Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-02 / 230. szám
1974. OKTOBER 2., SZERDA vvWWílD Felüljáró az M—3-asen A Pest me- pryei Közútépítő Vállalat hídépítési üzeme készíti az M—3-as Bla- ha úti felüljáróját Gödöllő közelében, Blahaiürdőn. A felüljáró 47 és fél méter hosszú, 2S méter széles lesz és több mint 7 méter magas- sárban húzódik a gödöllő—veresegyházi út fölött. Fehér István felvétele Munka és munkaidő A KÉRDÉSRE — mennyi is a napi, vagy a heti munkaidő hossza Magyarországon ? — voltaképpen roppant egyszerű a válasz: napi nyolc, vagy heti 44—48 óra, attól függően, hogy a szóbanforgó munkahelyen már megvalósithat- ták-e a munkaidő csökkentését, vagy még nem. A válasz már sokkál komplikáltabb, ha azt vizsgáljuk, hogy mennyi a napi vagy heti munkaidő hossza a valóságban? A napi fizetett félórányi ebédidőt eleve le kell vonnunk, mert ezalatt többnyire nem dolgozunk, viszont a törvényesen megállapított heti 44, vagy 48 órás munkaidőbe ez is beleszámít. Némi matematikai alapismerettel könnyedén kiszámolható, hogy a tényleges munkaidő máris heti 41, vagy 45 óra. Bár csak így lenne! — sopánkodnak, joggal, a munkaügyi szakemberek, a műhelyfőnökök s általában mindazok, akiknek hivatali kötelmei közé tartozik a munkarend, a munkafegyelem, a munkaintenzitás figyelemmel kísérése, vagy éppen az ezzel kapcsolatos , írott szabályok és íratlan normák betartatása. HOL AZ A MUNKAHELY. ahol mondjuk, a reggel hat órakor kezdődő műszakot valóban hatkor kezdik, s hol az a hivatal, ahol reggel nyolckor, fél kilenckor mindenki munkával — értve ezalatt a produktív tevékenységet — kezdi a napot? A műhelyekben jó esetben is fél-, egy óra telik el az anyagért, szerszámokért, alkatrészekért való futkosással, az irodák világában bevett szokás a reggeli kávézgatás, némi kis tercierével fűszerezve, s ezek a közjátékok átlag két-három óránként megismétlődnek, további negyed-, félórákkal csökkentve a valóságos munkaidőt. S ne csak a munkásokról és a beosztott alkalmazottakról essék szó. Néhány éve úgynevezett munkanap-fényképezést végeztek egy iparág vezető beosztású alkalmazottai körében. Kiderült, hogy a vezetők is kénytelenek napi munkaidejük tekintélyes részét olyan tennivalókra fordítani, amelyek alaposan csökkentik a produktív munkaidőt. Statisztikai közhely, hogy például az iparban az úgynevezett műszakegyüttható mindössze 1,4 körül mozog s már hosszú évek óta nem sikerül feljebb tornáztatni. Ez annyit jelent, hogy az ipari termelőberendezések, az optimális három műszak helyett alig másfél műszakban dolgoznak, s korántsem csak a munkaerőhiány miatt. MINDEZ CSAK NÉMI ADALÉK a kérdés megválaszolásához; mennyi is a munkaidő hossza Magyarországon? Ha nejn. lenne szervezetlenség, ha lényegesen szilárdabb lenne a munkafegyelem, ha megfontoltabb lenne a technológiai tervezés és a gyártáselőkészítés, ha racionálisabb módszereket alkalmaz- rtának az ügyviteliben, akkor a valóságos — tehát a munkával eltöltött — idő feltehetően erősen megközelítené a törvényesen meghatározott heti 44, vagy 48 órát. De ha mindezeket figyelembe vesszük, s valamilyen módszerrel megpróbálnánk kiszámítani — és leszámítani — az ilyen-olyan okokból adódó veszteségeket, akkor is A BUDAPESTI * & KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT Áramellátási Főmérnöksége FELVESZ villanyszerelő, elektrikus, elektroműszerész, lakatos, asztalos, felsövezeték- és kábelszerelő szakmunkásokat, valamint betanított és segédmunkásokat. Jó kereset, negyedévenként jutalmazási lehetőség, külön díjazott készenléti szolgálat. Juttatások: munka- és védőruha, díjtalan utazási igazolvány a BKV menetrend szerinti járataira a dolgozónak és családtagjainak. A vidéki dolgozók részére munkásszállás van. Jelentkezés a vállalat felvételi irodájában, naponta 8 és 15 óra között: Budapest VII., Kertész u. 16. fszt. 64. bajban lennénk az iménti kérdésre adandó válasszal. Mert bizony előfordul — nem is ritkán —, hogy valóban munkával múlik el a napi nyolc óra. Rendszerint a nagy túlórázások idején, amikor a napi műszak minimum 10, de leginkább 12 óra hosszat tart. Vagyis lehetetlen megmondani, hogy mennyi is a valóságos munkaidő s ez a bizonytalanság alapvető szervezési hiányosságokra, ebből következően pedig mérhetetlen — és kiaknázatlan — tartalékokra utal. S utal a tennivalókra is. Igaz: nagyszabású, az egész munkamenetet felforgató rendszerszervezéseket végrehajtani nem tartozik a könnyen, gyorsan megoldható feladatok közé. De ha módszeresen kutatni kezdjük, hogy miért is rövi- debb a tényleges munkaidő a törvényesen megállapítottnál, akkor minden munkahelyen tucatnyi — különösebb erőfeszítések és beruházások nélkül is végrehajtható — tennivalóra bukkanunk. Vértes Csaba Legyőzhetetlen erő A párt szervezeti fejlődésének ötven éve Most a számvetés és a felkészülés ideje van. Ezek-ben a hónapokban a pártszervezetek és a pártszervek számot adna!;, hogyan hajtották végre a X. kongresszus határozatait, s felkészülnek a XI. kongresz- szusra. Nagy m-u-nka ez, egyben szép, felelősségteljes feladat is. Van miről beszámolni a magyar kommunistáknak. A legutóbbi négy esztendő csak betetőzte azt a sokoldalú tevékenységet, amelyet pártunk fennállásának több mint fél évszázada alatt végzett. Hogy milyen volt ez a fél évszázad, hogyani fejlődött szervezetileg a magyar kommunista mozgalom a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása óta napjainkig? Erről szól a Kossuth Könyvkiadó gondozásában most megjelent Legyőzhetetlen erő című könyv, amely végigkíséri a fél évszázadot. Pártunk politikai-eszmei fejlődését már sokan sokszor és sokoldalúan megírták, megvilágították — szervezeti fejlődését azonban először ez a könyv követi nyomon. A tanulmányok szerzői ugyanis arra vállalkoztak, hogy — főleg az 1960-as évek közepén feltárt forrásanyagok alakján — teljes képet adjanak a párt megalakulásáról, majd a Tanácsköztársaság alatti, tevékenységéről, egész félévszé- zados munkájáról. Az írások nyomon követik az illegális szervezkedés útját az ellen- forradalmi rendszer idején: a gazdasági válság és a második világháború éveiben, majd a felszabadulást követő negyedszázadban. Mii bizonyítanak a kutatásokon alapuló — a tények, számok és az események birtokában feldolgozott — tanulmányok? Azt, hogy a KMP 1918 novemberi megalakítása történelmi szükségszerűség volt, hogy a szociáldemokrata elméletek. politikai és szervezeti módszerek már nem feleltek meg az adott korszak követelményeinek. Ennek a résznek a szerzője; Gábor Sándorné leírja, hogy milyen történelmi feltételek között alakult meg a párt. Hangsúlyozza, hogy a KMP vezetői szakítottál; a korábbi szociáldemokrata gyakorlattal és forradalmi élcsapat kialakítására törekedtek: nagyüzemi szervezeteket hoztak létre, munkájukat összhangba hozták a Kommunista In- temacionáléval. Még' a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt egyesültek a szoodem- párttal. Ez a munkásegység szempontjából fontos és szükségszerű volt, hibát követtel; el azonban akkor, amikor a hatalom birtokában nem tisztították meg a pártot az oda nem való elemektől. Még így is nggy politikai tett Volt a magyar kommunisták cselekedete, amelynek példájából sokat tanult a nemzetközi műn- kásmozgalom. Tanultak a magyar kommunisták is. A proletárdiktatúra nagyszerű nevelő iskolának bizonyult, a proletárforradalom meggyorsította az eszmei érlelődést, a munkásfiatalom védelmi harca megedzette a tömegeket. A Tanácsköztársaság idején az egyesült párt lényegében betöltötte élcsapat szerepét; a harcosok egész sorát nevelte, akik később a nehéz körülmények között is megadták a helyüket, s akik, ha kellett, életüket áldozták a munkás- osztály ügyéért. Szabó Agnes tanulmányában pedig azt a tíz esztendőt — 1919—1929 időszakot — vizsgálja, amely alatt a KMP újjászerveződött, amikor Magyarországon kiépültek az illegális kommunista szervezetek, amikor meg kellett tanulni az illegális pártmunkát. Nagyon nehéz volt ez a szakasz, hiszen a Tanácsköztársaság leverése után Magyarországom fasiszta jellegű kormányzati rendszer alakult ki, amely az MKP-t a kezdettől mély illegalitásba szorította. Ugyanakkor — bár szűk korMunkássá válás „Útközbeni" életmód (A munkássá válás nemcsak azért gondokkal terhes folyamat, mert a mezőgazdasági munkához, a háztartáshoz szokott asszonynak gyorsan kell fegyelmet, időbeosztást, kollektivitást, munkásszokásokat tanulnia, hanem közben még az anyagi szükséggel is meg kell birkóznia. Ugyanis az ipar mellett önként kínálkozik a kiegészítő mezőgazdasági munka, amely az önkizsákmányoláson át a gyorsabb boldoguláshoz vezethet. A két- lakiság pedig a munkássá válás folyamatát lassítja.) — Kovács Károlynénak hívnak, 1967 óta dolgozom az Állami Pénzverő tápiószelei üzemében, éremszerelő vagyok. Korábban a magtisztítóban szezonmunkát végeztem, borsót válogattam, s két pici gyereket neveltem. Az ipari szakmát Pesten tanultam meg, ehhez nagy odafigyelés, kézügyesség, jó szem kell. öt-hat műveletet végzünk egy jelvényen, például láncszerelést, címerragasztást. — Reggel ötkor ébresztő. Egy anyadisznónak, kilenc kismalacnak, negyven tyúknak, csirkének, kacsának darálom a kukoricát, forrázom, szétosztom a tápot. Az etetéssel együtt ez a munka egy óra hosszat tart, közel lakom az üzemhez, úgyhogy hatra már pontosan bent vagyok. A műszak kettőkor fejeződik be, indulok bevásárolni a családnak, férjemnek, tizennyolc éves lányomnak, tizennégy éves fiunknak. — Hazaérkezés után első a jószág: egy héten húsz kiló kukoricát fogyasztanak el a baromfiak, a malacoknak ötven kiló kell két hétre... Miután elláttam az állatokat, hazzálátok a főzéshez, hogy meleg vacsora legyen. A férjem Cegléden dolgozik a húsiparban, fél négvre ér haza, a lányom Budapesten gyorsíró, ő hétre jön meg, ekkor ülünk asztalhoz... Legkevesebb másfél óráig tart a főzés, legjobban a húst szeretjük — ha éppen nem főzök, mosok, vagy más házimunkát végzek. A vacsora után egy kicsit beszélgetünk. Este az állatokat tem, ki szoktuk engedni, hadd szedegessenek, amit találnak. Ha időt akarok nyerni, még lefekvés előtt leforrázom a másnapi kukoricát. Nyolc órakor nekem takarodó, elalszom a tv alatt... — Házhelyünk van, kétszáz-háromszáz kvadrát, még mindig termőföld, a kukoricát a férjem szokta bekapálni. Három-négy mázsa terem rajta, csöves persze. — Sokkal jobb az ipari munka, mint a borsóválogatás. Ügy jövök az üzembe, hogy a napi munkámat el kell végezni. Az elején sem volt szokatlan, hogy pontosan kell érkezni, a hét év alatt egyszer sem késtem el. N icy on' szeretem ezt az aprólékos munkát, havi 1750 forintot keresek a törzsgárda- tagsággal együtt. Ülőmunka, a nyolc órában kipihenhetem az otthoni fáradalmakat, csak a kezem jár. A férjem 2500-at keres, a lányom 1800-at, de ő nem adja haza, külön takarékkönyve van. A fiam első gimnáziumba jár. 4250 forint, ebből nem jönnénk ki négyen, ha otthon is nem dolgoznánk. — Albérletben lakunk, havi 23 forintért. Hét éve spórolunk az új lakásra. Amikor összegyűlt harmincezer, akkor nekifogtunk. Háromszobás lesz. Mi vertük a vályogot, magunk ástuk az alapot, csak a falhúzáshoz, a tetőkészítés- nem ete- hez fogadtunk mesterembert. Már a villanyt vezetjük. Jó másfél éve nincs se szombatunk, Se vasárnapunk, építünk. A munka után a férjem is, én is odamegyünk dolgozni ... — Ezerkilencszázötvenhat- ban házasodtunk, nem volt vagyonunk. Egy év múlva vásároltuk a házhelyet, tízezer forintért. Ötvenhatban született a lány, hatvanban a fiú. Tíz évig nem tudtam dolgozni menni. Bútort, tv-t is csak azóta vásároltunk, mióta dolgozom. De nem juthatunk másképp előre, csak, ha minden percet kihasználunk, nagy a lemaradásunk, közel a húszéves házassági évfordulóhoz — albérletben ... Most is a kukorica közé babot, zöldséget ültettünk, nem kell boltba menni. Az állatokat két éve eladásra neveljük, tavaly tízezer forintot hozott ez a házimunka ... Az építés miatt eladósodtunk, havonta ezer forintot törlesztünk. Nem lehet egy kicsivel sem többet pihenni. Még tíz év kell, hogy valahogy rendbeszedjük magunkat. (A munkássá válás kettős folyamat: megszokni a munkáséletet, kialakítani a munkástudatot, s mellette megteremteni az anyagi biztonságot. Valahol e két „feladat" ellentmondásban van egymással: az ipari munka aligha kapja meg az első helyet a tevékenységi rangsorban, mint biztos pénzforrás, kereseti kiegészítés szerepel az otthoni termelés mellett. Így a kétféle tevékenység szinte felcserélhető egymással, az egyik a másikat fosztja meg a teljességtől E szükség szülte önkizsákmányolás pedig éppen a munkásélet, a munkástudat ellen hat: kialakítva az „útközbeni” életmódot, az adott felemás változás összes ellentmondásával.) Fóti Péter látok között — legális műkő» dóst biztosított a szociáldemok- rata part és vele szorosan összefonódott szakszervezetek’ számára. Az illegális MKP harcosai állandó életveszélyben dolgoztak, s meg kellett tanulniuk az Illegális és legá- lis munkát, a kettőnek az összeegyeztetését. Érdekes a további éveket is. nyomon követni. Mi azt az időszakot emeljük ki, amikor — a második világháború alatt — a kommunisták a pár- 1 tot újjászervezték, amikor a Függetlenségi Front keretében igyekezték megszervezni az ellenállást. A magyar kormány csatlakozása a Szovjetunió elleni rablóháborúhoz nagy és nehéz feladat elé állította a pártot: vezetőinek egy részét , internálták, később sok vezetőt letartóztattak, börtönbe zártak, valósággal szétzúzták a párt vezető szerveit és szervezeteit. 1942-ben azonban a kommunisták ismét létrehoz- , ták a Központi Bizottságot, amelynek munkájába bevonták Kádár Jánost. S folyt a munka a párt újjászervezéséért. A KB hetekig tartó vitákban elemezte a párt helyzetét, politikai irányvonalának helyességét, a letartózta,tások tanulságait. Megkezdődött az üzemi pártsejtek szervezése, kiépült a kapcsolat az SZDP baloldali vezetőivel, a parasztság és az értelmiség demokratikus csoportjaival. Éppen a jobb munka megszervezése, az illegalitás biztosítása, függetlenségi harc irányítása alatt váloztatta meg a nevét a párt. s Békepárt név alatt1 szervezte a kommunistákat, a háborúellenes erőket a Hitler elleni harcra. A névváltoztatás után a szervezési elvek és módszerek nem változtak. „A Békepárt szervezetei.. t — állapítja meg Kádár János — szabályos, az illegális harc követelményeinek megfelelő, centralizált, kommunista szervezetek vol- ' tak.” 1944 őszén a Békepárt újra felvette a kommunista nevet, s a Békepárt összes szervezete és tagjai a Kommunista Párt szervezeteiként és tagjaiként folytatták tevékenységüket. A KP kezdeményezésére alkuit meg a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága. A párt - partizáncsoportokat hozott létre és sikeresen szervezte a különböző fegyveres akciókat. Egyben felkészült a felszabadulás utáni politikai munkára. Tények és adatok felsorakoztatásával — meggyőzően bizonyítja a kötet, hogy az ellenforradalom negyedszázada alatt a kommunista pártmunka egy percig sem szünetelt: a kommunisták a legsúlyosabb áldozatot is vállalva állhatatosan és következetesen küzdöttek népünk szabadságáért. A szerzők a felszabadulás utáni időszakot is hosszasan tárgyalják, amelynek bővebb ismertetésére nem térünk ki, hiszen az már szemünk előtt zajlótt le, vagy közvetlen értesülhettünk róla. Tény, hogyí a hibák ellenére — amely ■' az ötvenes éveket jellemezte — a párt győzelemre vezette a munkásosztályt, lerakta a szocializmus alapjait. Ezzel együtt a kommunisták mun-? kája nyomán győzelmet aratott a marxista—leninista ideológia, s népünk sikeresein építi a szocialista társadalmat. Befejezésül egy megjegyzés: a kötet kézirata — minta ' bevezetőből megtudjuk — 1968-ban készült el, így nem tartalmazhatja az azóta bekö- > vetkezett változásokat, mindenekelőtt gondolunk itt a X. kongresszus határozatára, amely rögzítette a szervezeti változásokat, de fontos dokumentum a Központi Bizottság 1972 novemberi határozata is. Ezeket a kiadó függelékként csatolhatta volna az egyébként igen hasznos és tanulságos kötethez, hogy az érdeklődők még teljesebb képet kaphassanak a mű elolvasása nyomán a párt több mint negyedszázados szervezeti fejlődéséről. Gáli Sándor
