Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-24 / 197. szám

\ sbnknaD 1974. AUGUSZTUS 34., SZOMBAT KUSZ Ciprus és a világ békéje A feszültség csöndje Cipruson. Török csapattok őrzik Bellapais falut, ahonnan a ciprusi görög lakosság nagy része elmenekült. Több mint egy hónapja már, hogy a töiüikoz-j-tenger délke­leti medencéjében Kontinen­sünk biztonsagát veszélyezte«.ő VAiság robbant ki. Julius 15. óta a NATO mhivarlsta körei a ciprusi görögök es törökök lappangó tesziuuséget próbál­tak kihasználni saját céljaik erdeiében. Az események tvbo aikalomiuai is drámai íondma- tot vettek. Először kirobbant a ciprusi nemzeti gáraa puccsa Ma&ariosz ellen, majd U őriig- orszag.ban bukott meg a pucs- csot támogató junta. A NATO katonai körei ekkor gyorsan átszervezték stratégiájukat és a válság újabb fejleményé­ként a török haderő szállta meg az el nem kötelezettségi politikát folytató Ciprusi Köz­társaság jelentős részét. A tö­rök lépés magyarázatára el­méiéiben kétségtelenül kínál­koztak különféle indokolások, hiszen a Ciprusra erőszakolt korábbi zürichi—londoni meg­állapodások nem biztosították kellőképpen a török kisebbség védelmét. A török hadimozdu­latok méreteiből azonban ki­derült, hogy nem a ciprusi török kisebbség érdekeiről van csupán szó. A NATO-kö- rök azt tervezték, hogy végle­gesen felszámolják a Ciprusi Köztársaságot mint független és szuverén államot, azt fel­osszák és területét az észak- atlanti szerződés támaszpont­jává, elsüllyeszthetetlen repü- l ogép- any aha jóvá változtassák a Földközi-tenger keleti térsé­gében. A JÚLIUS 15-1 PUCCS, majd a későbbi durva katonai beavatkozás egy felháborító imperialista stratégia része. A hidegháborús erők manőveré­nek fő áldozata a ciprusi nép. A világ haladó közvéleménye felháborodottan kénytelen tu­domást venni arról, hogy mi­közben az imperialista erők „belső megoldást” keresnek, a vérontás bármikor folytatód­hat Cipruson. Sok ezer ciprusi volt kénytelen elhagyni lakó­helyét. A jelenlegi helyzet te­hát egyértelműen tanúsítja, hogy a ciprusi problémát nem lehet az Egyesült Nemzetek Szervezetének megkerülésé­vel, a Biztonsági Tanács ha­tározatának figyelmen kívül hagyásával rendezni. Ezért volt nagy jelentőségű a szövő­jét kormány csütörtöki nyilat­kozata, amelyben új kezde­ményezéssel élt Ciprus függet­lenségének helyreállítása, a ciprusi nép tényleges érdekei­nek érvényesítése, a kontinens békéjét fenyegető veszély el­hárítása érdekében. A SZOVJET kormány szük­ségesnek tartja hatékony lépé­sek megtételét annak érdeké­ben, hogy megvédjék a Cipru­si Köztársaságot a külső be­avatkozástól, szavatolják az összes külföldi csapatok kivo­nását, és lehetővé tegyék a ciprusiak számára, hogy ma­guk oldják meg államuk kér­déseit — hangsúlyozza a nyi­latkozat. A Szovjetunió a vál­ság kirobbanásának kezdete óta több alkalommal is hatá­rozottan kifejezésre juttatta, hogy a ciprusi problémát nem lehet sem katonai erővel, sem pedig a szuverén állammal szemben alkalmazott politikai diktátummal megoldani. Minthogy az eddigi kezdemé­nyezések a NATO manőverei miatt kudarcot vallottak, a szovjet kormány úgy véli, el­érkezett annak az ideje, hogy az ENSZ keretein belül nem­zetközi konferenciát hívjanak össze. Ezen a konferencián a válságban közvetlenül érdekelt Ciprusi Köztársaság, Görög­ország és Törökország képvi­selői mellett a Biztonsági Ta­nács valamennyi tagállamá­nak kellene részt vennie. Egy ilyen összetételű konferencián közösen lehetne kidolgozni olyan határozatokat, amelyek ténylegesen szavatolnák Cip­rus független állami létét, egyben kielégítenék mind a ciprusi görögök, mind a szi­getország török lakosságának érdekeit. Európa e stratégiai fontossá­gú körzetében állandósult, a válság, ami gyakorlatilag az eg'&sz emberiség békéjét ve­szélyezteti. A Szovjetunió ezért kezdeményezett olyan nemzet­közi konferenciát, amely egye­temes jellege miatt valameny- nyi közvetlenül és közvetve elintett ország, elsősorban Í persze a ciprusi nép érdekeit venné figyelembe. Waldheim vasárnap utazik Ciprusra? Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár péntek délelőtt Géniből Becsbe érkezett. A világszer­vezet vezetője rövid ausztriai tartózkodása után — előrelát­hatólag vasárnap — Ciprusra utazik. Ciprusi látogatását kö­vetően felkeresi Athént és An­karát is. Glafkosz Kleridesz ügyveze­tő ciprusi elnök pénteken rö­vid látogatásra Athénba ér­kezett, hogy Karamanlisz gö­rög miniszterelnökkel és Mav- rosz külügyminiszterrel tár­gyaljon a ciprusi válság meg­oldása érdekében teendő lé­pésekről. Az ENSZ békefenntartó erők szóvivője szerint egy rövid lö­völdözéstől eltekintve pénte­ken nem sértették meg a tűz­szünetet Cipruson. Nicosiában lassan normalizálódik a hely­zet, egyre több üzlet nyit ki, de kigyulladt és leégett egy iskola, valamint egy három­száz éves műemlék templom. Kanadai ENSZ-katonák sze­rint az iskolát törökök gyúj­tották fel. Katonai díszszemie Bukarestben Románia felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából Románia népe pénteken ünnepélyesen emlékezett meg a fasiszta megszállás alóli fel- szabadulásának 30. évforduló­járól. Bukarestben nagyszabású katonai díszszemlét rendeztek, felvonultak a dolgozók képvi­selői. A díszemelvényen helyet foglalt Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára, a köztár­saság elnöke, Emil Bodnaras, az államtanács elnökhelyette­se, Manea Manescu, a kor­mány elnöke és több más párt- és állami vezető. A dísz­páholyból szemlélte a parádét és a dolgozók ünnepi felvonu­lását a szovjet párt- é3 kor­mányküldöttség, Alekszej Ko­szigin szovjet miniszterelnök vezetésével. A román KP Központi Bi­zottsága az államtanács és a kormány pénteken fogadást adott a fasiszta megszállás alóli felszabadulás 30. évfor­dulója alkalmából. A fogadás baráti és elvtársi légkörben ment végbe. ALGÍR Eredményesen alakulnak a portugál—PASGC megbeszélések Mario Soares portugál kül­ügyminiszter és Almeida San­tos, a területközi koordiná­ciós ügyek minisztere Algír­ban folytatja a tárgyalásokat a PAIGC képviselőivel Bissau- Guinea függetlenségének el­ismeréséről, a portugál csapa­tok kivonásáról, a közigazga­tás átadásáról. Bár a megbe­szélésekről semmiféle közle­ményt nem adtak ki, Lissza­bonban úgy tudják, hogy azok eredményesen alakulnak. A portugál fővárosban arra számítanak, hogy rövidesen folytatódnak a megbeszélések a FRELIMO képviselőivel is, Mozambik függetlenségéről. Mozambik nagy részében lét­rejött a tényleges fegyverszü­net, és megkezdték az előké­születeket az ideiglenes kor­mányzati szervek megalakítá­sára. Angolát illetően egyelőre nincsen szó ugyan konkrét tárgyalásokról, de Lisszabon­ban nagy figyelmet keltettek az MPLA jelenlegi kongresz- szusának fejleményei. Több megfigyelő szerint az MPLA keretein belül lényeges vál­tozások mennek végbe, ame­lyek megkönnyítik majd a megbeszélések megindítását. CSÁK RÖVIDEN... VALERIJ ZORIN, a Szovr jetunió rendkívüli meghatal­mazott nagykövete augusztus 21-én és 22-én Bécsben tár­gyalásokat folytatott Hans Haimerllel, az osztrák kül­ügyminisztérium főtitkárával. MAVROSZ görög miniszter­elnök-helyettes és külügymi­niszter szeptember 2-án vagy 3-án Brüsszelbe utazik, hogy tárgyalásokat folytasson Gö­rögország és az Európai Gaz­dasági Közösség kapcsolatai­nak normalizálásáról. AZ AMERIKAI KONG­RESSZUS pénteken megkezd­te rövid nyári szünetét. A sze­nátus szeptember 4-én, a kép­viselőiház pedig szeptember 11-én folytatja „rohammunká­ját”, .hogy az elnökválság fo­lyamán öszetorlódott törvény­javaslatok többségéről még a november 5-én lezajló kong­resszusi választások előtt dönt­senek. AZ AL MOHARRER című palesztinbarát bejrúti napilap értesülése szerint Szíria pénte­ken riadókészültségbe helyezte fegyveres erőit, hogy ezzel ele­jét vegye esetleges izraeli ka­tonai akcióknak. A DÉL-VIETNAMI hazafias erők péntekre virradóra 122 milliméteres aknavetőkkel lőt­ték Bien Hoa légi támaszpontot és környékét, nyolc ellenséges katonát megöltek, tizet pedig megsebesítettek. Közlemény Fock Jenő bulgáriai látogatásáról Fock Jenő, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke Sztanko Todorov- nak, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa elnökének meghívására 1974. augusztus 21-e és 23-a között hivatalos baráti látogatást tett a Bolgár Népköztársaságban. A Magyar Népköztársaság miniszterelnökét fogadta Tó­dor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a Bol­gár Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke és szívé­lyes, baráti beszélgetést foly­tatott vele. A miniszterelnökök kölcsönö­sen tájékoztatták egymást or­szágaik fejlődéséről, a Bolgár Kommunista Párt X. kong­resszusa és a Magyar Szocia­lista Munkáspárt X. kongresz- szusa határozatainak teljesí­téséről. Megvitatták a kétolda­lú kapcsolatok, mindenekelőtt a két ország gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködése továbbfejlesztésének feladatait, valamint az idősze­rű nemzetközi kérdéseket. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két testvéri or­szág sokoldalú kapcsolatai eredményesen fejlődnek a bol­gár és a magyar nép, a szocia­lista közösség javára, a komp­lex program és a KGST 28. ülésszaka határozatainak szel­lemében. Megállapították, hogy a párt- és a kormányküldöttsé­gek megbeszélései Todor Zsiv­kov és Kádár János elvtársak vezetésével különösen nagy je­lentőséggel bírnak a Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság testvéri barát­ságának és együttműködésé­nek további elmélyítésében. A két miniszterelnök kedve­zően értékelte a gazdasági és a műszaki-tudományos együtt­működés, valamint az 1976— 1980. évi népgazdasági tervek koordinálásának eredményeit. Az együttműködés és az in­tegráció fejlesztésére elfoga­dott okmányok hozzájárulnak az ipari kooperáció fejleszté­séhez, a két ország népgazda­sága tartós kapcsolatainak lét­rehozásához, a kölcsönös áru­csere-forgalom további növe­kedéséhez. Kijelölték a szako­sítás, a kooperáció és a mű­szaki-tudományos együttmű­ködés további kiszélesítésére irányuló intézkedéseket és ezekről egyeztetett emlékez­tetőt fogadtak el. A kormányelnökök megelé­gedéssel hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség országai konstruktív és következetes békepolitiká­jának eredményeként csökkent a nemzetközi feszültség a vi­Válság Itáliában A „forró ŐSZ kifejezés már tőkés országok egész sorával kapcsolatban hangzott el — de talán sehol sem ígér­kezik most olyan jelentősnek politikai szempontból, mint Olaszországban. Az olasz újfasiszták legutóbbi merénylete, a roma—müncheni gyorsvonat eilen végrehajtott barbár bom- batámadás újra és minden eddiginél kegyetlenebb fénnyel világította meg Európa egyik legfontosabb országának kaoti­kus állapotát. Az olaszországi újfasizmus fellépése régóta szerves részé­vé vált a politikai életnek — csak éppen' az egymást követő kereszténydemokrata kormányok mindannyiszor félrefordí­tották a fejüket és vonakodtak a megfelelő politikai követ­keztetések levonásától. így történt ez az 1969-es nagy milánói merénylet és az 1974 májusában Bresciában végrehajtott ter­rortámadás után. S így történt az újfasiszták tucatnyi rajta­ütésével kapcsolatban, amely e két időpont között zajlott le. Az olaszországi eseményeket és az őszig nyilvánvalóan kiéleződő politikai harcokat azonban nem lehet megérteni, ha pusztán az újfasiszta terrorizmus oldaláról közelítjük meg a helyzetet. Itt lényegesen többről van szó: az Olaszország­ban kialakult rendszer egészének válságáról! Ha a dolgok legmélyebb lényegét nézzük, azt keli mon­danunk, hogy amióta a második világháború végén Olaszor­szágot kiszabadították a fasizmus béklyóiból, — az ország élén egyértelműen jobboldali kormányok állanak. Mindvégig a kereszténydemokrata párt (olasz rövidítésével a DC) volt az irányító. Ennek a pártnak sok frakciója van, közte őszintén baloldali, reformgondolkodású is. A kormányhatalomban azonban mindig a párt centrumától a jobb oldaláig terjedő áramlatok politikusaié volt a döntő szó. A merev, az európai és világhelyzet változását nem kö­vető hatalmi struktúra elsősorban azért tudta felszínen tar­tani magát, mert Nyugat-Európában hosszú ideig gazdasági konjunktúra uralkodott. Ezen belül a gazdasági fellendülés Olaszország északi, ipari körzeteiben különösen erős volt. Ráadásul a többi nyugat-európai ország konjunktúrája lehe­tőséget adott az olasz vendégmunkások százezreinek kiván­dorlására, ami csökkentette a dél-olaszországi munkanélküli­ség hagyományos nyomását. A konjunktúra éveiben az olasz kommunisták és általában az olasz baloldal többszöri figyel­meztetése ellenére elkerülték az ország égető társadalmi- gazdasági kérdéseinek megoldását. Ez a halogatási taktika megbosszulta ipagát, amikor 1973 őszétől kezdve drámai gyorsasággal éleződött ki a gazdasági helyzet. Az olajválság Olaszországot — a már említett gazda­sági-társadalmi szerkezet gyengeségénél fogva — sokkal ér­zékenyebben érintette, mint Nyugat-Európj bármelyik más országát. Ennek következtében az ország pénzügyileg és gaz­daságilag a csőd szélére került. Ezzel csaknem egyidőben zaj­lott le a válás ügyében megtartott népszavazás, amely való­jában az évtizedek óta kormányzó kereszténydemokrata kur­zus politikája feletti népszavazássá vált. A népszavazás meg­ingatta a DC hatalmát és a párt vezetői előtt felrémlett az évtizedek óta megőrzött politikai uralom elvesztésének réme. Ezt a helyzetet különösen veszélyessé tette, hogy a bürok­rácia gépezete, az erőszakszervezetek és a hadsereg automa­tikusan „jobbra” keresték és keresik a kiutat a válságból. Ezek a körök kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy Por­tugáliában megbukott a fasizmus, hogy Franciaországban a kommunista-szocialista egységfront gyakorlatilag a szavaza­tok felét szerezte meg az elnökválasztásokon, hogy Spanyol- országban végső szakaszába jutott a Franco-rezsim, a leg­utóbbi napokban pedig Görögországban megbukott a fasiszta katonai diktatúra. Ezek az erők úgy érzik, hogy a válság e szakaszában „bezárult körülöttük a kör”, méghozzá egy olyan országban, ahol a kommunista pártnak rendkívüli tömegei és óriási tekintélye van, ahol a kommunisták demokratikus, antifasiszta nemzeti egységre szóló felhívása visszhangra ta­lált a széles tömegek körében, s ahol minden lehetőség meg­van a kereszténydemokrácia haladó gondolkodású csoportjai, valamint a szocialisták és a kommunisták közötti alkotó pár­beszédre. Az Olaszországot megrendítő fasiszta merényletek, és az azokat végrehajtó különböző terrorcsoportok tevékenysége csak „a jéghegy csúcsa”. Valójában arról van szó, hogy az olasz nagytőke, az állami bürokrácia és az erőszakszerveze­tek befolyásos csoportjai a kereszténydemokrata párt által vezetett, megmerevedett rezsim kiéleződött válságából a szél­sőjobb irányában keresik a kiutat. Az olasz politikában várható „forró ősz” politikai csatái éppen e körül zajlanak majd. A feladat óriási, az ország bal­oldali erőinek a legszélesebb tömegharccal kell kényszeríte- niük a kereszténydemokrata párt kormányon levő vezető csoportját az erélyes és határozott fellépésre az alkotmányos rend védelme érdekében. lágban és a nemzetközi kap­csolatokban. Hangsúlyozták Leonyid lljics Brezsnyev sze­mélyes hozzájárulását e poli­tika megvalósításához, vala­mint eltökéltségüket, hogy tá­mogatják a Szovjetunió béke­kezdeményezéseit és minden eszközzel közreműködnek a nemzetközi feszültség további enyhülése, a szocialista közös­ség egysége és összeforrottsá- ga további megerősítése érde­kében. Aláhúzták a Varsói Szerző­dés politikai tanácskozó testü­leté legutóbbi ülésének jelen­tőségét a biztonság erősítésé­ben, az európai helyzet nor­malizálásában. Kiemelték a Genfben folyó európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet második szakaszának fontosságát és sürgetik, hogy a legrövidebb időn belül hiv- ják össze az értekezlet harma­dik, zárószakaszát a legmaga­sabb szinten. További erőfe­szítések szükségesek a bécsi haderő- és fegyverzetcsökken­tési tárgyalások sikeres befe­jezése érdekében, ami további hozzájárulás az európai és a világméretű enyhüléshez. A két miniszterelnök hang­súlyozta, hogy léteznek még feszültséggel terhes gócok a világban, amelyek veszélyt je­lentenek a béke és a biztonság ügyére. A két fél támogatja a vietnami nép harcát a párizsi Vietnam-egyezmény mara­déktalan teljesítéséért, az arab népek harcát az izraeli ag­resszió minden következmé­nyének teljes felszámolásáért és szolidáris minden néppel, amely harcol a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a bé­kéért és a haladásért az egész világon. A felek aggodalmukat fe­jezték ki a ciprusi válság mi­att. Határozottan állást fog­laltak a Ciprusi Köztársaság függetlensége. szuverenitása, területi egysége és el nem kö­telezett státusa mellett, a Biztonsági Tanács Ciprusról hozott határozatainak telje­sítése, a külföldi csapatok Cip­rusról történő haladéktalan kivonása és a válság igazságos politikai megoldása mellett. A kormányfők kedvezőét* értékelték az Egyesült Álla­mok új elnökének nyilatkoza­tát, hogy folytatja a nemzet­közi enyhülés politikáját és a szovjet—amerikai kapcsolatok bővítését. A miniszterelnökök megbeszé­lései a teljes egyetértés és né­zetazonosság szellemében folytak le, és hozzájárultak a két nép testvéri barátságának és együttműködésének elmé­lyítéséhez. Fock Jenő, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Sztanko Todorovot, a Bolgár Népköz- társaság minisztertanácsának elnökét, aki a meghívást kö­szönettel elfogadta. DZSALLUD líbiai minisz­terelnök párizsi „magánláto­gatását” követően péntek este meglepetésszerűen Kairóba ér­kezett. FORD amerikai elnök Kis-V singer külügyminiszter társa­ságában pénteken fehér házi hivatalában fogadta Abdel Halim Khadzsam szíriai kül­ügyminisztert. HARILAOSZ FLORAKISZ, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön este visz- szatért Görögországba. AZ ÉSZAK-ÍRORSZÁGI Omagh város egyik vendéglő­jében két fegyveres pénteken lelőtt egy rendőríelügyelőt. ISABEL PERÖN argentin elnök pénteken a kormány tagjaival tanácskozott. A ka­binetülés után az elnök sajtó- titkára bejelentette, hogy in­tézkedéseket tettek a benzin és az összes olajipari termé­kek kereskedelmének államo­sítására. KAMBODZSÁBAN már be­köszöntött az esős időszak, de a főváros körnvékén lankadat­lanul folytatódnak a harcok.

Next

/
Thumbnails
Contents