Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-16 / 191. szám
1974. AUGUSZTUS 16., PÉNTEK XtfíAan SORSFORDULÓ BERNECEBARÁTIN Nem zárják be az üzemet Továbbra is helyben dolgozhat ha A községi tanácson, Kemencén, izgatottsággal vegyítve, szomorúsággal fogad Pong- rácz János tanácselnök. Oka egy levél, amelyet július utolsó napjaiban kapott a Finomkerámiaipari Művek kőbányai porcelángyárától. Ebben értesítik, hogy a társközségük, Bernecebaráti, Széchenyi utca 27/b alatti házra vonatkozó, tavaly nyáron kötött szerződést a porcelángyár felmondja. Eddig csak a tsz — Pedig hetven bernecebaráti lakosnak, köztük 68 nőnek ad t az üzem munkalehetőséget. Nálunk, ahol az 1700 lakos felnőttjeinek csak a tsz adhatott munkát, de már a bogyós gyümölcs termelését is gépesítik. A munkásnők kétharmada harminc éven aluli, közülük többen azért nem költöztek el eddig, mert itt van munkahelyük — mondja Pongrácz János. Ezen' az augusztusi délelőt- tön a község vezetői és a kis üzem a kerámiaipar illetékeseit várja Budapestről, meg a váci városi-járási közegészségügyi felügyelőt és a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsa munkavédelmi osztályának megbízottalt. Az iratokat nézegetjük. Nincs mind kéznél, mert az ügy folyamán egy részüket a járási hivatalhoz juttatták el, de a megmaradóitokból és az elnök szavaiból nagy vonalakban nyomon követhető az üzem születése és a mai helyzet kialakulása. — Nagyon örült a község, amikor a volt csecsemő- és gyermekvédőt Bemecebará- tin — amelyik helyett új épült — bérleménybe vette a kőbányai porcelángyár, és tavaly tavasszal alig néhány hét leforgása után megkezdte elektromos, híradástechnikai alkatrészek gyártását. Kifogásol a KÖJÁL Aztán a váci városi-járási közegészségügyi felügyelőség feltételeinek, melyek a világításra, öltözésre, az ablakokra, a mellékhelyiségekre, a zuhanyozásra vonatkoztak — vagy legalábbis nagyobb részének —, a porcelángyár vezetőinek véleménye szerint eleget tett. A váci KÖJÁL azonban más véleményen volt, és írt a községi tanácsnak, miszerint az üzem öltözője, mosdó-zuhanyozója nem felel meg a követelményeknek, kifogásolta, hogy az öltözőben csak fogasok vannak, hogy az ablakok szimplák és átlátszó üvegezé- sűek, hogy a mosdó és a zuhanyozó a közlekedő előteréből nyílik és így tovább. A KÖJÁL-vélemény alapján született május végén egy községi tanácsi határozat, hogy a kőbányai porcelángyár építsen az üzem mellé új szociális helyiségeket. Erre következett a porcelángyár felmondó levele. Ha a határozat érvényben marad, nézhetnek a nők más munka után. Van még idő a tárgyalások kezdetéig, így Kemencéről átmegyünk az alig két kilométernyire levő Bernecebarátiba Illés Lajos vb-titkárral. Megnézzük a helyiségeket. A gyártóteremben lányok és asszonyok hajolnak a munka- padok fölé. Két műszakban dolgoznak, a hely kellően tágas és példásan rendezett. Az egyik asztalnál mintegy nyolctíz munkásnő ónoz, működnek felettük elszívó ernyők. — Ez az egyik vitatott rész — mondja a tanácstitkár —, mert a KÖJÁL illetékesének véleménye szerint itt a munkásnők feltehetőleg ólomártalomnak, esetleg megbetegedésnek vannak kitéve. Ellentmondások Bemegyünk az öltözőbe és a zuhanyozóba. A ruhák valóban fogasokon lógnak, de közöttük elválasztó lapok vannak. Ilyen megoldást számos budapesi üzemben is lehet látni. Egyébként a kisebb helyiségek is tiszták, rendesek. Odaát Kemencén a tanácsra közben megérkeztek a tárgyalófelek. Ül az asztalnál tizenegy férfi és tanácskozni kezd 68 nő sorsáról. Az álláspontok világosak. A fővárosiaknak szükségük van munkaerőkre, de ha itt Ber- necebarátin nem megy a dolog, illetve olyan szociális és egészségügyi követelmények támadnak, amelyek miatt már — véleményük szerint — nem eléggé gazdaságos az óriási országos iparvállalat ezen részlegének a működése, akkor ők azt javasolják, hogy Munkafegyelem, önköltségcsökkentés Kongresszusi verseny a váci Kossuth Tsz-ben Bizalmiak - a munkások képviseletében Amikor a váci Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet irodájában arról érdeklődöm, hogy az itt dolgozó szocialista brigádok tagjai milyen célokat tűztek maguk elé. Mészáros Gyula főagro- nómus, a versenyértékelő bizottság tagja, két vaskos dosz- sziét tesz elém. Az egyik a termelésfejlesztési és versenybizottság mun- \ katerve, amely a szocialista munkaverseny általános céljait, az erkölcsi és anyagi elismerés módjait, a verseny értékelésének szempontjait tartalmazza. A másikban szocialista szerződések, hét brigád vállalásai sorakoznak. Valamennyi vállalás a brigád munkaterületéhez igazodik, s a szerződések utolsó lapján a brigádtagok aláírásai jelzik, hogy megbeszélték, együttesen és egyénileg is felelősséget vállalnak a leírtak teljesítéséért. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben a szövetkezet dolgozó tagjainak több mint a fele részt vesz. A javítóműhely Hatvani Ernő, a lakatosműhely Kossuth Lajos brigádja Szabó András, az állattenyésztők Kovács Gábor vezetésével az önköltség csökkentését vállalták. A szerviz Gagarin brigádja Löwinger Tamás, a kavicsbánya Fényi Zoltán, s a növénytermesztők Mészáros Emil vezetésével a tervek túl- teljesitését, az eredmény terven felüli növelését tűzték célul. A Béke számviteli brigád Rácz Józsefné vezetésével az információáramlás javításában, a naprakész, precíz könyvelésben kíván még többet nyújtani. Valamennyi brigád felajánlásában szerepel a munkafegyelem erősítése. A tervek túlteljesítéséből, illetve a költségek csökkentéséből egy év alatt 110 ezer forint nyereségtöbbletet szeretnének produkálni. A versenybizottság negyedévenként értékeli a brigádok eredményeit. A legutóbbi mérlegadatok alapján már bizonyosra vehető, hogy amit vállaltak, teljesítik. Az ágazati rendszerben dolgozó munkacsapatok szocialista címért küzdő brigádjai összesen 1180 óra társadalmi munkát is vállaltak. Egy felmérés során kiderült, hogy a brigádokban még sokan vannak, akik nem végezték el a nyolc általánost. Egyik legértékesebb vállalásuk éppen ezzel kapcsolatos. Az ősztől kihelyezett általános iskolai osztályt indítanak a szövetkezetben, azok számára, akik nem juthattak el eddig a 7—8. osztály padjaiba. Számukra a szükséges tankönyveket a brigádok vezetői vásárolják meg a szövetkezet költségén. A vezetőség úgy döntött, hogy a munkaidő alatti oktatás idejére is megkapják bérüket. K. Gy. A. tvannyolc nő járjanak be a nők a másik üzemükbe Balassagyarmatra dolgozni. A KÖJÁL-t képviselő főorvos ragaszkodik az előírásokhoz. Nincsenek ugyan mérései az ólomtartalomhoz, de azt mondja, fennáll a veszélye. A kérdésre, hogy mekkora az ónozáshoz szükséges terület, azt mondja, hogy az elő van írva. Egyéb kifogásokat is fenntart. A tanácselnök és a vb-titkár verejtékeznek. Az üzemet meg szeretnék tartani mindenképpen. Beszélgettünk a tanácskozás előtt velük, hogy milyen követelményekkel járna a megszüntetés. Hányféle közlekedési, gyermekelhelyezési és más családi problémát okozna, ha a nők a balassagyarmati bejárásra vonatkozó javaslatot volnának kénytelenek elfogadni. Rövidesen ősz jön, aztán tél. Hajnali és éjszakai utazások, ha egyáltalán lehetségesek. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának munkavédelmi főfelügyelője Frits István és munkatársa, Bíró Tamás két tűz között van, mint sok más esetben. Kell az üzem, de részben jogosak a szociális és egészségügyi kívánalmak is. Ügy kell tárgyalni, kérni, érvelni, hogy a porcelángyár ne visszakozzék és a KÖJÁL is engedélyezze az üzemeltetést. Megegyezés — felajánlásokkal Az időleges megoldás megszületik, időnyerés. De hát ennek a községnek és 68 nőnek most ez a döntés életének alakulását béfolyásolja. A porcelángyáriak azt a javaslatot hózták, hogy 120 ezer forintot fordítanak a szociális helyiségek átalakítására, amennyiben a község ehhez kivitelezőt biztosít. A tanácsiak azt mondják, hogy nemcsak kivitelezővel, de jelentős társadalmi munkával is hozzájárulnak az épitéshez. Aztán másfél, sűrűn gépelt oldalas jegyzőkönyv készül az egyéb teendőkről. Az elszívó berendezések kiegészítésére — a többi között — október 15-i határidőt, az öltözőre 1975. június 30-át állapítják meg. A megszüntetés Damokles kardját tehát az egyetértő határozat elhárította az asszonyok feje fölül. Legalábbis átmenetileg. A helyzetet ugyanis végleg csak a most következő hónapok eseményei oldják meg. Remélhetőleg mindenki közreműködésével és egyetértésével. Társadalmunk,hazánk további erősödésének egyik jeleként mind elvi, mind gyakorlati értelemben egyre több szó esik a munkásosztály hatalmáról, a munkások érdekeinek képviseletéről, vezetőszerepének érvényesítéséről. Nem önmagában, hanem az egész országépítő munka részeként, hiszen évszázados, évtizedes és mindennapi tapasztalatok is bizonyítják, hogy az egész dolgozó nép fejlődése, továbbhaladása nem kis mértékben függ attól, hogy a munkás-paraszt szövetségen belül a szövetségi politika helyes gyakorlati megvalósítása során miként alakul a vezetőerő minőségi fejlődése és hogyan fejlődik, szélesedik tovább képessége a vezetésre. A munkásosztály vezetőszerepének erősítésében rendkívül fontos feladat hárul a szakszervezetekre. Sokrétű, bonyolult, a mindennapi élet, munka során felvetődött egyéni és társadalmi problémákban kell eligazodni, választ keresni, megoldást találni. Ä munkásosztály helyzetével kapcsolatban hozott határozatok — bérek rendezése, nők, ifjúság helyzetét javító intézkedések, a munkásműveltség, munkáslakások építésének segítése — mind a szakszervezetek véleményének kikérésével, közreműködésével valósulnak meg. A szakszervezetek XXII. kongresszusának határozata arra hívta fel a figyelmet, hogy jobban kell támaszkodni a tagság véleményére, lehetővé kell tenni, hogy a munkások többségét érintő kérdések eldöntése előtt véleménycsere alakuljon ki a vezetők és dolgozók között, tartalmában javuljon az üzemi és a szakszervezeti demokrácia. Ennek pedig egyik feltétele, hogy a közép- és üzemi szintű szakszervezeti munka sokoldalúan érvényesüljön. Az elmúlt években ebben lényeges az előbbrelépés, de mégsem lehetünk elégedettek. A testületi munka javítása mellett nagyobb gondot kell fordítani a bizalmiak munkájának segítésére, Szerepük növelésére, hatáskörük bővítésére, nagyobb megbecsülésükre és ha szükséges, védelmükre. A munkahelyi légkör legjobb ismerői a pártbizalmi mellett a szakszervezeti bizalmiak, hiszen maguk is részesei a munkabérek, jutalmak igazságos elosztásával, biztonságos, nyugodt munkafeltételek kialakításával összefüggő gondoknak. Az ellentmondásokat legjobban érzékelik, hiszen együtt élnek, dolgoznak az üzemek műhelyek, intézmények dolgozóival, kapcsolatban állnak a gazdasági vezetőkkel, némelykor még összeütközésbe is kerülnek velük. A vezetői döntések az üzemekben, a műhelyekben valósulnak meg. Helyesen szoktuk mondani, hogy minden a bizalmiakon „csattan”. Gyakran két tűz között' van- I nak, mert vezetői és dolgozói oldalról is a figyelem központjában állnak. Ezért is igényel a bizalmiak munkája minden- j kor nagyobb tiszteletet, megértést és több megbecsülést. Pest megyében 18 . szakszervezetben közel 9ÖÖ0 bizalmi képvisel egyenként 15—20 munkást, vagy alkalmazottat. Ebben azonban nem az egyébként természetes .elentös szamok a legfontosabbak, hanem maga a tevékenység, amit a bizalmiak folytatnak. A társadalom, az élet fejlődésével együtt változik a bizalmiak helyzete, szerepe is. Régen, a vérér osztályharcok idején a a sztrájkok szervezésében, a bér- és egyéb szociális követelések során hatalmas felelősség hárult egy-egy „bizalmi férfiúra”, ahogy akkoriban nevezték őket, akik mellé ma a történelmi sorsforduló másik jellemzőjeként sorakoztak fel — hogy így mondjuk — a bizalmi lányok, asszonyok. Szerepük megváltozott, de hagyományos érdekképviseleti funkciójuk megmaradt, tovább növekedett, bővült. Legfontosabb tisztségviselők a bizalmiak, mint munkás képviselők. Ez túlzás nélkül állítható. Gyakran helytállásuk alapján ítélik meg az üzemek dolgozói a szakszervezet jó, vagy rossz munkáját. Tevékenységük azonban igazán csak ott bontakozhat ki eredményesen, ahol az őket irányító szervezetek megértik, segítik a minden szépsége mellett nehéz és fáradságos munkájukat. Tanítják, felkészítik őket arra, hogy a közvetlen érdekképviselet mellett ismerjék a közösség előtt álló feladatokat, arra mozgósítsák csoportjuk tagjait, ismertessék a célkitűzéseket hosszabb és rövidebb távon. Számos kezdeményezés és jó példa van erre Pest megyében is, ugyanakkor akad tennivaló bőven. A megye helyzetéből adódóan ágazatonként sajátos a szervezeti felépítés, így a bizalmiak feladatai is, de sok a közös vonás. A vasasüzemekben például az idén összbizalmi-to- nácskozásokat szerveztek, amelyeken alapos felmérés után értékelték a bizalmiak munkáját, eredményeit, gondjait. Ajánlást fogadtok ed, mely összegezi a tennivalókat. Az ikladi Ipari Műszergyár jól szervezett tanácskozásán pl. a bizalmiak hatáskörének bővítését kérték, több információt. tájékoztatást, mely munkájukat még tartalmasabbá teszi. A textiles üzemekből 50 bizalmi részére kiváló előadókkal kéthetes, egész napos tanfolyamot tartottak, ahol a megnövekedett feladatokra készítették fel a részvevőket. A bizalmiak számos olyan hiányosságra hívták fél a figyelmet, ami fékezi az elmélet gyakorlatban való alkalmazását. Az egészségügyi ágazatban, az intézményekben és a járások területén szintén kulcsfontosságú a bizalmiak munkája. Adódik ez részben ao- ból, hogy a munka tárgya az ember, másrészt pedig a munkáltatói jogviszonyból. Az 1972-es egészségügyi törvény differenciáltabb munkát igényel a bizalmiaktól az etikai helyzet megjavításában és a betegellátás minőségének megjavításában is. E szellemben munkálkodás jó példáját igazolja a Cegléd várasd, Vác város1 és ráckevei járási alapszervezetek munkája, ahol kiemelten foglalkoznak a bizalmiak felkészítésével, munkájuk segítésével. Más jellegű a szervezeti felépítés a pedagógus-szakszervezetben. Itt előtérben van a járási, városi, nagyközségi csúcstitkárok, az iskolai titkárok munkája a csekély taglétszámmal rendelkező bizalmiakkal szemben. Nem jelenti ez azt, hogy itt a bizalmiakra kevesebb feladat hárul, sőt egy-egy iskolában, intézményben a bizalmi feladata, felelőssége mind a községi tanács, mind az intézmény vezetői. valamint az őket megválasztó tagság iránt azonos a titkárokéval. Tájékoztatásuk területileg differenciált. Megfelelő hatáskörrel rendelkeznek, de érvényesítésénél gondok vannak. Ez részben függőségük, másrészt munkakörüknél fogva adott. A bizalmiaknak tekintélyt a szakszervezeti bizottság is tud biztosítani, de azt munkájuk során is meg kell szerezni. A bizalmiak szerepének helyesebb megítélésére — legyen az ipari üzem, intézmény, vagy mezőgazdaság — nagyobb megbecsülésükre nyilvánvalóan azért is szükség van, mert a munkásosztály szerepének növelésében, élet- körülményei fejlesztésében a fejlődő élet követelményeinek megfelelően nem csökkennek, hanem tovább nőnek feladataink. Gondoljunk csak arra, hogy milyen sok a tennivalónk — változatlanul — az iparba az elmúlt években bekerült munkások beilleszkedését, szakmai képzését illetően. Milyen sok a tennivalónk a kötetlenebb életformákból a fokozottabb fegyelmet követelő gyári munkahelyekre, műhelyekbe bekerültek nevelésében, felvilágosításában és tanításában. A feladatok egy része a régi munkásokra és legjobb képviselőikre vár. Vannak közöttük sokan, akik régen dolgoznak bizalmiként, harcoltak a munkáshatalomért és felszabadulás előtt is, később legjobbjai voltak a munkáshatalom erősítésének, a munkásparaszt szövetség megteremtésének. Eredményesen dolgoztak a termelőmunka frontján az újjáépítéstől kezdve napjaink ötéves tervének megalapozásán, amely egyben a továbbiak előkészítése is. Mellettük új bizalmi generációk erősödtek meg és alakultak ki. Ma már nagy számban haladnak együtt fiatalok és idősebbek, nők, férfiak. A jelek arra mutatnak, hogy munkájukra számítani lehet a jövőben is. A dolgoknak azonban másik, nem kevésbé fontos oldala is van. Ez pedig igaz, hogy a különböző társadalmi és gazdasági vezetők ezt az erőt, lehetőséget és cselekvési készséget maguk is teljes bizalommal fogadják, éljenek vele, tegyék még szervezettebb, kapcsoltabb részeivé a haladást szolgáló állandó tevékenységüknek. Amit az elnevezés — bizalmi — tartalmaz, különösen fontos. Ezért az üzemek, intézmények dolgozói legyenek irántuk megértéssel, álljanak mögöttük segítőkészen, bizalommal. Bátor fellépésüket, harcosságukat az őket megválasztó szakszervezeti tagok érdekvédelmében, a közösség ügyéért folytatott munkájukban erősítse az, hogy törvényeink védik a választott tisztségviselőket, ha összeütközésbe kerülnek, bárhol, bárkivel, miközben igaz, közösségi ügyet képviselnek. Emberséges munkájukért nemcsak tisztelet jár, hanem védelem is, amihez ha szükséges, van elég erőnk. DR. DOBI FERENC, az SZMT vezető titkára Pacsay Vilmos Tanyai kollégium Cegléden Cegléden az ősz folyamán már birtokukba vehetik a fiúk és leányok az új, 168 személyes tanyai középiskolás kollégiumot. A tízmillió forintos költséggel épülő új létesítményben 54 hálószoba, étterem, konyha, társalgó, orvosi szoba kap elhelyezést.
