Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

HÉT NAP KRÓNIKÁJA Őrségváltás a Fehér Házban Hétfő: Kádár János hazaér­kezett a Szovjetunióból — Fa­siszta bombamerénylet Olasz­országban, az Italiens ex­pressz vonaton. Kedd: Nixon beismerő nyi­latkozata után rendkívüli ülést tart az amerikai kormány — Szadat üzenete Kadhafihoz. Szerda: Fejszál befejezte egyiptomi látogatását — Husz- szcin király Kanadában tár­gyal, külügyminisztere Wa­shingtonban. Csütörtök: Jaroszewicz len­gyel kormányfő budapesti tár­gyalásai — Összeült Géniben a Ciprussal foglalkozó hármas értekezlet. Péntek: Lemondott ifiixon elnök, Gerald Ford az új el­nök — Cunhal nyilatkozott a portugáliai belső helyzet el­lentmondásairól. Szombat: Kleridesz is bekap­csolódott a genfi értekezlet munkájába — Találgatások tz új amerikai alelnök személyé­ről. Genfben megkezdődött a Cip­russal foglalkozó háromhatalmi értekezlet második szakasza. A képen: Mavros görög és Günes törők külügyminiszter. A fél világ legerősebb, leg­gazdagabb hatalmának élén személycsere történt, az im­perialista nagyhatalom veze­tőjét már nem Níxonnák, ha­nem Gerald Fordnak hívják. A Watergate-botrány adta az ürügyet arra, hogy a nagytő­ke központjaiban, a sajtóban, a kongresszusi padsorokban, sőt, még a saját pártjában is . megsokasodjanak Richard Ni­xon ellenségei, összpontosult nyomásuk most vezetett oda, hogy a Fehér Ház ura le­mondjon. Nixon visszavonulásának nrndenekelőtt belpolitikai okai voltak: a központi (szö­vetségi) véyehajtó hatalom olyan nagymérvű koncentrá­ciója ment végbe Washing­tonban, ami megriasztotta a saját hatalmára féltékenyen ügyelő kongresszust, vagyis a képviselőket és a szenátoro­kat. A Watergate-ügy csak jel­zéssel szolgált arra, hogy íme, az elnök a titkosszolgálatot, a CIA-t és a nyomozóirodát, az FBI-t fel tudja használni egy sötét ügy eltussolására... Fordnak, az új elnöknek nyil­vánvalóan gondja lesz arra, hogy megnyugtassa a Capito- lium honatyáit, ő nem törek­szik akkora hatalomra ... Egyelőre a kongresszus kere­kedik tehát felül a Fehér Há­zon. Nem a nixoni—ldssingeri külpolitika volt az elnök bu­kásának oka, bár kétségtelen, hogy az amerikai reakció hi­degháborús bajnokai — a Jackson-féle szenátorok és társaik — tiltakoztak „a Szov­jetuniónak tett engedmények” ellen. A belpolitikai okokból meggyöngült helyzetű Nixon sokáig külpolitikai sikereiből próbált új erkölcsi-politikai tőkét kovácsolni magának, így biztosítani megmaradását a Fehér Házban. (E sorok írója másfél hónappal ezelőtt még egy diadalmasan mosolygó Ni- xont láthatott Brüsszelben, a NATO-palotában: az „új at­lanti charta” ünnepélyes alá­írására az elnök csúcstalálko­zót hívott össze, a NATO-or­Nixon televízióbeszédben jelen­tette be, hogy lemond hivatalá­ról. Gerald Ford, az új elnök és Kissinger külügyminiszter fogadta Fehér Házban Jurij Goroncov szovjet diplomatát. SZÍNHELY: A CIPRUSI BELLAPAIS. Felső képünkön az angol királyi légierő helikoptere felszállásra kész. Fedélzetén egy görög őr­nagy és egy török ezredes a tűzszüneti vonalak kijelölésén dolgozik. — Alsó képünkön egy ciprusi török rendőr segít összeszedni egy gö­rög ingóságait, miközben két török katona figyeli a feüeményeket. (A városból a török katonaság eltávolította az ENSZ-erőket.) Lesz-e béke V K orunkban szemtanúi vagyunk annak, hogy miként válik történelemmé a napi politika. A felnőtt emberek még emlékeznek a francia kolonializmus „szennyes indokí­nai háborújára”. Emlékeznek erre a soha azelőtt nem hal­lott, furcsa névre: Dien-Bíen-Phu, s arra, ami ott történt: a vietnami nép forradalmi szabadságharcosai katlanba zárták és megadásra kényszerítették a francia gyarmati hadsereg színe-javát. A történelemkönyv ezt írja a húsz évvel ezelőtti indo­kínai eseményekről: „A genfi szerződés biztosítja a békét Indokinában; demarkációs vonalat húz a 17. szélességi fok­tól valamivel délre a VDK és Dél-Vietnam (Vietnami Köz­társaság) között. A demarkációs vonal mindkét oldalán öt kilométer széles demilitarizált övezet létesült. A szerződés egyben elrendeli, hogy két éven belül választásokat kell ren­dezni a két országrész egyesítésére. A hétéves háború a fran­ciáknak ötmilliárd dollárba került (ebből kétmilliárd do11 ár amerikai segély), továbbá 100 ezer halottat és 191 ezer sebe­sültet vesztettek.” A genfi szerződéssel elrendelt fegyvernyugvás éppen ma húsz esztendeje lépett életbe, de a genfi szerződés „nem biztosította” a békét Vietnamban. A kivérzett francia gyarmatosítók helyébe az amerikai imperialisták léptek. A tűzszünet rha két évtizede életbe lépett, de a Pentagon titkos irodáiban már készítették a következő háború terveit. A japán szamurájokkal, a franciákkal vívott másfél évtize­des élethalálharc után Vietnam népe számára újabb másfél véres évtized következett élethalálharc az amerikaiakkal. Lé­nyegében ezt a harcot is megnyerték, az amerikaiak Párizs­ban kényszerültek elismerni ezt, a tárgyalóasztalnál. A viet­nami szabadságharcosokat megtörni nem tudták, azok — a szabad, demokratikus VDK mellett — felszabadították Dél- Vietnam jelentős részét. A párizsi egyezmény ennek kény­szerű beismerése. S a párizsi egyezmény — akárcsak a genfi, húsz évvel ezelőtt — újra előírja a demokratikus, szabad válasz­tás kiírását. Az események azonban ismét figyelmez­tetnek. Az újabb „fegyvernyugvás” ötszázhatvan napja alatt több mint 350 ezer halottat és sebesültet követelt a párizsi egyezményt szabotáló saigoni kormány ismétlődő hadművele­teinek sorozata. Május óta ismét a hadijelentések uralják a vietnami hír­anyagot. Saigonból gépesített hadosztályok, nehéztüzérség, tankoszlopok nyomulnak a felszabadult területekre. Ameri­kából érkezett százötven F—5-ös vadászbombázó támogatja Thieu-ék „megbékéltető” — értsd: rablókirándulásait. Binh Dinh 'tartományban a saigoni zsoldosok mérges gázt vetettek be: harminchét halott. Ben Cat-nál két hónapja éjjel-nap­pal dörögnek a fegyverek. V ajon soha nem lesz béke Vietnamban? Két évtizede a genfi, tavaly a párizsi egyezmény világosan megmond­ta: hogyan lehetne békét teremteni a sokat szenvedett országban. Hagyni kell, hogy a vietnami nép saját maga vá­lassza meg az életformát, a politikai, társadalmi rendszert, amelyben élni akar. A nemzeti megbékélésre kész szabad­ságharcosok ezt az utat szeretnék járni, de a fegyvert csak lábhoz tették, mert a közel három évtizedes háborúban ki­vívott jogaikat nem engedik elorozni magúktól. Ebben az el­határozásukban változatlanul maguk mellett érezhetik a Szovjetunió, a szocialista országok testvéri támogatását* amely eddig is nélkülözhetetlen segítséget jelentett a győze­lem kivívásában. Tripoli között ellenségesen feszült a viszony. Szádat el­nök felforgató tevékenységgel vádolta Kadhafit és szemére vetette, hogy vissza akarja vonni az októberi háború óta Egyiptomban állomásozó fran­cia gyártmányú líbiai fel­ségjeles Mirange-vadász- bombázókat. A Szadat üzenetnek ez a része kisebb­fajta diplomáciai bombaként robbant; valaha Párizs tagad­ta. hogy tudomása lenne a Tripolinak eladott repülőgé­pek Kairó rendelkezésére bo­csátásáról .... Szadat magatartását befo­lyásolhatta Fejszál szaúd-ará- biai uralkodó látogatása és sok százmillió dolláros se- gélyígérete. Fejszálról köztu­dott, hogy elszánt ellensége a líbiai elnöknek, aki viszont nem egyszer nevezte az im­perialisták ügynökének és az arab ügy elárulójának a szaúd- arábiai királyt. Nem csoda, ha ilyen körülmények közt a szeptember elejére tervezett arab csúcstalálkozót október második felére halasztották. PáJfy József Hét végi jelentések A GENFBEN tartózkodó Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár szombaton újságírók előtt kijelentette, hogy a ciprusi kérdésről folyó genfi tárgya­lások kimenetele teljesen nyi­tott. MARIO SOARES portugál külügyminiszter és Almeida Santos, a tengerentúli ügyek minisztere szombatra virradó éjjel Algírból, az algériai lé­gierő egy különgépén vissza­tért a portugál fővárosba. A két diplomata tárgyalásairól változatlanul nem adtak ki semmiféle közlést. Szélsőjobboldali olasz terroristák Bologna közelében felrobbantot­ták a képen látható személyvonatot. A robbanás során 12-en meg­haltak, harmincán megsebesültek. A most következő hét ese­mény naptárából : Hétfő: Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter Washingtonban (?) — Ford elnök felszólalása a képviselöház és a szenátus együtces ülésén, Washington­ban — Szvaran Szingli indiai külügyminiszter Szöulban. Kedd: Nemzetközi népesedé­si konferencia nyílik Buka­restben. Szerda: Szvaran Szingli el­utazik Szöulból. Péntek: Husszein Jordániái király Washingtonba látogat. Szombat: Elnökválasztás In­diában. MOSÓ- ÉS VEGYTISZTÍTÓ SZALON ASZÓDON, A SZÓK JÁLTATÓHÁZBAN (Kossuth u. 19.) A lakosság és a kőzületek részére a legmodernebb gépekkel felszerelt üzemünkben, az átvételtől számítva 6, 24, 48 és 72 óra alatt VÉG VESIPARI SZÖ VETKEZET MOSÁS ÉS VEGYTISZTÍTÁS ASZÓDI szágok vezetői mintegy új re megerősítették abban a nyi­latkozatban, hogy elismerik a: Egyesült Államok vezető sze­repét. Fényesen csillogó könnyű anyagból készült, sö­tétkék ruhájában a kalifomia napsütéstől bronzbarnára sül arccal, szélesen mosolyogv: sietett végig Richard Nixor akkor a brüsszeli NATO-szék- ház hosszú folyosóján, a „Fő­utcán”, a diplomaták és at­lanti tisztviselők, no meg új­ságírók sorfala közt, rutino­san osztogatott menetközben h néhány kézfogást feltételezett tisztelőinek... Akik közül legalábbis az újságírók ilyes- fajta megjegyzéseket kockáz­tattak meg: „Nem sokszor lesz már erre alkalma..Általá­nos volt a vélemény, hogy az ,új atlanti charta” éppen a „N:xpn utáni időkre” szól nár.V ; 'vi Gerald Ford, az új elnök egfontosabb mondanivalója ;lső nyilatkozataiban éppen tz volt, hogy folytatni kíván- a az enyhülés politikáját. Az unerikai külpolitika folyto- losságának személyi garan- nájaként Henry Kissingert térte fel maradásra az új el­lök. (A szovjet kommentárok s hangsúlyozzák, hogyazeny- lülési politika nem szemá- vekhez kötött, hanem objek­iv körülmények következmé- ive.) Az őrségváltást a Fehér lázban örömmel fogadta az men kai nagytőke is. Már a lúlt hét végén, ennek a hét­iek az elején látnivaló volt, ogy „a Wall Street Nixon él­én szavaz”. A tőzsde árfo- pamemelkedéssel reagált ninden olyan hírre, amely az lnök lemondását helyezte ki- átásba, viszont az értékpapí- ok árfolyama esni kezdett, ha áfolták Nixon küszöbönálló emondását. A tőkéseknek legük volt mér a belpolitika:' lizonytalanságból. „Új seprő ól seper” — ezt várják Ford- ól, akire az íhfláció megféke- ésének, a dollár helyzete aegerősítésének nagy felada- ai is várnak. Az új elnökről azt olvasni t nyugati sajtóban: feddhetet- en. Amikor alelnök lett, a íonatyák szavazása előtt az HM több száz kihallgatást eszközölt Ford múltjának is­merői között, az egykori egye- :emi társaitól a volt szabójáig nindenkit kikérdeztek... A iözéleti tisztaságnak ilyen génye az 1976-os elnökvá­lasztáson " minden bizonnyal ijra fog jelentkezni. Az amerikai események háttérbe szorították mindazt, ami Ciprussal kapcsolatban vagy a Közel-Keleten adódott a héten. Cipruson elszórva még mindig dörögnek a fegy­verek, robbannak a tányér­aknák, csak nagynehezen tud­ták rögzíteni a görög—török— ciprusi vegyesbizottságok az ENSZ képviselőinek közvetí­tésével, hogy hol is húzódnak hát a frontvonalak a szige­ten? A törökök az utolsó pil­lanatig igyekeztek minél na­gyobb területet ellenőrzésük alá vonni. Az ankarai kor­mány szándéka világos: befe­jezett tények elé akarja állí­tani a világot, hogy Ciprus te­kintélyes részén török önkor­mányzatot tudjon biztosítani a szigetország kisebbségi lakói­nak. Sem a ciprusi görögök, sem az athéni politikusok nem hajlandók erre, így.^ztán még hoí-zú huzavonára • van kilátás a genfi ^tárgyalásokon csakúgy, mint magán a vita­tott szigeten. A Közel-Keleten, az arab világban aktivizálódnak a szemben álló erők, ahogyan közeledik az arabokat és iz­raelieket újra genfi tárgyaló- asztal mellé ültető békekonfe­rencia második szakaszának időpontja. (Határozott idő­pontról még nincs szó ...) Iz­rael a dél-libanoni területek elleni ismételt támadásokkal igyekszik keménységet, hajt- hatatlanságot mutatni. A gen­fi értekezlet egyik kulcskérdé­se az, hogy miként vonják be a konferencia munkájába a palesztin felszabadító mozgal­mat, illetve, hogy a későbbi­ek során milyen határokkal alakulhat ki az új palesztin állam? A genfi békekonferencia előtt az arab egység sem mondható szilárdnak. Kairó és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents