Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
4 KÖZMŰVELŐDÉSI MELLÉKLET zikai dolgozók között több, mint kétszeresére növekedett az általános és középiskolát végzettek aránya. Az érem másik oldala viszont az, hogy a munkások csaknem felének — elsősorban segéd- és betanított munkásoknak, munkásnőknek —, nincs meg az általános iskolai végzettségei Különösen nyugtalanító, hogy az általános iskolát el nem végzettek fele 40 év alatti, akiknek ösztönzéséről és segítéséről nem szabad lemondanunk. A KISZ-korosztályú fiatalok 10—12 százaléka, mintegy 20 ezer fiatal, nem fejezte be az általános iskolát. Teljesen indokolt tehát a KISZ megyei bizottságának az az elhatározása, hogy a KISZ tagjainak konkrét feladatokat ad az ösztönző, kezdeményező és szervező munkára. Kétségtelenül igaz, a dolgozók nagyobb arányú iskoláztatását akadályozza: az üzemek egy bizonyos része még nincs olyan technikai szinten, hogy a vezetés égető szükségét érezné az iskolázottabb munkásoknak. De ez a szemlélet mé£ gazdasági oldalról nézve is rövid távú és szűk látókörű. A mi társadalmunk nem csinál a tanulásból csak gazdasági kérdést. Az országos közművelődési aktíván vita volt azon, hogy a kultúra sokba, vagy kevésbe kerül. Voltak olyanok, akik úgy ítélték meg, hogy sokba, mások szerint kevésbe. Mi azzal a felfogással osztozunk, hogy a kulturálatlanság a drága. A kultúra, a tanulás nálunk a munkásosztály vezetőkészségének erősítésében, a szocialista demokráciában, az emberek tartalmasabb életében, a jobb, a színvonalasabb munkában realizálódik. Volt olyan idő Magyarországon, amikor a szülő azzal biztatta gyermekét: tanulj, akkor nem kell dolgoznod. Mi most olyan korban élünk, amikor a munkát és a tanulást összefüggő, ösz- szetartozó folyamattá akarjuk tenni. Azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi egykét évben a korábbi évek csökkenő tendenciájával szemben lassú létszám- emelkedés tapasztalható a felnőttoktatásban. A. dolgozók közül egyre többen ismerik fel, hogy az állam nagy kedvezményt nyújt számukra és^ ezzel mind többen élnek is. Különösen kedvezően alakul azokban az üzemekben a helyzet, ahol a politikai és gazdasági vezetés erkölcsileg ösztönzi a tanulási kedvet. Ügy tapasztaljuk, megyénk több üzemében az a gyakorlat bontakozik ki: kollektív szerződésekbe foglalják az általános iskola befejezésének szükségességét, s munkaidő-kedvezménnyel, ingyenes tanszerekkel, korrepetálási lehetőséggel adnak segítséget. Különösen eredményesen működnek az üzemekbe kihelyezett osztályok. Megemlítenénk Százhalombattát a felnőttoktatásban elért eredményeiért. 1971-ben még csak 32-en tanultak itt. Ma már tízszer többen: 325 dolgozó végzi most az általános iskolát. Nagyüzemeink e tekintetben is bázist jelentenek. Jellemző, hogy a nagyüzemekben a megyei átlagot 12 százalékkal haladja meg az általános iskolát végzett és 12,5 százalékkal a középiskolát végzett munkások aránya. Hasonló a helyzet a politikai és szakmai képzésben is. Mégis nagyüzemeinktől még többet kérünk és várunk a munkásművelődés segítésében. A munkásművelődés fontos területei voltak és maradnak az üzemek. De az üzem egymagában nem tudja megoldani a feladatokat. Jobb együttműködést, céltudatosabb munkamegosztá'st kell kialakítani a munkahely és a lakóhely között. Ezt a mi megyénkben a bejáró dolgozók tekintélyes száma is indokolja. De ilyen igényt tapasztalunk munkúskollektívák részéről' is. Elismerőek a munkásvélemények például a Csepel Autógyár művelődési központjának színes, ízlésnevelő programjáról, kapcsolatáról a munkáskol- lektívákkal. A művelődési feltételek hiányosságait elsősorban a bejáró dolgozóik tették szóvá, akiknek az esti rendezvények hozzáférhetetlenek, a községekben pedig sokhelyütt nincsenek vagy szegényesek a művelődési lehetőségek. A munkások véleménye csak erősíti azt az igényünket, hogy a művelődési központ erősítse tovább a környező községekkel az együttműködést, és talán azon is érdemes gondolkodni, hogy mint üzemi szakszervezeti művelődési intézmény, lássa el a járási módszertani központ funkcióját is. A százhalombattai nagyüzemek (DKV, DHV) munkásai méltányolják vállalataik erőfeszítéseit, amit a munkások képzéséért tesznek, de türelmetlenül vetik fel a városi művelődési intézmények teljes hiányát. Izgalmasak számunkra a Nagykőrösi Konzervgyárban folytatott beszélgetések tapasztalatai is, különösen azért, mert a gyár dolgozóinak többsége nő. A dolgozók méltán beszélnek elismerően és egy kicsit büszkén is arról, mennyi vállalati kulturális létesítményt teremtettek az elmúlt 10 évben és hogy alapvető igényeiket a könyvtár, a múzeum, a klub, az autóbusz kielégíti. Kulturális érdeklődésük is jónak értékelhető. Bár kétségtelen, hogy a fiatal munkásasszonyok egy részének figyelmét és idejét teljesen leköti a család nevelése. De véleményükből kiderül, hogy Nagykőrösön is lehet még egy kicsit tovább javítani az üzemi és területi művelődési intézmények együttműködését. Nagy- és középüzemeink jelentős részében, a színes közművelődési tevékenység részeként, rendszeresen szerveznek TIT-munkásakadémiákat, előadássorozatokat (Csepel Autó, Dunakeszi Járműjavító, Kötöttárugyár, FORTE, PEVDI, TV Képcsőgyár, DHV DKV, stb.). Ezeken főleg o szocialista brigádok tagjai vesznek részt. Több helyen szerveztek hasonlókat, külön az * Ifjúság és a nők számára. Néhány tekintélyes létszámú üzemünkben azonban— úgy látjuk — lehet és szükséges javítani a tudományos ismeretterjesztést (mint például a Ganz Árammérő- gyár, a Pestvidéki Gépgyár, az ISG, a Kistarcsai Fésűsfonógyár, az állami gazdaságok egy része). A példák igazolják, hogy a problémák nemcsak az anyagi feltételek hiányából adódnak. A szemléleten is változtatni kell: a köz- művelődés irányításában, segítésében és az ellenőrzésben is. Az idő rövidsége miatt a szakmai képzés tapasztalataira nem térek ki. De hangsúlyozni szeretném, hogy amikor munkásművelődésről beszélek, akkor ezen az általános, szakmai és politikai műveltség egységét értem. Néhány gondolat a politikai műveltségről: A munkásók 7—8 százaléka párttag (16 ezer fő). A munkásságnak körülbelül 20 százaléka tölt be párt- és állami, tömegszervezeti funkciót. Mintegy 34 ezer munkás vesz részt a pártós tömegszervezeti oktatásban. A TIT munkájának hatóköre a munkásságnak körülbelül 20 százalékára terjed ki. Bármilyen tekintélyes számok is ezek, mégis világosan érezzük teendőinket a munkások osztályöntudatának, politizálókészségének, vitaszellemének fokozásában, képzésének szélesítésében. Ebben a munkában a szakszervezeti szerveket első számú segítőknek, harcostársaknak tekintjük. A megyei párt-végrehajtóbizottság ez év júniusában azt a feladatot is meghatározta, hogy a káderképző tanfolyamokon növeljük tovább a munkások arányát, különösen azokét, akik társadalmi megbízatásokat kaptak, vagy a káderutánpótlás szempontjából számításba jöhetnek. Előrehaladás már ebben az oktatási évben is érezhető. A marxista—leninista esti középiskolára a tehetséges munkások ezrei jutottak be. Az idei öthónapos pártiskolákon már kizárólag fizikai munkások tanulnak. A marxista—leninista esti egyetem hallgatóinak egyharmada munkás. A munkásművelődés egyik • kulcskérdése a szocialista brigádmozgalom, mint aktív művelődési igényekkel rendelkező közösség. A bázisszerepet a brigádok — bár még fiatal mozgalomról van szó — mégis kivívták. Mint kis, de életképes közösségek, hatni tudnak a nagyobb kollektívákra. Számuk is jelentős, a megye összes dolgozóinak mintegy a negyedét tömörítik. Felmerül a kérdés: rend' I,kéznek-e művelődési igénnyel a szocialista brigádok? Határozott igennel válaszolhatunk erre. ök a főszereplői az „Egy üzem, egy iskola” mozgalo nnak, az óvoda, iskola és egyéb műv ‘lődési létesítmények társadalmi mun tóban való segítésének. Értelmükkel, érdeklődésükkel is a művelődés, a kulturált szórakozás felé fordulnak. Növekedett körükben a tanulók, a könyvtári tagok és a művelődési rendezvényeket látogatók száma. Sok üzemi kultúrós vallja, hogy azóta vannak egyenesben, amióta a szocialista brigádokra alapoznak. Nem szeretnénk idealizálni a szocialista brigádokat. Tudjuk, hogy közülük többen a kollektíva ösztönzésére kezdenek tanulni, kiállításra járni, vagy vesznek könyvet a kezükbe. De ebben óriási, hogy egyre több munkahelyi közösségnek van ilyen ösztönző hatása. Ebből erőt meríteni, erre támaszkodni és ennek a közösségnek segíteni: a köz- művelődésnek nemcsak feladata, de lehetősége is. Az igazsághoz tartozik persze, az is, hogy a kulturális vállalásokat ma még sok helyen formálisan, sematikusan kezelik, sőt, még az is előfordul, hogy ha nem teljesítik a vállalásaikat, hát csak úgy kegyesen szemet hunynak felette. Különösen nyugtalanítónak tartjuk azt a szemléletet és gyakorlatot, hogy több helyen a munkások nélkül, a mun-' kások helyett döntenek abban, mit olvassanak, milyen előadást nézzenek meg és így tovább. Ezzel a munkásokat a kultúra passzív fogyasztóivá degradálják. Nem ismeretlen ez a felfogás, sokféle formában van jelen. Nem kevesen gondolkodnak úgy: „le kell vinni a munkások közé a kultúrát, elkészítjük számukra a programot” és így tovább. Lenin mondja: „Ne műveljétek a népet, hanem teremtsétek meg a feltételeket, hogy önmagát művelni tudja.” A munkásművelődés befejező gondolataként szeretnénk hangsúlyozni, hogy a kultúra szövetségesei a munkások között is ott vannak — mégpedig nem is kis számban. És a szocialista kultúra nemcsak a költők, írók, művészek műhelyében formálódik, hanem ott I KÖZMŰVELŐDÉSI MELLÉKLET 5 is, ahol a munkások élnek, dolgoznak, közösségi életet élnek. Életmódjuk, magatartásuk forrása és alakítója a szocialista kultúra ügyének. A termelőszövetkezeti parasztság társadalmi, gazdasági helyzetében, életmódjában gyökeres változást hozott a nagyüzemi gazdálkodás. A parasztság, kilépett háza, földje közösségtől elszigetelt, zárt világából és nagyüzemi szervezet tagja lett. A munkahelyi közösségeknek, a termelőszövetkezeti brigádoknak itt is meghatározó szerepe van a közösségépítő munkában, az emberformálásban és a művelődésben. Kétségtelenül tanúi vagyunk annak az egyre inkább érezhető folyamatnak, hogy a falu közeledik a városhoz, hogy a falusi ember igényeiben sok a városias elem, hogy a termelőszövetkezetben végzett munkában mindinkább az iparszerű vonás dominál. Ugyanakkor még mindig a faluk, a községek kulturális ellátottsága fejletlenebb, szegényesebb, mostohább a városiakénál és alacsonyabb a műveltségi szint is. A termelőszövetkezeti tagság közel 80 százaléka nem rendelkezik a szükséges alapműveltséggel. Ez az arány még ekkor is fájdalmasan magas, ha jól tudjuk, hogy sok közöttük az idős ember. Nem sikerült lényeges változást elérni az olvasási kultúrában. Egy megyei vizsgálat anyaga például — amely a megyei tanács végrehajtó bizottsága előtt szerepelt —. egyebek közt megállapította, hogy a termelőszövetkezeti parasztság majdnem 60 százaléka nem olvas könyveket. A közművelődés intézményes fejlesztését községeinkben fontos ’tennivalónak tartjuk. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem látványos intézményekre, hanem kifejezetten olcsó megoldásokon alapuló, koncepciózusán telepített komplex művelődési hálózat fejlesztésére gondolunk. A kérdés úgy áll előttünk, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek fejlődése nemcsak igényli, de mai állapota egyben lehetővé is teszi, hogy a termelőszövetkezeti parasztok általános, szakmai, politikai képzettségének és életformájának fejlesztésével céltudatosabban foglalkozzunk. A termelőszövetkezetek gazdasági, politikai vezetőinek meghatározó szerepe van mindebben. Ezt a megállapítást bizonyítják a megyei tapasztalatok. Szeretnénk hivatkozni a dabasi Fehér Akác Termelő- szövetkezet példájára, ahol 1969 óta mű-» ködtetik a területi közművelődési intézményeket, a váci járás termelőszövetkezeteire, amelyek mindannyian részt vállalnak a közművelődési intézmények támogatásából. De ezek a pozitív kezdeményezések még nem jellemzőek, és ahhoz, hogy a megyében jobban elterjedjenek, általánosabbá váljanak, a termelőszövetkezetek pártszervezeteinek politikai felelősségét emelnénk ki. Rajtuk, az ő követelményt támasztó munkájukon múlik, hogy termelőszövetkezeteinkben nagyobb szerepet kapjon a művelődés ügye. Az értelmiségnek nemcsak a száma, de társadalmi szerepe is növekszik társadalmunkban. A megyében dolgozó egyetemi és főiskolai végzettségűek száma meghaladja a 19 ezret. Közéleti tevékenységük jelentős. A helyi tanácsokban, a népfrontban, a TIT-ben sokan dolgoznak közülük. A közművelődésben jelentős munkát vállalnak a pedagógusok. A művelődéspolitika feladatait számba véve úgy érezzük, hogy mindenekelőtt a termelőszférában, ipari, mező- gazdasági üzemekben kell jobban igényelni a műszaki és agrárértelmiség — köztük a fiatal, pályakezdő értelmiség — kulturális jellegű társadalmi munkáját. A fiatalok és a nők körében végzett közművelődés sajátos tennivalóit a vitaindítóban külön nem érintettük. Mindenekelőtt azért nem, mert mindkét réteg közötti munkát külön határozat szabja meg, és ez egyben hangsúlyozza e munka jelentőségét is. Másrészt, amikor az osztályok és rétegek művelődési helyzetéről szólunk, rájuk is gondolunk. E munka fontosságát most mégis abban az összefüggésben szeretnénk kiemelni, hogy a közművelődés vegye pontosabban számba, milyen rétegekhez, korosztályokhoz szól, számukra mit ajánl, milyen sajátos módszerekkel, mivel akar hozzájuk eljutni. Ez a differenciáltság valóban javíthatja a sokat emlegetett hatékonyságot. Végül az állami irányítás kérdéséről szeretnék beszélni. A Központi Bizottság határozata egyértelműen nagyobb követelményeket támaszt az egységes állami irányítással szemben. Az elkövetkezendő időszak egyik fontos feladata, hogy a gyakorlatban érvényesíteni tudjuk: a közművelődés gazdája a szocialista állam. A megyei gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a sok szektorban folyó közművelődési tevékenység átfogása, koordinálása a tanácstörvény értelmében mindenütt a helyi tanácsok feladata és kötelessége. Ügy érezzük, ez nincs ellentétben azzal az elvvel, és gyakorlattal hogy a köz- művelődés ereje abban van, ha mind több társadalmi, tömegszervezeti munkás részt vállal ebben a munkában. Nem kétséges, megyénkben is az előrehaladás egyik biztosítéka volt, hogy együtt, közösen elvtársi együttműködésben dolgoztunk a népfronttal, a szakszervezettel, a TIT-tel és más szervezetekkel. Ezt az együttműködést a jövőben is nélkülözhetetlennek tartjuk. Ennek megőrzésével, sőt, fejlesztésével szükséges az állami irányítást erősíteni. Ezt a gyakorlatot hivatott megvalósítani a megyei tanács mellett életre- hívandó Közművelődési Bizottság. A bizottság a nagyobb követelményekhez nagyobb hatáskört is kapott. A korábbitól eltérően nemcsak véleményezési és javaslattevő szerepe lesz, de elemző, ellenőrző, feltáró munkájával ténylegesen kell, hogy segítse a megye egységes közművelődési fejlődését. A Köz- művelődési Bizottságnak kell majd döntenie a megyei közművelődési alap felhasználásáról is. A központi és a megyei művelődési alap részkérdéseiről ma még nem tudunk eleget. De központi gondolatát — vagyis az anyagi eszközök összehangolt és koncentrált felhasználását — megértettük és helyeseljük. Úgy fogjuk fel, hogy a helyes gyakorlat kialakításához minden megyének hozzá keli járulnia. Helyeseljük, hogy az alapokból csak azokat a közművelődési létesítményeket lehet támogatni, amelyekhez a beruházási érték több mint 50 százaléka biztosítva van. Ez érvényesíti a helyi igények reális rangsorolását, ösztönzi az ágazat fejlesztését és a lehetőségek feltárását, a társadalmi hozzájárulást. Ehhez hasonló támogatási módszereket jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünkben már több területen megbízhatóan kipróbáltunk. Hasonló gyakorlat érvényesült a tököli Petőfi emlékkönyvtár. a tápióbicskei művelődési ház, a vérségi falumúzeum létesítésében. Most mindehhez még egy tapasztalatot teszünk hozzá. A múlt évben a megyei tanács egymillió forintos könyvtárfejlesztési alapot képezett. A rendeltetése az volt, hogy segítsük a községeket könyvtárfejlesztő és -korszerűsítő törekvéseikben. A serkentő és támogató hatás meglepő volt. Egymillió forintos segítséggel 18 könyvtárat létesítettek, bővítettek vagy renováltak. A felújításokat és az új berendezéseket nem számítva 1058 négyzetméter alapterületű fejlesztést hajtottak végre. Várjuk, hogy az állami irányítás az egész megyében megkülönböztetett figyelmet fordítson azokra az emberekre, akik a közművelődésért dolgoznak. A káderpolitikai elvek erre a területre is érvényesek. Nem lehet eleget hangoztatni, hogy egy-egy alkalmas, hivatását szerető ember a legmostohább körülmények között is nagyszerű munkát tud felmutatni. A megyében mi sok ilyen hivatástudattal rendelkező, lelkes embert ismertünk meg. Nemcsak azt tartjuk tehát lényegesfeladatunknak, hogy a korszerűtlen, rossz feltételekkel rendelkező^ művelődési intézményhálózatunkat fejlesz- szük, hanem, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyünk azért, hogy alkalmas, hozzáértő emberek álljanak a művelődési intézmények élén, how többet tegyünk a közművelődés munkásainak erkölcsi, anyagi megbecsüléséért, munkájuk segítéséért. Ezek az emberek most biztatást várnak a Központi Bizottság határozatától. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ne kelljen csalódniuk! III. • Határozat FELADATOK, INTÉZKEDÉSEK Á közművelődés iskolán kívüli — de az általános isko- műveltség tömegméretűvé váljék”. (Az MSZMP KB 1974. 13 - eif^lényeÍle, tófmas*k,od° 4 aktív, önkéntes szervezett március 19—20-i határozatából.) Intézményeknek, társadalmi művelődés. „... fontos feladata elősegíteni azt, hogy a fel- , , ... nőtt lakosság a szocializmus mai és holnapi fejlődésének szervezeteknek, gazdasági egysegeknek egyaránt feladata a megfelelő kulturális színvonalon éljen és gondolkodjék, a közművelődési munka végzése és segítése.
