Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-16 / 242. szám

MONOMnm ■ A P.E ST -M E Ó Y E 1 HlRt A P K ÜLŐN K 1 A D Á S" A’; \ , XVI. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM 1974. OKTÓBER 16., SZERDA Déltől estig Gombai körkép leti Szövetség közös gazdasá­ÉRDEKLŐDÉSI KÖRÖK SZERINT Személyes kapcsolatban a vállalatokkal ELŐADÁSOK, SZAKKÖRÖK, MESEDÉLELŐTTÖK Megkezdődik a pártoktatás Előadás a propagandistáknak , Október második felébén a monori járás községeiben is megkezdődik a pártoktatás: a több ezer hallgató 12 külön­böző témájú tanfolyamon gyarapítja tudását. Az MSZMP monori járási bizottságának székházában mintegy százhúsz propagan­dista gyűlt egybe, hogy meg­hallgassa és az oktatás veze­tésében hasznosítsa majd Ma­göcsi Károlynak, a járási hi­vatal művelődési osztályveze­tőjének és dr. Gerő Igor Györgynek, a gimnázium igaz­gatójának előadását. Gazdag programmal Klub a nyolcadikosoknak Nyolcadikosok klubja ala­kult a gyömrői Petőfi Műve­lődési Házban. Az első összejövetelen a klubtagok a művelődési ház tervjavaslatáról beszélgettek, mely pályaválasztási tanács­adást, megemlékezéseket, az intézmény egyes klubjaival való megismerkedést, Miénk a művelődési ház címmel, téli programot és sok egyéb kel­lemes elfoglaltságot ígér, majd megválasztották a klub veze­tőségét. Több olvasó, több kölcsönzött kötet A monori járásban tavaly 10 ezer 348 - könyvtári tagot tartottak nyilván. A könyv­tárlátogatók száma az idén kétszázhc^tvannéggyel emelke­dett, és az olvasók, az 1973. évi 195 ezer 661 kötettel szem­ben, a múlt hó végéig 203 ezer 612 könyvet kölcsönöztek ki. A felhőtlen égből szikrá- zóan ragyog a déli napsugár, erőtlen melegét azonban a meg-megújuló, erősödő északi szél megtöri. Éppen hogy túljutott az óra­mutató a tizenkettesen. Ez idő tájt igen csendes Gomba, még a községközpont is, ahol pe­dig az üzletek többsége talál­ható. Áruval megrakott polcok Most nem vásárlókkal, ha­nem kartondobozokkal, áruval teli az iparcikkbolt eladótere. — Alig félórával ez&őtt járt itt a Vegyi Nagykereskedelmi Vállalat autója, a szállítmányt most rendezgetem — mondja Szemők Józsefné eladó. Áruval megrakottak a pol­cok. Az előtérben televíziók; olajkályhák. — Néhány hétig húszszáza - zalékos árengedménnyel áru­sítjuk az olajkályhát, az első napokban nyolc fogyott el belőlük. A választékos, gazdag por­tékát dicséri, hogy a leltárt követő öt nap alatt csaknem 150 ezer forint volt a vásárlói forgalom. — Igaz — jegyzi meg az el­adó —, közrejátszott ebben az is, hogy a búcsút megelőző napokban mindig többen vásá­rolnak. Csak függönyből több mint két véget adtunk el. Ami még mindig kelendő A presszóban néhány férfi sörözget. A nyitott ajtón át kék köpenyes iskolásgyerekek jönnek-mennek szüntelen. — Csókolom! Fagyit kérünk! Igen, mint, azt Borgulya Mi­hályné üzletvezetőtől halljuk, még mindig kelendő a fagy­lalt. Különösen ilyenkor, dél­időben, az iskolai tanítás vé­gén, a délutáni kezdés előtt rohanják meg a gyerekek ... A nyári hónapokban a szün­napok déli óráiban is kinyi­tott a kedvükért. Tanácsháza, titkárság: — Néhány perc türelmet kérünk, azonnal itt lesz. Teljesül a kívánság Rövid várakozás után meg­érkezik Kása Károly tanács­elnök: — A járdaépítés munkála­tait és a befejezés előtt álló terményboltot néztem meg. A gombaiak jogos kívánsága tel­jesül majd a zöldség-termény- bolt megépítésével, illetve át­adásával, amire rövidesen sor kerül. A tanácselnöktől tudjuk meg, hogy a presszó előtt sá­ros, elhanyagolt rész lebetono- zása is elkezdődött. Ugyancsak mielőbb szeretnék a központi fűtést is beszerelni az iskolá­ba. Gondja a tanácsnak, hogy a kazánház kéményének meg­építésére nem talál kőművest. Őszi munkák a tsz-ben Már jócskán délutánra jár az idő. Pongrácz Sándor, a Fáy András Termelőszövetke­zet főmezőgazdásza, a mai na­pon házigazda is volt: — A Dél-Pest megyei Terü­gainak szakembereivel kuRori- catermesztési bemutatón vet­tünk részt Albertirsán, majd megtekintettük a mi tábláin­kat is, azután meg rövid ta­pasztalatösszegező megbeszé­lést tartottunk, amely most ért véget. — Hogyan haladnak az őszi munkákkal, melyek a soron következő feladatok a Fáy András Termelőszövetkezet­ben? — Befejeződött az őszi árpa vetése, javában tart a búza vetőmagágyának készítése, 130 hektárnyi területen a szójabab betakarítása, hamarosan kez­dődhet a szüret és a kukorica törése... Százezer jércénket most szállítják el, Jugoszlá­viába exportálják őket. Virág a fodrásznőnek A fodrászüzlet bejárati aj­taján kis papírlap, rajta fel­írás: FÉRFI FODRÁSZAT NINCS! — Mégis, nem lehetne? — kérjük, csupán kíváncsiságból. — Nem, egyelőre szünetel a férfi fodrászat — mondja a fodrásznő, Kriskó Lászlóné, aki néhány hétig helyettesít Gombán. — Tessék talán Mo- norra bemenni nyiratkozni. Ö is Monorról jár ki na­ponta, a főtéri fodrászüzlet­ben dolgozik. — A vendégei nem hiányol­ják Monoron? — Dehogynem! De még mennyire! Én is Monorról jöt­tem át Katihoz — szol az Szeptember 1-től jelentős személyi változások következ­tek be a monori művelődési házban: a régi törzsgárdából, a gazdasági ügyintézőn és a kisegítőn kívül, egyedül Bán Sándorné maradt, megbízott igazgatóként. — A további munkához és irányításunkhoz nagy szükség van több éves tapasztalatára — mondja szinte egyszerre a két új előadó. — A megváltozott gárdának van-e valami új elképzelése a jövőre vonatkozóan? — kér­dezzük Bán Sándornétól. — A régebben elkezdett miin­kát folytaiévá, természetesen sok terv vár megvalósításra. Az eddigi tapasztaiatokat fi­gyelembe véve, szeretnénk ez­után szélesebb körű propagan­dát kifejteni, hogy minél több ember figyelmét felhívjuk rendezvényeinkre, műsoraink­ra. Ezért is vettük fel minden vállalattal a személyes kap­csolatot. Az élő szó mindig többet ér, mint a pár helyre kirág: :ztott plakát. Persze, nem mellőzhetjük azért a pla­kátot sem. — Bár sokszor kétellyel kér­dezzük egymástól, van-e értel­me a plakátkészítésnek, mikor rakoncátlan gyerekek a plaká­tokat leszakítják? — szól köz- Bali Mária előadó, majd hoz­záteszi: — A plakátkihelyezés más módján kell gondolkod­nunk. — Hozott-e már valami eredményt a vállalatok és a művelődési ház között kiala­kult szorosabb kapcsolat? — Nem okozna éppen fejtö­rést, ha statisztikai felmérést kérnének róla tőlünk — felel a másik előadó. — Nem okozna, mert min­den számolás nélkül elmond­hatnánk, hogy az október 17- őn megrendezésre keriTő, Esz­mélet című József Attila-mü- sorra 19 vállalat dolgozói kö­zül több százan jelentkeztek. Ennek ellenére, az a megálla­pításunk, hogy az emberek egy részét nem érdeklik az előadások. Elgondolkozva hozzáteszi: — Az «persze más kérdés, miért nem vonzzák őket. Min­denesetre nagyobb érdeklődési várunk október közepén kez­dődő klubfoglalkozásaink iránt, |innál is inkább, mert megpróbáltunk olyan klubo­kat létrehozni, melyekben minden korosztály érdeklődé­si körének megfelelő program valósítható meg. — Megismerhetünk egyet- mást a klubok terveiből? — kérdezzük az igazgatót: — Továbbra is működik az eddig is nagy érdeklődést ki­váltó utazók klubja, mely a téli hónapokban színházláto­gatást szervez, és jövő nyár­ra, több napos külföldi utat. Ifjúsági klubunk tagjai fő­ként beatzenét hallgatnak, de szeretnénk összejöveteleike. egy-egy TIT-előadással és más programmal is tartalma­sabbá, színvonalasabbá ten­ni. Érdekesnek ígérkezik a: újra megalakulóban levő mű vészetbarát klub, mélynél tagjai közé minden művésze­tet szerető embert szeretette várunk. A klub programjábar sok színház- és tárlatlátogatá; is szerepel. Tovább működi! majd a honismereti szakkör. aki a kutatómunkát szereti novemberben már hozzálát­hat. Ugyancsak novemberben kezdjük meg a különböző tan­folyamokat, melyek sok hasz­nos ismerettel gazdagítják s résztvevőket. A legkisebbek, ről sem feledkezünk meg minden vasárnap délelőtt 9- től 11-ig gyermekfoglalkozás; tartunk. Bizonyára minden szülő elengedi gyermekeit me- sedélelőttjeinkre, diafilmvetí­téseinkre. Egyszóval: az iga­zán változatos programból va­lóban mindenki érdeklődés: körének megfelelően választ-, hat. — — • ­Hajdú Piroska PÁLYASZÉLI JEGYZET EGY FEDEL ALATT Két nemzedék — Nem szépítem, úgy mon­dom el, ahogy volt. Leül és összébb húzza fej­kendőjének csücskét az álla alatt, aztán kezét kék köté­nyébe ejtve, beszélni kezd: — Minden készen volt már az indulásra. A fiamék sür­gettek, de én csak húztam az időt, csak egy hetet várjunk még... Amikor az is eltelt, még egy ' hetet kialkudtam, aztán újabb következett. — Jól emlékszem — kutat összehúzott szemével a múlt messzeségében —, szombati nap volt. Én a kapuban áll-, tam, a fiam a költözéssel baj­lódott, amikor megszólalt a harangszó. „Kinek csendíte­nek, Maris?” kérdeztem az éppen arra jövő szomszéd- asszonytól. „Marton Rudi bá­csi adta be a kulcsot”. „Ak­kor szerdán mehetünk, fiam” fordultam a gyerek felé. „No, végre, csakhogy rászánta ma­gát édesanyám” örvendezett Janim. „Rá, rá, mert meg­halt az utolsó is.” Űjabb sóhaj szakad fel a melléből, de olyan mélyről, hogy időbe telik, amíg felér, majd máris követi a másik. Nyomasztó a csend, a szép, új konyhában. Milyen fur­csán ketyeg a falióra, észle­lem, biztosan ferdén áll. o — Németlukafán laktunk. Az ötven-hatvan családból már csak tizennyolcán. Leg­többen, főleg a fiatalok. Lő­rincibe költöztek, de sokan Pécsen találtak új otthont. Én 86 éves voltam, Marton Rudi pedig 87. Együtt jártunk az iskolába, kománk volt, és szegény férjem legjobb ba­rátja. Betegeskedett. Megfo­gadtam, amíg él, nem köl­tözök el,.pedig a fiamék már régen itt laktak, Vecsésen, az én szobám is készen várt rám. — Eltemettük a többihöz, a velem egybéliek mellé. Így aztán, az én kivételeinmel, mind ott fekszenek már a hegyoldalban, csak az én he­lyem üres. Köténye csücskével törli meg a szemét. — Nem, nem sajnáltam a falut, valahogy úgy éreztem, hogy a fiatalja kinéz már engem, és minden olyan pusz­tulófélben volt abban a fa­luban, pedig valamikor... Ez az egész, kéremalássan — áll fel a hokedliról, hogy megkeverje a rántást. — Á fiam és a menyem jók hoz­zám. Az unokák is szeret­nek. Az udvarból nem moz­dulok ki, még az utcára se megyek... Senkit nem Isme­rek, a szomszédomat sem. A kislábasból heves sis­tergéssel csap fel a pára, amint vizet önt a rántásba. © Keszeg János víg kedélyű ember. A kertbe hív, hogy nézzem meg a szőlőjét és a káposztákat, mert ő, amint mondja, már igazi bennszü­lött vecsési, és ahogy nézem az óriásnyira- fejesedett ká­posztákat, elhiszem neki. — Ezerkilencszázhetvenegy- ben költöztem ide, a Dózsa György útra. Azelőtt is itt laktam, a feleségem szülei­nél, ugyanis ő vecsési lány, az Anna utcában lakott. A KISTEXT-ben ismerkedtünk össze. Pécsen érettségiztem, utána, 1963-ban, felvettek a műszaki egyetemre, de abba­hagytam, mert kellett a pénz és... no, de ez nem érdekes. Látja ezt? — és lehajol, hogy tenyerébe vegye a hatalmas szőlőfürtöt. — Csak az a baj, hogy ’ nem érik be, mert ál­landóan esik az eső. Sava­nyú lesz a borunk. Magasba emelve mustrálja a kezében tartott szőlőfürtöt. — Technikus vagyok. A fe­leségem brigádvezető. Mind­ketten szocialista brigádban dolgozunk. — Hogy megszoktam-e Ve­csésen? Mintha világéletem­ben itt laktam volna. Mi ta­gadás, először furcsa volt. Ná­lunk mindenki ismerte egy­mást, és nagyon összetartó volt a-nép. Például, ha bemondta a hangszóró, hogy menjünk társadalmi munkára, az is­kolába vagy a művelődési házba, emlékszem, mint a búcsúban, úgy sorjázott a legkisebbtől a legnagyobbig, a teljes falu. Itt ilyesmi nincs. No, de hétszáz lakos, akkor még annyi volt és huszon- kétezer, mégse mindegy. Nem igaz? © Az idős asszony a konyha­ajtóban fogad újra bennün­ket. Betessékel a szépen be­rendezett szobába, és Német- lukafáról beszél, szülőföldjé­ről, otthonáról. A kis unoka dolgozatot ír a sarokban. Megnézem. „Mit tudsz szülőfaludról?” olvasom a címet. Belekukkantok a- szövegbe is. „A termelőszövetkezetet Ferihegynek hívják. A ta­nácsháza háta mögött van a víztorony, mert nálunk már vezetékes víz is van, csa­torna is, és emeletes házak épülnek. Legjobban a La­nyit szeretem, mert jókat le­het benne fürödni, télen pe­dig korcsolyázni...” És a legutolsó sor: „Vecsés szép község, ha megnövök, akkor is itt lakom majd”. Ezt hangosan olvasom, hogy a nagymama is hallja. — Ilyen a világ — sóhajt —, de így is a jó. Ö itt szü­letett. itt is akar élni. Én is jól érzem itten magam ... Kis hallgatás után: — A sírhelyet is megvet­tem ... Németlukafán, a fér­jem mellett. Kovács György Egy tucat gólhelyzet - kihasználatlanul egyik vendég. — Várjuk már nagyon vissza. — Pedig igazán kedvesek a gombaiak — mondja Kriskó- né. — Virágot is kaptam tő­lük, s mivel itt nincs ebédelé- si lehetőség, néha még ebédet is hoznak. Maglódon futballparádé zaj­lott le: három találkozón fel­vonultak a legapróbb legény- kéktől a legnagyobbakig. Délelőtt 10 órakor kezdő­dött a mérkőzéssorozat: a ser­dülők a nagykőrösieket fo­gadták. A még általános is­kolában tanuló fiúk időnként szellemesen játszottak, s csak a balszerencsén múlott, hogy 4:2-es vereséget szenvedtek. A megyei bajnokságban a maglódi ifik a pilisvörösvá- riakkal mérték össze tudá­sokat, s 4:4-es döntetlent ho­zott a találkozó. A felnőttek mérkőzése biz­tos hazai győzelmet ígért, és azt, hogy csak 3:0-ra győz­tek a maglódiak, csupán ma­guknak „köszönhetik”: végi; óriási fölényben játszva, s helyzetek sokaságát dolgoz ták ki a hazai csatárok, de e helyzetek kihasználása ezúttal is csak részben sikerült. A »mérkőzés közben Kertész Károly sportköri elnök szo­morúin mondogatta: — Hétről hétre így járunk. Sok helyzetet dolgozunk ki, de a hasznosításuk elmarad. . Végül is a Füléki és Po- tocska nélkül felálló mag­lódi tizenegy 3:0-ra győzött a nagyon gyengén játszó pi- lisvörösváriak ellen. A gólarány javítás ezúttal nem sikerült, pedig szükség lett volna rá. Gér József MŰSOR Jandó István Még tizen hiányoznak MOZIK Maglód: Merénylők. Monor: Üvegház. Nyáregyháza: Szere­lem a tengeren. Űri: Sötét To­rino. Vecsés: A legutoLsó nap. ÜTTÖRÖHÄZ A TAURUS Gumiipari Vállalat üllői telepén gumimatracok készítésével is foglalkoznak. A kempingfelszerelés igen fontos tartozéka a mutatós kivitelben forgalomba kerülő termék. Sok munkáskéz kell a mennyiségi igény kielégítésére: még tíz, hely­ben lakó nőt tudnának alkalmazni. Képünkön: az Osvalda szo­cialista brigád tagjai a matrac fejpárnájának gumírozott szö­vetét ragasztják össze. Ifj. Fekete József felvétele Gyömrőn, 14-től 17.30 óráig: sakk, fafaragás, orosz nyelvi foglalkozás; 10-től 18-ig: a Pest megyei iskolák tanulói rajzainak kiállítása a takaré­kosságról. MŰVELŐDÉSI HÁZ Gyömrőn, 16.30-kor: a né­met nyelvtanfolyam első fog­lalkozása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents