Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
1974. AUGUSZTUS 25., VASASNAP «km Tg Ä/Ullfll? Elfogadtatni az újat Technológiai ellenőr: a segédmunkás Az évi 500 ezer pár gyermekcipőt előállító Ceglédi Cipőipari Vállalatnál hosszú időn át a gondokat az új, korszerű ragasztásos technológia bevezetése okozta. A középvezetők, s a -munkások sem nagyon értették, miért hagynak fal a varrással, miért erőltetik ezt a gyártási módot, amely a kezdeti időkben csak a minőséget rontotta. Az idő a helyes kezdeményezést igazolta, cikkünk e folyamatot mutatja be. Alkotó alkalmazkodás Mi minden kellett ahhoz, hogy a ceglédi gyár mind a kétszázhatvanöt dolgozója elfogadja az újat? Előkészített, átgondolt beruházás. A folyamat betetőzéseként megérkezett a több mint egymillió forintba kerülő két előformázó gépük, amely lelke ennek a technológiának, s lehetővé teszi a magasabb színvonalú előkészítést. A gyártási móddal való megbarátkozást jelzi egyetlen adat: 13 százalékkal javult a minőségük, amely a nagyobb nyereségben kamatozik. Még egy gép hiányzik, s Cégléden befejezik a beruházási programot. Az alap tehát tökéletesen adott lesz a megújuló ' termeléshez. S lassan- lassan az emberek is felnőnek a technológiához — mondta Sípos Bálint, a vállalat igazgatója. Hogyan sikerült a dolgozókkal megszerettetni az újat? Elsősorban a fiatalokra támaszkodtak. akik már a ceglédi gyárban szabadultak fel. Mivel a varrott technológia termelésüknek csak 10—12 százalékát teszi ki. minél több dolgozó érdeklődését kellett felkelteni az új gyártási mód iránt. A munkásoknak bemutatókat tartottak, tavaly olyan szakmai továbbképzést rendeztek, amelynek egy része elméleti volt, ilyen kérdésekkel foglalkoztak: miből áll a ragasztó, ha csalnak a technológiai idővel, mi történik vele? A tudás döntővé vált a ceglédi gyárban, hogy megértsék a munkások: ne dolgozzanak előre, ha hat perc a száradási idő, nem lehet sem öt és fél, sem hat és fél. Közösségi meózás A ceglédi gyárban olyan légkört kellett teremteni, amelyben rangja van az újnak. Mint annyi más esetben, e célt is jól szolgálta az üzemi demokrácia kiterjesztése. Kiadták a jelszót: minden munkás két technológiai műveletnek legyen bírálója! Ehhez segített az oktatás, a falra kifüggesztett „élő technológia” — tehát a segédmunkás is alkalmassá vált arra, hogy a gyakorlati munkát összevesse az előírással, eldöntse, ez jó, ez nem jó. S az ilyen fokú társadalmi ellenőrzésben nem a beosztás, a titulus dönti el a bírálat súlyát, azt szakmunkásnak, művezetőnek bárkitől el kell fogadnia, még akkor is, ha ez nem tetszik, „presztízsét” sérti. S néhány munkás kivételével — akik vagy megszoktak, vagy megszöktek — ma már mindenki érzi. a közösségi meózás értelmét. E módszer is része a ceglédi gyárban tavaly bevezetett Dolgozz hibátlanul munkarendnek, amelyet az idei második félévben terjesztenek ki. A minőség e folyamatnak megfelelően alakult: 1972 második félévétől lassan javult, majd vissza is esett, s 1974 februárjától a grafikon ugrásszerűen emelkedővé vált, 65 százalékról 87-re nőtt az első osztályú termékek aránya, Még azonban erőfeszítéseket igénylő százalékok hiányoznak, hogy a pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére folyó munkaversenyben vállalásukat, a bűvös 90 százalékot elérjék. Különösen fontos feladat ez, hiszen a minőségi kötbérek csökkentése az egész kollektíva érdeke. Kamatosán megtérül A ragasztott technológia hosszú tavon beválik a Ceglédi Cipőipari Vállalatnál. Ma még a termelékenység fokozásával vannak gondjaik, a munkaverseny-mozgalom — amelynek vállalásaiban az önköltségcsökkentés és az anyag- takarékosság szerepel — e téren is előrelépést hozhat. Azt már tudják Cegléden, hogy csak nagy szériában érdemes e gyártási módot kamatoztatni. A formatalp bevezetése ezt a törekvésüket szolgálja. A Pest'megyei Műanyagipari Vállalattal régóta húzódik tárgyalásuk, hogy tudnának-e olyan formatalpat adni, ami divatos, s megfelelő a gyermeklábbelikhez. A megegyezést a megyei tanács is egyengeti. Másik törekvésük: nagyon gyorsan szeretnének reagálni a piaci igényekre. 18—34-es száláig készítenek cipőket, szélesítik a választékot, már csak azért is, hogy termelési lehetőségeiket kihasználhassák. Az új tehát diadalmaskodik a gyárban, igazolva, hogy még hullámvölgyek árán is akarni kell a modernet, mert ez az erőfeszítés később kamatosán megtérül. F. P. Asszony a gazdaság élén Környezetvédelem Erdősítés Pest megyében Pest megyében nagyszabású erdősítéssel járulnak hozzá a környezetvédelmi program megvalósításához. Jelenleg a megye területének 22 százalékát borítja erdő, s bár ez az arány jóval nagyobb az országos átlagnál, a tervek szerint 1990-ig további 25 ezer hektár erdőt telepítenek a megyében. Ebből 8000 hektáron a főváros környékén, elsősorban a déli, alföldi részeken ültetnek facsemetéket. A fásításban jelentős részt vállaltak a KISZ-fiatalok. Segítségükkel jól halad a diósdi fennsík, az M 7-es autópálya mentén fekvő kopár dabogó erdősítése, valamint Cegléd, Nagykőrös, Monor, Dabas, továbbá a budai és a ráckevei járások - községeinek fásítása. A Pest megyei erdészek megkezdték újabb 150 község zöldövezeti tervének készítő sét. — Népi ülnökök. A váci járásbíróság munkáját 37 népi ülnök segíti. Az ülnökök 51 százaléka munkás: hivatásuknak megfelelően, aktívan vesznek részt a bíróság ítélkező munkájában. — Forduljon csak itt jobbra, megy egy darabig, aztán mar meglátja... De mondja csak, miért keresi a tsz-iro- dát ? — kérdi a vékonyka öregasszony és jól a szemem közé néz. Hivatalos dolog, mondom kitérve a magyarázat elől. — Arra gondoltam, hogy ide szerződik hozzánk maga is — firtatja tovább, majd. hogy a fejem rázom, hozzáteszi: — Sok nálunk az új most, az elnök is, az Emi néni. Az irodából a faluszéli majorságba, onnan a határba küldtek, ahol szándékom szerint a tett színhelyén puhatolhattam: miként halad az aratás az északi tájakon? Akkor még javában tartott a legnagyobb nyári munka szerte az országban, hát még Börzsöny szívében, ahol erdőbozontos hegyek keretezik a látómezőt, az idő hűvösebb, az eső több, mint másutt... Az égnek magasodó zöld partok öblében mézsárga hullámokat terelt a szél, mesz- sziről lomha naszádkonvoj, kombájnok sora közeledett. Emi néni” a tábla szélén, egy poros akác ritka árnyékában a traktorosokkal, szállítókkal tárgyalt. Ritka do'og Néni? Középkorú asszony. Mindenesetre útbaigazítóm lánya lehetne. A titulus ’ nyilván a rangnak szólt, esetleg a tekintélynek. Már önmagában az is elég ritka, hogy egy nagyüzemi gazdaság élén asszony áll. S hogy megáll-e ott, abban a pozícióban? Megegyezünk, hogy beszélünk még erről, de mivel az idő szűkös, nyakunkon a szürkület, ezt a diskurzust később ütjük nyélbe. A minap sor került rá. Ami a tény: dr. Halász Ferenciét az idén május 15-én a szokolyai Béke Tsz közgyűlése megválasztotta elnöknek. A kérdések: hogyan, miért, honnan jött, mit tervez, boldogul-e? Beletörődőén hallgatja, majd fölpattan a csipketerítős asztalka mellől: — Máris megpróbálom elmesélni, csak behajtom az ablakot. Elszoktam ettől a zajtól. Zavar. Kívülreked az utca lármája, autók, motorok, csikorgó fékek, kürtök hangegyvelege, s egy pesti asszony, egy sötét lépcsőházú, körfolyosós terézvárosi bérház lakója nekiveselkedik, hogy előadást tartson a mezei gazdálkodásról. Kedvezőtlen adottságok — Hogyan kerültem én Szo- kolyára? Szó, ami szó, váratlan sorsforduló volt ez magamnak is. Vácott, a járási hivatal mezőgazdasági és kereskedelmi osztályán dolgoztam, csoportvezetőként. Ami- 1 kor pár éve megszűnt a szoAz Irodagéptechnika Vállalat nagykőrösi szervize könnyű, betanított munkára 18. évüket betöltött lányokat, asszonyokat, és raktári munkára férfi segédmunkásokat. Jelentkezés: Nagykőrös, Örkényi u. 62. bi járás, ahol én szakfelíigye- lősködtem, egy esztendőre a szokolyai termelőszövetkezethez kerültem főkönyvelőnek. Agrármérnöki diplomám mellett mérlegképes könyvelői oklevelem van, ezért ebbe a beosztásba. Most, hogy a korábbi elnök betegeskedett, a pihenésre is rászolgált, a bri- gádértekezleteken, közgyűlésen szóba került a nevem. Gondolkodtam a dolgon... Kedvezőtlen adottságú gazdaság, sokszor bizony elég rosszul állt a szénájuk. Tudtam ezt hivatali kapcsolatunk révén. S nő létemre el- nökösködjek? Végiggondoltam a tsz vagyoni helyzetének alakulását, a gazdálkodás lehetőségeit. .. Nem dicsekvésképpen mondom, de a matematikai memóriám egész jó, minden papír nélkül, emlékezetből fölvázoltam a pénzügyi helyzetet. Másnap kinéztem a tsz-be, beszélgettem ezzel, azzal, végül elvállaltam a munkát, megválasztottak. így történt. Mit vállalt? Erre a kérdésre nem lehet szabatos választ adni. Legföljebb a munka terepét leírhi, vázlatosan. A gazdaság területe 2200 hektár, egytizede a háztáji. Szántóikon — 776 hektáron — kalászosokat, kukoricát, szálas takarmányt ter- mesztenek^ birtokuknak majd ekkora területén húzódik erdő, gyümölcsösükben málna és ribizli terem. Legelőiken 250 birka harapdálja a füvet, istállóikban százegynéhány tehén s ugyanennyi borjú, üsző, hízómarha gömbölyödik. Gépparkjuk: 19 traktor, 5 kombájn, 7 teherautó s tucatnyi munkagép. Együttműködve a fővárosi Óbuda Tsz-szel famegmunkáló üzemet hoztak létre. Mindent összevetve tavaly-több, mint tízmillió forint értékű árut termeltek, elkönyvelhettek 6 millió 298 ezer forint bruttó jövedelmet, s másfél milliós nyereséggel zárták az évet. Az előző elnök, Monostori István, nem fukarkodott a dicsérettel a zárszámadáson, amikor a tagság munkáját értékelte, de egyik-másik szakmai vezetőről szólva annál keményebben fogalmazott. Az elmarasztalás java a főmezőgazdászt illette. Ö elment. Akadt más is, aki vette a kalapját. Határozott irányítást várnak — Túlzás lenne azt állítani, hogy ilyen-olyan nehéz helyzetbe kerültem — mondja Halászná. A tagság határozott irányítást vár az új vezérkariól. Szeretnének évről évre jobban élni. Nyilvánvaló! Csakhogy az óhajhoz, a kívánsághoz még nem társul mindig az igyekezet. Az első hetekben nehezen boldogultunk. Az emberek azelőtt gyakran nem kapták meg időben a bérüket, miáltal a munkakedv nem buzgott mindenkiben... Ribizliszedéskor zsörtölődtek az asszonyok, kevesellték a pénzt, a kettőötvenet kilónként. Üljünk le, beszéljük meg! — mondtam. Akkor tartottuk az első asszonygyűlést. Kiszámítottam, ha valaki szorgalmasan dolgozik, nem jár rosszul. Hitték is, nem is. Addig, amíg néhányan megkeresték a 200 forintot egy nap, persze, reggeltől késő estig hajladoztak. A lényeg: most mindig kifizetjük, ami jár. s a tagság sen. marad adós a munkával. Helyreállt a becsület. Az újdonsült elnök visz- szazökken az otthoni környezetbe, csészét szed elő. kávét tölt, s azt mondja: — Bekapcsolnám a televíziót Másfél hete nem láttam a műsort, kíváncsi vagyok a híradóra. Tudja, azért én mindenképpen otthon vagyok. Az utóbbi hónapokban ugyan három helyen. Utazásra sokszor nem jut idő, egy nap gyorsan elmegy. S hogy mivel? Sohasem egyformán. Általában reggel Gárdos Katalin felvétele hatkor tart eligazítást. Megbeszélik a főmezőgazdásszal, a gépesítési agronúmussai, hogy melyik traktoros végezze a ta-rlóhántást, ki szállítson takarmányt, ki permetezzen, hol kezdje a napot a növénytermesztő brigád, hány ember menjen a fakitermeléshez és így tovább. Azután rendszerint a szarvasmarhaistállóban ellenőrzi a fejést, az etetést, kapott-e a jószág zöldet, jók-e az önitatók. A délelőtt a postabontás ideje is. Közösen végzik a főkönyvelővel. — Először mindig a bankpostát nyitom föl; mit kell kifizetnünk, mi jött be, hogyan alakul az egyenlegünk.., Számolás, tervezgetés A levelekre célszerű azonnal válaszolni, s ezzel délig eltelik az idő. Délután? Néha hivatalos ügyben beutazik Váora, máskor a műhelyeket járja. Este? — Este nekiültem számolni, tervezgetni. Tehenészetünk nem dicsekedhet valami magas tejhozammal, viszont kitűnő legelőink vannak, illetve lehetnének jó gyepgazdálkodással. Ezért a hústermelés mellett döntöttünk: csatlakozunk a Húshasznú Szarvasmarha-tenyésztő Vállalkozáshoz. A technológia szerint a legelőn tartott tehenek haszna a szoptatással felnevelt borjú, amelyet, ha üsző tenyésztésbe fogunk, ha bika, felhizlalunk. A szükséges beruházásokat, hitelt, törlesztést latolgattam, jóidéig. Bent is aludtam az irodámban. Egy heverőt rendszeresítettem az ilyen esetekre. Más napokon Verőcén éjszakázik. — Még élt a férjem, amikor építettünk egy kis hétvégi házat. Szép kis kertje van, közel a Duna. A nagylányom is ott nyaral ilyenkor... Verőcéről percek alatt Szó- kolyán teremhet az ember. A gazdaságban. A. Z. ENSZprogram alapján Munkában a Cobalt-60 Dr. Osztrovszki György, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke és L. R. Bloch, az ENSZ fejlesztési programja (UNDP) európai igazgatója szombaton Budapesten szerződést írt alá, amelynek alapján Debrecenben intézmény létesül, ahol nagy teljesítményű ionizáló sugárzással biztosítják majd az orvosi eszközök sterilitását. Cobalt—60-as sugárzással sterilizálják itt az orvosi eszközöket, ami sokkal biztonságosabb. mint a hagyományos hő vagy kémiai sterilizálás. Főként egyszer használatos orvosi eszközöket sterilizálnak az új intézményben. Az ENSZ fejlesztési programja mintegy félmillió dollárral járul hozzá az intézmény létrehozásához. — És ha a munkások fékezik a tempót? ' — Nem sokat tudnak tenni. Persze, ha nagyon 'felmegy a százalék, biztosan lassítják a hajtást, mert tudják, hogy év végén behajtják rajtuk. Ez az egyetlen fegyverük. Mit mondok nekik? Hogy értsék meg, nekem ez a kötelességem. Sokat beszélgetek mindenkivel év közben erről- arról... — Egy-egy ilyen karbantartás milyen hátránnyal .jár? — Maximum tizenöt százalékkal emeljük a normát. Ez 2—300 forintokat jelentene, de nem jelent. A munkások ráhajtanak. jobban kihasználjak a munkaidőt, a dörzsöl- teobek megtalálják az útját- módját, hogy egy-egy műveleten behozzák a másikat. Szombathelyi Ervin régebben a műhelyben dolgozott, úgy került fel (ő mondja így — fel). — Egy emelés után persze, hogy e.átkozzák az embert — mondja. — De nem törvényszerű. hogy örökké szidjanak. Legtöbbször becsléssé. határozzuk meg a normát. Nem állunk a munkás mögé, odamegyünk, hogy kezdje el. Mindenkinek megvan a normális munkaritmusa, ész- reveszem. ha fékez. Nem szólok érte, mérem az idejét, de nem biztos, hogy annyi lesz a normája. A normások azt szeretik a legioboan, arnikpr a műszaki fejlesztés követeli az újabb időelemzést. Ilyenkor a legkönnyebb a doiguk. Avulnak a normák is... Mészáros Péter 1958 óta szakmunkása az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi gyárának: — Azok a gépek már régen elavultak, amelyeken én a munkát kezdtem. Velük együtt avultak el a normák is. És egészen más , cikkeket gyártunk most, mint akkor, úgyhogy az ember össze sem hasonlíthatja a múltat a jelennel. Különben is, brigádeiszámo- lásban vagyunk. A brigád nyolctagú, közülük négyen vagyunk szakmunkások. Most körülbelül 104—105 százalékra teljesítünk. Volt, amikor 140- re. Persze ez nemcsak a mi érdemünk volt, a normáé is... Darázs Károly tavaly év végén állt az eszterga mögé, azelőtt a vasipari szövetkezet munkása volt. — 103—104 százalékra teljesítem a normát. A fogaskerékre ezelőtt 10,5 percet - adtak, most tizet, de ha megszervezem a munkámat, gyorsabban dolgozom, valószínű, hogy nyolc percet vesz csak igénybe ... A kooperációs tekercselőben, ahol a motorok állórészeit tekercselik, betanított munkás- nők dolgoznak. Az időelemzésről nem sokat tudnak, fizetésük nagysága tájékoztatja őket arról — mit végeztek a normások. — A gyakorlat, az számít — mondja fel sem nézve Berényi Imréné. — Begyakoroljuk a mozdulatokat, akkor megy a verkli . .. Nem is a normásokra vagyunk dühösek, inkább amikor új munkát sóznak ránk. Az látszik meg csak igazán a fizetéskor* Most. hogy . megszűnt az NDK-szalag, s jött ez a babramunka, nemigen lesz kereset! — Még nvolcszáz forint se, ha nem egészítik ki! — szól közbe egy másik asszony. Szúnyogh Zoltánná nyugtatja őket: — Megszokják maguk ezt is, mint a többit! Meglátják, men. ni fog! Hozzám fordul: — Minden újtól félnek ... Nem bíznak magukban ... Pei dig egy-két hét és átállítják a [ mozdulataikat. Megszokják és t megjön az önbizalmuk is. i Tamás Ervin