Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

literei * K/immf »74. AUGUSZTUS 7., SZERDA KUSZ Ismét a Fekete Rend ti H Bolognában tömeggyűlésen tiltakoztak a Róma—München nemzet­közi gyorsvonaton elkövetett n-eoíajsiszta, bombamerénylet ellen. tTJaíbb terrorakció tartja iz- « —■■■■ — — ............ .......— {' atomban Itália közvéleményét. Akárcsak május végén a Üres­ei iában. robbant pokolgép, az Italicus expiresszen elhelyezett bomba is a neofasiszták műve volt. AZ ELMÚLT HÓNAPOK­BAN megélénkült az olasz­országi újfasiszták tevékeny­sége. A csend őrség titkos ki­képzőtáborokat leplezett le, a házkutatások valóságos fegy­verraktárakra derítettek fényt, a nyomozóik újabb és újabb bizonyságot 6zergztek arról, hogy az Olasz Köztár­saság demokratikus rendjét komoly veszély fenyegeti. MA MÁR A SZÉLSŐSÉGES olasz jobboldal nem is rejti véka alá azt az elhatározását, hogy elöbb-utóbb magához ra­gadja a hatalmat. Nemrég a liberális Europeo című heti­lapban terjedelmes interjú je­lent meg, amelyben a külföl­dön megalakult „fekete olasz árnyékkormány” egyik pro­minens képviselője leleplezte a neofasiszták elképzeléseit. A magasratogú katonatiszt ko­rábban a SÍD, vagyis az olasz fegyveres erők titkosszolgála­tának ügynöke volt. Elmond­ta: nincs messze az idő, ami­kor az olasz ejtőernyősök, a légierők és néhány más fegy­vernem velük rokonszenvező egységeivel végrehajtják a ka­tonai puccsot Itáliában. NINCS OKUNK kételkedni: áz árnyékkormány embere Csakugyan az igazat mondta. A bizonytalan sorsú és rend­kívül ingatag hatalmú olasz koalíció ellen — úgy tűnik — könnyűszerrel végre lehet hajtani egy görög mintájú ka­tonai puccsot. Annál is in­kább, mert Itáliában a szélső­jobboldali terroristák ellen mindmáig kesztyűs kézzel léptek fel, ahelyett, hogy ke­ményen leszámoltak volna a gyilkosokkal, a fasiszta ter­rorakció szervezőivel és vég­rehajtóival. Több tucat neo­fasiszta merénylet tettese és gyanúsítottja máig sem nyer­te el megérdemelt büntetését, ami természetesen újabb és újabb merényletekre ösztö­nözte a jobboldalt. A Firenze és Bologna között «lkövetett terrorakcióért a Fe­kete Beáid elnevezésű neofa­siszta rohamosztag vállalta a felelősséget. Vajon ki vállalja a felelősséget a további véron­tásért, a neofasiszták újabb merényleteiért? Itáliában poli­tikai és gazdasági válságról vi­tatkoznak a pártok. Félő, hogy közben szem elől tévesztik a legnagyobb veszélyt: az ország határain belül és azokon kívül egyre szervezettebb formát Öl­tő fasizmust, amely mindunta­lan véres jelét adja jelenlété­nek. NDK—NSZK Ülést tartott a tranzitbizottság Az NDK és az NSZK vegyes tranzitbizottsága 1974. augusz­tus 6-án ülést tartott Berlin­ben. A bizottság ülésén az NDK küldöttsége tényanyagok alap­ján határozottan szembefordult azzal, hogyiaz NSZK és Nyu- gat-Berlin emberkereskedelmi szervezetei állandóan vissza­élésekre használják az NDK tranzitútjait. A küldöttség is­mételten konkrét intézkedése­ket követelt az NSZK-tól a tranzitegyezmény megsértései ellen. Az NDK küldöttbe hangsúlyozta, hogy a tranzit- forgalom Nyugat-Berlinbe és Nyugat-Berlihből szabályosan folyik az 1971. szeptember 3-án megkötött négyhatalmi egyez­ménnyel, valamint az NDK és az NSZK között fennálló tran­zitegyezménnyel i összhangban. A küldöttség nyomatékosan visszautasította az NSZK-tár- gyalófél alaptalan állításait a tranzitforgalom állítólagos Nixon nem sz lemondani Kissinger az amerikai külpolitikáról akadályoztatásairól. A tranzit­egyezmény 1972. június 3-án történt életbe lépése óta 1974. július 31-ig összesen 25 371 754 utas, 9 010 251 személygépko­csival, illetve vonattal hasz­nálta mindkét irányban a tranzitútvonalakat. Az NDK-küldöttség hangsú­lyozta, hogy e rendelkezés be­tartása az alapja a tranzit- forgalom szavatolásának és a tranzitegyezmény funkcionálá­sának. Nem lehet elvárni, hogy az NSZK belügyminisztériu­mához tartozó környezetvédel­mi hivatal munkatársai élvez­hessék a tranzitegyezmény előnyeit. ★ Bonnban a kormány sajtó és tájékoztatási hivatala kedden szintén nyilatkozatot adott ki az NDK—NSZK tranzitbizott­ság keddi üléséről. A bonni tájékoztatási hiva­tal szerint a két óra hosszat tartó megbeszélésen a küldött­ségek újólag aláhúzták kor­mányaik ismert álláspontját. A bizottságban megegyezés nem jött létre, ezért az NSZK küldöttsége olyan nyilatkoza­tot tett, hogy az ügyet további megvitatás végett a két kor­mány elé kell terjeszteni. Piotr Jaroszewiczéletrajza Magyar idő szerint 18 órakor) ért véget a Nixon-kabinet rendkívüli ülése, amelyet kö­vetően Garald Warren, a Fe­hér Ház szóvivője hangoztatta, hogy „nem válságülésről” volt szó, hanem a tanácskozást el­sősorban a gazdasági kérdé­seknek, különösképpen az inf­láció problémájának szentel­tek. A kabinetülésről távozó mi­niszterek tájékoztatást adtak a Fehér Házban nagy tömegben összesereglett újságíróknak, igyekezvén megállítani az el­nök „küszöbönálló lemondásá­ról” elharapózott újabb speku­lációs préritüzet. Simon pénzügyminiszter el­mondotta: Nixon elnök tájé­koztatta kabinetjét á hétfőn nyilvánosságra hozott újabb Watergate-bizonyítékok közzé­tételének indítékairól. Az el­nök közölte, hogy hivatalban szándékozik maradni és „vé­gigjárja az alkotmányos utat, mert továbbra is őszinte meg­győződése, hogy nem követett el alkotmányjogi vádemeléssel járó vétségeket”. A pénzügy- miniszter kérdésekre válaszol­va kijelentette, hogy a kabi­netülésen „senki sem sugall- mazta az elnöknek, hogy mondjon le hivataláról”. Kissinger külügyminiszter a kabinetülésről távozóban új­ságíróknak megismételte azt a korábbi nyilatkozatát, amely­ben hangsúlyozta, hogy az amerikai külpolitikát nem pártpolitikai' alapon folytatják. „A kormány külpolitikája a háború és a béke nagy kérdé­seiben túlnyomó többségű két- párti támogatást élvez a kong­resszusban a közvélemény­ben” — hangsúlyozta Kissin­ger, majd nyomatékosan alá­húzta: „Minden külföldi kor­mány legyen tudatában annak, hogy az amerikai külpolitika irányvonalának folytonossága biztosítva van”. A rendkívüli kabinetüléssel egyidejűleg tanácskozott a képviselőház republikánus pártcsoportjának vezetősége is, amely — amint az ülésről tá­vozó John Anderson képviselő közölte — egyhangúlag úgy határozott, hogy lemondásra szólítja fel Nixon elnököt. A republikánusok képviselőházi vezetőségének döntését a nap folyamán John Rhodes, a re­publikánus kisebbség vezére rendkívüli sajtóértekezleten jelenti be, egyszersmind közli: amennyiben az elnök nem hajlandó lemondani, akkor ő maga is az elnök vád alá he­lyezésére fog szavazni. Edward Hutchinson, a kép­viselőház jogügyi bizottságá­nak rangidős republikánus tagja ugyancsak rendkívüli sajtóértekezleten jelentette ki, hogy az elnök által közzétett újabb bizonyítékok elegen­dőek a vádemelési indítvány első cikkelyének (az „igazság­szolgáltatás akadályozása” vádpontnak) egyértelmű alátá­masztására és ezért ennek jó­váhagyására fog szavazni. A bizottság második számú republikánus rangidőse, Ro­bert McClory javasolta, hogy a képviselőház teljes ülésén korlátozzák egy napra a vád­emelési törvényjavaslat általá­nos vitáját és a vita megkez­dését augusztus 19. helyett hoz­zák előre jövő szerdára vagy csütörtökre. CSAK RÖVIDEN.« NYOLCVANKÉT ÉVES KORÁBAN kedden Lenin- grádban elhunyt Alekszandr Belisev, aki 1917-ben az Au­rora forradalmi cirkáló ko­misszárja volt. SANTIAGO tartomány ka­tonai bórája 30 év börtönre módosította azt a négy halá­los ítéletet, amelyet egy héttel ezelőtt hozott a chilei légierő haditörvényszéke. KEDDEN AZ ETIÓP RÁ­DIÓ további tíz személy le­tartóztatásáról adott hírt. Az őrizetbe vettek: egy korona- tanácsos, a legfelsőbb bíróság két bírája, egy tartományi bí­róság bórája,.valamint Illuba- dor tartomány kormányzója. A PAKISZTÁNI KOR­MÁNY kedden bejelentette, hogy a múlt pénteken me­rényletkísérlet történt Zulfi- kar Ali Bhutto miniszterelnök ellen. ISABEL PERÖN, Argentina új köztársasági elnöke ked­den üzenetet intézett az ar­gentin néphez. Az elnöknő el­ső üzenetében olyan, a kor­mány tervén alapuló népi kampányra szólította fel az ország lakosságát, amely a nyomor felszámolását célozza. A lengyel miniszterelnök 1909. október 8-án — népisko­lai tanító fiaként — született Nieswiezben. Tanítóként dol­gozott. 1934—39-ig a garwoli- ni járásban általános iskolai igazgató volt. Elvégezte a ta­nítói felsőfokú tanfolyamot, később Varsóban pedagógiai és társadalmi tanulmányokat folytatott. A háború kitörése után a Szovjetunióba ment, ahol eleinte tanítóként dolgozott. 1943-ban önkéntesként belé­pett a lengyel hadseregbe, s ott elvégezte a tiszti iskolát. Az I. lengyel hadsereggel Le­ninétől Berlinig és az Elbáig, végigküzdötte a háborút, s ez­redesi rangot ért el. Helyettese volt az l. lengyel hadsereg po­litikai-nevelési parancsnoká­nak. 1944-ben belépett a Lengyel Munkáspártba, s 1945-ben kül­döttnek választották az I. kongresszusra. A háború után a lengyel hadsereg politikai­nevelési főcsoportfőnökének helyettese lett, 1945 végén ve­zérőrnaggyá és honvédelmi miniszterhelyettessé nevezték ki. 1950-ben előléptették áltá­bornaggyá és egyidejűleg az állami gazdasági tervezési bi­zottság elnökhelyettesévé vá­lasztották. 1952-ben a minisz­tertanács elnökhelyettese lett, és 1954—1956 között — egyide­jűleg — a szénbányászati mi­niszter funkcióját is ellátta. 1948 óta a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának tagja. 1947 óta a. szejm képviselője. 1964-ben a LEMP KB Politikai Bizottsá­ga póttagjává, 1970 decembe­rében pedig a Politikai Bizott­ságának tagjává és a minisz­tertanács elnökévé választot­ták. magyar ^ •• • • B •• " Gyümölcsöző —lengyel kapcsolatok Magyarország és Lengyelor­szág Kapcsolatai az tiniül t több mint negyedszázados idő­szak alatt airnak a fontos do­kumentumnak a szellemében fejlődtek és gyümölcsöznek ma is, amelyet a két ország közöt­ti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésként 1943. jumus 13- án írtunk alá, és 1963 május 16-án megújítottunk. Párt- és államközi kapcsolataink! Teljes a nézetazonosság párt­jaink — a Magyar üzociansta Munkáspárt es a Lengyel Egyesült Munkáspárt — között az alapvető ideológiai és poli- tiitai kérdésekben. A két párt illetékes képviselői rendszere­sen találkoznak, tájékoztatják egymást és vélemenycseret folytatnak. Magas szintű párt- és állam­közi kapcsolataink fejlődésé­nek jelentős eseménye volt Edward Gierek és Piotr Jaro- szewicz baráti látogatása 1971. májusában Budapesten, Hen­ryk Jablonski magyarorszagi útja 1972 novembereben; Ká­dár János és Fock Jenő 1973 márciusában Varsóban tett ba­ráti látogatása E magas szin­tű esemenyek sorát folytatja most Biotr Jaroszewicz látoga­tása Budapesten. Esedékes — ugyancsak még ebben az esz­tendőben — Losonczi Pálnak, a Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének laiogatasg Len­gyelországban. A párLtözi együttműködési tervek alapján evente számos pártmunkás-delegációt küld­tünk, illetve fogadtunk tapasz­talatcsere céljából. Széles kö­rűek a kapcsolatok a két or­szágban működő parlamentek, a tanácsok és a különböző tár­sadalmi szervezetek között. Gazdasági együttműködés Évről évre gyarapodnak a magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok. Kétoldalú äru­csereforgalmunk az elmúlt há­rom évben esztendőnként át­lagosan 15 százalékkal növeke­dett. 1973-ban például a ma­gyar—lengyel külkereskedelem összforgalma meghaladtam 300 millió rubelt. 1974-ben — a tervek szerint — tovább emel­kedik a kölcsönös árucsere­forgalom. A különböző termelési terü­leteken mind élénkebbé vál­nak a két ország kapcsolatai, kölcsönösen ' előnyös megálla­podások jöttek létre. Ezek kö­zül kiemelkedik a timföld­alumínium egyezmény, a len­gyel kénszállítási megállapo­dás, a műszálipari szakosítási megállapodás, az autóipari kooperáció és egyéb szakosítási szerződések a szerszámgépipar, a gyógyszeripar és a gumiipar területén. Eredményesen mű­ködik a meddőhányókból ki­termelhető szén felhasználásá­ra létrehozott magyar—lengyel közös vállalat, a HALDEX. Előrelépést jelentett a gaz­dasági együttműködésben a két ország miniszterelnökének 1973 augusztusi találkozója. Meg­állapodás jött létre komplett ipari berendezések szállítására: a lengyel partner vállalta egy nagy teljesítményű cukorgyár szállítását,. valamint öt hajó építését magyar megrendelésre 1976—1980 között Kultúra, tudomány, oktatás Kormányközi megállapodást írtunk alá — a két Ország gaz­dasági együttműködési állandó bizottságának XIII. ülésszakán 1974 májusában — a harma­dik világ, elsősorban a fejlődő országok piacain történő együttműködésről. Központi tervező szerveink most dol­goznak a két országnak az 1975 utáni időszakra vonatko­zó tervkoordinációs munkála­tain. 1974 januárjában a két ország műszaki fejlesztési bi­zottságainak elnökei megálla­podást írtak alá: „a tudomá­nyos kutatás anyagi-technikai bázisának kialakításáról”. Munkatervek alapján a két ország kulturális és tudomá­nyos kapcsolatai megfelelően fejlődnek, Együttműködési és közös kutatási megállapodása van 1972—1975-re a két tudo­mányos akadémiának. Felső­oktatási intézményeink köz­vetlen kapcsolatai is kielégí- tőek. Az idén tárgyalások vol­tak Budapesten a felsőoktatá­si intézmények között 1980-ig terjedő együttműködési meg­állapodás aláírásáról. Aktívak a magyar és a lengyel hírközlő szervek kapcsolatai. Rendsze­res az újságírók és televíziós forgatócsoportok cseréje. A magyar televízió az idén — első ízben — megrendezi a „Lengyel Fórumot”. Eredmé­nyes munkát fejt ki kultu­rális kapcsolataink bővítése érdekében a kulturális tudo­mányos együttműködési ve­gyes bizottság. Budapesten és Varsóban eredményesen mű­ködik a lengyel, illetve a ma­gyar kulturális intézet. Időszerű események kapcsán meg kell említeni, hogy — megállapodás alapján — a két ország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából 1974 szeptemberében Budapesten lengyel, 1975 áprilisában Var­sóban magyar kulturális napo­kat tartanak. Magyarországon számos rendezvénnyel és szé­les körben megemlékeztünk Lelgyelország felszabadulásá­nak 30. évfordulójáról; Vendégforgalom Magyarország és Lengyelor­szág testvérmegyéi és testvér- városai, valamint több ipari üzem között széles körű és bensőséges kapcsolatok ala­kultak ki. A turistaforgalom is jelentősen megnövekedett. 1973-ban például csaknem egymillió lengyel turista érke­zett hazánkba és csaknem százezer magyar állampolgár járt Lengyelországban. «

Next

/
Thumbnails
Contents