Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

» / I ijííiitm 1974. AUGUSZTUS 19., HÉTFŐ Hétfő: A Biztonsági Tanács egyhangúlag úgy döntött, hogy Bissau-Guinea felvételét javasolja az ENSZ-be — Fah- mi egyiptomi külügyminiszter Washingtonban tárgyal. Kedd: Gerald Ford üzenete a kongresszushoz — A görög baloldali párt, az EDA újra megkezdte működését. Szerda: A török fegyveres erők újabb támadása Cipruson — A görög kormány bejelen­tette, hogy kivonja csapatait a NATO katonai szervezetéből — Ülést tartott a Biztonsági Ta­nács. Csütörtök: Brezsnyev—Gie­rek találkozó a Krim-félszige- ten — Tito és Asszad Szíriái elnök a ciprusi helyzetről tár­gyalt — Folytatódott a török előrenyomulás Ciprus szige­tén. Péntek: A török kormány tűzszünetet javasolt — Dél- Koreában t error intézkedések követték a Pák Csöng Hi el­leni merényletet, amelynek a diktátor felesége esett áldoza­tul. Szombat: Husszein Jordániái király Washingtonban tárgyal — Uj amerikai nagykövetet küldtek Athénba — Ka rámán- lisz elutasította Ford meghívá­sát. Vasárnap: A törökök folytat­ták hadműveleteiket Cipruson. A hét eseménye: Görög­ország kormánya bejelen­tette, hogy hátat fordít a NATO integrált katonai szer­vezetének! Persze nem az Észak-atlanti Szerződést mond­ta fel, amelyet 1952 elején irt alá Venizelosz kormá- nvának képviselője. (Egyéb­ként egy napon a Mende- resz vezette török kormány küldöttével...) És Karaman- lisz attól is óvakodott, hogy érvénytelennek nyílvánítsa az Egyesült Államok és a ko­rábbi görög kormány, a fa­siszta ezredesek juntája kö­zött létrejött megállapodáso­kat, amelyek révén az USA hirhedt földközi-tengeri flot­tája a görög kikötőkben biztos támaszpontokra talál. Még a nukleáris fegyvereket hordozó atommeghajtású ten­geralattjárók is ott állomá­sozhatnak a görög kikötők­ben! Dehát — kérdezhetné va­laki, aki különben elég jól tájékozott a rtyugati diplo­mácia és katötíáóolitika dol­gaiban — a NATO-nak nem HÉT NAP KRÓNIKÁJA A ciprusi probléma csak az ENSZ égisze alatt oldható meg... éppen az Egyesült Államok a vezető hatalma? Miféle „atlanti tudathasadás” jelent­kezik itt? Görögország nem húz ujjat Amerikával, de fel mer lépni a NATO-val szemben? illetve még egy „tudathrsadásos” jelenség: miért és hogyan lehet egy ország az Észak-atlanti Szö­vetség tagja anélkül, hogy részt venne a közös katonai programokban ? Nos, 1966 óta, amikor De Gaulle „felmondott” a NATO katonai szervezetének, a diplomáciában elfogadottá vált ez a furcsa különb­ségtétel : Franciaország vál­lalja az 1949-ben aláírt paktumból adódó kötelezett­ségeit, de kivonult az egy­séges katonai szervezetből, mintha különálló valami len­Cipruson változatlanul feszült a gök tüzelőállásban Nicosia nyugati ne a „NAT”, az Észak-at­lanti Szerződés és megint külön az „O”, e szerződés szervezete. Ezt a diplomá­ciai leleményt próbálja most újra alkalmazni az athéni kormány. (Az más kérdés, a jelek szerint nem helyzet. Kununkon: ciprusi gőrö- külvárosánál. akkora elszántsággal, nem akkora őszinteséggel és nem akkora tekintéllyel, mint tet­te nyolc esztendeje De Gaulle tábornok.) Görögország és az USA között feszültté vált a viszony, , de annyira nem, hogy az ' athéni kormány hozzá akarjon és hozzá mer­jen nyúlni az amerikai ka­tonai kiváltságokhoz. Wa­shington számára pedig ez a lényeg: a saját stratégiai érdekeit kívánja biztosítani, utána másodrendűvé válik, hogy a NATO hogyan fog­ja fenntartani ezt követően az összeköttetést az olaszor­szági parancsnokságok és a déli szárny keleti csücske, Törökország között... Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tegnapi ülésén egyhangú hatá­rozat született arról, hogy az ENSZ következő közgyűlése a világszer­vezet független tagjaként vegye fel Bissau-Guineát. Képünkön: Jullo Semedo, Bissau-Guinea ENSZ-megbízottja a Biztonsági Tanács ülése előtt üdvözli Jose Veiga Simast, Portugália ENSZ-képviselöjét Az amerikaiaknak Török­országban is megvannak a maguk külön támaszpontjai: egy részük a szovjet határ közelében, más részük a Szí­riái határ mentén. A bázi­sok mind a két csoportja rendkívül fontos a Pentagon számára. Innen adódik, hogy Washington az utóbbi na­pokban a török álláspont mellett sorakozott fel a cip­rusi válság majdani meg­oldása dolgában: osszák fel két autonóm területre a szigetországot, amelynek egy- harmadán, így a ciprusi tö­A STADION Jelkép és tanulság Emlékezés cs tanúságtétel H ány és hány borzalmas jelképet rögzített már a tudatába az em­beriség e szó hallatán: fasizmus! Darutollas fehér tisztek bikacsöke ... Barna ingesek szögesdrótja koncentrá­ciós táborok körül... A mindent le- tipró hitlerista csizma ... Haláltábo­rok ... Krematóriumok ... Az ember­irtásnak, vadállativá aljasodott kegyet­lenségnek mindent kifejező szimbólu­mai. A fasizmus jelképei. Azt hittük, reméltük, gondoltuk, hogy a hitleri fasizmus szétzúzása után az emberiségnek nem kell már újabb ha­sonló jelképpel megismerkednie. Ta­valy szeptemberben azonban újabb jel­kép járta be békére, emberi életre, bol­dog fejlődésre vágyó földünket: a Sta­dion. E szóra ma világszerte száz- és száz­ezrek gondolnak borzadva, felháborod­va és igaz hazafiak iránti őszinte együttérzéssel a chilei stadionra, a Nemzeti Stadionra, melyekbe a tava­lyi fasiszta puccs hatalomra jutott bű­nöző vezetői ártatlanok ezreit hurcol­ták, kínozták. Számos híradás, tudósítás, dokumen­tum érkezett azóta hozzánk e szörnyű színhelyről, és a chilei junta terrorjáról. Megrázó, elképesztő valamennyi. Mind­ezek után is mégis rendkívüli hatású az a gyűjtemény, amely A stadion címmel most jelent meg magyarul a Gondolat kiadónál. Ebben mintegy halmazatát kapjuk mindazoknak a kegyetlenkedé­seknek, terrornak, amellyel a junta uralmát fenn tudja tartani Chilében. A kötet szerzője, Sergio Villegas chilei újságíró a mostani magyar kiadás meg­jelenése előtt alig néhány hónappal ve­tette papírra mindazt, amit szemtanúk­tól, hiteles tanúitól az eseményeknek, sőt szenvedő részeseitől hallhatott. Könyvének ez adja a legnagyobb ér­tékét. ettől válnak olyan megragadóvá írásai, amelyeket talán ne is nevez­zünk a szó közvetlen értelmében an­nak. hiszen a tolinak itt csuoán az volt a szerepe, hogy híven, eredetien adja vissza, tükröztesse mindazt, amit el­mondtak számara. És e megjegyzéssel egyáltalán nem csökkenteni kivánom a kitűnő chilei riporter érdemeit, sőt ellenkezőleg: munkájának értékét, nagyságát éppen ez a tény adja meg. K iportkönyvet tartunk ugyan a kezünkben mégis több ez, más ez. Kizárólagos célja — mint az előszó írja — a tanúságtétel. Fájdalmas tanúságtétel ez arról, hogy a fasizmus arca nem változik im­már három évtizeddel a náci biro­dalom szétzúzása után. Ugyanolyan brutális, kegyetlen, embertelen bár­mikor és bárhol bukkanjon föl. A kötet áttekintést nyújt róla, hogy milyen is Chilében. És sajnos szo­morúan tapasztaljuk, miközben for­gatjuk a lapokat, olvasunk a stadi­onba és a rögtönzött koncentrációs táborokba, az Atacama sivatagba, börtönökbe és kínzókamrákba hur­colt hazafiak szenvedéseiről, hogy szinte minden sora, minden esemé­nye mennyire ismerős. Az ütött, rúg- dalt, agyongyötört emberek, a vil­lanyárammal kínzott, éheztetebt, csa­ládjuktól elszakított férfiak, nők, a testi, lelki szenvedések legkülönfé­lébb változatainak kitett emberek egyéni történetei újak itt, a chilei valóságban, de tulajdonképpen na­gyon régiek, nagyon ismertek. A horthysta csendőrség kommunistaül­dözéseiből, az SS rémtetteiből, a hit­lerista államgépezet gyakorlatából és — nem is olyan régen — az 1956- os magyarországi ellenforradalom napjaiból ismerünk hasonló példá­kat. A kötet tanúságtétele mellett ez a tény jelenti a másik nagy ér­tékét: a tanulságot a fasiszta terror, durvaság, kegyetlenség lényegének változatlanságáról. Egyetemes tanulság ez, mint ahogyan az is — melyet ugyancsak vlágosan, egyértelműen megfogalmaz a szerző —, hogy a fasizmussal nem lehet játszani. Keserve­sen megtanulták ezt Chilében azok a kereszténydemokrata és más ha­sonló szellemű politikusok, akik váll­vetve meneteltek a fasiszta jobbol­dallal az Allende-kormány elleni tün­tetéseken. Most az ő személyes sorsuk Is a terrorista junta kezében van, amely csak a teljes behódolást fogadja el, sőt fegyvert szegez még a polgári hu­manizmus eszméjére, hordozóira is. T anúság és tanulság — ebben fog­lalható hát össze mindaz,, amit egyébként a kötet lapjairól", kü­lönben szomorú érdekességgel, drámai eredetiségben olvashatunk, s igen sok — köztük még nem ismert — felvétel­ről láthatunk. A tanúságtétel és a ta­nulság levonása mellett emlékművet is állít e kötet mindazoknak, akik igaz hazafiakként, hősökként harcoltak, áll­tak helyt és még a tragédia bekövet­kezése előtt figyelmeztették a nemzetet, hogy jövőjét, előrehaladását csak a kö­vetkezetes baloldali népi egység útján biztosíthatja, ami ellen rohamra buz­dítja, támogatja — mint annyiszor a történelemben — a reakciós erőket az amerikai imperializmus. Mert az állt és áll — mint szomorúan bebizonyosodott — a chilei államcsíny, a puccs, a ter­ror mögött is. Az eseményeknek többnyire nem a főszereplői szólalnak meg e lapokon, s nem is elsősorban a főszereplőkről szólnak a szemtanúk emlékezései, no­ha Allende elnöknek és környeze­tének magatartásáról, mélyen hu­manista, tiszta emberségéről is ka­punk felvillanó motívumokat. Azál­tal azonban, hogy jóformán a hét­köznapok emberei, a börtönöket, koncentrációs táborokat, kínzókamrá­kat benépesítő köznapi chileiek sorsá­ról, helytállásáról olvashatunk, még ál­talánosabb érvényűvé teszi a monda­nivalót. Mert sorsukban egyúttal köz­vetlenül az egész chilei nép sorsa tá­rulkozik föL A meggyötört emberek szenvedései az egész meggyötört Chi­lét, e demokratikus szabadságjogokra, jobb, tartalmasabb emberi életre vá­gyott országot példázzák, állítják elénk. Amely mert jó úton elindulni, mert küzdeni érte, s amely ma szenvedni is kénytelen érte, de e szenvedésben ott az eljövendő harc és a győzelem biz­tatása is. Mint ahogyan elmúltak, eltűntek, csak múltbeli kísértetek ma már a fasizmus minden eddigi jelképei. Azzá válik a stadion is, mindazokkal együtt, akik ideig-óráig ezzel biztosíthatták gyalá­zatos hatalmukat. Napjaink eseményei is szolgálhatnak példával erre: Portu­gáliából vagy Görögországból, ahol de­mokratikus átalakulás temeti az erő­szak uralmát. A leírtak, a megkínzott férfiak, nők, gyermekek, a megkínzott ország e kötetnyi — ám a való­ságban sokkalta nagyobb — dokumen­tuma csak megerősíti a reményt ab­ban, hogy úgy lesz, amint az Unidad Popular Rómában közzé tett nyilat- kazata írja: „Chile harcol; és harcol­ni fog tovább, míg vissza nem nye­ri szabadságát... Chile ismét a chileie­ké lesz... Változatlanul érvényes ha­zánk, népünk és mi magunk számára Salvador Allende ránk hagyott halha­tatlan jelszava: Venceremos!” L. Z. Perui gépkocsik MINT AZ AFP francia hír- ügynökség jelentette, egy szá­guldó gépkocsiról hét lövést adtak le a perui fővárosban -levő kubai nagykövetség homlokzatára. Ugyanabban az időben, teljesen azonos mó­don lövések dördültek a szovjet nagykövetség limai épülete előtt is. Mint a szovjet nagykövetség; egyik munkatársa közölte a sajtóval, a perui rendőrség nagy apparátussal hozzákez­dett a vi.sgálall-.<z. A tettesek személye ismeretlen. De távol­ról sem isme-etlen a merény­let politikai háttere Teljesen világosnak tűnik, milyen szán­dékok adták az ervlövészek kezébe a fegyvert és mi an­nak az elkeseredett k' űli'lel- nek a forrás-, meiy a perui reakció vezetőit ilye« akt iul a készteti. A MAGYARÁZAT a latin- amerikai ország gazdasági, társadalmi és politikai életé­nek legutóbbi fejleményeiben rejlik. Az inkák egykori föld­je ugyanis olyan rendkívül jelentős kísérlet színhelye, amelyre világszerte már ré­gen felfigyeltek a haladás ellenségei és barátai is. VELASCO ALVARADO tá­bornok, a jelenlegi államfő, 1968. október 3-án Fernando Belaunde korábbi elnök rend­szerének megbuktatásával ke­rült az ország élére. Hama­rosan elhervadtak azok a washingtoni remények, hogy Peru élén egyszerű személy­rök önkormányzat alatt él­nének a törökök, a kéthar­madán a ciprusi görög ön- kormányzat alatt pedig a görögök... Itt érkeztünk el a látványos — idekívánkozik a kegyetlen szójáték: görögtüzes és tö­röktüzes — válság kulcskér­déséhez: vajon nem azért tá- mogatta-e a NATO (és annak élén az amerikai imperializ­mus!) először a görög fasisz­ta tisztek államcsínyét, amely Makariosz megbuktatásához vezetett, hogy így szánt szán­dékkal kiváltsa a törökök re­agálását? Vajon nem azért tá­madhattak ezen a héten is há­borítatlanul a török repülőgé­pek, páncélosok és hadihajók, mert a brüsszeli NATO-köz- pont és a washingtoni Penta­gon helyeslésével találkozott az akciójuk. Vajon nem az-e a sötét terv lényege, hogy a vi lág majd fellélegzik, ha Cip­ruson elhallgatnak a fegyve­rek, és elfogadja az önálló ciprusi állam felszámolását, kettéosztását? Utána egy-két év múlva már meg lehet békí- teni Görög- és Törökországot, rendet lehet teremteni a NA­TO déli szárnyán ... Vannak politikai megfigye­lők, akik arra is felhívják a figyelmet, hogy ha az aktiv semlegességi politikának nem lesz valóságos bástyája ezután Ciprus, hanem ellenkezőleg, a NATO-hatalmak bázisává vál­nék, akkor ez a közel-keleti erőviszonyokat is megváltoz­tatná! Izrael támadó kedvét ez fokozná, tárgyalási hajlan­dóságát pedig csökkentené ... A Szovjetunió békepoiitiká- jának kevés jobb bizonyítéka akad, mint az a tény, hogy éppen a ciprusi válság ki áju­lásának pillanatában adtak újabb nyomotékot Moszkvá­ban annak a szovjet javaslat­nak, amely szerint ki kellene Vasárnapi LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, vasárnap Szim- feropolból visszaérkezett Moszkvába. NICOSIÁTÓL nyugatra és keletre, Dhenia, illetve Pi- roi térségében egész vasárnap délelőtt, és még kora délután is folytatódtak a harcok — közölte az ENSZ szóvivője. Ciprus többi részében azonban nyugalom volt. A UPI HÍRÜGYNÖKSÉG az etióp főváros diplomáciai köreiből származó értesülései­re hivatkozva közli, hogy Mi­chael Imru etióp miniszterel­nök és több minisztere szom­baton éjszaka felajánlotta le­mondását. MARIO SOARES portugál külügyminiszter vasárnap dél­után visszaérkezett Lissza­bonba. Soares előzőleg Tan­zánia fővárosában, Dar Es csere történt. Alvarado és munkatársai már néhány hét múlva intézkedéseket hoztuk a külföldi, elsősorban ameri­kai, monopóltőke korlátlan uralma ellen, a többszörös ki­zsákmányolás alatt szenvedő paraszt- és munkástömegek életének megjavításáért. A haladó katonai kormány­zat államosított, néhány nagy amerikai olajcéget, Ku­bán kívül Latin-Amerika leg­jelentősebb agrárreformját va­lósította meg — ez 1975-re tel­jesen befejeződik —, létre­hozta az úgynevezett ipari kö­zösségek rendszerét, amely lehetővé tette a munkások beleszólását az üzemek veze­tésébe. MINDEZ KIVÁLTOTTA ter­mészetesen a bel- és külföl­di reakció „chilei típusú” gyűlöletét. Alvaradóék azon­ban tanultak a chilei pél­dából: éppen a napokban adták szakszervezeti kezelés­be a legnagyobb, leguszitóbb jobboldali lapot, az El Mer- curiót és még hét hasonló lapot. A jobboldal, amely alól tgy kihúzták a büntetlen bemiasz- tás talaját, az előkelő Mirar- flores városrészben ugyancsak chilei példára „dudakoncerles tüntetéssel” reagált az új saj­tótörvényre A hatóságok erre elkobozták éö szociális intéz­ményeknek adták át a „kon­certező kocsikat” ... Ilyen előzmények után dördültek el a vasárnapi lövések Limában­vonni a Földközi-tengerről minden nukleáris fegyvert hordozó szovjet és amerikai hadihajót! A szovjet diplomácia arra összpontosít, hogy magát a konkrét ciprusi problémát ne a NATO,, ne is valami hármas, angol-görög-török. keretben, hanem az Egyesült Nemzetek égisze alatt oldják meg. A Biztonsági Tanácsban, amely­nek e havi soros elnöke ép­pen Malik, a Szovjetunió ál­landó ENSZ-küldötte, éppúgy ezért folyik a diplomáciai küzdelem, mint a szovjet részről kezdeményezett két­oldalú eszmecseréken, üzenet- váltásokban. A ciprusi válság háttérbe szorította már az új ameri­kai elnök bemutatkozását is... Pedig érdekes volt Gerald Ford üzenete, ahogyan a nixoni külpolitika folytatását, viszont új gazdaságpolitika és a kongresszussal való új együttműködés ígérétét tartal­mazta. A dél-koreai probléma meg­oldatlanságára irányította a világközvélemény érdeklődé­sét egy szöuli merénylet: Pák Csöng Hit. a diktátort akarták lelőni, a lövések nem őt ta­lálták el, de feleségét igen, az aszony életét vesztette. Portugáliában a demokra­tikus kormány ellen „balról” ismétlődnek a támadások, oly- formán, hogy balos csoportok rendeznek túlzó követelések­kel ismételt tüntetéseket. Egy ilyen tüntetés végén már em­berhalál volt, a rendőrök fegyverüket használták ... Ugyanakkor történik ez, amiT kor a portugál kormány Bis-' sau-Guinea és Angola után Mozambiknak is meg kívánja adni a függetlenséget, és a portugál gyarmati probléma a megoldásához közeledik. Pálfy József jelentések Salaamban folytatott tárgya­lásokat a mozambiki felszaba- dítási front, a FREL1MO ve­zetőivel. A most kezdődő hét ese­mény nap tárából: Hétfő: Washingtoni képvise­lőházi vita a Nixon elleni váci- emelésről — Fahmi egyiptomi külügyminiszter elutazik Wa­shingtonból — Népesedési vi­lágkonferencia Bukarestben. Kedd: Genfi leszerelési érte­kezlet — UNCTAD-tanácsüJes Genfben — Raul Roa kubai külügyminiszter elutazik Bul­gáriából — Ford. az új ameri­kai elnök kijelöli az alelnö- köt (?). Szerda: Francia miniszterta­nács (?* — Egyiptomi parla­menti küldöttség Bukarestben. Csütörtök: Leszerelési érte­kezlet Genfben — A román nagy nemzetgyűlés ünnepi ülése. Szombat: Választások Ma­laysiában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents