Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-03 / 205. szám
xMilav 1974. SZEPTEMBER 3., KEDD Egy üzem - egy iskola Példát mutat a konzervgyár A nagykőrösi Kossuth Lajos általános iskolának — a város nyugati részén — öt, egymástól többé-kevésbé távol eső helyen vannak épületei. Az oktatás általában régi, eléggé elavult épületekben folyik. A gyakori karbantartási és javítási munkák nagy összegeket emésztenének fel, az iskola jelenlegi anyagi lehetőségei pedig korlátozottak. A zavartalan oktatást, a megfelelő körülmények biztosítását nagy mértékben elősegíti az Egy üzem — egy iskola mozgalom. A jó kapcsolatok alapja Becser Ernő, az iskola igazgatója elmondta, hogy együttműködési szerződést kötöttek a Városgazdálkodási Vállalattal, s ennek alapján az iskola jelentős támogatást kap. Például társadalmi munkában elkészítették az új tornaterem tervrajzait, de menetközben a vállalat dolgozói díjmentesen festenek, szerelnek, kőműves munkákat végeznek az iskola különböző épületeiben. A legnagyobb anyagi támogatásban viszont a Nagykőrösi Konzervgyár részesíti a Kossuth Lajos általános iskolát. Arról az ipari egységről van szó, amely a város szinte valamennyi iskoláját, gyermek- intézményét patronálja, tehát a városi üzemek közül a legtöbb áldozatot hozza az oktatás ügyéért. Az igaz, hogy a konzervgyár anyagi lehetőségei nem any- nyira szűkösek, mint a város többi ipari egységeié, a termelőszövetkezeteké. De nemcsak erről van szó. kola nyolc osztályát el nem végzett dolgozókat előkészítjük a bizonyítvány megszerzésére. — Előadókként szereplünk a gyári szakimul kás- és továbbképző tanfolyamokon. Irodalmi csoportunk és énekkarunk szinte minden gyári ünnepségen fellép. Jó a gyári KISZ-szervezet és az úttörőcsapatunk közötti kapcsolat is. A gyár dolgozói az idei nyár folyamán 40 ezer forint értékű társadalmi munkával elvégezték az új tornaterem villanyszerelési munkálatait. Természetesen az anyagot az iskola biztosította. A festőbrigád kifestett négy tantermet és két folyosót. A lakatosbrigád fizikai szemléltető- eszközölcet készített. Szinte lehetetlen lenne felsorolni, hogy a két vállalat — a konzervgyár és a Városgazdálkodási Vállalat — hány alkalommal segített az iskolán szakipari munkákkal és szemléltetőeszközök készítésével. A KISZ-tagok segítettek az iskolai sportpálya építésénél, kézilabdakapukat is készítettek. Szocialista brigádtagok a közelmúltban térképtartókat, diavetítő-állvány okát barkácsoltak. Ismét találkoznak — Tanulóink szüleinek többsége a konzervgyárban dolgozik — folytatja az igazgató. — Véleményem szerint ez is közelebb hozott bennünket. Ugyanakkor a nyári szünetekben sok felsőtagozatos tanuló dolgozik a konzervgyárban. Főleg e nyári munkák szerettetik meg a gyerekekkel a különböző élelmiszeripari szakmákat. Évente több végzős nyolcadikos tanuló jelentkezi 1c a Toldi Miklós élelmiszeripari szakközép- és szakmunkás- képző intézetbe — mind a két tagozaton. Nem kis számban — a bizonyítvány megszerzése után — a konzervgyár dolgozói lesznek. Ezeknek a fiataloknak a megfelelő gyakorlati idő eltöltése után gyáron belül lehetőségük van a továbbképzésre, később elvégezhetik a konzervgyár által szervezett szakmunkásképző tanfolyamokat. — A jó kapcsolat ápolása ma már mind a két fél részéről igény — mondta az igazgató. — Ennek a szülők is örülnek. Tanulóink legalább harminc százaléka a konzervgyári könyvtár rendszeres látogatója. Év közben a felsőtagozatosok társadalmi munkát végeznek a gyárban. Ügy gondolom, a jó kapcsolat alapja az, hogy évek óta az iskola és a gyár is keresi a lehetőségeket az együttműködés kiszélesítésére. Társadalmi munka, továbbképzés Az iskola igyekszik bővíteni a konzervgyári dolgozók művelődési lehetőségeit. — Többi között azt is vállaltuk — mondta az igazgató —, hogy az általános isA Kossuth Lajos általános iskola tanulóinak döntő része munkás-paraszt származású, segítésük folyamatos feladat. Azon kívül, hogy a pedagógusok egyénileg is előkészítik őket a középiskolákra, nagy jelentőséget tulajdonít az iskola vezetősége az Egy üzem — egy iskola mozgalom eddigi eredményeinek, amelyek szintén hozzájárulnak a tanítási színvonal emeléséhez. Az iskolának azonban jelenleg is sürgős segítségre van szüksége. Aktuális a főépület külső tatarozása, a tetőzet felújítása, az új gázvezetékcsövek mázolása. — Úttörőink régóta vágynak egy klubhelyiségre — folytatta az igazgató. — Az egyik épületünk alatt megfelelő pince található erre a célra. Ott szép klubot lehetne létesíteni, ahol sor kerülhetne például KISZ-esek és úttörők találkozására, közös műsorok szervezésére. — Tovább szeretnénk lépni a mozgalom fejlesztésében — mondja az igazgató. — Ameny- nyiben patronálóink igénylik, szakmai vagy politikai tanfolyamokat is rendezünk. Pedagógusaink szívesen tartanának ismeretterjesztő előadásokat például a legújabb tudományos eredményekről, irodalmi vagy egyéb kulturális témákból Becser Ernő végül kifejtette, hogy fő cél a jövőben társadalmi i szervezetek közötti együttműködés további erősítése. Az új tanévben szeretnének tapasztalatcseréket és más közös összejöveteleket tartani. Az Egy üzem — egy iskola mozgalomnak is köszönhető az, hogy az iskola évről évre jobb eredményeket ér el az oktatásban. Jelentős számú munkás- és paraszt származású fiatal hagyja el az iskola padjait. Tanulmányaikat különböző középiskolákban folytatják — a majdani főiskolai, egyetemi felvétel reményében. A Bútorértékesítő Vállalat felvesz Budapest XV., Sípos Dénes u. 9-11. szám alatti telephelyére sokszorosítógép- kezelőt, kazánfűtőt, nyomtatványraktárost. Jelentkezni lehet o fenti elmen, a gondnokságon. Azokkal a volt tanulókkal, akik tegyük fel — a konzervgyárba mennek dolgozni, közvetlenül a bizonyítványszerzés után — a tanárok Ismét találkoznak — szakmai és más tanfolyamokon, melyekből a pedagógusok vezetésével egyre több lesz a jövőben. Roxin László Arany, ezüst, bronz • • Ötvös sikerek Kiemelkedő sikerrel szerepeltek ötvösművészeink a csehszlovákiai Jablonecben megrendezett nemzetközi ékszerkiállításon. Az egyéni kiállítók kategóriájában Horváth Márton arany-, Kiss Éva ezüst-, Kertész Géza és Stefániái Edit bronzérmet nyert. KERÁMIA ÉS MUZSIKA Befejeződtek Szentendrén a szabadtéri hangversenyek AMIKOR NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT joggal róttuk fel a Szentendrei nyár hibájául, hogy kevés a regi korok zenéjét bemutató hangverseny, elsősorban a Teátrum színpadát javasoltuk hangulatos helyszínül. Azóta örvendetesen megváltozott a helyzet. Tavaly felfedezték a Ferenczy Múzeum kertjét, és idén újabb szabadtéri koncerttermet avattak: a Kovács Margit kerámiagyűjtemény fás, virágos udvarát. Az itteni zenés estek júliusban olyan nagy sikert arattak, hogy a korábbi évektől eltérően augusztusban is felcsendült a muzsika; az idényzáró hangversenyre most szombaton este került sor. Látszólag a zene élvezésében csak a hangok játszanak szerepet, valójában nem közömbös a látvány sem. Az ódon kapualj, a XVIII. századi takaros barokk ház üvegfalán át megvilágított kerámia figurák, csempék, állat- alakok, dísztárgyak, méghozzá igazi művész kezemunkája, az udvar ‘ természeti szépségei, egyszóval ez a környezet jelentősen segíti, könnyíti a muzsika befogadását. Mindehhez járul az az élő, bensőséges kapcsolat, mely összefűzi a nézőt a karnyújtásnyira levő muzsikustól. KÉT MŰVÉSZETI ÁG: a képzőművészet és a zene adott itt randevút egymásnak, s a találkozó jól sikerült. Pedig nem kis fejtörést okozhatott a rendezőknek, hogy hangulatában és színvonalában egyaránt ide illő programot állítsanak össze. És még két dolog, afíii feltétlen dicséretet érdemel: a barokknál is régebbi, ritkán hallható középkori, reneszánsz művek is műsorra kerültek, és — ami szintén nem gyakori jelenség —, olyan hangszerek kaptak szólójátékra alkalmat, melyeket inkább zenekarból ismerünk: gordonka, cimbalom, gitár, cembaló és hárfa. Helyesen a fúvóshangszereket csak a fafúvók képviselték (a rezeseket ezúttal „száműzték”), és szerep jutott az örök kamaraegyüttesnek, a vonós-- négyesnek is. Akadt olyan est, melyen egy-egy szavalattal még színesebbé tették a műsort. Az idei utolsó hangverseny is tartogatott újdonságot: ezen az estén a karéneklés volt az uralkodó műfaj. A Zeneművészeti Főiskola Liszt Ferenc Kamarakórusa az első részben XV—XVIII. századi műveket adott elő Párkai István vezényletével. A sok kórusfajtát felsorakoztató, igen változatos programmal nehéz feladatot állítottak maguknak. Először három Las- sus-művet hallottunk: egy motettát, egy villanellát és a Zsoldos szerenádot. Míg az elsőben az egyházi szövegnek megfelelően az „égi” hangzást, az utóbbiban a jókedvű, felszabadult szerelmes éneket dicsérhettük. Ö, kérlek szánd meg felzengő sóhajom — dalolták tisztán, szívesen; tiszta szívvel. A kecses finomsággal énekelt két Gesualdo-madri- gált Mercz Nóra bemutatkozása követte: egy Hdndel-művel is ezernyi színt csalt ki hárfájából. Erről a hangszerről zenekari előadásnál többnyire csak akkor veszünk tudomást, ha a zenei mondatok végét kiemelve egy-egy futammal hívja fel magára a figyelmet. Pedig a hárfa ennél sokkal többre képes: szólót és kíséretet is együtt játszani megfelelő, egy művön belül is sokszor változtatható dinamikával. Nem túlzás, ha azt mondjuk: felfedeztük a hangszert. A kórus ezt követően nemes egyszerűséggel adott elő Josquin-chansonokat, majd hatásos Mozart-kánonokkal zárta az első részt. SZÜNET UTÁN újra meggyőződhettünk a hárfajáték szépségeiről. A második rész hazai kórusszérzői Farkas Ferenc és Kodály Zoltán voltak. És itt is mennyi változatosság! Francia trubadurdal-fel- dolgozás, versmegzenésítés, madrigál, adventi ének, sirató, székely keserves — a stílusváltás, az összes átállás példamutatóan jól ment. A végére pedig még maradt erő egy egész másfajta muzsikához: Mamiya japán szerző modern népdalfeldolgozásával fejeződött be az est és a nyári szentendrei hangversenyszezon. őszintén tapsoltunk és várjuk jövőre a folytatást. Lehet, hogy a következő nyáron újabb hangversenyhelyszínt avatunk Szentendrén? Dalos Gábor TV-FIGYELŐ Művészétről. Magyar előzmények címmel az Új építészet elnevezésű filmsorozat második részét láthattuk a televízióban. A XIX. század histori- záló, szecesszionista törekvéseitől Lechner Ödön, Kós Károly, Lajta Béla, Medgyaszay István, Málnai Béla alkotásain keresztül jutottunk el az ^ első világháborút követő időszak építészeti kezdeményezéseihez. Nemzetközi, de a magyar építészet számára is fontos iskolával, Gropius weimari Bau- hausával is megismerkedhettek a nézők. Különösen értékesek voltak a megjelenő képeket összekötő ismertető szavak, amelyek a történelmi viszonyok és az építészet együtthatását, kapcsolatait bontakoztatták ki előttünk. Ugyancsak szombaton mutatta be a tévé Alekszandr Me- zsirov szovjet költőt. Az elhangzott Hogy a földön, Vad július, Szaratov, Életkor, A magány viszi című költeményeken keresztül egy alkotó közel sem kiegyensúlyozott, vívódásokkal teli életútja vált valóra. Kibontakozott előttünk a művész és Jevtusenko barátsága is. „A magány viszi lábam, nyugtom soha nincsen”, mondja Mezsirov, és nyugtalanul, örökösen újabb utakat keresve a világ arculatának valóságos bemutatására törekszik. Mezsirov és költői világának egysége, alkotói következetessége, önmaga iránti kíméletlensége az őszinteség hangján szólalt meg számunkra. Szombat este láthattuk Markos József, művészi nevén Aí- fonzó műsorát is. A cirkusz alapötletére épülő műsorszámok különféle karakterek megjelenítésére adtak1 lehetőséget a művésznek. Alfonzó, Bánki László, Bed- nai Nándor és Káltai István által közösen írt műsorszámok jövőre a montreauxi tévéfesztiválon is részt vesznek. Vasárnap délután a szombati művészeti műsorhoz illc portréfilmmel folytatódott a tévé műsora. „Vtkaparóknak, medvéknek..., a havasok fölött keringő saskeselyűknek a: életét éltem”, hallottuk Nag\ István festőművész egyéniségének vallomását. És az adás a festő valódi művészi arculatát a me$ei munkásokat, tájakat embereket, az édesanyát áhítottá alkotásain keresztül elénk... Nagy István nyitott szemmel járt a világban. Környezetének hatásai és benyomásai vásznán költői ihletettséggel váltak valósággá. A művész azonban nem idealizálja környezetét. Alkotásai reálisak, a valóságban megtalálhatók. S bár a festő Párizs, Róma képeit is vászonra vetette, a magyar tájak képein minduntalan visz- szatérnek. Zsigmondi Boris, a film írója és rendezője helyesen talált rá és ábrázolta Nagy István Bartók és Kodály munkásságával rokon balladai hangvitelét. V. F. Y endégszereplés Szeptemberben külföldi vendégszereplésre utazik a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttese. Ezúttal a Német Demokratikus Köztársaságba látogatnak el katonaművészeink. A kéthetes turné során 9 előadást tartanai?. Egyebek közt fellépnek Erfurtban Mühlhausenben, Eise- nachban, Magdeburgban es Berlin környékén is. Kiállítótermekben Kolozsvári művész Budapesten Tanár festők tárlata Monoron Szép csöndben, de tartalmasán kezdődik az őszi kiállítási szezon Pest megyében és a fővárosban is. A budapesti Mezőgazdasági Múzeumban Gy. Szabó Béla kolozsvári festő és fametsző gyűjteményes tárlatát láthatjuk. Ember és természet kapcsolatát kereste egész eddigi munkásságában a hetvenesz- tendős művész, melyet kiállításának Kányády Sándortól kölcsönzött verses mottója is igazol: 4 „Kicsi behajló nyárfa, ] Ujját a vízbe mártja. / Ennyi a kép, csak ennyi / S nem lehet elfeledni.” Mást se. A festőileg felemelt patakárok, a nagygalambfalvi kapu, a segesvári átjáró, a homokbuckás táj, Tirnovo, Firenze, kendermosók, a bözödi szoros, fenyőtörzs és pásztorfiú, malonyai táj, Becehegy, á világ általa látott minden pontja az élmény erejével közelít felénk: Uralja a fametszet és a pasztell intimitásokat felfedő műfaját, érzékenyen egyéni hangvétellel örökíti meg Európa-tágasságú festői és emberi hazáját. Minden fatörzs, szalmakazal, tócsa, szanki utcasarok, erdő széle, sárga nárcisz számára otthon, s oly átszellemült erővel közvetíti részünkre, hogy lassan ismerősünkké magasztosul az a ködös szikla és bükktörzs, amely a mi környezetünk. Gy. Szabó Béla tudja a mesterségét, növeli értelmét, őrzi szívét. Boldog ember, aki méltán vallja, hogy az „élet minden rezdülése érdekli”. A Kulturális Kapcsolatok Dorottya utcai kiállítóhelyiségében vietnami fotódokumentációs tárlat nyílt idei felvételekből. Felemelő folyamat látszik. Rizs nő a bombatölcsérek mellett, élő dömper: elefánt serénykedik a fakitermelésnél, Pham Van Dong avat új hidat, óvodások arcán ragyog az új, a friss öröm, a béke lassan begyógyítja az igazságért vívott háború nehéz sebeit, e nagyszerű' nép szenvedéseit és ellenségét legyőzve alkotó korszakába lép. Ezt a hősies lelkületet örökítik meg a képek, mindany- nyiunk együttérző örömére és megnyugvására. Frisch László festményei fogadják a Fényes Adolf-teremben a látogatókat. Enyhén kubizált szerkezetekkel épít sajátos hangulatot. Művészi pályája még a húszas években kezdődött, tagja volt a Szocialista Képzőművészek Szervezetének. Hosszas szünet után, 1965-ben kezdett újra foglalkozni a festészettel. Az utóbbi évek egyenletes termését láthatjuk, zsennyei parkot, pulykás házat és egyénien értelmezett zebegényi tájösszefoglalást. Hegyek izmai között pihen tornyostul, házcsoportokkal terebélyes völgyfészekben a falu, mely Szőnyi István, Berény Róbert. Amrita Sher-Gil és annyi más alkotót segített rejtett értékeihez. Most, legújabb adományként Frisch Lászlót részesítette a művekké emelt látvány pompájában. Érdeklődéstől kísérve nyílt meg a monoid művelődési házban a Nagy István csoporthoz tartozó három tanár festő kiállítása. R omháhyi Elemér Monoron töltötte ifjúságát, a környékbeli tanyákon tanított. Jelenleg Pusztavacson él és dolgozik, kettős: nevelői és festői hivatással. Lázas szorgalommal búvárkodik az egyedi szerkezetű monori utcaképben, értéket képez pusztavacsi, sorozata. Csendéletei: virág- özönlések. További fejlődését várjuk, a színrend nagyobb fegyelmét. Ifj. Szabó Béla: GörBg emlék (fametszet) Padi József többnyire szigligeti és szepesi tájakat rajzol, fest, mértéktartással. Nála óhajunk más jellegű: azt igényeljük, hogy bátrabb képzelőerővel újítsa meg önmagát a rajzi fegyelem megőrzésével. Ügy, ahogy az Kiss Ernőnek sikerült. Hosszú évekig alsó- némedi utcáinak töppedt báját, pádon ülő öregeit festette a rá jellemző lelkiismeretességgel. Most váltott, s a fény mezőkre szóródó ragyogását vizsgálja érzékeny alapossággal. A három tanár festő táborfalvi, monori bemutatkozása után Üllőn és Sülysápon mutatja be hamarosan az eddigi eredményt. Nem kívánhatunk mást, mint azt, hogy műveiket és megújulásra kész tevékenységüket kísérje méltó várakozás. Losonci Miklós