Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-11 / 238. szám
1974. OKTÓBER 11., PÉNTEK PEST MEGYEI Szentendre Orvosszakértők tudományos tanácskozása Alig egy héttel a sikeresen záródott V. szentendrei egészségnevelési napok után újabb rangos esemény színhelye a Pest megyei kisváros. A II. országos igazságügyi szakértői értekezlet keretében három napon keresztül az ÓVH Vízgazdálkodási Tröszt kiállítási székházában tartja IV. nagygyűlését a Magyar Igazságügyi Orvosok Társasága, s mától ugyancsak itt tanácskozik az igazságügyi kriminalisztikai szakértői szekció. A tegnap délelőtt megtartott ünnepélyes megnyitón az elnökségben többek között helyet foglalt dr. Kamara János rendőr vezérőrnagy, belügyminisztériumi államtitkár, dr. Z sögön Éva | egészségügyi minisztériumi i államtitkár, dr. Szilbereki JeA mérce K edvelt kifejezéssel élve, aki hosszú idő után látogat el valahová, ahol már járt, nem ismer rá a városra, a községre. Ebben én mindig kételkedtem. Elfogadom, ha évtizedekről van szó, negyven, ötven esztendőről. Ám aligha hihető, hogy valaki, aki tíz éve járt Cegléden, Abonyban, az ma ne ismerne rá e településekre. Az más dolog, hogy szembetű- nőek a változások. Egy-egy település jellege azonban nem lesz mássá ennyi idő alatt. Cegléd ipari várossá fejlődött, erős mezőgazdasággal, de ez még csak részben tükröződik utcáin, a városrészeken. Hiszen a város nem attól város, hogy emeletes épületeket emelnek... Az már sokkal többet mond nekem, hogy hat év alatt megkétszereződött a vezetékes vízszolgáltatásba bekapcsolt lakások száma, s ma négyezer körül van. Abonyban sem azt vélem a leglényegesebbnek, hogy átformálódott a település központi magja, s ipar telepedett itt le, sokkal inkább azt, hogy mind az ipari, mind a mezőgazdasági foglalkoztatottak körében tetemesen megnőtt a szakképzettek aránya, s változott az életmód, például tíz lakásból csak egy épül fürdőszoba nélkül. Ha elfogadjuk, hogy igenis, tíz év után is rá lehet ismerni egy-egy városra, községre, indokolt a következő kérdés: vajon lassú vagy gyors a települések fejlődése? A kérdésre általában lehetetlen válaszolni. Egyik község nem hasonlítható a másikhoz, a városok szintén nem. A közvélekedés azonban ösz- szeméri, s mivel hamis a mérleg mutatója, tévesek a következtetések is. Göd-al- són az új iskola elkészültével mód nyílik arra, hogy a felszabaduló épületeket hasznosítsák, egyebek között az óvodai gondok enyhítésére. Ám a szomszéd községben azt hallom, hogy „a gödiek sokkal gyorsabban fejlődnek”, mert hiszen ott most három gyermekcsoportot befogadó óvodát hozhatnak tető alá, bezzeg náluk... S mikor összevetem a két település óvodás korú s óvodai' felvételt igénylő ifjú lakosainak számát, kiderül, Gödön a gyarapodás ellenére is rosszabb a helyzet. Hol fejlődnek akkor gyorsabban? I^r aprói napra ilyen és 11 hasonló kérdések tömegére kell a tanácsoknak választ adniuk, ha nem falugyűlésen, altkor tanácstagi beszámolón, ha nem ott, akkor a nagyközségi pártbizottság ülésén, szülői értekezleten az iskolában, tanácsülésen, a KISZ-esek összejövetelén ... Abonyban némi féltékenységgel szemlélik, miként nyújtózhat a két szomszéd, Cegléd és Nagykőrös, s azon sóhajtoznak, „mennyivel lassabb” náluk a vízhálózat kiépítése, a csatornázásról nem beszélve. Mondtam, mondom: miért nem mérik magukat más szomszédokhoz, Üjszil- vashoz például vagy Jász- karajenőhöz? Mert figyeljünk csak fel a mérce különlegességére: o jobbhoz viszonyít mindig, nem a gyengébbhez! Vajon kinek a dolga a félreértések eloszlatása, a tévhitek megcáfolása? Egyszerű lenne azt mondani, hogy a tanácsé, de kérdezzünk csak tovább, mit, kit. értsünk tanács alatt? Az egész testületet? De hiszen ezekben a testületekben jó néhány tag maga is azon a véleményen van, hogy városa, községe lassan fejlődik! Ügy érzi, választói azt bízták rá, hogy harcoljon, „kaparjon ki többet”, tehát akkor látja el igazán feladatát, ha soha semmivel nem érzi befejezettnek a gyarapodást. Akkor talán a végrehajtó bizottság kötelmei közé tartozna az igázságtevés, esetleg a tisztségviselőkön kérjük számon? Hiszen Cegléden a tanácstagok egyike hosszan bizonygatta, hogy csak azért nem képes eredményt elérni a körzetéhez tartozó, ún. városszéli mocsár feltöltésének ügyében, mert a város vezetői mindig fontosabb feladatokra hivatkoznak. És nincs igazuk? Kényszerű bólogatás. És mit mond a választóinak? , Hát azt, hogy a vezetőségnél hiába kilincselek ... T ipikusnak tarthatjuk ezt a kettősséget? Igen. Nem tudathasadásról van szó, hanem arról, hogy o településfejlesztésben minden érintett személy mércéje más; mindenkinek az a fontos, ami a legközvetlenebbül érinti. A tanácstagnak körzete a lényeges, a végrehajtó bizottságnak, a tisztségviselőknek a település egésze, a megyei tanácsnak a megye ... Ezek szerint nincs egy összefoglaló, részt és egészt arányosan egybevető mérce? Van! Ez a kollektív bölcsesség, a testületek mérlegelő, rangsoroló, érveket, ellenérveket ütköztető képessége. Nemcsak a tanácsi testületeké, hanem mindazoké, amelyeknek valami része van a terület- és településfejlesztésben. Talán ott a hiba, hogy ezekről a vitákról, a vélemények csatájáról keveset vagy semmit nem tud a lakosság; nem értesül, mert nem értesítik róla. Már jólfésülten jutnak el füléhez a tények, s így nem érti, mi miért van, mi hogyan történt, a döntést milyen tényezők befolyásolták. Szükség lenne erre? Nagyon is, s nem pusztán azért, hogy a tévhitekre válasz adassák, hanem azért is, hogy i az állampolgár jobban érezze demokratikus jogait, képviselőinek tevékenykedését, felelősségét, azaz, hogy növekedjék az állampolgár közösségi tudata. A mérce tehát nem a pénz, a beruházásra, fejlesztésre fordítható összegek nagysága, . hanem tudatunk kollektivitásának foka. E kollektivitás persze, nem azt diktálja, hogy beérjük bármivel, belenyugodjunk abba, ami és ahogyan van. E kollektív gondolkodásmód azt követeli meg, hogy választ keressünk a miértekre, tudjuk a döntések eredőit, ismerjük az óhajokat és a lehetőségeket elválasztó határt. Az egyes ember sokat tévedhet, a testületek tévedései ritkábbak. Ezért a testületi vélemény mindig többet ér, mint a leg- sziporkázóbb egyéni okoskodás. Mészáros Ottó nő igazságügyi miniszterhelyettes, Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, dr. Csicsay Iván, a Pest megyei' Tanács elnökhelyettese, dr. Lukács Tibor főosztályvezető, az Igazságügyi Minisztérium titkárságának vezetője, dr. Zalka Károly, a Pest megyei Bíróság elnöke, dr. Major Miklós, a Pest megyei Főügyészség vezetője, dr. Rácz Ferenc alezredes, a Pest, megyei Rendőr-főkapitányság vezetőhelyettese, Simon János, az MSZMP szentendrei Bizottságának első titkára, dr. We- szelits Gergelyné, a szentendrei városi tanács elnökhelyettese és Szabó Imre, az Állami Biztosító Főigazgatóságának főosztályvezetője. A nagygyűlés elnökségét s a megjelent csaknem kétszáz küldöttet dr. Nagy János egyetemi tanár, a debreceni Igazságügyi Orvostani Intézet vezetője köszöntötte. Egyben hangsúlyozta, hogy kevés olyan ágazata van az orvosi működésnek, amely az állampolgárok szempontjából olyan döntő fontosságú lenne, mint éppen a szakértői tevékenység. Következik ebből, hogy a szakértői munka magasszintű és sokrétű felkészültséget igényel. A vélemény megfogalmazása ma már mind fokozottabb mértékben kollektív munka eredménye. Szükséges ez annál is inkább, mert a hibás szakértői vélemény alapján hozott bírói ítélet nem más, mint a törvényesség megsértése. Ezután Szentendre, az Igazságügyi Minisztérium és Pest megye nevében Simon János, dr. Szilberki Jenő és dr. Csicsay Iván kívánt eredményes munkát a társaság IV. közgyűlésének. Majd dr. Somogyi Endre professzornak, a Budapesti Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatójának az igazságügyi orvostan fejlődésének elősegítése érdekében kifejtett munkásságáért adta át az elnöklő dr. Nagy János, az Incze Gyula-emlékérmet, s kérte fel egyben a Műtét utáni halálesetek orvosszakértői vizsgálata című emlékelőadása megtartására. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadást követően két fiatal kutató, dr. Rákóczi Ilona és dr. Varga Tibor vehette át az ugyancsak Incze Gyuláról elnevezett pályázat díjait. Ezt követően dr. Szabó Árpád, a társaság főtitkára tartotta meg bevezető referátumát. Címe: Az élőszemély-vizsgálatok alakulása és fejlődése az igazságügyi orvosszakértöi gyakorlatban. Ma délelőtt a Tudományos Akadémia dísztermében kerül sor a II. országos igazságügyi szakértői értekezlet plenáris ülésére. Délután Szentendrén folytatja munkáját a Magyar Igazságügyi Orvosok Társaságának IV. nagygyűlése, K. P. Egymáshoz kötődve Á szalagon - almák Szezon a budaörsi hűtőházban Az igazgatói iroda megbolydult méhkashoz hasoniit. Percenként nyílik az ajtó, a munkások, a műszakiak, a munka- védelmi előadó egymásnak adják a kilincset. Czigány Péter, a Hungarofruct budaörsi hűtőházának igazgatója telefonál, tárgyal, az eléberakott számlákat, ügyiratokat írja alá. Mellette a tárgyalóasztalnál ügyfelek várakoznak. Az ablakból a hűtőház ezüst-kék alumínium tömbjét látni, ahol szinte piaci a tolongás. Csakhogy itt nem kosarakban, hanem vagonokban, gépkocsikon, kamionokban vándorol az áru: a mosolygós jonatán és a sötétpiros starking alma. Naponta ötven vagon — Az almaszezonban naponta 40—50 vagon kirakásáról kell gondoskodnunk — mondja az igazgató az osztályozócsarnokban. A rakodás nehéz fizikai munkája — a 30 kilós ládák cipelése — már a múlté. Emelővillás targoncák hada pehelyként kapja fel és viszi a hűtőkamrába, vagy a feidolgozóhelyiségbe a ládák tucatjait, a hatalmas tartályokat. A rakodás azonban így is nagyfokú szervezettséget igényel. A vagonok állásidejét nagymértékben csökkentette a Petőfi Sándor rakodó- és a Holnap vasutas szocialista brigádok példás együttműködése. A kongresz- szusi munkaversenyben együttműködési szerződést kötött a két brigád, összehangolták a munkát, megbeszélik a gondokat, segítik egymást. Az osztályozógépsor szalagjára hatalmas tartályokat emel a targonca. Az alma egy része az idén már ezekben érkezik. Egy-egy konténerben kétszázötven kiló van. A rakodás gépesítésének alapja a tartályládaprogram: 1976-ban kézzel már egyetlen almásládát sem mozgatnak. Ugyanazt a mennyiséget negyedannyi idő alatt hozzák- viszik a rakodók, mint azelőtt. A hűtőterek területkihasználása is mintegy 40 százalékkal javul, sőt munkavédelmi szempontból is előnyösebb a konténer. Korábban a kiszállításkor előfordult, hogy a magasra rakott ládahegyek ledőltek. Az almával teli- tartályokat a szalag jókora, vízzel telt medencébe viszi, ahonnan az áramlás hátán úsznak a görgősorra. Egy alma, egy mérleg A görgősor két oldalán szorgos asszonykezek nyúlnak a hibás vagy nem kellően színes gyümölcsért. Ezek a felső szalagra kerülnek: nem felelnek meg az exportkövetelményeknek. A többi tovább görög a vízfúvókák alá, átgurul a szi- vacsrendszeren, a szárítón, majd fényesre kefélve poty- tyan a mérlegre. A szalagnak ezen a részén minden alma tenyérnyi nagyságú mérlegre kerjil. Kereken 5000 darab vándormérleg viszi tovább. Csütörtökön a Kohó- és Gépipari Minisztérium ergonómiai bizottsága, Járművek ergonómiája címmel ankétot rendezett, amelyen részt vettek a kutató intézetek, a járműgyártásban érdekelt és a járműveket üzemeltető vállalatok képviselői. Dr. Betlej Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes foglalta össze az ergonómia eddigi eredményeit az iparágban és vázolta a jövő feladatait. — Az ember alkalmazkodóképessége a végső határához ért — mondta a miniszterhelyettes — így most már a járműveknek kell az ember fizikai és pszichológiai tulajdonságaihoz idomulniuk. Az ergonómia célja, hogy a vezetők a járművek irányítását kis erőkifejtéssel, maximális biztonsággal és megfelelő környezetben végezhessék. Emellett biztosítani kell azt is, hogy az utasok életét, egészségét, de még a ruházatát se érje az utazás alatt károsodás, kulturáltan, kényelmesen, esztétikailag is kifogástalan járműveken utazzanak. A KGM eddig is jelentős segítséget adott a járművek ergonómiai fejlesztéséhez. A jövőben azonban — mivel a járműgyártás továbbra is a gépipar vezető ága marad — lényegesen növelik az ilyen irányú fejlesztések támogatását. Ezeknek főbb irányzatai a zaj- és regiszterszint, valamint a karbantartási igények csökkentése; a biztonság optimális kialakítása automatizálással és az irányítóműsze- rek elrendezésével: az utasok érdekében a járművek fűtésének, szellőzésének, világításának tér- és üléskialakításának, a színdinamikai hatások alkalmazásának fejlesztése; a járművek környezetében a levegőszennyeződés csökkentése. Dr. Betlej Sándor beszéde után dr. Bartha Lajos, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára számolt be arról, hogy az intézmény közlekedési karán az idei tanévben megindult az ergonómiai képzés. Aszerint, hogy mekkora súlyú egy-egy alma, a mérlegek különböző szalagokra billentik át. A Brazíliába utazó 20 kilós papírdobozokba például így az azonos súlyú gyümölcsökből, darabszámra is egyező mennyiség kerül. — A legszebb és legfinomabb gyümölcs is csak akkor versenyképes a nemzetközi piacon, ha a kereskedelem igényeinek megfelelő csomagolásban kerül oda — magyarázza kísérőm. Jutalmazás minden reggel Az osztályozó és csomagoló szalagok mellett száz asszony és lány dolgozik. A modern gép bizony erőltető tempót diktál. A különböző teljesítmények is mutatják ezt. Aki fiatalabb, ügyesebb, rugalmas, villámgyors mozdulatokkal dolgozik, dupla teljesítményre képes. A legjobbak naponta 15—20 ezer almát csomagolnak egyenként papírba, és raknak sorba mintegy 100—120 dobozba. Bal kezükből repül a papírt tartó jobb kézbe az alma egy kis csukló- mozdulat nyomán. Egy asz- szony. egy műszak alatt — ha képes erre a csuklómozdulatra — húsz mázsa gyümölcsöt csomagol be egyenként... A teljesítmény egyéni, minden dobozon jelzik, hogy ki csomagolta. Ha reklamáció érkezik, egyéni a felelősség is. A hűtőház vezetői mindennap értékelik a teljesítményeket, s másnap jutalmazással kezdődik a műszak. i Az első három helyezett ajándékokat, vasalót, szifont, kozmetikai csomagot, könyvet kap. Vali Ibolya, a Martos Flóra szocialista brigád tagja Kis Ilonával és Fehér Erzsébettel együtt gyakorta „dobogós”. Két évvel ezelőtt Szabolcs megyéből jött Budapestre, azóta dolgozik a hűtőházban. Szezonban háromezer forint körül keres, elégedett. A munkásszállóban — havi 80 forintért — központi fűtéses négyágyas szobában lakik társnőivel. Az üzemi konyha éttermében étkeznek, de a vacsorát a szálló közös konyhájában is megfőzhetik. Van hűtőszekrény, villany- tűzhely, mosógép, vasalóhely. A KISZ-klubban társasjátékok, magnetofon, televízió, lemezjátszó, könyvtár várja a lányokat. Ibolya rendszeresen félretesz a keresetéből, de jut színházra, mozira is. Egyszeregyszer táncolni is elmennek valamelyik zenés presszóba. Mindhárman tanulnak, Ibolya például a budaörsi gimnázium esti tagozatának második évfolyamát végzi. Szeretne majd adminisztrátor lenni, de lehet, hogy itt marad a csomagolóban. — Szeretem a munkámat, s az biztos, hogy a hűtőházban maradok azután is, ha megszereztem az érettségit — mondja. Közös érdekek A hűtőház munkásainak többsége, elsősorban a Béke, a Tyereskova, az Egyesült Erő, a Komplex, a Delta, a Kalória, a Martos Flóra, a Dobó Katica és a Petőfi Sándor szocialista brigádok tagjai jól tudják, hogy az eredményes munka alapja az érdekek kölcsönös figyelembevétele. Bár a munkakörülmények ipari jellegűek, mégis vannak olyan csúcsidőszakok, amelyek a hűtősszakma sajátosságai. Ha ilyenkor a vállalat érdeke úgy kívánja, önként lemondanak a negyvennégy órás munkahétről. Az elmúlt netekben szombaton és vasárnap több alkalommal tartottak kommunista műszakot. Szükség volt erre annak ellenére, hogy a toki Egyetértés, a zsámbéki Lenin termelőszóvetkezetek és a Kertészeti Kutató Intézet érd- elvirai gazdasága vagy hetvenöt szezonmunkást „kölcsönzött” a hűtőháznak ebben az időszakban. Csak ilyen erőfeszítések árán sikerült a 8000 tonna hagymát időben elhelyezni s mire az első almaszállítmányok megérkeztek, teljes erővel láthattak neki a főszezon munkáinak. Ez nemcsak a Kalló Istvánná és a Lukasik Jánosné vezette Martos Flóra, illetve Dobó Katica brigádok érdeme, a karbantartók, gépkezelők és belállítók, a tmk-sok is ott voltak, ügyeltek arra, hogy minden gép működjék. Kalló- né és Lulcasikné különben több mint 10 éve dolgoznak a vállalat budaörsi telepén, itt ismerkedtek meg későbbi férjeikkel is, Mindketten megbecsült törzsgárdatagok, kiváló dolgozók. A hűtőház vezetői gyakran kikérik véleményüket, odafigyelnek a törzsgárdatagok észrevételeire. Ennek is köszönhető, hogy az ő kéréseik sem maradnak pusztába kiáltott szavak. Amikor például ésszerűsítési javaslatokat kértek a dolgozóktól, a munka hatékonyságának javítása, az üzemszervezés jobbítása érdekében, kilenc javaslat érkezett. Közülük nyolcat már bevezettek. Megbecsülik a törzsgárdát Fazekas Imre és Csák József raktárosok például a beérkező gépkocsik mérlegelése, az áru minősítése, a bizonylatok kiadásának sorrendjét változtatták meg ész- szerűsítési javaslatukban. A sorrend megváltoztatásán kívül mindössze a minősítőhelyet kellett máshová áthelyezni, s minden beruházás nélkül fél órával sikerült csökkenteni a rakodást megelőző ügyintézési időt. Ha ezt a harminc percet megszorozzuk ötezerrel — ugyanis nagyjából ennyi gépkocsi érkezik a szezonban a telepre — akkor látható, hogy ez az egyszerű javaslat mennyit ér. Ehhez még annyit: a tiszteletdíjat nem a postás viszi azoknak, akik többet gondolkodtak, mint amennyit a fizetésért szükséges, hanem pár perces röpgyűlésen, köszönő szavak kíséretében vehetik át az újítók. Ebből is érzik, hogy továbbra is számítanak ötleteikre, javaslataikra. > A törzsgárdát másképpen is megbecsülik, a magánéletben is segít a munkahely, ha erre van szükség. Erről Lemák Norbert villanyszerelő tudna többet mondani, aki feleségével és négyéves kisfiával a munkásszállón kapott kényelmes otthont. Albérletből költözhettek át ide s addig maradhatnak, amíg összegyűlik a pénz, és felépíthetik Budaörsön a megálmodott kis családi házat. Elismeréssel beszélt a vállalat segítőkészségéről Gupcsi Istvánná is, aki férjével lakik a munkásszálló egyik szépen berendezett szobájában. Két éve házasok. Ilonka október végére várja a kislány megszületését ... Pista a kisfiúét. Akárhogy is lesz, csak egészséges legyen' A fiatalasszony csomagoló volt, amikor azonban a baba miatt könnyebb munkára volt szüksége, felajánlották neki, hogy legyen a munkásszálló gondnoka. A férje segédmunkásként kezdte, most már vizsgázott gépkezelő a rakodóbrigádban. Ók is Szabolcsból, Nyírmadáról jöttek ide, s két-három év múlva építkezni szeretnének. Mindkettőjüket megbecsülik, szeretik.. Becsületes munkával viszonozzák ezt munkahelyüknek, amelyhez tartósan kötötték sorsukat. Kovács György Attila Ankét a jármüvek ergonómiájáról
