Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-14 / 189. szám

Bővülő telefonhálózat Utcai telefonokat szereinek fe! rfétfőn, a déli órákban a 3. számú főközlekedési út Gödöl­lő és Aszód közötti szakaszán, annak Domony-völgyi bejára­tánál, a 36-os kilométerkő kö­zelében nem az útviszonyok­nak megfelelően, nagy sebes­séggel vezette UC '45—09 for­galmi rendszámú személygép­kocsiját Gáli János tatabányai lakos. Az esztelen száguldás következménye az lett, hogy egy tehergépkocsi előzése köz­ben Gáli elveszítette uralmát á személygépkocsi fölött, és az a síkos, esőtől áztatott talajon megperdült és az árokba for­dult. A baleset következtében sú­lyos sérüléseket szenvedett a száguldó sofőr. A személygép­kocsi három utasa: Gáli fele­sége és két kisgyermeke köny- nye'oben megsérült. Csokrok a lámpaoszlopon Sokasodnak a közúti balese­tek. Nem múlik el hét anél­kül, hogy az újságok tudósítói, a rádió, vagy a tévé kommen­tárjai hírt ne adnának arról: valaki ismét életét vesztette közülünk az utakon. Korunk járványa Gödöllőt sem kíméli. Legutóbb szerdán halt meg valaki városunkban, a neve: Tóth László. 20 éves volt — egyetemista. Meghalt, pedig a végzetes figyelmetlenség nem az ő bűne volt. A hármas mű- út és a Dózsa György út ke­reszteződésében azóta virág­csokrokat hajlongat a lámpa­oszlop derekán a szél. Nem tudom, kit mire figyel­meztetnek az úttesten ezek a virágok — engem a közelgő őszre. Romlik az idő. A közel­gő esős időszak hírére egyre többen állítják motorkerékpár­jukat, vagy személygépkocsi­jukat garázsba és válnak né­hány hónapra maguk is gya­logosokká. Együtt járják majd sok száz más társukkal a vá­rost, s így Gödöllő legbaleset- veszélyesebb közlekedési cso­mópontjainak egyikét: a Sza­badság téri útkereszteződést is. Most, így nyár derekán még elnézzük, hogyan iszkolnak át a forgalmas úttesten egymás­ba karolva a sűrű forgalom­hoz nem szokott vidékiek, de félünk belegondolni, mi lesz itt ősszel? Mert az iskolák alig egy hónap múlva meg­nyitják kapuikat és attól kezd­ve nemcsak tétova felnőttek­kel, hanem a veszélyt csak tá­volról ismerő gyerekekkel is benépesül az útkereszteződés. Nem állnak rendelkezésünkre pontos, minden apró részletre kiterjedő adatok arról, napon­ta hány gyalogos és jármű fordul meg az említett útke­reszteződésben, egy azonban számok nélkül is biztos: még a sűrű forgalomhoz szokott vá­rosi ember számára sem ve­szélytelen vállalkozás az út egyik oldaláról a másikra való átkelés. Tábla védi és útbur­kolati jelek igyekeznek egyér­telműbbé tenni a gyalogátkelő helyet, és a gyalogosok elsőbb­ségét, de melyik az a gyalogos, aki fel merné venni a harcot egy 10 tonnás tehergépkocsi­val, vagy egy száguldó sze­mélyautóval? Gyakran elnézem, ahogy sokszoknyás asszonyok, csiz­más, kalapos férfiak percekig is elidőznek a járdán és egy­mást biztatva, bizonytalankod­va, riadozva neki-nekiindul- nak, hogy azután visszaiszkol­janak a biztonságot jelentő járdára. Aztán megint kezdő­dik ininden elölről. Vzsgyi — nekivágnak — és vissza ___ Má sodszori, vagy harmadszori kísérletre általában sikerül átjutni az út túlsó oldalára. De nem is a gépjárműveze­tők felelősségérzetére, a közle­kedési morál csak lassú tem­póban javuló eredményeire szeretnénk a figyelmet felhív­ni, hanem arra: hogyan segít­hetnénk a — nem túlzunk — tragikus helyzeten. Evekkel ezelőtt szóba került, hogy fényjelző berendezéssel szere­lik fel a Dózsa György út és a hármas számú főközlekedési út kereszteződését. Akkor az­zal tettük „fiókba” az ügyet, hogy hamarosan kétszintes fe­lüljárórendszer épül az emlí­tett helyen, hiábavaló dolog lenne tehát kidobni a milliókat egy rövidesen amúgyis elavu­ló, s így hasznavehetetlenné váló berendezésre. Az út azóta sem kétszintes. Vele kapcsolatban a változás mindössze annyi, hogy időköz­ben alaposan megnőtt rajta a forgalom. Tovább bonyolítja a helyzetet a kereszteződés kö­zepén megszaporodó sávok száma és a HÉV ottléte. Pedig a közlekedési jelzőlámpa meg­vétele hovatovább halasztha­tatlan közüggyé válik. Kerül­jön akármennyibe is, legyen az ára akár kétmillió forint, erre előbb vagy utóbb sort kell ke­ríteni. Tegyük hát gyorsan. Ne vár­junk arra, ki lesz közülünk a következő .. ■? Berkó Pál SZK—t-csek a gödöllői tangazdaság magrcpaíöldjén. (Kovács László felvétele) vágták le, és a Mátra északi lejtőjéről, a Mátraszőllősről és Bükszenterzsébetről érkező asszonyok kupacokba rakták a termést. Két-három hétbe tellett, míg a termés megérett. Ez­után kerülhetett sor a magré­pa cséplésére, amelyet hét SZK—4-es kombájnnal végez­tek. Mint Csató Sándor, a ke­rület növénytermesztési üzem- ágvezetője elmondta, az első két nap cséplése után a hek­táronkénti átlagtermés 30 má­zsa. A nag#gombosi határban 15 hektáron új módszerrel kísér­leteznek az idén. Az ország­ban először aratják, cséplik a magrépát — lábról, akár a bú­zát. Pénteken délután indul- « tak el az SZK—5-ösök erre a répaföldre. Az új módszer lé­nyege, hogy nem kell fűkaszá­val learatni a répát, hanem egymenetben lehet betakaríta­ni. Ugyanis az aratás előtt egy héttel vegyszerrel, az úgy­nevezett regionnal kezelik. A kezelés hatására a magrépa lá­bon és egyenletesen beérik, ezután már csak a kombáj­noknak van a terméssel dol­guk. Ez a rendszer jelentős kézimunka-megtakarítást je­lent, mert a régi rendszernél egy-egy hektár betakar!,tát.í- hoz 15 kézimunka-napot kell felhasználni. r • -25" hektárnyi magrépa--beta- I hárítását — a hagyományos i módszerrel — szombaton este I befejezték. ... . n | . , . A múlt hét utolsó Uborkaszezon Galgahevizen —Ttri folyt a galgahévizi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet ubor­kaföldjén, ahol a termést gyűjtötték be. Sorra telteit a ládák és a helyszínen elvégzett alapos osztályozás után mázsára került a ter­més, hogy útját ezután a Nagykőrösi Konzervgyár feldolgozó üzemei felé veg„é. Képünkön: Baranyi Istvánná a termést osztályozza. Winkler Csaba felvétele Illatfelhőt hoz a szél Napirenden: a szemét sorsa KÉTES HÍRŰ ALBÉRLŐK Korunk nagyvárosainak ‘’egyik legégetőbb gondja a minden korábbinál nagyobb meny- nyiségben termelődő hulladék tárolása, szál­lítása, begyűjtése és megsemmisítése. A kor­szerű csomagolóanyagok megjelenésével és a háztartások szaporodó számával együtt nő­nek a városok környékén a szeméthegyek, elárasztva orrfacsaró bűzükkel, és kétes hírű albérlőikkel — legyekkel és rágcsálókkal — a környéket. Gödöllőn naponta 50,3 köbméter hulladékot ..termelnek” a lakótelepek, a földszintes por­ták és a város ipari létesítményei, jócskán felülmúlva termelékenységükkel azoknak a gépeknek a teljesítményét, amelyekkel a Vó- rosgazdálkodá'si Vállalat dolgozói a hulladék összegyűjtését és elszállítását végzik. Két fél­pormentes Csepel teherautójuk van, amelyek köhögve-prüszkölve a szemét súlya alatt, illatfelhőt vonva maguk után, végzik fárad­ságos napi munkájukat. Korszerűtlen, egész­ségtelen a járatok „úticéljául” kijelölt sze­méttelep is, ahol már három méterrel a ta­lajszint fölé terítik kétes hírű rakományu­kat a teherautók. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy mindez a vásártér tőszomszédsá­gában történik, ahonnan a rosszindulatú szellők gyakran terelnek pikáns illatú leve­gőt a város fölé. A szeméthegy ártalmatlanítása — mint arról Jeney László, a gödöllői Városgazdál­kodási Vállalat kommunális osztályának vezetője beszámolt — többé-kevésbé megol­dott. Évente két alkalommal, négyzetméte­renként 1 forint 50 fillérért elvégzi ezt a munkát a gödöllői Petőfi mezőgazdasági ter­melőszövetkezet, bár a hulladék komposztá­lása — földdel való leterítése — még a jövő feladatainak egyike. A város köztisztasági teendőinek, a sze­mét elszállításával és megsemmisitésével kapcsolatos teendők vizsgálatára szerdán Gödöllőre érkezik Szeles József, a Köztisz­tasági Egyesülés főtitkára, hogy a Városgaz­dálkodási Vállalat és a városi tanács ille­tékeseivel tárgyalva mondjon szakvéleményt és keressenek közösen megoldást Gödöllő szemétgondjaira. B. P. Nyilvános távbeszélő-állo­mások felszerelését kezdi meg a közeljövőben a gödöl­lői posta. Utcai telefont kap a Stromfeld Aurél utca, a Szabadság téri lakótelep, va­lamint a Kazinczy és a Mun­kácsy utcai lakótelepek, to­vábbá a gödöllői MÁV-állo- rnás is. Rengeteg gondot jelent a post? műszaki dolgozói szá­mára a nyilvános telefon- állomások karbantartása és azok hiányzó alkatrészeinek pótlása. Alapos társadalmi összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy az újonnan üzem­be helyezett telefonállo­mások elkerüljék Nyisztor téri testvérük sorsát, ame­lyikről egyébként hetente le­lopnak egy kézibeszélőt. Újdonság lesz a postán az a közeljövőben munkába álló berendezés is, amelynek segít­ségével Gödöllő közvetlenül is bekapcsolódik majd az or­szágos távhívó hálózatba. A „távtárcsák” biztosítják egy­úttal annak a lehetőségét is, hogy Budapest megkerülé­sével, közvetlenül a hívott vidéki városokkal lehessen majd telefonkapcsolatot léte­síteni. I. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM 1974. AUGUSZTUS 14., SZERDA A termésátlag: 30 mássa 25 hektáron már befejezték Az Agrártudományi Egye­tem Gödöllői Tangazdaságá­nak földjein a múlt hét köze­pén kezdték meg a helyben termő, áttelelő Maribo Mono­vá és a dán fajtájú magrépa betakarítását. A tangazdaság nagygombosi kerületében 40 hektáron indult meg az aratás az idén. Mintegy 25 hektárnyi területen hagyományos mód­szerrel takarították be a mag­répát. A növényt fűkaszával Pörögve bernit az árokba Tervszerűen előkészített terep Gyarapodó géppark az Árammérőben A Ganz Árammérőgyárban a jövő év elején kapcsolódik be az üzemszerű gyártásba a vállalat új festőüzeme. A költ­ségeket tekintve 35 millió fo­rint körüli összegbe kerülő be­ruházás gépeit a vállalat az olaszországi LÜEM-cégtől szerzi be. Az új berendezés — amely szemben a hazánkban eddig alkalmazott technoló­giákkal elektroforetikus úton működik — a munkadarabok zsírtalanítását automatikusan végzi el. Nagy előnye az új módszernek a korábban alkal­mazott szórásos-porlasztásos j festéssel szemben az is, hogy korróziótól megvédendő alkat­részek és munkadarabok felü­letét az eddigiekben alkalma­zott eljárásokkal szemben sok­kal összefüggőbb festékréteg­gel vonja be. A januárban munkába ál­ló gép egyébként nemcsak technológiáját tekintve korszerűbb elődeinél, ha­nem munkavédelmi szem­pontból is. A porlasztásos festókszórásnál ugyanis elkerülhetetlenül to­vább lebegnek a műhely lég­terében a munkadarabról „el­tévedt” festékszemcsék, súlyos munkahelyi ártalmaknak téve ki ezzel a munkában közvet­lenül foglalkoztatott dolgozó­kat. Az úi festőműhely padoza­tának betonozási munkái már elkészültek és az aljzat savál­ló burkolatának /nunkálatait is a napokban fejezték be. A műveletközá zsírtalanítást vég­ző svéd berendezést a közeli jövőben várják és az új festő­üzem épületgépészeti munkáit is befejezik október végére, ha addig nem jön közbe semmi olyan tényező, amely munká­jukat akadályozná, vagy lassí­tana. A gödöllői Ganz Árammé­rőgyár gyarapodó-gazdagodó gépparkjára azonban nemcsak az új festőüzem és annak gé­pei a jellemzőek. A közelmúlt­ban érkeztek meg a gyárba azok a fröccsöntőgépek, ame­lyek a gyár műanyagüzemében ma már termelnek. Ugyan­csak az elmúlt napokban állt munkába a gyárban három új szerszámgép is, amelyek a tervszerű telepítés, az előrelá­tó műhelyelőkészítés követ­keztében néhány nap alatt be­kapcsolódtak a gyár vérke­ringésébe: a termelésbe. Az új gépek „menetrend szerinti” fogadásához és munkába állításához egyébként jelentős mun­kával járultak hozzá a gyári szocialista brigádok is. A közelgő XI. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásaik között vállalták, hogy az új festőüzem üzembe helyezésé­hez szükséges kereteket, fel­fogókat és zsírtalanító eszkö­zöket határidő előtt készítik el. A gyár vezetői a tmk szocia­lista brigádjaitól is sok segít­séget kapnak, ha új beruházá­sok sorsáról van szó. A bri­gádok ugyanis vállalták, hogy gyorsasággal és leleménnyel a lehető legrövidebb időn belül segítenek üzembe helyezni a vállalat új, nagy értékű termelőberen dezéseit. B. P. Tejért kocogok A szabad szombatot sok­féleképpen tölthetjük el. Van aki barkácsol, van aki pecázni megy, van aki kertjét gondozza már kora reggel. Egy speciális elfog­laltságról a minap hallot­tam: akad, aki tejért kocog — Isaszegen. Ha ugyanis szombaton reggel, a bolt nyitásakor siet valaki tejért, még nem kap. Mit tesz? Haza­kocog. Félóra múlva — ne­hogy már ne kapjon tejet! — otthonról újra a boltig lohol. Ha még ek­kor sincs tej, visszamegy. És kezdi elölről, tgy megy ez majdnem minden sza­bad szombaton. A kocogás egyébként föl­frissíti az embert. Így nem csoda, ha a kora reggeli órákban már friss gondo­lata is támad. Eltöpreng például azon: mi lehet az oka, hogy másutt már rég felforrt a tej, midőn Isa­szegen még csak kocognak érte? — ti — SPORT SPORT + SPORT + SPORT A Vasas nem csügged Személycserék után Az elmúlt bajnoki szezon­ban a Gödöllői Vasas NB Ili­as csapata a labdarúgó-baj­nokságban a hetedik helyen végzett. Az induláskor azt tűzték ki célul a szakosztály vezetői a csapat elé, hogy az első tíz között végezzen. Ered­ményükkel tehát túlteljesítet­ték a tervet. Igen ám, de idő­közben megjelent a magyar labdarúgósport átszervezésével kapcsolatos rendelet és a bentmaradáshoz a hetedik hely kevésnek bizonyult. Visz- szakerüit tehát az együttes a Megyei Bajnokságba. Összeült a szakosztály veze­tősége, hogy rendezze a soro­kat. A megyei bajnokságban ugyanis igen jó erőt képvisel­nek majd a csapatok és a Va­sasnak alaposan meg kell küz­denie minden bajnoki pontért. Ezért úgy döntöttek, hogy a csapatot nem eresztik szélnek, sőt megerősítik. Kollektív megfontolás után a csapatból két játékost engedtek el, egyet pedig a kötelesség szólított el. Molnár Albin a Budapesti Honvédhoz, Pintér Tibor pe­dig az Aszódi Építőkhöz távo­zott, míg Szebeni Mihály, aki katonai szolgálatot teljesít, a Majakovszkij SE csapatában focizik. A Vasashoz is kerültek új játékosok, így az egri Dózsá­ból Bajnóczy István, Isaszeg- ről pedig Zombori László. Ugyanakkor a nagyon jó ifjú­sági csapatból a nagy csapat­ba került Bangó Nándor, Sza­bó Ottó és Nagy József. Kedden délután felkerestük a Gödöllői Vasas sporttelepét, hogy tanúi lehesünk a felké­szülés perceinek. A sportte­lepen Tóth József edzővel az élén egy 18 főből álló keret végezte edzési gyakorlatait. Több kilométeres távolságot futottak végig erdei utakon járva a Tölgyesig és vissza. A játékosok részére engedélye­zett pihenőben Tóth József edzővel és Nyikos József szak­osztályvezetővel beszélgettünk el. A Gödöllői Vasasnak három csapata van — tájékoztattak. A felnőttek niellett egy if­júsági Horváth Gábor edző irányításával és egy serdülő Horváth János vezetésével ké­szül a bajnokságban való sze­replésre. A szakosztályban hatvan Igazolt játékos van. A kollektíva jó. A labdarúgók­kal a vezetők a pályán kívül is foglalkoznak, hiszen a lab­darúgó is ember, akinek az életben szüksége lehet némi segítségre. Támogatják őket az általános és szakmai mű­veltség megszerzésével kap­csolatos terveikben. Az idei nyáron elmaradt a szokásos nyári edzőtáborozás, mert a gyár gazdasági vezetői úgy látták, hogy elsősorban a termelésre kell minden erejü­ket összpontosítani. Nagyok az előttük álló tervek és a ha­zai, valamit a külföldi szállí­tási kötelezettségek nem tűr­nek halasztást. Amikor azon­ban teheti a gyár — segít. Ezt megértették labdarúgó-ber­kekben is és csüggedés nél­kül, nagy becsvággyal folyik heti négy alkalommal az ed­zés. A felkészülés jegyében jó nevű csapatokkal vívnak majd edzőmérkőzéseket, így például a Budapesti Honvéd­dal és Egyetértéssel, az Egri Dózsával és a hatvani Kini­zsivel. — Jó a hangulat a Gödöl­lői Vasasban, amely ugyan gyári együttes, de becsülettel kíván harcolni az alsóbb osz­tályban is. tovább öregbítve ezzel Gödöllő város hírnevét és sporthagyományait. Csiba József

Next

/
Thumbnails
Contents