Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-06 / 182. szám

1374. AUGUSZTUS 6., KEDD íVJrti <é£?J I sJtmmr A világon egyedülálló löld növényből — fehérjetakarmány A tamási Vepex a világon jelenleg egyeaulallo üzem, ahoi zu Id nu oenyool állí tanak eió koncentrált fehérjetakar- mányt az állattenyésztés és az áuati termék termelés cél­jára, a műszaki egyetem tudós kutatógárdájának találmánya es szaoadalma alapján. Az üzemben óránként 8—10 tonna zöld lucernát és más növényt dolgoznak fel. Amikor •— főleg télen — elegendő nö­vény nem áll rendekezésre, akkor is biztosítják kihasz­náltságát: a tejipar azelőtt ve­szendőbe ment melléktermék- hulladékanyagát, a sajtsavót hasznosítják. A Phyiaxiával szerződést kötöttek az állat­gyógyászathoz szükséges táp­szerek alapanyagainak gyártá­sára is. Eddig csaknem' 22 ezer mázsa Phylac és mintegy 4500 mázsa Velac nevű táp­szer-alapanyagot készítettek a tamási üzemben, amely há­rom járás'oeli termelőszövet­kezet önálló közös vállalkozá­sában épült és működik. Közismert a világméretű fe­hérjehiány, ezért mind a ma­gyar eljárás, mind a Vepex- termékek rendkívül nagy ér­deklődést keltettek itthon és külföldön egyaránt. A magyar szabadalom alapján működő tamási üzemet hétfőn megte­kintette Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter, Fekete János­nak, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesének társaságá­ban. A szabadalom egyik fel­találója és az üzem vezetői tá­jékoztatták a vendégeket, s beszélgettek a hazai növényi fehérjegyártás további kifej­lesztésének lehetőségeiről és távlatairól. Faluvégi Lajos el­ismeréssel nyilatkozott a ta­pasztaltakról és hangsúlyozta az új magyar szellemi termék, találmány és úttörő vállalko- zasú jelentőségét. A gyömrői Vegyiüzem felvételre keres csőszerelő és vegyipori szakmunkásokat, férfi segédmunkásokat. Jelentkezés: Vegyiüzem. Gyömrő, Viola u. 38. Ahol nincs munkaerőhiány Az utak grafikonja — a grafikon útja A kon termelési érték”-grafi- legfontosabb kimutatá­sok közé tartozik. A vállalat tevékenységet nem ismerő lai­kus is könnyedén leolvashat­ja róla, hány forintot ér a vállalat dolgozóinak munkája. A Pest megyei Közúti Építő Vállalat „termelési grafikon­ja” arról tudósít, hogy a válla­lat minden évben átlagosan 40—40 millió forintnak megfe­lelő éftékű munkával többet végez az előző évinél. 1972- ben 160 millió forintot ért a vállalat tevékenysége, 1973- ban 200 milliót, az idén pedig eléri a 240—250 millió forin­tot. — Mai lehetőségeinket, kö­rülményeinket figyelembe vé­ve — mondta Nagy András, a vállalat főmérnöke — a válla­lat vezetősége a 260—280 mil­lió forint termelési érték el­érését tartja kívánatosnak és lehetségesnek. Jövőre szeret­nénk is teljesíteni. Pontosab­ban: akarjuk, ugyanis ez nem­csak egy óhaj, amelynek telje­sülését kényelmes karosszé­kekben várjuk, hanem egy reális terv, amelyért ugyan keményen kell dolgozni, de megvalósítható. Bérelni drága A vállalat 1967-ben alakult újjá, amikor felsőbb szervek rendeletére kivált az Aszfalt­útépítő Vállalatból. — Ez gyakorlatilag azt je­lentette, hogy az Aszfaltútépí­tő a legrosszabb gépeit át­passzolta nekünk. A jegyzé­kekben szépen mutatott: egy ilyen gép. egy olyan gép, csakhogy azok a gépek több­nyire olyan kimustrált szer­kezetek voltak, hogy az em­bert kiverte a hideg veríték, ha arra gondolt dolgozni is • kell majd' velük. Sokszor ma­gam is elcsodálkozom, hogyan is vészelte át a vállalat azo­kat az éveket. — Az indulás nehézségeit még ma is érezzük. Gépeink karbantartása, javítása, az iparági átlagnál jóval többe kerül. Arról nem is beszélve, hogy dolgozó gépeink jelentős részét bérelni vagyunk kény­telenek a Közúti Gépellátó Vállalattól és más cégektől. Egy-egy ilyen bérelt gép pe­dig 30—40 százalékkal drá­gábban dolgozik, mint a saját. / I» * » *0 / A KOZEPUEETEPITO VAELALAT BETANÍT 18—45 év közötti, érettségizett vagy az általános iskola 8 osztályát elvégzett férfiakat VILLANYSZERELŐ, VÍZ-, GÁZ- ÉS KÖZPONTIFŰTÉS-SZERELŐ, SZIGETELŐ ÉS ÉPÜLETASZTALOS SZAKMÁRA A tanfolyam a szerelőknek 8 hónapos, a szigetelőknek 6 hónapos. A tanítás szeptember 15-én kezdődik. A tanfolyam idején 12 Ft-os órabért fizetünk, térítés ellenében üzemi étkeztetésről, o vidékieknek munkásszállásról gondoskodunk. Felveszünk villanyszerelő IPARI TANULÓNAK 1974-b-n érettségizett fiatalokat Tanulmányi szerződéskötés kötelező. Jelentkezés: Budapest V., Molnár u. 19., Munkaerőgazdálkodás. Például egy kompresszorért, ha kezelő is van vele, órán­ként 230 forintot fizetünk. Teljes napra kötjük le, más­különben meg sem kaphat­nánk. Igen ám, de jó teljesít­ménynek számít, ha az a kompresszor legalább a mun­kaidő felében dolgozik, scsak a másik felében áll. A bérleti díjat, az óránkénti 230 forin­tot viszont erre az időre is fi­zetnünk kell. Tudom, most magától adódik a következő kérdés: miért nem részünk kompresszorokat. Azért, mert fejlesztési alapunkkal, a gép­vásárlásra fordítható pénzzel nem magunk gazdálkodunk, hanem a felettes szervünk, az Dtépítő Tröszt, amelynek ve­lünk együtt 12 vállalata van. Végső soron ott döntik el, mi­ből mennyit kapunk. Véle­ményem szerint keveset ad­nak, Konkurrensek között A Pest megyei Közúti Épí­tő Vállalat ezer dolgozója 5 főépítésvezetőségbe és egy hídépítő részlegbe szervező­dik. S ami első ránézésre fur­csának tűnik, ez az öt főépí­tésvezetőség jórészt nem Pest megyében dolgozik, hanem az ország minden részében, még külföldön is. Komárom megyében a li­es főútvonal szélesítésén és javításán dolgoztak, 16 millió forint értékű munkát végez­ve. A Tokod környéki mellék­utak javítását 15 millió fo­rintért vállalták. Nemrég fe­jezték be a Zsámbék—Szó-, mór közötti út javítását, amely három megyehatárt is átszel. Csehszlovákiában a sturovoi papírgyár bővítésének mély­építő munkáit végzik, alvál­lalkozóként. összesítve: mun­kájának még a fele sem köti a vállalatot Pest megyéhez. — Miért szerepel a vállalat nevében a „Pest megyei...?” — Nem tudom. A tröszt többi vállalata egy-egy város­hoz kötődik, Misxolchoz, Za­laegerszeghez ... csak a mi nevünk viseli a „megyei” jel­zőt. Mindazonáltal az a hely­zet, hogyha csak Pest me­gyében vállalnánk munkát, éhenhalnánk. Hatalmas kon- kurrenseink vannak., Budapes­ten és a megyében dolgoznak a következő óriás vállalatok: a Betonútépítő Vállalat, az Aszfaltútépítő Vállalat, és két kisebb cég, a Monori Állami Gazdaság útépítő részlege 100 millió forintos termelési ér­tékkel és a Pest megyei Ta­nács Üt- és Hídépítő Vállala­ta. Ezért mi az útépítésen kí­vül mélyépítő munkákat is vállalunk, . egyre többet. Egyik legnagyobb jelentőségű üzletünket a Fővárosi Gázmü­vekkel kötöttük. Jelenleg 40 millió forint értékű .acélcső­fektetést végzünk a belváros­ban, a földgázprogram meg­valósításának érdekében. Ezen területen több évre való muníkánk van. Igaz, nem hoz több nyereséget, mint az át­lag, de biztos. Társat keresünk — Hány munkást tudnának máról holnapra felvenni? — Lehet, hihetetlenül hang­zik de nálunk általában nincs munkaerőhiány. Most például talán ha negyven plusz mun­kásra volna még szükségünk, a vállalat ezres létszáma mel­lett azonban ennek gyakorla­tilag nincs jelentősége. Ezt az irigylésre méltó helyzetet vál­lalati bérpolitikánknak kö­szönhetjük. Az utóbbi évek erőfeszítéseivel elértük, hogy a környező vállalatok többsé­génél valamivel magasabb bért tudunk fizetni. Tavaly például munkásaink fizetése átlagosan 11,3, az alkalma­zottaké 7,3 százalékkal nőtt. Emellett 15 nap fizetésének megfelelő nyereségrészese­dést adtunk. Az idei évre sze­rényebb, ötszázalékos bérfej­lesztést terveztünk, de az el­ső félév tapasztalatai alap­ján nyugodtan mondhatom, többre is telik majd. Ne saj­nálja tőlünk senki, megdol­goztunk érte, hiszen a bérfej­lesztés csak a vállalati nyere­ség növelésével fokozható, tölíb nyereséget pedig csak jobb, szervezettebb munkával érhetünk el. Ami fájó pont: nincs munkásszállásunk. A vállalat egymaga kicsi egy modern munkásszállás felépí­téséhez. Az a tervünk, hogy összefogunk egy-két hasonló gonddal küzdő vállalattal, s közösen építünk. Mónus Miklós „Kasszasiker’’ Dunakeszin Százezer tonna konzerv A konzerviparban az év el­ső 4—5 hónapja jelenti az „uborkaszezont”, amikor még nincs gyümölcsérés, s a zöld­ségek dömpingszállítása sem kezdődött el. így hát a gyá­rak ősszel és télen aratják a „kasszasikereket”, az értékesí­tések időszaka a második fél­év. Dunakeszin, a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár hatéves fennállása óta az idén először zárta a terve­zett nyereséggel az első félévet. Termelési tervüket 104 száza­lékra teljesítették, a tervezett 99 ezer 620 tonna árunál 2388 tonnával többet értékesítettek. Összesen 122 millió 940 forint volt az árbevételük. Az egy munkásra jutó ter­melési érték 8,2 százalék­kal emelkedett; 141 ezer 520 forintra. Mindezt a termelékenység 25,9 százalékos emelésével tudták elérni: jobb üzemszer­vezéssel, a gépek célszerűbb kihasználásával. Külön érde­mük, hogy a többi testvérgyá­rakhoz képest magasan ki­emelkednek hathónapos telje­sítményükkel, mely kedvezően hatott a vállalati eredményre is. Tavaly ugyanis a vállalat 9 millió 879 ezer forinttal ke­vesebb nyereséget tudott fel­mutatni, mint amennyi a terv­ben szerepelt, most viszont 289 ezer forinttal túllépték az előirányzott összeget. Pest megye víziútján, kánikulában Rendőrjárőrrel a Dunán Felbőg a motor. A csónak orra megemelkedik, a moto­ros 45—50 kilométeres sebes­séggel hasítja a vizet. A kék­fehér Volvo szinte elröpül a rakpartlépcsőkön hűsölő tö­meg előtt. Mögöttünk habzó, tajtékzó csík, és a napfény­ben fürdő, gyönyörű Buda­pest. Hullámhegyre fel, hullám­hegyről le. A sebesség, a ráz­kódás az üléshez nyomja a testet, a műszerfalra helyezett jegyzetfüzet a padlóra poty- tyan. A szél belekap, pergeti lapjait. Tragédiák Tavaly huszonketten fullad­tak a Dunába tiltott helyen való fürdés miatt. További ki­lenc személy ittasság vagy a vízirendészeti szabályok hiá­nyos ismerete következtében lelte halálát a folyóban. Az idén ugyanez okokból hár- man-hárman kerültek hul­lámsírba, pedig a nyár első felében alig voltak meleg na­pok. Kálmán Gábor 16 éves váci lakos június 22-én édes­apja túrakajakján evezett ki barátjával, a szintén 16 éves Magyar Jánossal a vízre. Ma­gyar János nem tudott úszni, ennek ellenére még egy gu­miöv sem volt náluk, pedig ezt nemcsak a szabályzat, de még a józan ész is így kíván­ná. Felborultak. Kálmán Gá­bor kiúszott, Magyar János azonban örökre elmerült. A bajt maga kereste a 21 éves Portás János budapesti lakos is. Június 22-én egész nap barátaival szórakozott Dunakeszin. Aztán már jócs­kán szédelegve ültek kajak­ba, hogy átellenben, Horány- ban folytassák az ivászatot. Éjfél után egy órakor még egyet kerültek a sziget körül, de a kajak felborult, öt nap­pal később Portás Jánosnak csak a holttestét adta vissza a Duna. Vízre szállt barátjával együtt a 16 éves Oláh Sándor Gyula budapesti lakos is. Kétszemélyes kajakjukkal egy kikötött uszály előtt szeret­tek volna partot érni. A kö­zepes erősségű szél azonban felborzolta a vizet, a csónak felborult. Oláh Sándor az uszályok alá sodródott, nem bírt a felszínre éviekéin!. Holttestét június 25-én fogták ki a folyóból. Mindezt Pál Gábor rendőr főhadnagy, a Dunai Vízren­dészeti Kapitányság helyettes vezetője mondta el. És Ku- rucz Sándor rendőr főtörzs­őrmester, a motorcsónak ve­zetője, aki 15 éve van a vizen, mindezt számos észrevétellel toldja meg. A veszélyes déli szél — A legtöbben^ lebecsülik a Dunát, nem is tudják, meny­nyire veszélyes. Abban a hie­delemben ringatóznak, hogy csak a Balaton viharos, itt ártalmatlan a szél. Pedig van mitől óvakodni, különösen a déli széltől. Ez szembe fúj a folyással, olykor alaposan fel­korbácsolja a vizet. Néhány hete, vasárnap, öt tapaszta­latlan csónakázót mentettünk ki Kézi Csaba rendőr sza­kaszvezető munkatársammal. Jajgattak, hogy ha nem ma­gukon tapasztalják, talán el sem hiszik, hogy itt ez meg­történhet ... Kurucz főtörzsőrmester ke­sernyésen nevet és rákormá­nyozza a Volvót egy hatal­mas külföldi hajó által fel­korbácsolt vízterületre. Bizony, erősen meg kell kapaszlcodni, annyira megdobják a nagy hullámok az erős testű mo­torcsónakot. — Elképzelhető, milyen ve­szélyes egy ilyen hullámtánc valamilyen kis „dióhéjban” ülőknek — mondja később, amikor már csendesebb vize­ken sildünk. — Igen, a Du­na egyre zsúfoltabb nemzetkö­zi országúttá válik, egymást követik a nagyobbnál nagyobb szállítóhajók, no és persze, a kirándulóforgalom is sűrűsö­dik. Ezért itt a HSZ (a ha­józási ' szabályzat) — törvény, legalább úgy, ha nem jobban, mint az országutakon a KRESZ. Természetesen a víz sokaknak az üdülést, a felol­dódást és a kikapcsolódást szolgálja, de ez nem indok rá, hogy könnyelműen kockáz-r tassanak. Hafóéiban, kikötőkben Dunakeszi partjaihoz értünk Ä Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat „Előd” moto­roshajója indulásra kész. Au­tók. motorkerékpárok. lovas szekerek gördülnek a komp­ra. Valamennyi járműből ki­szállnak az utasok. Ez is élet- fontosságú szabály. Ennek mellőzéséért, vagyis a figyel­meztetés elmulasztásáért, mint felelőst, néhány hete megbün­tették a hajóvezetőt. Szabó Andrást, aki egyébként pre­cízen és nagy gonddal látja el szolgálatát. A vállalat és a rendőrség kapcsolata jó, az észrevételekre, feljelentések­re felfigyelnek. Tavasszal két dolgozójuk ellen fegyelmit indítottak ittas hajóvezetés miatt, majd amikor ez is ha­tástalannak bizonyult, elbocsá­tották őket a vállalattól. Alig hogy elment a komp. úszókat pillantunk meg a kikötő környékén. Többen „bennszülött” dunakesziéit, de nem tudják, hogy hajdúiban, kikötőben fürödni tilos és élet- veszélyes. Itt kötelek, vasak és más veszélyes tárgyak van­nak, olykor rejtetten, a víz alatt. A vízi rendőrjárőr tekintélyt élvez. Aki hibázik, mint W. K. verőcei lakos is, zúgolódás nélkül kifizeti a helyszínbír­ságot. DX—01779. számú 250 köbcentiméteres motorcsónak­jával ugyanis úgy „csurgott” lefelé, hogy a csónaktest or­rának tetején napozott. Bár­mikor megkörnyékezheti egy rosszullét, a vízbe esik, és élete menthetetlen lesz. Harmincöt fok meleg van, a víz 21 fok. A motorcsónak­ban is megreked a hőség. Szemből egy másik rendőr­motoros közeledik. Néhány szólváltásnyi megálló a Duna i^özepén: > -L Tragédia történt a Ró­mai-parton. Németh Károly, Budapest, Harrer Pál utcai la­kos, 75 köbcentiméteres kis­motorcsónakjában rosszul lett, a vízbe bukott és eltűnt. A gazdátlan csónak a partnak fu­tott Kérkedő regényhös Az ilyesmi a legedzettebb járőrt is megrendíti. Sokáig csak a motorbúgás hallatszik. Egy forduló, elhagyjuk a me­gye partjait, áthajózunk a vas­úti híd alatt és rásiklunk a hajógyári Duna-ágra. Az Ár- pád-hidnál hajmeresztő mu­tatvány tárul elénk: kamasz­fiúk ugrálnak a folyóba, majd olyan heves karcsapásokkal úsznak partra, hosv a evors motorossal sem tudjuk beér­ni őket. Csak egyikük marad helyben, megáll a magaslaton, és közli, hogv neki minden év­ben ez a törzsuszodája, ta­valy vele készített tévéripor­tot Komlós János Nekünk is szívesen .áll rendelkezésünk­re. még a nevét is lekiáltja, csak rosszul hallani. De talán valaki, a szülők közül (!) fel­ismeri őt. Kikötőben A nap csücske már a budai hegyeket érinti. A lábáztató tömeg azonban még kitartóan egy helyben ül a rakparti lép­csőkön. Az utasokkal zsúfolt János vitéz, Morgó. Vidor me­sehajók vezetői barátsáeos kéz- lendítéssel köszönnek el a ki­kötőbe hajózó vízi rendészeti járőrtől. Pless Zsuzsa-I Faipari szakközépiskolát végzett fiatalokat és asztalos szakmunkást felvesz a Bútorértékesítő Vállalat raktárosi munkakörbe. Jelentkezés: a Budapest XV., Sipos Dénes u. 9—11. sz. alatti telpen, a raktárház igazgatójánál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents