Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-17 / 217. szám
Telepbó'vítés — társadalmi munkával Bővíti telephelyét a TÖVÄL ’ Gyomron, a Bajcsy-Zsilinszky utcában. A szocialista brigádok négyezer társadalmi munkaórát ajánlottak fel, melyből eddig már 1500-at teljesítettek. A telephely bővítésével a jövő évben készülnek el. MŰSOR MOZIK Gyömrő: A hetedik töltény. Maglód: A vizsgálat lezárult, felejtse el. Mende: Periszkóp a fjordok között. Monor: A fej nélküli lovas. Pilis: Nyílhegy és aranyöv. Üllő: Koncert szólópisztolyra. Vecsés: Ne hagyd magad, Pitkin! MŰVELŐDÉSI HÁZ Gyömrőn, 14-től 19 óráig bélyegkiállítás. A PE ST MEGYEI H í R t A P K Ü L ÖN KI A DA SA XVI. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1974. SZEPTEMBER 17., KEDD Elég-e, amil tesznek? Szakmunkásokat, segédmunkásokat várnak Az MSZMP monori nagyközségi bizottságának legutóbbi vb-ülésán a bejárók helyzetének megtárgyalása volt a fő napirend: azok gondjairól beszélgettek, vitáztak, akik naponta ingáznak Monorról a fővárosba, órákat töltve vonaton, villamoson, autóbuszán. Fárasztó az utazás, ám a megkérdezettek többsége mégis azt válaszolta, vállalja, nem Sülysáp, Virágzó Tsz Egyhangúlag megszavazták az egyesülést Összevont közgyűlés: szeptember 27-én Szombaton közgyűlést tartottak a sülysápi Virágzó Tsz- ben, amelyen részt vett Guba Pál, az MSZMP járási bizottságának első titkára és Vár- 1 szegi György osztályvezető is. A csaknem teljes számban megjelent tagságot Benkó József tájékoztatta arról, hogy a mendei és a sápi tsz már megszavazta az egyesülést a Virágzó Tsz-szeL Hangsúlyozta, az előkészítő bizottság eredményes munkát végzett. Ha a tagság hozzájárul az egyesüléshez, mód és lehetőség nyílik a korszerű nagyüzemi gazdálkodás kialakítására. Titkos szavazással a megjelent százhuszonegy tsz-tag egyhangúlag, ellenszavazat nélkül igent mondott az egyesülésre. Korábban a mendei Benin és a sülysápi Petőfi tsz- ben tartottak közgyűlést, s az ottani tagság is az egyesülés mellett döntött. A három közös gazdaság összevont közgyűlésére szeptember 27-én Sülysápon, a művelődési házban kerül sor, ahol megválasztják az új vezetőséget, a leendő nagy gazdaság vezetőit és a különféle bizottságokat. A három termelőszövetkezet már az őszi munkákat is közösen, egymást segítve végzi el. (—é—) Az igazgató is többször kérte Még egy zebrát az úttestre Az általános iskolai osztályfőnöki órákon kötelezően ismertetni kell a helyes közlekedés szabályait. Szemléltetőtáblák, diafilmek, sőt egyes iskolákban mozgófilmek is segítik a nevelők munkáját, s a pedagógusok a rájuk eső feladatokat maradéktalanul teljesítik. A tanítási órákon a gyerekek elsősorban a gyalogos és a kerékpáros közlekedés szabályait tanulják meg. Az elméleti ismereteket azonban a gyakorlatban kell hasznosítani. A vecsési 1. sz. általános iskola tanulói — az épület közvetlen a nagy átmenő forgalmat lebonyolító 4-es számú főútvonal mellett áll — gyakran kerülnek nehéz helyzetbe, ugyanis az átkelésre szolgáló zebrát hiába keresik, nem találják: lekopott, s újrafesteni már nem szándékoznak, hiszen az igazgató többszöri kérése is hiábavaló volt. Ezen az útvonalon pedig nem ritkítani, hanem éppen szaporítani kellene a gyalogosok, köztük az iskolások átkelését biztosító zebrákat! P. I. PALYASZELI JEGYZET Nehéz győzelem Nehezen gyülekezett a közönség vasárnap délután a maglódi sporttelepen, pedig akik kilátogattak előbb, és megnézték az ifik mérkőzését, nem bánták meg: a hazai csapat, helyenként ötletes játékkal, 2:0-ra legyőzte a budaörsi fiatalokat. Némi zavart okozott, hogy az egyik partjelző. Varjú nem jelent meg, így P. Tóth egymaga volt. Már lehettek legalább hat- százan a mérkőzésen, amikor kifutott a két felnőtt csapat a pályára, dr. Horváth vezetésével. A MÉRKŐZÉSRŐL Alaposan ráijesztett a vendég budaörsi csapat a hazaiakra az első negyedórában: jobbszélsője akár kétszer is a kapuba találhatott volna, de kihagyta a helyzeteket. A hazai csatársor próbálkozásait a budaörsi védelem helyenként keményen próbált* szerelni. Egy ilyen szabálytalan szerelés után, a 31. percben a kaputól 20 méterre szabadrúgáshoz jutott Maglód, Rakit« vállalkozott a szabadrúgásra, és csavart, nyesett labdája védhetetlenül vágódott a kapu bal oldalába, 1:0. Szünet után szinte végig a hazaiak támadtak, de újabb gólt már nem sikerült elérniük. A heves iramú, kemény mérkőzésen a hazaiak akár nagyobb arányban is győzhettek volna. A JÁTÉKOSOKRÓL Klim kapus kevés dolgát jól látta el. A védelemben Rakita, Laczkó. Bógyis a sorrend. Rakita azzal tűnt ki, hogy a győztes gólt ő szerezte. A középpályás sorban találjuk a csapat s egyben a mezőny legjobbját, Nagy Pált, aki végig hasznosan, keményen küzdött, nagyszerű játékot produkált, de kitett magáért Potocska és P. Nagy 1. is. Elöl Fülekit nagyon fogták, a többiek hullámzó teljesítményt nyújtottak. A JÁTÉKVEZETŐRŐL Dr. Horváth jól irányította a játékvezetői szempontból nehéz mérkőzést. (Bér) szívesen hagyja ott régi munkahelyét. — Vajon a helyi üzemek, az újonnan létesült, illetve a járási székhelyre telepített vállalatok honnan szerzik a munkásokat? — vetődött fel a kérdés. Szakemberekre szükségük van, gyakorlott munkáskéz mindenütt kell. Dobossy Lászlóné, a PEVDI monori üzemének vezetője is szót kért e téma megbeszélésekor. Százas létszámú új üzemet létesítenének — mondta —, de félnek, Lesz-e elég jelentkező? A nagyközségi tanács munkaügyisének minden hónapban újra és újra jelentik, négy-öt embert keresnek; akiket azonnal foglalkoztatni tudnának, de nincs je- letkező. Ismétlődő igények Újlaki Ferenc a tanács munkaügyekkel foglalkozó előadója, ő tartja nyilván az üzemek munkásokat kereső bejelentéseit. — Sok a betöltetlen monori munkahely? — A helyi üzemek minden hónap elején, kötelezően hozzánk küldik el munkaerőigényüket. Egyetlen akad, a Vasipari Ktsz, amely rendszeresen azt jelenti, nincs szüksége új munkásra. De nézzük az augusztusi listát, a rajta szereplő igények majdnem minden hónapban azonosak. — Az Építőipari Szövetkezet 36 szakmunkást, húsz segédmunkást tudna azonnal foglalkoztatni. Kőművesre van elsősorban szükségé, tizenöt betöltetlen állása vari, de szüksége lenne villanyszerelőre, asztalosra, építőipari technikusra is. A. MEZŐGÉP lakatosokat, a Finommechanikai Vállalat esztergályosokat, szerszámkészítőket vár, a FŰSZERT rakodókat, kocsikísérőket, a maggyár zsákolókat, géptisztítókat, a PEVDI szabás-varráshoz értőket, bedolgozókat is. A kefegyár egy új részleg megindításához keres betanított munkásokat. Gyakori jelenségek — Az üzemek tehát szakmunkást is, segédmunkást is keresnek. Kerül-e jelentkező? — Havonta körülbelül harminc-harmincöt közvetítés akad, főleg segédmunkára. Szakember csak ritkán. • Gyakori, hogy a vállalat előre megegyezik a szakmunkással, s azután kéri a kiközvetítését. — Jönnek-e konkréí igénynyel, ezt és ezt a fajta munkát szeretném végezni? — Elvétve. Többnyire „valamilyen munkát” keresnek. Az már gyakoribb, különösen az óvodai felvételek előtt állít be sok ilyen jelentkező, hogy nyolc órai munkakezdés a kikötésük: a gyerekkel oda kell érniük az óvodába. Pesti munkahelyet is felcserélnek monori munkahellyel, ha ez a feltétel biztosított, — Akadnak,/akik az ingázást szeretnék abbahagyni, s helyi munkalehetőséget keresnek? — Nagyon kevesen. Egy rögtöni kérdés A helyi vállalatok, üzemek munkaerőigényét, a nagy számokat nézve, arra következtetünk: krónikus a munkaerő- hiány. Várják a szakmunkásokat, a segédmunkásokat — legtöbbször hiába. Ennek okát keresni már külön téma. Egy kérdés azonban rögtön előkívánkozik: vajon elég-e a helyi üzemeknek az, hogy bejelentik igényüket a tanács munkaügyi előadójának, elég-e, ha az utcákon a fatörzsekre sten- cilezett lapokat tűznek, amiket vagy észrevesz az arra- járó, vagy nem: „keresünk lakatost, műszerészt,,.”? (koblencz) Az óvodásokért és iskolásokért Kommunista műszak két üzemöün Szombaton ismét A Vízügyi Építő Vállalat központi gépjavító üzemében, Vecsésen, kommunista szombatot tartottak. A község óvodái, iskolái bővítésre szorulnak, már a Kun Béla téri modern iskola is szűknek bizonyul, s a társadalmi összefogásban élenjáró VIZÉP-nél ismét módot találtak rá, hogy csaknem 100 ezer forinttal elősegítsék a szükséges bővítési munkálatok elvégzését: immár a második szabad szombatot áldozták fel az* üzem dolgozói, hogy az azon keresett bért teljes egészében a nagyközségi. tanácsnak adják át. A nők sem vonták ki magukat az akcióból, a legnehezebb munkában is részt vettek. Az adminisztrátorok, irodai dolgozók ugyancsak valamennyien helytálltak, ceruzák helyett reszelőt, kalapáIfj. Fekete József felvétele csőt fogtak a műszaki rajzolók. Képünkön: munkába veszik a TÜZÉP számára gyártott olajkút kezelőfülkéjét a hegesztők után, hogy a durva, felesleges részeket elkalapálják, majd a festést is elvégezzék. A produktum a szakemberek dicséretét is kiérdemelte. (—e —a) A PEVDI gyömrői gyáregysége szinterező üzemének dolgozói szintén kommunista szombatot tartottak, csaknem harmincán, s a munkájukért kapott pénzösszeget ugyancsak óvodabővítésre ajánlották fel a helyi tanácsnak. E hét szombatján újabb kommunista műszakon vesz részt a szinterező üzem kollektívája. ITTHON, DE NEM OTTHON Bevándorlók — Vecsésen — olvasom az egyik tanácsi jelentésben —- évről évre emelkedik a bevándorlók száma. Vajon hogyan érzik magukat a bevándoroltak új otthonukban? — tudakolom, a községet járva. — Mikor is, no? Apja, hallod-e? Hányban is esküdtünk? Az ajtóban nagybajuszos, idős ember jelenik meg. — Nem emlékszel? — Mintha ma lenne, de az évet elfelejtettem, azaz most már tudom, 1919-ben — folytatja újból felém fordulva Balogh Pálné, a vecsési Vörös Hadsereg utcai kis házban. — Pontosan ötvenöt éve, hogy együtt szenvedünk, kérem alásan — szól bele Balogh Pál, és huncutkásan a feleségére tekint. Még a fecskék is... — Szép lakásunk van. Még porszívót is vettünk — mutatja a ház asszonya, a szobákat járva. — Vettünk, vettünk, de. még be sem kapcsoltad — élcelődik ismét a párja. — Hát, ha félek tőle!... Van itt hűtőgép, mosógép, gázresó — sorolja, és mindegyiket meg is kell néznem. — Csak — és a szeméhez emeli a kezét — nem tudjuk megszokni. Álmunkban és a gondolatunkban mindig hazavágyunk, Szabolcs megyébe, a Magolya tanyára, ahol születtünk, ahol gyerekeskedtünk, és ahol szinte az egész életünket éltük, mert, ugye, mennyi lehet még hátra a hetvenen felülieknek, pláne az uramnak, aki a nyolcvanadik évet tapossa? Ismét sírni kezd. — Ott van eltemetve szegény édesanyám, az apám, és az a sok rokon. Itt még gyertyát sem tudunk gyújtani halottak napján ... Kis szünet után folytatja: — Elsirattam, eltemettem magamban, de a valóságban is, mert Magolya tanya nincs többé. Árterületté nyilvánították, és mindnyájunkat kilakoltattak onnét. Mehettünk volna iriáshová is, de a legkisebb fiamékat választottuk. Ő tanár, a menyem pedig függetlenített szakszervezeti titkár a TÜKER-nél, Budapesten. — Sokszor azt mondom — folytatja, miközben ismét leülünk az előszobában —, talán sajnálnunk sem kellene. Moziba csak azóta járunk, amióta itt lakunk. Televíziót ott hiába is vettünk volna, mert nem volt villany. A rádiót is kipróbáltuk. Egyszer hazahozta a fiam azt a... a ... Apja, segíts már, minek is mondta? — Tranzisztorosnak. — Csak nyikorgóit, kattogott, de sem a Kossuth, sem a Petőfi-adó nem jött be rajta. Kizárólag akkor szólalt meg magyarul, amikor a román rádió magyar nyelvű adást sugárzott... — A múltkor véletlenül megláttam egy gólyát, és ha hiszi, ha nem, odalett az egész hetem. Még a fecskék is Magölya tanyát juttatják az eszembe, és akkor úgy, de úgy elszorul a szívem, hogy azonnal elsírom magamat. I Magába mélyedve nagyot sóhajt. — Tetszik látni — vágja szét Balogh Pálné gondolatainak távolba nyúló szálát a férje —, milyen az ember! Ott mindég azt hajtogatta, hogy deszkáztassuk már fel az első szobát. Aztán új bútor is kellett, és asztali tűzhely a régi, beépített helyébe, és most, amikor minden kényelmünk megvan, parkettás szoba, hideg-meleg vizes fürdőszoba és azok a nagy, világos ablakok, a régit sírjuk vissza. Vagy még nem eresztettünk új gyökeret? Hiába jó a talaj, ha vének a fák? Mindig a tanyáról A régi évekre terelődik a szó. Megtudom, hogy Baloghék kisgazdák voltak. Négy holdat örököltek, amelyet 1945 után újabb néggyel megtoldott d földosztó bizottság. Beszélgetünk a termelőszövetkezet megalakulásáról, amelynek ők is tagjai lettek. Hat gyereket neveltek fel, megtudom, azt is, hogy azok hol élnek, és hogyan megy a soruk. Jelenleg tsz-nyugdíjasok mind a ketten, de a nyugdíj összegét a gyerekek havi kétezer forinttal megtoldják. A házrészt, amelyben laknak, nem régen építették, a fia új házához toldották. Közben a beszéd újra és újra visszakanyarodik a Mago-' lya tanyára, amely tulajdonképpen nem is tanya, hanem valóságos kis község volt. Az épületért 120 ezret, a telekért és egyéb felszerelésekért 100 ezer forintot kaptak kártérítésként az államtól. Vecsésre 1971-ben költöztek. — Egyszóval — summázza beszélgetésünket pipagyújtás közben Balogh Pál —, itthon vagyunk, de nem otthon. —- Majd csak megszokjuk — néz felém, biztatást várva a feleség, és bedugja a kávéfőző zsinórját a konnektorba. — Ehhez már értek. Az unokám tanított meg rá, de meg nem kóstoltam. Csak a szagát szeretem. Most először hallom nevetni. Búcsú a kapuban Araikor a házigazda kikísér, így szól hozzám: — Nem akármilyen ember vagyok ám én, már szerepeltem a rádióban és a tévében is! Megáll, és huncutkásan megpedri a bajuszát: — A rádióban egyszer egy fiatal riporter a közgyűlésünkről adott rövid tudósítást. Képzelheti, mennyire tapsoltunk. Este, a krónikában, a sok közül is az én tapsom hangzott a legerősebben, ugyanis én ültem a mikrofonhoz a legközelebb... A tévében pedig május elsején a felvonulók között látott meg a feleségem. A bajuszomról nyomban felismert. Mosolyogva vállamra teszi a kezét: — Az újságban még nem írtak rólam. Maga lesz az első. De aztán jól írja meg, ne legyen benne minden, csak úgy szerivel... Kovács György
