Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-13 / 240. szám
v7ftif«n 1974. OKTOBER 13., VASÁRNAP A ma és a holnap színvonalán Múzeumok — a közművelődés szolgálatában Évről évre visszatérő szép hagyomány, hogy októberben a múzeurpok gazdag programmal várják a látogatókat. Ennek az egy hónapnyi fokozottabb odafigyelésnek az eredménye, hogy a tavalyi kilencmillió múzeumlátogató közül egymillió októberben kereste fel a múzeumokat, kiállításokat, illetve azok különböző rendezvényeit. Más követelmények Évi kilencmillió látogató — tekintélyes szám. Ennyien vol-. tak kiváncsiak csak tavaly a múlt megőrzött értékeire s napjaink művészetére, örvendetes előbbrelépés. Elégedettségre azonban nem adhat okot, erre hívja fel a figyelmet a Központi Bizottság közművelődési határozata is. „Nem elég tudatos a közművelődési feladatok vállalása, bátortalanság tapasztalható a múzeumi munka megújításában ... Mint elsősorban közművelődési intézményeknek — tudományos munkájuk mellett — céltudatosabb és hatékonyabb nevelő-művelő szerepet kell vállalniuk.” Vagyis: ma már mások a követelmények a múzeumok munkájával szemben, mint voltak a korábbi években. Volt idő, nem is olyan régen, amikor annak örvendeztünk, hogy évről évre mind többen keresik fel múzeumainkat, s az ott látottakkal ki-ki a maga módján, képessége, felkészültsége szerint igyekszik bővíteni meglevő ismereteit. Az önrhűvelés- nek ez a fajta módja is eredmény, ez vitathatatlan, ám a múzeumok ennél sokkal többet is nyújthatnak látogatóiknak. Ha úgy tetszik: aktív részt vállalhatnak a közművelődési feladatokból. . Tárlatvezetés Kezdjük a legegyszerűbb formával; a tárlatvezetéssel. A szakember értő — s főleg közérthető — magyarázata lényegesen többet nyújt annál, mint amennyit az egyszerű múzeumlátogató „kiolvashat” az eléje tárt művekből, alkotásokból. A szakember kalauzolásával már nemcsak a képet vagy a szobrot látja, s nem csupán arra a megállapításra jut, hogy az tetszik vagy nem tetszik neki — okát adni tetszésének vagy nemtetszésének nem is tudja a legtöbb esetben —, hanem korokkal és művészeti irányzatokkal ismerkedhet, értesüléseket kap az alkotóról. annak szándékáról, a megfogalmazás módjáról és így tovább. Vagyis: . a művészet közelebb kerül a tömegekhez. a tömegeik pedig a művészethez. A közművelődés hatásos és látszólag egyszerű módja ez. Nem szükséges hozzá más. csupán elegendő számú, szakképzett tárlatvezető. A gond ott kezdődik, hogy az országban mindössze hatszáz muzeológust tartanak számon, akik tudományos munkájuk, múzeumi tevékenységük mellett legfeljebb alkalmanként vállalkozhatnak ilyen feladatra. A megoldást ezért másutt kell keresni. Talán abban, ha a tárlatvezetés szép és fontos köz- művelődési feladatába minél nagyobb számban sikerülne bekapcsolni a művészettörténet- és rajztanárokat, vagvis azokat a szakember-eket. akik értő módon segíthetnének e feladat megoldásában. Közkinccsé tenni „A rrtúzeumonnak es kiállítótermeknek keresniük kell a lehetőséget és módszereket, amelyek a történeti, kulturális és művészeti értékeket minél szélesebb rétegek közkincsévé teszi” — fogalmazódott meg a közművelődési határozatban. Aki járt már a zebegényi Sző- nyi István Múzeumban, köny- nyűszerrel választ is kap rá, melyek ezek a lehetőségek és módszerek. Ebben a múzeumban ugyanis az elsők között si került megújítani a munkát, amelynek eredményeképpen itt sokkal többet kap a látoga tó egy múzeum megtekintésénél. Tavasztól őszig hangversenyek, irodalmi és zenei vetélkedők, irodalmi estek, nyaranta képzőművészeti szabad- iskoia, vagy éppen filmvetítés varja az iue érnezóKet. Azaz: sokrétű közművelődési munka színhelye ez a múzeum, amelynek legújabb ilyen irányú kezdeményezése a közelmúltban megindult képkölcsönzési akció, amelyet az iskolák, üzemek és intézmények vehetnek igénybe annak érdekében, hogy az értékes, szocialista eszmeiségű művészeti alkotások mind nagyobb tömegekhez jussanak el. Természetesen nem a zebegényi Szőnyi István. Múzeum az egyetlen Pest megyében, amelyben komolyan veszik azt a feladatot, amely a múzeumokra hárul a közművelődésből. Vegyük például Szentendrét. A' tavalyi sikeres kezdeményezés után az idei nyáron a Ferenczy Múzeum udvara már szűknek bizonyult a hangversenyek rendezésére. Ezért a szomszédos Kovács Margit Múzeum udvarán is több hangversenyt rendeztek, nagy sikerrel. fiz egyetlen Európában Vagy vegyük az idei múzeumi hónap megyei példáját: harminc ismeretterjesztő előadás színhelye lesz ez idő alatt a megye múzeumainak többsége. Múzeumokban a leggazdagabb megye vagyunk. Amíg öt esztendővel ezelőtt még csak tizenhét múzeumot, illetve kiállítóhelyet tartottak számon, ma már huszonnégy múzeum és kiállítóhely működik Pest megyében, amelyek iránt egyre fokozódik az érdeklődés. Csak a Kovács Margit-gyűjtp- ményt több mint százezren keresték fel eddig az idén. És ma már egyre több a Kovács Mar- git-gyűjteményhez hasonló, országos hírű, sőt a határokon túl is jól ismert múzeum. Például a szentendrei Ferenczy Múzeum, amely családtörténeti bemutató intézményként egyetlen Európában, vagy a már említett zebegéyyi Szőnyi István, a verőcei Gorká Géza múzeum, hogy csak a legismertebbeket említsük. Kagy lehetőségek Mindebből következik, hogy megyénkben különösen nagy lehetőségek rejlenek abban, hogy múzeumainkat minél hatékonyabban bekapcsolhassuk a közművelődési feladatok megoldásába. Ez a feladat nagy, de nemes, mint ahogyan azt a Központi Bizottság márciusi határozata is megfogalmazta: „A közművelődési munka fontos feladata elősegíteni azt. hogy a lakosság a szocializmus mai és holnapi fejlődésének megfelelő kulturális színvonalon éljen és gondolkodjék, a műveltség tömegméretűvé váljék.” Ez kell, hogy áthassa s meghatározza a megye múzeumainak is további tevékenységét. Prukner Pál TV-FIGYELO Tévéjátékok. Szakonyi Károly novellái, színdarabjai, televíziós munkái már régóta kellemes és érdekes szórakozást nyújtanak a közönségnek. Csütörtökön este a televízió második műsorában bemutatott Apróhirdetés című tévéjátéka azonban nem tartozik a legsikerültebbek közé. A cselekmény, amely egy öreg asszony fáradságos napjának a történetét kívánja bemutatni, csupán eszköz; a különféle megbízatások, bevásárlások bemutatásának segítségével az író egyetlen ember jellemének