Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-08 / 210. szám

5 im SZFPTEMBU” 3., VASÄRPTAP ~V Milan Önjáró daru a PÁÉV-nál Rövidesen hazánkban is gyártják az alagútzsaluzatot Mint már lapunkban hírt adtunk róla, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat az elsők közt alkalmazta a fran­cia alagútzsaluzásos technoló­giát. Jelenleg három készlettel rendelkezik a vállalat az acél­lemezekből összeállított zsa­lukból, s ezeket szentendrei, váci, és gödöllői építkezéseken használják. Az alagútzsaluzá- eos rendszer számos előnnyel jár, ame­lyek közül a gazdaságos­ság és az építkezés jelen­tős meggyorsítása elsősor­ban említésre méltó. Az új technológia lényege, hogy az acélszerkezettel me­revített zsaluzat néhány óra alatt felállítható, s egyetlen művelettel készíthető el a fö­dém és az oldalfalak. A beton szilárdulása után — általában 24 óra elegendő — a zsaluzat andráskereszt-szerű merevítőit egyetlen mozdulattal meglazít­ják és a szerkezetet egy daru segítségével a következő szint­re emelik. Az így kapott falak és födémek abszolút méret­pontosak, s míg a fazsaluzat mindössze 4—5 alkalommal használható, addig a francia alagútzsalu akár több száz­szor is. Külkereskedelmünk az el­múlt években mintegy 30 ezer négyzetméternyi alagútzsalu- zatot importált a francia Ou- tinord vállalattól. Az egyes alkotóelemek pótlása azonban szinte állandóan gondot oko­zott. Néhány napja a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat megállapodást kötött az Ou- tinord céggel, mely szerint a francia partner átadja • az alagútzsaluzatok pótlá­sához szükséges alkotó elemek tervrajzait, tech­nológiai leírásait. A hazai termelést még az idén megkezdi a szövetkezeti ipar. Ugyancsak a közelmúltban kötött szerződést a NIKEX a svéd Bergmann-Bor céggel is, amely alapján magyar válla­latok építőipari rakodódaruk gyártását kezdik meg 1975- ben. A 4—6 tonnás, teher­autókra szerelhető daru gyár­tási rajzait a svédországi part­ner díjmentesen adja át a magyar ÉPGÉP vállalatnak, s ezekből már az első évben 100 darab készül hazánkban. A PÁÉV néhány hónapja — nem kis anyagi áldozatok áráp — vásárolt egy autódarut is. A szakemberek dicsérik, hi­szen darupálya nélkül műkö­dik, tehát nem helyhez kötött, jól kihasználható, mivel Pest megye bármely pontján folyó építkezésnél le­gyen szükség rá, egy-két óra alatt saját lábán a helyszínre megy. á. é. HNí—MÉM együttműködés A Hazafias Népfront vezetői — Sarlós István főtitkár — a MÉM vezetői — dr. Dimény Imre miniszter vezetésével — tegnap az elmúlt másfél évti­zedes együttműködés eredmé­nyeiről és tapasztalatairól ta­nácskoztak. Megállapították, hogy közös munkájukkal, a falu és a város, a munkásság és a parasztság életének, tár­sadalmi, gazdasági helyzeté­nek kölcsönös megismerteté­sével jelentős mértékben hoz­zájárultak a munkás-paraszt szövetség erősítéséhez. A két szerv vezetői megál­lapodtak az együttműködés további teendőiben, a jövőben is rendszeresen tájékoztatják egymást a kapcsolataikat érintő kérdésekről. kalapját és „odébbáll” — a közkeletű kifejezéssel élve. Sokkal nagyobb figyelmet, több segítséget érdemelnek, a vezetők kötelessége, hogy megkönnyítsék a munkahelyi beilleszkedést. — Bár megyénkben Nagy­kőröstől Cegléden át Szobig igen sok gazdaság foglalko­zik gyümölcs- és zöldségter­mesztéssel, idei elsőseink 60 százaléka a Ráckevei járás­ból jött — mondja Petik Ist­ván, a halásztelki Kertészeti Szakmunkásképző Iskola igaz­gatója. A négy éve működő iskola és kollégium 17 millió forint értékű beruházással épült. A gazdaságokban a ker­tészetek munkaerőhiánnyal küszködnek, sok fiatal szak­munkásra lenne szükség me- gyeszerte. Mi is egy osztály- lyal kevesebbet indítunk — jelentkezők hiányában —, mint ahányat lehetne. Har­minc gyerek részére még kol­légiumi elhelyezést is tudunk biztosítani, ha a hónap vé­géig kérik felvételüket. A hetven helyre csupán 43 ta­nuló iratkozott be, s az évnyi­tóra 40 jött el. Azt már „meg­szoktuk”, hogy sok közülük gyenge tanulmányi eredmény­nyel ion. Nagyobb baj, hogy sokan még így is csak rábe­szélés után jelentkeznek, s ha egyszer-egyszer a gyakor­lati oktatásról sáros lábbal térnek haza, külön erőfeszí­tésbe kerül, hogy meggyőz­zük és megtartsuk őket: a kertészet szép szakma, ha nem is könnyű. Volt olyan gyere­künk — először lépett ki a ta­nyasi szülői házból —. aki so­kat sírdogált, s az első kime­nő után vissza sem tért többé. Otthon maradt. Otthonról hozott emlékek Az első hét nehéz. Ilyenkor a diákotthon nyolcágyas szo­báiban nem egy párna csücs­ke nedves lesz a könnyektől. Aztán külön helye lesz min­den otthonról hozott emlék­nek, kis terítő, egy-egy ked­ves használati tárgy kerül elő. Kabala hercegkisasszony belekarol az asztalkán malac­kába, s a fura kis társaság csak akkor válik szét, ha a tantermekből megjönnek gaz­dáik. Varadi Zsőítné nevelő ta­nárral rójuk a folyosókat. Minden ajtó előtt függönnyel letakart cipőtartók, a folyosó­fordulóban hűtőszekrény a hazai csomagok számára. A mosdóban tisztán, fehéren so­rakoznak a mosdótálak, zuha­nyozók. A kő feltörölve. A szobákban csak elvétve talá­lunk elöl hagyott ruhadara­bot. A szekrényekben szépen összehajtott pulóverek — a lányokéban persze, kétszer annyi — nadrágok, ingek, mosópor, tű, cérna, ruha- és cipőkefe. — Örülök, hogy a kollégium nem teljesen készen várta a gyerekeket. A festés nemrég fejeződött be, így nem volt még idő feltenni a dekorációt — mutat a csupasz falakra Váradiné. — Ha a gyerekek maguk teszik otthonosabbá szobájukat, jobban vigyáznak rá. A tanári szoba nem iroda. Ügy van berendezve, akár egy családi házban lenne. A könyvespolcon a nevelő tanár saját kis könyvtára. — A klubszobában csaknem négyezer kötetes könyvtár van, de az én könyveim közül inkább szeretnek kérni a gye­rekek — mutat a félig üres könyvespolcra a nevelő tanár. — Az elején úgy kezdték, hogy „tessék szíves adni jó gyilkosságos könyvet, krimit”. A • kezükbe adtam Merle „Mesterségem a halál” című könyvét, ami persze, nem ponyva. Csaknem ronggyá ol­vasták. Jöttek a történelmi, életrajzi regények, aztán a vi­lágirodalom legjobb könyvei. A fiúk verset írnak, lobog­tatva hozzák véleményezésre. Sokat beszélgetünk egyénileg, kisebb csoportokban is. A fiúk őszintébbek, szófogadób- bak, a lányokhoz nehezebb közel kerülni. Minden apró rezdülésre azonnal reagálni kell. A lelki „gubancokat” ki kell bogozni, türelmesen, sze­retettel. Hetenként megyünk múzeumba vagy színházba. Azelőtt nem gondoltam volna, hogy a Gellért-hegy adatait betéve kell tudnom. Szóval a kirándulásokra is készülni kell. — A közösségi élet formá­lásában fontos szerep jut az idén tavasszal megalakult Ságvári Endre KISZ-szerve­A karbantartó brigád munkák ÉS MINDENNAPOK Ezen a képen tizenketten vannak. A valóságban tíz em­berrel több alkotja a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat karban­tartóiból alakúit Gagarin aranyjelvényes szocialista bri­gádot. Azonban legfeljebb va­lamilyen ünnepség, vagy bri­gádtalálkozó alkalmából látni együtt valamennyiüket. A Gagarin karbantartó bri­gád akkor végez jó munkát, ha naponta megfordulnak azokban az üzletekben, ame­lyek vállalatukhoz tartoznak. Ez 154 boltot jelent Cegléd és Nagykőrös városában, a ceglé­di, a monori és a dabasi járás­ban. Hogy ebben a 164 boltban mennyi baj, hiba adódhat, ar­ról éppen a brigádtagok tud­nak a legtöbbet. Itt és itt el­romlott a hűtőgép, amott nem működnek az elektromos ká­véőrlők, rövidzárlat keletke­zett valamelyik raktárban, el­dugult a lefolyó. Egy a tör­vény: a hűtőgépek javítása minden mást megelőz. Elkészült: egy hét alatt Sorolni lehetne még a sok­féle javítani valót és mindjárt azt is, hogy hányféle új dolgot kell megcsinálniuk, néha ro­hamtempóban. Nem jár külön jutalom érte, mégis örömmel vállalják ezeket a munkákat. Ilyenkor érzik leginkább, mit jelent az összefogás, a közös akarat. Kinek ez, kinek az jut az eszébe, csak úgy sziporkáz­nak az ötletek, hogyan lehet valamit leggyorsabban, legcél­szerűbben elvégezni, mert az becsület dolga náluk, nehogy azt kelljen mondani: mi meg­próbáltuk ugyan, de nem ment... — Annak menni kell — bi­zonygatja Gór Károly hűtőgép­zetnek és a kollégium Siaktd- nácsának. A szakköri munká­ban, a fegyelmi kérdésekben, a rendezvények szervezésében és lebonyolításában döntő szavuk van. Különféle szak­mai, kulturális és sportver­senyeken a házi versenyek legjobbjai szép helyezéseket értek el. Sörös Zsófi, az or­szágos középiskolai szavaló­versenyen lett harmadik, tánccsoportunk megyei máso­dik helyezést ért el, Havas Vince, Pillár Győző tavaly a szakma kiváló tanulója ver­senyen kapta meg a szakmun­kás-bizonyítványt. Vöröske­resztes szakkörünk tagjai a faluban idős, beteg emberek kertjében dolgoznak, bevásá­rolnak számukra, és a diák­otthon betegszobájában is vállalnak ápolói ügyeletet. — Kiemelkedő események a kisdiákok életében a farsangi, a szüreti bálok és persze a télapóünnepség, a karácsony. Ilyenkor az iskolától összesen 22 ezer forint értékben ap- róbb-nagyobb ajándékokat kapnak. A diákotthon házirendjében azonban szombaszemle is sze­repel, mindennap pontozzák a rendet, a tisztaságot. A leg­jobb szoba a havi értékelés után rádiót, zászlót és juta­lomkimenőt kap. A nevelő ta­nár munkájának szép ered­ménye, ha a diák két alka­lommal a legboldogabb: ami­kor hazamegy kimenőidő­ben, s amikor visszatér a diákotthon meghitt falai közé. Nemcsak munkaerők A megyei mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák munkára nevelik a gyereke­ket. Olyan munkásokat ad­nak, akik az összefüggéseket is értve a kor színvonalán álló szakmai tudás birtokában végzik termelőmunkájukat a mezőgazdaságban. Igénye­sebbek a környezetükkel és önmagukkal szemben is. Nemcsak „munkaerők”, ha­nem a technikai fejlődésnek, a gazdaságok gyarapodásának gyorsító tényezői. Hadd emlékeztessünk még egyszer, az idén hatvannal ke­vesebben vannak, mint ahá­nyon lehetnének! Kovács György Attila szerelő, a szocialista brigád vezetője. Nagykőrösön történt, hogy a konzervgyár főbejárata előtt ÁBC-üzletet nyitottak. Egy ré­gi boltot alakítottak át erre a célra. Az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat és a Kon­zervgyár igazgatója megálla­podtak, hogy az átalakítással | egy hét alatt végeznek. Kovács Sándor, a Konzervgyár igazga­tója nem is titkolta a pesszi­mizmusát, ismerve, hogy az ilyen munkák nyúlnak, mint a rétestészta. — Hajaj — nevettek össze az asztalszélen ülő, ajtókeretet támasztó brigádtagok. — Lát­ni kellett volna, amikor jelen­tettük a kitűzött napon: elké­szültünk, másnap jöhetnek a. vevők. Hűtőgéptől — írógépig Ha csak egy ilyen munká­juk lenne! De egymást köve­tik a feladatok. Farkas János asztalos leteszi a szürke fede­lű brigádnaplót. Nem is elő­írásos napló ez, inkább csak géppel írt, befűzött lapok, amelyek emlékeztetnek mun­kájuk, életük, tanulásuk és szórakozásaik egy-egy epizód­jára. Ebben szerepel például, hogy idén júliusban a vecsési 1-es bolt raktárbetonozásáti ban részt vettek — társadal­mi munkában, mint ahogy társadalmi munkában szerel­ték fel az új neonvilágítást az általuk patronált Körösi úti óvodában, vagy végeztek ki- sebb-nagyobb munkákat a munkásőrség székházában, a rendőrségen, vagy a KISZ ba- latonszárszói úttörőtáborában. Azt is megörökítik ezek a la­pok, hogy Tóth János villany- szerelő, Csicsó János és Rej- kort Pál brigádtársuk házépí­tésében mindvégig segítettek. Fekete lMjos, a vállalat igazgatója a Belkereskedelmi Kutatóintézet folyóiratának adott nyilatkozatában így jel­lemezte a Gagarin brigád munkáját: „Lényeges változást hozott a vállalat életében, hogy ütőképes karbantartó csoport létesült. Mintegy 150 nagy teljesítményű hűtőgép karbantartását, az üzleti gé­pek, olajkályhák, pénztárgé­pek, tűzoltókészülékek, iroda­gépek javítását, a két szerviz- kocsival rendelkező csoport végzi, de ha kell, a saját jár­műveiket is igénybe veszik. Ezeket a kocsikat a csoport tagjai vezetik, valamennyien rendelkeznek jogosítvánnyal. Magunk végezzük a nagyja­vításokat is előre meghatáro­zott program szerint. A kar­bantartó csoport festő, kőmű­ves, asztalos és villanyszerelő szakemberi képesek a háló­zat tatarozási, javítási problé­máinak a megoldására és a kisebb beruházások megvaló­sítására is.” Amiről a brigádnapló beszél Nehéz lenne visszaadni, a tizenkét ember közül a be­szélgetés során pontosan ki mit mondott. így inkább arról szólok, hogy éppen a monda­nivalónak ez az özöne mutat­ja, mennyire „él” a brigád, hogy ismerik egymás munká­ját. És nem azért, hogy latra tegyék, kinek a két keze ér többet, kinek a munkája a fontosabb. Egyébként volt ilyen szakaszuk is. Nem rög­tön a megalakulás után, ha­nem később, amikorra félre­érthetetlenül kiderült, ki mi­vel járul hozzá az összehan­golt feladatok végrehajtásá­hoz. Nem is tagadják, nagy viták voltak, amire valameny- nyien rájöttek, hogy így nem , jutnak előbbre. Aki gyengébb, de akar, azt tanítani és ■ nem szidni kell. És tanulni kell annak is, aki kétlábon áll a maga munkaterületén. Fejlő­dig a világ. Igaz, hogy álta­lában fiatal emberek, 25—40 év között, de amióta megis­merték a szakmát, már ismét újabb módszerek adódtak. Ennek a szocialista emberhez illő felfogásnak köszönhető, hogy se szeri, se száma, ki milyen tanfolyamra jár, hol mélyítette el ismereteit. Megintcsak a brigádnapló­ba kell lapozni néhány konk­rét adat után, mert szóban mindenki a másik eredmé­nyeiről beszél. Bizonygatják, hogy Komlós Iván milyen öt­letes villamos jelzőberende­zést szerkesztett. Berkó Tiva­dar asztalos, vagy Bozóki Jó­zsef irodagépjavító milyen jó szakember. Vagy hogy Kelé- nyi Jenő kézmosó berendezést dolgozott ki, Csicsó János és Negyedi János pedig valósá­gos feltalálók, akiknek újítá­sai már a hivatalos kipróbá­lás útján járnak. Mielőtt erről a két, a válla­lat munkájában rendkívül fontos újításról szólnánk, azért nézzük meg a brigádnap­lót, csak ebben az évben milyen bejegyzést találunk a tanulás­ról, a továbbképzésről. Gór Károly és Szathmáry Rudolf megtanulták a földelés-ellen- állásmérést a szakmai to­vábbképzőn, Hajdú Mihály kereskedelmi szakközépisko­lába járt, másc*k hűtőgép­szerelő-továbbképzésen vettek részt, míg politikai oktatásra, marxista—leninista középfokú iskolára valamennyien járnak. Farkas Ferenc munkásőr a csoportjában kiváló lövész lett Meleg víz a külterületeken A rendkívül sokoldalú, élénk beszélgetés során hol ez, hol az mondott valamit a brigádtagok újításáról, ami igaz hogy emberek nevéhez fűződik, de a sikerét közösen remélik, hiszen egy-egy gon­dolatot azért ők is adtak hoz­zá. Itt van mindjárt a kéz- I mosó, ami ötletes megoldás- I sál, ezerhétszáz forintos költ- I seggel minden olyan üzletben biztosítja a folyó meleg vizet ahol nincs vízvezeték. Csupán egy közönséges keverőcsap kell hozzá, egy villamos fő­zőlap és két tartály. Ezekből fél óra alatt 60 fokos meleg Vizet lehet folyatni, sőt egy közbeiktatott automata kap­csoló a melegítőt kikapcsolja, ha a tartályba öntött viz el­fogyott. A vállalat külterületi boltjaiban dolgozók értékelik majd igazán a jelentőségét. Tizenkilencen, kommunisták A másik, népgazdasági je­lentőségű újítás Csicsó János és Negyedi János nevéhez fű­ződik. Nem kell ecsetelni, mit jelent a konténeres szállítás a kereskedelemnek, mennyi erőt és időt takarítanak meg ennek révén. A 44 órás mun­kahét bevezetésének pedig alapfeltétele a gépesítés, illet­ve a szállítás egyszerűsítése. Igaz, alkalmazása inkább csak az új, már a konténeres szál­lításra tervezett épületekbe történhet, a lépcsők-küszöbök leküzdése a sok mázsás súly- lyal megrakott, rekeszeknek leküzdhetetlen feladat. A két újító elgondolásának az a lé­nyege, hogy egy hidraulikus emelőtargoncára platót sze­reltek. Erre hajlik a konténe­res teherautó hátsó lemeze, és az így képzett híddal az átlagos egy-két lépcsős feljá­rat akadályait leküzdhetik. Ez a leírás természetesen csak dióhéjban foglalja össze az újítás lényegét és a kidolgo­zás módját, a fontos azonban az, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium megfelelő osz­tálya munkavédelmi szem­pontból is jónak találta a szerkezetet és miután csak 7—8000 forintba kerül az elké­szítése, javasolta a gyakorlati munkával való kipróbálását. Ha a tartós üzemi használatra megfelel, a szerkezetet a Ke­reskedelmi Értesítőben fog­ják ismertetni. Egy viszonylag szűkresza- bott riportban mi lényegeset lehetne még mondani huszon­két emberről? Olyan sok öröm, gond, terv és probléma élhet még a brigádban és egyéni életükben, ami már nem fér el az újságcikk ke­retében. Megismerésükhöz, eredményeik elérésében azon­ban még valaminek része volt: a huszonkét brigádtag­ból tizenkilenc kommunista. Komáromi Magda A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár budapesti gyára FELVESZ: 16. életévüket betöltött lányokat és fiúkat betanított munkára, továbbá fonó és szövő szakmunkásokat, segédmunkásokat, géplakatosokat, mechanikai műszerészeket, épületkarbantartó szakipari munkásokat és konyhai dolgozókat. Kezdőket betanítunk. Fizetés, szociális és kulturális lehetőségek a kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: a gyár munkaerőgazdálkodásánál Budapest IX., Soroksári út 164.

Next

/
Thumbnails
Contents