Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-12 / 213. szám

1974. SZEPTEMBER 12., CSÜTÖRTÖK Hiúim Veled vagyunk, Chile! „Földünk egyszerű asszonyához fordulok elsőként: a paraszt asszonyhoz, aki bízott bennünk; a munkásasszonyhoz, aki értünk dolgozott; az anyához, aki tudta, hogy féltő gonddal óvjuk gyermekét. Hazám dolgozóihoz fordulok, a hazához hű munkásokhoz és értelmiségiekhez, akik felvették a harcot a lazító törekvésekkel szemben. Az ifjakhoz fordulok, akik énekeltek és szerteárasztották örömükét és harci szellemüket. A chilei emberhez fordülok... A Radio Magallanes már bizonyára elesett, szavaim talán már nem jutnak el hozzátok, nem fontos. Hangom továbbra is hallani fogjátok, örökre veletek maradok, legalábbis az emlékem. Egy olyan ember emléke, aki mindvégig hű maradt a hozzá hű munkásokhoz...” (Részlet Allende utolsó beszédéből) tek, illetve rendeznek. Ennek keretében pénteken az ifjúsá­gi klubba vendéget várnak, Chibarro Jósé hazánkban ta­nuló chilei diákot, Jósé, közis­mert nevén Pépé, filmvetítés­sel egybekötve hazájáról tart majd előadást. Tíz üzemegység dolgozói A Csepel Autógyár új szerelőcsarnokában Szoboszlai Sándor szerelő Chiléről beszél. (Folytatás az 1. oldalról) pártirodájában külön'is meg­emlékeztek névadójuk, Allen­de elnök halálának napjáról. Itt is vezetőjük, Valkai József beszélt Chiléről, a chilei nép nagy elnökéről, és egyebek között idézte Allende utolsó szavait: „Bízom Chilében és jövőjében. Üjak jönnek majd, akik véget vetnek a sötét és keserű időszaknak, amelyben az árulás kerelcedett felül. Előbb vágy utóbb ismét meg­nyílik az út, amelyen méltó emberek léphetnek majd elő­re egy új társadalom építése felé.” A gyűlés után az Allende brigád tagjai — mint a gyár minden dolgozója — tiltakozó levelezőlapot írt alá. A Csepel Autógyárban a tiltakozó gyű­lések után ezer tiltakozó le­velezőlapot számláltak ösz­sze. Abbamarad a kalapács csen­gése, kialszik a hegesztőpisz­toly lángja, elcsendesednek a gépek... A műhely munkásai, félszázan,' az esztergapadok közt állva figyelnek a KISZ- titkárra, ifjú Szintai Márton­ra, aki a chilei nép tragédiá­járól beszél, s Allende elnök utolsó szavait idézi. A műhelybeliek a Petőfi, a Kossuth és az Április 4. szo­cialista brigád szerelői, esz­tergályosai felhős arccal hall­gatják a történelmi jajszót. Ezekben a percekben itt, a Flerceghalmi Kísérleti Gazda­ságban tíz üzemegység dol­gozói — növénytermesztők, áll a tgondoaók, tisztviselők, technikusok, agrármérnökök — a távoli országra gondol­nak. Az országra, ahol most az „Andok tövén lángtenger csap a mennynek” — a gyilkos terror dühöngésének első nap­jaiban elhunyt költő, Pabló Neruda szavai ezek — és ahol a törvénygyalázó egyenruhás hóhérok uralmát sínyli a nem­zet. A gazdaság dolgozói a Ma- ;yar Szolidaritási bizottsághoz tiltakozó táviratot, a szocialis­ta brigádok tagjai tiltakozó lapokat küldtek a chilei kato­nai adrni rüsztrác i ónak. Pab'o Neruda: Zsarnokok A verset Pablo Neruda szeptember 12-én, a fasiszta puccs másnapján irta. Nixon, Frei és Pinochet a mad napig, 1973 keserű szeptember haváig Bordaberryvel, Garrastazuval és Banzerral, történelmünk vérszomjas hiénáival, tépik az annyi vérrel és annyi lánggal kivívott lobogót, birtokaikon dőzsölnek a pokolra való fosztogatók, az ezerszer megvásárolt zsarnokok, a kufárok, kiket' New York farkasai uszítanak. s Dollárra éhes gépek mártír népünk áldozatában lihegők, az amerikai kenyér és levegő prostituált kiárusítói, népnyúzó hóhérok, kerítő kacikák kondája, a kínzás egyetlen törvényének ismerői, a nép korbácsolására éhezők. Meruk József fordítása Négyszáz gimnazista segít Chilei fiatalok Gödöllőn A monori MHSZ-székházban sorozás volt szerdán. Barnára sült fiatalemberek — jövendő katonák — jöttek Üllőről, Ve- csésről ezen a napon, a sorozó bizottság elé. Pontban 11 óra­kor elült a zaj, néma csendben hallgatták a nagyteremben ülők Kozák Sándor alezredes szavait. — Chilére gondolunk, mint annyian a világon ezekben a percekben. Azokra a chileiek­re, akik életüket vesztették, s akik börtönben sínylődnek... Ezután Massza Sándor ve- csési sorköteles, állt fel s ol­vasta fel azt a táviratot, ame­lyet a sorozáson részt vevők küldtek a szolidaritási bizott­ság budapesti székhelyére. Az élet nevében Fennállása óta talán első ízben bizonyult ennyire szűk­nek a Tápiószele és Vidéke ÁFÉSZ irodaházának tanács­terme, mint tegnap délelőtt, amikor legalább hetvenen zsú­folódtak össze, a fogyasztási szövetkezet, a nagyközségi ta­nács, és a Takarékszövetkezet dolgozói, a hosszú asztalok között. Az Állami Pénzverő Jelvényüzemének küldöttsége már csak a folyosóról hallgat­hatta a nagyközségi pártbi­zottság titkárának, Macháti Bélánénak elfogódott szavait. Lányok, asszonyok ültek a piros vászonnal letakart tár­gyalóasztalok körül, ügyes ke- zűek, szapora nyelvűek. Kezük most idegesen kulcsolódott egymásba, szokatlan tétlenség­ben, s szokatlan volt a helyi­ségre nehezedő, elfogódott csend is. „Mi, magyar dolgo­zók. öregek és fiatalok egy­aránt hisszük, hogy a Népi Egység kormányának történel­mi érdemeit, a kivívott jogo­kat nem lehet kiirtani a chilei nép millióinak szívéből, emlé­kezetéből ...” Galgóczi László, az ÁFÉSZ szövetkezetpolitikai osztályve­zetője ezután felolvasta annak a tiltakozó táviratnak a szöve­gét, amelyet a gyűlés részve­vői elküldték a Magyar Szoli­daritási Bizottságnak. Leendő és '•yakorló anyák tiltakoztak benne az emberte­lenség, a terror, a gyilkosság 1— a fasiszta önkény ellen, az élet nevében. Szolidaritási hét A budai járás nagyüzemei­ben az első sorokban minde­nütt ott voltak a fiatalod, az ifjú kommunisták is. A Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának csapágy kosár­üzemében mintegy félszáz munkás halgatta közösen a chilei lemezt. Kiss Csaba, a II. KISZ-alapszervezet titkára szólt a dél-amerikai országban dúló terrorról, majd megfogál-. mázták tiltakozó táviratukat. Egyidejűleg a gyár tizenöt mű­helyében tartottak szolidaritá­si röpgyűlést. A Mechanikai Művek alkat­rész gyáregységében több mint félszázan, az Elkó üzemben 150-en — elsősorban nők — vettek részt a röpgyűlésen. A műveknél összesen tizennégy üzemegységben rendezték meg az ifjú kommunisták a szoli­daritási gyűlést. Az Ipari Szerelvény és Gép­gyár mintegy húsz üzemegysé­gében a fiatalok Pablo Neru- da-verseket szavaltak, chilei dalokat énekeltek. Az ISG KISZ-fiataljai egyébként szep­tember 8-a és 14-e között chi­lei szolidaritási hetet rendez­Mintegy ötszázan gyűltek össze a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérő Gyárá­nak kultúrtermében, ahol Bi- eliczky Tibor, a gyár szakszer­vezeti bizottságának titkára mondott néhány köszöntő szót. Jelen voltak Zászlósi Béla, a gyári pártbizottság titkára, Vilmos György, a gyári KISZ- bizott^ág titkára és a gyár ve­zetőségének nevében Molnár János főkönyvelő is. őszinte, baráti szóval, kézszorítá6sal fo­gadták a gyári közzösség meg­hívására megjelent chilei fia­talokat, Ramon Bevavides ma­tematikatanárt és Oscar Zu- leta diákót, akik a fasiszta junta terrorja miatt kényte­lenek távol élni szeretett ha­zájuktól. Ocskó Mária, a gyár irodal­mi színpadának tagja szaval­ta el Peter Weiss Pabló Ne­ruda halálára írott 1973. szptember 23-a című költemé­nyét, majd Vilmos György méltatta a chilei forradalom jelentőségét. Ezután Oscar Zuleta kért szót. A Chilében dúló fasisz­ta terror rémtetteiről beszélt és indulattal szólt arról, hogy a nép szabadságvágyát nem lehet kioltani, a nép akaratát végül is nem lehet megtörni. A világszerte megnyilvánuló — köztük az árammérőgyáriák — tiltakozásáról a fasiszta juntá­nak nem lehet nem tudomást venni és a chilei néphez is eljut a szolidaritás szava. A tiltakozó táviratot, ame­lyet a gyűlés befejezése után a Magyar • Szolidaritási Bizott­ság címére küldtek el, a szer- számüzem KlSZ-alapszerveze- te nevében Balatoni László olvasta feL A tiltakozó gyűlésen köz­vetlenül és közvetve a gyár minden dolgozója részt vett, az üzemi stúdió — áttételek segítségével — minden mű­helybe közvetítette a szava­kat. A Pest megyei»Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Vállalat ceglédi gyáregységében ezek­ben a napokban őszi munkát végeznek a Kossuth Gimná­zium tanulói. Több mint 400 fiatal segédkezik. Amikor meg­tudták a chilei szolidaritási nap hírét, nyomban csatlakoz­tak az üzem KISZ-istáihoz. Vállalták, hogy műsort állíta­nak össze a röpgyűlésre. Tilta­kozó plakátokkal, feliratokkal díszítették fel a munkacsarno­kot, mikrofont és hanglemezt hoztak az iskolából, az irodal­mi színpad 20 perces műsor­ral készült. Pablo Neruda ver­se, Vidor Jara forradalmi da­la és gitárszava, a hősöket, mártírokat siratok hangleme­zen .világgá juttatott zokogása hangzott fel a gyűlésen. Nagy Erzsébet üzemi KISZ-titkár ol­vasta fel a dolgozók nevében fogalmazott tiltakozó táviratot. Az ünnepségen a Vencere- mos és a DlVSZ-induló dalla­mát együtt énekelték a diákok és az üzem fiataljai. Venceremos! A gerilla édesanyjáról szóló éneket, a földműveshez cím­zett dalt, Allende utolsó rádió­beszédének részleteit és Pablo Neruda hangját közvetítették a hangszórók. A Venceremos — •Győzni fogunk — utolsó ak­kordjai után a Váci Kötöttáru­gyár r valamennyi üzemrészé­ben néhány percre leállt a munka. A varrodában több mint kétszáz munkásnő hall­gatta Bíró Ádámné varroda- vezető szavait a chilei esemé­nyekről. A többségükben szo­cialista brigádokba tömörülő varrodai munkásnők a gépe­Tápiószelén, az AFÉSZ-központban. ken ülve, az anyagokat és a készárukat sorakoztató emele­tes fémállványokhoz támasz­kodva, az egyébként zajos mű­hely ezúttal néma csendjében emlékeztek az előadó szavai 1 nyomán az egy évvel ezelőtti eseményekre. Struve Gáborné, a Kossuth Lajos szocialista brigád vezetője olvasta fel a tiltakozó távirat szövegét, majd a fasiszta diktatúrát jel­képező levelezőlapok jártak kézről kézre, a névaláírás — tiltakozunk! Később a vállalat szakszer­vezeti bizottságán számba vet­ték: a délelőtti műszak mint­egy 700 dolgozója tett tanúbi­zonyságot a szabadságáért küzdő chilei nép iránti szoli­daritásáról. Ácsától a szentendrei papírgyárig Egy pillanat csend A százhalom­battai ÁBC-árü- házban tegnap délelőtt úgy zaj­lott az élet, mint máskor. Legalább száz vásárló — legtöbbje házi­asszony — sétált az áruhalmok kö­zött, kosárba tet­te, amire szüksége volt. Pontosan 11 óra­kor azonban min­denki felkapta a fejét. Hangos szó­val Vass Ferenc, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak titkára kérte az ottlevőket: halgássák meg mondanivalóját. Az üzletben a meglehetősen vá­ratlan helyzet okozta feszült kí­váncsiság pillana­tok alatt együttér­ző csenddé válto­zott, a jelenlevők, amikor meghallot­ták Chile nevét. Csak a hűtőgé­pek zümmögtek, egy fiatal anya csitította kisfiát félhangon: légy csendben, ez fon­tos! Hallgasd csak! Egyetértéssel vet­ték tudomásul, hogy táviratot küldjenek a Ma­gyar Szolidaritási Bizottságnak. Mindössze nyolc perc telt el, utána ismét felsivított a kávédaráló, csilin­geltek a pénztár­gépek, összecsen­dültek az üvegek. Míg a pénztárnál sorukra vártak, a vevők egymással beszéltek. Váczi József né idős asszony, Ben- tapusztáról jár be a városba vásárol­ni. Amíg a távirat szövegét hallgatta, elfutotta szemét a könny. — Aj, sze­gény emberek ott. Jót akartak, segí­teni a népet, az uraktól most hán­tást kaptak cseré­be. Kelemen József első segéd. Feren- czy Mihályné pénztáros egy­aránt az esti tv- műsort várják. Látni akarják az NDK televíziós filmjét, amely a chilei .terror gaz­tetteit tárja a vi­lág elé. Az acsai tanácsháza nagy­termében gyűltek össze az acsa—csővári községi közös ta­nács, a két község iskolájának és óvodájának dolgozói, az ép­pen a tanácsházán tartózkodó ügyfelek, többen szlovák nem­zetiségi viseletben. Béri János- né tanácselnökasszony mondott rövid beszédet, majd Kálmán Béla, a körzeti iskola igazgató­ja olvasta fel a tiltakozó táv­iratot. A ceglédi járás községeiben és mintegy nyolcvan munka­helyen volt szolidaritási röp- gyűlés, a ceglédi járási hivatal­ban is. Molnár Lászlónénak, a hivatal osztályvezetőjének, a ' szakszervezeti bizottság titká­rának rövid beszéde után a je­lenlevők táviratot küldtek a Magyar Szolidaritási Bi^ptt- ságnak. Már a kora reggeli munka­kezdéskor hangot adtak tilta­kozásuknak a gyáli Búzakalász Termlőszövetkezet tagjai, dol­gozói, és délelőtt Í1 órakor megálltak a határban, az üzem­részekben a gépek. Megfogal­mazódtak a tiltakozó táviratok, megíródtak a tiltakozó levele­zőlapok. A Nagykőrösi Konzervgyár 11 helyi és 5 vidéki üzemében egyszerre állt le néhány percre a munka. A gyűlések után a KISZ-fiatalok mintegy ötszáz levelezőlapot gyűjtöttek össze sok ezer aláírással és továbbí­tottak Santiago de Chilébe. A Dél-magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat nagykőrösi üzemigazgatósága dolgozóinak tiltakozó gyűlésén Kocsis Já­nosáé párttitkár mondott rövid beszédet. Egy időben tartottak megemlékezést a kecskeméti, a ceglédi, a monori, a fülöpszál- lási, a solti, és a lajosmizsei ki- rendeltségén is; a DÉMÁSZ mintegy 500 dolgozója tiltako­zott. Szentendrén, a Papíripari Vállalat gyáregységében is pontosan 11 órakor leállt a munka, kivéve az óriási papír­készítő gépeket. A boríték­üzemben T urcsányi Imréné csoportvezető, a gépkezelők csoportjában Gőgös Károly üzemvezető-helyettes, az iroda­házban Komjáti Árpádné könyvelő beszélt a katonai junta gyilkos terrorjáról. Az arcokon mindenütt részvét és felháborodás tükröződött. A gyűléseket követően egy­más után érkeztek a csoportok küldöttei a pártirodára, hogy átadják a Chilébe címzett, alá­írt levelezőlapokat. A gyár mintegy 600 dolgozója tiltako­zó táviratot juttatott el a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság­hoz. Táviratot, amelyhez ha­sonlót sok ezret fogalmaztak meg tegnap az országban, a megyében. Mindenütt táviratot fogalmaztak., Tiltakozunk! Mi, a .Szentendrei Papírgyár dolgozói, tiltakozunk a chilei fasiszta junta véres kegyetlenségei, a féktelen terror, a kínzások, a terrorítéletek ellen! Követeljük a chilei nép elleni hadiállapot meg­szüntetését, Luis Corvalán elvtársnak és a többi poli­tikai fogolynak szabadon bocsátását, a demokratikus és szakszervezeti szabadságjogok helyreállítását, a Chilei Dolgozók Egységközpontja szabad működésének biztosítását! Meggyőződésünk, hogy a fasizmus Chilében sem kerekedhet felül, a nép jogos harca végül is győzedel­meskedik! A Papíripari Vállalat szentendrei gyáregysége dolgozói A néphadsereg jövendő katonai

Next

/
Thumbnails
Contents