Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

xMiao 1974. AUGUSZTUS 7., SZERDA Szlovák nemzetiség Pest megyében A kultúra cselekvő formálói A magyar lakosság Pest megyében évszázadok óta együtt él a szlovák nemzeti­séggel. A felszabadulás előtt — a szándékos szembeállítás ellenére is — egymásra talál­tak a társadalmi igazságtalan­ság elleni harcban. A fel- szabadulás után, elvi politi­kánknak megfelelően, erősö­dött a megyében a más-más nyelvet beszélő lakosok igazi együttélése. Nemzetiségeink élet- és munkakörülményei, szociális helyzete azonos a magyarokéval. — Figyelemre méltó a szlo­vák ajkúak társadalmi aktivi­tása, s elmondható, hogy kul­turális érdeklődésük szinte sohasem volt ilyen élénk, mint napjainkban — mondta lapunknak Such János, a Ma­gyarországi Szlovákok Demok­ratikus Szövetségének főtit­kára. — A nemzetiségi kul­túra legaktívabb ápolói a pávakörök. A pávakörmozgalom — Területi, megyei, orszá­gos vetélkedőik minden al­kalommal nagy érdeklődés és figyelem közepette zajla­nak le. Hosszan sorolhatnám azokat a helységeket, Maglód, Csornád, Csővár, Püspökhat­van, Nagytarcsa, Galgagyörk, melyek pávakörükkel, tánc­csoportjaikkal, kórusaikkal kivívták a közösség megbe­csülését, tiszteletét. Fellépé­seik, előadásaik nemcsak sző­kébb pátriájukban, hanem a szomszédos és távolabbi hely­ségekben, sőt határainkon túl is rangos kulturális esemény­nek számítanak. A maglódiak 50 tagú együttese rendszere­sen — és nagy sikerrel — tur­nézik csehszlovák területen, a szomszédos testvéri szocia­lista országban. Ebben az együttesben három nemzedék alkot kiforrott művészi cso­portot, mutatva a mozgalom erejét és hatását. — A pávakör mozgalom nemcsak a hagyományokat ápolja, tartja ébren, hanem új kötődéseket és kapcsolatokat is teremt: az együttesek köl­csönös, baráti látogatásokat szerveznek egymás falujába, ahol a fellépések, előadások után — anyanyelvükön beszé­lik meg a közösség ügyes­bajos dolgait, időszerű teen­dőit. Ezt a remek akciót még tavaly kezdeményezte három község: Szód, Csornád és Mag­lód. Örömmel mondhatom, hogy a folytatás éppoly sike­res, mint a kezdet volt. Szlo­vák ajkú együtteseink, nem­csak az itthoniakkal, hanem a szlovákiaiakkal is tartanak kapcsolatokat. A kölcsönös vendégszereplések nemcsak a barátságra, a műélvezetre, az anyanyelvi színház élményé­re adnak alkalmat, hanem elősegítik az élő, az irodalmi nyelv jobb megismerését is. Anyanyelvi oktatás — Pest megyében régi szo­kás — folytatja a főtitkár —, hogy a közművelődési tervek és műsorok összeállításánál mindig figyelembé veszik a nemzetiségiek igényét. Szá­CEGLÉD, Szabadság CEGLÉD, Kamara NAGYKŐRÖS SZENTENDRE, Terem SZENTENDRE, Kert ABONY BUDAÖRS DABAS DUNAHARASZTI DUNAKESZI, Vörös Csillag ÉRD FŐT GYAL K1STARCSA MONOR NAGYKÁTA PILISVOROSVAR POMAZ RÁCKEVE SZIGETSZENT­MIKLÓS VECSÉS AUGUSZTUS 8-TÖT. AUGUSZTUS 14-IG 8—12: Koncert szőlópisztolyra 13—14: Égő hó 8—11: Az elveszett kutya 12— 14: Lépj olajra! S—11: Saint Tropezbe költözünk 12: Kihívás 13— 14: Farkashorda 8—11: A betörés 12: Vadászjelenetek Alsd-Bajorországban 13—14: Ki van a tojásban? 8—11: Napszúrás 12—14: Átkozottak vagyunk, Irina!» 8— 9: Az aranyember 10— 11: Az audiencia* 12—14: Saint Tropezbe költözünk 8— 11: Sötét Torinő 12— 14: Az elveszett kntya 9— 10: Életünk legszebb napja 11— 12: A sárga Fiat három utasa 13— 14: Mackenna aranya 8— 9: Ki van a tojásban? 10—11: Szerelem a tengeren 12— 13: Kamaszkorom legszebb nyara* 8: Jöttem, láttam, lőttem 9— 11: Farkashorda 12—14: Két bal láb az ezredben 10— 12: Elátkozottak** 14— 15: Csárdáskirálynő 8—11: Ruszlán és Ludmilla I—n. 12—13: Bakaruhában* 8—10: Hárommilliárd lift nélkül 11— 12: Szikrázó lányok 8— 9: Facsemeték 10— 11: Elefántkirály 12— 13: Y 17 8— 9: Mici néni két élete 10—11: Égő hő 12—14: Az audiencia* 8— 11: Hangverseny Bangladesért 12—14: A vizsgálat lezárult, felejtse el! 9— 11: Kabaré* 12—14: A törökfejes köp ja 8— 9: Átkozottak vagyunk, Irina!* 10— 11: Idegen arcok 12—16: Apacsok 8—11: Apacsok 12—13: Elefántkirály 8— 9: Ordasok között 10—11: Féltékenység és orvostudomány 12—13: Az aranyember 8—11: Kamaszkorom legszebb nyara* 12—14: Sötét Torinő •Csak 16 éven felülieknek! ••Csak 18 éven felülieknek! Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZlOZEMI VALLALAT mos hagyományos alkalom — a szentendrei járási napok, a szobi, a dunabogdányi na­pok, s az idén Pomázon a megyei találkozó szolgálja a nemzetiségiek szórakozását, együtteseik fejlődését. Ki­váló, lelkes ' népművelői van­nak a nemzetiségi kultúrá­nak, s közöttük szép szám­mal vannak magyarok; a barátsághoz, az együttműkö­déshez nem feltétlenül szük­séges a nemzetiségi nyelv is­merete. — Az utóbbi években, fő­leg IV. kongresszusunk óta számos kedvező változás tör­tént, ami régebben gondot okozott. A legörvendetesebb — megszűnt az anyanyelvet ta­nulók számának korábbi nagyarányú csökkenése, s ami rendkívül fontos, a gye­rekek számával párhuzamo­san, és jelentősen javult az oktatás személyi, tárgyi felté­tele, s ezzel együtt növeke­dett a tartalmi munka színvo­nala. Anyanyelvi oktatá­sunk fejlődésében nagy sze­repe van a Művelődésügyi Mi­nisztériumnak, a megyei párt- bizottságnak, valamint a me­gyei tanácsnak. Megszapo­rodtak o kétnyelvű feliratok, sőt intézményeket, utcákat, tereket, könyvtárakat jelentős szlovák személyiségekről ne­veztek el. A rádió és a te­levízió az utóbbi idő!?en gyakrábban közvetít szlovák nemzetiségi műsorokat, ezek elősegítik a nemzetiségi kul­túránk értékeinek terjedését, s növelik a nemzetiségi ön­tudatot. A rendszeres szlovák nyelvű rádióadás ez év áp­rilisában kezdődött. Klubok, fiataloknak ■— Mindezek szép eredmé­nyek — mondta befejezésül Such János —, de gondjaink, tennivalóink is bőven vannak. Több helyen — Maglód, Püs­pökhatvan stb. — létesítet­tünk anyanyelvi klubokat a felnőttek anyanyelvi művelt­ségének emelésére, de ez idáig nem váltak a nyelvművelés hatékony műhelyeivé. Aki­nek szántuk, a 14—24 éves korosztály — kivéve a gim­nazistákat —, általában kí­vül marad nemcsak a nyelv- művelés eme fórumain, ha nem a közművelődés kere­téin is. Nem máradunk tét lenek, akcióprogramot dol­goztunk ki, hogy az előbb említett korosztályt bevonjuk nemzetiségi közművelődé­sünk munkájába, azt akarjuk, hogy ne passzív szemlélők, de cselekvő formálói legyenek nemzetiségük kulturális éle­tének. Acs Jenő Kiállítótér mekben Kitekintés a világba A fővárosi képzőművészeti tárlatokon ezúttal tágasabb ki­tekintést, is nyerünk: hazai al­kotótól, á szomszédos szlová­kiai művészekig és Tunéziáig terjed a kör. A jelenkori szlovák képzőművészet értékes alkotásai a Műcsar­nokban kaptak helyet. Eszmei elkötelezettség, időszerű társa­dalmi problémák jellemzik a kiállított szobrokat, festménye­ket. 1 A formát illetően egyen­súlyt érzékelünk a közízlés és az egyéni' szabadság irányá­ban, a művek égyaránt figye­lembe veszik a személyiség és a társadalom indítékait. Sok alkotás foglalkozik a szlovák nemzeti felkelés és a felszaba­dulás 30. évfordulójával — a hegyi tájak, a nemzetközi szo­lidaritás és a szlovák hétköz­napok eredeti hangvételével Bednar Stefán, Knil Jaroslav, Romanek Peter, Szabó József és különösen Lőrincz Gyula, aki a csehszlovákiai magyar festők kimagasló alakja. Az oldaltermekben Simon Béla és Nagy■ Sándor Zoltán festőművészek alkotásaival és Cs. Kovács László szobraival ismerkedhetünk meg. Három jó felkészültségű, más-más él­mények után igazodó művész teljesítményét mérhetjük le. Simon Béla festményeiből tü­zel a nyár, a hamisítatlan ba­ranyai hangulat. A kék és vö­rös színek szinte csatáznak, olyan örvénylést támaszt ve­lük a festő. Kiemelkedő a Ci­gánytemetés, mély együttér­zésről tanúskodik, a festészet humánus indítékairól. Nagy Sándor Zoltán más al­kat. Precíz és míves, mérték­kel kísérletezik, elvont és köz- megegyezéses formákat ötvöz, mely a Nagy ünnep sokszoro­zott rózsaalakzatában érvénye­sül. Ugyanezen érettség és mű­gond jelentkezik Cs. Kovács László szobrain, ahol minden szinte a végletekig tökéletes és kellemes egyúttal. Az esztéti­kai erőegyenleg mértékpontos- sága hatja át fából faragott Alföldjét is, mely tárlatának legerőteljesebb alkotása. Olyan mű, mely majdnem elementá­ris. A kidolgozás Cs. Kovács László fő erénye — nem a megdöbbenésig fokozott él­mény. Utóbbi Simon Béla fest­ményeinek erőssége, ahol vi­szont ez jut nem mindig op­timális túlsúlyra. Mindez csak annak bizonyítéka, hogy a művészi alkotás folyamatában mindenkinek van tanulnivaló- ja egymástól, s ha okul, ha van ereje szigorú önismeretre, akkor közelítheti meg egyre inkább a klasszikus értéket A Szépművészeti Múzeum­ban a tunéziai tárlat: felisme­réseket sugalló meglepetés. Bcdnar Stefan festménye a szlovák tárlaton.' Történelemóráink nyomán, a karthágói harangokról szóló Kozma Andor-ve rs indítékai alapján tudatunkba vésődött; sóhintő Scipió népet és kultú­rát szüntetett. Nem egészen így történt, s hogy nem, arról nem Flaubert Salammbója, ha­nem a most bemutatott nagy­szerű mozaikok és műkincsek győztek meg. Antik mozaikok és műkincsek Tunéziából Afrikai Rómát, megszelídült impériumot látunk a házak padlótöredékeiben, s arra gon­dolunk, még afrikaibb Európa lenne a kontinens művelődés- története, ha a harmadik há­borúban a punok győznek az i. e. II. században. Ami továb­bi meglepetés; a műtárgyak egyenletesen magas minősége. Olyannyira egyenletesen mű­vesek e szőnyegszerűen gondo­zott padlómozaikok, hogy mindez, a művek tömeges mennyisége révén, általánosan fejlett kultúrára utal. Minket is figyelmeztet ez a tény; fél­re minden művészkedéssel, történelemtartósító művészet létrehozásán szükséges fára­doznunk. Az antik századok hétköznapjainak és eszmevilá­gának eseményeit hordozó mozaikok a tudat, a képzelet és a valóság indíttatásai nyo­mán örökítik meg magas for­makultúrával tengeri szörnye­ket, kocsiversenyt, vadászjele­netet. A dráma innen sem hiányzik, a madarat marcan­goló kutyák igazolják, hogy az emberi élet az ókorban több­szörös veszélynek és állandó, megfeszített küzdelemnek volt kitéve. A kiállított edénycsere­pek és az Antonius Pius ko­rában divatossá vált mozaik­padlók a római, egyiptomi és a karthagói kultúrkörnyezet termékei, több irányú forrás­sal rendelkeznek. „Az oroszlánvadászat lovon” olyan karthagói mozaikpadló, melyet a dermechi pályaudvar mellett találtak 1965-ben. A Hazaszeretet, hősiesség új könyvek lapjain A katonai kérdések, hon­védelmi ismeretek, háborús visszaemlékezések kedvelői igen sok figyelemre méltó művet találnak a Zrínyi Ka­tonai Könyvkiadó újonnan megjelent művei között. Me­moár, életrajz, szépirodalom éppúgy helyet kapott a ki­adványokban, mint a kato-' nai képzéssel, neveléssel, a korszerű haditechnikával, hadtörténelemmel, a tudo­mány általános elméleti tud­nivalóival foglalkozó művek. Az alábbiakban két, magya­rul először megjelent művet ismertetünk. HARCRÓL HARCRA P. N. Lascsenko, volt lö- vészhadosztály-paranosnok a memoárirodalomban szoká­sos leírásoktól eltérően a fő hangsúlyt nem a nagyszabá­sú hadműveletek részletezé­sére, a politikai-történeti helyzet elemzésére helyezi, hanem az' egyszerű emberek, a harcosok, alparancsnokok tetteire. Mintegy arra a kér­désre válaszol: „Hogyan szü­letik a hősiesség?”. A kérdésre adott válasz­ban a mindennapi katona életére figyel , és figyeltet el­sősorban. Mert tudja, hogy mindennapjaikban, baráti és bajtársi viszonyaikban szüle­tik a hősiesség. Lascsenko 33 éves, amikor átveszi a 322. lövészhadosz­tály parancsnokságát és alig egy év múlva, sebesülése miatt meg kell válnia alaku­latától. Ennek az egy évnek története ez a könyv, követ­ve a nagy és kis eseménye­ket, harcról harcra. A 322. lövészhadosztály ez­redéi helytállásukkal kiérde­melték a megtisztelő Zsito- miri elnevezést, kitüntették a Vörös, Zászló Renddel, va­lamint a Szuvorov Érdem­renddel. Megtörtént példák leírásá­val érzékelteti a szerző a harcok előkészítésének, a harcra való pszichikai felké­szítésnek, a harc előtti poli­tikai munkának fontosságát. A könyv szép és tanulságos olvasmány a szovjet katona hazaszeretetéről. KATONAI DIDAKTIKA Jan Bogusz a hagyományos és a legmodernebb oktatási elvek egységét sikeresen va­lósítja meg könyvében. Kü­lönösen hasznosak a koplex- aktivizáló módszerekkel, a probléma-kiindulású oktatás­sal, a tanulással, a progra­mozott oktatással és a kor­szerű didaktikai eszközökkel foglalkozó fejezetek. Ezt a té­makört részletesen ismerteti., A módszerekkel foglalkozó rész a különböző oktatási el­járások osztályozását, vala­mint a szóbeli szemléltető, gyakorlati és komplex eljá­rásokat mutatja be. A ta­nulást a pszichológia és a pe­dagógia egységében tárgyal­ja, mindenki számára köny- nyen érthető, szaknyelvi ki­fejezéseket feleslegesen ' nem alkalmazó stílusban. Az ok­tatás szervezeti formáival és kereteivel, politikai oktatás­sal, és a többi, itt nem emlí­tett anyagokkal kiegészülve a mű tartalmazza o katonai di­daktika teljes törzsanyagát. Egészében véve a szerző elemzi a katonai didaktika lé­nyegét, feladatait, fogalom­körét, a didaktikai folyamat ismeretelméleti alapjait, a ka­tonai oktatás tartalmát és az oktatás alapelveit. Dubay Orest grafikája (szlo­vákiai tárlat). vadász már elvesztette egyen­súlyát, az oroszlán a lóra tá­mad. Témában, megoldásban e mű átmenet, előzménye a ni- nivei dombormű, folytatása Leonardo, Rubens, Delacroix drámai küzdelemre utaló oroszlánvadászata. A kimagas­ló értékű tunéziai tárlat leg­főbb tanulsága, hogy az általá­nossá váló minőség nem kór­hoz kötött kincs csupán, ha­nem az emberi kultúra szer­ves része, olyan nem lezárt folyamat, melynek esztétikai energiáit századunk is felhasz­nálja. Szemethy Imre A budapesti Stúdió Galéria augusztusi kiállítója — így mondhatjuk — úton van. Egyéni világot teremt, egyéni eszközökkel. Még nincs kész, készülődik. Tartalmasán, nyu­godtan, méltósággal, mint aki érzi; az idő, a születő idő az ő szövetségese. Tényleg az, mert a rajzot nemcsak ábrá­zolásra, hanem töprengésre, elemzésre, kutatásra, egy szó­val gondolkodásra használja. Ezért Szabados Árpád, Sáros András Miklós, Banga Ferenc, Gy. Molnár István, Sziráki Endre mellett ő is az a grafi­kus, akinek nem múltja telí­tett, hanem jövője nyitott. Losonci Miklós Előkerült az aranykorona Szabadtéri múzeum az ősvárosból Ismét megindult a régészeti feltárás Európa egyik jelentős ősrégészeti lelőhelyén, a kő­szeg-hegyaljai Velem-Szentvi- den. A szombathelyi Savaría Múzeum szakembereiből ala­kult munkaközösség kutatja a dombtetőn állt hajdani kisvá­ros emlékeit. Már igen számot­tevő bronz- és vaskori eszköz­anyag került elő. Több mint ezer öntőminta, fújtatok és más tárgyi emlékek bizonyít­ják, hogy két évezreden át bronz- és vasöntéssel foglal­koztak az itt lakók. Sáncokkal erősített törzsi központ volt ez a hely, ahol uralkodó is la­kott. Jelvénye, az aranykorona, szintén előkerült. Az elképze­lések szerint szabadtéri város­múzeumként mutatják majd be a látogatóknak az ősváros maradványait.

Next

/
Thumbnails
Contents