Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-14 / 266. szám
A PEST MEGYEI Hm A VÁCI JÁRÁS ÉsSü XVIII. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM 1974. NOVEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Novemberi verőfény A város éléskamrája Százötvenegy vagon burgonyát, gyümölcsöt és zöldséget tárolnak Sok segítséget ad a járási pártbizottság A hét elején is egymásután érkeztek a megrakott tehergépkocsik a Pest megyei Mezőgazdasági Termékértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat váci kirendeltségére, ugyanakkor áruval megrakottan indultak mások sok irányba a vörösház Báthory utcai főbejáratától. Eltér Géza kirendeltségvezető elmondta, hogy , ezekben a hetekben a tá- } , rolási terv teljesítése az elsőrendű feladatuk. December elsejéig a következőket helyezik el a „város éléskamrájába”: 90 vagon burgonya, 15 vagon vöröshagyma, 20 vagon alma, 12 vagon fejes káposzta, 4 vagon kelkáposzta, 5 vagon sárgarépa, 3 vagon gyökér, egy vagon karalábé s fél-fél vagon zeller, illetve vörös káposzta. Az esős, rossz idő késleltette a beszállításokat, ennek ellenére — a burgonya teljes mennyiségének kivételével — előreláthatólag november végéig elérik az előirányzott mennyiséget. I A termények egy részét szabadban tárolják, az őr- bottyáni termelőszövetkezet területén, továbbá két épületet bérelnek a DCM felvonulási épületeiből: azokba kerül a burgonya és az alma. Ez utóbbiból jó volt a termés, nem . lesz hiánycikk a fontos gyümölcs a jövő évi szüretig. A kirendeltségben három brigád alakult a XI. párt- kongresszus tiszteletére, az adminisztrátornők Hámán Kató, a gépkezelők Dunakanyar, s a raktári, valamint az áruforgalmi dolgozóik Komócsin Zoltán nevét felvett brigádja. A fiatalok kezdeményezésére, megalakult — egyelőre hét taggal — a KlSZ-alapszerve- zet is. Háromnegyedéves érfékbe- ni tervüket túlteljesítették, ami azért is dicséretre méltó, mert az 1973-as árszintet tartják, az általuk forgalomba hozott fontos élelmezési cikkek árában nem engednek emelkedést. Mennyiségben 760 vagon az éves értékesítési tervük, melyet előreláthatólag 780—790 vagonra teljesítenek. Miközben az idei termés elraktározásán fáradoznak, már Versmondóverseny Szódon A községi KlSZ-alapszerve- zet, az ifjúsági klub, a művelődési ház közös szervezésében versmondóverseny zajlott le Szódon. A közös tanácsú község úttörőinek, KlSZ-esei- nek részvételével. A huszonkét induló —mint ahogyan a verseny címe is jelzi — a békéről szóló versekkel szerepelt: huszadik századi magyar költők versei keltek szárnyra majdnem cérna- hangon s a húszévesek erőteljesebb hangján. A zsűri feladata nem volt könnyű, mert e verseny tehetségkutatást is szolgált: az arra érdemes fiatalok bekapcsolódhatnak az irodalmi színpad munkájába. Az úttörők kategóriájában Serfőző Erika lett az első. A második helyezett Kovács Éva negyedik osztályos tanuló: szép szövegmondása, igazán kedves hangja tette érdemessé a rangos helyezésre a mezőny legfiatalabb tagját. A harmadik díjat Marschalek Éva érdemelte ki. A KISZ-esek kategóriájában Dinka Károly kapott első díjat. Igazán tehetséges versmondó, tagja a sződi irodalmi színpadnak is. A második Erdélyi Mária, harmadik Brunda Veronika lett. A jutalmak értékes verseskötetek és oklevelek voltak. Saint Sándor Pályaszéli jegyzet Ismét meglepetés Győrben, az NB III-as Váci Híradás—Győri Dózsa bajnoki labdarúgó-mérkőzésen az első negyedórában kiegyensúlyozott, közepes iramú volt a játék. A váciak részéről előbb . Bednárik, majd Molnár 11 próbálkozott távoli lövéssel bevenni az ellenfél kapuját, de Eller kapus helyén volt Később fokozódott az iram, s a 18. percben, szép győri támadás végén, a kapufa mentett, a váciak szerencséjére. A 24. percben a bal óldalra kisodródott Tóth 1 elhúzott a védők között, de lövése épp a kapus kezében kötött ki. Valamivel veszélyesebbek voltak a váci támadások. A 41. percben ismét Tóth I. lövése okozott gondot a győri kapusnak, aki ez esetben szögletre mentett. A második felidő hazai rohamokkal kezdődött, s a három egymás utáni szöglet is jellemezte a 'győriek fölényét. A nagy nyomást a védelem és Drajkó higgadtan, magabiztosan hárította. Az 50. percben Fidler—Bednárik, majd Fedor volt a labda útja. Fedor először az egyik győri játékos lába között, majd a középhátvéd mellett is leheletfinoman elhúzta a labdát, s határozottan a hálóba lőtt: 1:0. A gól után mindent egy lapra tett fel a győri együttes, még a középpályás Halasi is a csatársorba ment, de Molnár II mellett nem boldogult az egyébként kitűnő játékos. A fergeteges hazai támadások közepette a váci védelem önfeláldozóan, óriási akarással rombolt. Drajkó sok labdát tett ártalmatlanná, Kriska fej- játékával több támadást akasztott meg. A váci kapu csak ritkán szabadult fel, elöl a csatárok kevés ideig tudták tartani a labdát. A 84. percben igaz, hálóba lőttek a ’ győriek, de előtte már lest jelzett a partjelző. Az igen izgalmas, idegfeszítő mérkőzés Tóth 1 és Balogh kihasználatlan gólszerzési lehetőségével ért véget. Az l:0-ás idegenbeli győzelem ismét meglepetés, de a látottak alapján teljesen megérdemelt, mivel jó képességű együttest fektetett kétvállra a váci csapat. Az igen heves iramú, küzdelmes mérkőzésen Fedor gólja eldöntötte a mérkőzés két pontját, s a szilárd váci védelem jóvoltából, nem tudott újítani a győri gárda. A teljes csapatot dicséret illeti, de elsősorban Drajkót, Kriskát, Fedort és Bednári- kot. László Attila tárgyalnak a termelőszövetkezetekkel a jövő évi termelésről és a szerződéskötésről. Eltér Géza megemlítette, hogy a járási pártbizottságtól nagyon sok segítséget kapnak. Végső céljuk az, hogy a jövőben a váci járás teljesen megtermelje a város és a környék ellátásához szükséges burgonya-, gyümölcs- és zöldségmennyiséget. P. R. Szobrok sorsa Több olvasónk érdeklődött, miért bontják le a váci ligetben az 1848-as szabadságharc emlékművét, valamint a Géza király téren a Végvári vitézek szoborcsoportot. Felkerestük Tari Kálmánt, a városi tanács elnökhelyettesét, aki a következő felvilágosítást adta: — A Kossuth Lajos által, Turinból küldött pénzből elkészült negyvennyolcas emlékművet az idő vasfoga kikezdte. A TÖVÁL dolgozói felajánlották: városunk fel- szabadulásának 30. és születésének 900. évfordulója alkalmából az emlékművet kijavítják, hogy az ünnepségsorozat kezdetére, december nyolcadikára új köntösben állhasson majd a helyén. — A Géza király téren, a szakközépiskola közelébe, a váci romkertet és a teret elválasztó elemként került Kiss István Kossuth-díjas művész Végvári vitézek szoborcsoportja. Az alkotó felfedezte, hogy műve egy helyütt megrepedt, ezért azt kérésére alapjáról leszereltük, elszállítottuk. Kiss István a hibát kijavítja, amennyiben azonban az nem javítható, új anyagból ismét kifaragja a szoborcsoportot. M. Gy. A korszerűsített váci Duna-sétányon. Gylmesi Sándor telvétele Munkásarcok, közelről Továbbtanulás — összefogással A SZIM Kőbányai Gyára nagymarosi telepének 45—50 éven aluli dolgozói között alig akad olyan, aki ne végezte volna el az általános iskolát. Néhány évvel ezelőtt még más volt a helyzet. Kitartó, következetes agitációs tevékenységgel érték el, hogy az érintettek megértették: nemcsak a gyár, hanem az 6 érdekük is a tanulás, a szakmai továbbképzés. Lemondásokkal Az utóbbi években mind a fiatalabb, mind az idősebb fizikai dolgozók közül többen jelentkeztek különböző középiskolákba. Közéjük tartozik Trieb Antal 27 éves marós szakmunkás is. Hosszú hajú, magas, jó megjelenésű fiatalember. Műszak után találkoztunk. A Rákóczi szocialista brigád vezetője, két éve tagja a pártnak, a KISZ-alapszervezet szervező titkára, munkásőr, nős, egy gyermek apjia. Minden feladatot lelkiismeretesen végrehajt. Az idén beiratkozott a váci gépészeti és gyártástechnológiai szakközépiskolába. A gyárban valaki ezt mondta: — Azok a fiatalok, akik annyi társadalmi munkát vállalnak és olyan lelkiismeretesen végzik, mint Trieb Antal, sok mindenről lemondanak. — Gyakran előfordul — jegyezte meg a brigádvezető —, hogy későn megyek haza, olyankor a feleségem megkérdezi: „Hol voltál már megint?” Mit lehet erre válaszolni? Társadalmi munka az óvodaépítésben, KlSZ-veze- tőségi ülés, taggyűlés, brigádmegbeszélés, munkásőrgya- korlat. Hetente háromszor utazik Vácra, a szakközépiskolába. A második nekifutás A gyárban szeretik. Példamutatóan dolgozik, az egyik legjobb szakmunkás. A fiatalok tisztelik, mert segítőkész, patronálja a kezdőket, tanácsokat ad, segít a beilleszkedésben. — Nem vállal túl sokat? — így alakult az életem. Nem tudnék különbséget tenni megbízatásaim között. A velük járó feladatoknak szívesen teszek eleget. Szeretek a fiatalok között lenni. LehetséFurcsa illata volt a levegőnek Az a messzi ősz, az a novem- bér eleje ilyen volt, mint a mostani. Fekete, feneketlen sár a földön, s az ég mindig ólomszürkén hajolt fölébünk. A Pió- cás-tó tükrére hajnalra már korai hártyát vont a hideg, és a tótükör napközben is lúdbő- rösen borzongott. Az alacsonyan úszó felhők gyakran kicsordultak, s a sűrű szálú eső a csontunkig hatolt. A tanya elveszítette már megszokott arcát, az ősidők óta fennálló rend törvénye megszűnőben volt, hogy egy még kegyetlenebb, a halállal rokon rend törvénye lépjen a helyébe. Az udvaron karéjban álló líceumbokrok között meghúzódó kisharang nem a cselédeket szólította munkaelosztásra. A lóistálló előtti placcon ázott ka- bátú, didergős idegenek gyülekeztek: munkaszolgálatosok., akik a Duna mellől induló s a Nemeskéri-birtokon átvezető tankcsapdát ásták. Hónapok óta tartott már a kegyetlennek és értelmetlennek tűnő robot, ami csak arra volt jó, hogy a kényszerített emberek minél előbb leessenek a sárba, arccal, ahogy a puskatus ütése vagy az irgalmat osztó géppisztoly füttyenő golyója elzuhantatta őket. Nyár óta nőtt már az irdatlan árok, a legendás ördög-árka. Százak és százak mélyítet- ték-szélesítettélf, suttogó beszédű zsidók, égő tekintetű büntetőszázadbeliek, napról napra, kora reggeltől alkonyaiig, amíg az őrök láttak. Az őrök nyilasok voltak, s közéjük csapva vagy tíz öreg. már régen obsitosnak tekinthető baka, aki inkább hasonlított az árokásókhoz, mint a nyilasokhoz. Parancsnokuk, bizonyos Vígh testvér, az egykori kútásó volt az úr a leendő holtak fölött, s ő volt a tanya ura is, a tanyáé, amit inkább büntetőtelepnek lehetett nevezni, mint szorgos gazdaságnak. D epülőgépek nem jártak már fölöttünk, de távoli moraj hallatszott napközben és a csendes éjjeleken. Délkelet felől zúgott valami a levegőben, a Toplyos erdő irányából. — A front — mondta apám csendesen az egyik este. Anyám szipogott, s a konyhában egy zsidó feltört kezét kötözhette. Az üldözött az utolsó százpengősével váltotta meg jogát az ápolásra az egyik keretlegénytől. — Gondolja, kérem? — suttogott a félénk munkaszolgálatos, és véres szemével ijedten, bámult a petróleumlámpa kicsi lángjába. A kanóc halvány sugara megnőtt a mellére tűzött sárga csillagon. — Gondolom? ... Tudom — válaszolt apám, aki tudományát két világháború tapasztalataiból merítette. — Nem álló front, de közeledő... Ne féljenek, megszabadulnak. A sérült kezű férfi először anyámra vetett halás tekintetet, aztán apámat nézte. Föld- és trágyaszagú volt, és érződött rajta a száradó rongyok áporo- dott kigőzölgése: az istállók és a juhhodályok padlásain szállásolták el őket, s ott egymáshoz bújva dideregték át az éjszakákat. A háború morajlása már a közelben hallatszott, s az éjszakai égaljat furcsa fények borították lángba. A csomádi határ felől, a Nagyjancsi-hegy alól, ahol a tankcsapda végződött, Gödöllő irányából dübörgőit fel a föld, mintha óriási vasszekerek száguldoztak volna a völgyben. Az addig is kevés szavú cselédek mintha megnémultak volna. De a tekintetük világosabb lett, s ha szóltak hozzájuk, fejüket felvetették. Az ökröket már nem verték vasvilla- nyéllel, és nem káromkodtak annyit. Valami furcsa, sohasem tapasztalt illata volt a levegőnek, édesebb és keserűbb az érő kukoricaföldek megszokott illatánál. Felsőgöd lámpái nem világítottak ki a tanyáig, mint régen, alkonyat után hirtelen szakadt le az éjszaka, és a sötétben, az istállók padlásán fel-felnyöszö- rögtek az álmukból felriadtak, dobbantottak egyet-egyet a lovak a patkányrágta jászlak előtt. É's azon a távoli, 1944-es *-J őszön, napról napra közeledett a háború zaja. Az eső állandóan esett, és sűrű köd ereszkedett a Kerekerdő fenyői közé. De a nap kisütött néha, s olyankor ragyogó fények sugároztak a tanya fölött. Csankó Lajos ges, hogy a jövőben jobban kell gazdálkodnom az időmmel. Egyszer már megpróbáltam elvégezni a gimnáziumot, de közbejött valami. Elmondta, hogy a mostani nekifutás biztosan sikerül. Szükségét érzi annak, hogy elvégezze a szakközépiskolát. Űj, modern SZIM-gyár épül Nagymaroson az V. ötéves tervben. Korszerű, automata, egyebek között számjegyvezérlésű szerszámgépek is érkeznek majd, melyek magas szintű szakmai tudást igényelnek a munkásoktól. Egymást segítve — Nemcsak ezért tanulok tovább — mondta később. — A gyárban állandóan hallja az ember, hogy érdemes tovább tanulnia. Szerintem mindenkiben él valami vágy, hogy többet tudjon a világról, hogy megfelelően helytálljon a munkában. Amikor az öcsém, Pista, akivel egy brigádban dolgozom és munkatársam, Kiss Károly esztergályos szóltak, hogy beiratkoznak a szakközépiskolába, rögtön döntöttem, én is velük tartok. A három fiatalember már a tanév kezdetén együtt tanult. Amit nem tud az egyik, arra rájön a másik. Hasonlóképpen a gyárban is összetartanak, ezért láthatják el kifogástalanul mindennapi munkájukat: jó a kollektíva, mindig számíthatnak egymás segítségére * Érdekek találkozása Hrabanek Ferenc, a szak- szervezeti bizottság titkára elmondta, hogy a gyár vezetősége figyelemmel kíséri és elismeri a Trieb Antalhoz hasonló, társadalmi tevékenységet folytató fiatalok munkáját. Trieb Antalnak például hosz- szú lejáratú kölcsönt adtak, hogy részt vehessen az ifjúsági lakásépítő akcióban. így találkoznak egymással a társadalmi, üzemi és egyéni érdekek. így válnak a rátermett fizikai munkások vezetőkké. Roxin László Kinevezés A könnyűipari minisztériumi államtitkár Kiss Ernőt a Váci Kötöttárugyár igazgatóhelyettesévé nevezte ki. Koszorúzás a kolumbáriumban A váci Gábor József Általános Iskola tantestülete, az úttörőcsapat és a szülői munka- közösség képviselői, valamint a tanintézetet patronáló Fortegyár küldöttei megkoszorúzták a Farkasiéti temető munkás- mozgalmi halottainak kolum- báriumában Gábor József síremlékét.
