Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
8 x/unm^ 1974. SEPTEMBER 1., VASÁRNAP-Alkotók Peit megyében Kísérő szavak Szegedi Pál verseihez Gyanakszom; napjainkban nincsenek többé költők, csak versek. A költészet időnként alkotásra kiválaszt valakit az emberek közül, aki méltó rá, aki vagy nagyon tiszta, vagy eservesen sérült, akinek telített a szive örömmel vagy szomorúsággal, aki kész belső megújulásra. Szegedi Pál is a líra választott népének tagja. 1941-ben szü}2tett _ Zagyvarékason, Balassagyarmaton végezte el a tanítóképzőt. Több évig tanított Szászberek, Tószeg, Szandaszől- los-Tenyősziget megosztott iskoláiban, 1954-ben került Nagy- katara, ahol jelenleg a járási hivatal népművelési főelőadója. Verseit a Kortárs, az Alföld, a Tiszatáj, a Napjaink közölte, több műve jelent meg a Magyar Ifjúságban, a Pest megyei Hírlapban és az Ifjúsági Magazinban, verseivel szerepelt a Rádióban is. 1973 óta a Szocialista Kultúráért kitüntetettje. Kötete, az „Üj világ” kiadásra vár. Versei: sűrített emlékezések. Hold és öregember, csatakos ruha és testet öltött szerelem pillant ki lírájának nyitott ablakain, „sárba taposott nyár” töredékei, januári ballada, „A csend szavai” és „Ítéletidő”. Mada-, Van Gogh és a tanyák méltósága kering, áramlik költői megközelítéseiben. Érzelemmel és igazsággal izmosodó életművének kiemelkedő darabja az „Egyensúly”. Átnyújtjuk az olvasónak. L. ill. Vallomások Veres Péterről Múasdi Péter: A tölgyfa árnyékában Szegedi Pál verseiből Egyensúly és éjszakánként, ha valakinek a léptei későbben kopogtak az aszfalton, mint ahogyan szokás volt mifelénk, s hallatszott a cipő sarokvasának csengése a föld neszei között, már nem azt gondoltuk, hogy hirtelen megreccsen egy ajtó, és lövés rázza meg az utca semlegességét egy szégyen-történelemben, — csak egyszerűen azt, ami bizonyosság: valaki hazatart, dúdol is közben i kedvese szeméről, — s a hangja után megmondottuk, jókedvű vagy szomorú-e, elképzeltük a lányt, amint kinyitja a ház ablakait a széllel társalgó bokrok mögött, — igen, mintha mindaz, ami kinn történik, így kell, hogy legyen, és az éjszaka szárnyainak suhogása már nem tudja visszahozni — még az emlékezetbe sem — azt a kegyetlenséget, ami elmúlt, s a jelenben, a teljes védettség földjén becsukjuk a kiolvasott könyvet, , nyugalom-könyvjelzőt illesztünk ( a mai s a holnapi órák közé, a villanyt eloltjuk, s csak az utca neon-fürtös ragyogása sétáltatja a falakon a faágak árnyékait, — tálán a dúdolgatás felhangolt mindent, és nem sejted: a derű miért árad szét? mi a boldogság? — de tudod, * hogy az egyensúly függvényeként szabadon élsz, viselheted tetteid következményeit, ahogyan eddig még soha, s ez a ma^id-elrendeiése a jövő boldogságának záloga is, — „ hallgatsz, érzed a határtalanságot s magad is határtalanná válsz a többiekben, körülvesz a bútorok suttogása, a csillagok suttogása, amíg odakinn aranyos vállát a felkelő nap felé fordítja a napraforgó, — és megy és érkezik az állandó ütem, amely motoroké, nedveké, verssoroké. — minden dolgóké az emberi társadalmakban — miként az élet: a születés és a halál. A legilletékesebb, a fiú vall az apáról, írói indulásáról Szép, egyszerű és őszinte szavakkal festi meg a szülői ház, az otthon melegét, a környezetet, ahol kiteljesedett egy élet. A nappalokról, az éjszakákról, a zord és szigorú telekről, a kemény, embert próbára tevő, forró nyarakról, derűs és rideg percekről: a családi élet meghitt pillanatairól szól ez az irás, arról, hogy miként vált országos hírű íróvá Veres Péter. Az író legidősebb fia, ifj. Veres Péter, a Nádasdi Péter nevét az apa kérésére használja, így jegyzi írói, újságírói í munkáját immár negyed szá- * zada. A Nádasdi név is a csa- I Iádból való, mert az író Ve- * rés Péter felesége Nádasdi Jú- ia, aki a Számadás című önéletrajzi műben és a Balogh család történetében kapott szép ábrázolást. Ö a hűséges élettárs, feleség, aki a nehéz életben mindig mellette állt és követte, segítette férjét, gondiát viselte az egyre gyarapodó családnak. A fiú őszinte vallomásaiból az apa életútjának, küzdelmeinek, írói és politikai fejlődésének első szakasza bontakozik ni az olvasó előtt. S jól tette a Móra kiadó, hogy a Kozmosz könyvek sorozatában megjelentette Nádasdi Péter írását. A balmazújvárosi szegényparaszt család küzdelmes életét belülről, a családban felcseperedő és eszmélni kezdő kisfiú szemével látjuk. Nádasdi Péter remekel e művében, talán most jutott el az íróiemberábrázolói művészetének arra a fokára, amikor sallangok nélkül, minden modorosságot levetve tud szépen, lírai hangvétellel szólni gyermeksoráról, környezetéről, elsősorban Veres Péterről, akiről tudjuk — megírta a Számadásban —, hogy szerelemgyerek volt: a cselédlány Veres Júlia és a gazdafiú Posta Péter kibontakozó és hamar félbemaradt szerelmének gyümölcse. Erről maga Veres Péter a Számadásban így vall: „Szerelemgyerek vagyok. Ezt csak azért mondom meg, hogy tudják, mert eldöntetlen ma még, sem a régi, sem az új lélektan nem állapította meg, Újhold Egy bokor csillag fészkel rokonként megülnek a fákon és fölöttük gyermekrajz-hold papíron: furcsa ákom-bákom Ámuló szememben emlék ballagtam már én Is odafönn fény-havat szitált az ég ágyamhoz most is odajön a régi kép: újhold van megint és megmossa álomba húltt fejem hány évet hagytam szökni azóta ó eltűnt múltam: gyermék-sejtelem Tanya mi Egy ősz múlt el újra egészen, itt, hol nem feküsznek szerelmesen a hegyek mellé a völgyek. A táj: simára borotvált arc, s lassan köröz fölötte az ég: havazik. Fésületlen akácok álldogálnak fázó bokával. A közös istállóban állatok jó melegsége. Tej: szapora sugár szelídül, s habzik öblös edényekben. Karcsú lámpák érzékenyen izzanak. Egyszerű hétköznap. A Körben öregek üldögélnek, s a rexasztal körül az izgatott játékosokat átjárja a golyók futásának varázsa. A moziból nyomokkal telerajzolt út vezet legényt a kedvese után. hogy ennek mennyiben van az egész eleire, de főleg a tehetségre és jellemre kiható jelentősége ...” A fiú leírja: „Veres Péter a Postáktól örökölte szemének színét, feje formáját, egész külső habitusát; a Veres-ősöktől érzékenységét (a látszólagos ridegség mögött rendkívüli érzékenység élt benne; sokan, akik felületesen ismerték, nem is sejtenék: szívember volt!), fogékonyságaf, befogadásra mindig is intelligenciáját.” K üzdelemről olvashatunk a könyvben, arról a küzdelemről, amelyet Veres Péter folytatott íróvá levéséért. Kettős és nehéz élet volt ez. Élte a rideg paraszti mindennapokat: tizenhat évig járt a vasúthoz, volt pályamunkás, napszámos- kodott a környező uradalmakban és rendkívül nehéz körülmények között törekedett rá, hogy az egyre gyarapodó családjának meglegyen a mindennapi kenyere. A Kadarcs utcában, egy kicsi házban laktak, amelynek még a fala is kidőlt egyszer. Volt tehát elég baj. írásra alig gondolhatott, de... „mégha lett volna télidőben valami szabad időm — írja a Számadásban —, nem volt hol írni. Az édesanyám egyetlen szobájában immár nyolcán voltunk, és a gyerekeknek, akik amúgy is aprók voltak, nem lehetett befogni a száját ...” Készülődött, olvasott, s figyelt, gyűjtötte élményeit, amelyeket maga is átélt, megélt, sorstársai, osztályos társai életét, a Dankók, a Gyepsor lakóinak életét. Rideg és embertelen volt ez az élet. Dolgozott keményen, hogy el tudja tartani családját, sőt valamire vinni is akarta, legelőbb egy házat ragasztani, hogy legyen gyerekeinek hol lakniuk és neki valahová visszahúzódnia, hogy szabad óráiban végre, kedve szerint írhasson. Meglett a ház is. Ezt a házvételt Nádasdi nagyon érzékletesen írja le, de az egész környezetét is, s azt, hogy miként jutottak el idáig, nyiladozó gyermeki ésszel és szívvel sorolja fel, hogyan látta maga körül a világot. V eres Pétert a szó szoros enetmeoen Üldöztek, verten, ninoziaK. rorrauat- rnart, kommunistát, az 1919-es tanácsi vezetőt lattan benne. Kötelezték, hogy ket- iietenkent jelentkezzen a esendororsön, adói többször súlyosan bántalmazták. Ilyen körülményen között élt. Son- sok munkával, a család összefogásával mégis az uj házhoz jószag is került. Kezuett boldogulni, de akkor meg a betegség kezdte ki: tüdeje nem bírta a sok munkát, a nélkülözéseket; ahogyan a Hortobágy környékén mondják: hep likas lett. Erről is o maga vall a Számadásban: „Vagy meghalok rövidesen, vagy egesz életemben, amíg élek, szerencsétlen felember leszek, aki csak teng-leng, semmiféle komoly munkába nem foghat bele. Voltak ilyenek sokan a faluban, és én nem kívánkoztam az életükre. De viszont meghalni sem akartam. — Hát ez legyen az én nagy életvágyamból, harcos hitemből, írói reményeimből, hogy mielőtt elkezdhetném az életet, tüdővészben nyomorultul elpusztuljak?” Nem pusztult el, kibírta azt a nyarat is, az aratást, a csép- lést és őszre meggyógyult a tüdeje. Megmutatta környezetének, hogy ember a talpán. A fiú gyönyörű szavakkal, az ő saját életén át bontja ki, ismerteti, hogyan lett Veres Péterből végül is író. Miként kapcsolódott be az ország társadalmi életének vérkeringésébe, miként írta meg az Alföld parasztságát, a Falusi krónikát, a Számadást, hogyan születtek a Gyepsor novellái, hogyan kötött barátságot Erdei Ferenccel, Szabó Pallal, Darvas Józseffel, akik később politikai munkájában is mellette álltak; miként alakult ki barátsága Móricz Zsigmonddal és másokkal, akik akarták, s küzdöttek azért, hogy az úri világ végleg elsüllyedjen a történelemben. 3 6 könyv a Nádasdi Péteré, Közelebb hozza számunkra az írót es magát “2 embert, Veres Pétert. Jobban megértjük műveit, és még jobban becsüljük emberi nagyságát. A könyvben olyan fotókat tett közzé a családról, amelyek többnyire eddig ismeretlenek voltak: látjuk a feleség fiatalkori arcképét, az öreg házat, ahol Veres Péter megírta műveit. S van egy kép, amely még ma is megrendít, ha ránézünk. Csendőrverés után ábrázolja az akkor már ismert írót, aki bátran néz szembe üldözőivel, és a szörnyű verés ellenére egyenesen tartja derekát Veres Péter nem alkudott Érdeme Nádasdinak, hogy a valót, a tényeket sorolja fel. Nem akarja értékelni apja írói munkáját Ezt másokra, a történészekre bízza, akik nyilván illetékesebbek, hogy kijelöljék Veres Péter helyét a magyar irodalomban. Ű csak leírja a szülőföldet, az embernevelő környezetet, amelyben éltek. Saját élményeihez, benyomásaihoz, emlékeihez nyúl visz- sza, amikor apja művészi és emberi alakját megrajzolja. S mindezt olyan gyönyörűen, lírai hangon teszi, hogy egyben saját írói kvalitását is megmutatja. Ebben van Nádasdi Péter írói érdeme. Gall Sándor G. Szabó László: Hajnali felhők Készül a menyasszony loncsos még halvány-szürke lébe szórja szennyesét — sodródnak-lebegnek titkait szellőztetik belesápadnak az irigy csillagok , A Kezdés öröme reszket halk tremolóval kékül az ég vize s patyolat végre a nászi fehérnemű — szegélye pirul bizsergő sejtekben sejlik a vágyakozás moccan az eljövő gyönyör s felharsan fortisszimó ha majd színre lép bíbor diadallal fény-harsonák közt a Vőlegény 7 OTH-MA TE MIKLÓS: A bot f-----------------------------I úgy I Az öregasszonyt | adták----------------------------- tovább a gyerekei, akár egy felbontatlan csomagot, amit fölösleges kibogozni, hiszen nincs benne semmi érték. Ócska ruhákat, kacatokat tartalmaz, és csak a helyet foglalja el. Végül Sárinál, a legkisebb lányánál húzódott meg. — Na még csak ez hiányzott — dühöngött Lajos, a vő, aki főkönyvelő volt egy vállalatnál —, nincs nekünk éppen elég bajunk?! Van neki még öt gyereke rajtad kívül, miért pont a mi nyakunkba sózták ? — Hadd el már — csitította Sári —, hát valahol csak lennie kell. A házból, meg a portából mi is éppen úgy megkaptuk a részünket, nem lökhetjük az utcára. — Azt én sem mondom, de igazságtalanság, hogy csak mi bajlódjunk vele! Mindegyik tehetősebb nálunk! Miért nem vállalja a mérnök fia? Azért, mert villát épít Agárdon, még törődhetne az anyjával. Vagy Tibi, a drágalátos agronómus bátyád? Még ott lenne a legjobb helye. Mindig faluban élt, meg se tudja majd szokni a pesti életet. — Igaz — helyeselt Sári —. Tibiéknél csakugyan jó helye lenne, majd le kell velük levelezni. — Levelezni?! Te nem vagy észnél! Nem Is válaszolnának. Ezt az ügyet csak radikálisan lehet elintézni. Egyik vasárnap betesszük a kocsiba, és egyszerűen levisszük. Akkor aztán már dumálhatnak. Senki sem kívánhatja, hogy örökké csak mi veszkőüjünk vele, és a többi öt gyereke meg közben a markába röhögjön.-------------- két szoba összI Sáriék I komfortos lakás------------- ban laktak egy bé rház második emeletén. Az öregasszonynak a konyhában szorítottak helyet, egy régi sezlonon. — Majd télen bejön — mondta neki Sári —, addig jobb lesz kint, mert ide inkább besüt a nap reggelenként. Aztán a mama úgyis ko- ránkelő, Lajost meg nem szabad zavarni a mocorgással, mert , altatóval alszik, és ha felébred, nehezen tud újra elaludni. — Jó lesz nekem itt is, lányom — bólogatott az öregasz- szony —. kis helyen is megférek én már: Aztán a tél miatt se aggódjatok, melegít majd engem a dunna. Mert ilyen dunnát úgyse találni Pesten, ezt még szegény nagyanyád hagyta rám. Ügy fűt ez, mint a kemence, és ha magamra húzom, megpaskolom, érzem az otthon illatát--------------- Sáriék kamasz I Tmrust, j fiát nem izgatta--------------- különösebben, ho gy egy fővel megszaporodtak. Csak néha úgy nézett a nagyanyjára, mint egy megkopott fonográfhengerre, amin valami agyonjátszott, ósdi melódia serceg. Egyik alkalommal meg is kérdezte, amolyan évődésnek szánva, amikor a konyhában belebotlott: — Nem zavarja, hogy ilyen öreg, mutter? Az öregasszony nem haragudott a kérdésért. Szelíden megcsóválta a fejét, és csöndesen azt mondta: — Meg lehet ezt is szokni, kisfiam... — Aztán mégis, hogy gondolja? — Hát... csak addig, amíg a jóisten magához nem szólít ... — Akkor jó lesz. ha sürgősen beszél vele, mert a faterék be akarják dugni valami otthonba. De ne köpje be nekik, hogy szóltam, csak már dög unalmas hallgatni erről a sódert. Apám ugyan Tibi bra- tyóékhoz akarja paterolni vidékre, de anyám újabban az otthont látja célszerűbbnek. Szóval ez az ábra. Az öregasszony szeme meg- nedvesedett, és keresgélni kezdte a zsebkendőjét. Ahogy régen a cukorkát, ha a boltból hazakerült. — Azért nem kell mindjárt mellre szívni — mondta a fiú. — Nekem személy Szerint igazán semmi bajom magával mu ... nagymama. Sőt örülök, hogy végre megismerhettem, mert még képről sem láthattam eddig. De hát nekem itt kevés beleszólásom van a dolgokba. Beleszántott' vállig bondoro- dó szőke hajába, majd visszament a magnójához Felerősítette, és egy ideig elmerülten hallgatta a legújabban felvett számot. Aztán újra kijött, és féiszeg mozdulattal egy sportszeletet rakott az öregasszony elé. — Látja, milyen gyagy'ás vagyok. majd elfelejtettem, hogy ezt még reggel, magának vettem nagymama. Az öregasszony igyekezett úgy élni, hogy minél kevesebb gondja legyen vele a családnak. Elvégzett mindent maga körül, és amikor délután megérkeztek a munkából, nem ment be a szobába tévét nézni. csak üldögélt múltba feledkezett gondolatokkal a sezlonon. Ezeket az órákat szerette a legjobban, amikor bent szólt a tévé, és ő is kedvére „nézhette” a saját tévéjét, ami kizárólag csak történelmi játékokat sugárzott. Ezekben a játékokban még egész kislány volt Sári. varkocsba sodort hajjal, rongybabával, és abban a rózsaszín ruhában, amit még ö varrt neki. De sorra bukkantak elő ezekben a folytatásos történetekben a többi gyerekei is. Amíg élt az ura, nyolcán ülték körül az asztalt. Mi lesz vacsorára, édesanyám? — hallotta újra a kérdést. Mert valamelyik mindig megkérdezte, amikor játék közben beleszagolt a levegőbe, és megérezte a konyhából hírt hozó illatokat. És akkor ő legtöbbször azt felelte: — Hát csak az, amit a madarak hoztak. — Akkor biztosan jó lesz — mondták most már kórusban — mert még a madarak is szeretik édesanyám főzt- jét. |—-----;----------j ezeken az | M osolygott I emlékeken, . és ilyenkor nagyon messze került a valóságtól. Attól, hogy naposszat