Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

— társadalmi munkában Monoron a lakosok eddig mintegy 500 folyóméter járdát építettek társadalmi munká­ban. Az anyagot a tanács ad­ta. Az idén, hasonló módon, egy kilométerre növelik a jár­dák hosszát. MŰSOR MOZIK Maglód: Volt egyszer egy vadnyugat. Monor: A legutol­só nap. Nyáregyháza: Minden­ki szép, mindenki kedves. Űri: Pál és Paula. Vecsés:Egy bolond Párizsban. MŰVELŐDÉSI HÄZ Vecsés, 10—12-ig és 17—19 óráig: a Nagy István képző- művészeti csoport kiállítása. Olvasónk írja Öt helyett — három deka A'napokban a monori tej­boltban vásároltam, egyebek között zsemlét. Amit az el­adó elém tett, minden volt, csak zsemle nem. Mint egy gombóc, szó sze­rint. mert úgy festett, mint amit kézzel összegömbölyítet­tek. Kértem az eladót, mérje le. Darabonként 3 dekát mu­tatott a mérleg nyelve, a kötelező 5 dekával szemben. Az eladó szégyenkezett, ök nem tehetnek róla, mondta, amit én el is ismertem. De van, aki tehet, vagy akik tehetnek. Elsősorban a Sütőipari Vállalat, az előállító és azok. akiknek ellenőrizniük kellene a minőséget, a meny- nyiséget. Ha egy-egy súlyhiányos, még hagyján. De, hogy mindegyik az legyen?! Oláh Gyula MONOMIltfEE Á P E ST-MEGYEI HÍRLAP KÓLÓNK I A 0 A 5 A XVI. ÉVFC LYAM, 183. SZÁM 1974. AUGUSZTUS 7., SZERDA Eredmények — félidőben Teljesítette tervét a mendei téglagyár Zavartalan a termelés a kánikulában is Kedvező eredményekkel zárta a félétet az Épületke­rámiaipari Vállalat mendei téglagyára, rrelynek vezetőjé­től, Szabó Józseftől megtud­tuk: 200 ezer forinttal több bevételt értek el a tavalyi év hasonló időszakához képest, továbbá nyers- és égetett tég­lagyártási ^el vüket is túltel­jesítették, jórészt a szervezett munkának köszönhetően. Áprilisban a szokásos kar­bantartás utá í kezdődött meg a kemencékben a tégla égeté­se. A legnehezebb hónap a május és a június volt. A vállalat egészét figyelem­be véve is jó eredménnyel dicsekedhetnek a mendeiek: az egy személyre eső ter­melési érték például 3 ezer forinttal lett több a tavalyinál, következés­képp lehetőség nyílt a munkások fizetésének négy százalékos emeléséi­re. Évről évre kevesebb az üze­mi baleset a nendei gyárban: tavaly hat hónap alatt száz­negyven hárorr napot hiányoz­tak baleset következtében a dolgozók, az idén mindössze tizenhét napct. Akik vezetői beosztást töltenek be, ezért a kedvező változásért jutalom­ban részesültek. BARAT A BORKOSTOLOBOL' Balszerencsés bevásárlás D. LÁSZLÓ monori kisipa­ros tízezer forintot csúszta­tott zakója belső zsebébe, s felruccant a fővárosba, hogy bizonyos nyersanyagokat vá­sároljon apadó készlete fel­frissítésére. A bevásárlás nem teljesen sikerült, a pénz fele megma­radt. A fülledt levegő és a tö­méntelen fáradozás hatá­sára a kisiparos bágyadozni kezdett, betért hát az útjába eső első borkóstolóba, és mi­vel ott a híres egri vöröst mérték, három decit kért be­lőle, aztán sort kerített a második pohárra, is, majd benyúlt belső zsebébe, hogy előrántson egy kisebb címle­tű bankót. A mozdulat azon­ban balszerencsésen sikerült, mert a pénzköteg és D. László személyi igazolványa kipen­derült a padlóra. A kisiparos lehajolt a pén­zért, míg az igazolványt egy hozzá hasonló korú férfi emelte fel. — Te, Laci ! — nyújtotta át örvendezve a könyvecskét az idegen —, hiszen mi ismerjük egymás tN Az iparos nagyot nézett: — Tulajdonképpen, izé ... Kicsoda maga? — No, ne marháskodj, öreg fiú! Hiszen együtt szolgál­tunk Pécsett, a hadseregben! — Bocsánat, ön összetéveszt valakivel. Én soha nem vol­tam katona. — Kisapám, te részeg vagy. Hát nem D. Lászlónak hív­nak? A kisiparossal forogni kez­dett a világ: honnan ismer­heti őt ez a férfi? — Kérek abból az egriből kétszer három decit, szép höl­gyem! — rendelkezett a csu­pa mosolyú valaki, s fél perc múlva együtt ittak a nem várt találkozás örömére. — Voltaképpen kicsoda vagy te? Minek hívnak? — Kovács Péter a becsüle­tes nevem! — hangzott har­sányan a felelet. — Hát én nem emlékszem rád, pajtás. — Mondtam már, hogy együtt voltunk katonák, te balfácán! — Hát hallod... az megle­het, pedig vakuljak meg, ha valaha is viseltem hon­védségi egyenruhát. AZ ILLETŐT nem nagyon izgatta, hogy D. László volt-e katona, vagy sem, inkább ar­ra ügyelt, i írüljön a másik pohár, és, bizony, el is ázott hamarosan a monori kisipa­ros. Az állítólagos Kovács Pé­ter aztán udvariasan felemel­te a két súlyos csomagot, s kikísérte rogyadozó cimborá­ját a közeli Nyugati pálya­udvarra, ott megváltotta neki a menetjegye , hosszadalma- san megölelgette őt, felültet­te a vonatra, sőt, csomagjaival együtt, egy éppen Monorra utazó, idősebt vasutas gond­jaira bízta. D. László békésen végig- aludta a háromnegyedórás utazást, csak, akkor ébredt fel, amikor az idős vasutas megrázta ,a vállát. OTTHON, A FELESÉGE azzal fogadt;., hogy miért kellett az összes pénzt elvin­nie, beállított a villanyszám­lás, és egy huncut fitying sem volt a házban, a szom­szédasszony adott kölcsön. — Itt van, vidd át neki! — nyúlt zsebébe a kisiparos, de csupán személyi igazolványát emelhette ki belőle. — Biztosan kizsebeltek! — kiáltott rá magából kikelten az asszony. D. László ekkor már tel­jesen józan volt. Rámuta­tott a csomagokra: — Ne lármázz már, ezekben van a pénz. Mind a ketten elhallgattak. A KŐVETKEZŐ PILLA­NATBAN az asszony végig­dőlt a reka nién és csönde­sen zokogni kezdett. Rakovszky József Jelentősen csökkent a selejt az első félévben, a termelé­kenység színvonala pedig emelkedett. A nyári kánikula sem aka­dályozza a termelést. A mun­kások részére biztosítják a hűsítő és védőitalt. A vállalat értékelte a kong­resszusi felajánlások eddigi teljesítését, s megállapította: a gyáregységek között a mendeiek, akik húszezer téglát gyártottak társadal­mi munkában, az épülő új körzeti rendelő építke­zéséhez, az első helyen ál Ina In A második félév is biztató­an indult: júliusban több mint egymillió nyers- és hatszáz­ezer égetett tégla készült el a mendei üzemben. <—r,j—) Megbecsült, elégedett Hatpercenként a jelzőtárcsával Az éjszakák nyugalmasabbak Ha esetleg a vezető elszu­nyókál a több ezer lóerővel szaladó mozdonyon a megálljt parancsoló piros jelzőlámpa mellett, a biztosítóberendezés pár méter után automatikusan megállítja a szerelvényt. Szol­noktól Üllőig már ilyen töké­letes. biztonságot nyújtó be­rendezések vigyázzák az uta­sok épségét: az üllői vas­útállomás forgalmi irodájában kaptuk e tájékoztatást. Vibrálnak a zöld, sárga, pi­ros fények, cseng a telefon, és Pásztor János forgalmista máris emeli az ajtó mellé akasztott jelzőtárcsát. Tizen­két órás szolgálati idejében át­lag hatpercenkcnt teszi meg a 20 lépésnyi utat a vasúti sí­nekig, hogy az átrobogó vo­nat vezetőjének megadhassa a szükséges jelet, nem csoda hát, hogy mire végez, elfá­rad. Harmincöt éve vasutas, Ül­lőn a 18. évet tölti. Ennyi idő mindenütt sok, hát még ott, ahol nincs sosem teljes nyugalom, minden perc fele­lősségteljes, mert az automa­tika is akkor a legtökélete­sebb, ha nem hiányzik az em­ber hibátlan, cselekvő keze sem. Háromszoros kiváló dolgozó Pásztor János, s vezetője a vasútállomás többszörösen ki­tüntetett Petőfi szocialista bri­gádjának. A frissen festett falakon hét díszes oklevél bizonyítja az állomás huszonhárom dolgo­zójának jó munkáját. Az ered­ményben benne van a forgal­mista szorgalma, igyekezete is. A szolgálat, mint írtuk, nem könnyű, éjszaka azonban, mi­kor a sápadt arcú . holdat kö- rülállják a csillagok, nyugod- tabban telik el, mert, bár a forgalom talán nagyobb, 110 —120 vonat halad át az állo­máson, de a mindig kíváncsi utasok nem nyitogatják únos- úntalan az iroda nyikorgó aj­taját. Szabad idejében, Albertirsá- sától Vecsésig, száznyolc vas­úti dolgozó kívánságának, pa­naszának. sérelmének intézé­sét vállalta, lévén a terület szakszervezeti titkára is Pász­tor János. Megbecsült, elégedett em­ber. Kiss Sándor Már a húszas években Tai/ózgatás Járásunknak már az 1920- ás években önálló lapja volt: Monoron szerkesztették és nyomtatták, a Popper-féle nyomdában. Néhány, 1925-ös évből ma­radt PESTVIDÉKI HÍREK, „A monorí járás hetilapja” fekszik előttünk. Tallózgatunk bennük. * Örökzöld fámák „Pénzkölcsönt közvetítő ügynökök szélhámoskodnak a környéken .. A minap egy üllői ismerő­söm panaszkodott, hogy meg- szorultságában pénzkölcsönt kért az egyik iparostól, s az adott is neki 10 ezer forintot, de uzsorakamatra: havonta minden ezer forint után 100 forintot kellett fizetnie. „... rengeteg émbert meg­károsítottak. A becsapottak azonban nem tesznek felje­lentést.” Az ismerősöm sem tett. • „Pesti potyalakók ellepik Monort és környékét...” Ha manapság nem is lepik el, a várótermekben és az ál­lomásokon veszteglő helyi já­ratok fülkéiben akad néha- néha egy-egy potyalakó. „... Különösen a Petőfi út járdája rossz, ahol sok mono- ri vasúti bejáró késő este ugyancsak bukdácsol...” Jelenleg szilárd burkolatú a járda, de állapota nem a leg­jobb, tehát a vasúti bejárók­nak nem kell bukdácsolniuk, de azért botladozgatnak. Vonatfütty, sportnap „Vjra fütyül a vonat — ol­vasható az 1925. május 17-i számban. — A MÁV-igazga­tóság visszatért a legrégebbi békekorra, és kiadta a paran­csot, hogy a mozdonyok fü­tyüljenek, ha az utolsó őrhá­za' elhagyva, bejárnak az ál­lomásra.” Gőzmozdonyok a monori vonalon már nem járnak, csak Diesel-masinák, melyek fütyülés helyett sípolnak, méghozzá mekkorákat! S nem örülnek neki a környékbeliek. Ügy látszik, a régi rende­let még mindig érvényben van. Kár. Fejeseäik a káposzta Érik, fejesedik a káposzta a vecsési Ferihegy Tsz-ben. A jó fermcsáitlag elérése érdekében állandó és rendszeres gon­dozás kell a fiatal növényeknek. Képünkön: Tóth Ferenc, Csende István, Monger János, Scheiling István és Krausz Jó­zsef 25 holdon ekekapál. Ifj. Fekete József felvétele Zacskók, borítékok Ha műhelyt nyithatnának... Szállítás ­Egy évvel ezelőtt értesül­tek az üllői asszonyok a mun­kalehetőségről : zacskóragasz­tásra lehet jelentkezniük. A tennivalókat sokan megtanul­ták, de végül csak húsz vál­lalkozó maradt. Ma több mint hetvenen dol­goznak a Papírárukészítő Szö­vetkezet üllői kirendeltségé­nek: a kész zacskókat ezres kötegekben szállítják be ke­rékpáron, kétkerekű kisko­csin. * Molnár Lászióné telepvezető­vel és Bodor Lászlónéval be­szélgettünk. — Szívesen foglalkoznak zacskóragasztással az asszo­nyok, idősek és fiatalok egy­aránt. Könnyű munka, és jól lehet keresni vele,, Nemcsak hetven dolgozó van tulajdon­képpen. hanem sokkal több, mert a ragasztásban a szom­szédok is segítenek, esténkénti beszélgetés közben. Persze, ők is megkapják a munkadíj arányos részét, ötszáztól két­ezer forintig terjed a kereset, attól függően, milyen a borí­ték és milyen tempóban dol­goznak. Munkát bárkinek tu­dunk adni, fogadjuk, és meg­tanítjuk teendőikre a jelent­kezőket. Húszfajta borítékot lehet ragasztani: a dísztáv­irat-borítékokat a postának, a többit vállalatoknak szállítja a szövetkezet. — Azt szeretnénk, ha a be­dolgozóknak a községben mű­- naponta helyt nyitnának: "akik nem tudnak Pestre bejárni, abban készíthetnék a zacskókat, mert az SZTK különbséget tesz ellátásában a bedolgozó és az üzemi dolgozó között. Huszon­öt embert könnyen verbuvál­hatnánk, akik nemcsak ra­gasztanának, de szabni is megtanulnának — mondták a beszélgetés közben érkezett asszonyok. ★ A kívánságot csak abban az esetben tudná a szövetkezet teljesíteni, ha megfelelő épü­lethez jutna. A jelenlegi he­lyiség szűk: egy helyen tárol­ják a feldolgozandó anyagot és a kész borítékokat is, ezért a központ naponta kénytelen szállítani. (érift Új létesítményt adnak át Megszépült óvodák Maglódon augusztus 17-én, 14 órakor, ünnepélyes keretek között adja át rendeltetésének a tanács a három orvosi ren­delőt. A két óvoda felújítására 150 ezer forintot fordítanak. Az 1-es óvoda már elkészült, a másik munkálatai a befejezés­hez közelednek. lyeztek el a takarékszövetke­zetben és az OTP-fiókban. „Felveszünk ügyes lapkihor- dókat” — hirdette a monori posta. Akárcsak a minap. „A 25 éves monori sportkör súlyos anyagi gondokkal küzd”. Súlyos anyagi gondjai ma nincsenek, de anyagi nehéz­ségei igen. Pláne, ha ahogy most, úgy szerepel továbbra is a csapat. „A MAC sportnapot rendez Monoron — adja hírül a jú­lius 19-i szám. — Augusztus 9-én az ország legkiválóbb at­létái versenyeznek az MSE (Monori Sport Egyesület) pá­lyáján”. Ilyen esemény manapság nem fordul elő. Változások „A Monor és környéke gaz­datársadalom helyzete mind­inkább rosszabbodik, ijesztő módon eladásodnak — írják a vezércikkben február 15-én. — Az 1924. gazdasági év után pénze nincs, termése már a nyáron elkelt...” Az idei tavaszi zárszámadá­sok után a tsz-tagok több mint egymillió forintot he­Számos gyilkosságról, rab­lótámadásról, még több lo­pásról számol be á lap. És még néhány címszó: „Se­gítsük a szegény gyerekek nyaraltatását”, „Ingyenes sze­gény gyerekek felruházása”, „Színpadot létesítettek az ül­lői Göbölyösék a kocsmájuk­ban”, „Mesterségesen szorít­ják le a búzaárakat”, „Árveré­si hirdetmény”, „Magas kitün­tetést kapott az üllői Koezó József áldozatkész gyámsági tevékenységéért”, „Mit kell tenni a tojáshozam érdeké­ben?”, „Közlemény: Üllőn 5 házhelyet kiparcelláznak”. A június 28-i számból ki­vett. szó szerinti idézettel fe­jezzük be rövid tallózásunkat (nem a hirdetésrovatban je­lent meg): „Azon boldog monori tulaj­donos, ki folyó hó 17-én egy fehér kacsát, annak akarata ellenére óljába zárt, és azóta fogva tartja, kéretik, hogy a bizonyos kacsát bocsássa sza­badon, hogy az születési he­lyére térhessen, mert ellenke­ző esetben, a két tanú állítá­sa alapján — akik a kacsabe- fegást látták —, 8 napon be­lül jelentés tétetik a királyi járásbíróságnál.” Kovács György

Next

/
Thumbnails
Contents