Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-09 / 236. szám

1971. OKTÓBER 9., SZERDA meg**.. v» *4an 7 KGST-TANÁCSKOZÁS Az űímreakSorok fejleszté több célú alkalmazása Egy szobában Pirosba öltözött a konzervgyár Pirosba öltözött ezekben a napokban a Szegedi Konzerv­gyár. Megkezdődött a piros paradicsompaprika feldolgo­zása. A C-vitaminban gazdag, vastag húsú paprikából étel­ízesítőt, pritamint készítenek. Az idényben négyszáz vagon­nyit dolgoznak fel. Paradi­csomból eddig mintegy két és fél ezer vagonnyit dolgoztak fel, s előreláthatólag jelentő­sen túlteljesítik a tervet. Dalnoki Miklós Béla vezér­ezredes csalódottan vette tu­domásul, hogy a grófnő — Horthy Miklosné bizaim-as ba­rátnője — nem csevegni jött a Kárpátokba, a hadsenegpa- rancsnoki kényelemmel be­rendezett főhadiszállásra. Üzenetet hozott a kormányzó- nétól, az amerikaiak és az an­golok elutasították a külön­béire kötésére tett javaslatot, s azt a választ adták Horthy- nak, hogy forduljon a szovjet kormányhoz. Erre valószínű­leg hamarosan sor kerül, s a tábornok készüljön fel, hogy szükség esetén e lépést támo­gassa. Egy furcsa különítmény A vezérezredes maga sem szimpatizált az ország német megszállásával, de képtelen volt elhatározásra jutni, még kevésbé cselekedni. 1944 szep­tember utolsó napjaiban újabb látogatót kapott, ez alkalom­mal Faraghó Gábor csendőr altábornagy személyében, akit két civil kísért Husztra, és utasítást hozott a kormány­zótól, hogy a vezérezredes se­gítse át őt és kíséretét a frontvonalon. A furcsa különítmény tagjai — Faraghó csendőr altábor­nagy on kívül gróf Teleki Gé­za. Horthyné bizalmasa, és Szentiványi Domokos egykori kanadai követ — baj nélkül átjutottak a tűzvonalon, és megérkeztek a szovjet állá­sokba. Még aznap — október elsején — délután különgépet bocsátottak rendelkezésükre, amellyel Moszkvába utaztak. A szovjet fővárosban Kuz- nyecov vezérezredes, a had­sereg főparancsnokságénak képviselője fogadta őket. Gon­doskodtak megfelelő elhelye­zésükről, s az előzetes meg­beszélések után megkezdődtek a tárgyalások a fegyverszü­netről. Akkor azonban kide­rült, hogy Faraghónak nincs írásos meghatalmazása a há­borúból való kilépést tartal­mazó megállapodás eláírásá­Siófokon ülésezik a KGST I reaktortechnikai és atom- energetikai munkacsoportja. Az ülést dr. Tétényi Pál aka­démikus, az MTA főtitkárhe­lyettese, az Országos Atom­energia Bizottság elnökhe­lyettese nyitotta meg. A KGST atomenergia bé­kés felhasználásával foglalko­zó állandó bizottsága kereté­ben működő munkacsoport ülésén a tagországok szakér­tői és a moszkvai KGST-tit­ra. Ebből a kellemetlen hely­zetből Kuznyecov vezérezre­des segítette ki a magyar de­legációt. Faraighóval megírat­ta a Horthynak szóló üzene­tet — amelyben írásos fel­hatalmazást kért — s a Szov­jetunióban tevékenykedő ma­gyar kommunista csoport ál­tal használt rejtjel segítségé­vel rádiógramként továbbítot­ták Horthynak. Amikor a rá- diógramot elküldték, akkor jutott eszébe Faraghónak, hogy küldetése így is csődbe jutott, hiszen a várban nem tudják megfejteni az ismeret­len rejtjelkulcsot. Megfejtik a rejtjelet Másnap reggel a kormányzó kabinetirodájában Borhy őr­nagynál Kis János csepeli vasmunkás jelentkezett, aki négyszemközt maradva Bor- hyval közölte, hogy kész se­gítségére lenni a Moszkvából érkezett rádiótávirat meg­fejtésében. Borhy először le akarta tartóztatni Kist, de amikor utánajárt, kiderült, hogy az éjszaka folyamán va­lóban érkezett rádiótávirat Moszkvából, és nem tudnak vele mihez kezdeni. Kis Já­nos azután pár perc alatt megfejtette az üzenetet, s másnap már indulhatott is a megbízólevéllel Moszkvába a futár, aki nem volt más, mint maga Borhy őrnagy, s aki ugyanazon az útvonalon ju­tott át a fronton, mint Fa- raghóék. Ilyen előzmények után, Í944. október 11-én a szovjet kül­ügyminisztérium épületében írták alá azt a megállapodást, amelyben Horthy megbízottai vállalták a Szovjetunióval szembeni hadicselekmények beszüntetését, a megszálló fa­siszta német hadsereggel va­ló szembefordulást. A meg­valósításra azonban nem ke­rült sor. Horthy 1944. október 15-i rádióüzenetében ismertette a Irbo-úból való kilénést, anél­kül, hogy megfelelő katonai kárság munkatársai mellett először vesz részt a Kubai Köztársaság delegációja. A szakértők többek között megtárgyalják a nagyteljesít­ményű energetikai reaktorok fejlesztésének várható irány­vonalait, foglalkoznak az atomreaktorok üzemanyag­ciklusával és az energetikai reaktorok több célú alkalma­zásának lehetőségeivel a nép­gazdaság különböző ágazatai­ban. előkészületeket tett volna, így aztán a nyilasok még aznap átvették a hatalmat, őt ma­gát pedig letartóztatták. Ha­sonló sors várt mindazokra, akikről kiderült, hogy közük volt a csődbe jutott kiugrási kísérlethez. Jelentkezzen a vezérezredes! Dálnoki Miklós Béla pél­dául táviratot kapott a front német parancsnokától, amely­ben felszólította, hogy jelent­kezzen cservonyeci főhadi­szállásán. A vezérezredes tud­ta, hogy ez mit jelent, ezért az éj leple alatt vezérkari fő­nökével és segédtisztjével át­kelt a fronton. Liiskón, Petrov vezérezredes, a XV. ukrán front parancsnoka fogadta és tájékoztatta a magyarországi állapotokról, a frontokon ki­alakult hadihelyzetről. Közöl­te, hogy a szovjet főparancs­nokság kész rendelkezésére bocsátani a környéken elszál­lásolt 30 ezer főnyi hadifog­lyot, akiket szovjet fegyve­rekkel szerelnek fel. Az így létrehozott magyar hadsereg megfelelő szovjet páncélos, tüzérségi és légi támogatást kap, hogy hatékony akcióba kezdhessenek a németek el­len, Magyarország felszabadí­tásáért. A tábornok levelet írt tíz általa megbízhatónak tartott ezredparancsnoknak, és tájé­koztatta őket elhatározásáról, segítségüket kérve az akció­hoz. Közülük azonban egyedül Csabay ezredes vállalta a megbízásit, a többiek elfogták és kivégezték, vagy a néme­teknek adták át a Dálnoki le­velével érkezett futár katona­tiszteket. Csiabay is elkövette ezt a ballépést, hogy hadosz­tályparancsnokát írásban tá­jékoztatta elhatározásáról: nem harcol többé a németek­kel együtt, hanem ellenük for­dítja katonáit. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert mi­előtt bármit is tehetett volna, elfogták és kivégezték. A döntő órában... Csabay ezredes egyéni tra­gédiájában a magyar nemzet tragédiája tükröződött. A sorsdöntő órában a magyar uralkodó osztályt képviselő politikusok és tábornokok tel­jesen tehetetleneknek bizo­nyultak, képtelenek voltak él­ni a Szovjetunió által nagy­lelkűen felkínált lehetőség­gel. Egyesek szovjetellenessé- gükkel, mások tétovázásukkal játszották el az utolsó lehető­ségét is annak, hogy a magyar nép, tengernyi vért és mérhe­tetlen szenvedést elkerülve, tevékenyen részt vehessen a hitleri fasizmus szétzúzásá­ban, hazája felszabadításában. Kanyó András Jeles szerző folyóiratban megjelent tanulmányában ol­vasom az odavetett félmonda­tot: egyszobás lakásban ma már nem lehet emberül élni. Az agglomerációs övezet egyik településéről szól a tanul­mány, alapos munka, hibája csupán annyi, hogy elképzelt eszményeket szembesít a való­sággal, s nem a lehetőségeket veti össze a tényleges álla­potokkal. Persze, igaz amit mond. Általában egyszobás lakásban nehéz kialakítani az emberi mindennapok felté­teleit. Bár egyedülállók, idős házaspárok esetében más a he'yzet. Lássuk azonban ma- •gá az alapkérdést, a lakás­éi lomány alakulását, úgyne­vezett minőségi összetételé­nek változását. Az örökség súlya A ceglédi járás legnépesebb településén, Abonyban hal­lom: az újonnan épült laká­soknak 20—22 százaléka még mindig egyszobás. Gond? Bi­zonyára az, főként ha úgy mérlegelünk, mi lenne jó. Vizslassunk azonban a való­ság terepén, mert érdemes. E nagyközségben ugyanis, ahol -m a a gond a 20—22 százalé­kos arány, a hatvanas évek közepén a frissen tető alá hozott családi otthonok 62—64 százaléka volt egyszobás! Tíz év alatt ennyit haladni vajon kevés lenne? Ne becsüljük túl a hala­dást, hiszen Abonyban ma is a lakások kerek hatvan száza­léka csupán egyeu'n szobát kínál az ottlevöknek, legye­nek egyedül, másodmaguk- kal vagy éppen heten. Meri ilyen is van a nagyközségben, s ez még nem a legrosszabb. Egy valamit azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül. Azt, hogy harminc évvel ez­előtt a nótában nagynak ti­tulált faluban a lakások 96 százaléka volt egyszobás! Ami változott — s mint a korábbi adatok mutatják, rengeteg minden változott — az há­rom évtized alatt ment végbe, s hogy egyre gyorsabb mér­tékben, azt sem kell bizony­gatni. Hazai lakáshelyzetünk problémái nemcsak — és nem elsősorban — abból fa­kadnak, hogy fokozódik a városokba áramlás, s a hatva­nas évek közepéig viszonylag kevés lauds épült, hanem fő­ként abból, hogy amit örö­költünk, az kétségbeejtően szegényes, szinte középkori. Olyan súly ez, melyet nem lökhetünk le a vállunkról, csak szakaszokra osztva eny­híthetünk a terhen. Nem járhattunk sokféle utat, csak egyetlent, a szükségsze­rűt. Azt, hogy a lakásépítés mennyiségi mutatóit kell erő­teljesen növelni, még kény­szerű megalkuvás árán is. Még azon az áron is, hogy ezeknek a lakásoknak egy ré­sze később korszerűtlenné vá­lik, sőt, esetleg lebonják őket. Ezt az elvet azonban csak az állami lakásépítésben lehetett érvényesíteni, hiszen a ma­gánépítkező nem kényszerít­hető rá nagyobb lakás kiala­kítására, ha csak kisebbre van pénze! Amíg tehát . az állami lakásépítésben átme­netként létezett az egyszobás lakások tetemes aránya, a magánépítkezésben tartós irányzatként volt jelen. Szükségszerű út Mire alapozzuk fenti, az ál­talános közhiedelemnek — „tessék megnézni, micsoda villákat építenek ...” — el­lentmondó állításunkat? Ta­pasztalatainkra. Arra, hogy a városnyi kiterjedésű Érden építenek ugyan nagy szám­tan takaros villákat is — elég Erdliget, vagy Érd-Öfa- lu néhány utcáját végigjár­ni —, ám évek óta 18—19 százaléknál megállt az egy­szobás új otthonok aránya, s bár nem mozdul fölfelé, de lefelé sem. Az más kérdés, hogy nyolc esztendeje ará­nyuk még 61 százaléknál tar­tott ... S persze, nemcsak Érd példája sugallja következté­sünket. A ráckevei járás ban, Szigethalmon sem ta­lálunk mást, sőt, itt az egy- harmad, 30—33 százalék kö­zött ingadozik az arány. Szemérmes csend Konzerváljuk a múltat az­zal, hogy engedélyezzük az egyszobás lakások építéséi — ezt a váci járásban, köze­lebbről Foton jegyeztem fel, s legyen szabad e tárgyilagos cikkbe cseppnyi szubjektivi­tást keverni, pulykaméreggel eltelve fogtam tollat. Az en­gedélyezésen múlik ez? Foton száz lakásból általában 20— 21 épül csak egy szobával, s azért — akárcsak a két má­sik színhelyen, Érden és Szi­gethalmon — mert akik tető alá hozzák, azoknak erre az egyszobás otthonra is nagyon nehezen jött össze a pénze! Szemérmes csend övezi azt a tényt, hogy — s most csak a községekről beszélek — eze­ken a településeken nincs, vagy teljesen jelentéktelen az állami lakásépítés, s a sokat emlegetett magánerő hatalmas eltéréseket takar. Nem egy családnak még a kedvező hitelnyújtás mellett is min­den fillért a fogához kell ver­nie, hogy otthont teremthes­sen magának. S akkor kérjük rajtuk számon a két vagy még több szobát?! Lehetősé­geimből nem futotta széles körű vizsgálódásra, ezért Ér­den három, Szigethalmon öt, Foton két családot kerestem meg, akik a közelmúltban „csak” egyszobás lakást épí­tettek. A foglalkozások meg­jegyzésénél nem volt nehéz dolgom. Macskakörmöznöm kellett: „segédmunkás, beta­nított munkás”. A gyerekek száma — két fiatal házast ki­véve, ahol egy-egy van — legkevesebb három ... Elha­markodott következtetés len­ne, hogy a községekben dön­tően azok építenek egyszo­bás lakásokat, akiknél a csa­lád egy főre jutó jövedelme jóival az átlag alatt van? Ne­kik ne adnának építési en­gedélyt? Hanem akkor mit kapnának helyette? Csak egy valami lenne adható nekik. Lakás... Kettős irányzat Azon nem lehet vitatkozni, mert helyes, törvényszerű, az össztársadalmi érdekekkel egyező, hogy az állami la­kásépítés, pontosabban a ta­nácsok csoportos beruházá­saként megvalósuló otthon- teremtés a városokra össz­pontosul. Az állami lakás­építés — néhány kivételtől, s olykor jogos' szóbeszédre okot adó kiviteltől eltekintve — egyenlősít, nagyjából egyfor­ma komfortú, felszereltségű otthonhoz jutnak,a tulajdono­sok. Ez az egyik irányzat. A másik viszont a magánépít­kezések körében lelhető meg. mégpedig abban, hogy a több szobás, nagy alapterületű la­kások mellett még mindig eléggé jelentős, s viszonylag megállapodott mértékű az egyszobás otthonok tető alá hozása. Ezt nem pusztán azért tart­hatjuk lényegesnek, mert tény. , leges társadalmi probléma. hogy miként alakulhat ezek- I nek a családoknak az élete az egy szoba szabta szűk hatá­rok között, hanem azért is, mert az építéspolitika nem kínál segítséget ezeknek az otthonoknak a későbbi bő­vítéséhez. Azaz nincsenek olyan tervek, megoldások, me­llek most egy szobára vo­natkoznak ugyan, de maguk­ban hordják a majdani to­vábbépítés lehetőségét. Ezek­nek a házacskáknak a nagy része befejezett, csak újabb tekintélyes összegek felhasz­nálásával toldható meg holott külföldi példák igazol­ják. lenne, van más út, eljá­rás is Ehhez azonban tudomá sül kellene venni, hogy a tár­sadalom meghatározott réte­ge — különböző okok miatt — nem tud vagy nem akar állami lakásba költözni, sa­ját erejéből viszont csak a minimumra képes. Ráolvasás helyett A tavaly novemberben ren­dezett III. országos lakásépí­tési konferencián sok okos előadást hallgathattunk vé­gig, mégpedig különböző szakemberek — nemcsak épí- + tászek — szájából. Az előadá- | sok túlnyomó része a holnap­pal, a városfejlesztéssel, a tömeges — ipari — lakásépí­tés teendőivel foglalkozott, tükreként annak, hogy a ma­gánépítkezések bonyolult kér­déshalmaza szinte szűz, érin­tetlen terület. Leginkább csak ráolvasásszerű igék hangza­nak el: jó lenne, ha száműz­nék a sátortetőt, ha elkerül­nék a lakóhelyiségek rossz kialakítását s így tovább. Mindez persze valóban jó len­ne, ennél jobb csak az, ha a szakemberek nagytehetsé­gű tábora — mert a magyar építészet, kevesen tudják, nemzetközi hírű — az eddigi­nél sokkal alaposabban ven­né szemügyre, mit takar a szá­raz megjelölés: magánépítke­zések. Erre elég nyomós indokot ad az a tény, hogy tavaly minden száz lakásból 67,2 magánépítkezésként — OTP- beruházásban, OTP-kölcsön- nel vagy anélkül — került tető alá! S még hangsúlyosab­bá teszi a tényt, ha csupán a községeket vesszük figye­lembe, mert ott száz lakás­ból 97 megvalósításának út­ja, módja volt ez! Elgondolkoztató számada­tok? Az elgondolkoztatáson már túl kellett volna jut­nunk. Éppen tagadhatatlan eredményeink, haladásunk fényében válik élesen lát­hatóvá azoknak az ellentmon­dásoknak, feszültségeknek a kusza szövevénye, amit...ráT olvasással, sopánkodással át­vágni, felszámolni nem lehet. Céltudatossággal, a tények mélyreható elemzésével, az irányzatok fölismerésével sok­kal inkább. Mert nem az a kérdés lényege, hogy egy- egy településen belül mek­kora az újonnan épült laká­sokból az egyszobások ará­nya. Hanem az, miért és kik építik ezeket a lakásokat, s miként lehetne segíteni raj­tuk, hogy fokozatosan tágabb- ra nyithassák a mai egy szoba négy falát. Mészáros Ottó A Gép- és Felvonószerelő Vállalat váci kirendeltsége (Vác, DCM) FELVESZ LAKATOST, HEGESZTŐT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT Korszerű munkásszállás. Jelentkezés: Terényi Pál kirendeltségvezetőnél, Vác, DCM A Lőwy Sándor Gépészeti es Gépgyártás- technológiai Szakközépiskola (2601 Vác. Konstantin tér 6. Telefon: 11-087.) folyamatosan indítjv. az alábbi tanfolyamokat: lángheqesztő, ívhegesztő hűtőgepkezelő, műszaki rajz (alopfokú és haladó), központ' fűtő (gáz- és olajtüzelésre is iogositó). Meqtelelc 'étszám (25 fő) esetén külön tanfolyamokat is szervezünk a vállalati telephelyeken 'eientkezés naponta (szombat kivételével) 16.30 lg az intézet hivatalában. BUDAPESTI MUNKAHELYEINKRE villanyszerelő, víz-, gáz-, fűtésszerelő, általános lakatos, kőműves-burkoló. hőszigetelő és épületasztalos szakmunkásokat betanított munkásokat és férfi segédmunkásokat; továbbá autódaru-vezetőt és -kezelőt, gyakorlattal rendelkező, középkorú férfi rendészeti dolgozókat, férfi raktárkezelőket, alacsony nyomású vizsgával rendelkező kazánfűtőt. Betanított és segédmunkások részére lehetőve tesszük a szakmunkás-képesítés measze'zését. Tápióság, Sülysáp és Dabas környéké-ől saját autóbusszal szállítjuk munkába és Hfezo dolgozóinkat. t Jelentkezés: a FŐVÁROSI SZERELŐIPARI VÁLLALAT munkaerőgazdálkodási csoportjánál Budapest IX., Koppány u. 5. \ (Megközelíthető: a Nyugati pályaudvartól a 6-os és (a Boráros térnél átszállva) o 2-es villamossal, a Keleti pályaudvartól a 23-as és a 24 es villamossal a közvágóhíd! végállomásig.) Telefon: 336-560, 82-es mellékállomás. A Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Szövetkezet FEL VESZ VASESZTERGÁLYOSOKAT, MARÓSOKAT, LAKATOSOKAT, FÉRFI ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT. 'elentkezés a szövetkezet munkaügyi osztályán: Nagykőrös IX., Váncsodi utca 18. Hétköznapokon - szombat kivételével - 8-tól 12 óráig. HARMINC EVE TÖRTÉNT Az utolsó lehetőség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents