Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-17 / 217. szám

w 1974. SZEPTEMBER 17., KEDD Propagandisták előkészítő tanfolyama Hatvan Pest megyei propa-- gandista részvételével egyhe­tes tanfolyam kezdődött teg­nap délelőtt a megyei pártbi­zottság , budapesti oktatási igazgatóságán. A tanfolyam hallgatói vezetik majd az új pártoktatási évben a kulturá­lis kérdések tanfolyamainak foglalkozásait. A tegnap kez­dődött előkészítőn a részve­vők — a művelődésügy egy­ségének alapján — áttekintik a tudományos, a művészeti élet, a közoktatás és a köz­művelődés időszerű kérdéseit. Az MSZMP Központi Bizott­ságának márciusi közművelő­dési határozatával kiemelten foglalkoznak. Az első előadást A művelő­dés szerepe a szocializmusban címmel dr. Maróti Andor, a budapesti Eötvös Loránd Tu­dományegyetem adjunktusa tartótéi. Délután Illés Lajos, a Pest megyei pártbizottság munkatársa ideológiai kérdé­sekről tartott beszámolót. Igények és lehetőségek a dobosi férés közművelődésében A fejlődés teremtette új le­hetőségek nemcsak az ember­rel, hanem annak művelődé­sével szemben is új követel­ményeket támasztanak. Az új feladatokat' csupán a régi tu­dás birtokában sikeresen megoldani már nem lehet. A megszakítás nélküli művelő­dés szakaszába léptünk — csak a folyamatos tudásszer­Páva-körök Jászkarajenőn A közös éneklés Összekapcsolja az embereket I Vasárnap ismét felröppent fez aranytollú páva, ez alka­lommal a jászkarajenöi műve­lődési ház színpadára. Ide se­reglettek a ceglédi járás tán­cosai, énekesei, ám a külön­járatú autóbuszok a megye tá­volabbi vidékeiről is szép számmal vitték a népviselet­be öltözött együtteseket. A Röpülj, pám-kö»ök Pest me­gyei találkozóján nyolc együt­tes vett részt. * Bállá János, az MSZMP ceglédi járási bizottságának első titkára köszöntötte meleg szavakkal a meghívott vendé­geket és a közönséget, kife­jezve afölötti örömét, hogy a citerazenekaráról és menyecs­kekórusáról már országosan ismert Jászkarajenőt bízták meg a megyei seregszemle há­zigazdái tisztével. Kovács Lajos, a Kórusok Or­szágos Tanácsának megyei tit­kára a Röpülj, páva-mozgalom eltelt öt évére emlékezett, amely Pest megyei kezdeménye­zésre szélesedett országos méretűvé. Nagy lelkesedéssel gyűjtik a feledésbe merülő dallamokat, s megőrzik az egykori táncok motívumait, a nép életét meg­örökítő hagyományokat gon­dosan ápolják. Az országos szemle óta tovább élnek, gya­rapodnak a pávakörök, tag­jaik családias közösséggé for­málódtak, előkerültek a régi hangszerek. Keringővei, ugróssal nyitot­ta meg a műsort a ceglédbér­céit nemzetiségi együttes. Az első percekben a pöttöm le­génykék, lánykák kaptak teret — és tapsot, majd a felnőttek vidám szereplése fokozta a hangulatot. A berceliek ta­pasztalt vendégszereplők. Filmtekercsen vitték mű­sorukat a szakemberek az NDK-ba, többször részt vettek a bajai Duna menti folklórfesztivá­lon, láthattuk őket a televízió képernyőjén. Fergeteges táp>s jutalmazta fellépésüket most is. „Megüzentem a törteti bíró­nak”, énekelték szebbnél szebb népdalaikat a törteit menyecs­kék. A bíró csak a nótában volt jelen, de a tanácselnök­asszony, dr. Dutkay Lórántné, saját személyében is, mivel maga is tagja a dalkörnek. A magyar népdalkincs gyöngy­szemeit gyűjtötték össze, s addig tapsolt a közönség, amíg a ráadást is kiprovokál­ta. A közös éneklés összekap­csolja az . embereket és együtt tartja a családokat. Szép példája ennek a kaku- csi Lenin Termelőszövetkezet pávaköre. Ebben együtt szere­pel anyós a vejével, anya a lá­nyával és az unokájával. Szé­pen szárnyalt az anyák hang­ja, szépek voltak a lányok, ha­jukban masnival, lábukon a piros kiscsizmával. Gyönyör­ködve felejtette rajtuk a sze­mét öreg és fiatal. A zsámbéki ÁFÉSZ Röpülj, páva-körének fellépését a het­venhat éves Irma néni, Tóth Zsigmondné vezette be: leg­kedvesebb nótáját énekelte a mikrofonba, „Bogyó, bogyó, szőlőbogyó” — hangzott a szü­ret táján időszerű dallam, majd követte számos más kö­zös ének. Őket a megye egyik legrangosabb együttese az ér­di művelődési központ buko­vinai székely pávaköre követ­te. Moldvai csángó népdalok és a bukovinai lakodalmas sze­repelt műsorukon. Dalaikat csiszoltsóig, viseletűket a kere­setlen egyszerűség méltósága jellemezte. A jásdkarajenőiek által zsú­folásig megtöltött terem hall­gatósága nagy érdeklődéssel fogadta a községbeliek fellé­pését. Amint szétnyílt a füg­göny, hat aprócska citerás, négy lány és két kisfiú kezdtgf a húrokat pengetni. Nem ma­radt el a taps, inkább folyta­tódott, amikor a felnőttek asszonykórusa állt a közönség elé, az idősebb zenészektől kí­sérve. Az abonyi művelődési ház Röpülj, páva körének mű­sora három részből állt. Tán­cosok ropták az egykori tán­cokat, majd tíz kisfiú jelent meg — valamennyi citerával, végül a népes asszonykórus szereplése zárta számaikat. A maglódidk színre lépésé­vel tetőzött a hangulat. A művelődési ház szlovák népi együttesét ugyan­csak jegyzik az országos ranglistán, szerepeltek már Csehszlováki­ában is. Különösen érdekes, szép a nők viselete, a fejdísz­ként használt bujdos és rojtos kendő. Magyar népdalokkal kezdték műsorukat, majd anyanyelvükön folytatták a szlovák lakodalmassal, felidéz­ve a lagzikhoz fűződő eredeti népszokást, dalban, táncban és rigmusban. „De kedvem lenne felugra­ni közéjük” — kurjantott a nézőtéren egy karai -ember és a zúgó tapsba az elégedettség „hogy rót”-jai vegyültek. Mégsem ezen a ponton ért vé­get a több mint háromórás önfeledt szórakozás. Befejezé­sül dalra fakadt hallgatóság a karai vidék kedves, szép nótá­ját énekelte messze zengő han­gon. „Kutyakaparási csárda” — szárnyalt a dal. • - Tamasi Tamás ÚJ LEHETŐSÉG A SERTÉSHÚSTERMELÉSBEN: A BÁBOLNA TÍPUSÚ SERTÉS-NEDVESETETŐ Előnyei: — nagyobb és egyenletesebb súlygyarapodás, — kisebb takarmányfelhasználás, — rövidebb hízlalási idő, — nagyobb értékesítési árbevétel. A berendezés könnyen és gyorsan telepíthető. SZAKTDÍCSADÁS, MŰVEZETÉS, PÖTALKATRÉSZ-ELLÁTÁS A szállítási feltételekről bővebb felvilágosítást nyújt a MEZŐGAZDASÁGI KOMBINÁT Kéreskedelmi Osztálya Cím: 2943 Bábolna. Telefon: Bábolna 1-es. Telex: 226 555, 27 211, valamint az AGROTRÖSZT és megyei AGROKER vállalatai. pés biztosíthatja, hogy lé­pést tudjunk tartani a gyors és egyre fokozódó ütemű fejlődéssel. Ezért mondja ki a Központi Bizottság köz- művelődési határozata: „Kí­vánatos és szükséges, hogy az iskolán kívüli, aktív, önkén­tes, önálló és szervezett mű­velődés — különböző intéz­mények, társadalmi szerve­zetek, mozgalmak közremű­ködésével és segítségével — hatékonyabbá, magasabb szin­tűvé és szélesebb körűvé vál­jék, a növekvő szabad idő hasznos és tartalmas kitöl­tését szolgálja”. Ez az igény. És kielégítésé­nek lehetősége? A lehetőség — sajnos — ma még ennél lényegesen kevesebb. Ezt bi­zonyítja a dabasi járás példá­ja is. náccsál s ennek nyomán lett klubkönyvtára a községnek, függetlenített vezetővel. Az első zeneiskola Aspiránsok A magyar—szovjet kulturá­lis együttműködési egyezmény alapján vasárnap magyar as­piránscsoport utazott a Szov­jetunióba, ahol kutatóintéze­tekben és egyetemeken foly­tatják tanulmányaikat Eluta­zásuk előtt Kulcsár Kálmán akadémikus, a tudományos minősítő bizottság titkára bú­csúzott az új aspiránsoktól. A gondok A járás területén — pedig ez alapkövetelmény lenne! — még sehol sem alakult ki olyan kulturális centrum, ahol — mint alapokra támasz­kodva — formálhatnák, fej­leszthetnék az új igényeknek megfelelően a korszerű köz­művelést. A járás művelő­dési házainak többsége az épüléskor fennálló követel­mények szerint létesült, vagy nem is kulturális rendelte­téssel hozták létre. Ennek kö­vetkeztében az intézmények­ben folyó munka — az adott­ságokból eredően — a meg­levő nagytermekre alapozó­dik, jóllehet, ma már a klub­élet és szakköri munka az el­sődleges. Ám még ilyen lehe­tőségekkel sem rendelkezik a járás jó néhány települése. Nincs művelődési ház Alsó- némedin, Gyálon, Felsőpako- nyon, Pusztavacson és Új­lengyelben. Ugyanakkor ma­ga a járási művelődési köz­pont épülete is elavult, rossz állapotban van. A másik nagy gond: nem- cak a modem közművelődési intézmények hiányoznak a dabasi járásban, hanem o közművelődés személyi felté­telei is. A járás tizenegy füg­getlenített népművelője közül — egy státus betöltetlen — mindössze egy rendelkezik népművelés—könyvtár-szakos képesítéssel. A három tiszte­letdíjas népművelő közül is csupán egynek van pedagó­gusdiplomája. (A nehéz hely­zet megértéséhez tartozik: a most indult tanévben több mint húsz betöltetlen peda­gógusállásra még képesítés nélküli nevelőt sem tudnak szerződtetni!) Tsz és tanács közösen A kedvezőtlen tárgyi és személyi feltételek ellenére előrehaladás mégis tapasztal­ható a dabasi járás kulturá­lis életében s ez elsősorban a járás vezetőinek igyekízetét bizonyítja. A megyében szinte az elsők között sikerült meg- értetniök több gazdasági ve­zetővel, hogy a közművelő­désben előrelépni csak közös erőfeszítések árán lehet. A járásban elsőként — a megyében a csomádiak után másodikként — a hernádi Március 15 Termelőszövet­kezet vezetői vállalták, hogy a helyi tanáccsal közösen fe­dezik a művelődési ház költ­ségeit, sőt, azt a követelmé­nyeknek megfelelően átépítik és korszerűsítik. (Itt dolgozik ma is a járás egyetlen képe­sített népművelője.) A her­nádi kezdeményezés rövid időn belül követőre talált. Dabas első kerületének — a volt Sári községnek — a mű­velődési otthonát átvette a Fehér Akác Termelőszövetke­zet ' és függetlenített veze­tőt is kinevezett az intéz­mény élére. Nem sokkal ké­sőbb Dabas harmadik kerü­letében — a volt Gyón köz­ségben — a Dabas és Vidéke ÁFÉSZ lépett egyezségre a tanáccsal és vállalta a mű­velődési ház működési költ­ségeinek felét. (Sajnos, ez az egyezség a közelmúltban megszűnt s jelenleg igazgató­ja sincs az intézménynek.) Negyedikként az újhartyáni Keselyhegyi Szakszövetkezet és az Üjhartyán és Vidéke ÁFÉSZ fogott össze a ta­Hogy a járás vezetőinek a közművelődés érdekében tett erőfeszítései nem hiábavalók, azt több más eredmény is pél­dázza. Kibontakozóban van a járás képzőművészeti élete. A dabasi székhellyel alakult Nagy István alkotócsoport te­vékenysége ma már kiterjed a ráckevei, a monori és a nagykátai járásra is. Ugyan­akkor — ennek közvetlen ha­tásaként — a rendszeresen rendezett tárlatok mind na­gyobb közönséget vonzanak. Az elmúlt két esztendő so­rán olyan neves művészek alkotásaival találkoztatott a dabasi közönség, mint Czóbel Béla, Főnyi Géza, Kmetty János, Mihájcz Pál és má­sok. A másik nagy előrelépés a járás zenei életében követke­zett be. Ifjúségi hangverse­nyekkel kezdődött néhány esztendővel ezelőtt Dabason. Az első év helyi sikere nyo­mán sorra jelentkeztek más települések is: Gyál, Ocsa, Örkény, Táborfalva, rendez zenek náluk is hasonló hang versenysorozatot. Ezt követte az első, majd az idén a má­sodik dabasi kórustalálkozó, amelyen már tizenkét együt­tes lépett dobogóra — jobb híján a járási hivatal dísz­termében — zsúfolt nézőtér előtt. A dabasi emberek, el­sősorban a fiatalok, megta nulták szeretni a komolyze nét. S hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban: a napokban kezdte meg munká­ját Dabas első zeneiskolája negyven ifjú hallgatóval egyelőre mint a dunakeszi ze­neiskola kihelyezett tagozata. A terv az, hogy jövőre hasonló zeneiskolát nyitnak öcsán és Örkényben is. A változás tehát megkez­dődött a dabasi járásban is. Remélhetőleg ezek a válto­zások folytatódnak s így a lehetőségek is mind köze­lebb kerülnek majd a jogos igényekhez. Prukner Pál Fiatal művészek tárlata Fiatal művészek érdekes tárlatát nyitotta meg tegnap Töry Klára művészettörté­nész Budapesten, az I. kerü­leti művelődési ház nagy­termében. A szeptember 26- ig nyitva tartó kiállításon Susits Tamás, Mike Károly és Enyvvári Péter fotóit, il­letve grafikáit tekintheti meg az érdeklődő közönség. A csehszlovák sajtó napjára készülve A csehszlovák sajtó napja alkalmából hétfőn a buda­pesti Csehszlovák Kultúrá­ban sajtótájékoztatót tartot­tak, amelyen Frantisek Bar- tosek, a pozsonyi „Vecernik” című lap főszerkesztője a csehszlovák újságírók szövet­sége elnökségének tagja szá­molt be az újságíróknak a baráti szocialista ország saj­tójának életéről. Mint elmon­dotta, Csehszlovákiában több mint ezer lap, újság, folyó­irat, magazin, tudományos közlöny stb. lát napvilágot. A sajtó napja nemcsak az újság­írók, ületve a lapterjesztők ünnepe, hanem az egész or­szágé. Az idei megemléke­zést a szlovák nemzeti felke­lés 30. évfordulójának jegyé­ben bonyolítják le, és akkor kerül kiosztásra a Fucik-díj is. Ünnepi ülések, munka- értekezletek teszik változato­sabbá a programot. A meg­emlékezések kapcsolódnak a Rudé Právó megalapításának, a csehszlovák kommunista sajtó megszületésének évfor­dulójához, s nem utolsósorban pedig a világhírű csehszlo­vák újságíró, Julius Fucik meggyilkolásának dátumá­hoz. TV-FIGYELQ Építészei. Az új építészet el­nevezésű sorozat A ClAM-on kívüliek című negyedik részét szombaton este láthattuk a te­levízióban. Ez a rész is, mint az előzőek, az építészet fejlő­désének a századfordulót meg­előző időszaktól megtett meg­határozott szakaszát mutatta be. Kozma Lajos, Lauber Lász­ló, Nyíri István, Rimanóczy Gyula, Janáky István és Dá­vid Károly művein keresztül a társadalmi valóság változá­sait tükröző harmincas évek fejlődésével ismerkedhettünk meg. A bemutatott alkotások már a második világháborút követő időszak építészeti stí­lusát sejtetik; a CIAM-on kí­vüliek is a formák egyszerű­sítésére törekszenek, gyakran használnak vasbetonelemeket, hatalmas üvegfelületeket. Mo­dern társasházaik napjaink építészetének előfutárai. A társadalmi fejlődésnek és az építőművészetnek kapcsolatát most is jól bontakoztatta ki az összekötőszöveg. Rendhagyó útijegyzet. Bol­dizsár Iván útijegyzetei és úti­élményei nem újdonságok a televíziónézők számára. A va­sárnap délután bemutatott Egy másfajta ' utazás című riport azonban eltért a szokványos utazások leirásaitól. A világ művészetének haladó képvise­lőit hozta közelebb hozzánk az UNESCO párizsi székházában rendezett kollokvium nyomán. A világ összes tájáról össze- sereglő alkotók a művész és a művészetek napjainkban be­töltött társadalmi helyéről és szerepéről vitatkoztak. Felve­tődött a kultúrafogalom új meghatározásának szükséges­sége is, de emellett tanúi le­hettünk a találkozó egy-egy népszerű résztvevője epizód­szerű megjelenítésének. Boldizsár Iván riportja ér­dekfeszítő húsz percet jelen­tett számunkra. S noha a kri­tikusabb nézők bizonyára ta­lálnának vitatható tartalmi összefüggéseket — különösen a világ haladó művészei kö­zötti párhuzamok, a művésze­tek és a kultúra gyakori és‘az ellentétes társadalmi rendsze­rek művészeti problémáinak esetenkénti azonosítása kap­csán —, mindez csak a műsor javára írható; az állásfogla­lásra, véleményalkotásra-kész- tetés volt talán az adás leg­főbb erénye. Ugyanakkor nagyban hozzájárult a világ művészetéről alkotott képünk további kiszélesítéséhez. ÚjSZCríi feldolgozás. Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékát 1849-ben írta. Nyújthat-e újat ez a rengetegszer és különféle felfogásban feldolgozott darab a nézőknek? Felkeltheti-e még érdeklődésüket? A József Attila Színház ál­tal Seregi László rendezésében bemutatott színdarab azt bi­zonyította, hogy mégis újsze­rűén hathat egy az első szavá­tól az utolsóig ismert, soKszor látott alkotás is. A bohém vándorkomédiás és a profesz- szor nevelt lánya szerelmének egyszerű és átlátszó bonyodal­mai megfelelő feldolgozásban vidám és kellemes órákat sze­rezhetnek a nézőknek. Ezt a hatást az sem ronthatta el, hogy a színészek nem minden esetben találták meg a Vad­macskák és a Theatrum CIR együttes gyakran beatzenébe ívelő muzsikájával az össz­hangot. Káló Flórián, Maros Gábor és a többiek azonban ennek ellenére is jól alkalmazkodtak az újszerű feldolgozás adta szerepekhez. Színészi játékuk nagyban hozzájárult az elő­adás sikeréhez. Virág Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents