEG AKARNAK ADNI a szülők. Tudom, jót akarnak. De mégsem tesznek jót. Könnyelmű, pazarló gyermekeket nevelnek, akiknek érettségi ajándékként már nem vehetnek karórát, mert gépkocsit követelnek majd Dr. Gergely Károlyné Variálható öltözék A nappali viseletben változait- lanul divatos továbbra is a pantalló, amely ma már nemcsak a fiatalok viselete. Az ünnepeket megelőző nagy vásárlásra gondolva, mintegy százezer darab női és bakfisnadrágot hoznak forgalomba. Legtöbb jersey: hazai alapanyagból és jugoszláv, román, japán importból. A pantallókhoz még a pulóvernél is divatosabb jelenleg a blúz, a fiataloknak a ju- niform. Csíkos, kockás mintákban, télies bolyhozott kivitelben is árusítják majd. A sportos öltözködés nélkülözhetetlen kelléke a nadrágkabát. Lehet egyenes, övvel összefogott és karcsúsított. Továbbra is divatosak a műszőrméből vagy valódi szőrméből készített rövid kabátok. A rajzon műszőrmével díszített drapp, rövid velúrkabátot látni, mélybama nadrággal-puló- verrel és sapkával. A másik ösz- szeállítás: piros pulóver, galamb- szürke nadrág, sapka és sál, míg a kabát piros-fekete-szürkekockás, nagy rátétt zsebekkel. (NÖ- RENVÉ-modell.) Kertbarátklubok, szakkörök AMFORA-OVERT A statisztika szerint több mint öt- millióan kertészkednek ma hazánkban. A szervezett kertbarátkörtik- ben tevékenykedők száma — bár állandóan növekszik — meglehetősen alacsony. A jól működő közösségek híre azonban messzire terjed — és különösen az őszi, téli hónapokban sokan fordulnak hozzájuk segítségért, tanácsért: hogyan kell elkezdeni, mi legyen a program stb. Ezekre a kérdésekre válaszolunk most röviden. Kertbarátklubot vagy szakkört működtethet a Hazafias Népfront lakóhelyi bizottsága, a művelődési házak, könyvtárak, termelőszövetkezetek, ÁFÉSZ, vagy bármely intézmény és üzem. A népfrontkluboknak a Hazafias Népfront által jóváhagyott alapszabálya van, amelyet a Kertbarát Munkabizottságtól lehet postán megkérni (Budapest, V., Belgrád rakpart 24.). Klubalapításhoz 10 főre van szükség. Jelenleg már 150 ilyen közösség működik, taglétszámuk 25 és 700 között van. Többségük már tagja a Kertbarátok Országos Társadalmi Szövetségének (az előbbi cím), ezen belül pedig Veszprém, Pest, Békés és Hajdú-Bihar megyében a kertbarátok megyei szövetségének. A megyei szövetségeket a Hazafias Népfront megyei bizottságai patronálják, az újonnan alakuló közösségek is ide fordulhatnak támogatásért. A klubok és szakkörök anyagi alapja az alapítói és havi tagdíj, amelynek mértékét a tagság határozza meg. Az előadássorozatok megrendezéséhez sok községben és városban nyújt anyagi fedezetet az ÁFÉSZ, a szakmaközi bizottság, a művelődési ház és az illetékes tanács. Kiállítások, szakmai bemutatók színvonalas lebonyolításában sok helyen készségesen közreműködik az Agroker, a Hermész, a Vetőmagtermeltető Vállalat és a növényvédő állomás. A kertbarátközösségek munkájának egyik alapja a kapcsolatteremtés más vidékeken működő klubokkal és szakkörökkel. Az elmúlt években a tapasztalatcseréknek, közös programoknak egész rendszere alakult ki. A rendszeres információcserét szolgálja a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházában működő Kertbarátok Központi Klubja is, amely havonta rendez összejövetelt, elsősorban a klub- és szakkörvezetők részére. Ilyenkor a kötetlen eszmecsere mellett a mozgalmat általánosságban érintő szakmai, politikai és kulturális kérdések kerülnek napirendre. A kertbarátmozgalom tehát nemcsak szakmai, hanem egyéb ismeretek szerzésére is sokrétű lehetőséget nyújt. Kulin Imre
