Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

1974. OKTŐTER 20., VASÄRNAP Hétfő: Szovjet—egyiptomi külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában: bejelentik Brezs- nyev kairói látogatását. — Ara­fat, a PFSZ elnöke Budapcisien. — Podgornij finnországi láto­gatása. — Általános választások Kenyában. Kedd: Fontos gazdasági ta­nácskozások a szovjet főváros­ban: Simon amerikai pénzügy- miniszter és Friedrichs nyugat­német gazdaságügyi miniszter Moszkva vendége. — A Béke­világtanács irodája Panamában ülésezik. Szerda: Az európai kommu­nista és munkáspártok konzul­tatív találkozója kezdődik Var­sóban. — Kissinger beszámol Ford elnöknek közel-keleti út­járól. — Fanfanit bízzák meg az olasz kormányalakítással. Csütörtök: A KGST Végre­hajtó Bizottságának 69. ülés­szaka Moszkvában. — Castro— Mitterand párbeszéd Havanná­ban. — A portugál államfő ame­rikai útja. Péntek: Az európai biztonsá­gi konferencia küldöttségei el­fogadják a következő hetekre vonatkozó munkatervet. — Faji zavargások Bostonban. — Ha­zánkba érkezik a szingapúri külügyminiszter. — BT-ülés Dél-Afrikáról. Szombat: Fokozódik a válasz­tási kampány Görögországban. — Az utolsó portugál katona is elhagyja Bissau-Guineát. — Felszabadulási ünnepség Kijev- ben. Százötven környezetvédelmi témát tanulmányoznak a KGST-országok — jelentették be Moszkvában a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak a héten megtartott vég­rehajtó bizottsági ülése után. A környezet védelme általá­nos és mindennapos feladattá vált világunkban, s a szocia­lista közösség országai együt­tes erővel, a tervszerűség adta kedvező lehetőségekkel kezde­nek hozzá a problémák megol­dásához. Aligha véletlen, hogy Genfben, az európai biztonsá­gi konferencia második szaka­szában is két KGST-ország — hazánk és az NDK — terjesz­tette elő a környezetvédelmi programot, amelyet lényegé­ben már minden részvevő el­fogadott. Ha az esztendő negyvenket­tedik hetét vizsgáljuk, megál­lapíthatjuk, hogy különösen fontos események történtek a nemzetközi politika két, im­már hagyományos ideggócá­ban, Európában és a Közel- Keleten. Nem volt olyan napja a hét­nek, hogy ne került volna szó­ba kontinensünk jövője. A szovjet fővárosban Brezsnyev— Zsivkov találkozó zajlott, a bolgár pártvezető és államfő országa jubileumi kiállításának megnyitójára érkezett Moszk­vába. Csúcsszinten tanácskoz­tak Csehszlovákia és az NDK vezetői, a Honecker vezette de­legáció prágai útja alkalmából. Podgornij Helsinkibe látoga­tott. abba a városba, amely va­lamikor a jövő év tavaszán az Európa-tanácskozás zárósza­kaszának otthont adhat. A moszkvai vendégkönyvbe két tekintélyes nyugati gazdasági szakember bejegyzése került: Simon amerikai pénzügymi­niszter, illetve Friedrichs nyu­gatnémet gazdaságügyi mi­niszter szinte egy időben foly­tatott megbeszéléseket a fi negyvenkettedik hét krónikája Kremlben, újabb nyomatékot adván a kelet—nyugati kapcso­latok szükségességének. Az NSZK-i miniszter előíutár is volt, Schmidt kancellár moszk­vai bemutatkozó látogatása még ebben a hónapban várha­tó. Mozgás mutatkozik Genfben is, a koordinációs bizottság el­fogadta a következő havi mun- katervet, az albizottság! ta­nácskozások száma pedig az ezerötszáz (!) felé közeledik. A jelek szerint az év végére, vagy a jövő esztendő elejére befeje­ződhet a szövegezés (nem könnyű munka olyan javasla­tokat tenni, amelyekkel mind a harmincötén egyetértenek, vagy legalábbis senki sem emel kifogást), s azután nyitva az út az európai csúcs felé. Ebben az európai csúcsfor­galomban került sor a kom­munista és munkáspártok var­sói konzultatív találkozójára. Huszonnyolc párt képviselői arról tárgyaltak, hogy a kom­munisták, a baloldali társadal­mi erők milyen szerepet vál­laljanak földrészünk békéjé­nek, biztonságának megszilár­dításában és kibontakoztatásá­ban. Egyetértettek abban is, hogy megfelelő előkészítés után össze kell hívni az euró­pai kommunista és munkás­pártok értekezletét. A varsói összejövetel és döntései jelezték, milyen nagy munka vár az európai kom­munista és munkáspártokra — egész Európa érdekében. Különösen így van ez, amikor földrészünk nem egy országa belpolitikai útkereszteződéshez érkezett. Görögországban erő­södik a választási kampány, november 17-én járulnak majd az urnák elé a szavazó polgárok; Olaszországban a kereszténydemokrata jobb­szárny vezére, Fanfani pró­bál kormányt alakítani, s ez a helyzet kiéleződését hozhat­ja magával; Törökországban változatlanul várat magára az életkénes kabinet megalakítá­sa; Cipruson csupán az aka­dozó hadifogolycsere jelzi a felek kaocsolatát; Portugáliá­ban további személyi válto­zások s a reakciós csodavárók keltette hangulat ellenére is a nyugodt fatimai zarándoklat mutatták a kedvezőbb légkört. A legfontosabb közel-keleti vonatkozású hír egyébként Moszkvából kelteződött: beje­lentették, hogy Brezsnyev a közeli jövőben Kairóba láto­gat. Nem mai keletű meghí­vásról van sző, de az SZKP KB főtitkára eddig mégsem utazott el az egyiptomi fővá­rosba. Nem az időegyeztetés okozott gondot, hanem a kai­rói politika kitérői, kisebb- nagyobb vargabetűi, egyes felelőtlen nyilatkozatok, ame­lyek nem biztosíthattak kellő feltételeket az ilyen kiemelke­dő utazáshoz. El kellett telnie egy bizonyos időnek, hogy Kairó valósabban lássa maga körül a világot. Hiszen csak­nem egy esztendő múlt el azóta, hogy tavaly december­ben megkezdődtek a genfi béketárgyalások és megvalósí­tották a csapatszétválasztást. A folytatás elmaradt, s jogos­nak bizonyult a szovjet fi­gyelmeztetés : amennyiben a csapatszétválasztást nem kö­veti az összes megszállt arab területek kiürítése, akkor a válság káros „befagyasztását” eredményezi. Nos, ' Kissinger éppen ezen a héten járt ismét a Közel-Keleten, ám a jelek szerint újabb látványos meg­állapodások nélkül... A közel-keleti rendezésben mind nagyobb súlyt kap a pa­lesztin kérdés s az ENSZ-klíz- gyűlés mostani ülésszakának vitájára meghívták a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kül­döttségét, ami lényegében a PFSZ elismerésére mutat. Erről tájékozódhattunk a legilleté­r ■ kesébbtől, hiszen Jasszer Ara­tat Uuuapesten járt, megegye­zés történt Pi SZ-iroda teiailí- tásáról fővárosunkban. A kö­zel-keleti mozgás azért is figye­lemre méltó, mert az elhalasz­tott arab csúcsot a hét végén valószínűleg megtartják Ka­bátban, s ott a résztvevők az új mozzanatok mérlegelésével dönthetnek majd a genfi tár­gyalások mielőbbi felúj tásáról és közös arab stratégia kialakí­tásáról. A hét krónikájához tartozik még hazánk ázsiai vendége: a Szingapúri Köztársaság kül­ügyminisztere. A lélekszámú­nál sokkal nagyobb gazdasági és politikai súllyal rendelkező állammal kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszünk. A nagypolitika mellett említésre méltó egy emberi érdekesség is: a szingapúri diplomácia vezetőjének felesége története­sen magyar származású, Békés megyéből vezetett útja Dél- kelet-Ázsiába... Réti Ervin Hét végi jelentések SZOMBATON a dél-koreai fővárosban halálra ítélték Mun Sekwang 23 éves férfit, aki augusztus 15-én merény­letet követett el Pák Csöng Hi elnök és felesége ellen. WILLY BRANDT, a nyugat­német Szociáldemokrata Párt elnöke szombaton háromna­pos látogatásra Lisszabonba érkezett. TRYGVE BRATTELI nor­vég miniszterelnök szombat délelőtt hivatalos látogatásra Varsóba érkezett CSOU EN-LAJ kínai mi­niszterelnök szombaton egy pekingi kórházban fogadta a hivatalos pekingi látogatáson tartózkodó Poul Härtling dán miniszterelnököt. STEFAN OLSZOWSKI kül­ügyminiszter meghívására ok­tóber 22-én ötnapos hivatalos lengyelországi látogatásra Varsóba érkezik Sz. Radzsa- ratnam szingapúri külügymi­niszter. JEAN SAUVAGNARGUES francia külügyminiszter szom­baton kétnapos látogatásra Párizsból Bej rútba repült. BELFASTBÓL érkező je­lentések szerint szerte Észak- Irországban tömeges őrizetbe­vételek folynak. A SZOVJETUNIÓBAN szombaton föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—689 jelzésű mesterséges holdat. WASHINGTONBAN közös közleményt adtak ki Costa Gomes portugál és Gerald Ford amerikai elnök tárgyalá­sairól. A KORMÁNYALAKÍTÁS­SAL megbízott Amintore Fan­fani, az Olasz Keresztényde­mokrata Párt főtitkára szom­baton újabb konzultációsoro­zatot kezdett a politikai pár­tokkal. AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS Po­litikai Bizottsága befejezte a világűr békés célú kutatásával és felhasználásával kapcsola­tos napirendi pont vizsgálatát, és hétfőn a leszerelés kérdés­komplexumának vitájával folytatja munkáját. PIERRE ELLIOTT TRU­DEAU kanadai minisziterelnök szombaton elindult hatnapos nyugat-európai kőrútjára. KÍNA szombaton értésre adta, hogy nézete szerint nincs szükség a béke és biztonság intézményesítésére (ami tud­valevőleg a folyamatban lévő európai biztonsági értekezlet fő célja). SZADAT egyiptomi elnök tegnap fogadta Iszmail Fahmi külügyminisztert, aki beszá­molt neki ötnapos moszkvai tárgyalás airóL Az európai kommunista és munkáspártok találkozója Kontinensünk szilárd és tartós békéjéért Varsóban, a lengyel minisztertanács palotájának üléstermé­ben három napon át tanácskoztak 28 európai kommunista és munkáspárt képviselői. A tanácskozásról kiadott zárcközle- mény hangsúlyozza, hogy testvéri véleménycsere eredménye­ként, a konzultatív találkozó minden egyes résztvevője egyet­értett abban, hogy szükséges és célszerű előkészíteni és ösz- szehívnl az európa, kommunista és munkáspártok konferen­ciáját, amelynek megrendezésére 1975 első felében a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában kerül majd sor. Felvetődik a kérdés: mi te­szi szükségessé az európai kommunista és munkáspártok találkozóját. A kérdésre adan­dó válasznál abból kell kiin­dulni, hogy az 1967-i, Karlo­vy Varyban megtartott regio­nális és az 1969-ben Moszkvá­ban megrendezett világtalál­kozó óta olyan események zaj­lottak le Európában és a vi­lágban, amelyek szükségessé teszik a változások mélyreható elemzését, a béke és biztonság, a népek közötti együttműkö­dés és a társadalmi haladás ügyét szolgáló további felada­tok meghatározását, a közös tevékenység egybehangolását. A napjainkban végbemenő, az egész világot mindinkább átható enyhülési folyamat ha­tása Európában érződik leg­inkább. Az európai országok között bontakozott ki az eny­hülés és a kapcsolatok nor­malizálásának folyamata elő­ször, itt teremtődtek meg a béke és biztonság megszilár­dításának, a különböző társa­dalmi berendezkedésű álla­mok és népek közötti kölcsö­nös együttműködésnek a leg­előnyösebb feltételei. Ez azzal is összefügg, hogy a kontinen­sünkön uralkodó állapotok mindig is döntő hatást gya­koroltak a világban végbeme­nő folyamatokra. Innen in­dult ki századunk szörnyű következményekkel járó, mér­hetetlen szenvedéseket okozó két háborúja. Érthető hát, ha a Szovjetunió és a vele szövet­séges szocialista országok kö­vetkezetes békepolitikájuk es vili alapvető és elsőrangú céljának az euróoai tartós bé­ke megteremtését és megszi­lárdítását tekintették. Ismeretes, hogy ezeknek a közös erőfeszítéseknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja 24. kongresszusán elfo­A most kezdődő hét esemény­naptárából : HÉTFŐ: Mexikóváros: Ford— Echeverria találkozó a határ mentén. KEDD. Párizs: Trudeau el­utazik, kétnapos OECD-ülés kezdődik, Egon Bahr érkezik — New York: BT-ülés a közel-ke­leti ENSZ-crők mandátumá­nak meghosszabbításáról. . SZEKDA. Moszkva: Kissinger- látogatás kezdődik — Prága: Minies jugoszláv külügyminisz­ter érkezése — Brüsszel: Tru­deau érkezése — Párizs: OECD- tanácskozáp zárónapja — Stockholm: Ecevit ügyvezető tö­rök miniszterelnök látogatásá­nak kezdete. CSÜTÖRTÖK. Varsó: Szejm­ülésszak kezdődik — Párizs: Giscard d’Estaing francia elnök első kü.politikai sajtóértekez­lete. SZOMBAT. Moszkva: Kissin­ger látogatásának utolsó napja — Lisszabon: Palme svéd mi­niszterelnök látogatásának kez­dete. VASÁRNAP, TJj-Delhi: Kis­singer Moszkvából négynapos látogatásra érkezik — Lissza­bon: Palme látogatásának utol­só napja. Harminc éve szabadult fei Belgrad írta: Vlagyimir Tolubko*, a Szovjetunió honvédelmi miniszterhelyettese 1944 szeptemberének máso­dik feleben a szovjet csapa­tok szétzúzták a hitlerista erőket Romániában, Bulgá­riában és elérték Jugoszlávia határát. A jugoszláv nép a kommu­nista párt- vezetésével már három és fél éve harcolt a fa­sizmus ellen. A szétszórt par­tizánosztagokból még 1942- ben megalakult az egységes jugoszláv népi felszabadító hadsereg, amelynek soraiban 1944 szeptemberében több mint 400 000 katona harcolt, A szovjet csapatok megérke­zéséig a jugoszláv partizánok visszaverték az ellenség sok nagyszabású támadását, egyre nagyobb területeket szabadí­tottak fel a hitleri hordák megszállása alól. A jugoszláv népi felszabadító hadsereg harci cselekményei számotte­vő német erőket vontak el a keleti frontról. Ilymódon nagy segítséget nyújtottak a Vörös Hadseregnek és az egész hit- lerellenes koalíciónak. A jugoszláv hazafiak és a megszálló fasiszta csapatok • Tolubko Vlagyimir Fjodorovics 1914-ben született. Katonai szolgá­latát 18 éves korában kezdte. A há- Dorú alatt törzsfőnök, dándárpa- randsnok, majd a hadtesttörzs operatív fönöke volt. Vlagyimir Tolubko hadseregtábornok jelenleg a Szovjetunió honvédelmi minisz­terhelyettese, a stratégiai rakéta­csapatok főparancsnoka. közti erőarányok azonban túlságosan egyenlőtlenek vol­tak. A jugoszláv népi fel­szabadító hadseregnek nem volt légiereje, elegendő harc­kocsija, kevés volt a tüzér­ségi eszköze és aknavetője, géppisztolya. Ezért 1944. szep­tember elején Joszip Broz Tito, a jugoszláv Nemzeti Felszabadító Bizottság elnöke azzal a kéréssel fordult a szovjet kormányhoz, hogy nyújtson katonai segítséget Jugoszláviának. Szeptember második felé­ben aláírták az egyezményt, amelynek értelmében a szov­jet hadsereg jugoszláv terü­letre lép. A szovjet kormány kijelentette, hogy tiszteletben tartia a jugoszláv nép szu­verén jogait, az ország törvé­nyes kormányának a Jugosz­láv Nemzeti Felszabadítási Bizottságot tartja, amelynek kész teljes politikai támoga­tást. katonai és gazdasági segítséget nyújtani. A belgrádi hadműveletre a legfelsőbb parancsnokság az 57. hadsereget, a 3. ukrán front megerősítő egységeit, a 2. ukrán front bil szárnyán levő erők egy részét és a du­nai hadi FI ~>4tillát jelölte ki. \ belgrádi hadműveletben először tervezték a három testvéri szövetséges állam — a Szovjetunió, Jugoszlávia és Bulgária — hadseregeinek kö­zös hadműveletét. Maga ez a tény, nemcsak hadműveleti, hadászati, de politikai jelen­tőséget Is adott a hadműve­letnek. A szovjet csapatok előre­nyomulását rendkívüli mó­don megnehezítették a dom­borzati viszonyok. A harci cselekmények 60 százaléka a nyugat-balkáni és a kelet­szerbiai hegység meredek sziklái, keskeny szorosai, ma­gas hágói és gyors folyású hegyi patakjai között folyt. A helyzetet nehezítették az őszi esők és a köd. Ilyen körül­mények között igen bonyo­lulttá vált a csengtok, különö­sen a harckocsik és géoesí- tett erők tömeges alkalma­zása. Jugoszlávia határ menti te­rületein a hitleristák komoly ellenállást tanúsítottak, de nem tudták visszaverni a tá­madók nagy erejű nyomását. A 3. ukrán front csapatai, szo­rosan együttműködve a ju­goszláv népi felszabadító hadsereg egységeivel, szep­tember 28-a és október 10-e között a főcsapás irányában 130 kilométert nyomultak elő­re, elérték a Morava folyó völgyét és átkeltek a folyón. Sikeresen fejlődött a 2. uk­rán front bal szárnyán levő csapatok, a 2. bolgár hadse­Belgrád, 1944. október: A jugo­szláv fővárosért vívott harcokban elesett Zsdanov altábornagyot, a 4. gépesített hadtest parancsnokát szovjet és jugoszláv katonák kísé­rik utolsó útjára. reg és a jugoszláv népi fel­szabadító hadsereg első had­seregcsoportja magasabb egy­ségeinek támadása is. Miután az 57. hadsereg elérte a Mora­va völgyét, kedvező feltéte­lek jöttek létre a 3. ukrán front gyorscsoportjának üt­közetbe vetéséhez. A gyors­csoport alapját a 4. gépesí­tett gárdahadtest alkotta, amelynek közvetlenül Bel- grádra kellett csapást mérnie. A hadtest egy nap alatt több mint 120 kilométert tett meg a hégvek közt. Október 13-án délután a hadtest egységei az Avala- hegység körzetében elérték a jugoszláv fővárost övező vé­delmi vonalat és egyesültek a jugoszláv népi felszaba­dító hadsereg első hadsereg­csoportjának főerőivel. Meg­kezdődött a belgrádi hadmű­velet befejező szakasza. Október 14-én délután a 3. ukrán front gyorscsoportja és a jugoszláv népi felszabadító hadsereg egységei déli irány­ból megtámadták az ellen­séget és három irányban ha­talmas széttagoló csapást mér­tek rá. A város keleti, északi és nyugati szélén eljutottak a hitleristák hadtápterületére. Október 15-én estig kemény utcai harcokban a jugoszláv főváros nagyobb részét fel­szabadították. Ezt követően azonban a Belgrádért folytatott harc bo­nyolultabbá vált, mivel a tá­madó csapatok jelentős ré­szét az ellenség nagyszámú, nyugat felé áttörő alakula­tai elleni harcba vetették be. E csoportok felszámolása október 19-ig tartott. Másnap, október 20-án reg­gel hatalmas tüzérségi elő­készítés után a szovjet és ju­goszláv csapatok közös tá­madással elfoglalták a hit­leristák utolsó belgrádi tá­maszpontját a Kalimegdán- várban. Október 22-én a Slavija té­ren temették el a Belgrád fel- szabadulásakor elesett hős szovjet és jugoszláv katoná­kat. A város egész lakossága jelen volt, hogy megadja a végső tiszteletet a Szovjetunió és Jugoszlávia fiainak, akik vérükkel erősítették a két testvéri ország barátságát. gadott békeprogram megvaló­sításának az eredményeként születtek az olyan nagy je­lentőségű szerződések, mint amilyeneket a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia és NDK kötött a Német Szö­vetségi Köztársasággal, to­vábbá a Nyugat-Berlin hely­zetét normalizáló négyoldalú megállapodás és nem utolsó­sorban az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia. A javuló nemzetközi lég­kör mindenekelőtt a Szovjet­unió és a szocialista országok, az európai kommunista pár­tok, de végső soron valameny- nyi kommunista és munkás­párt, a világ összes haladó erőinek nagy sikere. E küzdelem és eredményei­nek egyik fontos vonása, hogy valamennyi szocialista or­szágban újabb sikereket értek el a szocializmus és a kom­munizmus építésében, új nagy feladatok megvalósításához láttak hozzá, ugyanakkor megerősödtek a nyugat-euró­pai tőkésállamokban a balol­dali erők pozíciói, megnöveke­dett a munkásosztálynak és pártjának az eseményeket ala­kító hatása. Más szóval: ko­mink jellemző vonása a szo­cialista közösség fejlődése, a demokratikus és haladó ten­denciák erősödése számos tő­késországban és a békés egy­más mellett élés elveinek mind határozottabb érvénye­sülése. Az említett fejlődési folya­mat velejárója, hogy mind szembetűnőbbé válik a különb­ség Európa szocialista és tőkés része között. Ma a tőkés orszá­gokban milliók keresnek vá­laszt arra, vajon mi az oka an­nak, hogy a szocialista orszá­gokban egyenletes a gazdasági fejlődés, tartósan emelkedik a nép életszínvonala, viszont földrészünk tőkés. államaiban egyre fenyegetőbb válságjelen­ségek tűnnek fel. Mindezek együttvéve adják az európai kommunista és munkáspártok soron követke­ző találkozójának alapvető fel­adatait. Amint azt a varsói konzultatív tanácskozás részt­vevői is hangoztatták, a jövő év közepéig megtartandó talál­kozó legfontosabb célja a je­lenlegi helyzet átfogó marxis­ta—leninista értékelése, és a feladatok meghatározása. A feladatok között első helyen kell említeni azokat, amelyek azzal foglalkoznak majd, hogy miként mozgósítsák pártjaink a tömegeket azért, hogv visz- szafordíthatatlanná váljék az enyhülés folyamata, hogy sza­vatolni lehessen a tartós békét Euróoában, továbbá: hogyan használják ki a dolgozók érde­kében a nemzetközi enyhülést. A tanácskozáson elhangzott beszédében Pullai Árpád,, az MSZMP KB titkára, a magvar küldöttség vezetője ezzel ösz- szefüggésben hangsúlyozta: „Földrészünk politikai arcula­tának formálásában meghatá­rozó szerepe van valamennyi haladó, békeszerető erő össze­fogásának és együttes fellépé­sének. Az Európa jövőjéért ví­vott küzdelemben együtt vesz­nek részt a munkásosztály pártjai és szervezetei, a külön­böző haladó mozgalmak és iránvzatok képviselői. Az el­múlt évek tapasztalatai bizo­nyítják. hogy a kommunisták vezette harc számára nélkülöz­hetetlen a munkásosztály többi pártjai, szakszervezetei, ifjúsá­gi és nőmozgalmak, a katolikus és más hívők, a reálpolitikai irányzatok cselekvő támoga­tása.” Az európai Kommunista Ős munkáspártok tanácskozás nak egyik célja tehát az, hogy olyan közös programot dolgoz­zon ki, amely képes mozgósí­tani kontinensünk valamennyi népének minden haladó áram­latát a közös célért, a konti­nensünk szilárd és tartós béké­jéért vívott küzdelemben. Aa európai testvérpártok tanács­kozásának másik fontos fel­adata a kommunista mozgalom internacionalista harci egysé­gének további erősítése, az, hogy a marxizmus—leninizmus alapján még magasabb szintre emelje és új tartalommal gaz­dagítsa pártjaink együttműkö-j dését. Kanyó András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents