Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

Szív cs természetszeretet Hej, halászok, halászok I „A vízi élet már nem az, ami volt, mert kifordult a j régi formájából, de azért még mindig húz magához embereket..Tömörkény István írta ezeket a soro­kat, rájuk gondoltam, amikor Fieszl Bélával, az egyet­len váci halászmesterrel beszélgettem. Negyvennégy évi hűség Szavaival megerősítette vé­leményében a nagy írót, hi­szen a víz meg is tartja az embert magának. Öt szintén megtartotta, mert negyvennégy éve már, hogy először a Dunára szállt, s az­óta sem lett hűtlen hozzá. — Elődeim mind a vízen, a vízből éltek, apai ágon halá­szok, anyain pedig hajóvon­tatók voltak — mondta csen­desen. Csendesen, mert a ha­lászok s egyéb vízenjárók általában halkan beszélnek. — A régi víz biztosan más volt, ugye? Reám nézett egy kicsi mo­sollyal : — Más? Azt csak maguk gondolják. A víz mindig egy­forma marad, csak a szoká­sai tűnnek néha újnak. A part, az változik. A régi ro­mantikát hiába keresi az em­ber. Ez talán nem is baj, de a kikövezett partok a halaknak ártanak legtöbbet. Talán töb­bet, mint a beömlő, tisztítat- lan szennyvíz. Nincs már bú­vóhelyük a halaknak, s a par­tok változásával a mi mun­kánk is megváltozott. Húsz évvel ezelőtt még feleveztünk Szobig, és lefelé halásztunk. Ma? Fél óra alatt elérjük a hálóvető helyet. Könnyebb lett a munkánk, de már nem olyan szép. Hallgattam az öreg ha­lászt, és szavai nyomán meg­elevenedett előttem a régi ví­zi élet. Láttam a bőgős hajót, s kinn, a parton, a tizenkét lovat, ahogy erőlködve feszül­tek a kötélnek. Benn, a ví­zen követte őket a vonta, fel, egészen Győrig. Leginkább addig mentek a váciak. — Aztán a vízimalmok — ragyogott fel Fieszl Béla sze­me. — Harminc-negyven éve még nyolc lapátolta a Du­nát. A Csereklye, Kurdi, He­ver és a Kozma családok, a híres váci vízimolnárok. Nagy barátságban voltunk egymás­sal. Emlékszem a téli vesze­delmekre, a zajlásokra! Együtt mentettük a hajókat, a mal­mokat. Éppen itt — mutatott le a partra —, ahol most a hálók száradnak, itt húztuk partra őket telente, itt javí­tották a molnárok, akik hajó­ácsok is voltak. Nehéz a választás — Es ma? Milyen a mosta­ni halász élete? — A régi nyolc brigádból már csak egy maradt. Én, a fiammal — nézett rám szo­morúan az idős halász. — N,em jönnek már a fia­talok. Aki jönne, azt a felesé­ge nem engedi. Mert az asz­• • • szony azt szereti, ha mellette van az ember — nevetett, és úgy folytatta —, halászni pe­dig csak éjjel lehet... Nehéz választani. — Igaz, hogy kevés a hal? — Igaz, de mégsem az a leg­nagyobb baj, hanem az állan­dó mederkotrás. Megváltozott a vízfenék, és a megmaradt halaknak nincs megszokott he_ lyük, nyugodt életük. Üj szo­kásaik alakulnak ki, amiket meg kell ismernünk... Pedig van hal, ezt akkor látjuk, ami­kor az ívás helyére, a bölcső­be térnek vissza az ivadé­kok ... mert a hal hűségesebb az embernél — mondta hal­kan, s éreztem, hogy a régi társakra gondol, akik hűtlenek lettek a vízhez, a váci Duná­hoz, ahol ma már csak egy brigád húzza a hálót, a bu­dakalászi Halászati Tsz tagja­ként. A többiek szétszóródtak, más és könnyebb kereseti le­hetőséget keresve. Mint az ősidőkben Mert nehéz munka ám ez! A nagyhálóhoz vasmarok kell, az éjszakázáshoz, jeges víz­hez és a ködökhöz tiszta fej, és talán szenvedélyérzet is. Ő így mondta: — Szív kell ide, kérem, szív! Még a vizek veszedelmét is szeretni kell, mert az is akad elég. Itt van a Bukiszi- get. Nagyon csendes és nyu­godt hely volt valaha. Most, az új kőgát környékén vesze­delmes lett a víz. Hatvanhét, ben egy mentés alkalmával még a HUBA hajót is majd­nem magába szippantotta a Duna. Búcsúzóul megnéztük a ré­gi szerszámokat. A kerítő-, a bálin- és kecsegehálókat, a szakokat és varsákat, melyek­nek csak anyaguk új, a for­májuk semmit sem változott, manapság is olyanok, mint az ősidőkben. Régi-régi szerszá­mok, a világ minden vizén ilyeneket használnak. ' ★ Fenn, a kanyarban, vonia- tógözös kürtje szólt. A nyári nap nyugovóra hajolt, s Fieszl Béla, a halász, ott állt a par­ton. A víz felé fordult, és hall­gatta a csendes neszeket, me­lyek változatlanok, de néki mégis újabb és újabb titkok­ról árulkodnak. S azokat meg lehet fejteni, csak szív kell hozzá, meg a természet igaz szeretete. Csankó Lajos Ä kollégiumépítés finise A határidő: szeptember elseje. Állandóan száznál több szakmunkás és kisegítő dolgozik az új váci középiskolás le­ánykollégium építkezésén. XVIII. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1974. AUGUSZTUS 7., SZERDA Tüzelőkupacok, építőanyagok Rekordforgalom Vácott és Szobon A TÜZÉP-telepek jól győzik a kiszolgálást A hét elején is nagyon sok váci ház előtt tornyosultak tü­zelőkupacok. A Sebes Imre utcai TÜZÉP-telepről egymás után gördülnek kifelé a meg­rakott kocsik, előrelátóan már most igyekszik mindenki be­szerezni a téli tűzifát, a sze­net. — A lakosság él azzal a le­hetőséggel, hogy szeptember 30-ig változatlan áron hoz­zájuthat a tüzelőhöz — mond­ja Paluska Ferenc telepveze­tő. — Ez viszont azt jelenti, hogy napról napra elérjük a 200, 300, sőt a 430 ezer forint forgalmat. — Állják az ostromot? — Júliusi, hárommilliót meghaladó rekordforgalmunk azt bizonyítja: igen. A keres­let igen nagy, a kapacitásunk viszont kötött, mert összes létszámunk ma sem több tíz­nél. Tavaly júliusban 30 ezer mázsa tüzelő ment ki a váci telepről, az idén 10 ezer mázsa né­met brikett, 32 ezer mázsa egyéb szénféle, 700 mázsa koksz és 11 ezer mázsa fa. — Elegendő az utánpótlás? — Szombaton és vasárnap is fogadunk árut, akár vasúti kocsiban, akár tehergépkocsin érkezik. Az Ipolyvidéki Erdő- gazdaság szállításai akadoz­nak, ezért tűzifából néha hiá­nyunk van. A lengyel szén iránt is nagy a kereslet, amit, sajnos, nem tudunk kielégíte­ni. ★ Szobon, a Köztársaság ut­cai TÜZÉP-telep nyolcadik éve működik jelenlegi helyén. Az idén felújították a táro­lót, a kerítést, és tatarozták az irodahelyiséget. Dombóvári Gyula telepveze­tő 16 éve dolgozik a szakmá­ban. Munkatársa: Jászai Zol­tán. Csupán ketten vannak. Univerzális emberek, minden­hez értenek, mindent nekik kell végezniük. A tüzelőféléken kívül épí­tőanyagot is árusítanak. — Nagy a körzetünk — mondja a telepvezető —, négy-öt községből keresnek naponta bennünket, még a neves üdülőtelepről, Zebe- gényből is, ahol érthetően nagy a kereslet az építőanyag­félék iránt. — S a tüzelőanyagok? — Érezzük a központi ren­delkezés hatását. A lakosság figyelemmel van a szeptem­ber végi terminusra. Német brikettből 400 má­zsa, fából 500 mázsa is el­fogy naponta. Berenteiből nagyobb a keres­let, mint a készletünk. — Így nem gond a tervtel­jesítés. — Nem is panaszkodunk. Fél éves tervünket 121 száza­lékra teljesítettük, de a teljes 1974-es esztendő rekordévnek mutatkozik. Papp Rezső Négy Lehotka-koncert A váci Lehotka Gábor or­gonaművész augusztus 9-én Veszprémben ad hangver­senyt, Sziklay Erika és a Ka­posvári Munkáskórus közre­működésével, Klausz Róbert vezénylésével, majd 12-én 13- án és 14-én Tihanyban kon­certezik, ahol énekes szólistá­ja szintén Sziklay Erika lesz. Arai tetszik - és ami nem Valótlan híresztelések Nemrég a tv Jogi esetek műsorában esett szó arról, hogy az egyik ipari üzem régebben megbecsült szak­munkásától elfordultak munkatársai, mert a gyár­ban elterjedt róla a hír, hogy kerékpárt lopott. Mindenki elhitte, még munkahelyi vezetői is tol­vajnak tartották, ezt érez­tették is vele, de a szénié­be senki nem mondta meg, mint vélekedik róla. Később kiderült, hogy nem ő lopott, hanem az ő kerékpárját lopták el. Velem is valami hasonló esett meg. Február elején, a Békéscsabáról Budapest­re tartó személyvonat bü­féjében ellopták irattárcá­mat, 2000 forint készpénz­zel és igazolványaimmal, köztük a párttagsági köny­vemmel. A lopást jelentet­tem a Keleti pályaudvar rendőrőrsén, majd Írásban munkahelyi pártalapszer­vezetemnek is, egyben kértem az új tagsági könyv kiadását. Ezután elindult a látha­tatlan lavina, szárnyrakelt a kósza hír. Eleinte csak egy-két ismerős, később a kollégák és párttagok is furcsábbnál furcsább kér­désekkel leptek meg. — Tényleg kiléptél a pártból? — Pártfegyelmit indítot­tak ellened? Később azt is megtud­tam, ha valahol szóba ke­rült személyem, elhangzott ez a mondat: „Nem tiszta ember, probléma van a párttagságával”. Közben új tagsági köny­vem kiadása folyamatban volt, és ha a szokásosnál ki­csit lassabban intéződött is el, de a könyvel június ele­jén megkaptam. A kósza hír azonban még mindig kering. Rajki László A hegesztők nagy figyelemmel illesztik össze a bonyolult csőhálózat egyes részeit. ,, Az állványok elbontása gondos, pontos munkát igényel a három emeletnyi magasságban. Utolsó simítások, és a korszerű épület teteje is elnyeri ;ieges formáját. Csemy képriportja Jegyzet Törődni, szót érteni az emberekkel AZ IPARBAN, s néhol a mezőgazdaságban is kevesebb a munkavállaló, mint ameny- nyit foglalkoztatni tudnának. Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy a jelenlegi és az egyes iparágakban aggasz­tónak tűnő munkaerőhiány reális. Egyes üzemekben az opti­málistól elmaradó belső üzem- és munkaszervezés, a gépesí­tés alacsony színvonala, a korszerűtlen gépek és beren­dezések s nem utolsósorban a jelenlegi bérezési rendszer, az átlagbér merevsége az oka, hogy a gyárak kapu melletti hirdetőtábláin szinte minden hely foglalt, szinte valameny- nyi szakmába munkásokat ke­resnek. Az igazsághoz tartozik azon­ban az is, hogy ahol az átla­gosnál többet és hozzáértőb­ben foglalkoznak a munkáso­kat leginkább érintő problé­mákkal, ahol a törvényes le­hetőségeken belül több ked­vezményt nyújtanak nekik, ott kisebbek a munkaerőgon­dok, kevesebb a kilépők szá­ma. MEGÁLLAPÍT ÄSAIMAT leginkább két váci gyár pél­dájával bizonyíthatom, me­lyet a város ipari üzemei kö­zül egyre többen követnek, mint a viszonylag zavartalan üzemmenet aránylag köny- nyen kiaknázható lehetőségét. A Finompamutfanó és Cér­názógyár váci gyáregységében a termelőberendezések el nem odázható korszerűsítésén túl, a gépek mellett dolgozók in­gyenes — vagy nagyon ked­vezményes — üdítőital-, fe­ketekávé- és újabban a kaló­riapótló édességek ellátását is megoldották. Mivel Győri Tibor igazgató nem babonás, le sem kopog­ta — bal kézzel és alulról —, hogy nincsenek munkaerő­gondjaik. Ráadásul a gondos­kodást a dolgozók a korábbi­nál sokkal eredménye­sebb munkával hálálták meg, s ezt a hálát milliókban lehe­tett mérni. Mint már hang­súlyoztam, ez nem a véletlen és a szerencse következménye ebben a gyárban. HASONLÓ, de teljesen más jellegű, jó módszerre figyel­tem fel a Forte üzemi párt- bizottságának irodájában. Kiss Lászlóval, a pártbizottság tit­kárával beszélgettem, ami­kor egy, a gyárból távozni óhajtó dolgozó jött be, kezé­ben azzal a papírlappal, mellyel a kilépő dolgozók — aláírásokat gyűjtve — végig­járják a megjelölt osztályo­kat, raktárakat, szerveket. A párttitkar elgondolkozva nézte a nyomtatványt, s nem írta alá, de megkérdezte Vogt Józsefet, mi késztette arra, hogy több mint négy év után elhagyja a gyárat, hová akar menni dolgozni, ott mennyi pénzt ígértek, satöbbi. Kide­rült, hogy a munkája és em­beri tulajdonsága alapján megbecsült munkást áthelye­zési kérelmének — egyik üzemrészből a másikba akart kerülni — nem teljesítése kész­tette a kilépésre. Mellesleg annak az üzemrésznek a ve­zetője, amelybe át akart men­ni, szívesen fogadta volna. Nem szaporítom a szót. Ki­derült, hogy a munkás áthe­lyezési kérelmét az illetékes osztály azért utasította el, mert jelenlegi munkahelyén nyolc­cal kevesebb a létszám. No, és ott, ahová Vogt József men­ni akart? Ott csak négy em­ber hiányzott. Végül is Vogt József ma­radt. A párttitkár ugyanis sok­kal racionálisabban, a végső eredményt mérlegelve ítélte meg az ügyet: — A két üzemrészben ösz- szesen tizenkét ember hiány­zik. Ha a dolgozó kérelmét tel­jesítjük, marad a tizenkét hi­ányzó, ha nem. akkor tizenhá­rom munkással lesz kevesebb. ÖRVENDETES: egyre több gazdasági és politikai vezető tulajdonít megkülönböztetett fontosságot annak, hogy az ál­tala irányított emberek köz­érzete jó legyen az üzemben. Akik ezt cselekszik, már arra is rájöttek, hogy e fáradozá­sok, befektetések mindig ka­matostul térülnek meg. (bognár) TETSZIK, ... hogy a Répcelaki Szén­savtermelő Vállalat igazgató­ja sajtótájékoztatón bejelen­tette: nem lesz idén hiánycikk a szifonpatron, ha kell, fo­kozni tudják a termelést. NEM TETSZIK, ... hogy a valamennyi magyar- országi napilapban megjelent derűlátó igazgatói nyilatkozat ellenére, Vácott most is ez a mondat hallható minduntalan az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat üzleteiben: „Sajnos, nincsen szifonpatron!” Árengedményes isko!afiizet-vásár július 15-től augusztus 15-ig Vácott, A NASZÁLY ÁRUHÁZBAN (20 %-os árengedménnyel). Iskolák füzet- és írószer-megrendeléseit házhoz szállítjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents