Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-10 / 159. szám

1974. JÚLIUS 10., SZERDA %Múfm A szövetkezetek és a szolgáltatás Kisebb, de nem mellékes A számok fontosak, de nem mindenhatók. Ha leírjuk, hogy Pest megye hatvankét ipari szövetkezetében a termelés ta­valy meghaladta a másfél mil­liárd forintot, s mást nem te­szünk hozzá, akkor könnyen alapot adunk arra a véleke­désre — egyébként széles kör­ben létezik is — ami így hang­zik: két közepes minisztériumi vállalat teljesít ennyit. Igaz. A megyében jó néhány ipari egy­ség egymilliárd forintnál na­gyobb termelési értéket állít elő. A szövetkezeti ipar a tel­jesítmény forintban mérhető nagyságát tekintve kisöccse csupán az állami iparnak. Ám tevékenysége széles körét, a termékek, szolgáltatások nél­külözhetetlenségét nézve, ko­rántsem mellékes, nem másod- rangú. Megérdemelt rang Idehaza és külföldön nevet rangot szerzett termékeivel több megyebeli ipari szövetke­zet A Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Szövetkezet — egyéb­ként a megye legnagyobb gép­gyártó szövetkezete — rako­mányképzője, lúgos hámozója, kádrétegbetörője, o Dunaka­nyar Szövetkezet egyedi transzformátorai, a bútoripari szövetkezetek kolóniái árui jelzik egyebek között a hírne­vet, a rangot. Jó, hogy ilyen is van? Ter­mészetesen. Nem kell attól tartani, hogy a szövetkezetek túlértékelnék emiatt szerepü­ket, fontosságukat. Ám az már reálisabb veszély, hogy a ter­melési sikerek, a gyors növe­kedés közepette elsikkad né­hány más, de ugyancsak lé­nyeges teendő. A szövetkezeti ipar ma a lépésváltás idejét éli a megyében. A termelés dina­mikus bővítése után — hat év alatt megkétszereződött az ipari szövetkezetek termelési értéke — előtérbe kell kerül­nie a tevékenység arányainak, a belső szervezettség növelésé­nek, a munkakörülmények, a szociális ellátás javításának. S ezek semmivel sem könnyebb feladatok, mint volt a termelés gyarapítása. Indokolt kétségek Nem a tekintély okán, ha­nem a tapasztalatok egyezősé­ge miatt hivatkozunk az Ipari Szövetkezetek Országos Taná­csának legutóbbi ülésére, ahol a szolgáltatói tevékenység fej­lődéséről korántsem az elisme­rés hangján szóltak. Mi ma­gunk is, a megyei tapasztala­tok alapján, indokolt kétsége­ket érzünk aziránt, hogy való­ban csak annyira futotta az erőkből ezen a területen, amennyit máig elértünk? 1967-ben az ipari szövetke­zetek teljes termelése 700 mil­lió forintra rúgott, s ebből a lakosság számára végzett munka 132 millió forintot tett ki. 1970-ben a termelés már meghaladta az egymilliárd fo­rintot, a lakossági tevékeny­ség viszont hétmillióval kisebb Volt! S tavaly a másfél mil­liárdos teljes termelés mellett a lakossági javítás, szolgáltatás, építés összege 157 millió fo­rint, mindössze 25 millióval több az 1967. évinél! Kevés? De még mennyire. Nemcsak az igények oldaláról, hanem a kötelezettségek felől nézve is. A lakossági javítás, szolgálta­tás ugyanis nem egyik felada­ta a szövetkezeti iparnak, ha­nem alapvető kötelessége. Nem ott a baj, hogy dinami­kusan növekedett az áruter­melés, hanem a javítások, szolgáltatások lassú fejlődésé­ben. Hiszen 1967-ben a szö­vetkezetek bevételeinek 19 százalékát még ez adta. Ta­valy viszont az arány éppen csak meghaladta a tíz százalé­kot! Az arányok súlya A Vácott székelő Dunaka­nyar Szövetkezet a városban és a járásban több mint száz javító- szolgáltatórészleget működtet, s évente tízmillió forintért végez ilyen munkát. Emellett természetesen áru­termeléssel is foglalkozik, de nagy súlyt helyez arra, hogy a legalapvetőbb javítási, szol­gáltatási igényeket mindenütt kielégítse. Hasonló példákat' ugyan még említhetnénk, de sajnos, nem ez az általános. A szövetkezetek tekintélyes csoportja nyűgnek ítéli a la­kossági munkát, s nem azt né­zi, hogyan lehetne fejleszte­ni, hanem azt kutatja, mi mó­don szabadulhatna tőle! far thatatlan álláspont? Igen. Nemcsak azért, mert a gazdasági tevékenységben sem lehet mindent a pénz, a bevé­tel, a nyereség oldaláról szem­lélni, hanem tarthatatlan azért is, mert a szövetkezés egyik alapgondolatát vonja kétségbe. S erre az sem mentség, ami­vel több szövetkezeti elnök a beszélgetések során „érvelt”. Nevezetesen a népgazdasági érdekekkel. A népgazdaságnak ugyanis nem érdeke az az árutermelés, melyet a lakossá­gi igények rovására, azok hát­térbe szorításával hoznak* lét­re. Többet a tervezettnél Hasonlóan jogos követel­mény ma már a szövetkeze­tekkel , szemben a munkakö­rülmények javítása, a szociális ellátás minimális feltételeinek megteremtése. Itt kétségtele­nül nagyobb a haladás, mint az előbbi téma esetében. A megye ipari szövetkezetei há­rom esztendő alatt 145 millió forint értékű beruházást he­lyeztek üzembe. Korábban na­gyon mostohán ellátott terüle­teken, így például Kemencén, Veresegyházán, Nagykátán lé­tesült szolgáltatóház. Bővült az autószervizek hálózata. Mellet­tük azonban — végre valahára — most már arra Is jut pénz, hogy maguk a szövetkezetek elfogadható telephelyekkel rendelkezzenek, szociális léte­sítményeket építsenek. Az volt a terv, hogy 1975 végéig, azaz a negyedik ötéves terv befejezéséig, húsz ipari szövetkezetben j uttatják nyug­vópontra ezeket az égető kér­déseket. Ma már nem jóslás, hanem valós program, hogy 28 szövetkezet a tervidőszak vé­gére rendezett munkahelyi környezetben tevékenykedhet, s hogy a szociális ellátás alap­normái 1975 decemberéig min­denütt teljesíthetők lesznek. Nagy haladás ez! A szövetke­zetek egy részében ugyanis, a munkakörülményekben, a szo­ciális ellátottságban még „kö­zépkoriak” az állapotok. Ez nemcsak a termelés további fejlesztésének nehezen áthág­ható akadálya — amire a jelen­tős munkaerő-cserélődés fi­gyelmeztet —, hanem ellenté­tes'a munkásosztály helyzeté­nek javításáról hozott határo­zatokkal is. Bátran szóvátehetjük mind­ezt, mert nem támasztunk ésszerűtlen követelményeket, nem illúziókat kergetünk. A szövetkezeti iparban létrejöt­tek azok a szilárd alapok, amelyek most már lehetővé teszik a működés minőségi jellemzőinek javítását, azt, hogy a termelés mellett most már a termelő, azaz az em­ber szintén az első 6orba kerülhessen. Ez már csak azért is fon­tos, mert itt lelhető az ipari szövetkezetek egyetlen gyen­ge pontja a törvények, rende­letek végrehajtásában, tiszte­letben tartásában. A megyei népi ellenőrzési bizottság el­nöke ugyanis elmondotta, hogy az ipari szövetkezetek­kel összefüggő tapasztalataik rendkívül pozitívak, nagyon ritka a jogszabályok áthá­gása, megsértése. Ha a mun­kakörülmények, a szociális ellátás tényezői is fejlőd­nek, akkor végképp tiszta lesz a szövetkezeti vezetők lelkiismerete. A haladás útja Növeljük e teendő súlyát még azzal, hogy hozzátesszük: a szövetkezetek dolgozóinak hatvan százaléka nő, több mint kilencezer lány, asszony mindennapja javulhat az erő­feszítések nyomán! Csakis az lehet tehát a fej­lődés útja, hogy a termelés lassúbb bővítése mellett a ko­rábbinál nagyobb léptekkel halad előre a szolgáltatások fejlesztése, a munkakörülmé nyék javítása. Az a dinamiz­mus, amit a megyei ipari szövetkezetek a termelés nö­velésében tanúsítottak, átül­tethető ezekre a területekre is. Az országban 1100 ipari szövetkezet működik, s ta­valy 28 milliárd forint ér­tékű árut és szolgáltatást ér­tékesítettek. Pest megye hat­vankét szövetkezete s a más fél milliárdos termelési érték nem biztosít a nagy egészen belül különleges helyet, ám megkülönböztetett jelentősé get ad a megye szövetkezeti iparának az, hogy az ország legnépesebb megyéjében te­vékenykedik! Ezért fontos termelés további — de mér­tékében szerényebb — növe­lése mellett az egészségesebb arányok kialakítása az áruter­melés és a szolgáltatások kö­zött. A- mostani időszak kétség­telenül az átmenet sokféle jellemzőjét, terhét mutatja. A lépésváltás maga azonban nem lehet teher. A fejlődés szükségszerű mozzanata, új szakasz kezdete a szövetke­zeti iparban. Ebben az új sza kaszban a többet követelmé­nye mellé egy másik is oda­kerül. Az, hogy jobbat. Mészáros Ottó Szabadságot a chilei hazafiaknak! Megkezdődött a szolidaritási hét Szerte az országban meg­kezdődött a chilei nép iránti szolidaritás hetének július 14- ig tartó eseménysorozata. Mint a magyar szolidaritási bizottság chilei akcióbizott­ságának illetékesei elmond­ták, a fővárosban és több megyében is, vállalatoknál, hivatalokban .és egyéb mun­kahelyeken röpgyüléseket tar­tottak, s a dolgozó kollektívák táviratokban is megfogalma­zott tiltakozásukat juttatták kifejezésre a Chilében elő­készített terrorperek ellen. Más-más szóval, de ugyan­azon tartalommal írták meg állásfoglalásukat: „Szabad, ságot a chilei hazafiaknak!”. A tiltakozások, táviratok és ál­lásfoglalások szakadatlanul érkeznek ezekben a napokban a magyar szolidaritási bizott­sághoz és az Országos Béke­tanácshoz. Ami a hét további prog­ramját illeti, egyebek között a nyári ifjúsági építőtábo­rokban, munkahelyeken chi­lei szolidaritási gyűléseket rendeznek. Szolidaritási mozgalmunk chilei akcióbizottságának újabb vállalkozása: Pablo Neruda megzenésített verseinek, po­litikai hitvallásának hangle­mezváltozata, amely most ké­szült el a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalatnál és a hét végén már kapható lesz a bol­tokban. A kislemezzel július 12-e, Neruda születésének 70. évfordulója alkalmából tisz­telgünk a tavaly szeptember' ben elhunyt Nobel-díjas poéta emléke előtt. A rádióban és a televízióban ezen a, héten számos politikai műsor gazdagítja az országos chilei szolidaritási akció po­litikai tartalmát. A közeli na­pokban egy évfordulóról is megemlékezünk: július li­án lesz három esztendeje an­nak, hogy a népi egység kor mánya Chilében államosí­totta a rézbányákat. Megkoszorúzták Hevesi Ákos emléktábláját Születésének 90. évfordulója alkalmából kedden délelőtt megkoszorúzták Hevesi Ákos­nak, a Tanácsköztársaság föld­művelésügyi népbiztoshelyet­tesének, a spanyol polgárhábo­rúban részt vett nemzetközi brigád magyar zászlóalja pa­rancsnokának emléktábláját a Mező Imre úti temető mun­kásmozgalmi panteonjában. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium nevében dr. Dimény Imre miniszter, dr. Soós Gábor államtitkár és dr. K. Nagy Sándor, a pártbi- zbttság titkára, a Magyar Par­tizán Szövetség nevében Úsz­ta Gyula altábornagy főtitkár, Ráth Károly az országos bi­zottság tagja és Vándor Lász­ló, a választmány tagja koszo­rúzott. Az emléktáblánál elhe­lyezték a megemlékezés virá­gait a MÉM KlSZ-bizottságá- nak és MHSZ-szervezetének képviselői is. Az energiatakarékosságért Kongresszusi verseny a DHV-ben Mit tehetnek a szocialista brigádok? — Csak a háttér rossz. Ne izgasd magad, nincs ott semmi baj! — nyugtatja meg munka­társát Janecska András disz­pécser a központi vezénylő­ben. Előttünk a műszerfalon mo­nitor és azon figyelik az erő­mű egyik kéményének füstjét. A sötétszürke gomolyagot hol erre, hol arra fordítja a szél. — Miért rossz a háttér és mi jelzi a bajt? — Felhős az égbolt és ilyen­kor a képernyőn feketének látszik a füst. Az embert meg­zavarja, mert, ha valóban fe- keteijik, akkor nem stimmel valami, akkor "nem tökéletes a tüzelőanyag égése, s azonnal szólni kell a kazános kollégá­nak, mert takarékoskodunk az energiával. — Gyakran előfordul? — Tulajdonképpen ritkán, mégis fontos az állandó fel­ügyelet. A központi vezénylőben per­sze sok másra is gondja van a Bláthy Ottó szocialista brigád vezetőjének, Janecska And­rásnak. Asztalán grafikon fek­szik. Elmagyarázza, mit jelent a piros és a zöld skála. Ä ha­Iraki vendégek a monori járásban Kedden a monori járásba látogatott az Iraki Arab Szo­cialista Újjászületés Pártjának tanulmányi küldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkás­párt meghívására tartózkodik hazánkban. A küldöttség veze­tőjét, Muhi A. Hussain M. Als- hemerit, a Baath-párt regioná­lis vezetősége agitációs és pro­pagandafelelősét a járási párt- bizottságon Guba Pál, az MSZMP monori járási bizott­ságának első titkára és dr. Bencsik Mihály, a monori já­rási hivatal elnöke fogadta. Guba Pál rövid tájékoztatója után a küldöttség a járás veze­tőinek kíséretében Pilisre lá­togatott, ahol Juhász János, a nagyközségi pártbizottság tit­kára fogadta a vendégeket. Ott megtekintették a helyi Arany­kalász Termelőszövetkezet több gazdasági egységét. Magasodik a kazal a szentendrei Mathiász Tsz-ben. Monoki Péter felvétele tározott ívelésű zöld vonal az országos teherelosztó napi „menetrendje”, ezt kérik „tő­lünk”. A piros jelzi, mit „adunk”. — Azért hullámzik a piros görbe, mert több megy, mint amennyit kérnek. Ez mindig jó, mert kevesebb importener­giára van szükség. — Látja? Most 735 MGW energia megy ki. — Mikulásik László turbinablokk-kezelő is magyaráz. — Mi, gyakorlott szakmun­kások, technikusok, különböző beosztásban egy célért va­gyunk :_ne legyen üzemzavar, s a gépeket maximálisan ki­használjuk. Vállaltuk ezt kongresszusi felajánlásaink­ban. Hogyan valósítjuk meg? Csakis közösen, közös munká­val. Nem csupán egy szocia­lista brigád összefogásával, ha­nem az erőműben dolgozók együttes tevékenységével. Hiá­ba észlelem én időben a rend­ellenességet, ha a kazánok, turbinák, villamos berendezé­sek kezelői nem állnak ké­szen az azonnali beavatkozás­ra. Megkaptam a „mosolycsekket" Tallér József, az üzem ve­zénylőjében dolgozik, a •Pat­tantyús szocialista brigád 14 tagja közül ő az egyik. — Az a feladatom, hogy ügyeljek a gazdaságos tüzelő­felhasználásra, ezt is vállaltam a kongresszusi felajánlások között. Állandóan figyelem a műszereket és a „röntgen” szemnek mindent látnia kell. — Szóval úgy érti, hogy azt is, amit valójában nem is lát­ni! — Valahogy úgy. A múlt héten, éjszaka történt. Fi­gyelek, figyelek és látom, hogy a tápszabályozónál nincs min­den rendiben. Végigfut agya­mon a géprendszer működé­si folyamata, a hiba követ­kezménye és határozok: nem eshet ki a termelésből, nem szükségszerű, hogy kiessen! Kézzel beavatkozók, úgy mondjuk, hogy az automati­kus védelmet kiiktatjuk, vagy­is jelentem a turbinásnak, hogy a tápszabályozó meg­hibásodott és ő azonnal csök­kenti a táwíznyomást. így megjavíthatjuk a hibát és a termelés megy* tovább. Tallér József 100 forint ju­talmat kapott, egymás kö­zött „mosolycsekknek” hív­ják. — Igen. Ezt olyan külön­leges esetekben adják, ame­lyekben a dolgozó találékony­sága, gyors közbelépése több­ezer forintot ment meg az üzemnek. — Az a plusz, hogy azt is észrevesszük, ami nem mun­kaköri kötelességünk. Elmu­lasztásáért még csak „dorgá­lást” sem kapnánk. Nagy Károly üzem- és mun­kaszervezési csoportvezető kí­sér végig az erőmű terüle­tén. Nem értjük egymás sza­vát, a gáz óriási zajjal áram­lik. A 4-es számú kazán mel­lett haladunk, 40—50 fokos a hőség. Megmutatja a go­lyós tisztítókat, a vegyiüze­met. Mindenütt olyan tiszta­ság van, mint a „patikában”. Nem raktárra termelünk — Igazgató elvtárs? Pest­re ment értekezletre — mond­ják a titkárságon. Verte Győző főmérnök fogad. — A felajánlásainkról? Tel­jesen eltérőek a többi terme­lő üzemtől. Mi nem raktárra gyártunk, nálunk másképpen jelentkezik a többlettermelés. Nálunk azt jelenti, hogy min­dig készen állunk arra, hogy a fogyasztók igényeit, a köz­pont „megrendeléseit” azonnal teljesítsük. A legtöbb gondot az új berendezések üzemibe- helyezése okozza. Mondjak számokat? Nyolc hónapon­ként kell átadni egy-egy 200 MW-os blokkot. Sok a közre­működő külső vállalat, há­romezer kivitelező munkás dolgozik. Az elején mégis kés­tek a határidőkkel. A téli csúcsra azonban be kell állí­tani három darab kétszáz me­gawattos blokkot. Ezekből a nehézségekből kövekeznek a legfontosabb feladataink. Egyetlen hely az országban Bóna Gyula munkaverseny­felelős dossziék halmazátrak­ja az asztalra. Elegánsabb és szerényebb kivitelben ezek tar­talmazzák a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű Vállalat szocialista brigádjainak fel­ajánlásait az MSZMP XI. kongresszusának és felszaba­dulásunk 30. évfordulójának tiszteletére. Fekete filctol­lal húzza alá a legfontosab­bakat .. „Két nappal előbb befejezzük a karbantartási munkát”. — Mit mond ez egy kívül­állónak? Legfeljebb megkér­dezi, hogy miért nem így csi­nálták. Pedig ez rengeteget jelent nálunk! Például ösz- szehangoltságot, korszerű munkaszervezést, a dolgozók részéről pedig sok plusz mun­kát. — Elmondom az országban egyedülálló kezdeményezést is! Az új üzemrészben — a bőví­tésnél — a mi szakembereink vesznek részt az irányítás- technikai berendezések sze­relésében. Ez a szakmai meg­ismerés legmagasabb fokát adja és üzembehelyezés után ők a berendezések minden „porcikáját” ismerik. Mind­ezt a meglévő napi feladatok mellett csinálják. Tavaly 20 szocialista bri­gád volt a vállalatnál. A kong­resszusi felajánlás idején 34 alakult, közülük több, 2—3 brigádból egyesült a cél ér­dekében. Házi Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents