Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

íítera f s^/úirilím 1974. OKTÓBER 1., KEDD Újabb fordulat Portugáliában Antonio de Spinok — utóda Costa A haladó erők'győzelme a reakció felett Hétfőn hajnalban a lissza- >ni O Século különkiadá­sán bejelentette, hogy dél- őtt Antonio de Spinola rá- ó és tv-szózatot intéz a emzethez. Délelőtt 11 óra 15 írékor valóban megjelent a épernyőn a tábornok és be­mentette lemondását. Elha- irozását azzal indokolta, ogy a fegyveres erők moz- alma — úgymond — eltért redeti célkitűzéseitől. Az utolsó napok eseményei- ek ismeretében tulajdonkép­en már nem jelentett megle- ■etést Spinola lemondása. Az nevéhez fűződik a hírhedtté ált „csendes többség” jogai- lak meghirdetése. A tábornok i fasiszta rendszer április :5-i megdöntésekor a gyar- nati rendszer felszámolásá­lak politikáját vallotta. A változás után azonban kide­rült, hogy nem tudott együtt- íaladni a demokrácia kibon­takozásával és olyan nézete­iét kezdett hangoztatni, ame­lyek felbátorították az első hónapokban meglapuló fa­siszta erőket, és akik az utób­bi napokban nyílt, ellenfor­radalmi összeesküvésre ké­szültek. A „csendes többség” azonban rövid néhány nap leforgása alatt „reménytelen kisebbséggé” változott, mint ahogy azt Victor Alvarez dan­dártábornok, a karhatalmi erők parancsnoka vasárnap esti tv-nyilatkozatában kifej­tette. A portugál demokrácia nagyszerű győzelmet aratott ezekben a napokban. A kor­mánykoalícióban tömörült haladó pártok és mozgalmak, valamint az MFA (a fegyve­res erők mozgalma) együttes erővel megakadályozták a jobboldali államcsínykísérle­tet, és Portugália folytathat­ja útját a demokratikus tár­sadalom kifejlesztéséhez ve­zető úton. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára így nyilatkozott: „A népi erők nagyszerű győzelmet arattak a reakció sötét erői felett. Nehéz küzdelem volt, és bizonyára nem ez lesz az utolsó. Még sok nehézség vár ránk, de a reakcióval szem­beni harchoz bátorítást ad a haladó erők számára a ré- akció felett most kivívott győ­zelem”. Az események azóta hihe­tetlen mértékben felgyorsul­tak. A rádió, a tv negyedórán­ként szakította meg adásait, olvasott fel közleményeket. Egymás után jelentek meg a képernyőn a haladó erők ve­zetői, köztük Vasco Goncalves dandártábornok, a portugál ideiglenes kormány miniszter- elnöke. Plakátok hirdetik az utcákon, hogy a fasiszta veze­tők közül kiket tartóztattak le. A falragaszokat nézők arcát figyelvén, arra a következte­tésre juthat a szemlélő, hogy az elsöprő többség egyetért az­zal, hogy a népi és a fegyve­res erők mozgalmának egysé­ge és határozottsága meghoz­ta a gyümölcsét. Aki látta ezekben a napokban a lissza­boni utcákon, az Avenida Li- berdaden, a röpcédulákat szó­ró lelkes fiatalokat, a vörös zászlókat, a Piaca Rossión megrendezett fegyelmezett tüntetés részvevőinek elhatá­rozottságát, azt örömmel tölt­heti el a tudat, hogy a portu­gál nép — megszabadulva a félévszázados fasiszta bilincs­től —a fegyveres erők hala­dó mozgalmával karöltve, tö­retlenül halad előre a demok­rácia útján. És ha kell, le is tud sújtani azokra, akik az el­ért vívmányaikra támadnak. Az új köztársasági elnök Francisco Costa Gomes dan­dártábornok, eddigi vezérkari főnök lett. aki első intézkedé­sével megerősítette tisztségé­ben Vasco Goncalves minisz­terelnököt Gromiko Varsóban Andrej Gromiko, az SZKP PB tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, aki a lengyel kormány vendégeként vasár­nap érkezett hivatalos varsói látogatásra, hétfőn délelőtt a kétoldalú együttműködés és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről tárgyalást folyta­tott Stefan Olszowski külügy­miniszterrel. A késő délelőtti órákban a LEMP KB székházában Ed­ward Gierek, a LEMP KB első titkára fogadta Andrej Gromi- kót. A szívélyes és baráti lég­körben lefolyt eszmecserén részt vett S. Olszowski külügy­miniszter. Üdvözlő távirat a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Csou En-laj elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, Peking A kínai nép nemzeti ünnepén, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Népköz- társaság kormánya, a magyar nép és a magam nevében üdvöz­letemet és jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztár­saság Államtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai a béke és a haladás érdekében tovább szélesedjenek. . Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság ' Minisztertanácsának elnöke Budapest, 1974. szeptember 30. A Ciprusi Köztársaság nem­zeti függetlenségének napját ünnepli. Minden más eszten­dőben egyszerű lett volna ez­zel a mondattal kezdeni a megemlékezést. Hiszen a Földközi-tenger keleti meden­céjének stratégiai gócpontjá­ban levő sziget minden belső feszültség ellenére is képes volt arra, hogy mint az ENSZ tagállama, méltóképpen szerepeljen a nemzetközi po­litika fórumain. Emellett gaz­daságilag megerősödjék és nemzeti függetlenségének fenntartása mellett a történe­lem és stratégia veszélyes ka- nyarai közepette kibontakoz­tassa el nem kötelezett, sem­leges politikáját. Az ünneplés szó kimondása ebben az esztendőben nehéz feladat. Függetlenségi napján Ciprus szigete még mindig a tragédia árnyékában él. A Ciprusi Köztársaság — úgy, mint azt a haladó világ meg­ismerte és becsülte —, romok­ban hever. Ma már világos az is, hogy ezért a romhalmazért a dolgok legmélyén nemcsak a görög ka­tonai junta esztelen provokáció­ja és nem is csalt a török had­sereg étvágya a felelős. Az egész akciósorozat mélyén az atlanti tömb, a NATO manőve­rei álltak. Stratégiai helyzete miatt a Ciprusi Köztársaságnak jóformán születésének pillanata óta bonyolult és nehéz harcot kellett vívnia az atlanti tervek­kel szemben. A NATO hódító terveinek jelképe volt már az Ünnep — tragéd Egy fejezet az NDK-ból ® Akkor sem havazott Nem tartottam ^ a szavam. Takács Rozáliának azt ígértem, hogy Suhlból hazatérve felkeresem szüleit Budaörsön. A munka, a nyá­ri ezerféle tennivaló elrabolta az időm... de igazi mentsé­gem még sincs. El kellett vol­na mennem a Mátra utca háromba, hogy elmondjam a családnak: Takács Rozália KISZ-titkár az ilmenaui por­celángyárban helytáll, jó mun­kás. a lányok is szeretik, mind a 91, akik vele együtt három évre vállaltak munkát az NDK-ban. El kellett volna monda­nom, hogy rossz távol él­ni, az otthontól, hiányoznak a szülők, a testvérek, de ami igaz, az igaz, odakinn mégis nyelvet lehet tanulni; a kere­set sem rossz, kinek 400, kinek 700 márka kerül havonta szorgalomtól, tudástól függő­en; ismerkedhetnek más nép másfajta szokásaival, tájaival. Takács Rozália ugyanis érté­keli azt a sokféle lehetőséget, amit a kinti munka kínál. Akadnak azonban sokan, akik nem mérlegelnek reáli­san. Pischoff Márta, aki Pécsről került Umenauba, s itt a szakszervezeti bizottság tagjaja továbbtanulási felelős, így togalmaz: — Amikor le­szálltam a vonatról, minden hideg volt, esett a hó ... Fáz­tam. Ma is mindig ez jut eszembe. Nem érzem jól magam ... Valahogy fázom. — Dehogy esett a hó — ja­vítja ki társa, csak képzelődsz — Havazott — makacsol- ja meg magát a lány. S ebbe az egy szóba, kép­zelete szülte képbe sűríti, mi­lyen nehéz idegen földön ta­lajt találni, a szép, modern munkásszállóban otthonra lel­ni. Tárnái Éva érkezéskor inkább kíváncsi volt, mint félénk: — Jól kinyitottam a szemem, hogy mindent lássak. Otthon adminisztrátor vol­tam, nem elégített ki. Szak­mát tanulok és aztán majd meglátom ... Nincs honvá­gyam. Van, aki úgy érzi, becsap­ták; azt ígérték, hogy porce­lánt fest majd és kiderült, hogy ilyesmiről szó sem volt. Sajnos, többen állítják, amit H. Mária. Egyikük így mond­ta: — Először azt hittem, „be- gyagyálok”, amikor meghal­lottam. hogy szalagon fogok dolgozni. — Hát ért valami máshoz? — kérdezzük tőle. — Nem, de szalagon otthon is elhelyezkedhettem volna. Én festeni akartam. — Megvan hozzá a képe­sítése? — Nincs. Azzal sem törődik, hogy akik az annyira kívánt fes­tést végzik, mennyit izzadtak, tanultak, amíg odáig jutottak. Csak hajtogatja teljesíthetet­len rögeszméjét Varga Mária sztahano­vista is több mindent sze­retett volna kipróbálni, kér­te, engedjék a ' gépi de­korációs osztályra, de a mes­tere ragaszkodott hozzá és így a „glazurban” maradt. Az igaz, hogy munkatársai so­kat segítik és szívesen csinál­ja ezt a munkát is. Nem egyformák a lányok, sem természetük, sem vágyaik, sem szorgalmuk, akkor sem, ha a gyár igaz­gató-helyettese, Hans-Rüdiger Koch dicséri az egész magyar kollektívát. Azt mondja, több­ségük beilleszkedett a gyár életébe, közösségébe; aktívak, is, hogy a köztársaság születé­sekor a kicsiny . szigetre olyan egyezményeket kényszerítettek, amelyek az ország területének egy részét egyszerűen kivonták a törvényes kormány szuvere­nitása alól és brit fennhatóság alá helyezték. Ez kezdettől fogva jelezte, hogy a NATO Ciprust katonai támaszpontként akarja kezelni. A Pentagon szobáiban tervek tucatjai születtek, és sokszor rafinált módon különböztek egymástól. A lényeg azonban minden esetben az vt>lt, hogy a Ciprusi Köztársaság függetlenségének haladó tartalmát zúzzák szét: azt a semleges, el nem kötele­zett politikát, amely az utóbbi években mind határozottabban ö kibontakozott! Ma, a függetlenségi napon a múltra és a közeli múlt tragédiájára emlékezvén el­mondhatjuk: ez a terv a ma­ga világpolitikai keretei kö­zött kudarcot vallott. Hiszen a NATO délkeleti szárnya ma gyengébb mint valaha! A görög katonai junta, az ame­rikai titkos szolgálat „kedvenc gyermeke” belebukott a cip­rusi kalandba. A görög pol­gári kormány kénytelen volt i elszánni magát arra, hogy | kilépjen a NATO katonai j szervezetéből, s a görög bel- j politikában újra megjelentek a baloldali erők, sőt az 1948 óta tartó illegalitás után a Görög Kommunista Párt is. Ami Törökországot illeti, Washington kénytelen volt a görög földcsuszamlás után az immár számára stratégiai­lag létfontosságú Törökország akcióit legalább elfogadni. Ez­zel azonban megerősítette a török miniszterelnök, Ecevit és pártja, a Köztársasági Néppárt helyzetét. Márpedig ez a párt — noha nem tekint­hető baloldalibbnak egy nyu­gat-európai típusú reformis­ta-szociáldemokrata pártnál — az utóbbi évtizedek török konzervatív-f öldesúri-katon ai rezsimjeihez képest belpoliti­kai szempontból a társadalmi nyitás lehetőségét jelenti. És végül: a NATO magán Cipruson is kudarcot vallott. Csődbe jutott az a kísérlet, amely a NATO-kamarjllán belül a Ciprusi Köztársa­ság törvényes kormányának feje felett — egv amerikai ál­dással tartandó angol—gö­rög—török konferencián akar­ta megoldani ezt a kérdést. A NATO kudarca és gyengü­lése azonban a ciprusi nép szá- mára nem csökkenti a tragédia méreteit. Görögök százezrei és törökök vízezrei váltak földön­futókká, s a sziget gazdasága megsemmisült. A tragédia e pillanatában nyilvánvaló, hogy csak a ko­p moly és felelős diplomáciai tár­gyalások hozhatnak megoldást. E tárgyalások alapvető feladata csakis az lehet, hogy a függet­lenség és elkötelezettség alap­ján helyreállítsa a Ciprusi Köz­társaság, az ENSZ tagállamá­nak, mint alkotmányilag egysé­ges ágamnak a szuverenitását, s biztosítsa a szigeten levő kül­földi csapatok kivonását. így jöhetnek létre az olyan tárgya­lás feltételei, amelyen a ciprusi görög és török közösség tagjai elvakult szenvedélyektől men­tesen rendezik belső problé­máikat. Ahhoz, hogy ez a folyamat megkezdődjék, mindenekelőtt ki kell ragadni a Ciprus ü ’é- ben folytatott tárgyalások: NATO keretei közül. Már gusztus utolsó napjaiban jí latot tett a Szovjetunió hogy az ENSZ ^keretein hívjanak össze nemzetközi ferenciát, mégpedig Ci Görögország, Törökország Biztonsági Tanács valami tagállamának részvételével tanácskozásokba, hangozta szovjet javaslat, más őrs: kát, például el nem kötél államokat is be lehetne v Az Egyesült Államok, Angi Törökország egy hónapja í áll ennek a javaslatnak, lyet Görögország, és a Ci Köztársaság kormánya má fogadott. A megoldás minden biz nyal hosszú és bonyolult lomáciai küzdelem erec nye lesz. Függetlensége nemzeti ünnepén csak kívánhatjuk Ciprus egész pének, hogy a következő tendőben az „ünneplés” ismét méltó legyen ehhe naphoz. számíthatnak rájuk. Brigádok­ban dolgoznak, barátsági szer­ződést kötöttek. Azt azonban ő is és Mészáros Miklós, a 27 éves fiatalember, aki az ott­hon vezetője és öt éve él az NDK-ban, — állítja —, hogy a szervezésnél a toborzásnál pontosabbnak, gondosabbnak lelkiismeretesebbnek kellene lenni. A Fest megyei tanács to­borzott. felvilágosítóit dicsérik. Azok igen aZok elmondják a lányoknak hogy nem nyaralni küldik őket, hanem szakmát tanulhatnak. Szakmát pedig csak úgy lehet megtanulni, ha valamennyi szalagon végig­vándorolnak, megismerik a porcelángyártás folyamatát, amiben van korongozás, ke- rámiaformázás, zománcozás, tisztítás, glazúrozás és kevesek számára, de elérhető a porce- lánfestészet is. De a munka nem ett kezdődik! Más megyékben azonban ezt nem mindig mondják el. Sőt. Amíg a gyár tizenöt lányt kért festésre, a 92 gyerek közül (mert gyerekek, legtöbbjük érettségi után jelentkezett) hetvenen állítottak be úgy az üzembe: márpedig ők porce­lánt akarnak festeni. Természetesen, utólagos fel­világosítással a legtöbbjük megérti hogy nincs olyan szakma, amelyikben a szak­munkásképzés a kvalifikált munka végzésénél kezdődik. Vannak azonban, akik kese­regnek, nem lelik helyüket, s egy-kettő á hazatérésre is gondol. Kár értük, hiszen a kerámia szakma szép és vonzó pálya, de ha nem lát valaki maga előtt célt, nem tudja azt sem, itthon hasznosíthatja-e, amit kinr tanul, annak be­szélhetnek a szakma szépsé­géről. Különösen akkor, amikor azt sem mondták el vala- i mennyi megyében, hogy há­rom műszakban kell dolgozni. Pedig a szalagokat, a gépeket ki ke.l 'használni, a magyarok­kal kivetett sem lehet tenni, hiszen a németek is három műszakban dolgoznak. Az előkészítésben hibás a gyár vezetősége, és ezt ők is elismerik. Küldenek hozzánk prospektusokat, s azok szépek, csábítóak. Csak­hogy ezek is azt a hitet éb­resztik, mintha üdülőhelyre invitálnák a fiatalokat. Akior is hiba, ha egyébként a pros­pektusnál! nvnden szaya hite­les és a képek is a valót áb­rázolják. tyert az igazságot fedi, heg} az új ilmenaui üzemben először valósul meg a valamennyi munkafolyama­tot magában foglaló futósza­lag, az anyag előkészítésétől az alagútkemencéig. Igaz, hogy van porelszívó és klima­tikus berendezés. Sőt, magunk is tapasztaltuk, hogy vala­mennyi kifogástalanul műkö­dik, meg a csiszolóban sincs por. Igaz az is, hogy világosak a munkatermek, higiénikusak. S nem kell kételkedni abban sem, hogv a munkába állás előtt orvos vizsgál felül min­den munkavállalót. Ír a pros­pektus a munkavédelmi ellen­őrzésekről, az üdülési lehető­ségekről Sőt, a képek is meg­győzök. gyönyörű a thüri.ngiai erdő, ami. színes fotóval nép­szerűsít. * szép a gyári ebédlő, á lakóházak, a vendéglők, a rendelő, s a festőrészleg. Egy pillanat: az egész prospektus­ban et az egyetlen munkahely, amit bemutatnak ... S minaez, am1 igaz, mégis sok lányban okoz utólag csa­lódást. Mert a prospektus sem tájékoztat a legfontosabbak­ról: arróí hogy hányféle sza­lagon kei! tanulni a szakmát, három műszakba osztják a lá­nyokat hogy négy hónap a be­tanulási idő (tehát türelemmel vannak), s addig száz százalé­kot fizetnek, utána másik sza­lagra kerülnek és körülbelül hat bét után érik el ismét azt a keresetet, amit kezdetben kaptak. Hiszen be kell gyako­rolniuk magukat... Ha mind­ezt feltüntetnék, megmonda­nák, akkor is vonzó az aján- | lat, akkor is kiváló körülmé­nyek között dolgoznak, miért hát hallgatni erről? Nem tudják azt sem a lá­nyok, hogv egy ember szak­matanulása, jól tartása, elhe­lyezése, a három év kiképzés idejen tizenötezer márkába és sokezer magyar forintba ke­rül. És ebben nincs a fizeté­sük. S emellett még nyelvet is tanulhatnak, a gyár külön tanfolyamokat szervez, orszá­got ismerhetnek meg. Mészá­ros Miklós mondta, úgy lenne jó, na a hazai szervezettekhez meghívnál! a kinn élő, dolgozó magyar vezetőket, akik élet- hűbben tájékoztatnák, sok részletet is felvillantva a kinti életro’, munkáról a kiutazó­kat. Reálisabb lenne a kép. Heiter Herbert műve­vezető, aki negyed százada tudója a szakmának, sok ma­gyar lánnyal foglalkozik az üzemrészében, azt mondja, szívesen teszi, mert értelme­sek, tehetségesek, szorgalma­sak. Ebből a csoportból is csak két fegyelmezetlent kellett el­távolítani a lányok kezdemé­nyezésére. A nagykövetség egyetértésével hazaküldték őket, mert többször késtek a munkakezdéskor, egyszer-két- szer igazolatlanul hiányoztak, szórakoztak munka helyett. De csak ketten voltak, a többi ki­lencven megérdemli a törő­dést; azokból lesz valami. Sok kislánnyal beszélget­tünk: Duzsi Rózsával és Gungl Máriával. Mindketten pécsiek és barátnők. Egymást beszél­ték rá a kiutazásra, és eddig nem bánták meg. Hazatérve, a szakmában maradnak. Botos Erzsébet is megtalálta a he­lyét. Szabad idejét is okosan használja. Vasárnap például Anstadtba készült, meg akar­ja ismerni az egész környéket, sőt, Rostockba is eljut, elha­tározta. Van, aki német barátpőt szerzett. Az egyik kislány be­mutatta társát: Ursula Stan- zert, akivel a szabad idejét is együtt tölti. A német barátnők meghívják őket otthonukba, könyvtárba, moziba járnak együtt. S jó néhányan szere­tettel kapaszkodnak a kol tívába, mert idehaza hagytak senkit — neveli honból indultak el és ez a zösség számukra a család. Egy lánynak szovjet udvar­lója van, azzal levelez. Lesz belőle valami? — talán... Horváth Katalin, Kqpziba Márta Szegedről jött, már tud­valevő, hogy mindkettő letölti itt a három esztendőt és jól jár velük a szakma, akár Pécsre, Kőbányára vagy Bu­dapestre kerülnek ... Kolom­pár Máriának még segíteni kell, mert nagyon egyedül ér­zi magát. Tudja, ő is vissza­húzódó, hibás a magánossá­gáért, de ha jobban a hóna alá nyúlnának ... Horváth Mária, aki huszonnégy éves és már másodszor jelentkezett munkára az NDK-ba, * még mindig tétovázik: mi lesz a sorsa. Egyet tud: előbb mo­tort, azután autót szeretne... Korábban Karl-Marx-Stadtt volt, vas szakmában doh zott, most ezt tanulja ki. K szer hat év, állami költséggé és még nem döntötte el, ki­tart-e a kerámiaszakma mel­lett. Majd meglátom — mond­ta. Majd meglátom, mondották többen is. Szeren­csére a gyárban jó a KISZ- szervezet, sok a közös rendez­vény, tavasszal megemlékez­tek a FIN-napokról. Együtt ünnepelték német barátaikká április 4-ét. Sok közös kirán dulást szerveznek: Weimar ba, Erfurtba, Suhlba, Oberhof ba __táncolnak, sportolnak .. A ' klubszobájukban magyai újságokat találtam, azt mond­ják, rendszeresen olvassák a Népszabadságot, a Ludas Ma­tyit, képes újságokat. Kivág­ják a képeket, ott függenek a falon, reprodukciókkal díszí­tik a szobát. A több száz köte­tes könyvtárból gyakran vesz­nek ki könyvet. S ott van a néhány Ilmenauban tanuló magyar egyetemista, velük is szoros a kapcsolat. Közvetett és közvetlen formálása az ala­kuló emberéletnek. Sági Ágnes (Következik: Ahol o babok születnek.)

Next

/
Thumbnails
Contents