Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-27 / 226. szám
2 wón '4j£?P H v/tmm? 1974. SZEPTEMBER 27., PÉNTEK fókusz Tanaka körútja TÖBB OKBÓL IS tanulságos volt Tanaka japán kormányfő körútja. A japán miniszterelnök — aki most fejezte be látogatását Mexikóban, Brazíliában, Kanadában, majd az Egyesült Államokban — valóságos üzletemberré lényegült át: nem annyira a kétoldalú politikai témákat, mint inkább a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzését szorgalmazta partnereivel. LEGALÁBBIS EZ DERÜLT ISI a japán sajtó első kommentárjaiból, amelyekben ösz- szegezi az utazás tanulságait. / Japán nyilvánvalóan azt a célt tűzte maga elé, hogy új piacokat szerezzed maganak, exportlehetőséget árui, de még inkább tőkéje számára. Ez ' egyértelmű sikerrel járt: Mexikóban, Brazíliában é$ Kanadában Tanaka megállapodásokat írt alá Tokió műszaki, gazdasági és pénzügyi támogatásáról. PERSZE AZ EGYEZMÉNYEK nem mindenütt találtak kedvező visszhangra. Washingtonban bizonyára némi aggodalommal szemlélik, miként „tör be” Japán — a rivális gazdasági nagyhatalom — a hagyományosan amerikai érdekszféra egyes régióiba. Tanaka ezzel kettős bosszúságot szerzett az Egyesült Államoknak: O amerikai gazdasági körökben amúgy is féltékenyen figyelik a japán ipari potenciál erősödését és egyes iparágak rohamos fejlődését, ami az említett szerződések 'révén újabb erős impulzust kap; © a felsorolt három ország a Japánnal kötött megállapodás révén lazíthatja az USA-hoz fűződő szoros kapcsolatainak szálait. NEM TALALX egyértelmű helyeslésre a japán behatolás az, érintett országokban sem. Akárcsak korábban Nyugat- Európa egyes országaiban a japán iparcikkek dömpingjére, Mexikó, Brazília és Kanada bizonyos üzleti köreiben is aggodalommal tekintenek az új üzleti partnerre. Más szemszögből pedig a nyersanyagokban gazdag államok a mostaninál kedvezőbb feltételeket szerettek volna kicsikarni Japántól, műszaki, technológiai és anyagi támogatás fejében. BIZONYOS ELLENTMONDÁS sem hiányzott a japán kormányfő megnyilatkozásaiból. Miközben például a mexikói elnök javaslatát fenntartás nélkül támogatta (Echever- ria amellett szállt síkra, hogy nemzetközi chartában rögzítsék az ENSZ-tagállamok gazdasági jogait és kötelességeit), Ford elnöknél ahhoz próbált támogatásra találni, hogy Amerika járjon közbe, gyakoroljon nyomást az olajtermelő államokra az olajárak leszállítása céljából. VÉGÜL FIGYELMET ÉRDEMEL az is, hogy a Fehér Házban a vártnál rövidebb ideig tartott Ford és Tanaka eszmecseréje. Alig égy órát tárgyaltak, vagyis a tolmácsolás idejét beszámítva, legfeljebb fél órát. Ez pedig édeskevésnek tűnik ahhoz, hogy a két ország — fentiekkel is tetézett — véleménykülönbségét tisztázni lehessen. MEGSZÜNTETTÉK az etióp uralkodó eddigi címeit. GIOV ANNI -BATTISTA MON- TINI, aki VI. Pál névén 1963 óta a katolikus egyház feje, csütörtökön töltötte be 77. életévét. HAFEZ ASSZAD, a Szíriái Baath-párt főtitkára, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke csütörtökön Moszkvába érkezett. Asszad Moszkvából a szíriai párt- és kormányküldöttség vezetőjeként hivatalos baráti látogatásra a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazik. A CHILEI katonai jutna elhatározta, hogy megfosztja állampolgárságától Luis Fi- gueroát, a CUT elnökét. LISSZABON polgári kormányzója felszólította a szeptember 28-i szélsőjobboldali tüntetés hat ismert szervezőjét, haladéktalanul jelenjenek meg hivatalában és adjanak számot tervezett akciójukról. A magyar párt- és kormányküldöttség moszkvai látogatása A nemzetközi élet kiemelkedő jelentőségű eseménye A moszkvai lapok kommentárjai Bajnok Zsolt és Bokor Pál, az MTI tudósítói jelentették Moszkvából: Dús programmal telt el a magyar párt- és kormányküldöttség szovjetunióbeli látogatásának második napja. Délelőtt tárgyalások, délben a moszkvai magyar nagykövetségen díszebéd a szovjet vendéglátók tiszteletére, délután újabb eszmecserék, este a világhírű Nagyszínházban Pro- kofjev: Rómeó és Júliájának megtekintése. E felsorolásból is kiolvasható, hogy a program gerincét a két ország A TASZSZ-hírügynökség csü- | törtökön kommentárban válaszolt egyes nyugati hírügy- j ökségek és lapok — a Washington Post, a Reuter-hírügynök- ség, a Financial Times, továbbá a Kronen-Zeitung és a Die Presse — koholmányaira, amelyek szerint a Szovjetunió intervenciót készít elő Jugoszlávia ellen”. A két bécsi lap egyenesen azt írta, hogy Magyarországon „szovjet frontot hoztak létre Jugoszlávia ellen”, és ezt a frontot Csehszlovákiából, illetve az NDK-ból átdobott szovjet csapatokkal erősítették meg. A Die Presse — tovább fejlesztve a koholmányt — azt jelentette, hogy a magyar határ közelében összevont jugoszláv fegyveres erőket újabb egységekkel erősítették meg. A Kronen-Zeitung és a Die Presse azonban még itt sem áll meg. Égy újabb szovjetellenes kampány kirobbantása céljából oda lyukad ki, hogy a Szovjetunió állítólag a „jugoszláviai szovjetbarát összeesküvés leleplezése miatt be akar törni az országba”. A szóban forgó két lap munkatársai, szabadjára engedve fantáziájukat és a saját szájuk íze szerint értelmezve egy, a Jugoszláviában fennálló rend ellen fellépő csoport letartóztatásáról és bíróság elé állításáról szóló közleményt, „Moszkva kezére”, és a „szovjet veszélyre” vonatkozó sejtelmes célzásokkal megkísérvezető politikusainak tárgyalásai alkották. Ezek szellemét és légkörét találóan jellemezte az a szovjet diplomata, aki ennyit mondott: olyan, mint a mostani moszkvai időjárás... nos, ezekben a szeptember végi napokban valóban napfényes, derűs, szép ősz köszöntött a szovjet fővárosra. A politikai „meteorológusok” ezzel kapcsolatban Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának szavait idézik, amelyek a szerda esti díszvacsorán — tehát közvetlenül az első tárgyalások meglik félrevezetni a közvéleményt, beárnyékolni és kiélezni a Szovjetunió és Jugoszlávia jó kapcsolatait. A kommentátor megállapítja, hogy az efféle rosszindulatú koholmányok nem jelentenek újdonságot. Nyugaton már többször megkísérelték, hogy viszályt szítsanak a Szovjetunió és Jugoszlávia között, befeketítsék a két testvéri szocialista ország, valamint az SZKP és a JKSZ baráti kapcsolatait. Ez év tavaszán majdnem hasonló kísérlet történt: a Corriere della Sera és a Domenica del Corriere című olasz lapok azt jelentették, hogy „szovjet csapatok állnak ugrásra készen a jugoszláv határon”. Még korábban pedig miközben a JKSZ aktív harcot folytatott a nacionalisták, a szeparatisták és más szocialista erők ellen, több nyugati lap azt kürtölte világgá, hogy a Szovjetunió állítólag „támogatja azokat a Nyugat-Berlinbe befészkelő- dött emigránsokat, akik a második világháborúban a hitleristák oldalán harcoltak”. A jelenlegi provokációt nyilvánvalóan arra számítva követték el, hogy akadnak a múltat hamar elfelejtő, hiszékeny emberek, akik fennakadnak a szovjetellenes és jugo- szlávellenes propaganda horgán. Kétségtelen azonban, hogy az újabb koholmányokat ugyanaz a sors éri, mint a korábbiakat. , kezdése után — hangzottak el: „Máris biztosan kijelenthetjük, hogy tárgyalásainkon a teljes kölcsönös megértés és a megbonthatatlan, testvéri barátság szelleme uralkodik. Másképp nem is lehet, hiszen ilyen a pártjaink, országaink közötti viszony.” Teljesen egybecsengenek ezzel Kádár János szavai, amelyekkel a tárgyalásokat jellemezte, hangsúlyozva: „A tárgyalásokon ismét kifejezésre jutott, hogy pártjaink, kormányaink között teljes a nézet- azonosság a szocialista építés és a külpolitika kérdéseiben. A testvéri országok, így a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság vezető politikusainak találkozói nem egyszerűen szokványos diplomáciai események. Annál sokkal többet jelentenek: barátok, testvérek, elvtársak megbeszéléseit. A két ország vezetői közötti legmagasabb szintű találkozók érdemi értékelésének ideje természetesen még nem érkezett el, hiszen a magyar párt- és kormányküldöttség szovjetunióbeli programjának kétharmada hátravan. A Moszkvában eltöltött két nap eseményei — a fogadtatás kivételesen magas hőfoka, a moszkvaiak lépten-nyomon tapasztalható szívélyessége és meleg szeretete, Kádár János és Leonyid Brezsnyev nagy visszhangot keltett megnyilatkozásai és nem utolsósorban a tárgyalások légköre, intenzitása — azonban egyértelműen a találkozó teljes sikerét ígérik. A magyar párt- és kormányküldöttség látogatását Moszkvában a nemzetközi élet kiemelkedő jelentőségű eseményének tekintik. Erre utal egyebek között az a tény is, hogy a szovjet lapok már csütörtökön délután bő válogatást közöltek a látogatás első külföldi visszhangjaiból. A Vecsernyaja Moszkva például első oldalon idézi a vezető budapesti, varsói, prágai és New York-i lapok reagálását a magyar és szovjet vezetők találkozójára, valamint a szerda este elhangzott beszédekre. A moszkvai rádió híradásaiban ugyancsak foglalkozott a látogatás nemzetközi visszhangjával. Nyugati koholmányok A kínai népgazdaság ma A Kínai Kommunista Párt az újjáépítés végén (1950—53) kidolgozta a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet fő vonalát, amely hosszú időre irányozta elő az ország fokozatos szocialista iparosítását és a mezőgazdaság átszervezését. Ügy számították, hogy az átmeneti időszak fő feladatainak megoldásához mintegy 15 év szükséges és Kína 4—5 évtized alatt fejlett ipari hatalommá válik. E terv megvalósításában viszonylag rövid idő alatt figyelemre méltó eredményeket értek el. 1957-ben az ipar termelése az 1949. évinek több mint ötszörösére emelkedett, a mezőgazdaság hozama pedig csaknem megduplázódott. Megnyíltak a népgazdaság fejlesztésének távlatai. Nem ez történt. Az ország reális lehetőségeitől és az átmeneti időszak gazdasági építésének. objektív törvényszerűségeitől elrugaszkodva Mao Ce-tung új „fővonalat” kényszerített az országra. Ennek az volt a feladata, hogy egy „nagy ugrással” Kínát rövid idő alatt elmaradott országból ipari nagyhatalommá tegye. Egyetlen ötéves terv alatt például hatszorosára akarták emelni az ipari termelést. A gabona- termelést pedig mé- 1959-ben 525 millió tonnára kívánták növelni (1957-ben 185 millió tonnát takarítottak be). Ez irreális volt. A kínai népgazdaság meglehetősen hosszú stagnálásához vezetett az, hogy a maoista vezetés eltért a szocializmus építésének marxista—leninista elveitől, hogy a gazdaságpolitikában kalandor „kísérleteket” kezdtek, hogy felszámolták a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatokat. A stagnálás után következő gazdasági növekedést rendkívül lelassult ütem jellemzi. A kínai népgazdaság jelenlegi helyzetének értékelését megnehezíti, hogy a kínai sajtó csak szórványosan közöl adatokat (ezeket sok külföldi szakértő felnagyítottnak minősíti) bizonyos termékek termeléséről és a termelékenység növekedéséről. De ezekből is fogalmat alkothatunk magunknak az ország jelenlegi gazdasági fejlődéséről és növekedési üteméről. Kínában 1965-ben 13 millió tonna acélt termeltek, 1973- ban pedig 26-27 millió tonnát. A népgazdaság igényeit azonban a kohászati ipar sem mennyiségileg, sem minőségileg nem elégíti ki, így kénytelenek .évente több mint 2 millió hengerelt acélárut importálni. Szűk a kohászat nyersanyagbázisa: évente 8— 10 millió tonna vasércre, 5—6 millió tonna kokszra lenne még szükség. Az utóbbi 9 év alatt 60—65 milliárd kw/órával emelkedett a villamosenergia-terme- lés és 1973-ban elérte a 120—125 milliárd kw/órát. Kínában nagy az energiahiány, ez pedig fékezi a népgazdaság- villamosítását, szigorú korlátozásokat hoz magával a háztartásokban (például 25—40 wattos villanyégőket lehet csak használni). Mi az oka ezeknek a nehézségeknek? Hiszen Kína vízi- energia-tartalékokban a világ egyik leggazdagabb állama! Az országnak azonban gyenge az energetikai gépipari bázisa: a legnagyobb kínai gyártmányú aggregát, amely a minhaji erőműben dolgozik — 125 ezer kw-os. Zömmel kis teljesítményű, kerületi vagy egy-egy kommunát kiszolgáló vízierőműveket létesítenek. Rendkívül lassan fejlődik a szénbányászat, amely az ország alapvető fűtőanyagát adja (az energiahordozók 90 százalékát a szén jelenti). Nem hozta meg a kívánt eredményt az a kísérlet, hogy a „nagy ugrás” éveiben helyi erőkből üzemeltetett kis bányákkal növeljék a termelést. A szénbányászat még tovább csökkent és 1973-ban sem érte még el az 1960-as színvonalat. A kínai vezetés mind naA Szaljut-—3 kilencven napja A Szaljut—3 tudományos űrállomás teljes egészében teljesítette tervezett program, ját. Az alapvető program befejezéseként szeptember 23-án a Szaljut—3 űrállomásról levált a kutatási és kísérleti anyagokat tartalmazó leszálló berendezés. Meghatározott időben bekapcsolódott a hajtómű és a berendezés rátért á leszálló pályára. Mielőtt a légkör sűrű rétegeibe lépett volna, leválasztották a hajtóművet és 8,4 kilométer magasságban működésbe lépett az ejtőernyős rendszer. A leszálló berendezés a Szovjetunió területének megadott térségében ért földet. A Szaljut—;3 útját eredetileg 90 napra terveztek. Mivel azonban az űrrepülés folyamán újabb lehetőségek nyíltak a fedélzeti rendszerek működésében, az űrállomás útja automatikus rendszer mellett folytatódik. A pótlólagos program teljesítése lehetővé teszi, hogy nagy mennyiségben jussanak tudományos műszaki információkhoz.!» A június 25-én földkörüli pályára juttatott űrállomás Útjának célja az volt, hogy tovább fejlesszék az űrállomás tökéletesített konstrukcióját, valamint a fedélzeti rendszereket és a berendezést, továbbá, hogy tudományos műszaki kutatásokat és kísérleteket végezzenek emberi irányítással és automatikus rendszer mellett. Július 5-én a Szojuz—14 űrhajóval a Szaljut—3 fedélzetére juttatták a személyzetet: Pavel Popovicsot, az űrhajó parancsnokát, és Jurij Artyu- hin fedélzeti mérnököt. Az űrhajó személyzete teljes egészében teljesítette a 15 napra meghatározott munkaprogramot, és július 19-én visszatért a földre. Július 19 óta az űrállomás automatikus rendszer mellett teljesíti a megadott programot. Augusztus 26-án felbocsátották a Szojuz—15 űrhajót Gennagyij Szarafanovnak, az űrhajó parancsnokának és Lev Gyomin fedélzeti mérnök irányításával. A Szojuz—15 és a Szaljut—3 együttes útja idején tudományos műszaki kísérleteket végeztek, amelyek során tökéletesítették a kozmikus berendezések közelítésének automatikus rendszerét az űrrepülés különböző viszonyai közepette. Augusztus 28-án éjszaka a Szojuz—15 űrhajó leszálló berendezése zökkenőmentesen földeiért, a Szovjetunió területének megadott pontján. A Szaljut—3 kilencvennapos űrrepülése folyamán, amelyet részben ember irányításával, részben automatikusan végzett, tovább tökéletesítették a nagy pontosságú irányítási rendszert, az elektromechanikai stabilizációs rendszert, az autonóm navigációs rendszert, a beállítható napelemekkel történő energiaellátást, az életműködést és a rádióösszeköttetést biztosító rendszere, két, a hajtóműszereket. A berendezés és az autonóm navigációs rendszer irányítását a fedélzeten elhelyezett számítógép végezte földi parancsra és a személyzet parancsára. A Szaljut—3 űrállomás útját a földön-levő azonos komplexummal összhangban figyelték és korrigálták. Az űrállomás útja során a tudományos-műszaki, orvosbiológiai és népgazdasági kutatások és kísérletek egész komplexumát teljesítette. A kísérleti anyagokat feldolgozzák, tanulmányozzák és majd nyilvánosságra hozzák. A Szaljut—3 útjának eredményei lehetőséget adnak arra, hogy újabb fontos lépésekre kerüljön sor az orbitális állomások továbbfejlesztése és az új perspektivikus kozmikus berendezések megteremtése területén. A Szaljut—3 folytatja keringését. BÜLENT ECEVIT ügyvezető török kormányfő szerda este úgy nyilatkozott, hogy hajlandó felülvizsgálni álláspontját az idő előtti parlamenti választások kiírásáról. MEGHATÁROZATLAN időre felfüggesztették a ciprusi török és görög hadifoglyok cseréjét Niqpsiában, miután török részről nem voltak hajlandók teljesíteni a csere előzetes feltételeit. A KAMBODZSAI felszabadító erők változatlanul több fronton támadják a Lón Nol- féle csapatok állásait. ABDIL AZIZ HIGAZI kijelölt egyiptomi miniszterelnök szerdán nyilvánosságra hozta kormánylistáját, amelyen 38 név szerepel. A kulcstárcák élén nem történt változás. gyobb méretű militarista politikája erősen gátolja a nemkatonai irányzatú iparágak fejlődését. 1957-ben a katonai kiadások az állami költségvetés 12 százalékát alkották, ma már körülbelül egyharmadát emésztik fel. A kínai ipar katonai ágazatai kapják a modern gépek és anyagok zömét, ebben az ágazatban dolgoznak a legképzettebb szakemberek. A népgazdaság más ágai jórészt „saját erőre támaszkodva” szerveződnek, elavult technika és kézi munka alapján. A mezőgazdaságban sem jobb a .helyzet. Az a gyakorlat, amelyet a szocializmus építésében a Szovjetunió és más szocialista országok szereztek, bebizonyította, hogy a mezőgazdaság termelő erőinek fejlesztésében döntő szerepe van az iparnak. Mao Ce-tung az objektív valóság követelményeit figyelmen kívül hagyva a 60-as években meghirdette azt a tételt, hogy „a népgazdaság alapja — a mezőgazdaság”. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés növelését állami beruházások nélkül, teljes egészében a kínai parasztokra hárították. A kínai mezőgazdaság, amely az államtól nem kap anyagi-technikai segítséget, rendkívül gyengén gépesített és primitív agrotechnikát alkalmaz. A rendelkezésre álló traktorokkal csak a termőterület 12—13 százalékát lehet megmunkálni. A mezőgazdaság fejlesztésére elfogadott 12 éves terv annak idején előirányozta, hogy 1968-ban már 60 millió hektárt fognak öntözni, de mindmáig csak a 40 milliónál tartanak. A kínai hivatalos adatok szerint 1973-ban az országban 250 millió tonna gabonát takarítottak be. Ez azt jelenti, hogy alig érték el az 1962-re előirányzott mennyiséget, és jóval lemaradtak az 1967-re tervezettől. Ugyanakkor Kína lakosainak a száma egyre inkább megközelíti az 1 mdlliár- dot. A mezőgazdaság jelenleg nem tudja ellátni élelemmel a lakosságot, Az alapvető élelmiszereket — a rizst, a lisztet és a tésztaféléket, étolajat, burgonyát a városokban szigorú norma szerint adagolják. A hánt.olatlan gabona havi fejadagja valamivel több mint 12 kg (a rizs- és a búza- takarékosság miatt mind gyakrabban adnak helyette batátát és burgonyát), növényi olajból havi 25 dekát adnak. A népgazdaság militarizá- lásával a maoista vezetés mind kevésbé gondoskodik a kínai dolgozók életszínvonalának emeléséről. A Kínai Kommunista Párt 1973 augusztusában megtartott X. kongresszusa nem fogadott el konkrét népgazdaságfejlesztési programot A kongresszusi anyagokban nem volt szó az építés anyagi-technikai bázisáról és arról sem, hogy a lakosság anyagi jólétének javítása érdekében miként kívánják megoldani a gazdasági problémákat és a fejlesztést. 1 Sz. Zolotov
