Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-24 / 249. szám
V 1974. OKTOBER 24., CSÜTÖRTÖK 3 •• . p Ülésezett a MEM-ben az országos operatív bizottság Kihasználták a napsütést Ideológia és esztétika Befejeződött a magyar-szovjet kerékasztal-tanácskozás Negyedszázados jubileumára készül az MRDSZ A megyében is sok helyen Szerdán a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban dr. Soós Gábor államtitkár elnökletével ülést tartott a mezőgazdasági munkák szervezésére létrehozott országos operatív bizottság. Megállapította, hogy a gazdaságokban megfelelően kihasználták az utóbbi két és fél napot, amikor nem esett, sütött a nap. Gondot okoz, hogy a talaj csaknem telítődött a csapadékkal, vízfoltok, belvizek alakultak ki, s a föld túlságosan felázott ahhoz, hogy megbírja a nagy teljesítményű betakarító gépeket. Sokféle kézi munkaerőt alkalmaztak, nagyon jól jött a katonák, diákok és ipari munkások segítsége. A legnagyobb baj továbbra is, hogy az ősszel esedékes vetéseknek1 csak 26 százálékával készültek el eddig, a búza tervezett vetésterületének még ennél is kisebb részén vonultak végig a gépek, holott tavaly ilyenkor a termőterület több mint kétharmada „fogta” már a magot. Arra van szükség, hogy még más munkák rovására is, amint lehetséges, az összes Vetőgépet munkába állítsák és minden órát kihasználjanak a jövő évi termés megalapozásához. Kényszer- megoldásokra azonban nincs szükség: ilyen helyzetben is jó minőségű vetést kell készíteni. melőszövetkezetben — például Foton és Mogyoródon is — diákok és a fővárosi vállalatok dolgozói segédkeznek. Minden órát ki kell használni a zöldségtáblákon, csakúgy, mint a szőlőkben, ahol — Pest megyében csaknem mindenütt — önkéntes szüretelők dolgoznak majd a hét végén. Az országos operatív bizottság értekezletén felhívták a figyelmet arra, hogy szigorú szankciókat alkalmaznak azokkal a vállalati és gazdasági vezetőkkel szemben, akik nem tesznek meg'mindent a vagon- állások idejének csökkentésére. A szállítások meggyorsítására hozott KPM-intézke- déseket a termelők különSzocialista brigádvezetők tanácskoztak szerdán az Országos Villamostávvezeték Vállalat gödi közös üzemében. Értékelték a kongresszusi munkaverseny vállalásainak időarányos teljesítését, megbesegítenek ben elégedetten vették tudomásul. A Pest megyei operatív bizottság — a megyei pártbizottság és a tanács, a tsz-szövetsé- gek, az ellátó és felvásárló vállalatok képviselőinek részvételével — ma tanácskozik. ★ A nehéz szállítási helyzetre való tekintettel a Volán Tröszt utasította megyei vállalatait, hogy éjjel-nappal, szombat-vasárnapra álljanak a mező- gazdaság rendelkezésére. Munkába állt a Volán különleges szállítóosztaga is. A Magyar Honvédelmi Szövetség szintén a mezőgazdaság szolgálatába állt: háromszáz kocsit fuvarba állított. szovjet villamos energiával történő ellátása céljából. A gödi közös üzemek szocialista brigádjaira jelentős feladatok várnak a beruházási kísérletekben, a kivitelezésben. R. L. Szerdán az Írószövetségben Garai Gábor Kossuth-díjas költő, az Írószövetség főtitkár- helyettese elnökletével folytatódott a magyar és szovjet kritikusok A békés egymás mellett élés új szakaszában jelentkező ideológiai és esztétikai kérdések és a velük kapcsolatos alkotói problémák című kerékasztal-tanácskozása. Elsőként L. 1. Lavlinszkij irodalomtörténész, a Druzsba Na- rodov folyóirat főszerkesztőhelyettese emelkedett szólásra. Király István akadémikus egyebek között arról beszélt, hogy egyetlen társadalmi forma sem tett olyan sokat az „életkultúra” fejlesztéséért; a társadalom minőségi szükségleteinek kielégítéséért, a kulturális igények felkeltéséért, mint a szocializmus. A szocialista irodalom internacionalista vonásaival, az ebben kibontakozó új, közösségi ember típusával, a hazafiság és internacionalizmus elválaszt- hatatlanságával, a műfordítás társadalmi-politikai jelentőségével, a kritika új, megváltozott feladatával foglalkozó hozzászólások során Almási Miklós, I/. P. Kajumov (üzbég), Sz. Sz. Csibotaru (moldavai), Bodnár György, E. M. Dzsar- bashan (örmény) és E. Fehér Pál kritikus fejtette még ki véleményét. Szocialista brigádvezetők országos tanácskozása Allgsz sorozatban Hazánk népessége, gazdasága, természeti adottságai Az esedékes betakarítási munkák továbbra is három, négyhetes késésben vannak. tiegelőrébb a burgonyaszedés tart, a termés 92 százaléka a raktárakba kerül. Mégis szükséges, hogy a gépi betakarításra szánt területekről — így a pilisi Aranykalász Tsz által összefogott iparszerű burgonyatermesztő rendszer tagszövetkezeteiben is — akár kétkezi munkával szedjék fel a termést, hiszen a lakosság ellátásában számottevő a még földben levő krumpli is. Tudvalevő ugyanis, hogy ezek a nagyüzemi gazdaságok állítják elő a nagy hozamú, úgynevezett áruburgonyát. Sikerült meggyorsítani a paprika és a paradicsomszedést: számos terszélték az elkövetkezendő időszak feladatait. Vrabek Imre, az országos vállalat igazgatója ismertette az 1975. január 1-én elkezdődő és 1978. no\smber 7-i átadásra tervezett ötmil- liárd forintos állami, kiemelt beruházás feladatait, amelynek keretében a világ második 750 kilovoltos villamos távvezetékét építik meg Nyugat- Ukrajna és Magyarország között 270 kilométeres szakaszon, albertirsai transzformátorállomással, a KGST-orszá- gon egyesített energiarendszerének további összekapcsolása és az NDK, Csehszlovákia, Románia, Magyarország Egyedülállóan gazdag információtömeget taftalmaz a most elkészült atlaszsorozat, amely a gazdasági tervezésekhez szolgál majd útmutatóul, áttekinthető képet adva Magyarország termé- cszeti adottságairól, az ipar és mezőgazdaság termeléséről, a népesség alakulásáról, és többek között a kereskedelmi hálózat fejlődéséről. A nagyszabású munkában az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal ' irányításával 16 minisztérium és főhatóság képviselőiből álló szerkesztő bizottság működött közre. A hatkötetes atlasz összsúlya csaknem 20 kilogramm. Négyéves szerkesztő munka előzte meg készítését, s kétszáznál több szakember dolgozott rajta. Az első példányokat hamarosan elküldik a megrendelő intézményeknek. között össze a törvénnyel, s kellett felette ítélkezni. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a vezetők többsége felelősen vigyáz a rábízott vagyonra. A vállalati fegyelmik száma jelentősen leapadt, javult a fegyelem, a felelősségérzet megnőtt. Hét esztendő alatt társadalmi tulajdon megkárosításáért 19 százalékkal kevesebb ítéletet kellett hozni. Mindebben nagy szerepük van a párt- és állami Vezetőknek, hiszen az általuk megkívánt rend, fegyelem, ellenőrzés, a felvilágosító múnka megtette hatását. | MIÉRT KÉPZELIK akkor mostanában oly sokan, hogy lazult az erkölcs, sok a bűnözés? Sokan élnek — mondják — mások rovására, sokan sértik meg törvényeinket. Hivatkoznak az újságokban megjelent hírekre: letartóztatták a kerepesi Szilasmenti Termelőszövetkezet elnökét és bűntársai ellen eljárást indítottak; a bíróság kétszeresére emelte fel a dömsödi Dózsa Termelő- szövetkezet első- és másodrendű vádlottjainak büntetését. Eímlegetik a kocséri termelőszövetkezet korrupt, bűnös üzletkötőit, a megbízatásával visszaélő elnököt, aki fiait busás jogtalan előnyökhöz juttatta, rövidesen bíróság előtt felelnek tettükért. Szólnak a Pest megyei 4. számú Szövetkezeti Közös Építőipari Vállalat (aszódi) igazgatójáról és 39 bűnszövetségeséről, akik több mint egymillió forint kárt tettek a köztulajdonban. Joggal háborodik fel a közvélemény, amikor arról hall, hogy egyesek milyen jól élnek munka nélkül, joggal ítéli el .a közvélemény azokat, akik nap mint nap figyelmen kívül hagyják a legalapvetőbb jogszabályokat és kijátsszák törvényeinket. De azok, akik mindezt joggal emlegetik, elfelejtik hozzátenni: akik így élnek, a közösség rovására spekulálnak, .csak ideig-óráig tehetik, mert lelepleződnek. Éppen azért ol- voshatják ezeket a bűntényeket az újságokban, mert előbb- utóbb lefülelik őket és tettük nemcsak az ügyészség, bíróság előtt, hanem a közvélemény előtt sem marad titokban. S ami igaz, igaz. Régi szokás, hogy az emberek kevésbé veszik észre, s ha észre is veszik, akkor sem beszélnek arról, ami természetes, ami jó. A jól dolgozók, a közösség hasznára élő szerény, csak a munkával törődök nagy tábora névtelen marad, hiszen építő, eredményes munkájuk mindenki számára természetes. De szembe tűnnek az élősdiek, azok, akik egy-egy gazdasági eredményt saját érdemükként emlegetnek, hangoskodnak, már csak azért is, hogy leplezzék igazi énjüket. A gödöllői, a ráckevei járásban és másutt is sok kiváló termelőszövetkezet működik, jócskán van mit javukra írni, mégis ezeken a helyeken is hetekig a bűnöző elnök, főkönyvelő, üzletkötő volt a téma. Azok, akik felmentve érezték magukat minden törvény alól, amely egyéni hará- csolásuk, jogtalan vagyonszerzésük útjába állott. Azért érezzük mégis jogosnak a közvélemény háborgását, mert jóllehet mindig akadtak bűnözők, mindig próbálkoztak egyesek mások kárára élni. munka nélkül hasznot húzni, s akadtak olyanok, akik a bizalommal visszaélve, épp azokat csapták be. akik magasra emelték őket. Ezek bűnözők s megkapják a maguk jogos büntetését. De hogy ezek kevesebben legyenek — és ez a lényeg — a megelőzést kellene mindenütt magasabb szintre emelni. AZ ELLENŐRZÉSNEK ma is sok formája van, csak nem mindenütt élnek ezzel. Így például a vállalati belső ellenőrök nem mindenütt élvezik azt a jogot, ami megilletné őket. Sőt, az is előfordul, hogy egyes vezetők, ha lehet, mellőzik munkájukat, noha épp az ő segítségükre hívták életre ezeket a tisztségeket. Hasonló a termelőszövetkezetekben az ellenőrző bizottságok szerepe. Van, ahol kiválóan működnek, élnek megbízatásukkal. Sok helyen azonban formális a szereplésük, sem a szabályokkal nincsenek tisztában, sem jogaikkal — ezért érdemben ellenőrizni sem tudnak. Így van ez még sok olyan tsz-ben is* ahol a tsz-vezetőség igényelné ellenőrzésüket, támaszkodna munkájukra. A megelőzéshez tartozna az is, ha a már okozott kár után nagyobb kártérítésre kötelez-' nék a hanyagokat vagy a bűnösöket. Nem régen épp a Pest megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta valamelyik község vb-titkárának fegyelmi ügyét. Megállapították, hogy sok objektív nehézség is akadályozta az építkezés költségvetésének, az építkezés menetének rendszeres ellenőrzésében, de kötelességmulasztás is terheli. Az okozott kár több tízezer forint volt, a javasolt büntetés ennek egy százalékát sem érte el. A megyei tanács vb visszaadta a járási hivatalnak a javaslatot azzal, hogy mégegySzer vizsgálják felülés a kár arányában büntessék meg a felelőst. Ezzel is aláhúzva azt, hogy ne legyen bocsánatos bűn senki számára, ha hanyagul bánik a közpénzzel, Viselje terhét önmaga is felelőtlenségének. A NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁGOK társadalmi munkásaikkal, alapos vizsgálataikkal sok segítséget nyújtanak a társadalomnak. Egy-egy átfogó ellenőrzésük, felmérésük sok-sok visszaélésnek veszi elejét. Munkájuk haszna az is, hogy» észrevételeikkel, az illetékes szervek számára készült javaslataikkal támogatói a helyes politika érvényesülésének, a jogszabályok betartásának. S hivatali beosztás, társadalmi megbízatás nélkül is, sok becsületes dolgozó segített már a visszaélések feltárásában, leleplezésében, vagy megelőzésében: bírálatával, időben érkező figyelmeztetésével. A társadalom egyetértéssel, megnyugvással veszi tudomásul, ahogyan a párt, a kormány a közélet tisztasága felett őrködik. Elégedetten veszi tudomásul, hogy a megyében szigorú ellenőrzések eredményeként sorra bíróság elé kerülnek, akik az ő kárukra ügyeskedtek. Legyenek az engedély nélküli ipari vállalkozók, vagy a tsz melléküzemágaiban meghúzódok, akik úgy vélik, kedvükre használhatják ki a gazdasági konjunktúrát. Legyenek egyszerű ostoba hiszékenyek, akik a vállalat vagy a szövetkezet pecsétjét, vagy a gazdaság nevét engedik át a szédelgőknek, s meg nem dolgozott munkáért szednek be pénzeket. A VÁLLALATOK VEZETŐI, de valamennyi dolgozó is. felismeri, hogy a csaló, a tolvaj, a közös vagyont herdáló vagy .rongáló, az okozott kárral éppen az ő egyéni érdekeit sérti. A lakosság nagy része, a dolgozók érzik felelősségüket az ország, a kisebb közösség dolgai iránt. Éppen ■ ezért, nem csupán a bűnüldöző szervek, a felügyeleti hatóságok feladatának tartja a közélet tisztasága feletti őrködést, hanem össztársadalmi feladatnak. Sági Ágnes Szabolcsi Miklós akadémikus, Ovcsarneko professzor, majd Sz. V. Szartakov, a szovjet írószövetség titkára szólalt fel ezután. A kétnapos konferencia Garai Gábor zárszavával fejeződött be. A Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége fennállásának 25. évfordulója alkalmából október 26-án Gyulán egésznapos ünnepség- sorozatot tartanak. Vagy I^T em illik ilyen, látszat- ll ra semmitmondó kötőszót adni címül, csakhogy e vagy-nak adott esetben nagyon is lényeges a szerepe. Például akkor, amikor megfogalmazzuk a kérdést: vezető vagy szerelő a művezető a textiliparban? Két-két művezetőt kérdeztem erről a Lenfonó és [Szövőipari Vállalatnál, a Váci Kötöttáru- gyárban, valamint o Pamutfonóipari Vállalat Fi- nompamutfonó és Cérnázó- gyárában. A hat művezetőből öt idejének túlnyomó ' részét — elsősorban a szö- vödékben — a gépek beállításával, javításával tölti, ami meg marad, azt az adminisztráció foglalja le. Nos, mártsam vitriolba a tollat, s úgy tudakoljam: miféle állapotok uralkodnak ezeknél a gyáraknál? Hagyjuk a vitriolt. Ha hat másik művezetőt kérdezek meg három újabb gyárban, a válasz ugyanez lenne. A hat ember ugyanis csak azt mondhatja, ami a textilipar egészére érvényes. Mert általában ez a helyzet a textilüzemekben. Könnyű lenne azt mondani, hogy változtassanak rajta. Tévedés azt gondolni, hogy az említett gyárakban nincs erre,,hajlandóság. Az elvi igazság érvényesítéséhez azonban feltételek Kellenek. Például megfelelően képzett emberek. Ám itt bűvös körbe kerülünk. A jól képzett — középfokú végzettségű — szakemberek nem vállalnak művezetést. Ügy érzik, amit1 csinálni kell,' az tudásuk szintje alatt van. S ebben sok az igazság. Mások viszont — így a nők — azért ódzkodnak a tisztség elfogadásától, mert megterhelő a fizikai munka. Olyannyira, hogy például egy hengercserét nők képtelenek megcsinálni; férfiaknak is éppen elég. A gépek, berendezések beállítása, javítása is sűrűn erős fizikumot követel. Azután: a fizetés ugyan most már valamivel jobb, mint két-há- rom esztendeje, de még mindig nem elegendő ahhoz, hogy érdemes legyen érte vállalni a többletterheket, az idegi megterhelést, az emberek közötti összeütközések tisztázását. Egy jól képzett szakmunkás majdnem annyit keres, mint a művezetője, sokkal kisebb idegi igénybevétellel. E-mvl derült ki a hat művezetővel folytatott ' beszélgetésből. „Csak” ennyi. Ezek ismeretében viszont jogosnak tűnik a kérdés: ki megy el akkor egyáltalán művezetőnek? Nos, nem tülekednek a jelentkezők. Hiszen legkevesebbként el kell végezniük a kétéves műveze- tőkéoző tanfolyamot. A gyárak ezért megalkuvásra kényszerülnek. Művezetői beosztást kan olyan dolgozó is, akiből tudják: csak nagy ügavel-bajjal boldogul majd. De ha nincs más? A művezetők átlag- életkora — a textilipar egészében, amint azt a Könnyűipari Szervezési Intézet országos felmérése mutatta — tíz évvel több, mint beoszt.ottiaiké. Azaz a művezetők táborának tetemes része idősebb emberekből áll. Akik tapasztalatukra, gyakorlatukra támaszkodva dolgoznak. Ügy mint tíz vagy húsz esztenV _____________________ de je. Igenám, de tíz meg húsz éve egészen mások voltak a technikai, technológiai körülmények, s egészen mások az emberi viszonyok. Akkor a művezető szinte családfő volt. Most irányítónak, termelésszervezőnek kellene lennie. Ehhez nincs ideje. És egy részüknek képzettsége, ! ismerete sem. Létezik a gyárakban az a szólás, hogy „a jó műve- zétő mindent elintéz”. Tetszetős áligazság. Ugyanis a ; jó vagy rossz művezetőt elsősorban a körülmények teszik azzá, s csak másodsorban személyi tulajdonságai. A körülmények alatt pedig a gyári, vállalati szervezetet kell értenünk, azt a belső mechanizmust, t mely nemcsak jogokat ígér, hanem ad is a művezetőnek, s nemcsak követelményeket támaszt, hanem teljesítésük eszközeit szintén előteremti. H iányzik ez a szervezet ma még? Igen. (S persze, nemcsak a textiliparban...) Éppen a végrehajtott mintaszervezések igazolják, hogy az irányítás tökéletesítése mekkora erőforrásokat nyit meg! Pedig az állóeszközök a mintaszervezést végrehajtó vállalatoknál jórészt ugyanazok maradtak, mint azelőtt. Finom érzékkel tapintotta ki tehát a Köny- nyűipari Minisztérium a fájdalmas pontok egyikét, amikor irányelveket készített a művezetők jogainak, feladatainak és kötelességeinek vállalati meghatározásához. Segíti ezt a Minisztertanács idén hozott határozata is, általában a művezetők szerepének tisztá- ; •zásáról. A központi irányítás azonban nem képes ar- j ra — s feladata sem ez —, hogy a gyári, vállalati adottságoknak megfelelően, j részletesen megmutassa, j merre és hogyan. Ezt a vállalatoknak kell meglelniük. Amihez az akarat a legtöbb helyen nem hiányzik. Az akarathoz azonban még nem társulnak a kellő módszerek. Olykor a feltételek sem. Hiszen nehéz arra biztatni a művezetőt, | hogy szerezzen középfokú ■( végzettséget, amikor azt, főnökei is nélkülözik.!. Sok minden vár tehát tisz- j tázásra az üzemekben. Maga az is, hogy egyáltalán érdemes-e gépbeállítással, j • javítással terhelni a művezetőket, s nem oldhatná-e meg ezeket a feladatokat néhány, kimondottan erre a feladatkörre beállított szakmunkás? Érdemes lenne azt is fontolóra venni, vajon a művezetők dolga-e j az anyagmozgatás...? Mert ma csinálják! Ezt is, ezer más mellett. S ezért nincs j idejük, erejük, lehetőségük ■ arra, hogy vezessenek. < 1 ■ Megújhodik a textil- j ipar, hangoztatjuk sűrűn és büszkén. Igaz. Elég megnézni a Váci Kötöttáru- gyárban a nagy teljesítményű körhurkolókat, a fiT nomfonóban a hatalmas fonodái automatákat, a lenfonónál az új kikészítőt vagy a malimprogram berendezéseit. Biztató látványt nyújtanak. S remélhetően d korszerű eszközök ahhoz is biztatással szolgálnak, hogy első számú parancsnokaik, a művezetők dolgát, helyzetét is korszerűsíteni kell. Mészáros Ottó I
