Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-13 / 188. szám

1974. AUGUSZTUS 13., KEDD l/íidim Biológiai állomás Gödön A jövőt faggatják Kutatásistéma a környezetvédelem Érdekes kísérleteket foly­tatnak immáron húsz eszten­deje tanárok, professzorok, diákok Gödön. Az ötvenes évek elején került az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi karához a Huzella Tivadar orvospro­fesszor által alapított kísérle­tező telep. Az adományozó sír­ját — ott temették el a Duna- parton létesített telepen — azóta is kegyelettel gondozza az utókor. Dr. Maróthy Mihály egye­temi tanártól tudom meg, hogy a gödi intézmény hiva­talos neve: ELTE TTK Bioló­giai Állomása, és tulajdon­képpen önálló tanszék. Ami­kor a? egyetemé lett a terület, nagyarányú építkezésekbe, felújítási munkákba kezdtek. Az önálló tanszék első vezető­je N. G. Potapov szovjet pro­fesszor lett, ő indította be a kísérletező munkát. A szovjet biológus elképzelése az volt, hogy mihamarabb létesítsenek kutatóbázist, amelyen képezi ni tudják majd a jövő szak­biológusait is. Építettek egy háromszintes objektumot, melyben mind a mai napig folyik a „tudósje­lölt” képzés, nyári gyakorla­Megtérül S aját fejlesztési forrásai­ból s különböző támo­gatásokat igénybe vé­ve, összesen 100 millió fo­rintot költött a Mechanikai Müvek a marcali gyáregy­ség bővítésére, korszerűsí­tésére. Az érem másik ol­dala: ma már itt állítják elő az egymilliárd forintos teljes vállalati termelés egyharmadát. Fogalmazha­tunk tehát nyugodtan úgy: megtérülő beruházás volt a marcali. Igenám, de nem mindegy, egy-egy beruhá­zás mennyi idő alatt fizeti vissza a közös pénztárból kivett összeget?! Az Állami Fejlesztési Bank vizsgálatai szerint ugyanis a beruházások egy le nem becsülhető csoport­jánál a megtérülési idő tíz évnél több. S ez bizony sok. Az ítélkezés azonban nem egyszerű. Hiszen — a Me­chanikai Műveknél marad­va még — a marcali gyár­ban hatszáznál, az abonyi- ban háromszáznál több em­ber talált kenyeret, márpe­dig az életszínvonalpoliti­kának fontos tényezője a foglalkoztatottság. A ter­melő beruházásoknak van­nak tehát nagyon fontos mellékhatásai is, így a fog­lalkoztatottság növelése, a lakosság képzettségi foká­nak emelése, a település korszerűsítésének elősegí­tése stb. Beszámíthatjuk mindezeket a megtérülés­be? Mielőtt feleletet adnánk, bővítsük a példák sorát. A megyei tanács idén egy­millió forint támogatást iryújt a Texgráf Ipari Szö­vetkezetnek, hogy Dunaha- rasztin csökkent munkaké­pességűek részére műhely­termet létesítsen. Ugyan­csak a megyei tanács 35 millió forinttal járul hozzá a megye sütőipari vállala­tainak fejlesztéséhez, új sü­tőüzemek tető alá hozásá­hoz, a berendezés korszerű­sítéséhez. Vajon a mai ke­nyér- és péksüteményárak mellett hány évtized kelle­ne ahhoz, hogy ez a be­fektetés megtérüljön? Leg­alábbis pénzben. M ost már közelebb ju­tottunk az előbb föl­tett kérdésre adható felelethez. A társadalom fejlesztési kiadásait nem szabad csupán a pénz olda­láról szemlélni, mérlegelni, a hozamokat ugyanis nem­csak a forintok adják. S ez mégsem mond ellent an­nak, hogy a beruházások egy csoportjánál a mainál sokkal nagyobb figyelem­mel kell kísérni és számon- kérni az igénybe vett pénz visszafizetésének idejét. Erre elég okot ad az, hogy a társadalom csak a meg­termelt javakat tudja el­osztani, azaz az újabb be­ruházásokra, fejlesztésekre akkor lesz elegendő pénz, ha a bevégzett munkák fi­zetni kezdik a terv szerinti kamatokat. S az szintén intelem — csak éppen a másik oldalról —, hogy ta­valy a vállalatoknál és mi­nisztériumoknál összesen 3,7 milliárd forint maradt meg a fejlesztési alapokból. Finomabbá, a különbsé­get jobban érzékelővé kell tehát tenni a mainál azt a mércét, mely a beruházá­sok megtérülését, hasznát, hatékonyságát mutatja. Számítások szerint* a Váci Kötöttárugyárban végre­hajtás alatt levő rekonst­rukció három és fél, négy év alatt megtérül. Az új berendezések, a korszerű technológiák ugyanis növe­lik a termelékenységet, le­hetővé teszik értékesebb áruk előállítását, a piaci igények rugalmasabb kö­vetését. Jogos igény a váci gyárral szemben, hogy a közös zsebből kivett pénzt — saját fejlesztési alapjuk, meg az állami hitel forint­jait —■ illő kamatokkal mi­nél előbb tegyék oda visz- sza. Jogos igény a Dunai Kőolajipari Vállalat kol­lektívájával szemben — s ennek az igénynek eddig meg is feleltek —, hogy a beruházási milliárdokat törlesszék. Ám ők meg­gyorsították ezt a törlesz­tést, egyebek között a ter­vezettnél nagyobb nyers­olajfeldolgozással, a fehér- áru-kihozatal javításával. Módja van erre a kötött­árugyáriaknak is, mások­nak ugyancsak. Ám — s ezt erősen hangsúlyozzuk — mindenkinek, minden beru­házónak nincs erre lehető­sége. H iszen mikor térül meg a tanács számára — bevételi forrásai szá­mára — egy út építésének a költsége? Vannak erre ugyan számítások, s ezek szerint ötven esztendő a megtérülés ideje, ám gya­korlatiasan nézve, nincs forintokban mérhető ha­szon. „Csak” zavartalanabb kölekedés, a szállítás meg­gyorsulása, egészen odáig, hogy a beteg állampolgár­hoz hamarabb jut el a mentő, az orvos, a gyermek könnyebben mehet az isko­lába ... Iskola? Vegyük elő itt is a papírt, ceruzát és számoljuk az időt, a pénzt? Vagy sokkal inkább a ki­művelt emberfők pénzben kifej ezhetetlen, de nagyon is termelőerőt fejlesztő je­lentőségét? Jó két évtizeden át nem yolt szokás azt vizsgálni, vajon a társadalom fejlesz­tésre adott eszközei milyen hatékonysággal használtat­tak fel. Lényeges változás, hogy e gyakorlatnak vége. Ám a teljes mellőzést ne váltsa fel a túlzott igyeke­zet. Érezzük meg, tartsuk be a határvonalakat.. Ele­mezzük — s kérjük szá­mon! — a fejlesztések meg­határozott körénél a meg­térülést. Ez társadalmi ér­dek. A fejlesztések egy másik csoportjánál viszont ne a forintot, hanem a pénzben kiféjezhetetlen, de közösségileg elengedhetet­len hatást, következményt, gyarapodást tekintsük eredménynek, megtérülés­nek. Mert ahogy az előző fejlesztések esetében a pénz, itt ez a társadalmi érdek. Mészáros Ottó tokat folytatnak ott az egye­temisták. A főépületet — va­lamikor Arany Lászlóé volt, és a hagyomány szerint édes­apja, Arany János is lakott benne — átalakították. 1970- ben lettek készen az építke­zéssel. A felújított épületben kapott helyet a kertészeti cso­port. Feladatuk sokrétű: mi­nisztériumok, egyetemek, kü­lönböző intézmények parkíro- zási munkálataiba segítenek be, elsősorban a díszítő nö­vényzet termesztésével. Nem véletlen, hogy a hét­holdas terület mindenütt ápolt, gondozott; a szakembe­rek helyben vannak. A nemrégiben felépült úgy­nevezett gazdasági épület le­hetővé teszi, hogy korszerű feltételek mellett tanuljanak az egyetemisták, tantermek, könyvtárhelyiségek állnak rendelkezésükre. A központi épületben — a többi körött — konyha, ebédlő, garázs, mű­hely is van. A folyamatos munkát segíti, hogy szálláshe­lyeket rendeztek be a helyben dolgozóknak. A Biológiai Állomás egyre szélesebb körű tevékenységet végez. A növényrendszertani részleg például környezetvé­delemmel kapcsolatos vizsgá­latokat folytat, kutatja, hogy különböző növényfajták ese­tében mekkora a talaj ki­használtsága, mennyit pótol vissza a természet, és meny­nyi vár az emberre. Ugyanitt magatartásgene­tikai csoport is működ1 k. Szakemberei a halak maga­tartását vizsgálják, igyekez­nek szabályozni, gyorsítani bi­zonyos élet jelenségeket, a ha­lak szaporodását, hiszen nem közömbös, hogy mennyi olcsó és tápláló halhús kerül asz­talunkra. Világviszonylatban nagyszerű eredményeket értek már el a hasonló területen dolgozó kutatók. A csoport kapcsolatot tart fenn a száz­halombattai és a szarvasi kí­sérleti teleppel. A növényélettani csoport kutatói — a többi körött — emberi gyógyászatban hasz­nálatos anyagokat keresnek, a növényi szöveteket felhasz­nálják rákkutatási célokra. Foglalkoznak gyomirtó kísér­letekkel, különböző vegyüle- tek növekedésgátló hatásait a kutatóintézetben próbálják ki. Népgazdasági szempontból nagy horderejű kísérletük a vírusmentes növények előállí­tására irányuló) hajtáste­nyésztő csúcsból nevelik ki a növényt — karanténban. A biológiai állomás vezetője büszkén újságolta, hogy már nem kell valutáért külföldről vásárolni a vírusmentes sza­porítóanyagot, sőt, már el­adásra is jut. A szegfűvirág­gal folytatott kísérleteknek gyakorlati eredményét az Óbudai Tsz hasznosítja. A Sa­sad Tsz-szel kooperációban I pedig újfajta szaporítási mó­dot kísérleteztek ki. Az állomáson általában negyven ember dolgozik. A gazdag szabadtéri növényzet, az üvegházak, a különböző méretű akváriumok különle­ges világában a jövőt faggat­ják. A világ oly sok részén éhínséget hozott az 1974-es esztendő. Nem közömbös hát a kérdés: líép&s lesz-e az em­ber a mainál több táplálékot előállítani a jövőben? A gödi biológiai állomáson is a több élelmiszerért dolgoz­nak. F. Gy. Tervezik a DKV—III-at Közép-Európa egyik legnagyobb finomítója A Dunai Kőolajipari Válla­lat az ország energiaellátásá­nak egyik kulcslétesítménye. Fejlesztésének küszöbén lévő harmadik monumentális állo­mása, a DKV—III, minden­képpen alapvető népgazdasági érdek. A generáltervező — ta­lán ezt már mondani sem kell — a Kőolaj- és Gázipari Ter­vező Vállalat, közismert ne­vén s.7, Ola j terv harcedzett kollektívája, amely mint köz­tudott a hazai kőolaj- és föld­gázkitermeléssel, szállítással, feldolgozással és tárolással kapcsolatos terveket készíti. A finomítói technológiai és gépészeti tervek „boszorkány- konyhája” a száz fős I-es fő­osztály — zömében mérnökök­ből és technikusokból áll. A főosztály vezetője dr. Nagy Sándor — több újítás és sza­badalom szerzője, a százha­lombattai 3 milliós üzem ter­vezéséért a Munkaérdemrend ezüst fokozatát kapta — vál­lalkozott arra, hogy ismerteti a soron következő nagy beru­házás lényegét olvasóinkkal. — A főosztályomon tízen fog­lalkoznak kifejezetten ezzel a témával. Jelenleg a beruházá­si javaslaton munkálkodnak, feltehetően a jövő esztendő el­ső negyedében készül el a ki­viteli tervezést közvetlenül megelőző beruházási program. Vannak még nyitott kérdések, de lényegében ismertek azok az üzemek, amelyek a DKV— III. egészét alkotják majd. Történelmi visszapillantás Mielőtt azonban ezek tagla­lásában elmélyednénk, érde­mes egy rövid történelmi visz- szapillantásra vállalkozni. An­nál is inkább, mert a DKV— III. egy következetesen véghez vitt műszaki program újabb — nevezhetjük nyugodtan így — ipartörténeti mérföldköve lesz hazánkban, s mint ilyen elválaszthatatlan idősebb test­véreitől, a DKV—I., illetve a DKV—II.-tőL A „hőskorban” létesült az egy-, majd a kétmillió tonna évi kapacitású lepárlóüzem. Megoldódott a háztartási pb- gáz, a kenőolaj, a, parafin, a bitumen, valamint a jó minő­ségű motorbenzin, benzol és toluol gyártása. Ezt követően a DKV—II. — a 3 milliós desztilláló üzemóriás belépésé­vel — megduplázta a névle­ges kapacitást. Szélesedett a gyártmánystruktúra, s a két platina katalizátoros reformá­ló és a merkaptánmentesítő­üzem létrehozásával tovább javult a benzin minősége. Megkezdődik rövidesen a xilol s tiszta termékként az orto- xilol előállítása. A- benzol to­vábbi feldolgozására malein- savanhidridet gyártó üzem lé­tesül. Ennek a dallamos hang­zású vegyületnek fontos sze­repe van az olefin-program­ban, lévén a legkülönbözőbb műanyag-féleségekhez és lak­kokhoz használják lágyítónak. Előreláthatólag 1976-ban kap­csolódik be a termelésbe a ne­gyedik, 1,5 millió tonna kapa­citású lepárló, melyet szak­mai berkekben csúcsüzemnek titulálnak — ugyanis évi 8000 óra üzemeltetéssel a teljesít­mény mintegy félmillió tonná­val megemelhétő. Ami vi­szont gyakorlatilag azt jelenti, hogy a százhalombattai ezüst­város kőolajfeldolgozó kapaci­tása megközelíti majd éven­te a 9 millió tonnát. Száraz eljárással — A DKV—III. a fokozódó mennyiségi igények kielégítése érdekében erre rátesz még, természetesen további intenzi- fikálással, újabb 1 millió ton­nát. A tízmillió tonnás kapa­citással a Dunai Kőolajipari Vállalat Közép-Európa egyik legnagyobb kőolajfinomítója lesz, s világviszonylatban is kö­zepes finomítónak számít. Emellett tovább javul a ter­mékek minősége, nagy meny- nyiségben készül a 92-es, s elkezdődik a 98-as oktánszámú benzin gyártása. Utóbbit a létesülő könnyűbenzin izome- rizáló üzem hivatott megvaló­sítani. A technológia lényege az, hogy az egyenes szénláhcú vegyületek — normál pentán és hexán — izomér, vagyis elágazó változatait alakítja ki hidrogén atmoszférában, 350— 400 Celsius fokon, platina ka­talizátor segítségével. Közis­mert ugyanis, hogy az izomé­rek oktánszáma magasabb. Az oktánszám növelésével az ólomtetraetil benzinbe történő adagolása is csökkenthető, aminek következtében keve­sebb ólomvegyület szenyezi majd a légteret. — Milyen további üzemek létesülnek még? — Felépül egy újabb gáz­olaj kénmentesítő üzem, évi 1 millió tonna kapacitással. Ez az üzem — elődjéhez ha­sonlóan — a gázolaj kéntar­talmát 1,2-ről 0,2 százalékra csökkenti. Népgazdasági és környezetvédelmi szempontból ennek óriási a jelentősége: csökken a levegő szennyezett­sége, a korrózióártalom s a Diesel-motorok élettartama csaknem egyharmadával meg­nő. A kénmentesítő üzemmel párhuzamosan épül a kén­gyártó üzem, amely évente 8000 tonna ként produkál majd, enyhítve valamelyest a kénsavgyártás alapanyagóhsé­gét: évente ugyanis — hazai lelőhely hiányában — kereken százezer tonna ként importá­lunk. Végül megemlítenék még egy üzemet, amely a háztartási pb-gáz kén- és víz­mentesítését oldja majd meg — az úgynevezett molekula­szita segítségével. Az itt alkal­mazásra kerülő technológia a korábbi lúgos mosással szem­ben korszerű, száraz eljárás lesz. Hatása nem is annyira a környezetvédelemben, mint in­kább a palackok, tároló edé­nyek, tüzelőberendezések vé­delmének fokozott biztosításá­ban fog jelentkezni. Négymilliárdért — Melyek a korábban em­lített nyitott kérdések? — Folyik még a vizsgálat, hogy a fehér áruk, azaz a benzinek, gázolajok és tüzelő­olaj gyártásának növelése mi­lyen módon lenne gazdaságos másodlagos feldolgozással. Eszerint a létesítendő hidro- krakkoló vagy hogy a katali­tikus krakkoló üzemekben a könyű kénes fűtőolajból ma­gas oktánszámú motorbenzint, gázolajat, tüzelőolajat és melléktermékként háztartási pb-gázt lehetne előállítani. Ilyen üzemek még nincsenek Magyarországon. A másik el­döntésre váró kérdés: a ma- leinsav-anhidrid gyártásának növelése. A már szentesített négy technológiai üzem s a hozzá­juk tartozó segédlétesítmé­nyek, üzemközi anyag- és energiavezetékek kivitelezése várhatóan 1978—79-ben feje­ződik be hozzávetőlegesen 4 milliárd forintos költséggel. A berendezések nagy részét ez­úttal is a Szovjetunió szállítja. A könnyűbenzin izomerizáló és a gázolaj kénmentesítő üze­mek berendezéseinek tervezése már javában tart a LENGI- PRONEFTEHIM Kőolajfeldol­gozóipari és Petrolkémiai Ter­vező Intézetnél. Kertész Péter Az olvasd munkásért Minden ötödik Bulgária Ünnepére Jubileumi bélyegkiállítás Bulgária felszabadulása, a szocialista forradalom győzel­mének 30. évfordulója tisztele­tére a Bolgár Kulturális Köz­pont és a Magyar Bélyeggyűj­tők Országos Szövetségének közös rendezésében hétfőn ju­bileumi bélyegkiállítás nyílt a Bolgár Kulturális Központban. Az ünnepélyes aktuson meg­jelentek politikai, társadalmi és kulturális életünk ismert személyiségei. Képviseltette magát a Külügyminisztérium és a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetsége is. A kiállított bélyegek egy­részt bemutatják a törökök el­leni harctól kezdve a bolgár forradalmi szervezetek és a munkásmozgalom tevékenysé­gén keresztül Dimitrov mun­kásságáig, a felszabadulásig vezető utat, másfelől képet ad­nak a szocialista építés ered­ményeiről. Százával jelentkeztek a könyvtárak, hogy részt vesz­nek abban a versenymozga­lomban, amely az „Olvasó munkásért” jelszóval bontako­zott ki — a 30. felszabadulási évfordulóra készülődés jegyé­ben — a Hazafias Népfront kezdeményezésére. Azt a célt tűzték ki, az „ol­vasó munkásért” pályázat szer­vezői, hogy a könyvtárak — működési feltételeiknek és szolgáltatási lehetőségeiknek egyre hatékonyabb kihasználá­sával — tegyenek meg min­dent a munkásság — az ipar­ban, az építőiparban, a keres­kedelemben, a közlekedésben, a kommunális üzemekben dol­gozók —, valamint a szak­munkástanulók művelődésé­nek könyvtári eszközökkel va­ló előmozdítása érdekében. A Hazafias Népfrontnál el­mondották: elsőrendű közmű­velődési feladatának tekinti a népfrontmozgalom a munká­sok széles rétegeinek bevoná­sát a könyvtárhasználók tábo­rába. Ennek egyik feltétele a széles társadalmi alap megte­remtése. Segítséget jelent ab­ban, hpgy a könyvtárosok — a közművelődési könyvtárak, h szakmunkásképző intézetekben működő könyvtárak, és a vál­lalati műszaki könyvtárak egyaránt — támaszkodhatnak, a Hazafias Népfront minden szintű elnökségei mellett mű­ködő művelődéspolitikai vagy könyvbarátbizottságokra, mint az „olvasó népért” mozgalom helyi társadalmi bázisaira. Közművelődési könyvtárain­kat jelenleg az ország fizikai ! dolgozóinak mintegy 23 száza- léka, azaz: minden ötödik munkás veszi igénybe. Nemes cél, hogy az „olvasó munká­sért” pályázat eredményeként ez az arány emelkedjék. En­nek érdekében a könyvtárak- j nak fokozott figyelmet kell j fordítaniuk a szocialista brigá- I dók tagjaira, a szakmunkásta­nulókra és ifjúmunkásokra, j valamint a bejáró munkásokra, a munkásszállások lakóira. A könyvtári vállalások telje­sítését, eredményeit országo­san értékelik, és az „olvasó munkásért” pályázat eredmé­nyét 1975. áprilisában hirdetik ki, a legeredményesebben mű­ködő könyvtárakat megjutal­mazzák. Újra az NDK-ban KISI-vezetők továbbképzése Hétfőn tíznapos továbbkép­zés kezdődött a békéscsabai KISZ-iskolán a Német De­mokratikus Köztársaságban dolgozó magyar fiatalok KISZ-vezetői számára. Az NDK minden részéből érke­zett, mintegy száznegyven magyar KISZ-vezető politikai, kulturális és sport továbbkép­zésben részesül. Közben Bé­késcsaba üzemeiben megis­merkednek a gazdasági mun­kával és találkoznak az óit dolgozó fiatalokkal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents