Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-19 / 245. szám
1 \Stíriai) 1974. OKTÓBER 19., SZOMBAT Sóskút példája Köny vtár, klubok, körök Ne csak passzív befogadók legyenek Négy éve még egy kicsi, rozoga könyvtár volt Sóskút művelődési központja. 1971. augusztus közepére felépült a reprezentatív, modern klubkönyvtár. Tavaly több mint ötszázötven rendszeres olvasó forgatta, cserélte a'köteteket a község csaknem kétezerhat- száz lakosából. Az olvasóknak több mint a fele húsz és harminc év közötti fiatal, a másik része elsősorban nyugdíjas. A közművelődési program egyik célja az, hogy a dolgozó ember ne csupán a kultúra passzív befogadója legyen, hanem annak aktív művelője is. Sóskúton ennek szellemében alakultak meg egymás után a különböző klubok, tanfolyamok, körök, amelynek tagjai létszámban megközelítik a beírt olvasók létszámát. A lakosság több mint egy- harmada aktív részvevője a község kulturális életének. Figyelemkeltő adatok Még az új klubkönyvtár átadásának évében megkezdte működését a gyermekklub. Az első osztályos kisdiákoktól a negyedikesekig azok lehetnek a tagjai, akik tanulásban, szorgalomban, példamutatásban kiemelkednek társaik közül; csak a legjobbakat javasolja felvételre a kisdobosvezető. Jelenleg huszonöt tagú a gyermekklub. Játékos foglalkozásokon keresztül ismerkednek meg egy-egy irodalmi alkotással, rajzolnak, barkácsolnak, sőt jelmezt is készítenek az alaposan előkészített vagy rögtönözve átdolgozott irodalmi műhöz, amelyeket — kisebb Segítséggel — sokszor maguk a gyerekek dramatizálnak. A klub fő’ tevékenységi formája a bábozás, A klubkönyvtárnak egyébként külön bábszakköre is van, ahol hétévestől húszévesig harmincöt fiatal játszik. Sokfelé, sok helyen szerepeltek már bábműsoraikkal. Hogy csak egyet említsünk; tavaly az Oroszlányban megrendezett dunántúli bábjátékos napokon elsők lettek ... Ugyancsak a klubkönyvtár életének első szakaszában jött létre az ifjúsági klub, ahol elsősorban a KISZ-es korosztályú fiatalság tálálja meg művelődési, szórakozási lehetőségeit. Nagy sikerű TIT- előadások, ifjúsági akadémia, képzőművészeti, irodalmi sorozatok, ismert előadók közreműködésével, játékos foglalkozások, vetélkedők, tánc színesítik a programokat. Harminc „igazolványos” tagja van a klubnak, de szép számmal „kívülállók” is látogatják a műsorokat, rendezvényeket. Az első műkedvelő együttes A rendhagyó irodalomórákat — felső tagozatos diákoknak — tavaly indította meg a klubkönyvtár a megyei könyvtár támogatásával. Irodalomtörténészek. előadók segítik megszerettetni a kötelező olvasmányokat és valami többet, érdekesebbet adni az iskolában tanultaknál. A klubkönyvtárnak külön irodalmi szakköre van. Nem régen mutatkoztak be «egy chilei műsorral, amelyet P. Neruda és F. G. Lorca műveiből állítottak össze. Az ifjabb és ifjú generáció művelődési és szórakozási igényeinek szolgálatát még a fentieken túl is több tanfolyam és szakkör segíti. A középkorú és idősebb lakosság is szívesen el-eljár a klubkönyvtárba. Közöttük a kertbarátok köre, a pyugdí- jasklub és a pávakör a legnépszerűbbek. Amellett, hogy feladatukat betöltik, családias légkörük miatt is kedveltek. A pávakör mintegy harminc taggal — diáktól kezdve tsz- dolgozókon át a nyugdíjasig — a község első műkedvelő együttesének számít. Megye- szerte ismerik már dalaikat... • Sóskút bizonyítja, hogy együtt az emberekkel, a belső igényekre támaszkodva rövid idő alatt is lehet eredményes munkát végezni. Mindig nyitva Sóskút erre is jó példa. A klubkönyvtár vezetője, Nagy Margit, az új kultúrközpont megalakulásától kezdve irányítja a közművelődést. Minden klubmunkából, szakköri és egyéb feladatból részt vállal. Gyakorlatilag a hét napjaiból hat napot reggel nyolc órától — néha délután kettőtől — este tízig, sőt éjfélig a klubban tölt. Egy órát még utazik is naponta, mert Érden lakik, onnan jár át autóbusz- szal. Elve az, hogy egy klubkönyvtár vagy művelődési otthon csak úgy töltheti be rendeltetését, ha mindig nyitva áll a lakosság előtt:.. Szabadságon az idén még nem volt, hiszen mint mondja, nincs is rá ideje. Senki nem kényszeríti erre a. szigorú, maga által megszabott munkaidőre ... Magával szemben támasztja a legmagasabb követelményeket ... Letagadihatatlanul látszik arcvonásain a fáradtság. Any- nyi, de annyi feladata van! Vés» nélkül sorolja őket. Hiányzik egy korosztály az olvasók táborából. Hol vannak a 30—40 évesek? Nagy gondot fordít ezért a fiatal olvasónemzedék fejlődésére — belőlük lesznek később a most hiányzó „érett korú” olvasók. Nevelni kell az embereket az igényességre. Terveit sorolja. Most őszszel új védőnő jön a községbe, szeretné megnyerni a közművelődésnek, hiszen az októberben beinduló fiatal anyák klubjának programjaiban a védőnőnek nélkülözhetetlen szerepe lesz. Az általános iskolába is új munkaerő, új úttörővezető került. Természetesen őt is be kell avatni, szükség van a segítségére a gyermekklub bővítéséhez. Szükség van a segítségükre Azután... Azután mennyi m'radent lehetne még csinálni! örül, hiszen rövidesen állandó segítője lesz — háromévi „egyedüllét” után —, munkatársat kap novembertől. Természetesen ifjú segítői eddig is voltak, akikben tüzet fogott lelkesedése, hiszen nélkülük nem sokat ért volna munkája; kisdobosok, úttörők, KISZ-esek. És akiket munkatársaiként említ: Pusztai Ildikót, Rucska Zsuzsát és Gabriellát, Vidéki Csabát és Kovács Róbertét. Tanuló és dolgozó fiatalok. Szívesen, belső kényszerből segítenek maguk és társaik örömére. Talán ha mások is vállalnák Nagy Margittal a munkatársi kapcsolatot, megrövidülhetne munkaideje, és tovább gazdagodhatna a község kulturális élete. Elsősorban az értelmiségiek segítségére számít, hiszen nekik a diplomájuk által körülhatárolt munkaterületükön kívül .is — kimondva vagy kimondatlanul — feladatuk a közművelődés fejlesztése, segítése. És még valami. A közelmúltban az MSZMP Központi Bizottsága országos közművelődéspolitikai aktívaértekezlete külön kiemelte annak fontosságát, hogy a köz- művelődés csak akkor válhat mindenki ügyévé, ha nemcsak azok dolgoznak benne, akiknek ez a munka amúgy is hivatásuk... \ Mindnyájunknak részt kell vállalni belőle. Szabó Éva Program az oktatás fejlesztésére Ülést tartott a Pedagógusok Szakszervezetének Központi Vezetősége. Értékelték a legutóbbi központi vezetőségi ülés óta végzett szakszervezeti munkát, melynek során foglalkoztak az érdekvédelmi tevékenységgel. Megállapították: a közelmúlt egyik legjelentősebb feladata volt az oktatásügyi dolgozók — a pedagógusok kivételével — történő heti 44 órás munkaidejének bevezetése, valamint az alsó- és középfokú oktatási intézmények pedagógusainak óraszámcsökkentése. Aláhúzták: az intézkedéseket mindenütt megelégedéssel, elismeréssel fogadták. A szakszervezet vezető testületé az Oktatási Minisztériummal együtt elkészítette az irányelveket az általános iskolák, a gimnáziumok és a szak- középiskolák vezetésének határozott idejű ellátásáról szóló rendelet végrehajtásához. Megállapították, hogy ennek végrehajtása nagyon körültekintően indult meg. Bejelentették, hogy a szakszervezet kezdeményezésére az Oktatási Minisztérium irányelveket ad ki egyes felsőoktatási munkakörök határozott időre szóló munkaviszonyban történő ellátására, illetve az ezt részletező rendelet végrehajtására. Ezt követően dr. Garamvöl- gyi Károly, oktatási miniszter- helyettes ismertette az V. ötéves terv oktatásfejlesztési programját. „Nos duele Chile" Bemutató az Irodalmi Színpadon----Múzeumok — új köntösben. Megkezdődött a tá- piószelei Blaskovich-kastély és a penci falumúzeum külső tatarozása, rekonstrukciója. Új parkot kap a verőcei Gorka Géza Kerámiamúzeum is. A híres kemencés ház kert- és pahktervei már elkészültek. „Í me még eggyel több halandó / ki meg nem ingva hirdeti, A hogy bár elközeleg világvég, j a végtelen ember túléli,” hangzik Pablo Neruda egyik verse, az utolsók közül. Vajon a Pinochet-fasiszták vérengző terrorjának képe-e ez? Vagy csupán a költő pillanatnyi hangulatának kifejezője? Valószínűleg mindkettő. S amikor Neruda, a bizakodó, a jövőbe látó ember hangján az ember halhatatlanságát hirdeti, nem számol az egyének véges létével. 1973 szeptemberében érzékeny, beteg szervezete nem bírja ki a változások rémképeinek ránehezedő súlyát, s az álmok és vágyak még soha ilyen közelben nem érzett megvalósulásának elvesztése megöli. Ma már azt is tudjuk hogy milyen percíz-kiazámított kegyetlenséggel siettették ezt a folyamatot a fasiszta rendszer kiszolgálói. A meghurcoltatások, az átkutatott lakás, a feltartóztatott mentőautó — ezek okozták közvetlenül a költő halálát. Ám szelleme tovább él. A nép, amelynek örömét, bánatát, munkáját megénekelte, Chile népe, Dél- Amerika népe. Az Irodalmi Színpadnak a Budapesti művészeti hetek műsorában bemutatott Teljes ének című előadása neki állít emléket. Mert életútja valahogyan jellemző egész Dél- Amerika politikai és szellemi változásaira. S bár szóhoz jutottak e földrész irodalmának Asturiashoz, Carpentierhez és Márquezhöz hasonló legjelesebb képviselői, az előadás minduntalan Neruda alkotásaihoz tér vissza. Ám teljes képet — s erre Somlyó György szerkesztő már a bemutató előtt felhívta a közönség figyelmét — nem alkothatunk. Sem a költőről, sem Dél-Amerika irodalmáról. Helyette epizódok villannak fel előttünk a földZEBEGENY FESTOTANARA Hincz Gyula rajzai a Kis-Duna Galériában mely az emberi formákban tovább virágzik a gondolkodás többletének gyorsulásaival. Innen, hogy növényi, állati, emberi alakzatai önmagukon túl az élet általános értékrendjét elemzik, s ha orvostudományi könyvet kísérnek rajzai, akkor a benne feltámadt képi gondolatok igyekeznek az „idegpályák” nyomvonalán mélyebbre, egyre mélyebbre hatolni az ember teljesebb és tökéletesebb megismerésében. Egészséges fantáziája, képi eleganciája és ellenőrzött álomvilága révén rajzművészete rokon Weöres Sándor költészetével. Mindketten az improvizálás mesterei, olyan alkotók, akik titkokat törvénnyé felfedő készenlétükkel ragadják meg a számukra rendelt, mert kivívott Művet, mely épp ezért a belső magatartásért, mindig hiteles. Hincz Gyula rejtett értéke vonzó szerénysége, az a szolgálat és hivatásérzet, mely nem hagyja nyugodni, és arra ösztönzi, hogy évek óta a zebe- gényi szabadiskola tanszékvezető festőtanára legyen azért, hogy másoknak, a most rajtoló fiataloknak is megnyíljanak az embert szolgáló Művészet új kapui, ahol beléphetnek az általuk megnyitott és építendő Világba. Losonci Miklós rész népeinek életéről, az elnyomásról. És ebben a meghatározhatatlan műfajú előadásban, amely a költészet, próza, dráma, dal és újságok híradásának lírai szintézisét teremti meg, végigkísért egy ismeretlen külföldinek Neruda ravatala mellett papírra vetett mondata: „Nos duele Chile”, Chile fáj nekünk. , Gyönyörű verssorok hangjai csendülnek fel, de a két órán át áradó szavak összességéből azonban valahogy hiányzik a mély, lírai átütőerő, noha a legsűrítettebb, legtömörebb lírát tartalmazzák ezek az alkotások. A közönség nem döbben meg eléggé, nem szenved az előadás hatása alatt. Pedig megdöbbentőek a sorok mögött meghúzódó szenvedések. És hába rendezi az alkotásokat plasztikus egységgé Bencze Zsuzsa rendező és hiába tesznek meg minden tőlük telhetőt a színészek, az anyag nem válik drámaivá. Mit láthatunk a színpadon? Színpompás díszletek, meghatározhatatlan stílusú, ám mégis egyszerű és érthető elrendezését. Itt minden jelkép. A háttér hegycsúcsokat’ ábrázol a sziklákon a jó képzelőerejű néző emiberfejeket láthat —, amelyet hatalmas kígyó tekereg k£rül. Az Andok hegyláncait pusztító szorítás rántja magához. A chilei fasizmus szorítása. A bal oldalon Nap csüng, fejjel lefelé. A felfordulás, a társadalmi haladásnak erőszakkal történő meg- másítása. A színpad jobb sarkába függesztett kép a második részben szemléletesebb. Vörös foltot ábrázol, a szétfolyó csíkok, oldalt remegve csurognak le. A falhoz állítottak testét átütő golyó hagyhat ilyen nyomot a falakon. . Ám a nyugat-európai popszínpadokra emlékeztető kiváló díszletekhez szokványos előadásmód járul. Talán a jól előadott zene teszi szinte egyedül színesebbé a darabot. Érezhető is volt hiánya a második részben, amikor ritkábban léptek szírire a kitűnő gitárosénekes előadók. De vajon-mi- ért nem használt fel a szerkesztő hangeffektusokat, fényhatásokat? A darab befejeződése után lelkesen tapsolt a nagyrészt fiatalokból álló közönség. Ám igazán mély érzéseket felkavaró, emlékezetes marad-e számukra a színházból kilépve is az előadás — már kérdéses. Virág Ferenc A dolgozók iskoláiban Tankötelesek is tanulhatnak Megjelent az oktatási miniszter rendelete, mely némely vonatkozásban módosítja az alsó fokú oktatási intézményekről szóló korábbi törvényerejű rendelet végrehajtását. Az egyik legjelentősebb új intézkedés: a 14. életévét betöltött tanköteles fiatalok számára az illetékes általános iskolák igazgatói — a szülők, gondviselők kérésére — engedélyt adhatnak arra, hogy a továbbiakban a dolgozók általános iskoláiban tehessenek eleget tankötelezettségüknek. Mint ismeretes, a tankötelezettség a 16. életév betöltéséig tart. A jövőben — iskolaigazgatói engedély alapján — a tanköteles korú fiatalok munkaviszony igazolása nélkül is felvehetők a dolgozók általános iskoláiba. Üj vonatkozása a miniszteri rendeletnek, hogy az eddiginél teljesebben részletezik a napközi otthonok feladatait. Hangsúlyozza, hogy a tanórán kívüli tanulmányi munka segítésén túl a tanulók világnézeti, közösségi, erkölcsi, esztétikai és testi nevelésében, valamint egészséges életmódra nevelésében is közreműködik. Üjdonság az is, hogy a menzatérítés ellenében étkezést biztosítanak a napközi otthont igénybe nem vevő, de a rendszeres étkeztetésre rászoruló tanulók számára. Megfogalmazza a miniszteri rendelet az általános iskolai diákotthonok feladatait is — hangsúlyozva a munkás-paraszt fiatalok hát- ránvos helyzetének megszüntetésében betöltött szerepét. Az általános iskolákba azok a kisgyerekek vehetők fel, akik a szóban forgó naptári év szeptember 1-ig betöltik 6. életévüket. A szülők korábban, augusztus 15-ig kérhették, hogy szeptember 1. után született gyermekeiket is vegyék fel. A most megjelent módosító rendelet leszögezi, hogy ezt a kérelmet a tanévet megelőző április 15-ig kell az illetékes általános iskola igazgatójához benyújtani. Több vonatkozásban intézkedik a rendelet a fogyatékos, illetőleg gyógypedagógiai nevelést igénylő gyermekek helyzetéről. A rendelet hatályba lépett. ✓ tűztánca valamilyen hiányt pótol, valamilyen értéket közelít; fm-mát, ifjúságot, szerelmet, munkát, emberséget. Művészete a megismerésért vívott küzdelem egyik fontos állomása, olyan átszállóhely, ahol sokan csatlakoznak eredményeihez, köthetnek rajzaival termő szövetséget. Ez a sikeres tárgyalás mai grafikánk szinte valahány jeles képviselőjének életművében látható hasznos nyomként, hiszen Hincz Gyula a magyar rajzművészet egyik nélkülözhetetlen, európai rangú mértéke, olyan sugárzó erő, amely nemcsak önmaga teljesítményeiben, hanem kortársainak kibontakozásában is tovább gyűrűzik. Kísérlet és feltárás jellemzi minden vázlatát, készülődésének fáradhatatlansága remekmű-irányban terjeszkedik) Vitázik Kanttal, s vonalakkal bizonyítja, hogy megismerhető a világ. Ezért növénysorozata nemcsak külső lenyomat, hanem belső táj, a vegetáció győzelmes lendületének érzékeltetése. Rajzainak diadalmas inváziója a gondolat értékelhető hídfőállása, mindig térnyerés; valami fontos részletet sűrít a múltból, s ener- "giáhordozónak alapvető töredéket szakít a forgó, örvénylő, formává testesülő jövendőből. Minden műve vágta és szárnyalás — benne nem lustálkodik a képzelet; hajrázik. A finistől nem fárad, el, helyette megújul. Az ötlet formává gyülekezik, s benne lecsapódik a fejlődés képi rendje. Vonalvezetése finom műszer, a külvilág tárgytérkéoe emberi arcokkal visszhangzik, Petőfije is Napból szakadt ember, akinek vörös környezete tűz és vér, költészetből, forradalomból növekvő Eszme. Nézőpontja a jövő egyetemessége, innen szemléli és értékeli Petőfi haláltusájának immár személytelenné váló és földrészeken is túlható kozmikus fontosságát. Minden növénye architektúra. nemcsak az élet szolgálatának erődje, hanem lélegzés, A zebegényi szabadiskola fes- tötanára, Hincz Gyula Kos- suth-díjas festőművész újabb grafikáival mutatkozik ke a XX. kerületi Kis-Duna Galériában. A kiállítást Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő nyitja meg ma, szombaton 14 órakor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 35. számú, soroksári fiókjában. A tárlatot naponta délután tekinthetik meg az érdeklődők, november végéig. A rajz:' Hincz Gyula anyanyelve, melyet lelkületének hálózatában hordoz állandóan és maradéktalanul. Képzelete kifogyhatatlan raktár, a kéz csak vetíti a gazdag és friss anyagot gyönyörködésünkre, szellemünk tágítására. Ez a rajzban felhalmozódott kincs olyan játék, bölcsesség, tapasztalat, melyet mirídig az értelem kormányoz a képesség és szűnni nem akaró, nem tudó lendület megújulásaival. E termékenység szigorú fegyelem egyúttal, ellenőrzött tudati környezet. E mérlegelt csöndből születik Hincz Gyula képes beszéde. A Mindenség hallgatásának nagy megszólaltató- ja, töretlen képzőművész, aki rajzaiban, festményein, szobrainak vonulatában egyaránt erről a belső törvényről sugároz mindannyiunk számára használható útmutatást. Mindezt azért teheti, mert minden műve önarckép, de egyúttal századunk, képnyelven suttogott üzenete. A Hincz-vonal rögzít, ábrázol, de elsősorban felderít. Filozófia, életszemlélet grafikában — ez jelenti művészetének lényegét és nem lezárt határait, ahol a kép mondaterejű; definíció és levezetés, a humásrtim új törvényeinek testesülése. Hincz Gyula nemcsak Picasso, hanem Hegel, Lenin és Gandhi szellemtársa, folytatója. Rajzban örül, rajzban szo- morkodik, rajzzal kísér kezdeményezéseket és gyászt, rajzzal összegez és nyit új távlatokat, rajz a ‘hajnala és éjszakája, nyugalma és kínja; a rajz élete, küzdelme, lehetősége; a Hincz-rajz a jövő szárnypróbája, szakadatlan és egyre örömtelibb, gyötrőbb nyelvújítás. E szellemes sziporkázás
