Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-08 / 184. szám
4 iJÚtlan 1974. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK Egy üzem — egy iskola Az együttműködés két oSdala A Szerszámipari Művek Fejlesztő Intézetétől csak pár száz méterre van a halásztelki általános iskola, amely jól látható az irodaépületből is, ahol Portik Dobos Ferenccel, az intézet igazgatójával, az Egy üzem — egy iskola mozgalom helyi eredményeiről beszélgettünk. — Jó szomszédok vagyunk — mondta —, hiszen már az új iskola építéséhez jelentős segítséget adtunk. — Abban az időszakban több hónapon át az intézetben főzték 240 napközis gyerek ebédjét. Az új iskola építését 160 ezer forinttal segítettük, beleértve dolgozóink társadalmi munkáját is. Az igazgató elmondta, hogy az intézet kongresszusi vállalásában is szerepel 1000 társadalmi munkaóra, amivel a dolgozók segítik az iskola csinosítását, egyes berendezéseinek korszerűsítését. Ezenkívül egy kongresszusi műszak teljes bérét a dunaharaszti pvoda bővítésére ajánlják jel. A vállalásokon felül A SZIMFI termelő egységének szakmunkásai játékokat, szemléltető eszközöket készítettek már a gyerekek részére. Ezenkívül a szocialista brigádok elvégezték az iskolai oktatóasztalok egyes darabjainak forgácsolását, két olajszivaty- tyút a KISZ-esek javítottak meg társadalmi munkában. Az intézeti KISZ-aktívák irányítása mellett foto- és bar- kácsszakkör működik, 30 tanuló részvételével. Soron kívül elvégzik az iskola részére a fénymásolási, a sokszorosítási munkákat. Az óvoda bővítésénél az intézet 25 ezer forint értékű villanyszerelési munkát vállalt. Összesen mintegy 134 ezer forint értékben támogatták eddig az iskolát és az óvodát. Portik Dobos Ferenc hangsúlyozta, nagy, szeretettel várják üzem-, illetve intézeti látogatáson a gyerekeket. Á látogatásokat úgy szervezik, hogy a tanulók általános képet kapjanak mind a termelő- munkáról, mind a fejlesztő és egyéb tevékenységről. A jövőben jelentős mértékben bővítik az intézet műszaki könyvtárát, azért is, hogy a halásztelki gyerekeknek, fiataloknak megfelelő műszaki könyveket tudjanak kölcsönözni. — Kapcsolatunk az iskolával nem kampányjellegű — mondta az igazgató. — A folyamatosságot jól tükrözi az is, hogy társadalmi szerveinktől, dolgozóinktól állandóan érkeznek javaslatok az iskola támogatásával kapcsolatban. Együttműködésünket szocialista szerződésben is rögzítettük, és azon túl, hogy a szerződésben foglaltakat maradéktalanul teljesítjük, a vállalásokon kívül is segítjük az iskolát. Arra gondolok, hogy év közben például előre nem látható nehézségek, problémák megoldásához is szívesen hozzájárulunk. Túl az iskola falain Polinszky Tibor, az igazgatási osztály vezetője az iskola egyik fő patrónusa. Arról beszélt, hogy az intézet és az iskola között már az Egy üzem — egy iskola mozgalom megindulása előtt jó kapcsolat alakult ki. A SZIMFI KlSZ-szer- vezete éVek óta együttműködik a halásztelki úttörőcsapattal. A szomszédság folytán spontán módon jött létre a kapcsolat, és az idők folyamán az iskola pedagógusai és sok intézeti dolgozó között személyes barátság alakult ki.----Szerződésen kívül például kí sérletezünk az iskola órarendjének elektronikus úton történő elkészítésével. — Kovács Lajos, az iskola igazgató- helyettese úgy értékelte ezt az akciót, mint amely túlmutat az iskola falain is... — Jelenleg az új tanév kezdetének küszöbén hogyan, mivel segítik az iskolát? — A kérdésre Bakó István, a szak- szervezeti bizottság titkára válaszolt: — Remélem, hogy hamarosan hozzákezdhetünk a kongresszusi vállalásunkban szereplő 1000 társadalmi munkaóra teljesítéséhez. — A pontos igényeket a napokban fogjuk megismerni. Mondhatom, szerencsés helyzetben vagyunk, mert dolgozóink, a szocialista brigádok szívesen vállalkoznak az iskola és a többi gyermekintézmény megsegítésére. Ezt tükrözik a brigádvállalások is, szinte kivétel nélkül mindegyikben szerepel az, hogy támogatják a helyi általános iskolát, a bölcsődét és az óvodát. Közös érdek — Mert sok közös érdekünk van — mondta a találkozó végén a SZIMFI igazgatója. — Jelenleg 130 KISZ-korú fiatal dolgozik nálunk. Jelentős részük halásztelki. A következő években is szeretnénk, ha minél több itteni fiatal döntene úgy, hogy tanulmányai befejezése után az intézetben dolgozik majd. Több ösztöndíjat szándékozunk adni a tehetséges munkás- és paraszt származású fiataloknak, akik a műszaki pályát választják élethivatásul. Arra törekszünk, hogy a szakmunkás-utánpótlást elsősorban az intézet környékéről biztosítsuk. Az intézeti dolgozók használják a halásztelki általános iskola sportlétesítményeit, köztük a tornatermet. A különböző társadalmi ünnepeken az úttörők kulturális műsorokat adnak az intézetben. Az igazgató kifejtette, hogy az iskola és az üzem közötti kapcsolatnak tartalmilag is kell fejlődnie. Keresik az együttműködés újabb lehetőségeit. — Az a fő cél vezérel bennünket — mondta —, hogy olyan fiatal szakmunkásokat, műszaki szakembereket kapjunk majd — innen Halásztelekről is —, akik szívügyüknek tartják a magyar szerszámgépipar fejlődését. Az intézetnek igen jól képzett szakmunkásokra és műszaki szakemberekre van szüksége. Képzésüket az intézet szívesen elősegítené azzal is, hogy mindenkor, amikor a fiatalok hozzájuk fordulnak, gyakorlati vagy elméleti segítséget, tanácsokat adnak tanulmányaikhoz. A SZIMEI- ben már olyan fiatal szakemberek is dolgoznak, akik diákkorukban szoros kapcsolatot tartottak az intézettel, mert tudták, a kutató, fejlesztő tevékenység nemcsak hogy szép — hanem sokrétű gyakorlati és elméleti ismereteket, jó felkészültséget igényel. Érthető tehát a SZIMFI vezetőinek, dolgozóinak azon igyekezete, hogy a halásztelki általános iskolával még tartalmasabb, sokrétű kapcsolat alakuljon ki, hiszen közös érdek a jól felkészült, sokoldalú fiatal szakmunkás- és műszaki gárda nevelése. Az intézet a jövőben csak így teljesítheti a rábízott termelési, kutatási, tervezői és fejlesztési feladatait. A következő hetekben igazi vakációs program várja a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába látogató gyerekeket, de sok érdekes eseményen, előadáson vehetnek részt a felnőttek is. A hét végi matinék sorában a rajzfilmkedvelöknek nyújt élményt az augusztus 10-i és 11-i program. Egy héttel később, szombaton színes kis- filmet tűznek műsorra. A hazánkba látogató szovjet szakemberek részvételével több szakmai találkozót rendeznek. A személyes eszmecseréken, baráti összejöveteleken kívül szakemberek különböző színes dokumentumfilmeket nézhetnek meg. A szovjet vasutasnap alkalmából* augusztus 7-én a Szovjetunió vasúti hálózatáról szóló dokumentumfilmeket vetítenek. Másnap a Balti Szovjet KöztársaVác, Visegrád emlékei Sikeres expedíciók A sikeres vándortábor-expedíciók keretében az idei nyáron hat útvonalon egyszerre több mint ezer úttörő járja az ország legszebb, legváltozatosabb tájait. Csoportosan — kik gyalog, kik kerékpáron —, ifivezetők és tanárok felügyeletével keresik fel hazánk történelmi emlékekben gazdag, festői szépségű vidékeit: a Dunakanyart, a Mecsek, a Zempléni-hegység és a Bakony környékét, a nógrádi partizánok és a Szönyi-partizáncsoport egykori harcainak, küzdelmeinek színhelyét. A kéthetes expedíciós túrák résztvevői kétnapos időközönként, gyalog, hátizsákkal felszerelve, egymást követve kelnek útra. A Vöröskő-expedíció tagjai közül már eddig is sokan ismerkedtek Esztergom, Vác, Visegrád vidékének történelmi, mozgalmi múltjával, és indultak útra a szovjet hadsereg egykori dunai átkelésének felderítésére. Ságok tájaival, az ott élő emberek életével, munkájával ismerkedhetnek meg a mozilátogatók. Felújított kiállítások Augusztus 20-án két felújított kiállítás nyílik a Budapesti Történeti Múzeumban. Mivel az aquincumi múzeum restaurálási munkálatok miatt zárva van, legérdekesebb tárgyai, mint például a víziorgona, a múmia, a különböző bronz- és üvegedények, a Várpalota régészeti kiállításának anyagában kapnak helyet. Augusztus 20-tól már a kiegészített tárlat látható a Törté- nfeti Múzeumban. Az aquincumi -múzeum rom- kertjében ugyanezen a napon nyitják meg az újonnan épített kőtárat. Néhány hete olvastam a hirdetést, amely felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező mérnököket és más szakembereket keresett külföldi munkára. Nem tudom, hányán jelentkeztek és mennyire volt szükség. Egy nem is oly régi adat viszont előttem fekszik: tavaly 46 országban dolgoztak magyar szakértők. Nem új keletű jelenség ez. A Magyar Rádió tudományos ismeretterjesztő rovatában több évvel ezelőtt fel is merült, hogy egy-egy hosszabb időt külföldön töltő szakembert felkérnek: a helyszínről tudósítson élményeiről, tapasztalatairól. A beszámolókból érdekes adások születtek, az adásokból pedig legutóbb könyv az MRT és a Minerva közös kiadásában. Tudományos tudósítóink jelentik Ez a könyv címe, amelyben — a szerkesztő, dr. Pataki Béla Pál rövid tájékoztató jellegű előszava után — hat kutató, tudós számol be az olvasóknak. Borhidi Attila kutató biológus. Kettős feladattal járt Olaszországban azon az úton, amelyről tudósít. A kromoszóma- és sejtvizsgálatok újabb módszereit és eredményeit kívánta elsajátítani, ezenkívül feladata volt a botanikai terepkutatás. De nemcsak munkájába enged betekintést, hanem az egyetemi életbe, a diákmozgalmakba, az olasz tájakról is ír, amelyeket bejárt. Pócs Tamács az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola növénytani tanszékvezetője. A trópusi növényvilággal foglalkozott. 1969-ben a tanzániai egyetem négy évre szerződtette előadó tanárnak. Képet ad az országról, életéről, gondjairól. A hazai olvasónak úgyszólván mindez új. De talán különösen érdekesek a mindennapi életnek azok az általa elképzelhetetlen apróságai, amelyekről a lapok politikai, gazdasági, újdonságot közlő rovatál természetesen nem adnak hírt. Hiszen ott nem újság az, hogy milyen a trópusi élővilág, milyen állatok, rovarok ellen hogyan lehet és kell védekezni, mit lehet tenni a skorpió ellen a lakásban, vagy hogy milyen helyi gyümölcsöket árulnak a piacon. Ezek azonban számunkra — a nálunk is Ismert déligyümölcsök mellett sosem hallott fajtákkal — újdonságot jelentenek, s közben még azt is megtudjuk, hogy például a kókuszdió az „óceán ajándéka”: úszva terjedhetett földrészről földrészre. Egy rokonszenves hangú fiatal kutató, aki a nyenyec nyelv orosz jövevényszavaiból doktorált, Finnországról tudósít. Sokat olvashatHúsvét Sevillában Szilveszter a jéghegyek közt tunk már nyelvrokonaink hatójáról, de Pusz- tay János — ez a neve a fiatal nyelvtudornak — tud még újat mondani. S különösén új, hogy elvisz bennünket Finnország északi részére, a szentivánéji hagyományos ünnepen. A rádión kívül az Elet és Tudományból is ismert úti beszámolói nyomán Simon József, aki az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek a megbízásából foglalkozott a rizsnemesí'téssel Burmában. Megismerteti az olvasót az ország történelmével és jelenével, vidékeivel és lakóinak életével — röviden teljes körképet ad róla. S még a sportról is szól, mert — ki gondolná, mire nem jó egy kutató —, mint volt vízilabdaedzőt, felkérték a burmai vízilabda-válogatott oktatására a szabad idejében. A kiváló irodalomtörténész, Szauder József a római egyetem oktatójaként tudósít bennünket. Vissy Károly meteorológus pedig egy szovjet kutatóhajó fedélzetén a déli sarkvidékre tett útjáról számol be. A „Vize Professzor” nevű kutatóhajó Leningrádtól az At' lanti-óceánon át, Ausztráliát érintve a fél világot végigjárva jutott az Antarktiszra, s utasai a Kanári-szigetek nyarától a délsarki tenger jéghegyei között Szilveszterig a négy évszakot is átutazták. Katedrális a föld alatt Más vidékre vezet bennünket Gyárfás Endre, a Táncsics Könyvkiadó sikeres Útikalandok sorozatában megjelent Spanyolföldön — húsvétkor című könyvéből. Ha már az ünnepnél tartunk, a könyv egyik érdekes fejezete a sevillai húsvéti szokásokról beszámoló rész. Az ünneppel kapcsolatos ősi — a kereszténység előtti pogány hagyományokra visszautaló — szokás a maskarás, dobszóval kísért körmenet, a paso. Az ország az altamirai barlangfestményektől a mór emlékeken és a hírhedt inkvizíció börtönén át — amely szálloda lett — a spanyol polgár- háború sajátságos „emlékművé”-!« sok látnivalót nyújt. Az utóbbi a spanyol királyok temetőhelyétől, az Escorial tói nem messze, az Elesettek Völgyében tizenkilenc éve alatt a sziklába vájt föld alatti katedrális, amelyet Franco — úgymond — a nagy vérontás valamennyi áldozatának sírjául építtetett. Az egymillió halott természetesen ebbe a gigan- tomániás kriptába se férne, ám úgy látszik, a hóhér könnyíteni akart lelkiismeretén ... ti. F. Roxin László A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Gazdag augusztusi program HETI FILMJEGYZET Közelharc férfiak és nők között Jack Lemmon és Barbara Harris a Közelharc férfiak és nők között című film egyik jelenetében. Közelharcról, egyáltalán harcról szó sincs, legfeljebb csetepatéról beszélhetünk: a többeszám sem helyes, hiszen mindössze egy férfi és egy nő között dúl a vihar egy pohár vízben. Akkora vihar, amekkora egy pohár vízben elfér, egy átlagos méretű, szabványpohárban, melyet nem túl erős limonádéval töltöttek meg. Mel Shavelson amerikai rendező filmje (ő a forgató- könyv egyik szerzője is) az addig jár a korsó a kútra, míg eltörik féle népi példázatokra alapítja nem túlságosan eredeti és nem is elsöprően mulatságos cselekményét. Adva van egy jónevű karikaturista és író, bizonyos Peter Wilson, aki módfelett elégedetlen a női nemmel, majdhogynem gyűlöli őket, és véleményét nem éppen hízelgő rajzokban adja a világ — és benne a nők — tudtára. A rajzoló szeme erősen romlik, szemorvoshoz megy, ahol szó szerint belebotlik egy kellemes külsejű hölgybe. Ekkor még nem tudja, hogy elveszett, és romló látásánál is súlyosabb megpróbáltatások elé néz. A -hölgy — neve Terry — ugyanis elvált, három jókora gyermek anyja, van egy bőségesen kölykező kutyája, s amellett még régi férje is meglátogatja időnként. A teljes agglegényi boldogságban, rendetlenségben és függetlenségben élő rajzolót tönkreteszi a hölgy iránti vonzalom, beleesik saját vermébe, és így beteljesül rajta az a végzet, amely ellen ő óvta rajzain a férfitársadalmat. Szimpla kis történet, számos hasonlóra emlékszünk csak a legutóbbi időben bemutatott filmvígjátékok közül is. Előregyártott elemekből szerelték össze a szerzők, kipróbált, jól bevált panelokból. Itt nem arról volt szó, hogy milyen ház legyen, hanem arról, hogy ház legyen. Azaz: fő, hogy film lett; hogy milyen, az már mellékes. Szórakozni azért lehet a Közelharc férfiak és nők között számos jelenetén. Talán még segít is, hogy előre kiszámíthatjuk a poénokat, előre várhatunk egy-egy gegre. Agymunka nem szükségeltetik, elég a vegetatív idegrendszert bekapcsolva tartani. Az idő így is telik. Hogy a filmben néhány jó és egy kitűnő színész játszik, az külön nyeresége a nézőknek. A jó színészek sorába tartozik a vonzó hölgyet, Terryt játszó Barbara Herris, a volt férjét enyhe unalommal és nem kevés kárörömmel megszemélyesítő Jason Robards, egy gyermekszínész, Lisa Gerritsen, a középső gyermek, a gátlásos, dado- gós Linda alakjában. A kitűnő színész pedig a rajzolót játszó Jack Lemmon. Annak ellenére, hogy kiugró, nagy sikere, a Legénylakás óta szériában játssza a hasonló, kissé ügve- fogyott, kissé naív, folyton rászedett és minden megpróbáltatáson át mégis derűs figurákat, még a leggyengébb filmekben is megtartja a maga művészi színvonalát. Rendelkezik azzal a képességgel, hogy a papírízű alakokat is élővé varázsolja. A skatulyából pereze, jó lenne már kiemelni, mert még az ő játékán is észlelhetők már a sablonok, a manírok. A harmadik tettes Egy csak félig sikerült nagy összegű pénzlopás áll az NDK- ban készült bűnügyi film középpontjában. A terv kiesze- lőjét, s egyik végrehajtóját ismerjük. Ám kiderül: bár benne vannak az ügyben, mégsem ők az igazi tettesek. Hanem ki? Ennek felderítése tölti ki a filmet. Sajnos, kissé terjengősen és didaktikusán tölti ki. Az egyik tettes ugyanis egy javítóból szökött fiú. Persze, hogy előkerül az ő kapcsán a zaklatott családi körülmények közt élő fiatalok problémája, persze, hogy ő lesz az, aki aztán végül is jó útra tér. És persze, hogy ebben a derék rendőrtiszté a fő érdem. A másik tettes viszont milyen is lehetne, mint nagyképű és fellengzős, ostoba és gyáva? Aki érdekesebb figura, az a harmadik tettes, de nála meg a magánélettel vannak zűrök: kicsit túl sok a partnere. Satöbbi, satöbbi. A film fő hibája, hogy egyetlen ötletre épül, de ez az ötlet nem elég másfél órára, legfeljebb húsz percre futja. A felhígítást a figurák hihetősége, a cselekmény fordulatossága sínyli meg. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a nyomozó főhadnagyot a hajdani énekes sztár, Jürgen Frohriep alakítja. Az utolsó száguldás Ha egy film alaphelyzete valószínűtlen, akkor hiába próbálkoznak a szerzők bármivel, abból már nem lesz jó alkotás. Ilyen hibában szenved a Miroslav Hubacek rendezésében készült csehszlovák film, Az utolsó száguldás. Hőse ugyanis autóversenyző (hogy mi a becsületes polgári foglalkozása, az homályban marad), de olyan sportoló, akinek nemrég vették ki az egyik veséjét, a másikban meg kövek vannak, s emiatt újra meg kellene operálni, mert napirenden vannak nála a vesegörcsök. Enyhén szólva igen rossz egészségi állapota dacára a fiú mégis versenyezni akar, s el is indul. Mi viszont itt akár meg is állhatunk. Alig hinném ugyanis, hogy létezne edző, sportvezető, sportorvos, de még akár sportoló is, aki ilyen egészségi állapotban engedélyt adna, illetve vállalkozna a megerőltető versenyre. Ennyire senki nem lehet felelőtlen önmagával szemben, de ha lenne is, azért vannak a higgadt, okos szakemberek, hogy ne engedjék. Különösen egy olyan országban, ahol a sporteredmények nem minden áron valók, ahol a versenyző mindig fontosabb kell hogy legyen, mint maga a verseny. Ha legalább kritikával szemlélnék az alkotók az önfejű, saját magát sem kímélő autó- versenyzőt, akkor enyhébb lenne a film láttán érzett csalódásunk. De nem: edző, sporttárs, menyasszonyjelölt asszisztál ehhez az abszurd versenyhez, és még az a közhely sem nyer bizonyítást, hogy nem jó fejjel a falnak menni. Takács István
