Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-27 / 199. szám

1974. AUGUSZTUS 27., KEDD XJtíritm 5 Kétszázezret hozzáadtak Az augusztus 20-i avatásról lapunkban beszámoltunk. Akkor nem fért a kép, hiszen megyeszeríe sok volt az ese­mény. Most közöljük,mert látványnak is szép az épület, amely megmozgatta a falut. szakos János felvétele SZAKEMBEREK HÚSZ ORSZÁGBÓL Krisztallográfusok európai konferenciája Gépek a mezőgazdaságnak A szovjet Traktor- és Me­zőgazdasági Gépgyártási Mi­nisztérium és a magyar Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közötti műszaki­tudományos és gazdasági együttműködési munkacso­port 11. ülését 1974. augusztus 22-e és 27-e között Budapesten tartotta. A munkacsoport a mezőgazdaság gépigényeinek kielégítésére megvizsgálta a következő ötéves tervidőszak kölcsönös gépszállításának elő­készületeit. Megtárgyalták a műszaki-tudományos együtt­működés eddigi eredményeit és egyeztették az 1975. évi együttműködési munkatervet. Az ülés jegyzőkönyvét hétfőn B. F. Petuhov miniszterhelyet­tes és Váncsa Jenő miniszter- helyettes írta alá. B. F. Petuhov miniszterhe­lyettest fogadta dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter. Több lesz a zöldségvetőmag Az Országos Vetőmagellátó és Értékesítő Vállalat új kül­földi csomagológépet vásárolt, ezen készülnek a kiskert­tulajdonosok által vásárolt né­hány dekányi magot tartalma­zó vetőm-, gtasakok. A nagy teljesítményű géppel az idén eddig tízmillió kis vetőmag­csomagot állítottak elő, tízszer annyit, mint az elmúlt év azo­nos időszakában. Mindez azt jelenti, hogy a nyár végén és az ősszel a kiskerttulajdono­sok a tavalyinál jobb zöldség- vetőmag-ellátásra számíthat­nak. Eddig a nyár végi, őszi érté­kesítési szezonra 3600 üzlet vezetője jelentette be vető­magigényét, ezekbe a boltokba augusztusban és szeptember első felében kiszállítják a ve­tőmagot. Ötezer termék, 25 ezer látogató Több mint tíznapos nyitva- tartás után, hétfőn bezárta kapuit a hatodik alkalommal megrendezett miskolci helyi ipari kiállítás és vásár, ösz- szesen kilencvenöt állami- és tanácsi vállalat, kisipari szö­vetkezet és magánkisíparos ötezernél több terméket muta­tott be. A látogatók száma meghaladta a huszonötezret, jelentős üzletkötések is tör­téntek. — Ennek a kis falunak, Szentlőrinckátának a példája is bizonyítja, hogy mennyit változik a világ, hogyan fej­lődnek az emberek — mon­dotta Kálmán János, a nagy- kátai járási pártbizottság osz­tályvezetője. Néhány évvel ez­előtt igazán nem volt sikere itt annak, aki társadalmi munkára invitált volna. Vég­telenül szorgalmasak itt az emberek, a kora hajnal már talpon találja őket, azonban csak a saját, a család gyara­podása számított, az, hogy mi van a portán belül. — Most meg, láthatja. A csecsemőkkel együtt az alig több mint kétezerkétszáz la­kos legalább kétszázezer fo­rintot adott a közösbe — munkával. A ház olyan legyen Igen, a község történetében mindeddig egyedülálló segítő­készség bontakozott ki, ami­kor éppen két éve- tanácsülés elé került az új körzeti or­vosi rendelő és lakás építésé­nek ügye. De mondja el Kákái Ferenc tanácselnök az építkezés, a tizenöt hónapos összefogás történetét. — Nyugdíjba ment a falu régi orvosa. Tudtuk, új orvost csak akkor kapunk, ha a le­telepedéshez szükséges felté­teleket biztosítjuk. A régi or­vosi rendelőt már kinőtte a falu. Nem is a központban ta­lálható, az épület sem célsze­rű. Mint mindig, most is fa­lunk szülöttéhez, dr. Gyetvai József építészmérnökhöz, a műszaki egyetem tanárához fordultunk. Nagy elfoglaltsága ellenére vállalta az orvosi rendelő terveinek elkészítését, és az építkezés műszaki veze­tését — teljesen társadalmi munkában. Miután fogorvo­sunk már van, az volt a ké­résünk, hogy a ház olyan le­gyen, hogy foglalja magába mindkét rendelőt és az álta­lános orvosnak lakást is ad­jon. — A számítások szerint az építkezésre legalább nyolc- százötvenezer forint kellett. Nem vet fel minket a pénz, láttuk: nagyobb értékű társa­dalmi munkára lesz szükség. Hogy ne csak hívjanak, de maguk is példát mutassanak, a tanácstagok jöttek először, az alapásáshoz. Meg-megáll- tak mellettük az emberek. A következő napokban a pártta­gok dolgoztak az előkészíté­sen, majd a munkásörök kö­vetkeztek. A legnehezebb munkák egyikét, a betonozást a 12 tagú szőlészbrigád* egy nap alatt befejezte. A nyugdíjas tűzoltó Minden házból jött valaki. Még a plébános úr is biztatta híveit. Közben volt megtorpa­nás is, ha hiányzott valami anyag. Az igazi baj azonban az volt, amikor a Szolnok megyei szakszövetkezeti bri­gád átadta a munkát, mert megszűnt a cég. Ekkor a ta- . nács vette át házilagos kivi­telezésbe a munkát. — Nőttek a falak, mintha húzták volna őket. "Egy nap látom, hogy a 78 éves Vincze Károly is ott hajladozik a tűzoltók között, ök készítették ugyanis a padlástér salakbe­tonozását. Az öreg nyugdíjas tűzoltó. Most sem akart le­maradni közülük, meg aztán: a,z unokájának épít. így mondta. Máskor meg csere- pezni kellett a tetőt. Nekem reggel éppen Nagykálára volt hivatalos utam. Jövök haza délelőtt tizenegykor, keresem, hol a cserép a ház elől. Fenn volt mór egy szálig a tetőn. Láncot alkottak az iskolások, ' az asszonyok, úgy készült el három óra alatt a munka. A falu valamennyi kisiparosára lehetett számítani, mind itt volt. Nem sorolhatok fel név- szerint százötven közreműkö­dőt, de tény, hogy ez év jú­nius 30-ig a falu lakossága ezernyolcszáz munkaóra alatt százhuszonötezer forintot ta­karított meg a kétkezi mun­kájával. Ehhez számítódik még az Egyesült Lenin Ter­melőszövetkezet segítsége, akik a fuvart adták. Névroko­nom, Kőkai Márton tsz-elnök a legnagyobb dologidőben is kimssterkedte, hogy legven teherautó, ha anyag érkezett. — Váratlan segítségünk is alcadt, nem is ismertük őket. Egyszer a presszó előtt meg­áll egy autó. Kérdik az uta­sai. mit dolgozunk a faluban? Szó szót követett, kiderült, hogy ők a Dél-Pesti Építőipa­ri és Szolgáltató Közös Vállal­kozás munkatársai. Szabadsá­guk alatt eljött a szocialista brigádjuk és egy teljes napon át elvégezték a mellékhelyi­ségek műanyag padlóburkolá­sát. Készült a szomszédság özv. Varga Jenőné 66 éves, nem is túl egészséges asszony. Ö is ott volt a cserepezésen. — Készült a szomszédság. Éppen meglehetősen voltam egészségileg, akkor miért ne segítsek? Ezzel az orvosi ren­delővel nagy mozgás indult a faluban. Számottevő fejlődés elé néz Szentlőrinckáta. Ugyanis, ha a nyugdíjas orvosuk kiköltözik a régi rendelő melletti szolgá­lati lakásból, ott rendezik be októberre a hatvanszemélyes általános iskolai napközit. Ugyancsak készül tanácsi költségvetésből és kivitelezés­sel két pedagóguslakás, amint jövőre elkészülnek, oda köl­töznek az óvónők és az ő la­kásuk helyén szintén napközi nyílik — az öregeknek. Ezzel a falu szociális létesítményei nagyjából elkészülnek, 1976-ig már csak a fogorvosi lakást kell létrehozni. A hétfőn Keszthelyen meg­nyitott II. európai krisztallo- gráfiai konferencián 20 or­szág 750 szakembere vesz részt. 250 előadás alapján, széles körű viták során érté­kelik a fiatal tudományág legújabb eredményeit. A kristályok megfigyelé­sével már az ókori görö­gök is foglalkoztak, de a kristályok kutatása csak a röntgensugár felfedezését követően alakulhatott tudo­mányággá. Az európai krisz- tallográíiai tudományos szer­vezet 1948-ban jött létre. Ha­zánk az 1950-es években kap­csolódott be munkájába. A krisztallográfia tudománya rendkívül széles kört ölel fel, hiszen a kristály úgyszólván mindenütt megtalálható, a kő­zetekben, a felszínre hozott ásványokon át, a nap mint nap használt cukorban, sóban és a gyógyszerekben is. Igen nagy jelentőségű a kristályhibák feltárása, elemzése. A keszthelyi tanácskozásnak éppen az egyik fő témája, de behatóan foglalkoznak az egymással hasonló szerkezetű kristályok rendszerezésével, csoportosításával is. A NYERGESÚJFALUI MAGYAR VISCOSAGYÁR, az ország egyetlen vegyiszál-gyáro azonnali belépéssel felvesz VEGYIPARI SZAKMUNKÁSOKAT, FÉRFI ÉS NŐI BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT Jöjjön dolgozni o Duna-menti nagyüzembe, Nyergesújtalura!- Korszerű, automatizált, klimaiizált üzemek- Moaern vegyiaori technológia- Kitűnő szociális ellátottság- Korszerű munkásszállás- Továbbtanulási, kulturális és sportolási lehetőségek Jelentkezés: mindennap 7-től 14 óráig. Nyergesújtalun (Komárom megye), a Magyar Viscasagyár Munkaügyi Főosztályán, levélcím: Magyar Viscasagyár, 2536 Nyergesújfalu. Pf. 1. Komáromi Magda Márkus Csaba: Lány a gépek között Tárcánilt szerzője a Szóvjetimióban meg­jelenő Kárpáti Igaz Szó, a kárpáttukrajnai terület magyar nyelvű napilapjának szerkesz­tője, jelenleg hazánkban tartózkodik. Fiatal író, újságíró, ám eredeti foglalkozását; illetően magfizikus, e tárgykörből írta diplomamun­káját az Uz-slitxrodi Állami Egyetemen. Leg­újabban tolirajzgyűjteménye „Nevünk: ifjú­ság” címmel jelent meg kötetben. Ebben vallja: „Izgalmas és igen fontos feladatnak tekintem azt, hogy megrajzolhatom kortár- sai-m portréját — azokét, akik. a munkapadok mellett, a koLhozinezőkön, s az élet más te­rületén veszik át a stafétát az idősebb nem­zedékitől. ” • I gazság szerint azt kellene írnom: „Asz- szony a gépek között.” Hiszen Szlava első talákozásunk után férjhez ment, és azóta már két gyereke van. Tűzrőlpat- tant, csakis ez a jelző illik rá. Hangadó a fiatalok, idősebbek között. Régi noteszlapokat meg egy ollózott sárga újságcikket szedtem elő, mielőtt felkerestem Jaraszlavát. Az autóbuszban többször is el­olvastam feljegyzéseimet, s ekkor úgy érez­tem, visszaperegnek a napok, hónapok 1965 nyaráig... ... Az íróasztal a szerkesztőségiben öröksé­gül maradt rám, számtalan befejezett és fél­bemaradt kéziratot rejtő fiókjával, gondosan összekötött levélcsomóival. Tanácstalanul ra­kosgattam a papirosókat, vagy talán szomo­rú tisztelettel? Most már nan is tudom. Az újságírót, aki itt dolgozott, váratlan halál í-agadta ki a kollektívából. Szívinfarktus. A rohanó kor, a nyugtalan emberek fenyegető baja. Több napon át osztályoztam a papírokat. Leveleket kellett írnom, ügyes-bajos dolgokat tisztáznom, befejeznem a félbemaradt cikke­ket. Csak egy fényképpel nem tudtam mit kezdeni. Overallos lány volt rajta. Esztergapad, vagy valamilyen más gép előtt állt. Arcán Mona Lizás mosoly, de az is lehet, hogy csak csodálkozó kíváncsiság. A fényképre, a fotós csupán a saját nevét írta fel. Külső munka­társ volt, amolyan „szabadúszó”. Két hét is eltelt, míg megjelent. Vállán táskával meg egy Zenit fényképezőgéppel. Ahogy belépett, rögtön észrevette a képet az asztalomon, fölkapta, meglobogtatta, majd fel­világosított: — Jaroszlava Tafijcsuk. Koordináták: Ra- hovo. Kartonpapírgyár. Mechanikai javító- műhely. Komszomoltitkár. Esztergályos. Mű­kedvelő. Mit mondjak még? Nagyszerű lány! Ha Rahovón jársz, beszélgess el vele. Címet is javasolhatok: „Lány a gépek között.” — Lány a gépek között? ... Mégpedig az egyik legnagyobb kárpáton túli vállalatnál? Az első adandó alkalommal Rahovóra kér­tem kiküldetésemet. A völgykatlanba zárt városkában hosz- szúra nőttek az árnyak, a Ménesül sö­tét csúcsát bíborpirosra festették a napsugarak. A kartonpapírgyárban már a második műszak szorgoskodott. Éppen hazafelé készülődött a személyzetis. — Szlavát keresi? Akkor szerencséje van. Ma a második váltásban dolgozik ... Néhány perc múlva a javítóműhelyben vol­tunk, ahol bemutattak a könyökig olajos Ja- rosziava Tafíjósuknak. — Most van egy szusszanásnyi időm, be­szélgethetünk. Csak azt nem tudom, mi ér­dekeset mondhatok én. Golyóstollat vettem elő. Noteszt. Az újság­író munkájában ez a legkockázatosabb pilla­nat. Nem minden ember szereti, ha papírra vetik vallomását, szavait. Legtöbben a mon­danivalójuk megfogalmazásába izzadnak bele, s nem a fontosat, a lényegeset árulják el a krónikásnak. Szláva kivétel volt. Természetesnek talál­ta, hogy el kell mesélnie az életét, mely ösz- szenőtt a gyárral, az ifjúsági mozgalommal. — Hogyan lesz esztergályos valaki? — Szlava elmosolyodott. — Ezt a szakmát azok választják, akik már kis koruktól vonzódnak a lakatos, a fémmunkás pálya iránt. Én az iskolából kerültem ide. Később felvételiztem, nem sikerült. Bizonyítani akartam. És segí­teni a családunkon is. A gyárnak tanulókra volt szüksége. Nem sokat teketóriáztam. A hivatalos formaságo­kat gyorsan elintézték, kaptam egy bő mun­karuhát, és elkísértek ide. A műhelyvezető mester alkatrészeket vételezett. Türelmesen vártam. Közben a fiúk próbáltak szóbaállni. velem, de nem értettem a szavukat, mert nagyon zúgtak a gépek. Minden munkapad­nál dolgozott valaki, csak egy esztergapad vesztegelt. Biztosan ez lesz majd az enyém, gondoltam, s ekkor megérkezett a mester. Mérges volt valamiért. — Te vagy az új munkaerő? Nem is kérdés volt ez, inkább megállapí­tás. Ami azt jelentette: „Jól nézünk ki. In­kább egy fiút küldtek volna.” A mester tolómércét húzott elő a zsebéből, s tologatni kezdte, mintha menten le akarná mérni képességeimet — Ott van a seprű a sarokban — mondta váratlanul. — Összesepred a szemetet, le­törlőd a port a gépekről, meg az ablakok­ról ... Szóval rendet csinálsz ... — És aztán? Takarítás után? A mester homlokára ráncok futottak. — __Aztán? Hordhatod az alkatrészeket, a szeiszámokat. Munkához láttam. Előkerestem a szemetes­lapátot, a rongyokat. Hosszú ideig folytatódott így. A műhely­ben csak két nő dolgozott. A takarítónő meg Jaroszlava. A munkások megszerették. Állandóan a munkapadok mellett lábatlankodott, kérlelte a fiúkat, engedjék meg, hogy odaállhasson a helyükbe, s irányítsa egy kicsit a fémforgá­csot hántó esztergakést. A fiúk könyveket hoztak neki. Lépésről lépésre bevezették a szakma titkaiba. Ami­kor megkapta az esztergályosi képesítést, együtt ünnepelt vele az egész műhely. tizlavát azonban nyugtalanította, hogy nem győzi a fiúk által diktált iramot Üj munka- módszereken törte a fejét. Már a műszakkez­dés előtt néhány perccel elrendezte a, szer­számokat, a munkapadhoz rakta a félkész gyártmányokat. A mester olykor megállt mellette. Ilyen­kor kiemelte a tolómércét kezeslábasa zsebé­ből, beletekintett a vázlatokba. Hunyorított, s mielőtt továbblépett volna, lepöccintett egy szeszélyesen összetekeredett fémforgácsot a munkapad széléről. Aki ismerte mozdulatait, szokásait, tudhat­ta — ez az elismerés jele. F eliér köntösbe öltözött csúcsok, hegy­oldalra épült házak füstkígyói, sötét­zöld fegyvesek a láthatárt csipkéző he­gyeken. Ilyen a tavaszt váró, de a téltől búcsúzni nem tudó Rahovo. A Kartonpapír­gyár új üzemcsarnokkal fogad. A mechanikai javítóműhely sem a régi már. Üjak a gépek, világosak az ablakok. Sok a virág. Az egyik munkapadnál törékeny alkatú nő dolgozik. Ki lenne más, ő az, Szlava, a „komisszár”. — Huzamosabb ideig Komszomol-titkár v»lt. Akkor nyerte el a brigád a „kommu­nista” címet. S abban az időben lendült fel a gyárban a sportmunka meg a műkedvelés is. A brigád úgy összeforrott, hogy hétvégén mindig együtt indultak kirándulásra. Bilics János, a gyár főmérnöke mondja ezt S hogy teljes legyen a kép, hozzáfűzi: — A lendület olyan volt, hogy máig sem csökkent a kollektíva aktivitása. A munka­kedv sem romlott. Az a kislány a fiatalok körében csodát művelt Pedig eleinte csak „tedd ide, tedd oda” munkát végzett. Azóta egyik legjobb dolgozónk. Igaz, a társadalmi megbízatások teljesítésébe most már beleszól a család is. Nem könnyű ott sem, ahol egy gyerek van. Szlava kisebbik fia meg csak kétéves. A komszomol-titkári teendőkről bi­zony le kellett mondania De véleményét mindig kikérik. A gyűléseken kifejti állás­pontját, tanítja a fiatal munkásokat. Jaroszlava leállította az esztergapadot, le­söpörje a fémforgácsokat. Szemében a régi, meleg fény csillant: — Most kevés a munka. Beszélgethetünk. Úgyis nyakunkon az ebédidő ... Szerettem volna megkérdezni a legfonto­sabbat: — Elégedett-e? De nem kérdeztem semmit. Hallgattam Szlavát, s miközben a munkáról, a családjá­ról, a gyár távlatairól mesélt, rájöttem, hogy! ez a kérdés fölösleges is...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents