Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-14 / 189. szám

1974. AUGUSZTUS 14., SZERDA "/era ff srffmiaB Tudományos vizsgálat: Az üzemi demokrácia érvényesüléséről , * \ Megkérdezték a szentendrei, nagykőrösi munkásokat is Milyen fejlődés, előrelépés tapasztalható az üzemi de­mokrácia érvényesülésében? Erre a problémakörre keres választ a Szakszervezetek El­méleti Kutató Intézetének ku­tatócsoportja, amely január­ban kezdte, s előreláthatóan októberben fejezi be a vizsgá­latokat. — Tizennégy iparvállalat­nál végzett vizsgálatok alap­ján kívánunk feleletet adni a kérdésre — mondta dr. Kár­páti Tamás tudományos osz­tályvezető, a kutatás vezetője. — Különös gonddal válasz­tottuk ki a vállalatokat, s azokat a dolgozókat, akiket megkérdeztünk. A vállalatok az ipar valamennyi ágazatát képviselik, s szerepelnek kö­zöttük a Láng Gépgyár, a MOM, a Beton- és Vasbeton- ipari Művek szentendrei gyá­ra, a Nagykőrösi Konzervgyár, a Budapesti Csokoládégyár, a Dorogi Szénbányák, a Komá­rom megyei Építőipari Válla­lat és a Vörös Október Férfi­ruhagyár. Ötezerkétszázan Valamennyi vállalatnál az üzemi demokráciával kapcso­latos dokumentumokat ele­mezték. Ugyanakkor — kérdő­íveken, s négyszemközti be­szélgetések során — kikérték a dolgozók véleményét is. A válaszadásban részt vevő 5200 dolgozó, főleg szak- és beta­nított munkás, brigád- és cso­portvezető, de megkérdeztek közvetlen termelésirányító műszaki és szakigazgatási al­kalmazottakat is. Olyanokat, akik legalább két éve dol­goznak azonos munkahelyen, mert csak így tudnak reális képet adni az üzemi helyzet­ről, Mire kíváncsiak a kutatók? Az üzemi demokrácia alkotó elemeiből elsősorban is a leg- fontösabbakra. Így például: hogyan informálják az üzemi életről, helyzetről a vezetők a beosztottakat, illetve azok vé­leménye mennyiben jut el a vezetőkhöz? Az eddig végzett vizsgálatok alapján ezzel kapcsolatban megállapították: általában egyoldalú az infor­mációáramlás, felülről lefelé sokkal erőteljesebb. Sőt nem ritka, hogy több szerv is — a gazdasági vezetés mellett ál­talában a párt-, a KISZ- és a szakszervezet párhuzamosan ugyanazokat a termelési, gaz­dasági, politikai információkat közli a dolgozókkal. Akadozik viszont az információ vissza­felé áramlása. A helyi döntések Milyen beleszólásuk van a beosztottaknak a helyi dönté­sekbe? Eddigi megállapítás: a vállalatok szervezeti felépítése miatt a munkahelyeken dol­gozóktól még mindig végre­hajtó szerepet - várnak csak el, s az alsóbbszintű üzemi veze­tőknek is csekély önálló dön­tési joguk van. Jó kezdemé- nyezésekköl is találkoztak: ha a gazdasági vezetőknek és a helyi szakszervezetnek eltérő véleménye volt fontos kérdé­sekről, közös fórumokon a dolgozók elé vitték a kérdést, s az ott született állásfogla­lás figyelembevételével dön­töttek a gazdasági vezetők. Van-e közvetlenül is bele­szólásuk a beosztottaknak a béremelésekbe, jutalmak és kitüntetések elosztásába? A negatív tapasztalatok közül csupán egy: sok helyütt a bri­gádvezetők sem szólhatnak bele, hogy brigádtagjaik kö­zül ki mennyi béremelésben részesüljön, s kifogásolják, hogy a vezetők hajlanak arra, hogy a lógósokat is jutalmaz­zák a „békesség” kedvéért, netán azért, hogy megtartsák őket a vállalatnál. A „plusz­pénzek” — jutalmak, pré­mium, kitüntetések — elosztá­sánál viszont két év alatt olyan jelentős voll? a fejlődés, hogy az számít kivételnek, ha valahol nem a közösség véle­ményének figyelembevételével történik az erkölcsi vagy anyagi elismerések elosztása. A szocialista brigádmozgalom eredményének tudják be, hogy egy-egy brigád saját maga állítja össze: mit vállal a versenyben, s a teljesítésért járó jutalomból pedig ki ho­gyan részesedjen. Képzés, továbbképzés Milyen lehetőség 'van a szakmai képzésre, továbbkép­zésre? A SZÉKI kutatói sze­rint ezen a téren a legjobb a helyzet a vizsgált vállalatok­nál. Mindenütt fontosnak tart­ják a dolgozók általános isko­lai végzettségének megszerzé­sét. A legtöbb helyen kihelye­zett üzemi középiskolák is működnek, s az üzemek törőd­nek a munkások szakmai to­vábbképzésével is. Általában a továbbtanulók előrelépteté- sét is biztosítják. Hiányosság: egyes helyeken nem tervszerű a képzés, s a szakembertúl­képzés miatt feszültségek adódnak. Másutt viszont nem | segítik a továbbtanulni szán­dékozókat, hacsak az üzem közvetlen érdeke nem diktál­ja. Dr. Kárpáti Tamás elmond­ta, hogy az eddigi vizsgálatok­ból kiderül: a konfliktusok és érdekellentmondások munka­helyi feloldása segíti ipari üzemeinkben az üzemi de­mokrácia érvényesülését. Egy­re több feltétel születik eh­hez,- s máris nagyon sok új és jó kezdeményezéssel találkoz­tak a kutatók. Czippán György Tizennyolc magyar vállalat a britéi gépipari vásáron — Az 1974. évi bmói gép- ] ipari vásárt szeptember 11— I 19. között rendezik meg — je- 1 lentette be keddi sajtótájékoz­tatóján Frantisek Hála, Cseh­szlovákia budapesti nagykö­vetségének kereskedelmi ta­nácsosa, a nagykövetség ke­reskedelmi képviseletén. Jozef Kopacek, a brnói nem­zetközi vásár műszaki igazga­tója ezután elmondta, hogy a gépipari vásár az idén 2000 négyzetméternyi területtel bő­vült, így a kiállítóknak összesen 80 000 négyzetméternyi fe­dett és ugyanennyi szabad kiállítási terület áll ren- dekezésre, a külföldi kiállítóknak e te­rület 60 százalékát biztosítot­ták. Az őszi gépipari vásáron el­sősorban szerszámgépek, bá­nyászati és kohászati, vegy­ipari, építő- és talajmegmun­káló berendezések, számító­gépek, laboratóriumi műsze­rek, járművek, mezőgazdasági gépek láthatók. Az eddig beérkezett kül­földi jelentkezések sze­rint mintegy 30 ország 1500 kiállítója vesz részt a nagyszabású bemutatón. Az őszi csúcsforgalomért A félév többlete: 4,4 millió tonna áru Értékelte a vasutasok kong­resszusi versenyének első fél­évi munkaeredményeit a Vas­utasok Szakszervezetének el­nöksége. Megállapították: az év első hat hópajijájaan „4A ixúllió ton­^>VsÜ» V*zäv­7,5 százalékkal több árut juttattak el rendeltetési helyére, j mint a múlt év azonos idő­szakában. A felajánlásokban nagy figyelmet fordítottak ar­ra, hogy a vagonok minél kevesebb időt töltsenek az ál­lomásokon, s a vasutasok ígé­retüknek megfelelően általá­ban 12—36 perccel csökkentet­ték a kocsitartózkodási időt. I A kocsifordulók meggyorsítá­Aranykoszorú-várományosok Cigarettaszünet — kárpitosokkal Hat éve alakult a brigád a Dunakeszi Jármű javítóban Tolószék áll a műhely kö­zepén: a kerekek abroncshá­lója új csillogású, a gumik ro­vátkolt felületén semmi ko­pás. Most fognak hozzá a háttámla és az ülés kárpito­zásához. — Kié ez a szomorú szék? — Egy szerencsétlenül járt fiatalemberé. Baleset érte Bu­dapesten, elütötte egy autó. Teljesen megbénultak a lábai. Lakatosok hozták ide ezt a székvázat, hogy a brigádunk készítsen kényelmes ülést rá. A MÁV dunakeszi jármű­javító üzemének kárpitosmű­helyében Nagy Sándor bri­gádvezető ötperces cigaretta­szünetet engedélyez. Kiülünk az épület előtti, akácfaárnyé­kos pletykapadra, ládákra. Le­hetünk vagy tizenhármán, ahogy kapásból megszámo­lom. Fiatalok, majd mindegyik harmincon aluli. — Nem láttam a fényképü­ket a kongresszusi ■ verseny­híradó tábláján, az üzem be­járatánál. .. — Még annyi időnk sincs, hogy fényképezőgép elé áll­junk. Ettől függetlenül a XI. pártkongresszus és felszaba­dulásunk 30. évfordulója tisz­teletére tett munkafelajánlá­saink, úgy érzem, elérik az él­vonalbeliek mércéjét. Üzem­részünk 50 darab személyko­csi fővizsgáját vállalta, mely­ből a ránk jutó részt mi is aláírásunkkal hitelesítettük. A •brigád havi tervteljesítése so­hasem süllyed 108 százalék alá, a naplóból is láthatja — átveszi Germán Istvántól a bekötött könyvet, s az utolsó oldalakra lapoz. — Itt van a júliusi bejegyzés — teszi elém a brigádvezető. Nem szériamunka Négy kocsi főjavítását, hat­nak a fővizsgáját végezték el. Négy ÁH-fülkés kocsit javítot­tak, négy teljesen új konst­rukciónak pedig a padlóbur­kolatát készítették el. Egy fő­vizsga 85—114 órát vesz igény­be. Háló-, étkező-személyko­csik üléseit, plüss-, vagy mű­bőr huzattal vonják be, s tö- mítő anyagnak a disznószőr a legalkalmasabb. — Az idén az aranykoszo­rús jelvény várományosai va­gyunk, nehezebb lesz elnyer­ni, mint a tavalyi ezüstfo­kozatot — mondja a brigádve- zető-helyettes, Kasza Sándor. Hat éve alakult a 22 tagú, Mező Imre nevét viselő komp­lex szocialista brigád. 16-an törzstagok, a többiekkel még nem kötöttek szerződést, új emberek, először bizonyítani­uk kell, hogy értenek a szak­mához, s be tudnak illeszked­ni a közösségbe. Száraz Mihály, az egyik fiatal szakmunkás, kisiparos­nál tanult. —,ös5zehasonlíthatlanul szó­rakoztatóbb itt, még akkor is, ha nem bútorkárpitozással foglalkozunk. Sokan azt hi­szik, hogy ez szériamunka. Té­vednek, a javításon, új ko­csik készítésén kívül dekorá­ciós munkákkal is megbíznak bennünket. Kötetlenül beszélgetünk, ki­nek ami éppen eszébe jut. Van, aki most szerelt le, s még szokatlan ujjainak a szer­szám. A Csornai ikerpár autókárpitosként dolgozott a 4-es Autójavító Vállalatnál mielőtt ideszegődött a MÁV- hoz. Színes amatőrfotósok. A kollektívába öt asszony és lány is tartozik. Házépítők — Amikor a házunk épült, majdnem az egész brigád el­jött segíteni — mondja Csánki Pálné. — Téglát raktak, be­emelték a gerendákat... — Szóval, nem a „fogjuk meg, vigyétek, jöhet a sör” elven segítünk — fűzték hoz­zá jókedvűen. Rutinjuk van a családiház­építésben. Számolják: Cserép­házi László brigádtársuk há­za az ötödik, már csak vako­lásra vár. — Honnan a gyakorlat? Rendszeres társadalmi mun­kások vagyunk, s értünk a barkácsoláshoz. Kecskés Sán­dor és Pala Sándor pillanat- nynag is a 150 személyes vál­lalati óvoda és a munkásszál­ló építkezésén finisei, mert szorít a hó végi átadási ha­A vásár Budapesten tar­tózkodó vezetői hangsúlyozták, a brnói gépipari vásár legje­lentősebb kiállítása a számí­tástechnikai újdonságokkal is­merteti meg a látogatókat. A D-pavilon például a KGST-or- szágok egységes elektronikus számítógéprendszerének be­mutatója lesz. Itt a magyar Videoton gyár is kiállítja az R—10-es típusú kis számító­gépet, A HUNGEXPO szervezésé­ben a korábbinál nagyobb te­rületen, összesen csaknem 1700 négyzetméteren 18 magyar kül­kereskedelmi és export jogú vállalat mutatkozik be a brnói vásáron. . Kormányhatározat nyomán Hatékonyabb belső ellenőrzés A vállalati belső ellenőrzés eredményeiről és hatékony­ságánál; növeléséről csütörtö­kön kétnapos tanácskozás kez­dődik Pécsett, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társa­ság rendezésében. A konferen­ciáról kedden sajtótájékoztatót tartott Badacsonyi György pénzügyminisztériumi főosz­tályvezető-helyettes, a szer­vező bizottság tagja. A belső ellenőrzés fokozot­tabb megszervezéséről az el­múlt években kormányhatáro­zat is intézkedett, ezért kerül sor a tanácskozásra. Az eddi­gi szervezőmunka tapasztala­tairól és a soron következő gyakorlati feladatokról 25 elő­adás hangzik majd el a kon­ferencián. Igazodás sával is növelték az áruszál­lítási teljesítményt, a terve­zettnél csaknem 4 százalékkal nagyobb mértékben. Az első félévben mintegy 15 millió forint értékű üzemanyaggal kevesebbet használtak fel a terve^ptteél ■ %gt új abb. iijtéz^ kedéseket' készítenek: elő, hogy a második félévben na­gyobb arányban növeljék az eredményeket, s tovább szélesítik az ener­giamegtakarítási mozgalmat. A szakszervezet elnöksége most a vasúti szolgálati ágak szakszervezeti testületéinek fi­gyelmét felhívta, hogy az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyo­lítását állítsák a verseny kö­zéppontjába. táridő — újságolja a brigád- vezető. Találomra szétnyitom a nap­lót: Véradás... a brigádból nyolcán rendszeres véradók. A 3. számú úttörőcsapat pat- ronálását olvasva, valaki meg­jegyzi: — Diósjenőre mentek tá­borozni a gyerekek. Indulás előtt megjavítottuk a csapat valamennyi sátrát. — És a brigád nem készül sehová se az idén? — Utoljára tavaly voltunk Zebegényben, kirándultunk a Pilisbe is. Az idén áthúzta tervünket a sok nősülés, gyer­mekszülés. Bérfeszültség — Házasodunk, de nem tól- lasodunk — böki közbe a bér- feszültségre célozva Germán István. Többen panaszkodnak, hogy magasabb órabérrel „fog­ják” az új belépőket, nem egy, többet keres az évek óta itt dolgozó szakmunkásoknál. Igazságosabb elosztást várnak a következő bérrendezéskor. A nők keresete is eléggé ala­csony, 1600—1700 forintot kap­nak a betanított munkások. A brigád átlagkeresete ennél jó­val magasabb, mivel tizen­nyolcnak van szakmunkásvég- zettsége, s tizenhárom , forint feletti az órabérük. Cigarettáink lassan csonkig égnek, lejárt a beszélgetésre szakított idő. — Még egy utolsó kérdés: legközelebb mi lesz az a vál­lalati megmozdulás, amelyen a brigád részt vesz? — Szeptember első szabad szombatja. Építjük a jármű­javító fiatal házasainak ott­honát, az albérlők házát. H. A. E zekben a hónapokban kemény munkával je­lentősen átformálja termékei arányát, összeté­telét a Mechanikai Művek. Egy helyre koncentrálja az olaj kályhák gyártását — az áru iránt erőteljesen csök­kent a kereslet, telítődött a piac —, ugyanakkor nagy iramban bővíti a konden­zátorok előállítását, s új berendezések, egyebek kö­zött légtisztítók termelését is megszervezi, fokozza. A szemlélő számára az ilyen és hasonló események természetes kísérői az ipari termelésnek, ahogy a köz­napi fogalmazás tartja, a termelés igazodik a fel­használói, fogyasztói igé­nyekhez. Igaz, így van. Ám nagy kérdés: mikor kell az igé­nyekhez igazodni? A nagy­kőrösi Gépjavító és Faipari Szövetkezetben — a kon­zervgyár műszakijaival kö­zösen — kialakítottak egy félautomata rakománykép­ző, szakszerűen palettizáló- nak' nevezett berendezést. Volt rá igény? Nem volt, mert ilyen gépet nemhogy hazánkban, de a többi KGST-országban sem gyártottak. Azaz nem léte­zett kitapintható igény, csak bizonytalan óhaj: kel­lene valami, ami megköny- nyíti a gyártószalagokról lekerülő dobozok, üvegek rakománnyá alakítását, ne kézzel végezzék ezt az asz- szonyok. Így született meg a rakományképző, s per­sze, kockázattal, mert hát­ha nem kell a kutyának sem, s akkor kárbaveszett a munka. A kockázat si­kerre változott. A gépek néhány példánya eredmé­nyesen működik az ország több konzervgyárában, s a külföldi érdeklődés sem hiányzik. S ok vita folyik nap­jainkban azon, lénye­gében mit értsenek az iparvállalatok az igények időbeni felismerésén, s ter­mészetes, a hangsúly az időbeni kifejezésen van. Azt, amikor a piacon csök­ken a kereslet egy-egy termék iránt? Amikor nem talál vevőre külföldön ? Esetleg azt az időpontot, amikor más cég annál jobbal jelenik meg a pia­con? Gyarapítható a kér­dések sora. Hiszen jó né­hány olyan vállalat is te­vékenykedik a megyében, amelyet alig érintenek a fogyasztói igények, mert a Dunai Cement- és Mész- műben akkor is cementet tudnak csak csinálni, ha esetleg a felhasználók mást kérnének. A Papíripari Vállalat szentendrei gyá­rában semmi más, csak pa­pír készülhet... Valóban ennyire világosan csopor­tokba oszthatnánk . a ter­melőket, s azt mondhat­nánk: akik közvetlen la­kossági fogyasztásra dol­goznak, azok nagyon fi­gyeljék az igények válto­zását, akik viszont a ter­melői felhasználást szolgál­ják áruikkal, azoknak nem kell idegeskedniük? Könnyű kenyeret kínál­na az ipari termelés, ha ilyen egyszerűen egyik vagy másik csoportba ke­rülhetne a vállalat. Igaz, a DCM csak cementet gyárt­hat, ám nagyon nem mind­egy, milyen fajtákból te­vődik össze termelése. Ahogy a szentendrei papír esetében szintén az össze­tétel, a további feldolgo­zásra való alkalmasság mutatja, követik-e az igé­nyek változását. Valamennyi vállalatnak érdeke ezek szerint az igé­nyek ismerete? Igen. Most már csak az a kérdés, ho­gyan ismerheti meg ezeket az igényeket, s miként sze­rezhet azoknak érvényt a termelésben. Fúrcsán hangzik, de igaz: a válla­latok ma még nem érzik eléggé, hogy vállalkozások, azaz nemcsak árut keli előállítaniuk, hanem azt értékesíteniük is szükséges. Igazodásuk ezért kezdeti. A figyelem most már a ko­rábbinál jobban nyomon követi a piaci helyzet ala­kulását, a felhasználók, fogyasztók véleményének változását. Még azt sem mondhatjuk, hogy mind­ezeket az információkat • süket fülek fogadják. A baj ott van, hogy ezeknek az információknak a tete­mes része későn érkezik, a már kialakult, s nem a várható helyzetről ad szá­mot! O lyan sakkozókhoz ha­sonlítunk, akik idő- , zavarral küzdenek — fogalmazta meg önkritiku­san az egyik vállalati igaz­gató, holott ők még úgy- ahogy frissek. Talán éppen ezért önkritikusak, mert látják, tapasztalják, miről maradnak le. Másutt azon­ban nincs önkritika, mert nincs figyelem sem. Bele­törődés van, sóhajtozás, s fejtörés azon, hogy ami a raktárakban pihen, azt mi­ként lehetne eladni. Akár árengedménnyel is, ha már másként nem kell. Emlé­kezzünk csak vissza — la­punkban írtunk róla —, milyen megdöbbenést kel­tett, hogy a jó időn át annyira kapós szárított zöldség egyszerre csak a raktárakban maradt, nem tülekedtek a vevők érte. S az ugyancsak tanulságos folyamat volt, amikor a textilipar érintett vállala­tai kénytelen-kelletlen be­látták, hogy kártolt kel­mékre csakély az igény ... Két fenti példánk súlyát azzal növelhetjük, hogy hozzátesszük: mindkét érintett vállalat bele is bukott az igények megké­sett fölismerésébe, s csak átszervezéssel, illetve ösz- szevonással állt újra talp­ra. Igaz, az ilyen esetek még nem alkotnak sza­bályt, de a bennük rejlő tanulságot — ahogy az igé- ] nyékét — időben kell fel- .j ismerni. Időben, a követ- j kezmények teljes kibonta­kozása előtt. Amikor e kö­vetkezmények — határo­zott cselekvéssel, rugalmas átszervezéssel — még meg­előzhetők. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents