Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-03 / 205. szám

Lövészeten az ifjúgárda „HÁROM NAPOT AZ ISKOLÁÉRT” ^ Saroglyán hordták a betont NYÁRI EMLÉK A hőmérő negyven fokot Vasárnap zárta kapuit Ba- latonlellén a járási és városi úttörőtáborban a KISZ gö­döllői járási és városi bizott­sága szervezésében megren­Gyermekfogászati és fog­szabályozási szakrendelés kez­di n*jag munkáját Gödöllőn, a Petóji Sándor általános isko­lában. A rendelőben korszerű gyógyászati berendezések vár­ják barátságos, megnyugtató környezetben a kis betegeket, a 14 éven aluliakat. Üjszerű megoldás szolgálja majd a megelőzéssel kapcsolatos orvo­si teendőket ebben a kis ren­delőben, hiszen amíg dr. Pető Erika egy-egy kis beteg fogait kezeli, addig a többiek az au­diovizuális várakozóban álta­lános egészségügyi és fogá­dezett ifjúgárda-szakaszok nyári tábora. Az augusztus 26-a és szeptember 1-e kö­zött megtartott táborozás [ szati felvilágosító előadáson I vesznek részt. Heti négy alkalommal tar­tanak konzerváló szakrende­lést, kétszer pedig fogszabályo­zási rendeléseket. Az új rende­lőintézet mihnkába állításával kettős síikért könyvelhetünk el. Egyrészt megszűnik a fel­nőtt rendelő zsúfoltsága, más­részt pedig: a gyerekek meg­felelő környezetben részesül­hetnek szakszerű fogorvosi el­látásban. A korszerű rendelő hivatalos átadása a tervek szerint november hetedikén lesz. K. K. merkedett meg az idei év so­rán előttük áiló mozgalmi feladatokkal. Az egyhetes táborozás so­rán elsajátításra váró tan­anyag rendkívül érdekes programokat ígért a. tábor­lakóknak. A tananyagban meg­található volt a politikai képzés épp úgy, ahogy a kü- -lönféle katonai ismeretek el­sajátítását segítő előadások egész sora. A lövészeti kikép­zés és a tereptan foglalkozá­sok után a táborlakók alaki foglalkozásokon vettek részt, majd megismerkedtek a tö­megpusztító fegyverek elleni védelem polgári védelmi fel­adataival. Lukács Lászlónak, a KISZ Gödöllő városi bizottsága tit­kárának, a tábor parancsno­kának és Juhász István fő­hadnagynak, a magyar nép­hadsereg aszódi alakulata KISZ-titkárának, a tábor pa­rancsnokhelyettesének az ün­nepélyes táborzárón elmon­dott értékelő beszámolója szerint a hét alapos munká­val Jelt el. A résztvevő sza­kaszok — az ikladi Ipari Mű­szergyár, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyár­egysége, a KISZ aszódi bi­zottsága, a gödöllői MŰM 202-es Szakmunkásképző In­tézet, a Gödöllői Gépgyár, a Középmagyaror.szági Közmű- és Mélyépítő Vállalat, vala­mint a Ganz Árammérőgyár — ifjúgárdistái a várakozás­nak megfelelően szerepeltek és az egyhetes táborozás so­rán fegyelmezett munkáról, alapos felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Száz helyett ezer... Lapunk augusztus 31-1 szá­mában az Üzemszervezés a Zöldmező Tsz-ben című cikk­ben hibásan jelent meg: „100 férőhelyes növendékmarha-te- lep”. Helyesen: a növendék- marha-telep 1000 férőhelyes. mutat, az idő deiután hat óra. Nincsen tanítás a péceli Ráday Pál gimnáziumban, hiszen hi­vatalosan kihirdették a nyári vakációt. Itt mégis hajladoznak a barnára égett hátak, lapá­tolnak az izmos fiatal karok. Nem kötelező a jelenlét, nin­csen igazolatlan hiányzás, de a. gimnazisták fegyelmezettek voltak, még este hatkor is szolnak a felügyelő tanárnak: „tessék elengedni tanár úr, kérem!” < Harmincötször huszonegy v „Három napot az iskoláért” mozgalmat hirdettek meg áp­rilisban a gimnáziumban. A cél egy harmincötször huszon­egy méteres sportpálya építése volt — a diákok és a tanárok közös munkájával. A két olda­lon lelátókkal övezett létesít­ményre a gimnáziumnak mindössze 50 ezer forititja volt, de bíztak a lelkes társa­dalmi munkásokban és re­reménykedtek a nagyközség se­gítségében. A’pénz időközben megnégyszereződött. A me­gyei tanács pénzügyi osztályá­tól 80, a megyei sporthivatal­tól 20, a nagyközségi tanács­tól 50 ezer forint támogatást kaptak, és a gödöllői tangaz­daság is segített. Szinte min­den társadalmi munkában ké­szült el, kivéve a 160 ezer fo­rint értékű, 10 centi vastag aszfaltszőnyeget, ami alá 15 centi hengerelt sódert terítet­tek. Az első társadalmi munká­sokat sivár kép, homokos domboldal fogadta. Mintegy 1000 köbméter földet kellett megmozgatni — kézzel és gé­pekkel. A támfalakat, a lép­csőket, a lelátókat vasbeton szerkezetből építették. Egyet­len kis betonkeverőjük volt; a lelátókra saroglyán hordták föl az anyagot. Egész nyáron folyt a munka. Egy esős napon... — A tavaszi felhívás után a tanulókkal munkavállalási szerződést kötöttünk — mond­ta Cser László, a gimnázium igazgatója. — A munkától függően hol öten, hol húszán dolgoztak a pályán. Gimná­ziumunkból az alapkötelezett­séget minden tanuló teljesítet­te. Akadt olyan diák is, aki kilenc napot dolgozott — Persze, előre nem tudtuk pontosan kiszámolni, hogy mennyi a munka. Az omlatag talaj miatt többet kellett dol­gozni. Az utóbbi években nem volt olyan nyár, hogy valamit ne építettünk volna az isko­lához. De az idén először for­dult elő, hogy elsősöket is be­hívtunk. Sikeres volt ez az öt­letünk, mert a gyerekek — bár még csak a beiratkozási lis­tán szerepeltek — lelkesen dolgoztak. Érezték, tudták, hogy saját magukon is segíte­nek. Csak egyszer kellett a szülőkhöz fordulni, egy esős napon kilencen jöttek be. A diákokon kívül a pedagó­gusok is sokat dolgoztak! Ki­emelkedő volt a munkája Horváth Ferencné tornatanár­nak, Lázár Ildikó és Zelei László matematika-fizika sza­kos tanárnak. Kovács Ferenc fizika-kémia szakds tanár sa­ját kocsijával végezte az anyagbeszerzést. A gimnazis­ták mindegyike lelkes volt, de talán Juhász László, az iskola KISZ-titkára tett £ legtöbbet. A kukták a hivatalsegédek — A háziasszonyok általá­ban négy-öt személyre szoktak főzni, de itt ennél mindig többen voltak. Ezért lettem én a bográcsfőnök, a gulyásért, a pörköltért mindig én voltam a felelős. Tegnap' fasírozottat csináltam — mondta az isko­laigazgató. — A hivatalslüé- t dek is sokat kuktáskodtak. A tanácstól nemcsak pénz­beli segítséget kaptak. Dr. Vass Teodóra, a nagyközségi tanács jogásza meghivta a Csepeli Munkásotthon amatőr színjátszóit, akik bemutatták Szombaton, az esti órákban figyelmetlenül vezette LP 34— 50 rendszámú motorkerékpár­ját Gödöllőn, a gépgyár előtt Grenát István isaszegi lakos, aki emiatt belerohant Kanalas Gusztáv lovas fogatába. Az üt­közés következtében súlyosan megsérült a figyelmetlen mo­toros. Vasárnap, a hármas számú ■főközlekedési út és a Dózsa György út kereszteződésében felfestett gyalogátkelőhélyen Pergel Ferenc budapesti lakos UL 82—69 rendszámú sze­mélygépkocsijával elütötte az úttesten szabályosan átkelő Olajos Sarolta gödöllői lakost. A baleset során — amely egy­értelműen a gyalogosnak el­sőbbséget nem adó Pergel Fe­renc hibájából következett be — Olajos Sarolta súlyos sérü­lésiét szenvedett. A sérültet az egyik budapesti kórházba szállították. ★ Három hete sincs, hogy ugyanezeken a hasábokon — a Csongor és Tündét. Az elő­adás bevételét a színjátszó csoport a sportpálya építésére ajánlotta fel. — Már csak egy-két hét van hátra és a gimnázium tanulói használatba veszik az új léte­sítményt. Cser László igazgató elmondta, hogy a sportpr-’^ a nemcsak a gimnazistáké. Köz­ségi létesítménynek is szánták. i A lakosság sportolási kedvé­nek is nyitva áll, és használja majd a nagyközségi sportegye­sület is. Az utóbbiak ígértek társadalmi munkát, de annyi volt az önkéntes gimnazista, hogy nem kellett igénybe ven­niük ezt a felajánlást. A spor­toláson kívül a pálya alkalmas szabadtéri előadások tartásá­ra. A gimnázium igazgatója már tárgyalt a művelődési ház vezetőjével, felajánlotta a pá­lyát nyári kulturális rendez­vényekre. A pormentes, ideális kör­nyezetben tartják már az új tanévben a tornaórákat, a sportköri foglalkozásokat. Le­het majd itt kézi-, röp-, tol­las- és kosárlabdázni is. A re­pülő labdákat a magas piros- kék oszlopokra (a gimnázium színei) szerelt • kerítések fog­ják fel. — Nagy volt az öröm, ami­kor kifeszítették az első hálót. A gyerekek hatalmas próba­dobásnak veselkedtek. A háló kibírta. lapunk augusztus 14-i számá­ban — hosszabb elmélkedés kíséretében számoltunk be ar­ról a balesetről, amelyik ugyanitt, a fenti balesetlíez ha­sonló körülmények között kö­vetkezett be. Akkori írásunk- tam arra emlékeztettünk, hogy kmeleg az iskolaév. Egyik nap- fról a másikra ugrásszerűen megnövekszik majd a gyalog- átkelőhely forgalma, és a cikk végén félve tettük fel a kér­dést: ki lesz közülünk a követ­kező ...? És íme: három hét se telt bele, és máris újabb bal­esetről számoltunk be az emlí­tett útkereszteződésben. Most Olajos Sarolta volt a „követ­kező”, viszonylag szerencsésen úszva meg a balesetet, hiszen „csak” súlyos sérüléseket szen­vedett. Ez azonban — úgy liisz- szük — nem megoldás. Éppúgy, ahogy az sem, ha most tesszük föl a három héttel már ezelőtt elhangzott kérdést: És ni őst ki lesz a következő...? B. P. ideje alatt 62 ifjugardista is­Fúrnak és okítanak Odvas fogak szervize Megszabadulnak csomagolózsák,iáiktól az értékes berendezések, amelyekre a felvilágosító előadások nyomán remélhetőleg mind keve­sebb munka vár majd. Barcza Zsolt felvétele Örszigethy E. >4 kérdés elhangzott Fogatba szaladt — Gázolás a csíkon Pusztu/óban milliós gépek... Présház — parlagon Gyermekét a hátára kötötte A város távoli részéből iS; tisztán látható Gödöllőn az egykori koronauradalmi prés­ház. Mint egy vár pöffeszkedik a Mátyás király utca végétől alig kétszáz méterre. Külső falán tábla jelzi: a prés­ház műemlék jellegű épület. „Grassalkovich Antal építtette 1760 körül barokk stílusban. Pest m. Tanács VB 1954.” A barátok is boroztak Az épületnek ' múltja van, csakúgy mint a hozzá tartozó szőlőknek, amelyhez munká­sok sok-sok verejtéke tapadt. A présház mögötti, valamint a szadai út melletti Dobogó, a Máriabesnyő mögötti Egerszö- gi, az isaszegi Szentgvörgy és Szentkirály pusztai szőlők ter­mését szállították ide. Közei s-.áz holdról; abban az időben ez nagy területnek számított. ősszel, beérés után négyök­rös. távolabbról lovas szeke­reken szállították a termést. A szüretet későre hagyták és sokszor a dércsípte levelek alól a földről kellett felszedni a le­hullott szemeket. Megteltek a nagy kádak, a présházban folyt a munka, darálták a sző­lőt, aztán préselték, töltötték levét a nagy hordókba. A szüretet követte a pince­munka, majd télen a lefejtés következett. A fagy beálltával kezdődött a trágyaszállítás, is­mét megjelentek a négyökrös szekerek. A szőlőművesek nehéz mun­kájáról beszélgettünk el egy­kori vincellérekkel. Bukszler András Gödöllőn, a Mikola Árpád tér 9. szám alatt lakik, 1921—38-ig dolgo­zott a présháznál. — Nehéz munka volt... Kénporozni például harmat­ban kellett menni, azaz kora hajnalban. Háton hordtuk a gépet, a permetlevelet, kora reggeltől amíg csak látott az ember. Legjobb munka szüret idején volt, amikor szedtük az ezerjót, mézesfehéret, szlankát, zöldszilvánit, Csabagyöngyét, otellót, saszlát és a többit. A boroknak jó hírük volt, hiszen igen gondosan kezelték. Innen kapták a máriabesnyői bará­tok is, innen kapott az egyház évről évre nagy mennyiséget. A franciák minden évben el­vittek 560 hektolitert. Volt Gö­döllőn egy borkiskereskedő, az hetente 15—16 hektónyit vásá­rolt. A központi irodáhál a mai Martinovits utca sarkán nagy tételben lehetett vásárol­ni. Szamarak és lajtok Ami a présházat illeti, ha­talmas pincéjébe két lejáró ve­zet. Az egyiken kocsival köz­lekedtek. Nagy mennyiségű hordókészletük fenntartásához, új hordók gyártásához külön kádármestert alkalmaztak. Ebben az időben Knaus János mester volt a hordók atyja. Gödöllőn a Dankó István ut­ca 9. szám alatt él Fehér Fe­renc, aki ugyancsak szőlőmun­kás volt az uradalomnál 1926 —35-ig. Kis házukat szőlő ve­szi körül. — Egy családra négy hold jutott. Minden évben hatszor kellett kapát ragadni: nyitás­kor és fedéskor, a kettő között négy kapálás volt előíyva. Sok­szor még a nap elő se bújt, már a szőlőben voltunk. — Korán kellett kezdeni — . szerző felvétele mondja a felesége — ott gör­bültünk meg. öt gyerekünk volt, úgy dolgoztam, kapál­tam, hogy a legkisebb a há­tamra volt kötve. Kézi erővel történt minden munka. Prés­háznak két szamara volt, azok hordták lajttal a vizet úgy a permetlékészítéshez mint fel a dombtetőre, a vincellérház­hoz. A présház udvarán álló 35 méter mélységű kút adta a vizet. A járgányt körbe járva, a két szamár forgatta, így ad­ta fel a kút a vizet. Általában a szőlőművelők a szőlő mellett laktak. Így volt ez itt a présháznál is. Az is­mert közös konyha a maga át­kaival keserítette az emberek életét. Az évi juss tizenhat mázsa gabona volt (12 mázsa rozs, 2 mázsa búza, 2 mázsa árpa). Negyedéven­ként kaptak 25 pengőt, évente 36 kiló szalonnát, nagyon rossz minőségűt, és napi egy liter te­jet. Hiába volt a sok gyerek, a tejet el kellett adni — mond­ja Fehérné, mert annak az árából szerezték be a paprikát, sót, borsot, egyéb fűszereket, valamint az embernek a ciga­rettát. — Tudom műemlék az épü­let — folytatja Fehér Ferenc — szoktunk arra menni. Meg­változott ott minden. Piszkító Patyolat Ami pedig a présház pincé­jét illeti, ma gombatermesztés folyik benne. Ez még jó, mert hasznos. De mi van a présház­zal? Elmondom a históriáját. Nagyértékű társadalmi tu­lajdon temetője. Hatalmas termeiben 1964- ben a Pest megyei Ruhatisztí­tó és Szolgáltató Vállalat (Pa­tyolat) rendezett be nagy költ­séggel üzemet. Gépeket vásá­roltak és a korszerűen felsze­relt üzemben 38—40 dolgozót foglalkoztattak. A szomszéd telken kutát íúrattak, szenny­víztelepet építtettek. A nagy vízfogyasztású üzem szenny­víztelepe csakhamar megtelt, s a tova folyó lé miatt a kör­nyéken lakók sokat bosszan­kodtak és panaszkodtak a ta­nácsnál. A tanács szabálysér­tés miatt büntetett, a vállalat pedig mérlegelt: 1973. május elsején megszüntették az egy­séget A sok milliós költséggel épült üzem berendezését eszi az idő. Kár érte és kár a ki­használatlan présházért is, amelyhez ma már csak néhány család fáradságos munkájának emléke fűződik. Bukszler And­rás, Fehér Ferenc, Bankó And­rás és családjaik még emlé­keznek, hogyan fogyasztotta erejüket a présház, a szőlő és a pince. A több mint 200 éves prés­ház falai időt állóak, megbir­kóztak az idővel, pedig nem­csak annak vasfoga, hanem sok véső mart bele már tég­láiba. Vajon milyen hasznos céllal szolgálhatná még az elkövet­kezendő időben az embert? Csiba József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents