Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-20 / 220. szám

2 1974. SZEPTEMBER 20., PÉNTEK ENSZ: napirendi viia A szocialista országok küldöttségvezetőinek találkozója A Gallup közvélemény-kutató Intézet csütörtök reg­gel nyilvánosságra hozta jelentését, amely szerint a Wilson vezette brit Munkáspárt jelenleg 8 százalék­kal népszerűbb konzervatív ellenfelénél. Mint ismeretes, az angliai választásokat október 10-én rendezik. A megkérdezettek közül csak minden negyedik volt elégedett Heath ellenzéki vezetővel, s az ő népszerűsége 1967 márciusa óta most van a leg­mélyebb ponton. További megkérdezettek 55 százaléka úgy ^ vélte, hogy a közelgő választásból a Munkáspárt kerül majd ki győztesen, csupán 18 százalék jósolt konzervatív és 2 százalék liberális győzelmet. FÓKUSZ Ximenes atya lelkülete NEM KELL különösebb ké­pesség ahhoz, hogy egy rövid hír jogos aggodalmat keltsen. Féltést és együttérzést mind­azok körében, akik figyelem­mel kísérik a portugál esemé­nyeket Kiderült, hogy a fa­siszták szervezkednek. LISSZABONBÓL érkezett a jelentés, hogy Portugália ideiglenes kormánya elhatá­rozta: betiltja a Nacionalista Mozgalom elnevezésű szerve­zetet. Portóban alakult ez a fasiszta mozgalom — nevez­hetjük bátran pártnak is —, mégpedig a rossz emlékű, hír­hedt egykori légiósok sorai­ból. VILÁGOS A KÉPLET: Por­tugáliában április 25-én meg­döntötték ugyan Caetano fa­siszta diktatúráját börtönbe zárták az egykori titkosrend­őrség jó néhány tagját, és a megbukott rendszer néhány főkolomposát ez azonban nem jelenti a fasizmus vég­leges felszámolását. Már ed­dig is jó néhány alkalommal megbizonyosodhattunk róla, hogy a portugál tavasz de­mokratikus intézkedéseit itt is. ott is igyekeznek elgán­csolni, hátráltatva a kibonta­kozást megnehezítve a fegy­veres erők mozgalmának helyzetét. A SZÉLSŐJOBBOLDALI, nacionalista mozgalom alkal­mas fedőszervnek kínálkozott minden rendű és rangú egy­kori fasiszta tömörítésére. Afféle faltörő kos szerepet szántak neki: a nacionalizmus demagógiája mögül kedvező hadállásokat lehetett volna kiépíteni a demokratikus in­tézmények, a portugál balol­dal és a hadsereg csakugyan őszintén új utat kereső elemei ellen. NEMRÉG egy hazánkban járt, magát szocialistának valló portugál újságíró keserűen pa­naszolta: sokkal többen Van­nak ma még Portugáliában olyanok, akik téglával verik a mellüket, bizonygatva balolda- liságukat, mint azok, akik csak­ugyan gyökeresen leszámoltak a fasiszta múlttal. A naciona­lista mozgalom nem is titkolta céljait. Kétségtelen, hogy így könnyebben fel lehetett szá­molni, le lehetett leplezni. SZINTE RÁRIMEL a fen­tiekre Ximenes atya, Odemira plébánosának esete. Egy szó­noklatában ugyancsak elavult tanokat hirdetett. Azt ajánlot­ta fiatal híveinek, hogy tanul­janak Salazar fasiszta diktátor­tól. A fasiszta nézeteiről közis­mert plébános még azt is hoz­zátette: lehetetlen, hogy a por­tugál nép ilyen rövid idő alatt „elvesztette volna lelkületét”. ALIGHA TÉVEDÜNK tehát, ha azt mondjuk: a jövő év ta­vaszán esedékes portugál vá­lasztásokig még gyakran szem­be kell nézni a demokratikus portugál közvéleménynek a Portóban most feloszlatott fa­siszta szervezethez hasonló próbálkozásokkal, s a Ximenes atyáéhoz hasonló lelkülettel. Addisz Abeba Az első tüntetés Csütörtök délelőtt — a ka­tonai hatalomátvétel óta elő­ször — tüntetés zajlott le az etióp fővárosban, Addisz Abe- bában. Több száz diák vonult a hadsereg 4. hadosztályának főhadiszállása elé, és követel­te mintegy kétszáz bebörtön­zött volt kormányhivatalnok és katonatiszt szabadon bo­csátását. A rendőrség bottal támadt a tüntetőkre, és szét­oszlatta az egybegyűlt töme­get. Szemtanúk szerint a tün­tetők közül sokan megsebe­sültek. s a rendőrség számos fiatalt letartóztatott. Nagy-Britannia úgy határo­zott, hogy elismeri az új etióp katonai kormányt, amely meg­fosztotta trónjától Hailé Sze- lasszié császárt — közölték csütörtökön tájékozott londoni források. A brit külügyminisztérium várhatóan rövidesen bejelenti hivatalos döntését. Az ENSZ New York-i szék­háza előtt ünnepélyes keretek között felvonták a világszerve­zet három új tagállamának, Bangladesnek, Bissau-Guineá- nak és Grenadának zászlaját. A palota előtti zászlórudakon most már 138 állam zászlaja leng.' \ Szerdán, az ENSZ-közgyűlés 29. ülésszakának második nap­ján megválasztották a főbizott­ságok elnökeit és a közgyűlés elnökhelyetteseit Az 1. számú politikai bizottság elnökévé a résztvevők egyhangúlag Carlos Ortiz de Rozast, Argentína ál­landó ENSZ-képviselőjét vá­lasztották, a különleges politi­kai bizottság elnöke pedig, ugyancsak egyhangú szavazás alapján, Per Lind svéd diplo­mata lett. A résztvevők a köz­gyűlés jogi bizottságának elnö­kévé Milan Sahovicsot, a jugo­szláv küldöttség tagját válasz­tották. Az ENSZ-közgyűlés általá­nos ügyrendi bizottsága csütör­tökön megkezdte a 29. ülésszak napirendi vitáját. Az ülésszak Csütörtökön ülést tartott Genfben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszának koordi­nációs bizottsága, és megvi­tatta a második szakasz to­vábbi munkarendjét. A bi­zottság a szeptember 2-án be­fejeződött nyári szünet óta el­ső ízben ülésezett. Dr. Matusek Tivadar, a koordinációs bizottság ma­gyar elnöke méltatta az érte­kezlet első munkaévében el­ért eredményeket. A magyar küldöttség vezetője kifejezte reményét, hogy az eddigi bo­nyolult problémák megoldásá­nak felgyülemlett tapasztala­tokat fel lehet majd használ­ni az eljövendő tanácskozáso­kon újabb eredmények eléré­sére. Ilyen eredmény lehet a konferencia harmadik, záró szakaszának megtartása a 35 részt vevő állam kormányfői­nek részvételével. A koordinációs bizottság ok­tóber közepéig hagyta jóvá az értekezlet munkatervét. ideiglenes napirendjén 113 na­pirendi pont szerepel.’ Tizenhá­rom napirendi pont tartalmaz új javaslatokat, amelyek az el­múlt hetek során érkeztek a bizottsághoz. Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter, az ENSZ-közgyű­lés 29-ik ülésszakán részt .vevő szovjet küldöttség vezetője csü­törtökön találkozott a testvéri szocialista országok — Bulgá­ria, Csehszlovákia, Kuba, Len­gyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK és Románia — ENSZ-küldöttségeinek veze­tőivel. A találkozón jelen volt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság állandó megfigye­lője is. Az ENSZ-közgyűlés általá­nos ügyrendi bizottsága csü­törtök délelőtti ülésén a tag­államok által előterjesztett 113 napirendi pont közül 95-öt ja­vasolt a közgyűlésnek jóváha­gyásra. Az általános ügyrendi bi­zottság csütörtökön délután, magyar idő szerint az éjszakái órákban folytatja a napirendi vitát. Diplomáciai körökben a munkatervet megfelelő alap­nak tartják a biztonsági érte­kezlet záró dokumentumainak kidolgozását célzó munkálatok folytatására. A koordinációs bizottság tag­jai a munkatervet a tanács­kozások jelenlegi állásával összhangban dolgozták ki. Azokban az albizottságokban, ahol a munka lényegében már befejeződött, csökkentet­ték az ülések számát. Így pél­dául végéhez közeledik a gaz­dasági kérdésekkel foglalkozó albizottság munkája, de más munkacsoportokban is hama­rosan befejeződik a záró do­kumentumok megszerkesztése. Az értekezlet részvevői más­részt hangoztatják, hogy a küldötteknek több lehetőséget kell adni nem hivatalos ta­nácskozások és megbeszélések folytatására, s ily módon meg lehet gyorsítani a még fenn­álló problémák megoldását. BÉCS Magyar felszólalás a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlésén A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 18. közgyűlésének általános vitájában csütörtö­kön szólalt fel dr. Osztrovszki György, az Országos Atom­energia Bizottság elnöke, a közgyűlésen részt vevő magyar delegáció vezetője. A nemzetközi kapcsolatok új rendszere feltételezi a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését. Csak ilyen módon le­het megvalósítani valamennyi állam hatékony és kölcsönö­sen előnyös együttműködését a mi munkánkban is — mon­dotta felszólalásában a magyar küldöttség vezetője. A továbbiakban a nemzet­közi életben végbement ked­vező változásokra utalva kije­lentette: az ügynökségnek fel­adata, hogy a tagállamok ak­tív közreműködésével ezeket a változásokat előnyösen hasz­nálja ki. A változások hatása abban is megmutatkozik, hogy tovább erősödött az ügynöksé­gen belül az univerzalitás el­ve. A magyar delegáció nevé­ben örömét fejezte ki, hogy a jelenlegi közgyűlésen a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaságot felvették az ügy­nökség tagállamai közé. A feladatokról szólva dr. Osztrovszki György hangoztat­ta: A magyar delegáció a többi küldöttséggel együtt jó remé­nyekkel néz a jövő elé. Sajná­latosnak tartjuk azonban, hogy vannak még országok, amelyek nem írták alá, vagy még nem ratifikálták az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását célzó szer­ződést, és nem tesznek meg mindent a biztosítéki rend­szer hatékonyságának eme­léséért. A magyar delegáció — foly­tatta — nagy jelentőséget tu­laj donit a nukleáris biztonság és környezetvédelem, a nuk­leáris energetika és gazdasá­gosság, a nukleáris informá­ciós rendszer területén kifej­tett ügynökségi tevékenység­nek. Kormányunk az ésszerű, a növekvő program teljesí­téséhez szükséges költségvetés emelését indokoltnak tartja és támogatja. Szerda délben gyorshírt re-1 pítettek világgá Londonból a hírügynökségek: Wilson kor­mánya a minisztertanács ülé­sén úgy döntött, hogy október 10-ére kiírja az általános vá­lasztásokat. Harold Wilson péntekre már vissza is hívta a nyári szünetről Nagy-Bri- tannia parlamentjét, majd — az alkotmánynak megfelelően — a királynő feloszlató hatá­rozatának kihirdetése után a törvényhozás ismét befejezi tevékenységét. Alig több mint hat hónapig ülésezett jelenlegi összetételé­ben a brit törvényhozás. A Munkáspárt már régóta ka­cérkodott az új választások kiírásával, s benfentes londo­ni körök szinte biztosra vet­ték, hogy legkésőbb október második feléig ismét az urnák elé szólítják Anglia választóit. Wilson nem is titkolta, hogy abban reménykedik: az új vá­lasztások meghozzák jártja számára az abszolút többséget. Ezzel megszűnnék a jelenlegi, meglehetősen nehéz helyzete a törvényhozásban, és a Mun­káspárt szabad kezet kapna Anglia belpolitikai gondjainak gyökeres rendezéséhez, kül­politikájának dinamikusabb kifejtéséhez. Nem mintha eddig is — a rendelkezésre álló alig több mint fél év alatt — nem tet­tek volna egyet s mást a szi­getország javára. Wilson ka­binetjéhez fűződik például az előző, Heath-kormány mun­kásellenes intézkedésének, a hírhedt ipari kapcsolatok tör­vényének hatályon kívül he­lyezése. A brit szakszerveze­tek sztrájkjogát megnyirbáló törvény bevezetése annak ide­jén egész Angliában példátlan méretű felháborodást keltett. Annak ellenére, hogy Nagy. Britanniában szokatlan mére­teket öltött az utóbbi időben a drágaság, elvitathatatlan a munkáspárti kormánynak az az igyekezete, hogy az inflá­ciónak gátat vessen. Bizonyos cikkek árát megpróbálták központilag ellenőrizni, elren­delték a lakbérek befagyasz­tását, emelték a nyugdíjakat, és a korábbinál jelentősebb támogatással siettették a sze­gényebb rétegek lakásépítési programját. Külpolitikailag a Wilson-ka- binet jóval szerényebb ered­ményt tud csak felmutatni. Nem lett úrrá, minden közve­títő kísérlete ellenére sem, a ciprusi válságon, adós maradt az elmúlt fél év alatt a szov­jet—angol kapcsolatok gyöke­res megjavítására tett lépé­sekkel, és csupán tétova kí­sérletek tanúi lehettek az an­gol választók a közös piaci tagság feltételeinek módosítá­sa irányában. Azt jelenti-e mindez, hogy Harold Wilson jogos remé­nyekkel tekinthet az október 10-i választások elébe? Alig­ha. Angliában minden lehet­séges. Négy évvel ezelőtt pél­dául a nyári választásokon szinte bizonyosra vették a Munkáspárt diadalát. Ezzel szemben a toryk simán, nagy többséggel győztek. Meglehet, most is sokan jól emlékeznek azokra az esetekre, amikor a Munkáspárt hatalomra jutása után megfeledkezett korábbi ígéreteiről. A LENGYEL KORMÁNY meghívására szeptember végén hivatalos látogatásra a Lengyel Népköztársaságba utazik And­rej Gromiko szovjet külügymi­niszter. GUSTAV HUSÁK, a CSKP Központi Bizottságának fótit- • kára, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke csütörtökön hazaérke­zett Finnországból. GERALD FORD amerikai el­nök csütörtökön a szenátus elé terjesztette ratifikálás végett a rakétaelhárító rakétarendsze­rek telepítését korlátozó meg­állapodást, amelyet Nixon volt elnök nyári moszkvai látogatá­sa alkalmával írtak alá. Nézelődés a világban O A Foliban — Michel Gyarmathy, a fo­lies Bergéres direktora? — kérdez­tem a telefonba. — Igen. És ott — Az Invalidusok templomától, Napóleon vagyok, föltámadtam, pe­dig még nincs vége a világnak. — Ki bolondozik velem? János, te vagy? — Én. — Az ostoba tréfáiddal. — Jössz? — Vagyok. Afféle rosszcsontként szidott oda- vissza Michel, aztán beültem az elő­adásra. Ezt a parádés kiállítású, ezercsillogású revüt már többször is láttam; igaz, nem vagyok revü­kedvelő. Nem azért, mert „játszom az eszem”, mint sokan teszik, kis­polgári • gőgből vagy egyszerűen os­tobaságból fitymálják az efféle könnyű műfajt, miközben nincsen olyan tévélimonádé, amelyet ne néznének meg. Nem szeretem az ilyen pompát, ragyogást, mert ke­vés benne az életvalóság. Habár a finom francia kellemesség, diszkrét erotika, ügyes balett és akrobatika — elszórakoztatja a nézőt. A szünetben, az igazgatói iro­dán aztán Michel rákapott a zon­gorára: pörgött az ízes magyar nó­ta, akár egy zongoraórára fanyalo­dott cigányprímás produkálta volna magát — Ja, az ám! — állt föl a direk­tor, hogy verses kötetét átadja. El­hárítottam, mert a múltkor már egy dedikált példányt kaptam tőle. In­kább én mondok újságot, gondol­tam, és nagyképűen közöltem, hogy a Nógrád megyeiek kiadtak egy an­tológiát; kik, milyen költők éltek, jártak arra az utóbbi másfél század­ban. S Madách, Petőfi és sok jeles régi és mai költő társaságában ott vannak Michel Gyarmathy versei. — Abból is adok, ha akarod —, s előhúzott a fiókból vagy öt darab könyvet. — Megküldték. Igen ren­des fiúk! A témánál voltunk. Majd’ öt­ven esztendeje került el onnan ez a Michel. Érettségizett és elment vi­lággá. Balassagyarmat képe most is úgy él benne, mint amilyen akkor volt, gyerekkorában, s — szerintem — azért nem mer hazajönni, mert fél, hogy elveszti ezt az erős lelki kapaszkodót — Kis fogadás volt a követségen, Mód Péterrel tereferélgettünk — té­rítette el a témát, miközben régen eltelt a szünet, sőt, az előadásnak is vége lett. Közben három magyar jött be, s megköszönték az ingyen­jegyeket. — Még mindig lesed az otthonia­kat, Michel, osztogatod nekik ingyen a drága jegyeket? Nem ilyennek képzeltem a párizsi milliomosokat Jársz-kelsz ezzel a vállravetős, erdő­kerülő táskáddal, és fogod a magya­rokat ... — Ügy örülök, ha találkozom ve­lük — mondja szomorúan. Szegény magányos _ gon­doltam el ennek a dúsgazdag, köz­ismert párizsi figurának a sivár sor­sát. Mert hát a 41 bis, rue de Cha- zelles alatti palotaféle is inkább a gazdagság és az érték rideg-hideg aranymúzeuma, mint egy bensősé­ges, jó családi meleget árasztó la­kás. — Gyerünk vacsorázni! — szede- lőzködik. — Hogy van a Szófi? Olyan szép, mint volt? — Szófi változatlanul a legszebb párizsi színésznő. — Emlékeztet nagyon valakire, de hiába töröm a fejem, nem jövök rá, ki az otthoni képmása. — Nagy a drágaság nálunk — fordít újra a szón, miközben csön­desen bandukolunk az utcán. — Tudom. Estére befejeztem a beszélgetéseimet a CGT főtitkárá­val, George Segnivel. Egészen pon­tosan tudom, hogy méregdrága or­szág lett a tiétek. De az egész Nyu- gat-Európa. Ügy nézem, a tőkés­világ elérkezett a nagyobb megráz­kódtatások küszöbéig. — János, én nem politizálok. Nem értek ehhez a mesterséghez, de ami­nek nagyon örülök az, hogy min­denki olyan jókat mond a hazá­ról. S mennyien jönnek, úristen ... Hanem a pálinka ... /Elfelejtett megkínálni a csong­rádi kisüstivel. Egy téesz-elnök ; hoz­ta neki onnan, ajándékba. Meg­nyugtattam, hogy nincsen semmi baj, én még a nagyüstit sem iszom meg. Romlik az ízlésem. Éjszaka is mozgalmas a belvá­ros, éppen olyan nehéz taxihoz jut-’ ni, mint nappal. Tízet is leintünk a sarkon, míg a tizenegyedik szabad. Tolonganak az emberek, mintha ve­csernyés korzót járnának. — Mikor alszanak ezek? — kér­deztem. — A legtöbbje külföldi. Mindenki valami párizsit keres. Amit meg is talál. — Ja, értem. Értem. — Dehogy érted. A francia nők a világon a legtisztességesebbek. Ott­hon egy nőt leszólíthatsz, de itt vagy rád se néz, vagy kapsz egy pofont. — Ne bolondozz! — Csak art mondom, ami van. Ismerem őket, negyven esztendeje velük dolgozom. Van egy ostoba közhiedelem, amelynek e tekintet­ben sem felel meg a francia való­ság. Csak itt kevésbé nagyképűek a nők és a férfiak. — Ez nemzeti karakter nálunk. — A fene tudja, de majd kinő­jük. Ezután néhány nagyképűség! eset következett, amelynek záró fe­jezetei kitartottak a vacsora vé­géig. Egy híres rendezőnk Michelt a díszletezők, kulisszatologatók társa­ságában, déli szendvicselés közben találta. Megkérdezte, hogy mi ez a közösködés, bratyi ezekkel az em­berekkel Mire azt felelte: „£n ezek­ből élek, a munkájukból Bevándo­rolt vagyok, hát hogyne alkalmaz­kodnék hozzájuk. Meg szeretem is őket, mert jól és sokat dolgoznak. Igaz, elég jól megfizetem őket.” A főrendező elképedt. Máskor meg országos nevű irodai­márkánk kápráztatta el az ebédelő társaságot Kanadai, amerikai ma­gyarok voltak ott együtt ebéden, s ez is beesett a bolyba. Mindjárt azzal kezdte, hogy alig tartózkodik Pes­ten, fél év London, fél év Párizs, s micsoda. isteni golfpályák. „Megállt a kezemben a kanál — mondja —, mert tudtam, hogy kétheti ki­küldetésekkel jár, s a szállodai szo­bában szalámit eszik, hogy a napi­díjból maradjon egy kis ajándékra való.” De amikor elkezdte mondani, hogy a balatoni vityilló körül mi új­ság van, s éppen most cserélte ki a kocsiját, olyan csudálkozás és ér­tetlenség lett úrrá, hogy egészen megfagyott a levegő. Ilyesmi itt nem téma, mert akiknek valóban volna hencegnivalójuk, természetesnek veszik a vityillót, autót, éppen úgy, mint az inget, gatyát. — Ez a polgári proccolás, vagy a vidéki dzsentri utánzása, de igazad van, majd a harmadik, negyedik nemzedék kinövi. — Maradjunk ebben. Látlak még? — Nem. Reggel indulok haza. SIKLÓS JÁNOS (Következik a befejező rész: Halsütés a vadonban.) Genf Munkaterv október közepéig Wilson kísérlete

Next

/
Thumbnails
Contents