Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

1974. AUGUSZTUS 25., VASASNAP «km Tg Ä/Ullfll? Elfogadtatni az újat Technológiai ellenőr: a segédmunkás Az évi 500 ezer pár gyer­mekcipőt előállító Ceglédi Ci­pőipari Vállalatnál hosszú időn át a gondokat az új, kor­szerű ragasztásos technológia bevezetése okozta. A középve­zetők, s a -munkások sem na­gyon értették, miért hagynak fal a varrással, miért erőlte­tik ezt a gyártási módot, amely a kezdeti időkben csak a mi­nőséget rontotta. Az idő a he­lyes kezdeményezést igazolta, cikkünk e folyamatot mutat­ja be. Alkotó alkalmazkodás Mi minden kellett ahhoz, hogy a ceglédi gyár mind a kétszázhatvanöt dolgozója el­fogadja az újat? Előkészített, átgondolt beruházás. A folya­mat betetőzéseként megérke­zett a több mint egymillió fo­rintba kerülő két előformázó gépük, amely lelke ennek a technológiának, s lehetővé te­szi a magasabb színvonalú előkészítést. A gyártási mód­dal való megbarátkozást jelzi egyetlen adat: 13 százalékkal javult a minőségük, amely a nagyobb nyereségben kamato­zik. Még egy gép hiányzik, s Cégléden befejezik a beruhá­zási programot. Az alap tehát tökéletesen adott lesz a meg­újuló ' termeléshez. S lassan- lassan az emberek is felnőnek a technológiához — mondta Sípos Bálint, a vállalat igaz­gatója. Hogyan sikerült a dol­gozókkal megszerettetni az újat? Elsősorban a fiatalokra tá­maszkodtak. akik már a ceg­lédi gyárban szabadultak fel. Mivel a varrott technológia termelésüknek csak 10—12 százalékát teszi ki. minél több dolgozó érdeklődését kellett felkelteni az új gyártási mód iránt. A munkásoknak bemu­tatókat tartottak, tavaly olyan szakmai továbbképzést ren­deztek, amelynek egy része elméleti volt, ilyen kérdések­kel foglalkoztak: miből áll a ragasztó, ha csalnak a techno­lógiai idővel, mi történik ve­le? A tudás döntővé vált a ceglédi gyárban, hogy megért­sék a munkások: ne dolgozza­nak előre, ha hat perc a szá­radási idő, nem lehet sem öt és fél, sem hat és fél. Közösségi meózás A ceglédi gyárban olyan légkört kellett teremteni, amelyben rangja van az új­nak. Mint annyi más esetben, e célt is jól szolgálta az üze­mi demokrácia kiterjesztése. Kiadták a jelszót: minden munkás két technológiai mű­veletnek legyen bírálója! Eh­hez segített az oktatás, a fal­ra kifüggesztett „élő technoló­gia” — tehát a segédmunkás is alkalmassá vált arra, hogy a gyakorlati munkát összevesse az előírással, eldöntse, ez jó, ez nem jó. S az ilyen fokú társadalmi ellenőrzésben nem a beosztás, a titulus dönti el a bírálat súlyát, azt szakmun­kásnak, művezetőnek bárkitől el kell fogadnia, még akkor is, ha ez nem tetszik, „presztí­zsét” sérti. S néhány munkás kivételével — akik vagy meg­szoktak, vagy megszöktek — ma már mindenki érzi. a kö­zösségi meózás értelmét. E módszer is része a ceglédi gyárban tavaly bevezetett Dolgozz hibátlanul munka­rendnek, amelyet az idei má­sodik félévben terjesztenek ki. A minőség e folyamatnak megfelelően alakult: 1972 má­sodik félévétől lassan javult, majd vissza is esett, s 1974 februárjától a grafikon ugrás­szerűen emelkedővé vált, 65 százalékról 87-re nőtt az első osztályú termékek aránya, Még azonban erőfeszítéseket igénylő százalékok hiányoz­nak, hogy a pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére folyó munkaversenyben vállalásu­kat, a bűvös 90 százalékot el­érjék. Különösen fontos fel­adat ez, hiszen a minőségi kötbérek csökkentése az egész kollektíva érdeke. Kamatosán megtérül A ragasztott technológia hosszú tavon beválik a Ceg­lédi Cipőipari Vállalatnál. Ma még a termelékenység foko­zásával vannak gondjaik, a munkaverseny-mozgalom — amelynek vállalásaiban az ön­költségcsökkentés és az anyag- takarékosság szerepel — e té­ren is előrelépést hozhat. Azt már tudják Cegléden, hogy csak nagy szériában érdemes e gyártási módot kamatoztat­ni. A formatalp bevezetése ezt a törekvésüket szolgálja. A Pest'megyei Műanyagipari Vállalattal régóta húzódik tárgyalásuk, hogy tudnának-e olyan formatalpat adni, ami divatos, s megfelelő a gyer­meklábbelikhez. A megegye­zést a megyei tanács is egyen­geti. Másik törekvésük: nagyon gyorsan szeretnének reagálni a piaci igényekre. 18—34-es száláig készítenek cipőket, szélesítik a választékot, már csak azért is, hogy termelési lehetőségeiket kihasználhas­sák. Az új tehát diadalmasko­dik a gyárban, igazolva, hogy még hullámvölgyek árán is akarni kell a modernet, mert ez az erőfeszítés később ka­matosán megtérül. F. P. Asszony a gazdaság élén Környezetvédelem Erdősítés Pest megyében Pest megyében nagyszabá­sú erdősítéssel járulnak hozzá a környezetvédelmi program megvalósításához. Jelenleg a megye területének 22 százalé­kát borítja erdő, s bár ez az arány jóval nagyobb az orszá­gos átlagnál, a tervek szerint 1990-ig további 25 ezer hektár erdőt telepítenek a megyében. Ebből 8000 hektáron a főváros környékén, elsősorban a déli, alföldi részeken ültetnek fa­csemetéket. A fásításban jelentős részt vállaltak a KISZ-fiatalok. Se­gítségükkel jól halad a diósdi fennsík, az M 7-es autópálya mentén fekvő kopár dabogó erdősítése, valamint Cegléd, Nagykőrös, Monor, Dabas, to­vábbá a budai és a ráckevei járások - községeinek fásítása. A Pest megyei erdészek meg­kezdték újabb 150 község zöldövezeti tervének készítő sét. — Népi ülnökök. A váci járásbíróság munkáját 37 népi ülnök segíti. Az ülnö­kök 51 százaléka munkás: hivatásuknak megfelelően, aktívan vesznek részt a bí­róság ítélkező munkájában. — Forduljon csak itt jobb­ra, megy egy darabig, aztán mar meglátja... De mondja csak, miért keresi a tsz-iro- dát ? — kérdi a vékonyka öreg­asszony és jól a szemem kö­zé néz. Hivatalos dolog, mon­dom kitérve a magyarázat elől. — Arra gondoltam, hogy ide szerződik hozzánk maga is — firtatja tovább, majd. hogy a fejem rázom, hozzáte­szi: — Sok nálunk az új most, az elnök is, az Emi néni. Az irodából a faluszéli ma­jorságba, onnan a határba küldtek, ahol szándékom sze­rint a tett színhelyén puhatol­hattam: miként halad az ara­tás az északi tájakon? Akkor még javában tartott a legnagyobb nyári munka szerte az országban, hát még Börzsöny szívében, ahol erdőbozontos hegyek kerete­zik a látómezőt, az idő hű­vösebb, az eső több, mint má­sutt... Az égnek magasodó zöld partok öblében mézsárga hul­lámokat terelt a szél, mesz- sziről lomha naszádkonvoj, kombájnok sora közeledett. Emi néni” a tábla szélén, egy poros akác ritka árnyé­kában a traktorosokkal, szál­lítókkal tárgyalt. Ritka do'og Néni? Középkorú asszony. Mindenesetre útbaigazítóm lá­nya lehetne. A titulus ’ nyil­ván a rangnak szólt, esetleg a tekintélynek. Már önma­gában az is elég ritka, hogy egy nagyüzemi gazdaság élén asszony áll. S hogy megáll-e ott, ab­ban a pozícióban? Megegyezünk, hogy beszé­lünk még erről, de mivel az idő szűkös, nyakunkon a szür­kület, ezt a diskurzust ké­sőbb ütjük nyélbe. A minap sor került rá. Ami a tény: dr. Halász Fe­renciét az idén május 15-én a szokolyai Béke Tsz közgyű­lése megválasztotta elnöknek. A kérdések: hogyan, miért, honnan jött, mit tervez, bol­dogul-e? Beletörődőén hallgatja, majd fölpattan a csipketerítős asz­talka mellől: — Máris meg­próbálom elmesélni, csak be­hajtom az ablakot. Elszoktam ettől a zajtól. Zavar. Kívülreked az utca lármája, autók, motorok, csikorgó fé­kek, kürtök hangegyvelege, s egy pesti asszony, egy sötét lépcsőházú, körfolyosós te­rézvárosi bérház lakója neki­veselkedik, hogy előadást tart­son a mezei gazdálkodásról. Kedvezőtlen adottságok — Hogyan kerültem én Szo- kolyára? Szó, ami szó, várat­lan sorsforduló volt ez ma­gamnak is. Vácott, a járási hivatal mezőgazdasági és ke­reskedelmi osztályán dolgoz­tam, csoportvezetőként. Ami- 1 kor pár éve megszűnt a szo­Az Irodagéptechnika Vállalat nagykőrösi szervize könnyű, betanított munkára 18. évüket betöltött lányokat, asszonyokat, és raktári munkára férfi segédmunkásokat. Jelentkezés: Nagykőrös, Örkényi u. 62. bi járás, ahol én szakfelíigye- lősködtem, egy esztendőre a szokolyai termelőszövetkezet­hez kerültem főkönyvelőnek. Agrármérnöki diplomám mel­lett mérlegképes könyvelői oklevelem van, ezért ebbe a beosztásba. Most, hogy a ko­rábbi elnök betegeskedett, a pihenésre is rászolgált, a bri- gádértekezleteken, közgyűlé­sen szóba került a nevem. Gondolkodtam a dolgon... Kedvezőtlen adottságú gaz­daság, sokszor bizony elég rosszul állt a szénájuk. Tud­tam ezt hivatali kapcsola­tunk révén. S nő létemre el- nökösködjek? Végiggondol­tam a tsz vagyoni helyzetének alakulását, a gazdálkodás le­hetőségeit. .. Nem dicsekvés­képpen mondom, de a mate­matikai memóriám egész jó, minden papír nélkül, emléke­zetből fölvázoltam a pénzügyi helyzetet. Másnap kinéztem a tsz-be, beszélgettem ezzel, az­zal, végül elvállaltam a mun­kát, megválasztottak. így tör­tént. Mit vállalt? Erre a kérdés­re nem lehet szabatos vá­laszt adni. Legföljebb a mun­ka terepét leírhi, vázlato­san. A gazdaság területe 2200 hektár, egytizede a háztáji. Szántóikon — 776 hektá­ron — kalászosokat, kukori­cát, szálas takarmányt ter- mesztenek^ birtokuknak majd ekkora területén húzódik er­dő, gyümölcsösükben málna és ribizli terem. Legelőiken 250 birka harapdálja a füvet, istállóikban százegynéhány te­hén s ugyanennyi borjú, üsző, hízómarha gömbölyödik. Gép­parkjuk: 19 traktor, 5 kom­bájn, 7 teherautó s tucatnyi munkagép. Együttműködve a fővárosi Óbuda Tsz-szel fa­megmunkáló üzemet hoztak létre. Mindent összevetve ta­valy-több, mint tízmillió fo­rint értékű árut termeltek, el­könyvelhettek 6 millió 298 ezer forint bruttó jövedelmet, s másfél milliós nyereséggel zárták az évet. Az előző el­nök, Monostori István, nem fukarkodott a dicsérettel a zárszámadáson, amikor a tag­ság munkáját értékelte, de egyik-másik szakmai vezető­ről szólva annál keményebben fogalmazott. Az elmarasztalás java a főmezőgazdászt illette. Ö elment. Akadt más is, aki vette a kalapját. Határozott irányítást várnak — Túlzás lenne azt állíta­ni, hogy ilyen-olyan nehéz helyzetbe kerültem — mondja Halászná. A tagság határozott irányítást vár az új vezérkar­iól. Szeretnének évről évre jobban élni. Nyilvánvaló! Csakhogy az óhajhoz, a kíván­sághoz még nem társul min­dig az igyekezet. Az első he­tekben nehezen boldogultunk. Az emberek azelőtt gyakran nem kapták meg időben a bé­rüket, miáltal a munkakedv nem buzgott mindenkiben... Ribizliszedéskor zsörtölődtek az asszonyok, kevesellték a pénzt, a kettőötvenet kilón­ként. Üljünk le, beszéljük meg! — mondtam. Akkor tar­tottuk az első asszonygyűlést. Kiszámítottam, ha valaki szor­galmasan dolgozik, nem jár rosszul. Hitték is, nem is. Ad­dig, amíg néhányan megke­resték a 200 forintot egy nap, persze, reggeltől késő estig hajladoztak. A lényeg: most mindig kifizetjük, ami jár. s a tagság sen. marad adós a munkával. Helyreállt a be­csület. Az újdonsült elnök visz- szazökken az otthoni kör­nyezetbe, csészét szed elő. ká­vét tölt, s azt mondja: — Bekapcsolnám a televí­ziót Másfél hete nem láttam a műsort, kíváncsi vagyok a híradóra. Tudja, azért én min­denképpen otthon vagyok. Az utóbbi hónapokban ugyan há­rom helyen. Utazásra sokszor nem jut idő, egy nap gyor­san elmegy. S hogy mivel? Sohasem egyformán. Általában reggel Gárdos Katalin felvétele hatkor tart eligazítást. Meg­beszélik a főmezőgazdásszal, a gépesítési agronúmussai, hogy melyik traktoros végez­ze a ta-rlóhántást, ki szállít­son takarmányt, ki permetez­zen, hol kezdje a napot a növénytermesztő brigád, hány ember menjen a fakiterme­léshez és így tovább. Azután rendszerint a szarvasmarha­istállóban ellenőrzi a fejést, az etetést, kapott-e a jószág zöldet, jók-e az önitatók. A délelőtt a postabontás ideje is. Közösen végzik a főköny­velővel. — Először mindig a bank­postát nyitom föl; mit kell kifizetnünk, mi jött be, ho­gyan alakul az egyenlegünk.., Számolás, tervezgetés A levelekre célszerű azon­nal válaszolni, s ezzel délig eltelik az idő. Délután? Né­ha hivatalos ügyben beuta­zik Váora, máskor a műhe­lyeket járja. Este? — Este nekiültem számol­ni, tervezgetni. Tehenészetünk nem dicsekedhet valami ma­gas tejhozammal, viszont ki­tűnő legelőink vannak, illetve lehetnének jó gyepgazdálko­dással. Ezért a hústermelés mellett döntöttünk: csatla­kozunk a Húshasznú Szarvas­marha-tenyésztő Vállalkozás­hoz. A technológia szerint a legelőn tartott tehenek hasz­na a szoptatással felnevelt borjú, amelyet, ha üsző te­nyésztésbe fogunk, ha bika, felhizlalunk. A szükséges be­ruházásokat, hitelt, törlesztést latolgattam, jóidéig. Bent is aludtam az irodámban. Egy heverőt rendszeresítettem az ilyen esetekre. Más napokon Verőcén éj­szakázik. — Még élt a férjem, ami­kor építettünk egy kis hétvégi házat. Szép kis kertje van, közel a Duna. A nagylányom is ott nyaral ilyenkor... Verőcéről percek alatt Szó- kolyán teremhet az ember. A gazdaságban. A. Z. ENSZprogram alapján Munkában a Cobalt-60 Dr. Osztrovszki György, az Országos Atomenergia Bizott­ság elnöke és L. R. Bloch, az ENSZ fejlesztési programja (UNDP) európai igazgatója szombaton Budapesten szerző­dést írt alá, amelynek alapján Debrecenben intézmény léte­sül, ahol nagy teljesítményű ionizáló sugárzással biztosítják majd az orvosi eszközök ste­rilitását. Cobalt—60-as sugár­zással sterilizálják itt az orvo­si eszközöket, ami sokkal biz­tonságosabb. mint a hagyomá­nyos hő vagy kémiai sterilizá­lás. Főként egyszer használa­tos orvosi eszközöket sterili­zálnak az új intézményben. Az ENSZ fejlesztési prog­ramja mintegy félmillió dol­lárral járul hozzá az intézmény létrehozásához. — És ha a munkások fé­kezik a tempót? ' — Nem sokat tudnak ten­ni. Persze, ha nagyon 'fel­megy a százalék, biztosan las­sítják a hajtást, mert tudják, hogy év végén behajtják raj­tuk. Ez az egyetlen fegyve­rük. Mit mondok nekik? Hogy értsék meg, nekem ez a köte­lességem. Sokat beszélgetek mindenkivel év közben erről- arról... — Egy-egy ilyen karban­tartás milyen hátránnyal .jár? — Maximum tizenöt szá­zalékkal emeljük a normát. Ez 2—300 forintokat jelentene, de nem jelent. A munkások rá­hajtanak. jobban kihasznál­jak a munkaidőt, a dörzsöl- teobek megtalálják az útját- módját, hogy egy-egy művele­ten behozzák a másikat. Szombathelyi Ervin régeb­ben a műhelyben dolgozott, úgy került fel (ő mondja így — fel). — Egy emelés után persze, hogy e.átkozzák az embert — mondja. — De nem tör­vényszerű. hogy örökké szid­janak. Legtöbbször becslés­sé. határozzuk meg a nor­mát. Nem állunk a munkás mögé, odamegyünk, hogy kezd­je el. Mindenkinek megvan a normális munkaritmusa, ész- reveszem. ha fékez. Nem szó­lok érte, mérem az idejét, de nem biztos, hogy annyi lesz a normája. A normások azt szeretik a legioboan, arnikpr a műszaki fejlesztés követeli az újabb időelemzést. Ilyenkor a leg­könnyebb a doiguk. Avulnak a normák is... Mészáros Péter 1958 óta szakmunkása az Egyesült Vil­lamosgépgyár ceglédi gyárá­nak: — Azok a gépek már régen elavultak, amelyeken én a munkát kezdtem. Velük együtt avultak el a normák is. És egészen más , cikkeket gyár­tunk most, mint akkor, úgy­hogy az ember össze sem ha­sonlíthatja a múltat a jelennel. Különben is, brigádeiszámo- lásban vagyunk. A brigád nyolctagú, közülük négyen va­gyunk szakmunkások. Most körülbelül 104—105 százalékra teljesítünk. Volt, amikor 140- re. Persze ez nemcsak a mi érdemünk volt, a normáé is... Darázs Károly tavaly év vé­gén állt az eszterga mögé, az­előtt a vasipari szövetkezet munkása volt. — 103—104 százalékra telje­sítem a normát. A fogaskerék­re ezelőtt 10,5 percet - adtak, most tizet, de ha megszerve­zem a munkámat, gyorsabban dolgozom, valószínű, hogy nyolc percet vesz csak igény­be ... A kooperációs tekercselőben, ahol a motorok állórészeit te­kercselik, betanított munkás- nők dolgoznak. Az időelemzés­ről nem sokat tudnak, fizeté­sük nagysága tájékoztatja őket arról — mit végeztek a normások. — A gyakorlat, az számít — mondja fel sem nézve Berényi Imréné. — Begyakoroljuk a mozdulatokat, akkor megy a verkli . .. Nem is a normások­ra vagyunk dühösek, inkább amikor új munkát sóznak ránk. Az látszik meg csak iga­zán a fizetéskor* Most. hogy . megszűnt az NDK-szalag, s jött ez a babramunka, nem­igen lesz kereset! — Még nvolcszáz forint se, ha nem egészítik ki! — szól közbe egy másik asszony. Szúnyogh Zoltánná nyugtat­ja őket: — Megszokják maguk ezt is, mint a többit! Meglátják, men­. ni fog! Hozzám fordul: — Minden újtól félnek ... Nem bíznak magukban ... Pe­i dig egy-két hét és átállítják a [ mozdulataikat. Megszokják és t megjön az önbizalmuk is. i Tamás Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents