Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-02 / 257. szám
4 1974. NOVEMBER 2., SZOMBAT w/m M K/fmim KÖNYVESPOLC Ifjúság, i MUNKÁSMŰVELŐDÉS (3.) Egyet akarni A tizenhárom—tizennégy [ éves gyerekekről, s a felnőtté érő és a felnőttekkel már I szorosan összekapcsolt életű- j .problémájú fiatalokról szól az alább ismertetett, a Móra Ferenc Könyvkiadó, illetve ezen belül a Kozmosz-sorozat két-két új kiadványa. A négy regény nem egységes színvonalú. Közös erényük azonban, — egy kivételével —, hogy felkeltik ifjú olvasóik érdeklődését. szórakoztatják — olykor lelkesítik őket és megéreztetik velük, hogy mit jelent számukra ez a világ — az ő világuk, a hazájuk, amelyben minden lehetőség megnyílhat számukra a fejlődésre, érvényesülésre. Tavasz Óbudán Egy általános iskola nyolcadikosairól szól ez a regény. Már az első lapok azt sugallják, hogy az író, Petrovácz István, rendkívüli pontossággal ismeri az iskola és az iskolások belső világát. Innen származik az a differenciáltság, amellyel nemcsak gyermekszereplőit egyéníti, hanem a tanítókat, tanárokat is. S anélkül, hogy a tiszteletlenség, vagy a mindenáron való ,i'deheroizálás” vétségébe esne, megmutatja: mint ahogyan a gyerekek nem egyformák emberi minőségük tekintetében, úgy a nevelők között is vannak olyanok, akik nem tartoznak az elhivatottak közé, akik nem ismerik, nem értik jól a rájuk bízott, formálásra váró és vágyó „anyagot”. De a gyermekszereplőik szülei, testvérei sem ismerik minden esetben a hozzájuk tartozó gyermeket. Nem egyéniségük, hajlamuk, hanem saját elképzeléseik szerint próbálják irányítani őket, holott, azokat másfajta hivatásérzés húz egészen másféle célok felé. Miről szól Petrovácz István regénye? A mindennapok iskolai és otthoni gondjai, feladatai, örömei, nagy letörései és fellángolásai mellett elsősorban arról, hogyan alakul ki öt különböző egyéniségű, más-más kötelezettségek, családi viszonylatok között élő gyerekek között a tartalmas, egész életre szóló barátság. Hogyan értik meg az óbudai utcák lebontása és a költözési kényszer hatása alatt, milyen nagy érzés az, ami ösz- szefűzi őket. S hogyan teremtik meg, az értő pedagógusok. családtagok és hivatali személyek segítségével annak lehetőségét, hogy a megújult Öbudán is együtt maradhassanak, egymás segítői, támaszai lehessenek. Tudatosan talán nem is fogják fel, hogy azzal az erőfeszítéssel, amellyel ezt az eredményt kivívták, életüknek olyan tartópillérét szilárdították meg, ami a jövőben is mindig erőt, örömet, egyre gazdagodó tartalmat fog jelenteni számukra. Ezzel az általános iskolásoknak írt művel kapcsolatban csupán azt a hiányérzetet említhetjük meg: a színesség és változatosság ellenére, amellyel az író fenntartani igyekszik az érdeklődést, valami még sincs jelen: a kaland! És a magasfeszültségű érzelmi töltés. A Tavasz Öbudán kitűnő címlapjáért és belső illusztrálásáért Kondor Lajost illeti dicséret. Révfülöpi nyár a címe Demény Ottó regényének, amely már egy magasabb korosztály képviselőiről, a „tizenévesekről” szól és természetesen nekik is íródott. A történet egy balatoni nyaralás körül bonyolódik. Az író, világosan felismerhető szándéka szerint sem az események, sem a fiatalok sajátos világának ábrázolása során nem akart rendkívüli külső és belső kalandokat bemutatni. A mindennapok apró mozzanatainak sorozata a könyv. Egy, az osztályban kialakult kis kör tagjai felfedezik eavmás meghatározó tulajdonságait, emberi értékeit. Kis ellentétek és örömök magjából sarjad ki a révfülöpi, napfénytől, víztől, szabad mozgástól boldog nyaralás időszakában az összhang, szilárdul meg köztük a talán egész életükre kiható vonzás és barátság. S Franciska és Feri között a kedves és szelíd színekkel festett i diákszerelem. Franciska nővére és Feri szülei is főszereplői a könyvnek. De igen halvány kontúrokkal rajzolja körül őket az író s kitér a kis hős és szülei között fel-fel- villantott konfliktus mar- kánsaDb ábrázolása elől. Végül is úgy búcsúzunk el a kedves és rokonszenves kis szerelmespárjától, hogy ' nem világos előttünk: Feri miért nem érzi jól magát otthon, miért veszekednek egymással a szülei és miért közönyösek a fiú érzelmi változásaival, megbántottságával szemben. Mindent összevéve: mégis kedves és jó olvasmány a Révfülöpi nyár. Kiegyensúlyozott, nagyjából gondtalan, egészséges fiatalok kis bánatainak, nagy örömeinek története a barátság és a szerelem sarjadásának kezdeti, legszebb idején. A kötet lapjait Kádár János Miklós kedves rajzai díszítik. Próbakő — a Kozmosz sorozat két utolsó kötetének egyike. A világirodalomban — a magyar irodalomban is — Balzactól, Zolától Molnár Ferencig nem egy író választotta hőséül az újságírót, s regénye környezetéül azt a világot, amelyben a színes, szenzációs, támadó, vagy leleplező „nagy” riportok születnek. A mai magyar ifjúságnak szánt kisregénysórozatban Békés József is megpróbálkozott ezzel a témakörrel. Hőse, Botár Imre vidéki hírlapíró, aki sok mindent sejt, sőt tud is a megye egyes vezetőinek gátlástalan érdekközösségéről, egymást védő, fedő „kéz kezet mos” alapon folytatott machinációiról. Arról is tudomást szerez, hogy a kőbánya robbanótölteteit a bányaigazgatóság a túlteljesítés, céljából a megengedettnél nagyobbra méretezi. Fel-fellob- banó lelkiismerete arra indítja, hogy nyomozzon, informálódjék, s az újságírás lehetőségeivel gátat vessen a visz- szaéléseknek, a felelőtlen kockázatoknak. De mindig visz- szakozik, megtorpan, félmunkát végez, mert nem érzi magát elég erősnek ehhez, végül belesodródik mulatságaikba, s szinte gondolkodás- módjukkal is azonosul. Békés József igyekezettel próbálja ábrázolni azt a kettősséget, a jót akarást és a züllöttséget, az erőt és gyengeséget, ami hírlapíró hősében küzd egymással, hogy végül is az utóbbi győzzön. Kár, hogy nem tudja eléggé éreztetni, izgalmassá tenni azt a harcot, ami hősében lejátszódik. A szerző itt-ott érdekes helyzeteket, jól szerkesztett jeleneteket teremt; ám jellemformáló ereje nem elegendő ahhoz, hogy regényalakjait plasztikussá tegye. Megismerve a Békés-festet- te vidéki „édes-életet”, melyet az író naturalista részletességgel mutat be, de sem elítélni, sem kiutat mutatná belőle nem tud, vagy nem akar — az ifjú olvasó nemigen tud a könyvből helyes, hasznos gyakorlati, s még inkább erköjcsi következtetést levonni. Ifj. Brand! Vilmos illusztrációi — a fedőlap rajzának kivételével — túlságosan leegyszerűsítettek. Kopog a tető — a Kozmosz sorozat legújabb kötete — Gerő János két kisregényét és néhány rövid novelláját tartalmazza. Az első, a Fekete föld a felszaba- duláíst követő olyan esztendők politikai és emberi változásairól. sorsfordító és embert formale eseményeiről ad hírt. amelve'" idején a tizenéves még meg sem születtek. Hősei: a kulákká nyilvánított negyvenholdas gazda és volt alkalmi bérese, de voltaképpen belejátszik a történetbe az egész falu, indulataival, a széthúzó és összetartó erők játékával. J. Kiss Imre tele van bosszúszomjjal, a régi gazdaönállósághoz, tekintélyhez való szívós ragaszkodással. Megalázóidnak érzi magát, mert a hajdani szegényparaszt, a volt béres, Varga Gábor tanácselnök föléje kerekedett, s mert mindenfelől súlyos és igazságta- la-> adókkal, büntetésekkel sújtják. Keserű és vak haragjában nem emlékszik arra, hogyan alázta ő meg Varga Gábort. A politika alakulása váltakozva, nem is egyszer, billenti föl-le őket. hol egyiknek, hol másiknak nyílik alkalma a bosszúállásra. De lassan megállapodik a mérleg nyelve. Az indulatokat elsimítja a megszilárduló politikai egyensúly, a belátás, s a termelőszövetkezetek növekvő biz+onsága, ereje. A hajdani kulák dolgozótárs lesz, s ott leli meg nyugalmát, s tetterejéhez a tennivalót — faluiénak termelőszövetkezetében. Ebben a kisregényben, Gerő Jánosnak sikerült érzékeltetnie ifjú olvasóival, hogy az anák nemzedéke milyen megrázkódtatásokon át, milyen harcok árán törte simára az űi életforma, s gyermekeik könnyebb életének útját. A címadó kisregény, a Kopog a tető, egy nős ember szenvedélves szerelmét ábrázolja. amely egy nála tizenöt évvel fiatalabb lányhoz köti; küzdelmét a feleség és szerető kétféléi támadó-ajándékozó szerelme között. A lánytól nehéz elválnia, a szakítás után is rátalálnak egymásra, de asszonyától, gyermekétől sem tud elszakadni. Végül szinte ösztönösen talál rá a kiűtta- lonnsik tetsző konfliktus megoldására. Ezt a kisregényt nyers őszintesége avatja értékes darabbá, s annyiban kapcsolódik a fiatalok érzelmi világához, hogy egyik hősnője, a támadóan élénk, temperamentumos és a családos férfit morális meggondolásai ellenére is egészen magának követelő Ildikó — mindössze tizenkilenc éves... A változatos témájú kisebb írások méltón töltik ki a kötet keretét. Károlyi András színvonalas és érzékletes rajzai teszik még színesebbé Gerő János legújabb — a sorozatban. immár a negyedik — könyvét. Barát Endre Elsőnek ez a brigád alakult még az Izzóban. Ök indították a munkaversenyt, múltjuk már szinte „történelmi” — 1981-től napjainkig mennyit változott az összetétel, hogyan változtak felajánlásaik tükrében maguk az alapítók? A szocialista brigád neveFm. 62 Előre. Javító-karbantartó közösség, azaz: jóval magasabb szakkép-, zettséget igénylő munkát végeznek. mint a gyár többi száztizenöt brigádja. Mutatja ezt iskolázottságuk is — a tizennyolc tag közül csupán egy nem végezte el a nyolc osztályt, a brigádvezető lemondóan legyint, nő az illető, család házimunka — nem lehet rávenni, hogy megszerezze a nyolcadikos bizonyítványt. Ótüknek van középiskolai végzettsége, ketten járnak esti tagozatra. Az első pár év után Aradi Albert 1960-ban került ide, előzőleg fogorvosi műszergyárban dolgozott, szakmája szerint általános műszerész. Kisoroszin családi házban lakik. Mikor Vácott munkába | lépett indult a képcsőgyártás, j részt vett az egyes, a kettes j sor beszerelésében, de azóta a brigád teendője még hat üzemrésszel bővült, hozzájuk tartozik a fénycsőgyártás, a tv- képcső felújítás, maradt a tör- pelámpagyártás, a gyújtólámpák előállítása a fénycsőfojtók készítése... A gépeknek menniük kell... — 1961 óta vagyok a brigád vezetője, igaz, közben három évre megszakadt a kapcsolat, elvoltam a brigádtól, szerkezetvizsgálóként dolgoztam, majd visszakerülve ismét átvettem a közösség vezetését — mondja aztán kiböki — Nézze, én tizennyolc évig Pesten kerestem a -kenyeremet, elmondhatom, ott sokkal előnyösebb a művelődési helyzet. Vidéken sokkal nehezebbek a körülmények, azt is megmondom, miért? Sokrétűbbek a csoportok, van olyan műhely- rész, ahová tíz-tizenkét községből érkeznek, s kevés a helybeli. Egy kollektívát ilyen helyzetben kín összefogni. Ha valami megmozdulás van, buszhoz, vonathoz, menetrendhez kötöttek a percek. Az első pár év volt a legnehezebb, most már elérkeztünk odáig, hogy elég sokat járunk kiállításokra, meg kirándulni az ország minden vidékére. Voltunk Pécsett, Egerben, Aggteleken... — Hogyan vezeti brigádját? — Egy brigádvezetőnek sokNo vem bér 4-től Politikai könyvnapok November 4-én Zalaegerszegen lesz a XIII. politikai könyvnapok országos megnyitója. A politikai jellegű művek nagyszabású seregszemléjéről Béréi Andor, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója tájékoztatta pénteken az újságírókat. Hangsúlyozta, hogy amíg az 1962-ben megrendezett első akció során 500 000 forint értékű könyv talált gazdára, tavaly már több mint négymillió forintért vásároltak különböző politikai tárgyú kiadványokat. A politikai könyvnapok választéka ezúttal is gazdag, csaknem félszáz mű kerül a boltokba, közöttük számos újdonság is. Béréi Andor elmondotta azt is, hogy miként készül a kiadó a közelgő XI. pártkongresszusra, illetve milyen munkák megjelentetésével járul hozzá felszabadulásunk 30. évfordulójának megünnepléséhez. Egész sor mű lát majd napvilágot, amelyek a munkásosztály szerepéről, helyzetéről szólnak, s megjelenik például az a kiadvány is, amely az 1957 utáni pártkongresszusokat egy kötetben tárgyalja. A felszabadulással kapcsolatos könyvek sorát a kiadó húsz új kiadványnyal gazdagítja. többek között szovjet hadvezérek memoárjai, a magyar ellenállási mozgalomról szóló írások, illetve a megyék és városok 30 éves fejlődését tükröző írások kerülnek majd az olvasókhoz. Az orosz és a szovjet dráma ünnepi hete a Nemzeti Színházban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett ünnepségek jegyében a Nemzeti Színház november 2. és 9. között rendezi meg az orosz és szovjet dráma ünnepi hetét. Ebből az alkalomból műsorra kerülnek azok a régebben vagy újabban bemutatott drámák, amelyek méltóan reprezentálják nálunk a Szovjetunió színház- művészetét. Elsőként szombaton este Gogol: a revizor című műve kerül színre. G. A. Tovsztonogovnak, a Szovjetunió Állami-díjas és Lenin- díjas népművészének, a le- ningrádi Akadémiai Gorkij Színház főrendezőjének rendezésében. szór alkalmazkodnia kell, sokszor le kell menni, sokszor meg kell alázkodni, de sokszor, ha nem is hatalmi, de tekintélyes szót kell alkalmazni. A brigádvezető egyedül vezetni nem tud, a brigádvezetőségnek kell összekovácsolódnia ahhoz, hogy valamilyen értelmes célt tűzzön ki a kollektíva elé. Négy-öt embernek egyet kell akarni, hogy a többit magával tudja húzni... Nem a termelés a nehéz, hanem a művelődés .... — Változott az évek során a brigád? — Az utóbbi két év alatt leginkább. A gyárvezetők is más szemszögből nézik ma már a munkaversenyt, a brigádmozgalmat, mint régebben. S van egy doppingszer, a Vác városi munkaverseny, az Izzóból négy kollektíva vesz ezen részt, s mind a négynek presztízskérdés, hogy ne valljon szégyent. Az élre kerültünk most, és higgye el, rettentő sok munka van ebben. — Mi a fájó pontja a vidékieknek? — Színházba lehetetlen eljutni. Én legalábbis a brigáI dómmal a több mint tíz év alatt egyszer sem tudtam elmenni ... Mert azt elérni, hogy a színház után mindenki haza tudjon menni a családjához — lehetetlen. Mint szakmunkás, ugyan olyan a vidéki, mint a pesti. Csak a művelődés lehetőségei miatt vagyunk hátrányos helyzetben... — Gyakran olvas? — Körülbelül száz könyvem van otthon, de közülük sok a szakkönyv. Nem sajnálom én a háromszáz forintot sem egy szakkönyvért, pedig csak ti- zedrészét értem meg, ami benne van — akkor is megéri. Körülbelül egy évben három négyszáz forintot költők könyvre, mozira, színházra szinte semmit, de van a televízió. Jár az Izzó újság, a Népszabadság. A sportot, a külpolitikai címeket, meg a híreket átfutom, többre nincs idő... — Betartják vállalásaikat? — Mi a naplóba semmi olyat nem jegyzünk be, amit el ne végeztünk volna ... Szerintem sem termelési, sem kulturális vonatkozásban nem szabadna a brigádnak előírni, hogy mit vállaljon, mert a bökkenő ott van, ha olyat erőltetünk, ami nem megy... A magam véleménye, hogy mindenki a saját érdeklődési körében találja meg a számítását, van, aki a zenét szereti, az hallgasson zenét, akad, aki olvasni szeret, az olvasson ... — Es akit semmi sem érdekel? — Olyan a mi brigádunkban ma már nincs. Négy alkalomra vállaltunk brigádösszejövetelt — a huszadiknál tartunk. A kiváncsi ember — Munkaközvetítéssel kerültem a gyárhoz, 1962-ben — mondja Pál Béla, esztergályos. — Székesfehérvárról Felsőgödre költöztem, bementem a váci tanácsra, adjanak munkát. Az Izzót és a DCM-et ajánlották, az előbbit választottam. Ketten élünk a feleségemmel, megkeressük körülbelül a hatezer forintot. De mindig költünk a házra, csatorna, új bútorok, valaminek örülni kell, nem igaz? — Mennyit költenek mozira, könyvre? — Megmondhatom: nem sokat. A könyvet inkább a könyvtárból hozzuk el, mozi helyett ott a televízió. A kíváncsi ember szokik rá az olvasásra, hát én kíváncsi vagyok, egy kicsit legalábbis. — Milyen könyveket olvas? — Hát, bűnügyi könyveket, krimiket... Nagyon lekötik a figyelmemet, de vannak háborús történetek is, amik érdekelnek. Itt van ugye, előszedtem nemrég a hajdani tankönyveimet, rámjött, hogy érdekel. Boltos lettem volna ha nem ion az ostrom, négy polgárit végeztem ... Lapozgatok a tankönyvekben, tanulságos, ismétlődnek a dolgok ókortól egészen napjainkig... — Milyen regényeket szeret? — Azokat, amelyek befejeződnek. Nem divat ez manapság. Valahogy az ember nem látja tisztán a végét, kétértelmű a befejezés. Nem tetszik ez nekem, nem tudok aludni miatta. Nyugodtabb az ember. ha az a regény egyértelműen lezárul. Az igazi pedig, ha a végére minden jóra fordul. mégha mncs is így az életben, fölvidulok tőle. — Mi a véleménye a brigád kulturális vállalásairól? — Jó az, ha fölhívják a figyelmünkéi erre-arra, de hát hiba, hogy vannak kultúrálatlan emberek, előfordul a gúnyolódás, és az a brigádtag, akit érdekel valami, még a végén elszégyelli magát, mert kinevetik a lelkesedéséért. így ellaposodnak a felajánlások is. Az általános nézet pedig az, hogy ha már a brigád nem marad le a munkában, ne maradjon le ebben sem. A győzniakarás segít a legtöbbet. Brigádtársa, Fogarasi. Kálmán, aki itt is volt ipari tanuló, rövidre fogja véleményét: — Az lenne a jó, ha olyan ember akadna, aki eljönne a brigádgyűlésre, s mondjuk egy-egy könyvnek elmondaná a lényegét, megkedveltetné velünk. A feleségem könyvbizományos, de hát ő is társadalmi munkában, postása csupán a könyvnek... Én elég keveset olvasok, inkább a Trabant foglal le. Járunk kiállításokra a brigáddal, legutóbb a görög templomban láttuk valamilyen festőművész képeit. A televízió megy nálunk leginkább. Mihelyst indul a műsor, már be is kapcsoljuk. Néha előveszem a műsorral kapcsolatos könyveket, a Leonardo-filmsorozat után elolvastam Munkácsy életét, a Mág-csoportról készült film után, a könyvet... Czenczik József öt hónapja dolgozik az Izsóban. Azt mondja: — Nincs hely a könyvnek. Kölcsön szoktam időnként kapni, de nem vásárolok. Az a hely, ami otthon van, másra kell. így az érdeklődés is megcsappan, mert az után az ember nem érdeklődik, ami úgysem lesz... Néhány szakkönyvem azért van otthon, meg az Ezermester évfolyamai bekötve... A barkácsolás, a keresztrejtvényfejtés, a televízió veszi el a legtöbb szabad időt. Tízezret könyvre Papp László pedig arra panaszkodik, hogy más-más formátumban jelennek meg a verseskötetek. Pablo Neruda gyönyörű nagyban, díszkötésben, Szabó Lőrinc kisebben, a Ladányié újra nagyban, „kín őket elhelyezni a könyvespolcon ...” — Jelenleg — mondja —, ami engem érdekel, az útikönyv. Papp László ötödik éve szakmunkása a gyárnak. Megszokás, rutin teteti fel a kérdést: mennyit költ évente könyvre? A válasz meglepő, s az újságíró kicsit szégyelli it meglepetését. Azonban az adatok birtokában egyáltalár nem csodálkozhat az olvasc sem a meghökkenés miatt — Papp László évente tízezer forintot költ könyvre. Vesz szakkönyveket, útleírásokat, lexikonokat, szépirodalmat Szereti Várnai Zsenit, a Panoráma-sorozatot, könyvespolr cán a világirodalom remekei, a Jókai-soroZat. — Megengedhetem magamnak, összkomfortos a lakás, a feleségemet sem köti le any- nyira a konyha. Szenvedélyeinknek élünk: fotózunk, utazunk, olvasunk. Nemrégiben Lengyelországban járt, fotóit fölajánlotta a brigádnak, rendezzenek belőle kiállítást. El is készült „Élők — vigyázzatok!” címmel az auschwitzi múzeumról. Papp László elmondjál hogy most már érdekelni kez‘ dik a politikai könyvek is, csak nincs megelégedve a tájékoztatással, nem kap a kiadóktól elég prosoektust. Tamás Ervin (Vége)
