Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-03 / 205. szám

xMilav 1974. SZEPTEMBER 3., KEDD Egy üzem - egy iskola Példát mutat a konzervgyár A nagykőrösi Kossuth Lajos általános iskolának — a város nyugati részén — öt, egymás­tól többé-kevésbé távol eső he­lyen vannak épületei. Az ok­tatás általában régi, eléggé el­avult épületekben folyik. A gyakori karbantartási és javí­tási munkák nagy összegeket emésztenének fel, az iskola jelenlegi anyagi lehetőségei pedig korlátozottak. A zavar­talan oktatást, a megfelelő kö­rülmények biztosítását nagy mértékben elősegíti az Egy üzem — egy iskola mozgalom. A jó kapcsolatok alapja Becser Ernő, az iskola igaz­gatója elmondta, hogy együtt­működési szerződést kötöttek a Városgazdálkodási Vállalat­tal, s ennek alapján az iskola jelentős támogatást kap. Pél­dául társadalmi munkában el­készítették az új tornaterem tervrajzait, de menetközben a vállalat dolgozói díjmentesen festenek, szerelnek, kőműves munkákat végeznek az iskola különböző épületeiben. A legnagyobb anyagi támo­gatásban viszont a Nagykőrösi Konzervgyár részesíti a Kos­suth Lajos általános iskolát. Arról az ipari egységről van szó, amely a város szinte va­lamennyi iskoláját, gyermek- intézményét patronálja, tehát a városi üzemek közül a leg­több áldozatot hozza az okta­tás ügyéért. Az igaz, hogy a konzervgyár anyagi lehetőségei nem any- nyira szűkösek, mint a város többi ipari egységeié, a ter­melőszövetkezeteké. De nem­csak erről van szó. kola nyolc osztályát el nem végzett dolgozókat előkészít­jük a bizonyítvány megszer­zésére. — Előadókként sze­replünk a gyári szakimul kás- és továbbképző tanfolyamo­kon. Irodalmi csoportunk és énekkarunk szinte minden gyári ünnepségen fellép. Jó a gyári KISZ-szervezet és az úttörőcsapatunk közötti kap­csolat is. A gyár dolgozói az idei nyár folyamán 40 ezer forint értékű társadalmi munkával elvégezték az új tornaterem villanyszerelési munkálatait. Természetesen az anyagot az iskola biztosította. A festő­brigád kifestett négy tanter­met és két folyosót. A laka­tosbrigád fizikai szemléltető- eszközölcet készített. Szinte lehetetlen lenne fel­sorolni, hogy a két vállalat — a konzervgyár és a Városgaz­dálkodási Vállalat — hány al­kalommal segített az iskolán szakipari munkákkal és szem­léltetőeszközök készítésével. A KISZ-tagok segítettek az iskolai sportpálya építésénél, kézilabdakapukat is készítet­tek. Szocialista brigádtagok a közelmúltban térképtartó­kat, diavetítő-állvány okát bar­kácsoltak. Ismét találkoznak — Tanulóink szüleinek több­sége a konzervgyárban dol­gozik — folytatja az igazgató. — Véleményem szerint ez is közelebb hozott bennünket. Ugyanakkor a nyári szüne­tekben sok felsőtagozatos ta­nuló dolgozik a konzervgyár­ban. Főleg e nyári munkák sze­rettetik meg a gyerekekkel a különböző élelmiszeripari szak­mákat. Évente több végzős nyolcadikos tanuló jelentkezi 1c a Toldi Miklós élelmiszeripari szakközép- és szakmunkás- képző intézetbe — mind a két tagozaton. Nem kis számban — a bizonyítvány megszerzése után — a konzervgyár dol­gozói lesznek. Ezeknek a fia­taloknak a megfelelő gyakor­lati idő eltöltése után gyáron belül lehetőségük van a to­vábbképzésre, később elvégez­hetik a konzervgyár által szervezett szakmunkásképző tanfolyamokat. — A jó kapcsolat ápolása ma már mind a két fél részé­ről igény — mondta az igaz­gató. — Ennek a szülők is örülnek. Tanulóink legalább harminc százaléka a konzerv­gyári könyvtár rendszeres lá­togatója. Év közben a felső­tagozatosok társadalmi mun­kát végeznek a gyárban. Ügy gondolom, a jó kapcsolat alapja az, hogy évek óta az iskola és a gyár is keresi a le­hetőségeket az együttműködés kiszélesítésére. Társadalmi munka, továbbképzés Az iskola igyekszik bővíteni a konzervgyári dolgozók mű­velődési lehetőségeit. — Többi között azt is vál­laltuk — mondta az igazga­tó —, hogy az általános is­A Kossuth Lajos általános iskola tanulóinak döntő ré­sze munkás-paraszt szárma­zású, segítésük folyamatos feladat. Azon kívül, hogy a pedagógusok egyénileg is elő­készítik őket a középiskolák­ra, nagy jelentőséget tulajdo­nít az iskola vezetősége az Egy üzem — egy iskola mozgalom eddigi eredményeinek, ame­lyek szintén hozzájárulnak a tanítási színvonal emeléséhez. Az iskolának azonban je­lenleg is sürgős segítségre van szüksége. Aktuális a főépület külső tatarozása, a tetőzet felújítása, az új gázvezeték­csövek mázolása. — Úttörőink régóta vágy­nak egy klubhelyiségre — folytatta az igazgató. — Az egyik épületünk alatt megfe­lelő pince található erre a célra. Ott szép klubot lehet­ne létesíteni, ahol sor kerül­hetne például KISZ-esek és úttörők találkozására, közös műsorok szervezésére. — Tovább szeretnénk lépni a mozgalom fejlesztésében — mondja az igazgató. — Ameny- nyiben patronálóink igény­lik, szakmai vagy politikai tanfolyamokat is rendezünk. Pedagógusaink szívesen tar­tanának ismeretterjesztő elő­adásokat például a legújabb tudományos eredményekről, irodalmi vagy egyéb kultu­rális témákból Becser Ernő végül kifej­tette, hogy fő cél a jövőben társadalmi i szervezetek kö­zötti együttműködés további erősítése. Az új tanévben sze­retnének tapasztalatcseréket és más közös összejöveteleket tartani. Az Egy üzem — egy iskola mozgalomnak is köszönhető az, hogy az iskola évről évre jobb eredményeket ér el az oktatásban. Jelentős számú munkás- és paraszt szárma­zású fiatal hagyja el az iskola padjait. Tanulmányai­kat különböző középiskolák­ban folytatják — a majdani főiskolai, egyetemi felvétel reményében. A Bútorértékesítő Vállalat felvesz Budapest XV., Sípos Dénes u. 9-11. szám alatti telephelyére sokszorosítógép- kezelőt, kazánfűtőt, nyomtatványraktárost. Jelentkezni lehet o fenti elmen, a gondnokságon. Azokkal a volt tanulókkal, akik tegyük fel — a konzerv­gyárba mennek dolgozni, köz­vetlenül a bizonyítványszer­zés után — a tanárok Ismét találkoznak — szakmai és más tanfolyamokon, melyekből a pedagógusok vezetésével egy­re több lesz a jövőben. Roxin László Arany, ezüst, bronz • • Ötvös sikerek Kiemelkedő sikerrel szere­peltek ötvösművészeink a csehszlovákiai Jablonecben megrendezett nemzetközi ék­szerkiállításon. Az egyéni ki­állítók kategóriájában Hor­váth Márton arany-, Kiss Éva ezüst-, Kertész Géza és Stefá­niái Edit bronzérmet nyert. KERÁMIA ÉS MUZSIKA Befejeződtek Szentendrén a szabadtéri hangversenyek AMIKOR NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT joggal róttuk fel a Szentendrei nyár hibájául, hogy kevés a regi korok zené­jét bemutató hangverseny, el­sősorban a Teátrum színpadát javasoltuk hangulatos helyszí­nül. Azóta örvendetesen meg­változott a helyzet. Tavaly felfedezték a Ferenczy Mú­zeum kertjét, és idén újabb szabadtéri koncerttermet avattak: a Kovács Margit ke­rámiagyűjtemény fás, virágos udvarát. Az itteni zenés estek júliusban olyan nagy sikert arattak, hogy a korábbi évek­től eltérően augusztusban is felcsendült a muzsika; az idényzáró hangversenyre most szombaton este került sor. Látszólag a zene élvezésé­ben csak a hangok játszanak szerepet, valójában nem kö­zömbös a látvány sem. Az ódon kapualj, a XVIII. száza­di takaros barokk ház üveg­falán át megvilágított kerá­mia figurák, csempék, állat- alakok, dísztárgyak, méghozzá igazi művész kezemunkája, az udvar ‘ természeti szépségei, egyszóval ez a környezet je­lentősen segíti, könnyíti a muzsika befogadását. Mind­ehhez járul az az élő, benső­séges kapcsolat, mely össze­fűzi a nézőt a karnyújtásnyi­ra levő muzsikustól. KÉT MŰVÉSZETI ÁG: a képzőművészet és a zene adott itt randevút egymásnak, s a találkozó jól sikerült. Pedig nem kis fejtörést okozhatott a rendezőknek, hogy hangula­tában és színvonalában egy­aránt ide illő programot állít­sanak össze. És még két do­log, afíii feltétlen dicséretet érdemel: a barokknál is ré­gebbi, ritkán hallható közép­kori, reneszánsz művek is műsorra kerültek, és — ami szintén nem gyakori jelenség —, olyan hangszerek kaptak szólójátékra alkalmat, melye­ket inkább zenekarból isme­rünk: gordonka, cimbalom, gitár, cembaló és hárfa. He­lyesen a fúvóshangszereket csak a fafúvók képviselték (a rezeseket ezúttal „száműz­ték”), és szerep jutott az örök kamaraegyüttesnek, a vonós-- négyesnek is. Akadt olyan est, melyen egy-egy szavalat­tal még színesebbé tették a műsort. Az idei utolsó hangverseny is tartogatott újdonságot: ezen az estén a karéneklés volt az uralkodó műfaj. A Zeneművészeti Főiskola Liszt Ferenc Kamarakórusa az első részben XV—XVIII. századi műveket adott elő Párkai István vezényletével. A sok kórusfajtát felsorakoztató, igen változatos programmal nehéz feladatot állítottak ma­guknak. Először három Las- sus-művet hallottunk: egy motettát, egy villanellát és a Zsoldos szerenádot. Míg az el­sőben az egyházi szövegnek megfelelően az „égi” hangzást, az utóbbiban a jókedvű, fel­szabadult szerelmes éneket dicsérhettük. Ö, kérlek szánd meg felzengő sóhajom — da­lolták tisztán, szívesen; tiszta szívvel. A kecses finomsággal énekelt két Gesualdo-madri- gált Mercz Nóra bemutatkozá­sa követte: egy Hdndel-művel is ezernyi színt csalt ki hárfá­jából. Erről a hangszerről ze­nekari előadásnál többnyire csak akkor veszünk tudomást, ha a zenei mondatok végét kiemelve egy-egy futammal hívja fel magára a figyelmet. Pedig a hárfa ennél sokkal többre képes: szólót és kísé­retet is együtt játszani meg­felelő, egy művön belül is sokszor változtatható dinami­kával. Nem túlzás, ha azt mondjuk: felfedeztük a hang­szert. A kórus ezt követően nemes egyszerűséggel adott elő Josquin-chansonokat, majd hatásos Mozart-kánonokkal zárta az első részt. SZÜNET UTÁN újra meg­győződhettünk a hárfajáték szépségeiről. A második rész hazai kórusszérzői Farkas Fe­renc és Kodály Zoltán voltak. És itt is mennyi változatos­ság! Francia trubadurdal-fel- dolgozás, versmegzenésítés, madrigál, adventi ének, sira­tó, székely keserves — a stí­lusváltás, az összes átállás példamutatóan jól ment. A végére pedig még maradt erő egy egész másfajta muzsiká­hoz: Mamiya japán szerző modern népdalfeldolgozásával fejeződött be az est és a nyári szentendrei hangversenysze­zon. őszintén tapsoltunk és várjuk jövőre a folytatást. Lehet, hogy a következő nyá­ron újabb hangversenyhely­színt avatunk Szentendrén? Dalos Gábor TV-FIGYELŐ Művészétről. Magyar előz­mények címmel az Új építészet elnevezésű filmsorozat máso­dik részét láthattuk a televí­zióban. A XIX. század histori- záló, szecesszionista törekvé­seitől Lechner Ödön, Kós Ká­roly, Lajta Béla, Medgyaszay István, Málnai Béla alkotásain keresztül jutottunk el az ^ első világháborút követő időszak építészeti kezdeményezéseihez. Nemzetközi, de a magyar épí­tészet számára is fontos isko­lával, Gropius weimari Bau- hausával is megismerkedhettek a nézők. Különösen értékesek voltak a megjelenő képeket összekötő ismertető szavak, amelyek a történelmi viszonyok és az épí­tészet együtthatását, kapcsola­tait bontakoztatták ki előttünk. Ugyancsak szombaton mu­tatta be a tévé Alekszandr Me- zsirov szovjet költőt. Az el­hangzott Hogy a földön, Vad július, Szaratov, Életkor, A magány viszi című költemé­nyeken keresztül egy alkotó közel sem kiegyensúlyozott, vívódásokkal teli életútja vált valóra. Kibontakozott előttünk a művész és Jevtusenko barát­sága is. „A magány viszi lá­bam, nyugtom soha nincsen”, mondja Mezsirov, és nyugtala­nul, örökösen újabb utakat ke­resve a világ arculatának való­ságos bemutatására törekszik. Mezsirov és költői világának egysége, alkotói következetes­sége, önmaga iránti kímélet­lensége az őszinteség hangján szólalt meg számunkra. Szombat este láthattuk Mar­kos József, művészi nevén Aí- fonzó műsorát is. A cirkusz alapötletére épülő műsorszá­mok különféle karakterek megjelenítésére adtak1 lehető­séget a művésznek. Alfonzó, Bánki László, Bed- nai Nándor és Káltai István ál­tal közösen írt műsorszámok jövőre a montreauxi tévéfesz­tiválon is részt vesznek. Vasárnap délután a szomba­ti művészeti műsorhoz illc portréfilmmel folytatódott a tévé műsora. „Vtkaparóknak, medvéknek..., a havasok fö­lött keringő saskeselyűknek a: életét éltem”, hallottuk Nag\ István festőművész egyénisé­gének vallomását. És az adás a festő valódi művészi arculatát a me$ei munkásokat, tájakat embereket, az édesanyát áhí­tottá alkotásain keresztül elénk... Nagy István nyitott szemmel járt a világban. Környezeté­nek hatásai és benyomásai vásznán költői ihletettséggel váltak valósággá. A művész azonban nem idealizálja kör­nyezetét. Alkotásai reálisak, a valóságban megtalálhatók. S bár a festő Párizs, Róma képeit is vászonra vetette, a magyar tájak képein minduntalan visz- szatérnek. Zsigmondi Boris, a film írója és rendezője helye­sen talált rá és ábrázolta Nagy István Bartók és Kodály mun­kásságával rokon balladai hangvitelét. V. F. Y endégszereplés Szeptemberben külföldi ven­dégszereplésre utazik a Ma­gyar Néphadsereg Vörös Csil­lag Érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttese. Ezúttal a Német Demokratikus Köztár­saságba látogatnak el katona­művészeink. A kéthetes turné során 9 előadást tartanai?. Egyebek közt fellépnek Erfurt­ban Mühlhausenben, Eise- nachban, Magdeburgban es Berlin környékén is. Kiállítótermekben Kolozsvári művész Budapesten Tanár festők tárlata Monoron Szép csöndben, de tartalma­sán kezdődik az őszi kiállítási szezon Pest megyében és a fő­városban is. A budapesti Me­zőgazdasági Múzeumban Gy. Szabó Béla kolozsvári festő és fametsző gyűjteményes tárlatát láthat­juk. Ember és természet kap­csolatát kereste egész eddigi munkásságában a hetvenesz- tendős művész, melyet kiállí­tásának Kányády Sándortól kölcsönzött verses mottója is igazol: 4 „Kicsi behajló nyárfa, ] Uj­ját a vízbe mártja. / Ennyi a kép, csak ennyi / S nem lehet elfeledni.” Mást se. A festőileg felemelt patakárok, a nagygalambfalvi kapu, a segesvári átjáró, a ho­mokbuckás táj, Tirnovo, Fi­renze, kendermosók, a bözödi szoros, fenyőtörzs és pásztor­fiú, malonyai táj, Becehegy, á világ általa látott minden pontja az élmény erejével kö­zelít felénk: Uralja a fametszet és a pasztell intimitásokat fel­fedő műfaját, érzékenyen egyé­ni hangvétellel örökíti meg Európa-tágasságú festői és em­beri hazáját. Minden fatörzs, szalmakazal, tócsa, szanki ut­casarok, erdő széle, sárga nár­cisz számára otthon, s oly át­szellemült erővel közvetíti ré­szünkre, hogy lassan ismerő­sünkké magasztosul az a kö­dös szikla és bükktörzs, amely a mi környezetünk. Gy. Szabó Béla tudja a mes­terségét, növeli értelmét, őrzi szívét. Boldog ember, aki mél­tán vallja, hogy az „élet min­den rezdülése érdekli”. A Kulturális Kapcsolatok Dorottya utcai kiállítóhelyisé­gében vietnami fotódokumentációs tárlat nyílt idei felvételekből. Fel­emelő folyamat látszik. Rizs nő a bombatölcsérek mellett, élő dömper: elefánt serényke­dik a fakitermelésnél, Pham Van Dong avat új hidat, óvo­dások arcán ragyog az új, a friss öröm, a béke lassan be­gyógyítja az igazságért vívott háború nehéz sebeit, e nagy­szerű' nép szenvedéseit és el­lenségét legyőzve alkotó kor­szakába lép. Ezt a hősies lelkületet örö­kítik meg a képek, mindany- nyiunk együttérző örömére és megnyugvására. Frisch László festményei fogadják a Fényes Adolf-teremben a látogatókat. Enyhén kubizált szerkezetek­kel épít sajátos hangulatot. Művészi pályája még a húszas években kezdődött, tagja volt a Szocialista Képzőművészek Szervezetének. Hosszas szünet után, 1965-ben kezdett újra foglalkozni a festészettel. Az utóbbi évek egyenletes termé­sét láthatjuk, zsennyei parkot, pulykás házat és egyénien ér­telmezett zebegényi tájössze­foglalást. Hegyek izmai között pihen tornyostul, házcsopor­tokkal terebélyes völgyfészek­ben a falu, mely Szőnyi Ist­ván, Berény Róbert. Amrita Sher-Gil és annyi más alko­tót segített rejtett értékeihez. Most, legújabb adományként Frisch Lászlót részesítette a művekké emelt látvány pom­pájában. Érdeklődéstől kísérve nyílt meg a monoid művelődési ház­ban a Nagy István csoporthoz tartozó három tanár festő kiállítása. R omháhyi Elemér Monoron töltötte ifjúságát, a környékbeli tanyákon taní­tott. Jelenleg Pusztavacson él és dolgozik, kettős: nevelői és festői hivatással. Lázas szor­galommal búvárkodik az egye­di szerkezetű monori utcakép­ben, értéket képez pusztavacsi, sorozata. Csendéletei: virág- özönlések. További fejlődését várjuk, a színrend nagyobb fegyelmét. Ifj. Szabó Béla: GörBg emlék (fametszet) Padi József többnyire szig­ligeti és szepesi tájakat raj­zol, fest, mértéktartással. Nála óhajunk más jellegű: azt igé­nyeljük, hogy bátrabb képze­lőerővel újítsa meg önmagát a rajzi fegyelem megőrzésével. Ügy, ahogy az Kiss Ernőnek sikerült. Hosszú évekig alsó- némedi utcáinak töppedt bá­ját, pádon ülő öregeit festette a rá jellemző lelkiismeretes­séggel. Most váltott, s a fény mezőkre szóródó ragyogását vizsgálja érzékeny alaposság­gal. A három tanár festő tábor­falvi, monori bemutatkozása után Üllőn és Sülysápon mu­tatja be hamarosan az eddigi eredményt. Nem kívánhatunk mást, mint azt, hogy műveiket és megújulásra kész tevékeny­ségüket kísérje méltó vára­kozás. Losonci Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents