Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-24 / 197. szám
4 %Múm> 1974. AUGUSZTUS 34., SZOMBAT Egy üzem, egy iskola Kettős kapcsolatok — Augusztus 16-án a váci iskolákban már megkezdődhetett volna az új tanév. Erre az időpontra végeztek a felújítási, karbantartási és egyéb munkálatokkal, az összes iskola szeptember 1-én szép, üde környezetben fogadja a diákokat. Egymillió forint támogatás Balassi István,! a városi pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának vezetője ezzel kapcsolatban a következőket mondta: — Az Egy üzem, egy iskola mozgalom kezdete óta ez az első év, amikor szeptember elseje előtt az iskolákban befejeződtek a munkálatok. Az idén egymillió forint értékű társadalmi munkával és ezen belül konkrét anyagi segítséggel járultak hozzá a város általános és középiskoláinak s a többi gyermekintézmény támogatásához a váci üzemek. A jelentős anyagi segítség természetesen nem oszlott meg egyenlő arányban az iskolák között, hiszen a vállalatok anyagi lehetőségei különbözőek. Négy vállalat, a Forte, a DCM, a Híradástechnikai -Anyagok Gyára és a Kötöttárugyár élenjárnak az iskoláknak nyújtott anyagi segítség tekintetében. Venesz Ernő, a városi tanács művelődési osztályának vezetője elmondta, hogy a négy gyár — azon túlmenően, hogy rendszeresen segített a karbantartási munkák elvégzésénél, többek között a tantermek festésében, a javításszerelésben — szocialista brigádjai nagy értékű szemléltetőeszközöket is átadtak. lara leírt szerszámgépet ajándékozott a szakközépiskolának, melynek segítségével az oktatók jobb eredményeket tudnak elérni a gyakorlati oktatásban. A gyár több műszaki szakembere tanított az évek folya- i mán az iskolában. Az új tanévben egy kutatómérnöknő folytatja oktatói tevékenységét. A gépipari szakközépiskola tanárai közül viszont többen a gyárban indított szakmai továbbképző tanfolyamokon tanítanak. A Híradástechnikai Anyagok Gyárában nagy gondot fordítanak a dolgozók továbbképzésére és arra is, hogy azok a munkások, akik még nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát, minél hamarabb szerezzék meg a bizonyítványt. Gyáron belül is megteremtették ennek a lehetőségét, megszervezték a dolgozók iskoláját, ahol az Árpád úti általános iskola tanárai tanítanak. A gyár ezt az iskolát is patronálja, szerződés nélkül. A dolgozók, szocialista brigádtagok már több alkalommal társadalmi munkában szerelési és egyéb tennivalókat végeztek, az úttörők pedig- kultúrműsort adnaik a gyári ünnepségeken. Kovács Ferenc megemlítette, hogy a gyár párt- és KISZ- szervezete, a tanárok és a munkások, műszaki szakemberek között tartós baráti kapcsolatok kezdenek kialakulni. Új célkitűzések Balassi István és Venesz Ernő a beszélgetés végén kifejtették, hogy amennyiben az I anyagi oldalt nézzük,' az Egy I üzem, egy iskola mozgalom [ eddig váci eredményei számottevőek. A városi üzemek anyagilag és társadalmi munkával nyújtott segítsége emeli az iskolák oktatási színvonalát, hozzájárul annak a célnak az eléréséhez, hogy minél eredményesebb legyen a gyakorlati képzés, és jelentősen elősegítik az óvodai és bölcsődei gondok megszüntetését. A város üzemei a jövőben sem feledkeznek meg az iskolák ilyen irányú támogatásáról, viszont aktuális feladat az Egy üzem, egy iskola mozgalom másik oldalának erősítése. Fő cél az elkövetkezendő években, hogy a gyerekek jobban megismerjék a fizikai munkát és a munkásokat is. A tanulók és a munkások között folyamatos kapcsolat alakuljon, így az általános iskolások szemében még jobban megnő a különböző szakmák becsülete. Ezen a területen csak úgy tudnak előrelépni, ha az üzemi munkások, vezetők és a pedagógusok között még szorosabb kapcsolat alakul ki. Tanulhatnak egymás tevékenységéből, előbbre vihetik a közös érdekek megvalósítását. Az elkövetkezendő időben ezt a kapcsolatot nagyobb politikai tartalommal erősitik meg. Mind a két részről igény van arra, hogy az iskolai és az üzemi párt- és KlSZ-szer- vezetek között mélyebb, bensőségesebb kapcsolat jöjjön létre. Roxin László A Forte és a DCM szocialista brigádjai például a Petőfi Sándor Általános Iskola fizikai előadótermének korszerű oktató berendezést készített és ezzel együtt százezer forint értékű társadalmi munkával korszerűsítették a fizikai és a kémiai előadótermet. A városi minden iskolája kötött együttműködési szerződést valamennyi üzemmel. A váci gyárak azonban segítenek az óvodák, bölcsődék bővítésénél, anyagilag támogatják az új gyermekintézmények kivitelezését. Érthető okokból hoznak anyagi áldozatokat ilyen célokra is, hiszen érdekük, hogy minden dolgozó gyermeke óvodai, bölcsődei elhelyezést kapjon. A váci üzemek általában nemcsak azt az iskolát patronálják, amellyel együttműködési szerződést kötöttek, hanem másokat is — a jelentkező igények és a lehetőségek szerint. Lehetőség a továbbtanulásra A Híradástechnikai Anyagok Gyára a váci gépipari szakközépiskolát patronálja. — Kapcsolatunk több éves« — mondta Kovács Ferenc, a gyár pártbizottságának titkára. Az Egy üzem, egy iskola mozgalom indulása óta viszont szorosabb szálak fűzik egymáshoz a gyárat és a szakközépiskolát. Az iskola végzős .diákjai jelentős része már évek óta a Híradástechnikai Anyagok Gyárában helyezkedik el. — Szerszámüzemeinkben, de a gyár más területein is sok volt szakközépiskolás fiatalt alkalmazunk — mondta a párttitkár. — A fiatalok tudják már az iskolában is. hogy több lehetőséget teremtünk a gyárban a továbbképzésre. Megszerezhetik a technikusi oklevelet is. Beszélgetésünk idején a gyár munkásai már majdnem befejezték a szakközépiskola impozáns dísztermének festését, egyes berendezéseinek modernizálását. A díszteremben új világítótesteket helyeztek el. A múlt 'év nyarán öt tantermet festettek, tavasszal értékes fizikai szemléltetőeszközöket gyártottak. A gyár négy, nulVi lógjórás, szom szedő Iá s Két kötet útirajz Az útleírások, külországokról szóló könyvek nagy keletje idején s gazdag termése közepette rangos hely illeti meg a Gondolat útikönyveit. Soruk most két kötettel is gyarapodott. A nagysikerű s immár önnön jubileumához: a századik kötetéhez közeledő Világjárók sorozatban ezúttal a Népszabadság világjáró munkatársának — akinek a nevét évek hosszú során a lapban megjelent külföldi tudósításai jó] ismertté tették az olvasó- közönség előtt —, Kalmár György könyve jelent meg. A felrobbant ország Pakisztánra és Bengáliára utal a szellemes cím, közelebbről az utóbbi ország önáilió állami létének hosszú és súlyos vajúdásáról és sok áldozattal járó megszületéséről szól a könyv. Mindezt az eseményekben részt vevő újságíró, a legkritikusabb időben haditudósító közvetlen tapasztalatai révén ismerjük meg, éljük újra most ekként személyesebben a hírekből ismert eseményeket, öt év sűrűsödik a könyvben, amelynek első beszámolója 1968 őszén az indiai Delhiből gépkocsin Pakisztánba tett utazás tapasztalatait és élményeit beszéli el — az utolsó pedig 1972 tavaszán a már felszabadult Bengáli Népi Köztársaság első születésnapjáról ad hírt. Már az első út is minden várakozáson felül kalandos volt. azzá tették az előre nem látott bonyodalmak. Hát még a többi! A lázadó Bengália — annak idején e címen jelent meg a Népszabadságban a bengáli kérdésről nálunk első részletesebben beszámoló riportsorozat! — földjén 1969- ben, majd — még válságosabb helyzetben — az 1971-ben tett utazás ugyancsak bővelkedett az olyan bonyodalmakban, amelyekben a maga nyerseségében megmutatkozott az elnyomó pakisztáni erőszakszervezetek arca csakúgy, mint a gyarmatnak tekintett országrészt kizsákmányoló pakisztáni burzsoáziáé. De úgysem vállalkozhatunk e rövid ismertetésben a könyv részletesebb bemutatására, hiszen olyan sokrétűen és olyannyira a helyzetek, az arcok, az események gazdagságával jellemzi a pakisztániakat és a bengáliakat, hogy minden kiemelés, részlet- ismertetés csak elszürkítő leegyszerűsítése a személyes hangú, izgalmas és életgazdag ábrázolásnak. El kell olvasni! Megéri. Jugoszlávia Míg Kalmár György a szomszédos világrész déli részére kalauzolt bennünket, a Gondolatnál az újvidéki Fórummal közös kiadásban most megjelent másik útikönyv szerzői, Oto és Lise Bthalj-Merin, a neves, fiatal műtörténész és író, válamint felesége közös Aktuális A portugáliai események óta természetesen megsűrűsödött bennünk a várakozás, figyelmünket az Atlanti-óceán menti ország magára vonta. S közben fél szemmel a szomszédos Spanyolország felé tekintünk, ahol évről évre az elégedetlenség újabb felvillanásai jelzik a polgárháborúban véres eszközökkel uralomra jutott fasiszta rendszer kilátástalanságát, s ahol most az agg diktátor,. Franco tábornok kórházba kerülvén az utódlás és ennek kapcsán a jövő kérdése újfent élesebben merül fel. E helyzetben különösen aktuális könyv a Kozmosz-sorozatban megjelent Ibéria című antológia, jóllehet a portugáliai eseményekkel nem számolhattak benne, s csak az utólag befűzött négy oldalon ad hírt ezekről a kötet. Benczik Vilmos, a könyv szerkesztője, bevezető tanulmányában tömör összefoglalást ad a félsziget történelméről. Portugáliáról és Spanyolországról. Az antológia sokrétű válogatást nyújt Ibéria népköltészetéből, íróinak munkáiból, azokból a dokuKiálLítótermekben Augusztusi változatok Képi üzenet Ceglédről és Galgamácsáról A népi ihletéstől a technikai kísérletezés szélső pontjáig mozog széles skálán a fővárosi tárlatok augusztusi sorozata. Más-más festői, szobrászati nyelvjárással találkozunk, általános vonás csupán az egyenletes minőség. A szigorú értékrend minden művész természetes kötelessége, melyet egyre többen vállalnak elmélyüléssel és a kitűzött eszme tökéletes kidolgozásával. Adott a mérték; a klasszikus hagyományok. Ez érződik az Ernst Múzeumban bemutatott román szoborkiállításon, ahol a magas színvonal Brancusi eszményeit folytatja. Fantázia és plasztikai tömörség hatja át George Apostu, lulia Onita alkotásait, Balogh Péter nevéhez pedig nagy teljesítmény fűződik. 1920-ban született a Bihar megyei Miska községben, képzőművészeti tanulmányait Nagybányán, Budapesten és Bukarestben folytatta. Szoborral és szoborban gondolkodik elmélyült méltósággal zenéről. Dózsáról, tengerről, a történelem megújuló himnuszáról, s mindezt maradéktalanul szobrászi közegben, szobrászi eszközökkel fejezi ki, olyan egyedi tisztasággal, hogy a szó csupán arra alkalmas, hogy a kortársakat művészete felé irányítsa. Szkok Iván a Műcsarnok vitákat kiváltó kiállítója. Jó jel, hogy műveinek nincsenek közömbös szemmunkájában déli szomszédaink országán vezet végig a Jugoszlávia című kötetben. Nem útikönyv ez a szokványos értelemben, hanem személyes hangú, élményekkel, emlékekkel átszőtt, utazások benyomásait és jellegzetes eseményeit felidéző vallomása hazájáról a szerzőnek. Mint hazája földjét, népét és múltját jól ismerő ember, úti élményeit át meg átszövik a történelmi, művészeti, földrajzi ismeretek. Amit tehát írt, élvezetes olvasmány mindenkinek, s feltétlenül érdemes elolvasni annak, aki Jugoszláviába látogat. Olyan élményekre nyitja föl a szemét, amelyek mellett elmenne, vagy amelyek csupán puszta érdekességet jelentenének számára. Rátkai Ferenc olvasmányos fordításában és igen gazdag, szép fényképanyaggal vehetjük kezünkbe az ízléses kiállítású kötetet. antológia mentumokból, amelyek megvilágítják legújabbkori történelmét. Nemcsak a félsziget írói, költői, politikusai szólalnak meg, hanem szemelvényeket kapunk másoknak Ibériáról, történelméről, nem utolsósorban a spanyol polgárháborúról szóló írásaiból is. Természetes, hogy ott szerepel közöttük Radnóti Miklós Hispánia, Hispánia című versével, s olvashatjuk II- ja Ehrenburgnak Zalka Mátéról, azaz a polgárháború legendás Lukács tábornokáról írott sorait. Megszólal Dolores Ibárruri és találkozunk Federico Garcia Lorca versével. Ami Portugáliát illeti, megtaláljuk Galvao kapitánynak — aki 1961. januáriéban tiltakozásul a hazája- beli elnyomás ellen, harcostársaival a tengeren hatalmába kerítette a Santa Maria nevű portugál hajót — Salazar diktátorhoz írt szókimondó levelét. A legutóbbi ese- ménvek tükrében ez már történelem. de magyarázata a mának. Időszerű, szép könyv ez a kis antológia, segít megértenünk a félsziget életét. N. F. lélői — csak barátai és ellenfelei. Már maga a műfaj újítás: o festményszobor, mely a tömeget és a színt kapcsolja egységgé, nem az attraktív meghökkentés, hanem a frissebb kifejezés kedvéért. Az igazság az, hogy a domborzatilag is kiemelkedő kép hatékonyabban jeleníti az utcaseprő vagy altár a rendezőpályaudvar hangulatát, századunk pontos lüktetését még akkor is, ha a célszerű vegyes technikát választva a történelem múltjából idézi a kéz köré fonódó negatív kard- és láncfonalat, melyet az ember gondolkodása és forradalma végérvényesen megszüntet. Ilyen felismerésekre döbbentő elemzésekre is alkalmas a szobor, tiszte nem korlátozódhat a természet és az ember anatómiájának megörökítésére. Szkok Iván problémája a külalak időnkénti csapzott- sága, a teendő ennek nagyvonalú móodosítása az eszmeileg bátran hasznos és újszerű szobrászi, eszmei célkitűzésekhez. Szöllőssy Enikő is töprengésre késztet szob- rászilag előadott Labirintus sorozatában, melyet szeptember 8-ig láthatunk a budapesti Helikon Galériában. Valamiben nagyon igaza van Szöllőssy Enikőnek: abban, hogy nemes mértéktartású érmek után térnyeréshez szükséges jutnia a szobrászatban. Játszik és gondolkodik. E labirintus, melyet sárga- és vörösréz, fa és krómozott lemez társításaival szervez, az emberi szellem határait kutatja. Mindez azonban előjáték, nem végeredmény, egy szorgalomtól, érzelmektől és tehetségtől átfűtött alkotó első állomását elhagyva hangolja nagyobb teljesítményeit. Naív művészek Dicséretes a Fővárosi Művelődési Ház nyári folklór- programja, melyeket népi tárgyú kiállításokkal keretez. A Nemzeti Galéria saját anyagával segített, rendelkezésre bocsátotta gyűjteményéből a naív művészek paraszti munkát ábrázoló műveit. Tájak és alkotók vonulnak fel Pest megyéből is. A galgamácsai Vankóné Dudás Juli fonót jelenít, Győry Elek jégvágást és szüretet, Gajdos János aratást figyel, a salgótarjáni Balázs János rönkszállítók között időzik nagy festői odaadással. A tárlathoz kapcsolódik Barth Lídia habán edények továbbfejlesztését vállaNemrég beszámoltunk a Pest megyei Levéltár közművelődési gyűjteményének megalapításáról. Fő feladata ennek a gyűjteménynek a megye művelődési történetének feltárása elsősorban, vagy talán csak egyelőre, az utóbbi ötven esztendőre vonatkozóan. A felszabadulást követő esztendők, valamint a tanácsok megalakulása utáni korszakot illető Pest megyei népművelődési iratok fellelhetők a levéltárban, ami azonban a két világháború közötti időszakra vonatkozik, azokat az adatokat csak hosszas és nehéz munkával, de nem teljességgel sikerült összegyűjteni. Az erre a korszakra vonatkozó írásos, illetve nyomtaté sós adatok gyűjtését megnehezíti, hogy a népművelés országos iratanyaga az Országos Levéltárban elpusztult. Ennek ellenére sikerült Egey Tibor levéltárosnak, aki a megyei közművelődési gyűjtemény alapjait megvetette, hosszas kutatómunkával az első világháború után alakult Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Központi Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága történetét rekonstruálni. Csakhogy, •ló sok ízléses cseréptárgya és a debreceni Bolyós-házaspár kékfestéssel előállított ruha- és terítősorozata. Tóth István fotói A Ceglédén élő és nemzetközi sikereket elért Tóth István fotóművész kiállítását Kecskeméten .rendezték meg az idei szentendrei nyáron megérdemelt sikere után. A művész invenciózus alaposságú alkotómunkája megérdemelné, hogy albummá kerekítve tárhatná fel Pest megye tájait és jellegzetes karaktereit. Esetleg fiával, Apáti- Tóth Sándorral együtt, aki lassan szintén a fotó avatott mestere lesz. Elsősorban közösen kiválasztott modelleket oldanának meg egymástól függetlenül. Izgalmas verseny lenne, magaslatokra késztető belső küzdelem. Losonci Miklós 1974: főpróba Befejező szakaszához érkezett a zánkai úttörifoáros építése. A 460 millió forintos beruházási költségből már 380 millió forintot felhasználtak. A jövő évben építik fel az új sportcsarnokot, a művelődési házat és a sportpályát, s a tervek szerint 1975 végére befejeződik az építkezés. A nagyszabású munkálatokhoz igen jelentős segítséget adnak a környező vállalatok, intézmények, valamint a honvédség alakulatai is. Bár a munkálatok még folynak, az üdültetés főpróbáját már megtartották ebben az esztendőben. A kiszolgáló létesítmények 50 százalékos kapacitással működtek. 1974-ben már 11 ezer 200 úttörő vehetett részt a táborozásban és a továbbképzésben. Olvasómozgalom falun Számos jel mutatja, hogy a közművelődési határozat végrehajtása során a falusi könyvforgalom további fellendülésével lehet számolni. Az ÁFÉSZ- könyvesboltok 1974 első félévi forgalma például csaknem 76 millió forint volt, 12 százalékkal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy több mint 4,5 millió lakos él az országnak azokon a területein, ahol 160 ÁFÉSZ-könyvesbolt, sok száz könyvárusító hely, és több ezer bizományos gondoskodik a könyveknek az olvasókhoz való eljuttatásáról, új olvasók toborzásáról. a községekre vonatkozó részletek tisztázhatók. Annak idején a községekben és p városokban szintén működtek közművelődési bizottságok. Gondnokaik csaknem kivétel nélkül helybeli pedagógusok voltak, akik az iratokat többnyire az iskolában, de még inkább ' őrizték. Fe’tehető tehát, hogy magánkézben még feltalálótok a helyi közművelődési bizottságok tevékenységét megvilágító iratok, fényképek, nyomtatott vagy sokszorosí- t tt meghívók és egyéb dokumentumok. Helyes lenne, ha felfigyelnének erre a honismereti bizottságok mindenütt, és az általuk talált anyagot eljuttatnák a megyei levéltárba. Ezzel az akcióval egyébként nemcsak a gyűjtemény hiányait pótolnák, de a talált iratanyagot felhasználhatnák az általuk szerkesztett helytör.» téneti munkák művelődéstörténeti fejezeteihez. Sok újabb adat kerülhet felszínre a különböző akkori baloldali szervezetekben. főleg munkásmozgalmi szervezetekben folyí kulturális mozgalmakról. Hiányos a felszabadulás előtti anyag Adatokat keres a levéltár
