Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-02 / 179. szám
Útépítés káni Július 4-én kezdtek hozzá az Álagi Állami Gazdaság Galgamácsa melletti kéri- pusztai üzeméliez vezető bekötő út építéséhez. E munka igazán időszerű volt, mert eddig csak földút vezetett Kéribe. Bizonyos útkorrekcióra is szükség volt már, mert a vasúti átjárónál a pálya a legkevésbé sem volt belátható, több baleset is történt itt. A kép kissé csalóka, a munkások nem a hold felszínét egyengetik — az út alapját készítik. I. ÉVFOLYAM, 54. SZÁM 1974. AUGUSZTUS 2., PÉNTEK Rendkívüli segély — Házi szociális gondozás Öregek napja lesz Kartalon Az új bekötő úton jelenleg 25 ember dolgozik. Nincs könnyű dolguk az utóbbi napok 30—35 fokos kánikuláiban. Ennek ellenére megígérték, hogy az út első 700 méteres szakaszát — beruházási költsége 1 millió 900 ezer foí'arkas Tibor felvételei rint — augusztus 25-re átadják. A második szakasz, és ezzel az egész út, várhatóan szeptember közepe táján készül el. * A képen: készül az útmenti árok. Talán nincsen olyan család az országban, ahol valamilyen formában ne élveznénk a társadalom évről évre növekvő szociális gondoskodását. A kartali községi tanács végrehajtó bizottsága július 30-i ülésén a tanács szociálpolitikai tevékenységéről számolt be; 1974-ben Kartalon a szociális segélykeret több mint 200 ezer forint, ebből 65 arra rászorultnak fizetnek járadékot. Általában elmondható, hogy az évről évre növelt keret csaknem teljesen elegendő a segélyezésre. Az idén újabb nyolc rászoruló jutott segélyhez a megyei tanács által biztosított keretből. Tavaly 57-en kaptak rendszeresen támogatást. A kartali tanács nyilvántartása szerint öten-hatan vannak, akiknek rendszeres segélyre lenne szükségük, de nincsen rá fedezet. Remélik, hogy a korábbi évekhez hasonlóan jövőre is bővül a segélykeret. és akkor a várakozók mindegyike megkaphatja az anyagi támogatást. Nem mellékes, hosv 400—500 forintos egyszeri támogatást adnak azoknak, aikiknek egyelőre rendszeres támogatás nem juthat, vagy pedig olyan családok kapják, ahol időszakosan jelentkeznek anyagi gondok. Az évi rendkívüli segélykeret tízezer forint, az idén első félévben kilenc rászorulónak 3300 forintot adtak ki. Többi között a sorkatonai szolgálatot teljesítők családjain is segítenek. A házi szociális gondozást eddig a körzeti ápolónők látták el társadalmi munkában. A közelmúltban a Pest megyei tanács egészségügyi osztálya irányelvekben határozta meg ezt a gondozási formát. Továbbra is társadalmi munka a házi szociális gondozás, de központi keretből bizonyos tiszteletdíj fizethető ki pz áldozatvállalóknak. A gondozás megszervezéséhez azonban előzetes felmérésre van szükség. A körzeti orvosok és az ápolónők segítségével fel kell kutatni a községben a segítségre szorulókat A szadai járási szociális otthonban dolgozik a járási szervező szociális gondozónő, aki már járt a községben és segítséget, tanácsot adott a házi szociális gondozás megkezdéséhez, a rászoruló személyek fölkutatásához. A kartaliak régóta szeretnének napközi otthont nyitni az idős emberek számára, de ennek egyelőre akadályai vannak: nincs alkalmas helyiség a községben. A községi ta nács költségvetésében szerepel még egy szociális jellegű tétel: az idén is megrendezik majd az öregek napját. Ha a meleg tovább tart... Árleszállítás - a harmadik nap után Jól időzítették az idén a nyári vásárt. Az igazi kánikula július végén köszöntött be, s a nyári vasár országosan ugyanekkor kezdődött. Gödöllőn az ÁFÉSZ-áruházon is ekkor jelent meg a transzparens. Herdovics László, az áruház igazgatója elmondta, hogy a tavalyihoz hasonló értékű árumennyiséget szállítottak le. A ruhák, cipők, pulóverok és egyébb leszállításra • kerülő cikkek összértéke 1 millió 850 ezer forint, s figyelembe véve az átlagos 35 százalékos árcsökkentést a teljes bevétel 1 millió 200 ezer forint lehetne. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy- a kiárusításra kerülő termékek 70 százaléka lel gazdára. Az első három napon sokan fordultak meg az áruházban; legtöbben cipőt, pulóvert és készruhát vásároltak. Az eddigi bevétel 375 ezer forint. Ha a 30 fokos meleg tovább tart, szép eredménnyel zárhatják az áruházban az idei nyári vásárt. Embsrpróbáló munka volt Aratási hagyományok — Gödöllőn Minden tizenegyedik csomó Mindennek megvan a rendelt ideje, így a vetésnek is, az aratásnak is. Az idén a természet valamilyen rejtettebb ciklikusságából adódóan kerültünk ebbe az esős, hideg nyárba, a földeken dolgozók meg a kényszerű pihenőkkel rapszódikussá tett aratásba. A régebbi korok tapasztalataira is emlékező szájhagyomány pedig előhozza, hogy hetvennyolcvan éve ennél sokkal „kutyább” időben is arattak — bundában, bekecsben. Pedig amúgy, ha jól elbámul a nap, még az ing is lekívánkozik az aratókról. Mai, traktorral és kombájnnal gazdagodott korunkban már csak kevesek tudják, hogy mi volt a kézkel való aratás. Kaszát, sarlót, ge- reblyét még itt-ott látni, de forgatásuk tudoínánya inkább csak az öregek gyöngülő izmaiban van meg, s lassan kihull annyi mással együtt az idő rostáján. Mégis, nagy veszteség lenne, ha hagyományainknak e nem is olyan távoli darabját elfelejtenénk. Korty pálinka — és belekeidtek A homokos, gyenge gödöllői földbe nem mertek búzát vetni a régiek, mert nagyon keveset fizetett. A huszas évek végétől mégis megpróbálkoztak vele, páran, főleg a jobb, az erősebb földbe vetették, így például a Rögesbe, meg a „Girinyhátra”. A valóban jó földek mind az uradalom tulajdonában voltak. Az őszi árpa se régi növény vidékünkön, inkább a tavaszi árpában meg a rozsban bíztak. Ha viszonylag sűrűn vetették a rozsot, képes volt minden gyomot megfojtani, ezért is került sokszor a kukorica után. Mind a kisebb, mind a nagyobb gazdáknál alapos előkészületekkel indult az aratás. Rendbe kellett hozni a kaszát: beleszorítani a mozgó szarvat a nyélbe, alkalmas „tereiét” vágni egy „szilvafa-növés”- ből; de a legtöbb tudományt, érzéket, jó szerszámot kívánó munka a penge kikalap&lása volt. Nem mindenki tudta kiverni, kikalapálni a kaszát; gyakori hibája volt a kezdő vagy a nehezebb kezű embernek az, hogy a túl erős ütésektől megnyúlt a kasza éle, fodrossá vált; úgy mondták: „habosra verte”. Ezt azután nehéz volt kiigazítani reszelővei, kővel. A kiverés után a tokmánybán tartott kaszakővel fenték borotvaélessé a pengét — a jobb hüvelykujj körmén próbálva ki élességét. A „salló”-t is meg kellett erősíteni a nyelében; s ha használták, még elővették a „kivekötő fát” is. Nem mindenki szerette, főleg az erősebb férfiak kézzel sokkal gyorsabban bekötötték a kévét „nyúlfa- rok” kötéssel, vagy alácsavarva a kötél végét. Kipótolták a „gereble” hiányzó fogait, beékelték a nyelét. Igen sokféle fölállásban arattak: az uradalmi táblán lépcsőzetes rendben halad a sok aratópár, a szegényebbek maguk igyekeztek keskeny parcellájukon, a módosabb gazdák tábláját több pár vágta „részibe”. A részbe aratók minden tizenegyedik csomót vágták maguknak. Pirkadatra már a föld sarkán álltak, s a korty pálinka után be- lekezdtek. „Kaporék" kévében Nem volt mintegy, hogy a kaszás merről fogta a rendet! A szépen, egyenesen nőtt, rövid szárú árpa kevesebb gondot okozott. A magas, eső, szél „megdöntötte” rozs kivette az aratók erejét. A kaszásnak igyekeznie kellett úgy fordulni, hogy a dőléssel egy irányban hajtsa a rendet, mert megfordítani szinte lehetetlen ilyenkor a rozsot. A rend hajtásában a takaró, ez a kaszanyélre a pengével derékszögben felkötözött vessző segített. A kaszát a penge hegye vezette, és a töve vágta le a szálakat, alacsonyabb vagy magasabb „talló”-t hagyva markolója ügyessége szerint. A marokszedő a sarlóval szedte ölbe a rendet, s r. — rendszerint általa már előbb megcsinált és lefektetett — kötélbe rakta. A második renddel még egy „marok” került a kötélbe. A délutáni órákban elindultak visszafelé, bekötötték a kévét, és „körösztbe rakták”. A kereszt rendszerint tizennégy kévéből állt, lehetőleg valami kisebb buckán, vagy kiemelkedő hanton. A legalsó kévének, az „alsó pap”-nak a kalászát fölhajtották a szárára, hogy ne csírázzon ki. Erre rakták a többi kévét, kettőt-kettőt egymással szemben, összeigazítván középen a kalászokat. A harmadik sorra került a „fölső pap”, ezt két-háróm helyen meg is erősítették. A jól összerakott keresztben még eső idején se dohosodon meg a szem, s a szél se hordta szét. Az összegereblyézett szálakat a kereszt egyik sarkába húzták; sok helyen kévébe is _ kötötték a „kaparék”-ot. „Hogyha el kell masírozni" A „pesti országút” mellett található a gödöllői határ jó földjeinek nagy része, ezért is találó az általánosan elterjedt népdal gödöllői változata, amely idehelyezi a búzái: „Búza, búza, búza, de szép tábla búza, / Kihajlik a sej haj, pesti országúira. / Ki fogja azt learatni, / Hogyha el kell masírozni? / Búza, búza, búza, de szép tábla búza.” Az aratás emberpróbáló munka volt, erő, ügyesség, szívósság kellett hozzá: tűrni a napot, a port, a toklászok égető szúrását, a szomjúságot. Megmutatkozott, hogy ki a legény, ki bírja karral, ésszel. Sokan itt ismerték meg és ki egymást, az „aratáson jöttek össze”. Az aratás és a szerelem a nótákban is összekapcsolódott. Sokszor egymás mellett található mindkettő egy nótában, de előfordul olyan szöveg is, amely csak a jelképből áll. Természetesen a népdalok világában élő ember azonnal tudja, hogy más értelme is van itt például a „learatni” szónak. A következő új stílusú dalban a természeti és az emberi szféra párhuzama, egymásból való következése, az első sor szimbólum jellegét világítja meg: „Megérett a búzakalász, le kellene vágni, / Nem szabad a kislányoknak legény után járni. / Nem is járok, nem is jártam életemben soha, / Szeretek egy barna legényt, nem hagyom el soha.” Kovács András JEGYZET „SÖRÜGYBEN” Se raktár9 se víz... KAVICSTALANITOTTAK, FÁSITOTTAK „Iskolomérleg” Kisiarcsáról Mozgalmas tanévet zártak az idén a kistarcsai általános iskolában. Az oktatás során törekedtek a szemléltető módszerek továbbfejlesztésére. Sok kísérleti eszközt szereztek be: erre a célra a tanévben 70 ezer forintot fordítottak, melyből a megyei hozzájárulás 54 ezer forint volt. Huszonhat osztályban tanultak a gyerekek az 1973— 74-es tanévben, közülük hat napközis csoport volt. A következő tanévben gyarapodik a tanulócsoportot^ száma. Fontos feladata az iskolának a napközis foglalkoztatás: ennek megvalósítása és az iskola fenntartásának tavalyi költsége megközelítette az 1 millió forintot. Az oktató-nevelő munkában az elmúlt tanévben 38 pedagógus vett részt, a technikaiak pedig 15- en voltak. A tanítás színvonalának javulását mutatja, hogy nem nőtt a bukások száma, s ez főként a nevelők nagyobb erőfeszítésének köszönhető. / A bukások csökkentése érdekében a tantestület irányadó szempontokat határozott meg. Az első osztályosokkal alaposabban foglalkoztak, törekedtek az önálló gondolkodás fejlesztésére, a gyenge tanulók tervszerű és kötelező korrepetálására. A tanév végének közeledtével, már június 1-től pótló foglalkozásokkal segítették a bukásra állókat. Ennek eredményeként a tavalyi 2,2 százalékról 1,6 százalékra csökkent a bukott tanulók száma. A 83 végzős tanuló három osztályban tanult. Közülük hatan gimnáziumba, huszonhármán szakközépiskolába és ötvennégyen szakmunkásképzőbe jelentkeztek. Az elmúlt tanévben 210-en jártak napközibe, egy csoportban 35 kisdiák volt. Ez a szám igen magas, hiszen a gyerekek egész nap az iskolában vannak, a tanításra berendezett tantermekben. A helyzet a következő tanévben csak nehezebb lesz: nőnek az igények és szeptemberben már hét csoporttal indul a napközi. A szülői munkaközösség sokat segít az iskolának. Az elmúlt tanévben például lebetonozták az új iskola udvarát. A gyerekek is sok társadalmi munkát végeznek, melyre az úttörővezetők mozgósítanak. A többi között kaviestalaní- tották a sportpályát, fákat ültettek, sok papírt és rongyot gyűjtöttek. Az úttörő- csapat télen karnevált, az idei gyermeknapon pedig jól sikerült avatási ünnepséget rendezett. Megtartották az úttörő honvédelmi versenyt, amelyen 120 jutalmat osztottak ki a résztvevők között. A Kőbányai Sörgyár gödöllői kirendeltségének dolgozói 34 helység italboltjaiba, üzleteibe szállítják a hazai és a külföldi söröket. A gödöllői „sörkirendeltség” az Isaszegi út 17. szám alatt található. A raktárhelyiség, az udvar, a pince enyhén szólva dugig tömve, hiszen nemegyszer érkezik egyszerre öt vagon sör. Az igazsághoz tartozik, hogy ekkora mennyiséget be sem tudnak fogadni, ilyen esetekben a Bethlen Gábor utcai Virág italbolt udvarára szállítják a „nyári nedűt”. Az persze, hogy a sör minőségét ez a fajta tárolás hogyan rombolja, egészen más kérdés. Elfogy, és úgy tűnik, ez a lényeg!? Nem kisebb gond, hogy a sörös rakodómunkások száma egyre fogy, sorra mondanak fel és keresnek új munkahelyet maguknak. Valóban nem könnyű foglalkozás sörös rakodónak lenni, a rekeszeket, a kartonokat magasra, sokszor két méternyire kell felemelni. Pláne, hogy napi 11 órát dolgoznak, s a munkaidő, valamint a teljesítmény szerinti a kereset, amely 2800 forint fölé nemigen megy. Persze, ez még nem minden. A napokban az egyik dolgozó kikérte a munkakönyvét, közben elmondta, amit már régen tartogatott magában: szomorú, hogy a hosszú s nehéz munka után le sem tud zuhanyozni, s azon mód, piszkosan és izzadtan kell hazautaznia. Merj ugye sör van, víz nincs... A gödöllői telepen évek óta nincs víz. Viszont az engedélyezett és szükséges 16-os létszám helyett csak nyolcán vannak. Igaz, a kirendeltség magántulajdonú házban tanyázik, így fejlesztésre, beruházásra nincs lehetősége a sörgyárnak. Es a fogyasztás? Nos, ez érdekes: az elmúlt esztendő első félévében 40 ezer 194 hektoliter sört fogyasztottak el a gödöllői kirendeltség területén, ötezer hektoliterrel több, mint a megelőző félévben. Emögött az idei fogyasztás sem marad el. És annak ellenére így van, hogy a gödöllői bisztróban délelőtt csak „kézmeleg” sört lehet kapni. A rakodók fogynak, a sörivók szaporodnak... Cs. J.