ábrázolására törekszik. Ám túlzottan is ragaszkodik a valósághoz, s miközben életünkben megtalálható helyzeteket és alakokat teremt, elsikkad a belső tartalom; a kedves szóra, lelki kitárulkozásra vágyó, önmagát is_ áltató, vásárlási- szándék nélkül apróhirdetések feladóit felkereső Emília túlzottan leegyszerűsített és erőtlenül megformált egyénisége nem kelti fel kellően a nézők érdeklődését. És hiába adják Gobbi Hilda és partnerei — Páger Antal, Tábori Nóra — tudásuk legjavát, szerepük megköti őket. Salamon Pál Méz a kés hegyén című tévéjátékát pénteken este láthattuk. A történelmi játék két főhőse XII. Károly svéd király és I. Péter orosz cár. A letűnt korok két érdekes vezető egyénisége ellentétes jellemvonásokat hordoz magában, és alkotja a mű fő konfliktusát is. Károly eszméi, gondolatai szerint él. Péter egyszerű, s talán megengedhető a jelző, inkább pórias. Károly a csatákban végül alulmarad Péterrel szemben, ám lélekben föliéje kerekedik. így a cselekmény drámaivá válik, szerkezeti felépítése pedig tudatosan pontossá... És jó, ha feszülten figyelünk a filmben elhangzó mondatokra. Már a bevehető szavak is érdekes gondolatokat tartalmaznak, de egyben vitára is késztetnek. A történelmet nem lehet megváltoztatni, de mi megkíséreljük, s felidézzük a múltat, mert minden új a letűnt korok alapjaira épül. Ezek a fő gondolatok. Ám, ami talán a legfontosabb ebben a műben: az alkotói érdekfeszítö és lebilincselő ■ történelmi hangulatot teremtenek. A tévéjáték szereplői pedig jól értették meg feladatukat. Bessenyei Ferenc alakja talán nem éppen Péter cáréra méretezett, színészi játéka azonban bizonyára az írói törekvést követte, öze Lajos és Trokán Péter alakítása is különös erővel tükrözte Salamon Pál írói és Erdélyi János rendezői elképzeléseit. Virág Ferenc Külföldi ösztöndíjasok Negyvennyolcán Pest A külföldi egyetemi ösztöndíjaknak több mint két és fél évtizedes hagyományai vannak. Ez idő alatt mintegy négyezer magyar fiatal szerzett szakképzettséget a Szovjetunióban és a többi szocialista államban. Az ösztöndíjasokról és magáról az állami ösztöndíjjal kapcsolatos tudnivalókról beszélgettünk Kovács Lászlóval, az Oktatási Minisztérium külföldi ösztöndíjas osztálya főelőadójával, aki 23 éve dolgozik ebben a munkakörben. A diákok valamennyien hozzá fordulnak ügyes-bajos gondjaikkal. i megyéből — Természetesen sok gonddal jár ez a munka — mondja Kovács László —, hiszen nemcsak a külföldön tanuló magyar ösztöndíjasok, de a nálunk tanuló külföldi főiskolások, egyetemisták is hozzánk tartoznak. • Milyen a Pest megyeiek aránya a külföldi egyetemeken tanuló magyar fiatalok között? — Jelenleg mintegy 1690 magyar diák tanul a baráti országokban. A Szovjetunió-' ban 1190, az NDK-ban 250, Lengyelországban 108, Csehszlovákiában 72, Bulgáriában 26, Jugoszláviában 22, Romániában 1», Finnországban 3. A Pest megyeiek közül Szovjetunióban 28-an, az NDK- ban 9-en, Lengyelországban 7-én, Csehszlovákiában 3-an tanulnak, Jugoszláviában pedig 1 fő. A Pest megyére jutó 48 fő az összlétszám 2,9 százaléka. Több mint 130 szakon, mintegy 80 egyetemen oszlik meg a jelenleg külföldön tanuló magyar ösztöndíjasok száma. De ebből csak a Szovjetunióra mintegy 100 szak és több mint 60 egyetem jut. • Milyen a pályázók érdeklődése? — Túlnyomórészt a divatos szakok felé irányul. Ezekre nem ritka a 8—10-szeres vagy még ennél is magasabb túljelentkezés. • Melyek a divatos, illetve a kevésbé keresett szakok? — A Szovjetunióban: atomerőművek és berendezések, elektronikus számítógépek, nemzetközi gazdasági kapcsolatok, nemzetközi kapcsolatok és higiénikus orvos; Bulgáriában: kertészet, Cséhszlová- kiában: számítástechnika; Lengyelországban: emelő- és szállítógépek, víz- és szennyvíztechnológia; az NDK-ban: belsőégésű motorok és járművek, elektromos orvosi műszergyártás. Ugyanakkor évek óta kevesen pályáznak a Szovjetunió könnyű- és élelmiszeripari egyetemeire. Természetesen ez a felsorolás megközelítőleg sem teljes. • Megemlítenc-e a Pest megyeiek közül olyanokat, akik már megkezdték tanulmányaidat valamelyik külföldi egyetemen? — Szívesen, bár nehéz a csaknem kétezer név közül választani. A legtöbben a Szovjetunióban tanulnak: Boros Anikó (Pilisvörösvár) higiénikus orvosi, Csabina Katalin (Dabas) gépi adatfeldolgozás, Éles Csaba (Vecsés) erdőgazdálkodás, Darabánt István (Cegléd) repülőtér-építő szakon; az NDK-ban Hagymást Sándor (Szigetszeptmiklós) gépjárműközlekedés, Kuthi Gábor (Monor) útépítés, Szin- na Gábor (Leányfalu) a «mezőgazdaság szervezése és gazdaságtana, Oberkamp Péter (Öcsa) papú'technikai szakon; Lengyelországban Sági Ferenc (Szob) vízgazdálkodás, Kovács Gyula (Vác) gázszállítás, Özemmel Ferenc (Nagykovácsi) emelő- és szállítógépek;' Csehszlovákiában Spiegelhalter Anna (Pilisszentke- regzt) könyvtár, Alexovics György (Pécel) mérés- és irányítástechnika; Jugoszláviában Petrovits Natália (Budakalász) szerb-horvát nyelv és irodalom szakon folytatja^ tanulmányait, hogy csak néhányat említsünk a Pest megyeiek közül. • Az utóbbi időben milyen új kezdeményezésekkel támogatják a külföldi ösztöndíjra pályázókat? — Úttörő kezdeményezésről kaptunk hírt Dabasról és Kiskunhalasról. A dabasi nyomda például arra ösztönzi a helyi gimnázium külföldi ösztöndíjra pályázó tanulóit, hogy nyomdaipari szakra menjenek; elhelyezkedést biztosít a végzett nyomdaipari mérnököknek, ezzel elejét veszi az elvándorlásnak, továbbá segíti a lakásgondok megoldását és lehetőséget nyújt a képesítésüknek megfelelő munkakör betöltésére. • Mit tanácsol azok számára, akik a napokban határozzák el magukat, hogy megpályázzák a külföldi ösztöndíjat? Az elmondottakhoz annyit fűznék hozzá, hogy alaposan gondolja meg minden pályázni kívánó, milyen szakot választ, szakemberek segítségével ismerje meg ezt a területet, kérje ki felettesei, tanárai véleményét rátermettségéről. Krémer József Az Oktatási Minisztérium pályázata Az Oktatási Minisztérium pályázatot hirdet az 1975/76-os tanévre egyetemi, főiskolai ösztöndíjakra, a Szovjetunióba, Lengyelországba, a Német Demokratikus Köztársaságba, . Csehszlovákiába, Bulgáriába és Romániába. Az ösztöndíjakra pályázhatnak: a középiskolák IV. osztályos tanulói, I. éves vagy előfelvételt nyert egyetemi, főiskolai hallgatók, valamint olyan dolgozó fiatalok, akik 1971-ben vagy azóta érettségiztek. A pályázati feltételeket, a választható szakokat, a felvételi vizsgák tárgyköreit és követelményeit, valamint a jelentkezés rendjét tartalmazó pályázati felhívás és a jelentkezési lap beszerezhető valamennyi középiskola igazgatóságán, az egyetemek és főiskolák rektori (dékáni) hivatalában, a megyei (Budapest: kerületi) tanácsok művelődésügyi osztályán, valamint a nagyobb üzemek, vállalatok személyzeti és oktatási osztályán. A pályázatok benyújtásának határideje a felvételi vizsgákat ' lebonyolító egyetemekre 1974. december 15., a felvételi vizsgákat 1975. január 20—30. között tartják. Egyéb lakott hely (ahol iskola van) (Boldogkáta, a hét Káta egyike — puszta. Tóalmástól keletre, a szentmártonkátai és lőrinckátai határ között terül el. 1675-ben még falu volt. Régebben báró Prónai Albert selyemtenyésztést létesített — nyomai ma is felfedezhetők. A határban negyvennégy tanya dacol az elmúlással, egyben-kettőben a gazda ma is a maga ura. A tanyákhoz a házhellyel együtt egy hold föld tartozik. A vándorútra indulgató ba- romfik azonban nem ismerik az „országhatárt”, így gyakran belecsipegetnek a közösbe. „Ez a mi szelid-kárunk” — , mondja erre, alighanem nem először s nem is utoljára Bakos Antal, a környék legnagyobb „gazdája”, a Mo- nori Állami Gazdaság kátai kerületének igazgatója.) — Hányán laktok itt? — Sanyika, Lacika, Erika, Béla, én .., — Téged hogy hívnak? — Ica. Azután Éva, Erzsi, Miska és anyu. Egyedül a Marika van férjnél Lőrinckátán, neki már két családja van. — Azelőtt hol éltetek? — Ibrányban, Szabolcs megyében. Csak a Sanyika nem volt még akkor meg, ő itt született Nagykátán. Volt házunk ott is, egy szobás-konyhás, és mikor jöttünk elfele, eladtuk. Ez sokkal szebb lakás annál. — Hogy kerültetek ide? — Apií munkahelyet keresett. Nyíregyházán dolgozott, tsz-ben, aztán valamelyik bácsival . jött pont ide, mert ki volt írva az újságban, hogy Ferenc-tanyára felvesznek az állattenyésztésbe dolgozókat. — Emlékszel rá, mikor utaztatok? , azt csinálják. Szokták ugyan mondani, hogy mit, valami kis csavarokat, de nem tudom, mit csinálnak azokkal. — És a Marika? — Marikánk itt ment férjhez, ő a legidősebb. A Balog Vince a műhelyben dolgozott, Marika meg a mázsáiéban. Itten ismerkedtek biztos valahogy, aztán megesküdtek. — Sorban te vagy a következő ... — Hatodikban kimaradtam a tanyai iskolából. Anyu kikért. Meg nem is bírtam, anyu dolgozott, a gyerekeket meg ki lássa el itthon. Reggel fél hétkor kelni kell nekik, se reggeli, semmi. - Sanyika még fel se tud öltözni magától. — Nem bánod, hogy nem végezted el az iskolát? — Azt gondoltam, majd leteszem estin. — Mi szerettél volna lenni, ha nem így alakul az életed? — Szerettem volna továbbtanulni gép- és gyorsíró suliban ... — Még nem késő, hiszen csak tizenöt éves vagy ... — Éppenséggel lenne időm,,, — És lehetőséged? — Még az is ... — Mondd el, hogyan telik el egy napod ... — Reggel felkelek hatkor, fél órát morzsolok az állatoknak, van csirkénk, libánk, kacsánk. Aztán elszaladok tejért, fölteszem forrni s megreggeliztetem a' kicsiket. A két felsős, Béla és Erika bejár Szent- mártonkátára, a negyedikes Laci és az elsős Sanyika ide jár a tanyai iskolába. Sanyika most lenne másodikos, de tavaly reumás volt, sokáig kórházban feküdt Pesten, nem tudott lábra állni. Az orvos így is azt mondta, hogy többször előjön majd neki a reuma. (A tanyai iskola a Ferenctanya egyik beázott mennyezetű helyiségében található. A tanya többi része nem is olyan régen még pedagógus— Alighogy beköltöztünk a házsorba, anyu meg apu elmentek tüdőszűrésre, és apunak valami baját találták, Mikor visszajöttek, mondta hogy ezentúl csak egy Balázs Miska lesz. Azzal eltűnt, az1 mondta, hogy megy a vécére Mikor nem jött vissza, kerestük mindenütt és úgy találtuk meg. Misi szolt, hogy apu felakasztotta magát a padláson. — Akkor magatokra maradtatok. Hogy telt azóta ez a pál esztendő? — Megvoltunk valahogy. — Hány kereső van most s családban ? — Anyu a borjúneveldéber dolgozik, kétezerkettőt szokott kapni. A Misi, az Erzsiké é; az Évike a lakatgyárban dolgoznak Pesten. Itt voltak azelőtt ők is a gazdaságban, e Misi takarmányos volt, Erzsiké a konyhán dolgozott, Év meg a magtárban. Most kél műszakban járnak, a gyár busz viszi és hozza őket. Tavaly még bejött ide egészen de az igazgató azóta nem engedi be a gazdaságba. Mer minden fiatal elment innen Ott több a kereset, itt men nem kapták meg a pénzüket pedig egész nap dolgoztak. — Hogyhogy nem kaptát meg a pénzüket? — Hát nem kerestek annyit amennyit dolgoztak. ' — Most hol áll meg a busz" — Ahogy jövünk befelé í műúton, ott a megálló. Ha délelőttösök, háromkor kelnek féí négykor kigyalogolnak é; este ötkor jönnek meg. Ha pedig délutánosok, délben indulnak s elmúlik éjfél, mire hazaérnek. Kétszer kapnak pénzt 11-én meg 26-án, egyiken ki- lencszáz s a másikon is ottan- körül. Mind a hárman ugyan— Hat éve jöttünk el otthonról. Felszálltunk a vonatra, egész éjjel, utaztunk, reggel értünk ide, azt hiszem a negyednyolcassal. Apu már akkor várt bennünket és kimentünk a Verseny-tanyára, innen egy kilométerre. Három család lakott ott, egy-egy szobában. Égy év után kaptuk ezt a házat,. azelőtt a Cakó Sanyi bácsi lakott itt, de beköltözött Nagykátára. (Központja, az egykori Katona-kastély körül az igyekvő állami gazdaság valósággal visszafalusította a pusztát. Lett bőit, étterem, klub, s idénymunkásoknak kétszintes munkásszálló. A műútra merőlegesen, akár a nyíl, olyan egyenesén, tizenkét egyforma ház is épült. Úgy hívják: házsor. Alighanem a legszegényebb házában Iáknak Balázsiék. Jól megférnek a két szoba, kony- hás, fürdőszobás lakásban. A kisebb szobában közös sezlö- non a két, ez ideig el nem kelt nagylány alszik. A falon színészképek melletf családi tabló. A nagyobb szobában heten hálnak. Miska, a korelső külön öreg sezlonon, ketten egy kiszolgált vaságyon, a többi négy meg a kihúzhatós rekamién. Ica szabódva mondja, hogy még ezután vesznek szekrénysort s olajkályhát télire a nagyszobába.) » —' A fürdőszoba most be van zárva, nem lehet használni. Ígérgették, hogy kapunk bojlert, de nem lett belőle semmi. Most a cső repedt meg, nem lehet leengedni a vizet, mert fölfolyik, még az előszobába is kijön. — Megszoktatok már az új helyen ?
