Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-22 / 222. szám

v/feill« 1974. SZEPTEMBER 22., VASÄRNAP A propagandisták kérdeznek - a vezetők válaszolnak Tegnap fejeződött be az MSZMP Pest megyei Bizottsága oktatási igazgatóságán a kulturális kérdések tanfolyama pro­pagandistáinak hétfőn kezdődött egyhetes előadássorozata. A zárást az erre az alkalomra szervezett megyei közművelődési fórum tette kivételessé és jelentőssé. A tanfolyam befejező foglalkozására, a fórumra öt megyei vezető látogatott el, hogy válaszoljon hatvan hallgató, jövendő propagandista kérdéseire: Balogh László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Sófalvi Zoltánná, az SZMT titkára, Kovács Antalné, a Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottságának titkára, Berla Ferenc, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára, és Hargitai Károly, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Az élénk, iz­galmas — néha közvetlen beszélgetéssé alakult — tanácsko­zás négy és fél órán át tartott, s áttekintette Pest megye köz­művelődésének legfontosabb, legidőszerűbb kérdéseit Szoros kapcsolatiraa az élettel ha ennek az 50 százaléknak a fele negyven év körüli, hi­szen ez nem magas kor. Riasz­tó az a szám is amelyet Har­gitai Károly közölt a hallgató­sággal a jóval fiatalabbak helyzetéről: a 25 éven aluli­aknak 21 százaléka nem fe­jezte be áz általános iskolát. A tanköteles korú gyerekek közül pedig évenként átlago­san 9 százalék hagyja abba a renszeres tanulást. De néhány reménytkeltő adatot is közölt a dolgozók to­vábbtanulásáról Sófalvi Zol­tánná. Mint mondotta, több esztendős, elég hosszúra nyúlt stagnálás után e tekintetben bizonyos mozdulás, előrehala­dás tapasztalható. Ha lassan is, de az utóbbi években nö­vekszik a dolgozók iskoláiba járó munkások száma. A jó példát adó üzemek közül né­hányat meg is említett, töb­bek között a Mechanikai Mű­veket, a gödöllői Árammérőt, a Csepel Autógyárat. Tehetséges vagy tehetségtelen fiatalok? •Ehhez a támakörhöz kapcso­lódtak azok a kérdések is, amelyek z szakmunkásképzés helyzetérői kértek felvilágosí­tásokat. Erre is, mint jó né­hány más kérdésre, többen is válaszoltak. Balogh László el­mondotta, hogy ha a múlt­hoz vagy a korábbi képzés­hez hasonlítjuk a szakmunká­sok mai iskoláztatását, feltét­lenül előrehaladásról, fejlődés­ről beszélhetünk. Ha viszont a követelményekhez és a jö­vőhöz mérjük, látnunk kell, hogy még sok a tennivalónk. A Pest megyei pártbizottság közoktatással foglalkozó hatá­rozata ezért hangsúlyozta, hogy az általános iskola és a szakmunkásképzés az oktatás­ügy két kulcsterülete. Itt leg­több a tennivaló. Kérdések hangzottak el ez ügyben arról is, hogy szak­munkástanulónak elsősorban a gyengébb, a tehetségtelenebb fiatalok mennek. Erre vála­szolva Hargitai Károly azt fejtegette, hogy a most már szerencsére eltörölt átlagosz­tályzat miatt alakult ki ez a hibás kép a közvéleményben a tehetségről. Aid az elméleti munkában gyengébb, az még nem biztos, hogy gyengébb a termelésben, s főképpen egy­általán nem biztos, hogy er­kölcsben, emberi magatartás­ban is gyengébb. Lehet valaki kitűnő manuális, ha tetszik, „termelési” képességekkel a tanulásban esetleg közepes is. Így felfogva a dolgokat egyálr talán nem igaz, hogy szak­munkás-tanulónak a „tehet­ségtelen fiatalok mennek. De nem igaz ez azért sem, mert a munkások között ma már vannak érettségizettek, szak- középiskolát végzettek is. Az ifjúság aktivitása Természetesen szóba kerül­tek a tanácskozáson az ifjú­ság életének általánosabb kér­dései is. Többek között, hogy mennyire aktív a fiatalság a kulturális életben, s hogy mi­lyen intézkedéseket tervez a KISZ a közművelődési mun­Balogh László válaszol a propagandisták kérdéseire. A képen (balról jobbra) Hargitai Károly, Ber­la Ferenc, (a válaszadótól jobbra) Sóíalvi Zoltánné és Kovács Antalné. Koppány György felvetelel Nagyobbak és szebbek az eredményeink a művelődési házak úgynevezett közös fenntartásában. E tekintetben sok minden történt a megyé­ben már évek óta, s ez főkép­pen annak köszönhető, hogy' sikerült beláttatnunk, nem­csak egyszerűen anyagi kérdé­sekről van itt szó, hanem tar­talomról. Ugyancsak a közművelődés és közoktatás szoros kapcsola­tait szimbolizálta az a tény is, hogy a fórumon részletes tájé­koztató hangzott el a megye is­kolapolitikájáról. Többek kö­zött az óvodákról, a fellendülő építésről és a szakképzett óvó­nők ezzel járó hiányáról, amely az idén átlendült a 40 százalé­kon, a tudományos-technikai forradalomról, a permanens to­vábbképzésről-. Több — szóban is felvetett — kérdés az iránt tudakozódott, miképpen lehet az, hogy bár a pedagógushiány igen nagy, mégis sok pedagó­gusfiatal hagyja el a pályát más foglalkozások kedvéért. Válaszában Hargitai Károly bizonyos egymásnak feszülő ér­dekek összeegyeztetésének fon­tosságát hangoztatta. A mate­matikaszakról például a szá­mítógépprogram sok fiatalt el­hódított. Jó dolog ez? Az is­kolaügy szempontjából semmi­képp. Onnan nézve ez veszte­ség. A számítógépprogram vég­rehajtása szempontjából vi­szont nyereség. Ezt a progra­mot is mi dolgoztuk ki, még­hozzá saját érdekünkben. A gondon csak az segíthet, ha a képzés nagyságrendje megfelel e kettős célnak is. Azaz több pedagógust képezünk, hogy jusson a számítógépek, de jus­son az iskolapadok mellé is. Ez­zel kapcsolatban már most fon­tos változásokról beszélhetünk, több pedagógus képzésére vaa lehetőségünk, de ennek gyü­mölcseit majd csak évek múlva élvezhetjük. 'ógiai kérdés szólva egyébként elmondotta, hajlamunk van arra, hogy mindazt, ami nem kívánatos jelenség a társadalmi életben és az emberek magatartásában, kispolgárinak nevezzünk. Ho­lott nem erről van szó. Ebben pontosabbnak kell lenni, hogy az emberek világosan értsék, mit akarunk. Sokan azt hiszik, a kispolgár egyszerűen kispol­gárt, azaz kisembert jelent, s úgy gondolják, ha a kispolgárt szidják, a kisembert, tehát őket bírálják. Pedig egy más poli­tikai magatartást bírálunk ilyenkor. A kispolgáriságot, amely fél a forradalomtól, a fegyelemtől, amely kiegyensú­lyozatlan, csak a saját érdekét nézi, ingadozó stb. A pártszervek tennivalói A propagandisták egyhetes tanfolyamán a Központi Bi­zottság márciusi határozatának megvalósításával kapcsolatban külön előadás tárgyalta a párt­szervek feladatait De a fóru­mon mégis ismételten szóba kerültek ezek a kérdések. Ba­logh László egyebek közt el­mondotta, nem szervezeti in­tézkedésekben kell keresni m lényeget. Az a fontos, hogy a pártszervek szemléletében, ál­lásfoglalásában forduljanak újszerűén a közművelődés problémáihoz, s minél rövi- debb idő alatt váljanak a terü­let gazdáivá. A szervezeti in­tézkedések csak ezután vagy ezzel kapcsolatban születnek meg. A fontos, hogy a pártszer- veK a cél felé forduljanak. Ökrös László Aki persze, a közművelődés, vagy ahogyan régebben ne­veztük, a népművelés ha­gyományos fogalma felől kö­zeledett volna ehhez a ta­nácskozáshoz, csak egy bizo­nyos idő Után ismerte volna föl, hogy a vitában valóban a közművelődésről van szó. A résztvevők, s nemcsak a vá­laszadók, hanem a kérdezők is, viszonylag kevesebbet be­széltek azokról a tevékenysé­gi formákról és alkalmakról, amelyekről még nem is olyan régen azt hittük, teljesen ki­töltik a népművelés fogal­mát. Kevés szó esett például a műkedvelésről, az amatőr- mozgalomról és a művészeti ismeretterjesztésről. A vita résztvevői — az MSZMP Köz­ponti Bizottsága fiárciusi ha­tározatának mondanivalójá­hoz így is alkalmazkodva — azt tartották egyik legfonto­sabb feladatuknak, hogy a kultúra és a művelődés sző­kébb értelmezésétől eltávo­lodva, vizsgálódásaikban szemügyre vegyék a szocialis­ta életmód, életforma és ma­gatartás kialakulásának hely­zetét, eredményeit, gondjait és feladatait is. Ily módon ez nem hibája; hanem éppen erénye volt a tanácskozás- tűik. Ebben a fel fogásban -sze! - lemben, született a kérdések nagy része is. Az egyik hall­gató — írásban kereken rá- is kérdezett e problémára, afe­lől érdeklődvén, hogyan hat például a szocialista brigá­dok kulturális vállalásainak teljesítése az életmód-életfel­fogás és a fhagatartás alaku­lására. A kérdésre válaszol­va Sófalvi Zoltánná példák seregével bizonyította, hogy az összefüggés létező és va­lóságos. Sok olyan kezdemé­nyezéssel találkozhatunk Pest megyében is, amelyeknek az a célja, és eredménye, hogy a munkások egyre alkalma­sabbá válnak az aktív köz­életi szereplésre. Ehhez a problémához kap­csolódva Balogh László azok­ra a kételyekre válaszolt, amelyek a közvéleményben itt- ott már megfogalmazód talc. A KB márciusi határozata ki­emeli, hogy a munkásság mű­velődésében elsősorban a szo­cialista brigádokra kell épí­teni. De van-e a brigádok tagjaiban aktív művelődési igény, amelyre valóban épít­hetünk. A megyei, tapasztala­tok szerint a válasz: határo­zott igen. Sokszor bíráljuk ugyan a szocialista brigádo­kat ezért vagy azért, leg­többször talán a kulturális vállalások formális teljesíté­séért. Ez a kritika azonban nem mond ellent a lényegi igazságnak. Másrészt azt is figyelembe kell itt venni, hogy több helyen az üzemi vezetők maguk sem törődnek — vagy legalább eddig nem törődtek — a brigádok kul­turális vállalásaival. Csak a termeléssel ne legyen semmi baj, a többi mellékes — mond­ják ezek az üzemi vezetők. Gyakran nem vagyunk elég érzékenyek a brigádokban a kulturális munka tényleges eredményei iránt. Ha egy munkás például azt mondja, elmentem a kiállításra, de csak azért, mert a többiek is elmentek, elolvastam egy könyvet, de csak azért, mert a többiek is elolvasták, mi bírálunk és azt mondjuk, lám, mennyire formálisak az ered­mények. Holott ezekben és a hasonló esetekben is valójá­ban dicsérni kellene. A kö­zösség formáló hatását kell itt meglátnunk, a húzóerőt, ami új utak felé indít egy vagy több munkást már egyet­len brigád keretei között is. Riasztó számok — reményt keltő adatok Már az eddigiek is mutat­ják, hogy a medrei fórum rendkívül nagy figyelemmel, mondhatnánk, kiemelten fog­lalkozott a munkásművelődés ügyével. Ez a figyelem az egész tanácskozáson végigvo­nult. Valamilyen . szállal jó­formán minden felszólalás — vagy egyszerű közbeszólás, mert ilyen is elhangzott —, kapcsolódott a munkásélethez. Ugyanilyen figyelemmel és érzékenységgel vette szem­ügyre a tanácskozás a fiata­lok művelődésének, életének, magatartásának gondjait is. Joggal mondhatta zárósza­vaiban Balogh László, hogy a tanácskozás a tartalmát és lényegét tekintve, munkás- és ifjúságcentrikus volt. Még szinte felsorolni is le­hetetlen azokat a kérdéseket, amelyek ebben a tárgykörben elhangzottak, a dolgozók is­koláitól kezdve az ingázó munkások nagy gondjain át egészen a szakmunkásképzés új formájáig. Természetesen nem minden probléma szere­pelt azonos súllyal, s ezek kö­zül a nagyobb nyomatékot ka­pott kérdések közül talán el­ső helyen a dolgozók tovább­tanulásának, általános iskolái­nak ügyét említhetjük. Riasztó számok hangzottak el ezzel kapcsolatban: a munkások 50 százalékának nincs meg az ál­talános iskolai végzettsége, s ez még akkor is nagy gond, A hallgatóság: a kulturális kérdések tanfolyamainak megyei propagandistái. vita épp azzal kapcsolatban bontakozott ki, mennyire és mennyiben nevezhetők a ja­vasolt akciók kísérleteknek. Lényeges új ugyanis sem a tartalomban, sem formában, sem módszerben nem, fe­dezhető fel bennük. Arról van szó — a javaslatok szerint —, hogy az agglomerációban in­tenzívebben, nagyobb hatás­fokkal kell csinálni mindazt, amit másutt. De ez semmi­képpen sem nevezhető köz- művelődési kísérletnek. Az erők összefogása —» r Nagy szerepet kapott a ta­nácskozáson a különféle mű­velődési intézmények össz­hangja, munkájuk egységes cél felé való koncentrálása, hatékonyságuk fokozása. Leg­részletesebben és legbehatób­ban talán Hargitai Károly beszélt erről, sok más fon­tos kérdést érintő felszóla­lásában abból kiindulva, hogy a közművelődés és a közok­tatás ezer és ezer szállal kap­csolódik egymáshoz. Valósá­gos tendenciákat, folyama­tokat erősítünk tehát, ami­kor az együttműködést szor­galmazzuk. A lehetőségek szinté magától értetődőek. Nyilvánvaló, hogy például egy Iskola szemléltetőeszköz­tára — nagyon kis példa ez, de a dolog lényegét jól mu­tatja — ha csak iskolai cé­lokra használjuk fel, kevésbé hasznos és hatékony, mintha a közművelődés feladatainak megoldásához is igénybe vesz- szük. Ehhez persze az kell, hogy az iskola és a művelő­dési ház közel legyen egy­máshoz, esetleg éppen egy épületben kapjon helyet. Ez persze építési, telepítési kér­dés is, s ebben Pest megye még csak a kezdet kezdetén, jóformán a tennivalók felraj­zolásánál tart. Néhány ideo. Néhány ideológiai kérdés is szóba került a közművelődési fórumon. Az egyik kérdés arra a problémára kért feleletet, miért engedünk be nyugatról válogatás nélkül mindent? Ba­logh László kifejtette, hogy kü­lönösen az ellenséges, a bur- zsoá ideológiát terjesztő eszmé­ket, műveket bíráljuk fölül. A kapcsolatok fejlesztése azon­ban a békés egymás mellett élés elveiből és gyakorlatából ter­mészetszerűen következik. Mi nem félünk ezektől a kapcsola­toktól. Szilárd meggyőződé­sünk, hogy a mi eszméink job­ban hatnak ott, mint az övéké itt. Eközben azonban egy pilla­natra sem feledkezhetünk meg arról, hogy az ideológiai harc fokozódik. Munkánkat eszerint kell végeznünk. Ami a hoz­zánk érkező külföldiek olykor előforduló ellenséges magatar­tását illeti, ném tűrjük el még a békés egymás mellett élés tiszteletben tartása mellett sem. Egy másik kérdés a kispolgá­ri magatartás lényege iránt ér­deklődött. Több más hozzá kap­csolódó kérdésre válaszolva Balogh László elmondta, hogy a szocialista magatartást bát­rabban, erőteljesebben kell propagálnunk. Nem pontokba szedett szabályok, hanem a meggyőződés, a gondolkodás- mód, az életszemlélet, amely magatartássá válik, mondja meg végül is az embernek, hogy bizonyos helyzetekben mit kell tennie. Jellemnevelésre van szükség, s ennek szolgálatába kell állítani a szocialista maga­tartás propagandáját is. A kispolgári magatartásról Fórum a közművelődésről ka fellendítésére. A kérdések­re Berla Ferenc szinte kü­lön előadásban válaszolt. Bevezetésül a fiatalok öltöz­ködéséről beszélt — mert ilyen kérdések is felvetődtek a tanácskozáson — hangoztat­va többek között, hogy ebben a szélsőségeket nem rendele­tekkel, különféle intézkedé­sekkel kell megszüntetni, ha­nem a fiatalok nevelésével) műveltségének ' erősítésével. Ami a fiatalok közművelő­désben való részvételét illeti, azzal kapcsolatban azt mon­dotta el a KISZ Pest megyei bizottságának titkára, hogy az eddigi részvétel ebben a munkában nem volt elég cél­tudatos. De már hozzákezdtek ahhoz, hogy a KISZ, mint szervezet, tagjai révén haté­konyabban épüljön be a közművelődés rendszerébe. Ugyanígy tervezi a KISZ me­gyei bizottsága az ifjúsági klubok munkájába — 150 ilyen klub dolgozik a megyé­ben, bár ezeknek csak egy- harmada fejt ki rendszeres te­vékenységet — beleszólni. A KISZ megyei bizottságá­nak titká/a a fiatalok tovább­tanulásáról is szólott Üj ak­ciót indítanak — jelentette be többek közöt — amelynek az a célja, hogy ne legyen olyan KISZ-tag, aki nem vé­gezte el az általános iskolát. A szakmunkástanulók ügyé­ben pedig megszervezik az úgynevezett patronáló mozgal­mat Fefadat és kísértei Mint minden olyan tanács­kozáson, ahol a megye kul­turális életének kérdései szó­ba kerülnek, a szombati fó­rumon is felvetődött az agg­lomeráció, és hozzá kapcso­lódva az ingázó munkások művelődésének problémája. A kérdés, amely ezzel kap­csolatban elhangzott, azt ku­tatta, milyen eredményekkel járt az a közművelődési kí­sérlet, amelyet az agglome­rációs övezet több községé­ben a Hazafias Népfront vizsgálatai után tavaly kez­dődött meg. A kérdésre vá­laszolva Kovács Antalné egyebek közt elmondotta, hogy a népfront Pest megyei bi­zottságának kulturális bizott­sága megvizsgálta 44 Pestkör­nyéki település helyzetét és javaslatot tett, hogy kísérleti jelleggel dolgozzák ki néhány községben a közművelődés intenzívebb előrehaladásának feltételeik Azóta kiderült, hogy a javaslatokat ponto­sabban kell kimunkálni. Köz­bevetett szóbeli kérdésre el­mondotta még, hogy a kul­turális bizottság javaslatait kísérletként emlegették. A

Next

/
Thumbnails
Contents